Betegség
Azt mondják, hogy India irodalmában három dolog különleges: antikvitás, folyamatosság és terjedelem. Az antikvitáson talán lehet vitatkozni, amennyiben irodalom alatt írásbeliséget értünk. Végül is a kétségkívül nagyon ősi Védákat is csak alig 5200 éve írták le. Ami a folyamatosságot illeti, a föld egyetlen más országa sem dicsekedhet azzal, hogy az alkotás lendületének évezredek óta semmi sem vetett gátat; azt pedig mindannyian tudjuk, hogy az indiai irodalom milyen terjedelmes. A Mahábhárata nemcsak India, de a világirodalom leghosszabb epikus költeménye, több mint 106.000 párverssel. Persze ott van még a Rámájana 24.000 slókával, a 18 nagy Purána, köztük a Szkanda 80.000 párverssel, Upa-Puránák, Jamalák, Tantrák, Szamhiták, Ahnikák, színdarabok, versek és mesék. Még a címeket is nehéz lenne felsorolni, nemhogy elolvasni ezt a sok írást.
A Mahábhárata nemcsak egyetlen eposz, hanem teljes kép India történelméről, a királyi dinasztiákról, világi és spirituális bölcsességről. Minden benne van, ami Indiában valaha is fontos volt: lírai költészet és természettudományok, a társadalom kívánatos felépítése és a helyes életvezetés. Témát India költői többször is feldolgozták, főszereplőit mindenki ismeri, bölcs mondásait ugyanúgy idézgetik, mint nálunk a Bibliát – és akkor még nem is beszéltünk a Bhagavad-gítáról, amely évezredek óta millió és millió indiai, újabban egyre több nyugati ember életfilozófiájának alapja, és a mindennapi problémák útvesztőjéből kivezető vezérfonál.
Egyetlen dolog azonban hiányzik a Mahábháratából, meg az összes többi indiai írásból, a legújabbak kivételével: Ezekben az írásokban senki sem beteg. Úgy értem, szó sincs arról, hogy valakinek megfájdul a feje, meghűl, lázas lesz, vagy akár csak elrontja a gyomrát. A védikus irodalomból hiányoznak a betegágyak, önfeláldozó ápolók, jóságos vagy kuruzsló orvosok, kórházak és mentőautók.
Persze még az eposzok vagy drámák szereplőivel is előfordul, hogy elfáradnak, esetleg el is ájulnak, mint Draupadí a Himálajában tett nagy zarándoklaton. Draupadí azonban nem betegszik meg. Másnapra kipiheni magát, és folytatja az utat. Hariscsandrát látszólag súlyos betegség támadja meg, vízkóros lesz (tasya hodaram jajna); de Hariscsandra nem úgy beteg, ahogyan a közönséges emberek a nyugati világban. Ő csak megsértette Varunát, a vizek félistenét, és meg is gyógyul, amint sikerült őt kiengesztelnie – gyógyszerek, műtét, ápolás és lábadozás nélkül.
A hősök számtalan sebet kapnak a csatában, patakokban ömlik a testükből a vér, de szó sincs arról, hogy betegeskednének: tovább harcolnak a végső győzelemig vagy vereségig.
*
Ehhez képest a nyugati világ szinte kultuszt épít a betegség körül. Nyugaton érdemes betegnek lenni. Az emberek olyan magától értetődően beszélnek a bajaikról, mintha ez lenne a természetes élethelyzet. A betegség feljogosít arra, hogy törődjenek velünk, ellássanak és lessék a kívánságainkat, sokszor ésszerűtlen áldozatok árán. A beteg sok mindent megkap, ami az egészségesnek nem jár ki: odafigyelést, pénzbeli támogatást, szeretetet, társadalmi összefogást. A betegeket meglátogatják, elhalmozzák ajándékokkal, és még a széltől is óvják.
Egyes időszakokban, pl. a 18 sz-i Európában a betegség nagyon előkelő dolog volt, amit el is vártak az arisztokratáktól, főleg a hölgyektől. Illett vérszegénynek, véznának és gyengének lenni, aléltan pihegni a kereveten. Egy magára valamit adó úriember legalább érdekesen sápadt volt, állandóan szívdobogásra panaszkodott; és egyáltalán túl finom volt ahhoz, hogy ebben a világban éljen. Sok-sok Werther egyedül a pisztolylövésben látta a kiutat.
India bölcs bráhmanái, halált megvető bátorságú ksatrijái, szorgalmas vaisjái és elégedett súdrái meg sem értettek volna olyan kifejezéseket, mint betegségbe menekülni, betegség mint esély, betegség mint elindító a lelki élet útján. Amíg a védikus szabályok szerint éltek, semmi bajuk nem történhetett. A betegség azt jelentette, hogy megszegtek egy szabályt. A beteg lássa be a hibáját, kérjen bocsánatot, tegyen fogadalmakat, vagy legalább bújjon el szégyenében.
A védikus társadalomban nem volt orvos, legfeljebb borbély, aki eret vágott, sebet kötözött, fogat húzott. Nagyon alantas helyzetben volt, többnyire a súdra osztály tagja. Ki is csúfolták, ahogy azt Moliere tette a francia orvosokkal, pl. a Képzelt beteg-ben.
A mi Csokonaink le is fordította Moliere csipkelődéseit. Az orvosok nem tudósok, csak tudálékosok, latin szavakkal leplezik hozzá nem értésüket:
Virtusos fő doctorok,
medicinae professorok,
kik concurráltatokitt,
s ti más rendű uraságok,
kik a facultas prescriptumit
híven exequáljátok,
borbélyok, patikárosok,
s egész tudós frequentia!
Sok becsületet, sok
Jó napot, jó appetitust.
Nem tudok, bölcs compania,
Eléggé bámulni rajta,
Milyen finom inventio
Az orvosi professio!
Ezután egy jámbor diák jelenik meg, akit a nagytudású professzorok vizsgáztatnak. Szamár kérdéseikre megadja az elvárt szamár válaszokat. Miért hoz álmot az ópium? Mert álomhozó erő van benne. Miért rendelnek rebarbarát és szennát? Mert azokban purgáló erő van. Mi a legjobb szer vízkórság, gutaütés, nehéz nyavalya és sárgaság ellen?
Elsőbe klistélyt adni,
azután eret vágni,
utoljára purgálni.
Mi használ a kólikásnak, hideglelősnek, hektikusnak, mániákusnak, ördöngősnek, asztmásnak, tüdőbajosnak, köhögősnek, náthásnak?
Elsőbe klistélyt adni,
azután eret vágni,
utoljára purgálni.
Hát a vaknak, némának, süketnek, sántának, fogfájósnak, tetvesnek?
Elsőbe klistélyt adni,
azután eret vágni,
utoljára purgálni.
Ezzel a jámbor medikus szerencsésen le is tette a vizsgát, és ezentúl büntetlenül vagdalhatja, metélheti, köpölyözheti, klistélyozhatja és purgálhatja az emberiséget.
*
Ha az indiai irodalmat tanulmányozzuk, könnyen az a benyomásunk keletkezhet, hogy ezen a boldog kontinensen a betegség, az orvos, de még a paraszolvencia is ismeretlen fogalmak voltak. Nos, betegségekről ugyan nem beszél a Mahábhárata, de betegség-istennőkről igen, és ezek a listák nagyon tanulságosak.
Szkanda hadisten történetét a Vana Parva mondja el (Márkandéja Szamaszja 220-230). Szkanda nem egészen a megszokott módon született, anyja nem törődött vele, apja nem tudott róla, a gyermek egy arany kútból jött elő. Csodálatos lény volt: hatfejű, tizenkét lábú, néhány nap alatt felnőtt férfivé lett, és mindenki rettegett az erejétől. Eljött hozzá az univerzum hét anyja: félelmetes, haragos és ijesztő külsejű istennők, és megkérték: - Hatalmas herceg, légy a mi fiunk! Nagyon szeretünk téged. Fogadd el a tejünket.
Szkanda akkora volt, mint egy hegy, de kedvében akart járni a hét anyának, akik boldogan megszoptatták. A haragból született anya vasdárdával őrködött felett, és jobb vigyázott rá, mint a saját gyermekére. A vérből született anya magához ölelte, és dédelgette. Velük szemben Szkanda a védelemre szoruló kisgyermeket játszotta.
A hét, vagy néha nyolc anya (szapta vagy asta mátriká) a legnagyobb félistenek megszemélyesített energiái:
- Mahesvari a haragból született, bikán ül, Siva jelvényeit, a dobot, szigonyt és a kígyót viseli.
- Vaisnavi a mohóságból született, hátasállata a Garuda nevű sas.
- A négyarcú Brahmani a büszkeségből született, hattyún lovagol.
- Indrání vagy Sacsí a megtévesztésből született, neki fehér elefántja van.
- Csamundá a rágalmazásból született, holttesten vagy baglyon ül.
- A vadkanfejű Varáhí az irigységből született, jelvényei a csakra és a kagylókürt.
- Naraszimhi a vérből született, oroszlánfejű.
Kifogástalan származásuk ellenére ezek az istennők csupa negatív tulajdonságot képviselnek, és csak bajt hoznak az emberiségre. A híres ellurai szoborcsoport Vírabhadrával, Ganesával, valamint egy táncoló csontvázzal együtt ábrázolja őket, aki olyan, mintha egy középkori danse macabre-ból lépett volna elő.
Szkandát azonban még kilenc más istennő is örökbe fogadta, akiket betegség-istennőknek neveznek:
- Vinatá, Kasjapa bölcs lánya, a sasok nemzetségének ősanyja
- Kadrú, Vinatá gonosz nővére, akitől a kígyók származnak
- Pútaná, a Puránákban gonosz boszorkány
- Révatí, Balaráma szép és jó felesége, akiről nem tudjuk, hogyan keveredett ilyen rossz társaságba
- Mukhamandiká, emberevő női démon
Szurabhi – a vaisnava irodalomban a minden kívánságot teljesítő tehén. Talán azért került ide, mert amikor Visvámitra el akarta rabolni, ugyancsak harciasan védekezett, és egymaga megfutamított egy ellenséges hadsereget – ebből az indiaiak arra következtethettek, hogy van valami a lényében, ami ellenkezik a tiszta jósággal. Azt is mondják, hogy Szurabhi egy alsóbb, úgynevezett pokolbolygón él. Szkanda története azt állítja róla, hogy párnapos gyermekeket öl meg.
Szaramá, a Rgvédában Indra küldötte, egy nőstény kutya
Karanjá, nagyon különös betegség-istennő, aki mindenkit megajándékoz, mindenkihez nagyon kedves
Lohitajání, megakadályozza a fogamzást
Még több betegség-istennő is van Indiában, délen és Bengálban Szitalá, aki himlővel sújtja az embereket, a tűzvörös testű Márijamman, aki lángokkal övezett koronát, háromágú szigonyt, kardot, dobot és kígyófüzért visel, Phul Mátá és Panszáhí Mátá, akik a hét év alatti gyermekeket támadják meg, Bádi, Gulszuliá, Malhál és Kankar „anyák”, akik különösen félelmetes járványokat és betegségeket küldenek. Északon Hatthi és Marimai a járványok istennői, a többi betegséget Hulka Déví küldi. Egész Indiában rettegett Manaszá kígyóistennő, aki senkinek sem kegyelmez. Ezek az istennők mind Siva kíséretét alkotják, akit ironikus módon a Rgvéda a legjobb orvosnak nevez:
Rudra kezében a szent orvosság,
meggyógyít és megvéd minket. (I.114.5)
Száz évig él, akit Rudra gyógyít.
Űzd el a gondot és a betegséget,
Messzire űzd el a gyűlöletet.
Legjobb vagy te a gyógyítók között.
Minden sebet begyógyít kezed,
Ejtsék akár félistenek.
Adj nekünk sok-sok orvosságot.
Tiszta orvosságaid
Mindenkit meggyógyítanak,
Erőt adnak,
Megnyugtatják a szenvedélyeket. (II.33.2, 4, 7, 12-13)
Csak egy olyan istennő van, Sásztí, aki nagyon vigyáz a kisgyermekekre, a terhes és a gyermekágyas asszonyokra. Ábrázolásain kisgyermeket tart a karján, kövér macskán áll. Azt tartották, hogy a gyermek születése után a 6-12 napok valamelyikén feltétlenül el kell végezni egy áldozatot Sásztí Dévínek; mert ezek a napok a legveszélyesebbek.
A betegség-istennők ellen az a leghatásosabb segítség, ha a beteg Mátriká Dévíhez imádkozik.
Ima Mátriká Dévíhez (Vámakesvara Tantra 1-12)
Hódolatom a nagy istennőnek, aki az 51 Ganesa, a 9 bolygó, a 27 holdház, a 6 jóginí, a 12 állatövi jegy és az 51 betű úrnője.
Hódolatom a nagy Mátriká Dévínek, aki egyetlen másodperc töredéke és a végtelen idő, az idő megteremtője és elpusztítója,
az 51 betű mértéke, akit még az olyan félistenek is imádnak, mint a nap, a hold, a tűz, Siva, Visnu, Garuda és Vámadéva.
Az istennők istennőjét imádom, a nagy Sziddha Mátrikát, kinek betűfüzére beragyogja a világot, mint a hold.
A három világot alkotó betűk füzére, aki minden betegséget meggyógyít.
Sziddha Mátriká vagy te, a test fenntartója, az univerzum magja, a világ eredete.
Te vagy a nyolc betűcsoport, az ősi forrás, a szív sugaras lakója.
Ősi egy, akit senki sem ismer. Ki tudja, honnan jött, és miből teremt?
Sziddha Mátriká az 51 betű, a-tól ksa-ig, áldáshozó és gyógyító istennő, az örök kiterjedés,
a nyolc betűcsoport, amelyben az univerzum nyolc anyja lakozik, a nyolc misztikus erő úrnője.
Kámarúpa, Púrnagiri és Dzsalandhara szent helyein élő, a három világ szépe, az elemek hajléka, adj gazdagságot, egészséget és utódokat.
*
Néhány jóga-Upanisád is elárulja, hogy bizony az irodalomban festett derűs kép ellenére Indiában is szenvedtek a betegségektől. A Jóga-Kundaliní Upanisád nagyon praktikusan mindjárt meg is magyarázza, hogyan lehet meggyógyulni: Teljes jóga-légzés közben szorítsuk ujjainkat a bordáinkra, majd teljes erőből rázzuk fel a Kundalinít. „Aki így tesz, megszabadul minden betegségtől. A gulma (egy lépbetegség), dzsalódara (vízkór), phila (lép vagy máj betegsége) és minden más hasűri szerv betegsége elmúlik, ha felrázzák ezt az energiát.” (16-17). „Az Uddzsáji nevű légzésgyakorlat megszünteti a fejben keletkezett hőséget, a torokban a nyálkát. Megszüntet minden betegséget, megtisztítja a testet, fokozza az emésztés tüzét. Megszünteti az életlevegő-csatornák elzáródásait, és mindenféle zavart. A Szítali nevű légzésgyakorlat, a lép, máj, epe és tüdő betegségeit gyógyítja meg, közömbösíti a mérget.” (28-31) „A Bhasztrika, ez is egy légzésgyakorlat, fokozza az emésztés tüzét, megsemmisíti a nyálkát, amely elzárja a Kundaliní útját.” (37-38)
A Jógatattva Upanisád tanítja: A joni, mula és uddijána bandhák gyakorlása elmulaszt minden betegséget, fokozza ez emésztés tüzét. (122-124)
A Szubhagodaja című tantrikus művet Sivánanda írta, „a tanítványai kérésére”, nem tudjuk, hol és mikor. Ő azt mondja, elegendő, ha a mandalában vagy jantrában ábrázolt lótuszokra koncentrálunk; ez is megsemmisít minden betegséget.
*
A buddhista írások nagyon őszintén beszélnek a betegségekről. Buddha szerint az egészség elsősorban a helyes táplálkozástól függ. A legjobb étel a mézes tejberizs, amely tíz dolgot adományoz:
„Hosszú élet, szépség, kiegyensúlyozottság, erő, elűzi az éhséget, a szomjúságot és a szeleket, megtisztítja a hólyagot, javítja az emésztést, minden baj orvossága.” (Vinajapitaka IV)
Buddha az egészség megőrzése érdekében javasolta azt, hogy a szerzetesek este már ne egyenek. Azt mondja, az öt legjobb gyógyszer a friss vaj, tisztított vaj, olaj, méz és cukornád szirup. Elfogadott más gyógyszereket is, elvárta, hogy a szerzetesek egymást ápolják, de szigorúan megtiltotta, hogy hivatásszerűen gyógyítsanak. Ezt a tilalmat nagyon hamar figyelmen kívül hagyták. Vimalakirti megállapítja:
„Beteg vagyok, mert minden élőlény beteg. Ha valamennyi élőlény betegsége megszűnne, megszűnne az enyém is. Miért van ez így? Mert a Bodhiszattva, aki a születés és a halál világában dolgozik az élőlények megmentésén, alá van rendelve a világ törvényeinek, és ennek következtében megbetegszik. Úgy van ezzel, mint a gazdag ember, akinek csak egyetlen fia van. Ha ez a fiú beteg lesz, a szülei is megbetegszenek.” (Vimalakirti Szútra)
A buddhista szerzetesek úgy találták, hogy a gyógyítás nagyon hatásos segítség a prédikálásban, és mint orvosok, azokhoz is eljuthatnak, akiket különben nem érdekelnek a lelki dolgok. A Mahájána úgy beszél Buddháról, mint nagy gyógyítótól, a test és a lélek orvosáról. Mi több, ő maga tanította az orvostudományt két nagy Bodhiszattvának, akik aztán elterjesztették az egész földön. 108.000 orvosságot készítésére tanította meg ezt a két Bodhiszattvát (Szúrangama Szútra). Ennyi növénynek, fémnek, ásványnak van gyógyító ereje.
*
Érdekes, hogy a Bibliának ugyanaz a véleménye a betegség okáról, mint Buddhának: a helytelen táplálkozás. Mózes azért sorolta fel a tiszta és tisztátalan ételeket, hogy megvédje a népet a betegségektől. El is nevezték a preventív orvostudomány atyjának. Mózes ezt mondja:
„Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hallgatsz, és azt cselekszed, ami kedves az Ő szemei előtt, és figyelmezel az Ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert Én vagyok az Úr, a te gyógyítód.” (Exodus 15.26)
A tudósok azt állítják, Mózes csak megismételte az egyiptomi tabukat, ezért tilos pl. a disznóhús, vagy hogy ne edd meg a húst a vérrel együtt, ne főzz gödölyét az anyja tejében. Lényeg, hogy a betegséget bűnnek tartja, csak az beteg, aki megszegte az isteni rendeléseket. Talán a magyar egészségügy helyzetén is sokat javítana, ha az emberek felelősséget vállalnának azért, amit tesznek, és amit megesznek.
*
Végül itt van az Ájurvéda, ami helyreállítja a nyugati öntudatot. Nem csoda, hogy olyan népszerű lett. Felsorolja az összes betegséget, amelyekkel ma is küszködünk, leírja a gyógymódokat, és nagyvonalúan, messzemenőkig mentesíti a pacienst a felelősségtől. A betegségek fő oka a testfelépítés, a genetikai kód meghatározza, milyen bajokra lehet számítani. Aztán ott vannak a környezeti tényezők, pl. család, társadalmi rendszer, éghajlat, évszak, életkor és még ezer dolog, ami a dosákat megzavarhatja. Az Ájurvéda orvosai fatalisták. Az ember természetesen megkísérelheti, és kötelessége is megkísérelni, hogy a testi felépítésének, az éghajlatnak, az évszaknak stb. megfelelően táplálkozzon és viselkedjen. Gyógyszerek is vannak, mégpedig nemcsak 108 vagy 108.000, hanem végtelenül sok, a gyógynövényektől kezdve egészen a drágakőporokig. De minden gyógyszer kompromisszum, engedmény a felelőtlen embernek, aki csak élvezni akarja az életet, és azt hiszi, könnyű lesz elhárítani a következményeket. Az úgynevezett nyugati kultúra beáramlása végleg elrontotta Indiát is. A betegség már ezen a szubkontinensen is olyan luxus, amit mindenki megenged magának.