A leány, aki öt férjet kért magának
(Mbh Adi Parva, 171. fejezet)
Egyszer, amikor a Pándava hercegek éppen bráhmanáknak öltözötten száműzetésben éltek, meglátogatta őket a dicső Vjászadeva, minden lény jóakarója. A Pándavák nagy tisztelettel fogadták, leborultak előtte, és port vettek a lábairól. Szép ülőhellyel, étellel és itallal kínálták, majd összetett kezekkel megálltak előtte, és úgy várták a parancsait.
Vjászadeva nem véletlenül látogatta meg a száműzetésben élő hercegeket. Nagyon fontos dolgot akart közölni velük, olyat, ami meghatározza az egész eljövendő életüket.
Üljetek le ti is, mondta a testvéreknek. Jól vagytok, biztonságban éltek Ekacsakra városában? Nem tértek le arról az útról, amelyet az örökreszóló törvény és a szentírások előírnak? Felajánljátok a tiszteleteteket a bráhmanáknak? Tisztelettel vagytok azok iránt, akik tiszteletet érdemelnek?
A hercegek egymásra néztek. Nem egészen értették ezeket a kérdéseket, hiszen akkoriban maguk is bráhmanáknak öltöztek, így aztán a sors kiszámíthatatlan rendeléséből nekik maguknak kellett elfogadniuk a hódolatot, amit mások felajánlottak. De a szívükben biztosan tudták, hogy nagy jóakarójuk nem véletlenül jelent meg Ekacsakrában, abban a szerény házban, ahol meghúzták magukat. Ezért aztán türelmesen várakoztak.
Vjászadeva még sok-sok kérdést feltett, aztán, mintha csak szórakozásból tenné, történeteket kezdett mesélni. Végül, amikor már úgy érezte, hogy eljött az ideje, elmondott egy nagyon érdekes történetet.
„Most egy dicső rsiről beszélek nektek, aki nagyon régen élt, még az aranykorban, egy járhatatlan, sűrű rengetegben. Volt egy nagyon szép, karcsú lánya, aki szintén ott élt az erdőségben. Mivel a rsi szinte állandóan aszkétikus gyakorlatokkal foglalta el magát, és teljesen elmerült a meditációban, ez a leány szinte állandóan egyedül volt, nem voltak más társai, mint az erdő vad és szelíd állatai, madarak és virágok. Sokszor búsult és bánkódott, amiért ilyen magányos. Ki tudja, mit követtem el valamelyik korábbi születésemben, gondolta a lány szomorúan. Hiszen semmi sem történik ok nélkül. Mégis vigasztalhatatlan vagyok, hiszen ebben az elhagyatott erdőségben soha sem találkozom senkivel. Hogy fogok én férjhezmenni, hogy lesznek gyermekeim?
Nagy bánatában elhatározta, hogy ő maga is aszkétikus gyakorlatokat fog végezni, elmerül a meditációban. Ő maga is a jógában keres menedéket, mint az apja, a nagy rsi. Betartja a szigorú fogadalmakat, és elfordul az erdő varázsos világától.
Siva, a jóga ura nagyon hamar elégedett lesz azokkal, akik hozzá fordulnak. Nem is telt olyan hosszú időbe, megjelent az erdőben a lány előtt, és így szólt hozzá: Tudom én, hogy mi a szíved vágya. Nem szólítottál hiába. Jógagyakorlataiddal és meditációddal nagyon elégedetté tettél engem. Azért jöttem, hogy teljesítsem a kívánságodat; de neked magadnak kell kimondanod.
A leány nagyon megörült, hogy Siva ilyen végtelenül kegyes hozzá. Rögtön meg is kérte: Adj nekem egy kiváló férjet. Csakhogy egy kissé izgatott volt, ami nem meglepő, hiszen még akkoriban, a boldog aranykorban sem fordult elő minden nap, hogy Siva megjelent egy odaadó híve előtt. Csak így történhetett meg, hogy a leány ötször is elismételte a kérését; ötször kért magának egy kiváló férjet. Siva mosolygott, és azonnal megígérte: – Áldott hölgy, minden úgy lesz, ahogy te kívánod. Öt férjed lesz, akik mind a Bharata nemzetségben jelennek meg.
A leány elpirult és zavarában alig mert rápillantani a nagy istenségre. Uram, suttogta, én csak egy férjet kértem a te kegyedből. Hogyan lenne az lehetséges, hogy egyszerre öt férjem legyen? Siva azonban hajthatatlan volt. – Ötször mondtad nekem: Adj nekem egy kiváló férjet. Hogyne tartanám meg azt, amit megígértem? Ebben a születésedben azonban még ez sem lehetséges. De amikor legközelebb visszatérsz a földre, Panycsála országában fogsz megszületni, mint Drupada király lánya. Öt férjed lesz egyszerre, nemes születésű és nemes gondolkodású testvérek, Pándu király fiai. – Siva hirtelen eltűnt, és a leány maga sem tudta, hogy ébren van, vagy álmodik. Még sok-sok éven át élt abban a rengeteg erdőségben, és semmi másra nem tudott gondolni, csak arra a különös kegyre, amit a jóga urától kapott.”
Vjászadeva befejezte a történetet, és vidáman hozzátette: – Ez a leány, Draupadí már megszületett Panycsála országában. Csodálatos módon jelent meg: az áldozati oltárból lépett elő, és olyan szép, mint a tündérlányok a mennyei birodalomban. Siva kegyéből máris elnyertétek. Menjetek el azonnal a Panycsálák fővárosába, ahol nagyon nagy szerencse várakozik rátok. Nem kétséges, hogy mindannyian nagyon boldogok lesztek, ha megfogjátok a kezét, és körülvezetitek a szent tűz körül.
– Úgy legyen, mondta Judhisthira, a legidősebb a Pándava testvérek közül.
Vjászadeva megígérte, hogy mindig a segítségükre lesz, és személyesen eljön, valahányszor jó tanácsra lesz szükségük. Ezután ez a nagy aszkéta búcsút vett a hercegektől, és eltűnt a szemük elől. Visszatért a saját hajlékába, a Himálaja egyik megközelíthetetlen völgyébe, és ott él ma is, háborítatlan nyugalomban. De csak azok találkozhatnak vele, akiket ő maga hív meg.