Agasztja alkuszik a Vindhja hegységgel
(MBh., Vana Parva, Tírthajátrá 103.16, 104.1-15)
Sok-sok ezer évvel ezelőtt a Vindhja hegység hirtelen növekedésnek indult. Elzárta az utakat, elfoglalta a városok és a faluk helyét, úgy tűnt, hogy hamarosan eléri az óceánt, és még azt a hatalmas víztömeget is kiszorítja a helyéből.
Miért történt ez a rendkívüli esemény?
A Vindhja hegység egyszer észrevette, hogy valahányszor felkel és lenyugszik a Nap, közben mindig megkerüli, tisztelettel körüljárja a hegyek királyát, az aranyos ragyogású Merut. Elgondolkodott ezen a Vindhja, és azt mondta magában: – Nem tetszik ez nekem. Miért részesül nagyobb tiszteletben a Meru, mint én? Az én csúcsaim is a felhőket érik, hatalmas és kiváló hegy vagyok.
Ha már így gondolkodott, meg is szólította a Napot: – Kedves Szúrja, te minden nap körüljárod a Merut. Járj körül ezentúl engem is.
Szúrja nagyon elcsodálkozott ezen a kérésen.
– Kedves Vindhja, – felelte a hegynek, – én nem a saját kedvtelésemből járom végig minden nap az eget. Az, aki ezt az univerzumot megteremtette, pontosan kijelölte az én pályámat.
– A Meru éppen csak egy hajszálnyival magasabb nálam, – makacskodott a Vindhja hegység.
Ez nem volt igaz, de a Napnak nem volt kedve vitatkozni, ezért egyszerűen csak ennyit mondott, – Sajnálom, Vindhja, én pedig egy hajszálnyit sem térhetek el a nekem kiszabott úttól.
– Majd meglátjuk, – mondta magában a Vindhja, és azonnal növekedésnek indult. – Akkora leszek, hogy nemcsak a Nap, de a Hold és a csillagok útját is elállom, – gondolta a hegy. – Engem fognak tisztelni, Meru pedig szépen meghúzódik majd az árnyékomban.
A félistenek persze hamar észrevették, hogy valami zavar támadt a földön. Mind odasereglettek a Vindhja hegység köré, és megpróbálták lebeszélni erről az eszeveszett szándékától. A hegy azonban ügyet sem vetett a félistenek szavaira. Tovább növekedett, és úgy látszott, hogy senki sem tudja megállítani.
A félisteneknek azonban eszükbe jutott, hogy hát hiszen itt él Agasztja az erdei remetetanyáján, nem is olyan messzire innen. Agasztja már megszerezte a jóga összes misztikus erejét, a nyolc tökéletességet. Ha valaki, akkor ő biztosan meg tudja mondani, mit csináljanak szorult helyzetükben.
Gyorsan ellátogattak Agasztjához, és mindent elmondtak neki:
– Tisztelt urunk, a hegyek királya nagyon megharagudott, senki nem tudja a dühét lecsillapítani. Elhatározta, hogy el fogja állni a Nap, a Hold és a csillagok útját. Máris kétszeresére növekedett, és olyan sebesen gyarapodik, mint a lótuszvirág a vízben, vagy mint a lobogó láng a tűzben. Segíts rajtunk, kiváló brahmana. Tudjuk, hogy erre senki sem képes terajtad kívül.
– Úgy legyen, – mondta Agasztja. – Nyugodtan visszamehettek a mennybe. Vegyétek úgy, hogy a Vindhja máris abbahagyta a növekedést.
A félistenek megnyugodva visszatértek a mennybe, Agasztja pedig végiggondolta a dolgot. – Ez a kiváló hegység, a Vindhja nagyon megirigyelte a Meru helyzetét. Nem sokat használ, ha egyenesen megkérem, vagy akár megtiltom neki, hogy tovább folytassa ezt az ostobaságot. A szép szóra azonban biztosan hallgat. A szép szavak könnyű szerrel legyőzik a legnagyobb haragot vagy makacsságot is.
Agasztja odaszólt a feleségének, – Lopámudrá, készülj. Még ma elindulunk a déli országok felé.
– Úgy legyen, – mondta Lopámudrá, és csak azért nem kezdett rögtön csomagolni, mert hiszen nem is volt semmijük.
Amikor megérkeztek a Vindhja hegységhez, Agasztja nagyon udvariasan, nagyon alázatosan megkérte a hegyet, – Hegyek legkiválóbbja, nyiss nekem egy kis utat, hogy átmehessünk rajta. Azt tervezzük, hogy elmegyünk a déli országokba. Várj egy kicsit, amíg visszatérünk, utána akkorára növekedhetsz, ahogy csak neked tetszik.
Vindhjának tetszett, hogy a híres bölcs és jógi ilyen alázatos kéréssel fordul hozzá, elfogadta a megállapodást, és azonnal utat nyitott neki. Agasztja pedig elment, és mind a mai napig nem tért vissza abból a déli országból.
A geológusok azt mondják, hogy a sok-sok ezer év vagy évmillió alatt a Vindhja egy kicsit feledékeny lett, és mostanság ismét növekedésnek indult; minden évben emelkedik néhány mm-t. Lehetséges, hogy egy napon Agasztjának vissza kell térnie, hogy számonkérje a megállapodásukat.