Szudhanvan és Virocsana vitája
(Mbh., Udjoga Parva, Pradzsagara 35.5-38)
Angirasza fia, Szudhanvan művelt bráhmana bölcs volt, Virocsana pedig egy démonikus dinasztiában született, végtelenül gazdag herceg. Szudhanvan mindig a Védákat tanulmányozta és áldozatokat végzett, Virocsana pedig az aranyait, a teheneit és a lovait számolgatta. Szudhanvan szegényen és nagy lemondásban élt, Virocsana születése pillanatától fogva nagy luxushoz szokott.
Nem sok esély volt arra, hogy ők ketten találkoznak, és még vitába is keverednek egymással, de a sors másként rendelkezett. Eljött az ideje annak, hogy egy király férjhez adja szépséges lányát, Kesinít, és a védikus szokásoknak megfelelően szvajamvarát tartott, vagyis összehívta azokat a hercegeket és jó családból származó fiatalokat, akik szívesen hazavezették volna Kesinít, mint a feleségüket. A szvajamvara-ceremóniát mindenféle áldozatok és egyéb ünnepségek kísérik, ajándékokat osztanak, a színészek bemutatják a legújabb színdarabokat, az énekesek énekelnek, a táncosok táncolnak – egy szóval, mindenki ott van, aki számít.
Virocsana biztosra vette, hogy ő fogja elnyerni a szép lány kezét, és persze a vele járó királyságot. Hiszen nagyon előkelő családból származott, jóképű volt, és hozzá még mesésen gazdag is. Kesiní azonban már hallott Szudhanvanról, és ez felkeltette az érdeklődését. Ezért megmondta a démonhercegnek, hogy addig nem dönt, amíg Szudhanvan meg nem érkezik. – Együtt akarlak látni benneteket, – tette hozzá. – Úgy legyen, – felelt Virocsana, – itt fogok várni ebben a pavilonban.
Szudhanvan másnap reggel érkezett meg. Kesiní nagy tisztelettel fogadta, vizet, mézet, tejet és túrót hozott neki. Virocsana fel sem állt, csak intett a bráhmanának: – Gyere, ülj ide mellém.
– Hogy ülhetnék melléd? – kérdezte Szudhanvan. – A régi bölcsek azt tanították, hogy csak apa és fia, két bráhmana, két ksatrija, két öregember vagy két súdra ülhetnek egymás mellett. A te apád még ismeri ezeket a szokásokat. Mindig tisztelettel volt irántam, alacsonyabb ülőhelyet választott magának.
– Az én apám király, – mondta Virocsana sértődötten, – oda ül, ahova akar. Fogadjunk, hogy én is ismerem annyira a régi szokásokat, mint te. Felteszem az összes aranyamat, tehenemet és lovamat, felteszem minden vagyonomat, hogy az az igaz, amit én mondok: a királyok és a hercegek magasan a bráhmanák felett állnak.
– Ugyan, Virocsana, – vágott közbe Szudhanvan, – hagyd az aranyadat, a teheneidet és a lovaidat. Fogadjunk mindketten az életünkbe, menjünk el ahhoz, aki biztosan tudja erre a kérdésre a választ.
– Kihez menjünk? – kérdezte a démonherceg. – Még a félistenek előtt sem borulok le, nemhogy az emberek előtt.
Szudhanvannak azonban volt egy javaslata. – A te apádhoz, Prahládához fogunk elmenni. Prahláda sohasem hazudik, még a fia kedvéért sem. – Virocsana pedig azonnal egyetértett ezzel a javaslattal.
Prahláda nagyon elcsodálkozott, amikor a fiát együtt látta Szudhanvannal. Hiszen korábban mindig kitértek egymás útjából, mint a dühös kígyók. Honnan ez a nagy barátság? De amikor megtudta, hogy milyen kérdést kell eldöntenie, nagyon elkedvetlenedett. – Tisztellek téged, mint bráhmanát, – mondta Szudhanvannak, – de nekem csak ez az egy fiam van. Hogy kívánhatod éppen tőlem a választ? Vizet, mézet, tejet és túrót ajánlok neked, fehér tehenet ajánlok neked, kérdezz meg valaki mást. – Tartsd meg a tehenedet és minden egyebet, – mondta Szudhanvan, – csak mondd meg az igazságot. Aki rosszul használja a nyelvét, az úgy tölti az éjszakáit, mint a feleség, akinek férje más asszonnyal alszik, mint aki mindenét elvesztette a kockajátékban, vagy minden tagját betegség gyötri. A hamisan tanúskodót ki kell zavarni a városból, haljon éhen a kapuk előtt. Öt őse zuhan le a mennyből annak, aki egy állat kedvéért hazudik, tíz ős zuhan le egy tehén, száz egy ló, ezer egy ember miatt. Az egész nemzetsége elpusztul annak, aki az arany kedvéért hazudik, teljes romlás vár arra, aki azért hazudik, hogy egy országot megszerezzen.
Prahláda egész életében igazat mondott; most sem tehetett mást: – Angirasza jobb nálam, Szudhanvan is jobb, mint Virocsana. Szudhanvan, te győztél. Mégis arra kérlek, ne vedd el a fiam életét, add őt nekem vissza.
– Mivel az igazságot választottad, és nem engedtél a kísértésnek, visszaadom neked a fiadat, – felelte Szudhanvan. – Csak egy kívánságom van: mossa meg a lábaimat a királylány, Kesiní előtt.
Így történt, hogy Kesiní Szudhanvanhoz ment feleségül, nem pedig a démonok mérhetetlenül gazdag hercegéhez.