A megkopasztott király
(Mbh. , Vana Parva, Márkandeja Szamaszja 185. fejezet)
Márkandeja, a sok-sok ezer év óta élő nagy bölcs meséli el ezt a történetet.
Egy Atri nevű bráhmanának elege lett a családi életből, úgy döntött, hogy visszavonul az erdőbe, és ezentúl csak a jógát fogja gyakorolni. Odahívta a feleségét és a fiait, közölte velük, hogy elmegy az erdőbe, sőt még azt is hozzátette, reméli, hogy hamarosan ők is így fognak dönteni. Bizony a felesége egyáltalán nem így döntött, hanem azt mondta Atrinak:
– Jó lenne, ha előbb elmennél Vainja királyhoz, aki éppen valami nagy áldozatot végez. Ilyenkor nem szokta megtagadni a bráhmanák kéréseit, és biztosan neked is nagy vagyont ad. Szerezz valami vagyont, oszd szét a fiaid és a szolgák között, aztán pedig oda mehetsz, ahova neked tetszik.
Atri gondolkodóba esett a javaslaton, de volt egy problémája. – Kedves feleségem, igazán szép tőled, hogy nem tartasz vissza. Én is tudom, hogy Vainja király nagyon vallásos, kötelességtudó és adakozó. Őt azonban olyan bráhmanák veszik körül, akik nagyon irigykednek rám. Van ott egy Gautama nevű, az biztosan ellenem fogja hangolni a királyt.
– Mit vesztesz vele, ha legalább megpróbálod? – kérdezte az asszony.
– Nehogy azt hidd, hogy nekem nem tetszik a javaslatod, – mondta Atri. – Most rögtön elindulok, és lehet, hogy nagy vagyonnal, tehenekkel térek vissza.
Atri el is indult, és éppen akkor érkezett meg a fővárosba, amikor Vainja király ott állt az áldozati oltár mellett. Azonnal magasztalni kezdte, hangosan, ahogy csak a torkából kifért: – Ó király, áldott vagy, az összes lény ura vagy, te vagy a legnagyobb uralkodó a földön. Még a bölcsek is téged imádnak. Senki sem ismeri a vallást rajtad kívül.
Gautama persze azonnal megszólalt: – Meg ne halljak még egyszer ilyen ostobaságot. A te megértésed nem elég érett. Ebben a világban Indra az összes lény ura, ő a legnagyobb uralkodó.
Atri nem hagyta magát: – A király éppen úgy rendelkezik a sorsunk felett, mint Indra. A tudatlanság a te értelmedet homályosítja el.
– Biztos vagyok benne, hogy ebben a dologban nem az én felfogásom helytelen, hanem a tiéd, – mondta Gautama. – Te csak el akarod nyerni a kegyét, azért hízelegsz neki az emberek előtt.
Egy darabig ezen vitatkoztak, még egy Kasjapa nevű bráhmana is megpróbált közvetíteni, de aztán úgy döntöttek, hogy tanácsot kérnek a szentéletű Szanatkumárától. Ez volt a nagy kérdés: Ki uralkodik az emberek sorsa fölött, a félistenek vagy a király? Szanatkumára is pontosan tudta, hogy miről van szó, ezért nem foglalt rögtön állást, hanem jó messziről kezdte, nagyon kenetteljesen:
– A tűz csak akkor égeti el az erdőt, ha egyesül a széllel. A bráhmana és a ksatrija is csak akkor semmisítik meg ellenségeiket, ha az erőiket egyesítik. Ebben a világban a király a vallás támasza, alattvalóinak védelmezője. Olyan, mint Indra – minden lény védelmezője. Olyan, mint Sukra – az erkölcs hirdetője. Olyan, mint Brhaszpati – a jó tanácsadó. Ezért aztán joggal nevezik a sorsunk urának. Van itt valaki, aki jobbnak képzeli magát a királynál, akit néha valamennyi teremtmény urának, néha császárnak, a föld urának vagy hatalmas uralkodónak neveznek? Minden csatát megnyer, ezért ő a béke fenntartója, őrködik a renden, mindig diadalmas, megmutatja a mennybe vezető utat, és olyan, mint Visnu. Hajdanában a nagy bráhmanák maguktól engedték át a világi hatalmat a ksatrijáknak, nehogy bűnöket kövessenek el. Ezért aztán a király olyan az emberek között, mint a félistenek között a Nap, sugaraival eloszlat minden sötétséget. A szentírások is megerősítik a király nagyságát és tekintélyét. Én amellé állok, aki a királyt feldicsérte.
Az ostoba királynak dagadt a keble a büszkeségtől. – Milyen csodálatos vagyok, – gondolta magában. – Olyan vagyok, mint Indra meg Visnu! Gautama nem becsül engem. El fogom zavarni.
Atrihoz pedig így beszélt: – Bölcs bráhmana, te az emberek között a legnagyobbnak és a legjobbnak neveztél engem, összehasonlítottál a félistenekkel. Bizony, te mindent tudsz rólam és a világ dolgairól. Ezért most rögtön nagyon nagy vagyont adok neked. Kapsz ezer szépen felöltözött és felékszerezett fekete rabszolgalányt, százmillió pénzdarabot, száz meg száz aranyrudat.
Tehenekről nem esett szó, de azért Atri egyáltalán nem szabadkozott, hanem szépen mindent elfogadott, aztán gyorsan otthagyta a megkopasztott királyt, és hazatért. Szétosztotta a zsákmányt a fiai és a szolgái között, ő maga pedig elvonult az erdőbe, hogy a jógát gyakorolja. Még ma is ott van, ha ugyan a felesége vissza nem parancsolta, hogy megint kincseket szerezzen.