Krsna Viduránál vacsorázik
(Mbh., Udjoga Parva, 91. fejezet)
A Mahábhárata elmondja, hogy Krsna személyesen ment követségbe a Kauravákhoz, hogy lebeszélje őket a háborúról. Durjódhana azonban nagyon kemény szívű volt. Nem érdekelte sem a törvény, sem a kötelesség, sem a józan ész parancsa, de még az őt magát fenyegető veszély sem. Csak a megszokás vezérelte, amikor a sikertelen tárgyalások után Krsnát meghívta magához.
Krsna mindenkitől búcsút vett, legutoljára Kuntí királynőtől, aztán elment Durjódhana palotájába, amely nagyon fényes és pompás volt, éppen olyan, mint a félistenek királyáé. A kapuőrök egy szót sem szóltak hozzá, és így szinte az egész palotát be kellett járnia, mire megtalálta Durjódhanát, aki kényelmesen ült a trónján, Duhsászana, Karna, Sakuni meg a többi testvére és barátja társaságában. Valahogy összeszedte magát, amikor Krsna belépett, felállt, és a szokásoknak megfelelően mézet, túrót, vizet, valamint egy tehenet ajánlott fel neki. Ezután meghívta őt vacsorára. Krsna azonban nem fogadta el a meghívását.
Durjódhanának ez nagyon nem tetszett. Lopva Karnára pillantott, majd igyekezett, hogy nagyon alázatosan beszéljen:
– Miért nem fogadod el az ételt, italt, a ruhákat és az ágyat, amiket neked készítettünk elő? Ha valóban mindkét fél javát akarod a küszöbön álló háborúban, akkor mindkét oldalon barátságosan kell viselkedned. Egyébként is úgy látjuk, hogy szorosan rokoni kapcsolat fűz Dhrtarástrához, mint Pándu fiaihoz. Tudni akarom, hogy miért utasítottad vissza a meghívásomat.
Krsna így felelt: – Csak azok a követek fogadhatják el az ételt és a többi felajánlást, akik a céljukat elérték. Te is vendégül láthatsz engem, ha teljesítetted a kívánságomat.
– Nem helyes, hogy így beszélsz velem, – mondta Durjódhana. – Akár képesek vagyunk teljesíteni a kívánságaidat, akár nem, nagyon szeretnénk téged vendégül látni. Kiváló ételeket és italokat tálalunk fel, és minden tekintetben gondoskodunk a szórakoztatásodról. Mi ketten soha nem voltunk ellenségek, nem is volt közöttünk viszály soha. Nem értjük, hogy miért ne fogadhatnád el a mi felajánlásunkat.
– Én azonban nem térek le a kötelesség útjáról, sem az önzés kedvéért, sem haragból, sem gyűlöletből, sem pedig azért, hogy elérjem a céljaimat, – felelte Krsna. – Azok egyenek együtt, akik között szeretet van; annak adjanak ételt, aki bajba került. Te azonban nem tettél engem elégedetté, és nem is vagyok bajban. Születésük óta gyűlölöd Pándu fiait, akik az én barátaim. Együtt nőttetek fel, és arra neveltek benneteket, hogy szeressétek egymást. Pándu fiai a kötelesség útján járnak, ezért aki elutasítja őket, az engem utasít el. A te ételedet gonoszság szennyezi be, ezért nem ehetek belőle. Úgy látom, hogy ma egyedül Vidura házában fogadhatok el ételt.
Krsna jól látta, hogy Durjódhana nagyon haragszik, de nem törődött vele. Ott hagyta a fényes és pompás palotát, és elment abba az egyszerű házba, ahol Vidura, Durjódhana bölcs és nemes lelkű nagybátyja lakott. Többen is utána szóltak: Bhísma, Dróna, Kripa, Valhika és mások, és mind ezt mondták:
– Vrsni nemzetség hőse, a rendelkezésedre bocsátjuk szépen feldíszített házainkat.
Krsna azonban már eldöntötte, hogy mit kezd ezzel az estével, ezért így felelt a Kauravák nagy tanítóinak:
– Nagy megtiszteltetés nekem, hogy a házatokba hívtok, de most mégis arra kérlek benneteket, hogy tartsatok Durjódhanával, vagy pedig egyedül térjetek haza.
A Kuruk nagy tanítói összenéztek, és eltávoztak; hogy visszamentek-e Durjódhanához, vagy egyedül tértek haza, azt Vjászadeva nem jegyezte fel.
Vidura nagy szeretettel fogadta Krsnát, és rögtön szabadkozni kezdett, hogy nem készült fel a vendéglátásra. Krsna azonban megnyugtatta:
– Egyáltalán ne aggódj a vendéglátás miatt. Ha csak egy kevés maradék főzelék van is a házadban, nekem az elég lesz.
Vidura persze nem élte volna túl, ha csak egy kevés maradék főzeléket ajánlhatott volna fel Krsnának. Azonnal finom és tiszta ételeket készíttetett, hűsítő italokat hozatott, és a végén majdnem olyan volt a terített asztal, mint Durjódhanánál.
Krsna előbb a jelenlevő bráhmanákat kínálta meg az étellel, majd ő is elfogadta a nagy-nagy szeretettel felajánlott, finom és tiszta ételeket.