A szerelmes Agni
(Mbh., Szabhá Parva, Digvidzsaja 31. fejezet)
India déli részében, Mahesmati városában uralkodott Níla király. Szahadeva, az egyik Pándava fiú egy alkalommal nagyon heves csatát vívott vele, és kevés hiányzott ahhoz, hogy ez a csata az életébe kerüljön. Níla királynak ugyanis volt egy nagyon hatalmas szövetségese, nem más, mint Agni, a tűz ura.
Hogyan szerzett ez a jelentéktelen király ilyen hatalmas szövetségest, és hogyan történhetett, hogy Agni az áldozati felajánlások szállítója ellenségként került szembe a Pándava hőssel, aki csak azért vonult fel a csatatérre, hogy el lehessen végezni egy nagyon pompás áldozatot?
Níla királynak volt egy nagyon szép leánya. Amikor a király parancsára áldozati tüzet gyújtottak, ez a leány mindig ott állt az apja mellett, hogy a legyezőjével felszítsa a tüzet. Hosszú, hosszú ideig Agni csak nézte ezt a szép leányt, gyönyörködött benne, aztán egy szép napon már nem érte be a legyezéssel. Legyezhették, amennyit akarták, a tűz csak akkor lobbant fel, amikor ennek a szép leánynak a lehellete érte. A palotában is, a városban is azt suttogták az emberek, hogy a dicső Agni beleszeretett ebbe a leányba, és biztosan el is akarja venni feleségül. Ez a szóbeszéd eljutott a király fülébe is, aki elhatározta, hogy utána jár a dolognak. Egy éjszaka bement a palotája belső termeibe, és a lánya szobájába is bepillantott. Egy idegen bráhmanát látott ott, aki ugyancsak otthonosan viselkedett.
Níla király méltóságán alulinak tartotta, hogy akár csak megkérdezze, ki az, hogyan került oda. Azonnal a testőreit hívatta, és elrendelte, hogy a betolakodót meg kell büntetni, ahogyan a törvény előírja.
De amikor a testőrök berontottak a szobába, az idegen bráhmana a szemük láttára köddé foszlott, és ők csak a levegőt markolhatták meg.
Ugyanebben a pillanatban fellángolt az Áhavaníja tűz, amelynek sohasem szabad kialudnia; nagyon kell vigyázni, hogy legalább egy-két parazsa mindig megmaradjon. Agni megharagudott, amiért a kedvtelésében megzavarták, és elhatározta, hogy megleckézteti a királyt.
Egyetlen szál füvet sem tettek a tűzre, a lángok mégis a mennyezetig csapkodtak, a falakat ostromolták. A palotában sűrű lett a füst, és mindenütt szállt a korom. Azonnal jelentették a királynak:
– Ez a haragos Áhavaníja el akar pusztítani bennünket!
Níla király odasietett a tűzhöz, és nagy rémülettel látta, hogy ennek bizony fele sem tréfa. Összetette a kezeit, mélyen meghajtotta a fejét, végül egészen a földre borult, éppen úgy vágódott el, mint egy bot. Kétségbeesetten, elhaló hangon kérdezgette: – Mit követtem el, mivel sértettelek meg?
Agni megszólalt az Áhavaníja tűzből: – Kérdezd meg a lányodat.
Níla király már kilenctized részben megértette, hogy miről van szó, de azért megkérdezte a lányát:
– Ki az az idegen bráhmana, akit ma éjjel a szobádban találtam?
A leány elpirult, de megmondta egyenesen: – Agni az, aki felviszi a mennybe az áldozati felajánlásokat.
– Ha ez így van, akkor miért nem szóltál nekem, hogy adjalak hozzá feleségül?
A leány még jobban elpirult volna, ha már anélkül is nem lett volna olyan piros az arca, mint a bimba virága.
Níla király visszatért a haragosan lobogó Áhavaníja tűzhöz, és nagyon alázatosan könyörögni kezdett: – Kedves Agni, te vagy Pávaka, mert mindent megszentelsz. Havjavahana vagy te, mert mindig felviszed a mennybe a felajánlott vajat. Dzsátavedasz vagy, mert tőled származnak a Védák. Szuresa vagy te, a félistenek feje, aki mindig igazat mond. Kérlek szépen, engedd le a füstzászlódat, ne szórd szét a kormot. Húzd vissza mind a hét lángnyelvedet, ne emészd el a palotámat. Minden vagyonom a tiéd, még a leányom is. Fogadd el őt és a királyságom. Jó szívvel és önként adom neked. Éljetek boldog házasságban örökkön-örökké, vagy még annál is tovább.
Az Áhavaníja tűz egyszerre lelohadt, füstje eloszlott, és Agni megint megszólalt a lángok közül: – Elfogadom a te szép szemöldökű leányodat, de a királyságodat tartsd meg, mit kezdjek vele? Bráhmana vagyok, semmi kedvem a földi uralkodáshoz.
– Kedves bráhmanám, – könyörgött a király, – lépj elő a tűzből bráhmana-alakodban, hogy megtarthassuk az esküvőt.
Agni valóban megjelent, és jó kedvében még azt is felajánlotta a királynak, hogy teljesíti egy különleges kívánságát. Níla pedig azt kérte, hogy amikor valamelyik ellenségével háborúba bonyolódik, katonáinak soha se legyen okuk a félelemre. Ettől a naptól fogva senki se merte megtámadni Mahesmati városát, mert tudták, hogy a király hatalmas szövetségese azonnal porrá égeti a vakmerőket.
Níla megkapta, amit akart, egy hatalmas félisten lett a veje, birodalmát pedig nem foglalhatta el senki. Egyetlen ellenség se merészkedett be Mahesmatiba. De miért, miért se, ettől a naptól fogva híre ment annak is, hogy az itt élő leányok nem alkalmasak feleségnek. Hát, nem mintha csúnyábbak vagy rosszabbak lettek volna, mint mások, csak éppen senki sem akarta őket elvenni feleségül. Bánatukban Agnihoz fordultak, aki még mindig neheztelt el kicsit Níla királyra, és nagyon szokatlan megoldást talált. Kijelentette, ezentúl az a törvény, hogy Mahesmatiban a leányoknak nem is kell férjhez menniük, hanem mindig azzal a férfivel élhetnek együtt, akivel éppen a kedvük tartja.
Mindez így is volt, amíg Agni meg nem kímélte a Pándava herceg, Szahadeva és csapatainak életét. Azóta Mahesmatiban is éppen olyan az élet, mint másutt; és a lányok azt mondják: ha együtt akarsz élni velem, végy el feleségül.