Dzsarászandha születése
(Mbh., Szabhá Parva, Rádzsaszújarambha,
17. fejezet, 13-52. versek, 18. fejezet 1-11. versek)
Élt egyszer Magadha királyságában egy Brhadratha nevű király, nagyon nagy harcos, aki számtalan országot meghódított. Kásí királyának két szépséges ikerlányát vette feleségül, akikkel nagyon nagy boldogságban élt. Egyetlen gondja volt csak, hogy nem volt utódja, akire ráhagyhatta volna gazdag királyságát.
Egy alkalommal meghallotta, hogy egy Szandakausika nevű aszkéta érkezett a fővárosába, és éppen egy mangófa alatt üldögél piszkosan, rongyos ruhában. A király azonnal odasietett feleségeivel együtt, felajánlotta neki a tiszteletét, ékszereket és mindenféle értékes holmit adományozott neki, majd így szólt hozzá:
– Magasztos bölcs, adj nekem tanácsot. Nagyon szerencsétlen vagyok, mert nincs fiam. Mit ér az ilyen király? Úgy gondolom, helyénvaló, ha lemondok a királyságomról, elvonulok az erdőbe és az aszkéták életét élem.
A bölcs azonnal ihletett meditációba mélyedt, és hosszú ideig nem szólt egyetlen szót sem. Egyszer csak az ölébe pottyant egy ízletes mangó, amelyet sem papagájok, sem más madarak csőre nem érintett. A bölcs visszatért a külső tudatba, elmondott a mangó felett egy mantrát, majd odaadta a királynak, ezekkel a szavakkal: – Teljesült a kívánságod. Nem kell az erdőbe menned.
A király odaadta a gyümölcsöt két feleségének, akik két egyenlő részre osztották, és megették. Hamarosan kiderült, hogy mindketten gyermeket várnak, és a király öröme nem ismert határt. A királynők azonban csak fél-fél gyermeket szültek, gyermekeiknek csak egy szemük volt, egy karjuk, egy lábuk, fél gyomruk, és nem is volt bennük élet. A bábák kivitték őket a palotából, és a sorsukra bízták őket.
A végzet rendeléséből éppen arra járt egy emberevő démonasszony, Dzsará, aki megtalálta a gyermekeket. – Ez éppen jó lesz vacsorának! – mondta és már előre nyalta a száját. A fél-testeket fölvette a földről, és hogy könnyebben elvihesse, összeillesztette őket. A két féltest egyetlen gyermekké egyesült, aki azonnal életre kelt, és olyan hangosan ordított, mint vihar idején a mennydörgés.
A palota lakói persze kirohantak, hogy megtudják, mi ez a szörnyű lárma.
A démonasszony már látta, hogy ez a gyermek nem lesz az ő pecsenyéje, de még reménykedett egy kis adományban. Gyorsan emberformát öltött, magához ölelte a gyermeket, és nagyon alázatosan így szólt:
– Brhadratha király, ez a te fiad. Átadom neked. Két feleséged méhéből született a bráhmana áldásából. A bábák kitették, én azonban megvédelmeztem.
A királynők végtelenül boldogok lettek, hogy a gyermek él és egészséges. Anyai szeretetükből azonnal annyi tej csordult ki a mellükből, hogy a gyermek csaknem belefulladt.
A király megkérdezte a démonasszonyt, aki persze még mindig emberi alakot viselt, és a bőre olyan csillogó volt, mint az arany: – Lótusz-arcú hölgy, ki vagy te, aki megvédelmezted a gyermekemet? Talán egy istennő vagy, aki bárhova elmehet a földön, ahova neki tetszik.
– Áldott légy, nagy király, – felelte Dzsará. – Én bizony csak egy ráksaszí vagyok, a démonok nemzetségéből. Mindig az emberek házai körül járok, és azon a húson élek, amit mások már elhajítottak. Egykor Brahmá teremtett, és Grhadevínek, házi istennőnek nevezett el. Mennyei szépségű voltam, és azért kerültem ebbe a világba, hogy hozzájáruljak a démonok pusztulásához. Mindenki virágzó jólétben élt, aki nagy odaadással a falára festette a képemet, fiatalon, szépségesen, számtalan apró gyermek között. Nagyon sokan imádtak engem illatszerekkel, füstölőkkel, virágokkal, ételekkel és mindenféle értékes holmival. Egyszer azonban valaki húst ajánlott fel nekem, én pedig megettem. Ezért aztán ráksaszí lettem, a démonok nemzetségében kellett megszületnem. Tudom azonban, hogy a te házadban még mindig ott van a képmásom, mint Grhadeví, ezért mindig arra gondolok, hogy valami jót tegyek veled. Most, hogy a végzet rendeléséből erre jártam, és megláttam a fiad testét, azonnal azt gondoltam: Összeillesztem ezeket a darabokat, hadd éljen ez a gyermek szülei és egész rokonsága örömére. Legyen szerencsés a mai napod! Mindig éhes démonasszony vagyok, az egész Meru-hegyet el tudnám nyelni, a te fiadat azonban megkíméltem, visszaadtam neked.
Ahogyan Brhadratha gyermeke két részben született meg, ugyanúgy az igazságnak is csak a fele volt meg Dzsará történetében. A király azonban gazdagon megajándékozta a ráksaszít, és még azt is elrendelte, hogy Magadha városában nagy ünnepet rendezzenek a tiszteletére.
A gyermeket pedig elnevezte Dzsarászandhának, mivel testének részeit Dzsará egyesítette. Dzsarászandha később kevély és hatalmas király lett, végtelen gőgjét és hadseregének erejét nem is tudta megtörni senki más, mint Bhímaszena, a Legfelsőbb Úr, Krsna akaratából.