Ardzsuna legyőzi Bhagadattát
(Mbh., Szabhá Parva, Lokapála Szabhákhjána 12, Digvidzsaja 26)
Egy alkalommal Nárada Muni, a nagy bölcs, aki kedve szerint, szabadon utazik a három világban, meglátogatta a Pándavákat Indraprasztha városában. Mindenféléről beszélgettek, és Nárada Muni már éppen indulóban volt, amikor még valami eszébe jutott:
– Kedves Judhisthírám, még át kell adnom neked az apád, Pándu üzenetét. Apád, aki most a mennyei világok lakója, nagyon csodálkozott, hogy egy Hariscsandra nevű királyt is ott lát Indra társaságában. Megtudta, hogy Hariscsandra nagyon hatalmas király volt, arany kocsin járt, és uralma alá hajtotta az egész földet, amelyet mérhetetlenül mély óceán vesz körül. Annyi hadisarcot vetett ki a legyőzött uralkodókra, hogy elvégezhette a híres áldozatot, a császári méltósággal felérő Rádzsaszúját. Az áldozat végén ötször annyi ételt, tehenet és mindenféle értékes holmit osztott szét a bráhmanáknak, mint amennyit azok kértek.
– Milyen módon lehet még eljutni Indra országába? – kérdezte Judhisthíra.
– Indra országa nyitva áll a harcosok előtt, akik úgy áldozzák életüket a csatában, hogy soha nem fordítanak hátat az ellenségnek, – felelte Nárada. – Oda kerülnek azok is, akik hosszú-hosszú éveken át aszkétikus gyakorlatokat végeznek, és így hagyják el a testüket. Apád téged is a mennyek országában szeretne látni, ha majd eljött az időd. Te azonban hatalmas király vagy, ezért neked a Rádzsaszúja áldozatot kell elvégezned.
Judhisthíra megborzongott. – Azt mondják, hogy ez az áldozat nagyon nehéz. Nagyon sok akadály van az úton.
– Hát igen, – ismerte el Nárada Muni. – Látom, te is hallottál már a Brahma-Ráksaszákról, akiknek szinte semmi más dolguk sincs ebben a világban, minthogy megakadályozzák az áldozatokat. Néha háborúkat szítanak, és nem lehet tudni, hogy csak a harcosok esnek el a csatamezőn, vagy az egész világ elpusztul. Én mindent elmondtam neked; gondold meg, aztán cselekedj belátásod szerint.
Ezzel Nárada Muni búcsút vett, és elindult Dvárakába, hogy felkeresse a világ urát, Krsnát, aki éppen egy jádava harcos alakjában élvezte földi kedvteléseit.
Ezzel nagyon nagy leckét adott fel Judhisthíra királynak, és bizony, sok-sok töprengés, tanácskozás és vívódás először úgy döntött, hogy meg sem próbálkozik ezzel az áldozattal. Krsna azonban melléje állt, és hozzásegítette ahhoz, hogy legyőzze a legnagyobb ellenségét. Ezzel elhárult a legnagyobb akadály a Rádzsaszúja áldozat elvégzése elől; Judhisthíra fiatalabb testvérei pedig elindultak seregeikkel, hogy erőszakkal vagy egyezkedéssel leigázzák vagy hadisarc fizetésére kényszerítsék a föld többi királyait.
Ardzsuna, aki még e kiváló testvérek között is a legnagyobb harcos volt, északi irányban indult el. Ennek az égtájnak az ura nem más, mint Kuvera, a gazdagság ura. Hegyes vidékek vannak itt, és szinte mindegyik hegy arany- vagy drágakőbányájáról híres. A Pándava hős sorban legyőzte az útjába kerülő királyságokat. Eljutott egészen az óceán partjára, majd átkelt Szakalába, a földet körülvevő hét sziget egyikére. Félelmetes csatákat vívott a szakalai királyokkal, de mindegyikben ő lett a győztes. Ezen a szigeten a legutolsó ellenálló királyság Pragdzsjótisa volt, amelynek királyát, Bhagadattát nagyon sok vad erdőlakó és tengerpart törzs támogatta.
Mivel semmi kilátás nem volt a barátságos megegyezésre, nyílt párviadal mellett döntöttek.
Ardzsuna és Bhagadatta nyolc nap, nyolc éjjel pihenés nélkül harcoltak egymással, de még egyikük sem fáradt el. Csak ekkor ismerte fel ellenfelében Bhagadatta Indra fiát. A homlokára csapott, – Hát persze! Rögtön gondolhattam volna. Egyedül Ardzsuna az, aki nyolc nap, nyolc éjjel pihenés nélkül harcol, és még csak el sem fárad, ahogyan nem vagyok fáradt én magam sem.
Azonnal letette a fegyvert, és mosolyogva fordult Ardzsunához,
– Hatalmas karú hős, most látom, hogy te nemcsak a Kuru-nemzetség egyik hercege vagy, hanem magának Indrának a fia, aki alaposan megleckéztette Paka démont. Igazán dísze vagy minden csatának. Tudd meg, hogy én Indra barátja vagyok, és a csatában alig maradok el tőle. Semmiképpen nem helyénvaló, hogy tovább harcoljak az én kedves barátom fia ellen.
Ardzsuna is követte a harcosok régi szokását, és letette a fegyvert.
– Kedves Bhagadatta, – mondta, – nem is ellenségként jöttem. Bátyám, Judhisthíra küldött követségbe.
– Mondd meg nekem, mi a kívánságod? – kérte Bhagadatta. – Mit tehetek érted? Hatalmas karú hős, Indra kedvéért mindent megteszek, amit csak kérsz tőlem.
Ardzsuna válaszolt:
– A Kuruk legkiválóbbja, Dharmarádzsa Judhisthíra király kiválóan ismeri az örökre szóló törvény előírásait, soha nem tér el az igazságtól, és maga is mindig olyan áldozatokat végez, amelyekben nagyon nagy vagyont oszt szét a bráhmanák között. El szeretné nyerni a császári méltóságot. Én is csak arra vágyom, hogy ezt a méltóságot megszerezze. Arra kérlek, hogy te is járulj hozzá a Rádzsaszúja áldozathoz. Mivel az apám barátja vagy, nem parancsolhatok neked, csak kérlek. Adj olyan kevés vagy olyan nagy hozzájárulást, amilyen csak neked tetszik.
– Judhisthíra király éppen olyan kedves nekem, mint amilyen te vagy, – felelte Bhagadatta. – Ha csak erről van szó, igazán semmi értelme annak, hogy tovább folytassuk a harcot. Mindent megteszek, amit kívánsz; sőt arra kérlek, mondd el azonnal, bármi egyéb kívánságod van.
Az erdőlakó és tengerparti törzsek főembereinek nem tetszett Bhagadatta nagylelkűsége, és titkon jeleket adtak neki. Ezt mondták ezek a jelek: – Pragdzsjótisa királya, légy résen. Ez az idegen ki fog forgatni valamennyi vagyonodból.
Bhagadatta is titkos jelekkel üzent nekik: – Az én barátom fia olyan nekem, mint a saját barátom. Akármit kérhet tőlem, oda fogom adni örömmel.
– Ugyan ki az a te barátod? – kérdezték gyanakodva a főemberek.
Bhagadatta pedig büszkén és boldogan válaszolt: – Nem más, mint Indra, a mennyek királya.
A főemberek azonban nem ismertek más urat maguk felett, mint Kuverát, a gazdagság urát. Megfordultak, és csalódottan visszatértek a saját országaikba.
Ardzsuna pedig megfelelt Bhagadattának: – Ha ezt az egyet megígéred nekem, akkor úgy veszem, hogy teljesült minden kívánságom.
Barátokként váltak el, Ardzsuna pedig tovább vonult a hadseregével az északi hegyek felé. Egyetlen király, egyetlen uralkodó vagy főember sem tartóztathatta fel hódításaiban, és végül nagy vagyonnal, győztesként tért vissza Indrapraszthába.