Szkanda születése
(Mbh., Vana Parva, Márkandeja Szamaszja 222-224 fejezetek)
Valamikor nagyon régen a félistenek és a démonok mindig harcoltak egymással. A félelmetes démonok mindig le tudták győzni a félisteneket.
Indra, a félistenek királya, nagyon elkedvetlenedett, amikor a démonok megint szétverték a hadseregét. Arra gondolt: – Az a baj, hogy nincs egy kiváló hadvezérem, aki a katonáimat vezesse. De hol találok egy ilyen hadvezért?
Gondolataiba mélyedve járkált a Mandara hegyen, és egyszer csak panaszos női hang ütötte meg a fülét: – Jöjjön már valaki ide hozzám. Védelmezzen meg, vagy jelöljön ki nekem egy védelmezőt.
Indra odasietett, és rögtön azt mondta a hölgynek, – Ne félj. Nincs mitől félned.
Alighogy kimondta ezeket a szavakat, észrevette, hogy egy hatalmas démon akarja elrabolni a hölgyet. Ez a Kesin nevű démon úgy állt ott, mint egy fémhegy. A fején koronát viselt, a kezében pedig akkora buzogányt, amekkora ő maga. – Ki vagy te? – kérdezte Indra. – Hogy merészeled megérinteni ezt a hölgyet?
– Lehet, hogy nem értesz egyet vele, – válaszolta Kesin foghegyről, – de én mégis elviszem magamnak ezt a hölgyet. Azt hiszed, hogy élve távozol innen?
És már el is hajította a buzogányát, hogy megölje Indrát. Indra azonbab kilőtt egy nyílvesszőt, és a buzogányt darabokra vágta. A démon most nagy kődarabokkal próbálkozott, de Indra azokkal is elbánt. Amikor az egyik lehulló kődarab megsebezte, Kesin dühösen elmenekült, és nem törődött többé a hölggyel.
Indra megkérdezte, – Szépséges hölgy, ki vagy és mi hozott ide? – Pradzsápati lánya vagyok, – felelte a hölgy, és a nevem Devaszená. Minden nap itt sétáltunk a Mandara hegyen a nővéremmel, Daitjaszenával. Kesin őt már elrabolta, most engem támadott meg. – Akkor az unokahúgom vagy, – mondta Indra nagy örömmel. – Mi a kívánságod? – Kedves Indra, – felelte Devaszená, – én csak egy gyenge nő vagyok, de azt szeretném, hogy olyan erős férjem legyen, aki mindenkit le tud győzni.
Indra elgondolkodott, de nem ismert egyetlen olyan lényt sem, aki mindenkit le tudott volna győzni.
Ahogy ott nézelődött, szokatlan égi jelenségre lett figyelmes. Úgy látszott, mintha a szépen fénylő hold belépett volna a tüzes nap testébe. Vörös felhők vették körül a hegyeket, és minden víz olyan vörös lett, mint a vér. – A nap és a hold egyesülése azt jelenti, hogy még ma éjjel félelmetes csata lesz a félistenek és a démonok között. Agni, a tűz is ott van a nap testében, odavitte az áldozati adományokat, amelyeket a nagy bölcsek felajánlottak mantráikkal. Vér folyik a folyókban, a sakálok a nap felé fordulva üvöltenek. Ha Agni egy ilyen pillanatban nemzene egy fiút, az Devaszená számára megfelelő férj, számomra meg kiváló hadvezér lenne.
A sors rendeléséből a hét mennyei Rsi éppen ekkor fejezték be a nagy áldozatot. Agni, az áldozati tűz megpillantotta a feleségeiket, és azonnal meg is kívánta őket. Sóvár szemmel leste minden mozdulatukat, és az elméje nagyon nyugtalan lett. Persze rögtön el is szégyelte magát, és azt gondolta, – Ezek a szépséges hölgyek nagyon erényesek és hűségesek. Nem lenne szabad így gondolnom rájuk. Én azonban mégsem tudok lemondani róluk. Ott fogok lakni a tűzhelyük tüzében, és abban találom meg a boldogságomat, hogy minden nap nézem őket.
A hét asszony semmit sem tudott erről, és Agni minden nap egyre jobban szenvedett a vágyakozástól. Már ott tartott, hogy egyáltalán nem is volt kedve élni. Elvonult az erdőbe, és azon gondolkozott, hogy öngyilkos lesz. Észre sem vette, hogy egy másik asszony jár a nyomában, Száhá, aki éppen olyan reménytelenül szerette Agnit, ahogyan Agni a bölcsek feleségeit. – Eljött az én időm, – gondolta Száhá. – Megjelenek Agni előtt azoknak az asszonyoknak a formájában. Agni boldog lesz, hogy a magáévá teheti azokat, akik elbűvölték; nagyon boldog leszek én is.
Így is történt, Száhá egymás után hatszor jelent meg Agni előtt, hetedszerre nem sikerült, mert a hetedik feleség, Arundhatí maga is nagyon nagy misztikus erőkre tett szert a jóga gyakorlásával. Száhá így is elégedett volt; de aztán arra gondolt, nagy baj lenne, ha valaki felismerné. Gyorsan madárrá változott és kiröppent az erdőből, Agni tüzes magját pedig bedobta egy arany kútba. Ebből a magból egyetlen nap alatt megszületett egy rendkívüli fiúgyermek, akinek hat arca volt, tizenkét füle, tizenkét szeme, tizenkét lába, egy nyaka és egy gyomra. Villámló, vörös felhőtömeg vette körül, de még a mennydörgést is elnyomta a gyermek félelmetes harci kiáltása. Minden mozgó és mozdulatlan lény megrémült, a hegyek kettéhasadtak, a madarak és a vadállatok fejvesztve menekültek. Így született meg Szkanda, akit a sors arra rendelt, hogy Devaszená férje, és a félistenek hadseregének a vezére legyen.