Nárada a sasokról
(Mbh., Udjoga Parva, 51. fejezet)
Külön országuk van a kiváló tollú sasoknak, akik kígyókon élnek. Bármilyen messzire utazzanak, bármilyen nagy terheket vigyenek magukkal, nem fáradnak el soha.
Garuda hat fiától származnak ezek a madarak, és ez a hat fiú: Szumukha, Szuramana, Szunetra, Szuvarcsasz, Szurucsa és Szuvala. Ők gyarapították Vinatá nemzetségét. Száz meg száz, ezer meg ezer ilyen nemes vérű madár él most, és egyre többen vannak. Mindegyik boldogságban és jólétben él, mellükön viselik a Srívatsza áldásos jelét, mindegyik nagyon erős. Életmódjuknál fogva ksatriják, de mégsem emberek, hiszen kígyókon élnek. Egymással is állandóan harcolnak, így aztán hiába imádják Visnut, mégsem juthatnak el Brahmá bolygójára.
Vinatá nemzetségében a leghíresebbek: Szuvarnacsuda, Nágasi, Daruna, Csandatundaka, Artila, Anala, Vaisalaksa, Kundali, Pankadzsit, Vadzsraviskambha, Vainateja, Vamanasz, Vatavega, Disacsaksu, Nimisa, Animisa, Trirava, Szaptarava, Valmiki, Dipaka, Daitjadvipa, Száridvipa, Szarasza, Padmaketana, Szumukha, Csitraketu, Csitravara, Anagha, Mesahrita, Kumada, Daksa, Szarpánta, Szómabhódzsana, Gurubhara, Kapota, Szúrjanetra, Csirántaka, Visnudharma, Kumára, Parivarha, Hari, Szuszvara, Madhuparka, Hemavarna, Malaja, Mátarisva, Nisákara és Divákara. Ezek a híres madarak élnek ebben az országban, az összes sas közül a leghíresebbek.