Saunaka tanítása
(Mbh, Vana Parva, Áranjaka, II. fejezet)
Száz meg ezer oka lehet a félelemnek és a bánatnak, és a tudatlanok nem tudják ezeket elkerülni. Az értelmes emberek azonban nem esnek bele a csapdákba.
Soha sem engedik, hogy májá megtévessze őket, nem követnek el semmit, ami ellenkezik az igaz tudással, másoknak árt, vagy meghiúsítja a saját üdvözülésüket.
A megértés alapj a szentírások tanulmányozása.
A bölcset soha sem zavarják meg az olyan külső tényezők, mint a szegénység, nehézségek, testi vagy mentális problémák, sőt még a barátaikat ért szerencsétlenségek sem.
Ez a világ tele van testi és mentális problémákkal. A testi szenvedések négy oka: betegség, kapcsolat fájdalmat keltő dolgokkal, hiábavaló fáradozás és a kívánt dolgok hiánya.
A testi betegségeket gyógyszerekkel, az elme szenvedését jógával és meditációval lehet meggyógyítani. Az értelmes orvos még a testi betegségek gyógykezelését is először azzal kezdi, hogy betegeinek mentális szenvedését enyhíti, kedves beszélgetéssel, kívánatos dolgok felajánlásával. Amikor az elme megnyugszik, békében van a test is.
Az elme minden problémájának alapvető oka a ragaszkodás, a ragaszkodás tesz szerencsétlenné. Ez minden szenvedés és öröm, gond és félelem oka.
Minden világi vágy a ragaszkodásból fakad, ugyanígy a világi dolgok kedvelése. Mindkettő rossz, de az első rosszabb, mint a második.
Aki csak kivonul a világból, de elméjében még mindig világi dolgokhoz ragaszkodik, azt nem lehet igazán lemondottnak tekinteni. Az igazán lemondott személy kapcsolatban maradhat a világgal, de látja annak hibáit, felhagy a gonosz szenvedélyekkel, nem függ sem barátoktól, sem vagyontól. A tudás még a saját testéhez való ragaszkodását is megsemmisíti.
A lótusz a vízben nő, de a szirmait soha nem érinti meg a víz. Ugyanígy azokat, akik képesek arra, hogy az örökkévalót megismerjék, akik csak az örökkévalót keresik és megtisztultak a tudás által, soha sem fogja megérinteni a ragaszkodás.
Akit a ragaszkodás befolyásol, kínozni kezdi a vágy, a szívében felébredt vágy fokozza szomjúságát a világi tulajdon után.
Ez a szomj bűnös, ezt tekintik minden szenvedés forrásának. Ez a szörnyű szomjúság elvakult cselekedetekhez vezet. Nincs sem kezdete, sem vége. A szívben lakozik, és belülről pusztít. Ahogyan a rőzsét elemészti a tűz, amelyet a rőzse táplál, a tisztátalan lélek is elpusztul a saját szívében született kapzsiság miatt.
Az élőlények mindig rettegnek a haláltól, a gazdagok állandóan rettegnek a királytól, az árvíztől, a tűzvésztől és a saját rokonaiktól.
Ha egy húsdarab a levegőben van, a madarak megehetik, ha a földön van, ragadozó állatok zsákmánya lehet, ha a vízben van, elkaphatják a halak. A gazdag ember azonban mindig veszélyben van, akárhol tartózkodik.
Sokak számára a saját gazdagságuk lesz a végzetük. Nem ismeri az igazi boldogságot az, aki a boldogságot a világban látja, és ahhoz ragaszkodik.
A gazdagság növeli a fukarságot, kapzsiságot, kérkedést, büszkeséget, félelmet és aggódást. Ezeket a problémákat látják a bölcsek a gazdagságban. Az emberek végtelenül sokat szenvednek, hogy megszerezzék és megtartsák a vagyonukat. A pénznek még az elköltése is fájdalmas. Néha meg is ölik az embereket a pénzükért. A gazdagságról lemondani fájdalmas, a pénz miatt még a szeretteink is ellenségekké válnak.
Mivel a gazdagság ennyi bajjal jár, egyáltalán nem kell törődni az elvesztésével. Csak a tudatlanok elégedetlenkednek, a bölcsek azonban mindig elégedettek.
A gazdagság utáni szomjat sohasem lehet lecsillapítani. Az elégedettség a legnagyobb boldogság, ezért a bölcsek úgy tartják, nem érhetnek el semmi magasabbat, mint az elégedettség.
A bölcsek tudják, hogy az ifjúság, szépség, élet, kincs, vagyon, szeretteink társasága mind múlandóak, ezért sohasem vágyakoznak utánuk.
Tartózkodni kell a vagyon megszerzésétől, ezzel lehet elkerülni a szenvedést. A gazdag ember mindig veszélyben van. Az erényes emberek ezért dicsérik azokat, akik lemondtak a gazdagságról.
És ha azt mondod, valami nemes célra akarsz pénzt szerezni, én azt mondom, jobb, ha egyáltalán meg sem próbálod. Jobb meg sem érinteni a sarat, mint beszennyeződni és utána megpróbálni lemosni.
Sajnos a világ tele van ellentmondásokkal. A jó és a becsületes szégyenkezik, a gonosz pedig éppen annak örül.
Az embereket a tudatlanság és a szenvedély mozgatja, érzékeik rabszolgái lesznek, midnenre képesek, hogy kielégítsék a gyomrukat és a nemi szervet.
A csábító érzékek tévútra vezetik az embereket, ahogyan a lovak is elragadják a kocsit, ha annak hajtója nem tud úrrá lenni felettük.
Amikor a hat érzék bármelyike megtalálja a maga tárgyát, azonnal megszületik a szívben a vágy, hogy azt élvezze. Ez a kívánság szóli az elhatározást, hogy meg is szerezzük azt a tárgyat.
A rovar csak a fényt szereti, így aztán beleesik a tűzbe. Ugyanígy esik bele a kísértés tüzébe a tudatlan ember, eltalálják az érzékek tárgyainak a nyilai, amelyeket a vágy, az elhatározás magva lőtt ki.
Elvakítja az érzéki öröm, elmerül a mély tudatlanságban és ostobaságban, amit boldogságnak képzel, és attól kezdve nem tud magáról.
Mint a kerék, amely szüntelenül forog, az élőlények tudatlanságból, vágyaik hatására cselekszenek, és az egyik létformából a másikba vándorolnak, brahmától a fűszálig, hol a vízben, hol a földön, hol pedig a levegőben születnek meg.
A cselekvést senki sem kerülheti el, de azok, akik a felszabadulásra törekszenek, lemondanak a tettek gyümölcseiről.
Nyolcféle helyes cselekvés van: áldozatok végzése, tanulmányozás, adományozás, vezeklés, igazság, megbocsátás, érzékek leigázása és lemondás a vágyról. Az első négy az ősök birodalmába vezet, a második négy a félistenek birodalmába. Előbb-utóbb mindegyik visszavezet a földre.
Azoknak, akik a felszabadulásra törekszenek, tökéletesen le kell mondaniuk a tetteik gyümölcseiről. Uralkodjanak az érzékeiken, szigorúan tartsák meg a fogadalmakat, odaadással szolgálják a tanítóikat, szabályozzák étkezésüket, szorgalmasan tanulmányozzák a Védákat, végezzék a jógát, ilyen módon emelkedjenek felül a földi világon, az ősatyák és a félistenek világain.