Csjavana Rsi megfiatalodik
(Mbh., Vana Parva, Tírthajátrá, 123-125. fejezetek)
Egy Csjavana nevű bölcs visszavonult az erdőségbe, és az igazság annyi sok más keresőjéhez hasonlóan ő is letelepedett egy tó partján, hogy gyakorolja a jógát és a meditációt. Hosszú-hosszú ideig ült a vírászanának nevezett testtartásban. A szél körülhordta porral, a port eső verte, befutották a kúszónövények, megtelepedtek benne a hangyák. Egy idő után Csjavanából már semmi sem látszott ki, csak a két, csillogó szeme.
Szukanjá, egy szépséges királylány csak ezt a két csillogó pontot látta, és nagyon elcsodálkozott. – Mi lehet ez? – kérdezte magában, aztán egy hosszú tövissel bele is szúrt a két csillogó pontba – sejtelme sem volt arról, hogy egy nagy jógi szemevilágát oltotta ki.
Ez körülbelül mindegy lett volna Csjavanának, aki már régen vak volt mindennel szemben, ami földi és múlandó. Egy brahmanát azonban senki sem sérthet meg büntetlenül. Ettől fogva senkit sem szólított többé a természet szava a királyi udvarban; sőt még a katonák és a szolgák sem végezhették el a természetes szükségüket. Nagyon nagy szenvedés kínozta őket, és a király hiába kérdezgette az alattvalóit, senki sem tudta, ki haragította magára Csjavanát. Végül már Szukanját is megkérdezte, aki bevallotta: – Amikor az erdőben jártunk, két fényes pontot láttam egy hangyabolyban. Azt hittem, hogy szentjánosbogarak...
A király már ott sem volt, sietett Csjavanához, és könyörögni kezdett, – Kérlek, bocsásd meg azt, amit ez a lány tudatlanságában tett.
Csjavana azt felelte, – Megbocsátok, de csak egy feltétellel. Add hozzám feleségül.
Így lett Szukanjá a jógi felesége, aki már olyan öreg volt, hogy járni sem tudott. Mit tehetett mást az elkényeztetett királylány, kiszolgálta, és engedelmesen követte a parancsait.
Történt egyszer, hogy a szép hölgy meztelenül fürdött az erdei tóban. Éppen arra járt a menny két fényes lakója, a lovon járó Asvinok: megpillantották és meg is kívánták Szukanját. Megkérdezték: – Miért adott az apád ehhez a vénemberhez, aki már a halál szélén jár? A te szépségedre még a mennyei táncosnők is irigyek lehetnek. Hagyd el ezt az öreget, aki még csak el sem tud tartani téged; inkább kettőnk közül válassz magadnak férjet.
– Sohasem fogom elhagyni Csjavanát, – mondta Szukanjá.
Az Asvinok azonban nem mondtak le róla ilyen könnyen; és most egy újabb javaslatot tettek: – Mi a félistenek orvosai vagyunk. Fiatallá és széppé tesszük a férjedet, te pedig hármunk közül választhatsz.
Szukanjá nem egészen értette, miért kellene neki újból férjet választania, de mindent elmondott Csjavanának. – Rendben van, – mondta a jógi, – próbáljuk meg.
– Fürödj meg ebben a tóban, – mondták az Asvinok.
Csjavana megfürdött, és az Asvinok is együtt fürödtek vele. Pár perc múlva kijöttek a partra, és mind a hárman teljesen egyformák voltak: rendkívül szépek és fiatalok, ragyogó fülbevalókat és mindenféle értékes ékszert viseltek, és mindhárman így szóltak a meglepett Szukanjához: – Kedves hölgy, közülünk válassz férjet. Válaszd azt, aki a legjobban tetszik.
Szukanjá hosszú ideig töprengett, mérlegelte, van-e különbség a három ragyogó ifjú között, aztán addig válogatott, amíg kiválasztotta Csjavanát. A jógi nagyon örült, hogy a felesége helyesen választott, és megígérte a lovasoknak, – A legközelebbi áldozaton ti is kaptok a csodálatos szóma-italból.
Ez komoly ígéret volt, mert a félistenek királya, Indra a legszívesebben az összes szómát egyedül itta volna meg, és még a barátainak is csak vonakodva adott a kedvenc italából. Csjavana azonban állta a szavát, és a legközelebbi áldozaton félelem nélkül fölemelte a kelyhet, hogy a szómát felajánlja az Asvinoknak. Indra azonnal megjelent, és rámordult: – Szerintem az Asvinoknak nincs joguk ahhoz, hogy szómát igyanak. Ők nem is igazi félistenek, csak a mi orvosaink.
– Kiváló orvosok, – bólintott Csjavana, – az én testemet is megfiatalították, széppé és egészségessé tették. Ők is a mennyben laknak, mint te.
– Az Asvinok a mi orvosaink, – makacskodott Indra. – Más szavakkal, a szolgáink.Azon kívül állandóan a halandók világában kóborolnak, és ha tehetik, elcsábítják a lányaikat.
Ez igaz volt, de Indra sokkal több leányt elcsábított, mint a mennylakók együttvéve. Ezért Csjavana nyugodtan folytatta az áldozatot.
– Ha nem hagyod abba, megöllek a mennykövemmel, – kiáltotta Indra.
Csjavana azonban gondolatának erejével megbénította a karjait, és még egy óriási fekete szörnyeteget is teremtett. Akkora volt ez a szörny, hogy amikor kitátotta a száját, az egyik állkapcsa a földet, a másik az eget érte. Mindegyik foga száz mérföld hosszú volt, éles, mint a lándzsa. Borzasztó üvöltéssel rontott a félistenek királyára, aki a kezeit ugyan nem tudta megmozdítani, csak a nyelvét, és rögtön könyörögni kezdett: – Kedves Csjavana, annyi szómát adhatsz az Asvinoknak, amennyi csak neked tetszik. Kímélj meg engem. Csak azért vonakodtam, hogy még nagyobb legyen a dicsőséged.
Csjavana kegyesen megbocsátott Indrának, és befejezte az áldozatot. Azóta a félistenek orvosai is mindig megkapják a részüket a szóma-áldozatból.