Agni megkeresi Indrát
(Mbh., Udjoga-Parva, 15-16. fejezetek)
Valamikor régen Indra megölte a félistenek és az emberek ellenségét, Vrtrát. Mindenki nagyon örült, hogy a világ megszabadult ettől a veszélyes ellenségtől, mindenki magasztalta Indrát, ő azonban mégsem volt boldog. Vrtra ugyanis bráhmana származású volt, így Indra, akár jó szándékból, akár kötelességből, de mégis egy bráhmanát ölt meg. Félelmében ott hagyta a félistenek egét, elment egy távoli szigetre, és elrejtőzött egy lótuszvirág szárában.
A félistenek választottak maguknak egy királyt, Nahusát, aki azonban nem bizonyult méltónak ahhoz, hogy a trónon üljön. Amikor még Indra feleségét, Sacsít is meg akarta szerezni magának, a félistenek úgy gondolták, hogy betelt a pohár. Brhaszpati, a papjuk elvégzett egy megtisztító áldozatot, aztán megkérte Agnit: – Járd be a világot, keresd meg Indrát, akkor is, ha a föld alá rejtőzött.
A tűz félistene fölvette egy csodálatosan szép nő formáját, a gondolatnál is sebesebben bejárta a világot, aztán visszatért Brhaszpatihoz.
– Tisztelt uram, nem találtam meg ebben a világban a félistenek királyát. Már csak a vizeket kellene átkutatni. Én azonban nem léphetek be a vizekbe. Ha megteszem, azonnal elpusztulok. A tűz a vizekből keletkezett, ezért mindenütt nagyon hatalmas lehet, kivéve a saját szülőhelyét.
Brhaszpati így válaszolt: – Agni, te benne vagy minden lényben, és minden tettüknek a tanúja vagy. A költők néha úgy énekelnek rólad, mint egyetlenről, máskor pedig úgy, mint háromról. Te veszed át az áldozati felajánlásokat, nélküled megsemmisülne ez az egész világ. Még azok is meghajolnak előtted, akik jó cselekedeteikkel már kiérdemelték a mennyek országát. A bölcsek nemcsak azt mondják, hogy a vízből születtél, hanem azt is, hogy te adod a vizet, amikor azt mennydörgés és villámok veszik körül. A te kegyedből esik az eső, a víz, amely mindent megtisztít; mint tűz, te magad is megtisztító vagy. Nem látom be, miért ne fogadhatnád el azt, ami tőled származik, nem értem, miért kellene rettegned a víztől. De ha gondolod, elmondom fölötted azokat az áldozati himnuszokat és mantrákat, amelyeket Brahmától tanultam.
– Az bizony jó lesz, – mondta Agni. Mire Brhaszpati végzett a mantrákkal, Agni minden félelmét elvesztette, egészen megerősödött, és sokkal ragyogóbb lett, mint annak előtte. – Rendben van, – mondta vidáman, – most már biztosan át tudom kutatni a vizeket, és megtalálom Indrát.
Agni belemerült az óceánba, aztán megvizsgálta a folyókat, a nagy tavakat és az egészen kis víztárolókat, és végül meg is találta Indrát, aki a lótusz szárában kuporgott. Brhaszpati, a félistenek, a gandharvák, a guhjakák, a sziddhák és a nagy bölcsek azonnal elindultak, hogy visszahívják a királyukat. Azt gondolták, az lesz a legjobb, ha felsorolják, milyen dicső tetteket hajtott végre Indra a múltban, milyen veszélyes és gonosz démonoktól szabadította meg a három világot. De a félistenek királya nem jött elő a lótuszvirág szárából.
– Vedd vissza a régi formádat, – javasolta Agni, Brhaszpati pedig elmondta az erő-gyarapító mantrákat.
Indra azonban még mindig habozott, mert nem érezte magát elég erősnek. Ekkor odajött még négy nagy félisten, a gazdagság, az alvilág, a hold és az óceán urai. Egyezséget ajánlottak egykori királyuknak: – Neked adjuk az erőnket, te pedig cserébe ígérd meg, hogy a jövőben mi is kapunk egy részt az áldozatokból. – Úgy legyen, – mondta Indra, de ekkor előlépett Agni, és megjegyezte: – Én találtalak meg ezen a nehezen megközelíthető szigeten, a lótuszvirág szárában. Lemerültem érted a vizek mélyére, pedig a víz soha sem barátságos a tűzzel. Neked adtam az erőmet, nekem is jár egy rész az áldozatokból.
– Te is megkapod a magad részét, – ígérte meg Indra, akit ilyen módon félisteni szövetségesei nagyon erőssé tettek. Mindannyian felkészültek a harcra, és magukhoz vették a kedvenc fegyvereiket.
A háború azonban elmaradt. Nahusa, a félistenek trónjára méltatlan király olyan nagy sértést követett el, hogy egyszerre lezuhant az égből, hogy tízezer évig kígyóként tengesse az életét a földön. Indra pedig boldogan újra elfoglalta a trónját.