Ardzsuna legyőzi a Gandharvák királyát
(Mbh., Adi Parva, Csaitraratha, 172. fejezet, 185. fejezet 1-2. vers)
Egyszer, amikor a Pándava hercegek éppen Panycsála királysága felé tartottak, eljutottak a Gangesz partjára. A Gandharvák királya éppen ott szórakozott a kellemesen hűvös vízben a feleségeivel együtt. Sehogyan sem tetszett neki, hogy megzavarják a mulatságát, ezért nagy garral így szólt:
– Mindenki tudja, hogy az alkony első negyven lavájában csak a Gandharvák, a Jaksák és a Ráksaszák közelíthetik meg ezt a folyót. Ha egy ember megszegi ezt a parancsot, biztosan itt hagyja a fogát. Még a félistenek sem mernek idejönni, amikor fürdöm. Én mondom ezt, Angarparna, aki mindent elér a karjai erejével. Büszke és kevély vagyok; Kuvera az én barátom.
– Nyomorult gazember, – förmedt rá Ardzsuna, – nincs olyan szabály, hogy ne lehetne odamenni a Gangesz folyóhoz, akár éjjel, akár nappal. A Himálaja aranyos csúcsairól ered ez a folyó, és hét ágban szakad az óceánba. Ezek a Gangá, Jamuná, Szaraszvatí, Vitaszthá, Szaraju, Gomatí és Gaudakí. Akik e hét folyó vizét isszák, biztosan megtisztulnak. Maga Krsna Dvaipájana (Vjásza) mondta, hogy ezekhez a szent folyókhoz bárki, bármikor odamehet.
A Gandharva nagyon dühös lett, azonnal fölemelte az íját, és kilőtte nyilait, melyek olyanok voltak, mint a mérgeskígyók.
Ardzsuna valamennyit felfogta a pajzsával, és megfenyegette a Gandharvát:
– Tudom, hogy a Gandharvák erősebbek, mint az emberek. Nekem azonban van egy égi fegyverem, amelyet Indra tanítómestere ajándékozott Bharadvádzsának. Bharadvádzsa Agnivisának adta, Agnivisa Dronának, Drona pedig nekem.
– Nem tudsz te azzal a fegyverrel bánni, – gúnyolódott a Gandharva.
Ardzsuna nem vesztegette tovább a szavakat, hanem elhajította a kiváló fegyvert, amely azonnal elégette a Gandharva harci kocsiját. A Gandharva elvesztette az egyensúlyát, és fejjel előre a földre bukott. Ardzsuna megragadta, letépte a virágfüzérét, és már éppen azon volt, hogy megadja neki a halálos döfést, amikor a Gandharva felesége, Kumbinasí zokogva a lábai elé borult.
– Kiváló herceg, – könyörgött Kumbinasí, – terjeszd ki rám a védelmedet. Engedd szabadon a férjem.
Judhisthíra megvetően közbeszólt: – Engedd el őt, Ardzsuna. Ugyan ki ölné meg azt, akit egy asszony védelmez?
Ardzsuna azonnal elengedte Angarparnát. – Élj tovább, Gandharva, – mondta engedékenyen. – A Kuruk királya, Judhisthíra megkegyelmezett neked.
A Gandharva nagy keservesen összeszedte magát, és egész kis beszédet intézett Ardzsunához:
– Legyőztél, ezért ne is hívjanak engem többé Angarparnának. Ne dicsekedjek még a nevemben se, hiszen még olyan erős sem vagyok, mint egy ember. Tűz-fegyvered porrá égette a kocsimat. Nevezzenek ezentúl Dagdharathának, égett kocsin járónak. Tudd meg, hogy nagy varázstudományom van, amelyet a jóga és az aszkézis gyakorlásával szereztem. Hat hónapig egy lábon álltam, úgy szereztem meg ezt a tudományt. Haszna az, hogy mindent meglátok, ami a világban van, éppen úgy, mint a félistenek. Most azonban téged is megtanítalak erre a tudományra, és nem is kell letenned semmilyen fogadalmat, hiszen megkímélted az életemet. Még száz-száz lóval is megajándékozlak benneteket. Olyan a színük, mint a felhő, testük szikár, de soha nem fárad el, soha sem veszít gyorsaságából. Indra villámából születtek, és mindaddig élnek, ameddig fennáll maga a világ.
Ardzsuna azonban elutasította ezt a nagylelkű ajánlatot.
– Nem azért kíméltem meg az életedet, hogy vagyont vagy gazdagságot szerezzek, hanem mert a feleséged védelemért könyörgött.
– Ha nem fogadod el ajándékba, adj érte egy szalmaszálat, – javasolta a Gandharva.
– Megveszem a varázstudományt és a lovakat, – jelentette ki Ardzsuna, – de nem egy szalmaszálon. Neked adom ezt a kiváló égi fegyvert, amely porrá égeti még a félisteneket is. Legyünk ezentúl barátok.
Megölelték egymást, és ezzel meg is pecsételték a barátságot.
– Már csak egyet mondj meg, – kérte Ardzsuna. – Milyen hibát találtál bennünk, hogy elutasítóan viselkedtél, amikor a Gangesz partjára jöttünk?
– Megmondom, – felelte a Gandharva. – Nem őriztek szent tüzet, nincs feleségetek, nincsenek utódaitok, és nem jár előttetek Védákban jártas bráhmana.
– Szegény, hontalan ksatriják vagyunk, – mondta Ardzsuna, – hol őriznénk a tüzet, ki jönne hozzánk feleségül, hogyan nyerhetnénk utódokat? De ha ismersz egy Védákban jártas bráhmanát, aki szívesen csatlakozna hozzánk, elfogadnánk, nagyon nagy tisztelettel.
– Ebben az erdőségben van egy Utkacsaka nevű szentély, – mondta a Gandharva. – Ott él Devala öccse, Dhaumja, a jógát és az aszkézist gyakorolja. Ha úgy gondoljátok, előttetek járhat, mint papotok és tanácsadótok.
Így is történt. A Pándavák már Dhaumjával együtt érkeztek meg Panycsálába, ahol szépséges feleséget és nagyon erős szövetségest nyertek.