15.
A tanítvány mentalitása
A diksá szó a lelki tanítómester előtti meghódolásra vonatkozik. A hiteles lelki tanítómester nagyon kedves a Legfelsőbb Úrnak, az Ő bizalmas társa. Krsna elismeri a magáénak azt, aki egy ilyen lelki tanítómesternél vesz menedéket. Az Úr azonnal transzcendentális testet ad a meghódolt léleknek, és a tanítvány olyan szerencsés, hogy szolgálhatja az Úr isteni formáját.
A tanítvány, aki avatást és útmutatást kapott a lelki tanítómesterétől az imádatban, az elsődleges jellemzője visrambha, becsületes vágy, hogy szolgálja a lelki tanítómestert, a vaisnavákat és a Legfelsőbb Urat. A második jellemző az, hogy meg akar szüntetni minden bűnös cselekvést.
A tanítvány az avatás részeként kapja meg a divja-gjánát, a szambandha, abhidéja és prajódzsana transzcendentális tudását. Lelki témákban a legmagasabb tekintély a kinyilatkoztatott szentírások, a Védák. A szentírást és a szentíráson alapuló 9 tanítást együttesen dasa-múlának, a lelki tudás tíz alapelemének nevezik. A 9 tanítás a kapcsolatok hét formája – maga Krsna, Krsna energiái, Krsna isteni hangulata (rasza), a lélek, megkötöttsége és felszabadulása, valamint az Úr és az egyéni lélek felfoghatatlan egysége és különbözősége. Ehhez a héthez járulnak az abhidéja, bhakti és a cél, az Istenszeretet.
Ezzel a tudással együtt jön egy fontos mellékhatás: a bűnök visszahatásainak megsemmisülése. Az avatás közvetlen eredménye tehát a Krsna iránti szeretet. Maháprabhu ezt a lelki tanítómesteréhez intézett szavaiban erősíti meg:
„Milyen mantrát adtál Nekem, Gurudéva? Milyen erői vannak? Amikor ezt a mantrát éneklem, úgy érzem, őrültté változtat.” – CC 1.7.81
Ha valakiben nem bontakozik ki a szeretet Krsna iránt, ha az avatás után sem érez ragaszkodást a Szent Nevek zengéséhez, hanem továbbra is bűnös cselekedetekre hajlik, és időnként elbukik, akkor világos, hogy vagy tudva, vagy tudatlanul, de borzalmas sértéseket követett el az Úrral, a guruval vagy a vaisnavákkal szemben. Ekkor ezt kell gondolnia: Csak látszólag hódoltam meg. Az avatásomat csak kifogásként használtam, hogy kielégítsem az érzékeimet.
A tudatlanság az Úr elutasítását jelenti
A feltételekhez kötött lélek fő hiába, hogy nem érdekli a Legfelsőbb Úr, Sri Krsna. Minden bűn alapja a tudatlanság, ennek a jele Krsna elutasítása. Minden bűn magva, vagyis indítéka jelen van a tudatlanságban. Ilyenkor a bűnös cselekvés elkerülhetetlen.
Krsnadásza Kavirádzsa Goszvámi azt mondja, olyan ez a hiba, mint egy boszorkány igézete alá kerülni.
„Krsna elutasításáért az illúzió boszorkánya megbünteti a lelket, elszenvedteti vele a háromféle gyötrelmet – ádhjátmika, ádhibhautika és adhidaivika. A feltételekhez kötött, szerencsétlen lélek vágyainak és frusztráltságainak rabszolgája lesz, elszenvedi a rúgásaikat és szidalmaikat. Ebben az állapotban vándorol az univerzumban, és ha valahogy talál egy szentet, aki exorcistaként cselekszik, akkor az ő utasításai legyőzik a boszorkány mesterkedéseit, és menekül, hogy mentse az életét. A szerencsés egyén pedig megtalálja a Krsna iránti tiszta odaadást, és Hozzá megy.” – CC 2.22.13-15
A bhakta Krsnához fordul, és így imádkozik:
„Gonosz mestereim – kéjvágy, harag, kapzsiság, zavar, mámor és irigység – olyan sok parancsát hajtottam végre, hogy már meg sem tudom számolni. Hűséges szolgálatom ellenére ezek a mesterek soha nem szántak meg engem. Olyan szégyentelen vagyok, hogy az odaadó szolgálatnak még a leghalványabb vágya sem jelent meg a szívemben. Jaduk Ura, ma végre észhez tértem, elhajítom a bilincseimet, hogy Nálad vegyek menedéket; kérlek, alkalmazz engem a személyes szolgálatodban.” – BRS 3.2.25, CC 2.22.16
A tisztaság jellemzői
Pariksit Mahárádzsa a következő fontos kijelentést tette arra vonatkozóan, hogyan lehet felismerni a tisztaságot egy bhakta jellemében: „Soha nem hagyja el Krsnát az, akinek énjét tisztára mosták.” – SB 2.8.6
Visvanátha tovább magyarázza: „A tiszta szív jele, hogy képtelen abbahagyni Krsna szolgálatát. Ha valahogy azt látjuk, hogy egy ilyen bhaktát a kéjvágy vagy a harag befolyásolja, ezt úgy kell tekinteni, mint a kitört fogú kígyó marását; jelentéktelen visszaesés ez, amelynek hosszú távon nincsenek kihatásai a bhakta odaadó szolgálatára és életére. A kígyó kitört fogaiban nincs méreg, a marását nem tekintik jelentős problémának, bár a tájékozatlan megfigyelő számára nagyon veszélyesnek tűnik. A kéjvágy, harag és kapzsiság is okozhatnak valami zavart egy bhakta elméjében, de nem szennyezik be tartósan.”
Az Úr elfogadja a megtisztult elméjű bhakták felajánlásait. A tiszta bhakták társaságán kívül a léleknek semmi reménye arra, hogy valami értéket találjon az életben.
Nem szabad azonban azt gondolni, hogy semmi mást nem kell tenni, csak ülni és hallgatni a lelki tanítómester utasításait. Cselekedni kell az utasítások szerint. Ha egy tanítvány nem végzi a guru által ajánlott odaadó szolgálatot, vagyis a szádhanát, akkor hogyan várhatja el a lelki tökéletességet?
A Csaitanja-csaritámrtában (2.22.25) az Úr azt mondja, hogy annak, aki avatást kapott a lelki tanítómestertől, imádnia kell Krsnát, és szolgálnia kell a gurut. Akkor megszabadul májá irányításától, és eljut Krsnához.
A fenti vershez írt kommentárjában ezt írja Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákura: „A bhakta a bhadzsana és a lelki tanítómesternek végzett szolgálat kombinációján keresztül megszabadul ki Májá hálójából, így éri el Krsnát.”
Srila Prabhupáda mondja ezt is: „Örök lelki azonosságunk az, hogy Rúpa és Raghunátha lábainak a pora vagyunk.” Ezért nincs más kötelességünk az életben, mint követni a példájukat. „Harináma-szankirtana nélkül a bhakti-jóga egyetlen más gyakorlata sem lesz teljes, még az olyanok sem, mint Mathurában élni, vagy társulni a bhaktákkal. Ha azonban én csak harináma-szankirtanát végzek, elnyerem a mathurái lakóhely, a bhaktákkal való társulás, a múrti hitteli szolgálata és a Bhágavatam hallgatása összes gyümölcseit. A lélek minden tökéletességet megkap a harináma-szankirtanától.
Lelki tanítómesterünk azt az utasítást adta, hogy minden nap zengjünk el 100,000 Nevet sértés nélkül, világosan látva a céljainkat. Ha nem tudjuk követni ezt az utasítást, hogyan várhatjuk el, hogy a szívünk minden szennyeződéstől megszabaduljon? Ahogyan Sri Csaitanja Maháprabhu mondta, a harináma-szankirtana végzése 7 módon dicsőséges. Megtisztítja a szív tükrét; kioltja az anyagi élet tüzét; az áldás hűsítő holdsugarait osztja; a transzcendentális tudás élete, amely olyan, mint annak a házastársa; növeli az isteni boldogság óceánját; megadja a nektár ízét, amelyre mindig vágyakozunk; és az egész ént megfürdeti isteni extázisban. Maháprabhu többször mondta, hogy nincs jobb imádat a Szent Nevek imádatánál. „Mindenki a Szent Nevek zengéséből nyeri el a tökéletességet. Énekeljétek állandóan ezeket a Neveket; nem adok nektek más szabályokat.” (Csaitanja Bhágavata 2.23.78)
Van-e valami reményünk, hogy elérjük a legnagyobb jót, ha nem törődünk az Úr és a lelki tanítómester utasításaival?
A szolga szolgálat-fogadalma
A bhaktának a következő fogadalmat kell tennie, ha el akarja érni a nisthá szintjét:
„Lelki tanítómesterem utasítása szerint feltétlenül minden nap el kell mondanom adott számú Nevet a dzsapa-gyöngyeimen, valamint naponta adott számban fel kell ajánlanom a hódolatomat a bhaktáknak és az Úr múrti-formájának. Meg kell tartanom kéthetente az Ekádasi böjtöt. A brahma-muhúrta időszakban, hajnal előtt kelek fel, adott módon megemlékezem Krsnáról és a bhaktáiról, aztán megfürdöm. Ezután leülök, és meditálok a mantrán, amelybe a gurum beavatott. Aztán púdzsát végzek a múrtinak, tanulmányozom a bhakti-szentírásokat, éneklem a nagy tekintélyek által írott himnuszokat. Ezt minden nap megteszem, mulasztás nélkül.
„Soha nem gondolok másra, mint Krsnára. Teljesen felhagyok minden haszontalan vitatkozással és pletykával. Minden nap feltétlenül meghallgatom a gurum és a fejlett bhakták utasításait, és aztán megbeszélem ezeket a hittestvéreimmel, ahelyett, hogy haszontalan beszélgetésekkel pazarolnám az időmet. Nem engedem, hogy értékes emberi formám ideje elvesszen restség és lustaság miatt. Egy pillanatot sem vesztegetek alvással, ami nem abszolút szükséges ahhoz, hogy fenntartsam a testemet, hanem minden pillanatot úgy használok, ami spirituálisan hasznos.
Nagyon gondosan elkerülöm bárkinek a társaságát, aki nyíltan ragaszkodik az anyagi élvezetekhez, más férfiak feleségeihez vagy szoknyavadászokhoz. Sőt, elkerülöm bárkinek a társaságát, aki nem Krsna bhaktája, mert ezt mondják:
„A vaisnava viselkedés lényege, csak a szentekkel társulni. Nem-szent azokat jelenti, akik ragaszkodnak a másik nemhez, és nem bhakták.” – CC 2.12.195
„Minden nap mulasztás nélkül, adott számban elzengem a 16 névből és 32 szótagból álló Mahá-mantrát. Ha nem is éneklek a gyöngyeimen, állandóan ezeket a neveket ismétlem számlálás nélkül. Amíg be nem fejeztem a dzsapámat, és el nem mondtam az ista-mantrámat, még vizet sem érintek, ételről nem is beszélve. Az ista-mantrába beavató lelki tanítómesterem az egyetlen igazi barátom ebben a világban és a következőben. Ha nem tudom elégedetté tenni, akkor minden lelki gyakorlatom haszontalan. Az ő kegyéből nyerhetem el a Legfelsőbb Úr kegyét. Ha nem elégedett velem, nem tudok kihez fordulni. Ha Krsna elégedetlen velem, a lelki tanítómesterem közbenjárhat értem, de ha a lelki tanítómester haragszik, vagy nem elégedett a cselekedeteimmel, akkor minden lelki gyakorlatom olyan haszontalan, mint tisztított vajat önteni az áldozati tűz maradványaira. Lelki tanítómesterem szolgálata lelki életem valódi kincse. Minden tőle függetlenül végzett lelki gyakorlat értéktelen. Minden hallást és éneklést egyedül a lelki tanítómester örömére kell végeznem. Mindig ezeken a szavakon kell meditálnom, amelyeket Naróttama dásza énekelt:
„A fogadalom, a lemondás és a dzsapa az én kötelességem és cselekvésem.” – Prárthaná 8
„Nagy szerencsének kell tartanom, ha a guru megszid vagy bírál. Nem szabad elfelejtenem, hogy bármilyen lelki gyakorlatot végzek, azt csak az ő örömére teszem. Díszhelyet kell adnom ennek a megfontolásnak a tudatomban, ahogyan Szárvabhauma mondta Maháprabhunak: A guru parancsain sose szabad vitatkozni. (CC 2.10.145)
„Imádkozom, hogy az értelmem sose legyen annyira szennyezett, hogy bíráljam a lelki tanítómesterem szavait. Sose nyilvánuljon meg a szívemben ilyen gonoszság, még az álmaimban sem. Bármit tesz, az végső soron az én javamat szolgálja. Imádkozom, hogy sose tekintsem őt közönséges halandónak, ne ítéljem meg negatívan a szavait vagy a cselekedeteit. Mindig vigyázok, nehogy előforduljon ilyen szerencsétlenség.
„Mivel a guru szereti a tanítványait, ha a kétségeimmel közeledem hozzá, ő el fogja oszlatni azokat a válaszaival. Ne felejtsem el még egy pillanatra sem, hogy a lelki tanítómesterem minden áldás forrása. A Legfelsőbb Úr öltötte fel a guru formáját, hogy az avatás és a lelki tanítás kegyében részesítsen. Ne felejtsem el soha az Úr részvétének megnyilvánított formáját, a gurut. A tanítvány kötelessége, hogy mindig örömet akarjon szerezni a lelki tanítómesterének, akinek az az egyetlen célja, hogy végrehajtsa a Legfelsőbb Úr Sri Csaitanja Maháprabhu parancsait ezen a földön. Gurum szolgái mindig a tiszteletemre érdemesek. Aki kedves a gurumnak, az kedves nekem.
„Ha a lelki tanítómesterembe vetett tántoríthatatlan hittel tudom folytatni az odaadó szolgálatomat, akkor az ő elégedettsége gyorsan érdemessé tesz minden tökéletességre. Lelki tanítómesterem biztosított arról, hogy a Szent Néven keresztül minden tökéletességet elérhetek, ezért hittel éneklem a Szent Neveket, sértések elkövetése nélkül, és mindig elszántan törekszem arra, hogy szigorúan kövessem a parancsait. A Szent Nevek erejéből leszek méltó a rágánugá bhakti kincsére, és arra a nagy szerencsére, hogy megízlelhetem a legmagasabb lelki kapcsolatok édes ízeit, amelyeket senki sem adott meg Sri Csaitanja Maháprabhu megjelenése előtt.
A bhakta imája
Sri Guru kegye minden. Ezért így kell imádkozni:
„Nagyon elesett és haszontalan vagyok, Uram. Bárcsak elégedett lenne velem a lelki tanítómesterem. Adjon nekem lelki erőt, hogy kövessem az utasításait. Háruljon el minden akadály az Úr imádatában, hogy evilági tartózkodásom végén egyedül maradjak, távol az anyagi világ nyüzsgésétől, és állandó elmével énekeljem a Szent Neveket. Legyen kegyes az Úr, engedje meg, hogy így vegyem az utolsó lélegzetet. Tudva vagy tudatlanul sok sértést elkövettem, és még most is elkövetem azokat. Uram, kérlek, bocsásd meg a sértéseimet, és adj nekem helyet a lábaidnál. Tedd az életemet teljessé, engedd, hogy azokkal társuljak, akik Neked kedvesek.
„Olyan sokáig csak színleltem, hogy avatott vagyok. Nem tettem meg azt, amit egy meghódolt léleknek meg kell tennie; nem követtem szigorúan a lelki tanítómesterem utasításait, még egy kis haladást sem tettem a lelki életben. Minden szennyeződés ott van a szívemben, mint az avatás előtt, hol a remény, hogy elérjem az isteni megvalósítást, amit az avatás igazi jelének mondanak? Olyan a szívem, mint egy vasdarab, érzések nélkül. Bár éneklem a Szent Neveket, nem olvad meg. Így ezt gondolom,
„A sértések miatt olyan kemény lett a szívem, mint a mennykő. Ezért nem történik extatikus átalakulás, amikor a nevedet zengem.” – Bhaktivinoda Thákura
„Tudom, hogy nagyon sok sértést követtem el a Szent Név ellen; mert bár elültettem a Név magját, nem hajtott ki a szeretet növénye.” – CC 1.8.29
„Gurudéva, most, az életem estéjén elveszett és reménytelen vagyok. Uram! Te, aki nem látsz hibát senkiben! Légy nagylelkű velem, és részesíts a kegyedben. Segíts megszabadulni a sértéseimtől, hogy megérezzem a Szent Nevek ízét, amelyek zengésére oktattál. Engedd meg, hogy jogot szerezzek arra, hogy szolgáid igazi szolgájának hívjanak. Isteni látásoddal tökéletesen látsz engem, kívül és belül. Mindenről tudsz, amit teszek; ezért imádkozom, hogy minden, amit teszek – a viselkedésem, az odaadó szolgálatom – számodra az öröm forrása legyen.
„Uram, bocsásd meg a sértéseimet, akár akarva, akár akaratlanul követtem el azokat. Adj nekem egy helyet örökre a szolgáid között, a lábaidnál, ahol nincs több siránkozás, félelem, halál. Te vagy az egyetlen menedék annak, aki mint én, sehol nem talált menedéket ebben a világban. Te vagy a legnagyobb jó forrása annak, aki mint én, sehol másutt sem talált értéket ebben a világban.”
„Azoknak, akik elcsúsznak és elesnek, csak a föld a segítségük, hogy újból felálljanak. Uram, azoknak, akik megsértenek Téged, nincs más menedékük, mint Te.”
Kedves bhaktáim, járjatok gondosan az odaadás útján. Mindig imádkozzatok Krsna, a guru és a vaisnavák kegyéért. Emlékezzetek arra, hogy az halad az odaadásban, aki az alázatban halad – ez a szádhana művészete.