Garuda elveszti a szárnyait
(Mbh. Udjoga 107.17-19, 112, 113.1-18)
Egyszer Gálava Rsi nagyon nagy bajba került a saját makacssága miatt. Sürgősen meg kellett volna szereznie 800 hófehér, feketefülű lovat; neki pedig nem volt pénze, nem voltak tehetős ismerősei, és még csak el sem tudta gondolni, honnan szerezhetne ilyen különleges paripákat.
Jó barátja, Garuda azonban a segítségére sietett, és felajánlotta neki: – Te az én barátom vagy, ezért úgy illik, hogy felajánljam neked a segítségemet. Már beszéltem is Indrával, és ő egyetértett a szándékommal. Ülj föl a hátamra, én pedig bárhova elviszlek téged, akár a föld legtávolabbi sarkába is.
Gálava helyet foglalt a hatalmas sasmadáron, aki egy pillanat alatt óriási magasságokba emelkedett. Gálava megrémült, és kérlelni kezdte Garudát, repüljön már egy kicsit lassabban, hiszen semmit sem lát maga körül, csak a sűrű sötétséget, egyre forróbbnak érzi a madár testét, és nagy félelmében már azt sem bánja, ha nem sikerül megszerezni a lovakat.
A hatalmas madár kinevette, de azért leszállt a Risava hegyen, és így szólt: – Pihenjünk itt, együnk valamit, aztán majd folytatjuk az utazásunkat.
Egy nagyon idős hölgy élt ezen a hegyen, Sándilí, aki aszkéta-fogadalmat tett, és a jógát gyakorolta. Gálava és a sas nagy tisztelettel leborultak előtte, Sándilí pedig hellyel kínálta őket, majd egyszerű, de ízletes ételeket főzött nekik. Miután elmondta a mantrákat, megvendégelte váratlan látogatóit. A jóllakott vendégek hamarosan el is aludtak a puha földön.
Amikor felébredtek, Garuda azonnal tovább akart utazni, de mi történt? Elvesztette mindkét hatalmas szárnyát, amelyek után Szuparnának, szépszárnyúnak is nevezték. Az egek vándora olyan lett, mint egy darab hús, amelynek az egyik oldalán száj nyílik, a másik oldalán pedig karmos lábai vannak. Nehéz megmondani, hogy Garuda keseredett el jobban, vagy Gálava, aki nem szerette volna az élete hátralevő részét a Risava hegyen eltölteni, és most nehéz szívvel megkérdezte: – Mi történt veled, barátom? Mennyi időt kell még itt maradnunk, és hogyan mehetünk tovább?
Garuda azt felelte, hogy nem tudja, mi történt vele. Mélyen aludt, és semmire sem emlékszik.
– Talán álmodban követtél el valami gonosz dolgot, vagy illetlen dologra gondoltál, – jegyezte meg Gálava, aki az ilyen dolgokban nagyon világosan látott, hiszen mindent megtanult a gurujától, Visvámitrától. – Súlyos dolog lehet, ha ez lett a következménye.
– Igazad van, – mondta a madár hirtelen megvilágosulással, – mielőtt elaludtam, arra gondoltam, hogy el kellene vinnem innen ezt a nemes hölgyet. Már nagyon régóta él itt teljes magányban a Risava hegyen; arra gondoltam, biztosan sokkal boldogabb lenne abban a birodalomban, ahol Brahmá, Visnu és Siva élnek, és ahol sohasem alszik ki az áldozati tüzek lángja.
– Azt hiszem, most rögtön bocsánatot kell kérned ettől a hölgytől, – mondta Gálava.
A sas szeretett volna leborulni a jóginí lábai előtt, de a szárnyai nélkül csak botorkált, mint akinek megzavarodtak az érzékei. – Sándilí istennő, – szólt Garuda nagy tisztelettel, – valóban arra gondoltam, hogy elviszlek innen a mennyei birodalomba, de csak azért, mert a javadat akartam. Akár helyesen cselekedtem, akár helytelenül, jó szívedhez fordulok, és arra kérlek, légy nagylelkű és bocsáss meg.
Sándilí kegyesen bólintott:
– Ne félj, Szuparna, már nem haragszom rád. Visszakapod a szépséges szárnyaidat. Tudd meg, hogy a jóga erejéből minden gondolatot látok, és még a ki nem mondott sértéseket is észreveszem. Csak azért tettem szert ezekre az erőkre, mert nagyon szigorúan követtem az előírt szabályokat, és betartottam minden fogadalmat. Az erény a helyes magatartásból származik, az erényből a misztikus tökéletességek gazdasága, mindent megkap az, aki megkapta a misztikus erőket, és még a rossz karmát is eltörli. Megbocsátok neked, de jól vigyázz magadra; egyetlen nőben se keress hibát, még akkor sem, ha mások rosszhírűnek tartják. Most pedig, Szuparna, oda mehetsz, ahova neked tetszik. Éppen olyan erős és vitéz harcos leszel, mint azelőtt voltál.
Alig mondta ki ezeket a szavakat, amikor Garudának újból kinőttek a szárnyai, és még sokkal nagyobbak és fényesebbek lettek, mint valaha. Gálava ismét helyet foglalt a barátja hátán, és nagyon gyorsan elrepültek a Risava hegyről.
Sándilí pedig, aki nem kívánt a mennyei birodalomban élni, aszkézisének erejével hamarosan még magasabbra emelkedett, és eljutott a transzcendentális világba.