11.
A Bhágavata hallgatása
A matha szóban benne vannak az olyan elgondolások, mint diákotthon, oktatási intézmény és a templom, vagyis az imádat helye. A szanszkrit math igető azt jelenti, lakni, lakozni. Ezért a szót a következőképpen határozzák meg: Matha az a hely, ahol azok laknak, akik meg akarják tanulni a legvégső lelki igazságot. Bár a kifejezésben a múrti és a templom megléte is benne van, a matha elsődleges célja, hogy megtanítsa a szambhandha, abhidéja és prajódzsana kategóriák ismeretét azoknak, akik a múrtit szolgálják. Ez együtt jár azzal a kötelességgel, hogy a tudást a matha határain kívül lakók között is terjesztik, az ő javukra.
Az elme és az értelem azért tartják fenn a tudat látszatát, mert kapcsolatban vannak az apró lelki szikrával. A lelki szikra vagy lélek örök feladata, hogy vonzódjon a Legfelsőbb Lélek mindenkit vonzó, végtelen tudatához. A mindenkit vonzó Legfelsőbb Lélek feladata viszont az, hogy a végtelenül kicsi, egyéni lelkeket magához vonzza, helyet adjon nekik a lábainál, ahol megízlelhetik az örök, végtelen, legfelsőbb örömet. Bár a lélek, a lelki szikra örök, amíg nem kerül kapcsolatba az örök, végtelen és rendkívül örömteli Úrral, sose lesz elégedett a korlátozott és időleges dolgokból származó, múló élvezetekkel.
A krs szó azt jelenti, mindenkit vonzó, és na a legfelsőbb boldogságot jelenti. Ha ez a kettő összekapcsolódik, megkapjuk a Legfelsőbb Brahman, Krsna nevét. Krsna szereti elveszett, örök szolgáit, és mindig aggodalmasan hívja őket, mint a borját vesztett tehén. Így kiált, Csak Nálam végy menedéket. Sajnos az élőlényeket annyira rabul ejtette az Úr külső energiája, hogy oda sem figyelnek. Nem tudják, hogy másképpen nem győzhetik le a májá hatásos varázslatát, mintha meghódolnak Neki. Krsna maga mondja a Gítában (7.14):
„A három kötőerőből álló energiának isteni felhatalmazása van, és ezért lehetetlen legyőzni. De aki meghódol Nekem, átkelhet ezen a máján.”
A szellemi lélek örök alkati helyzete az Úr szolgálata. Most azért szenved az anyag világában, mert elfelejtette ezt a szolgálatot. A szolgálattól megfosztott élet nem nyújt reményt az igazi elégedettségre. A Krsna iránti szeretet nagy kincse ellenére a tudatlanságtól elhomályosított lélek számos alacsonyabb rendű, érdemtelen, értelmetlen dolgot kerget, és ezek mindegyike időleges és élettelem. Ahelyett, hogy fölfedezné a barátságot más élőlényekkel, versengő és irigy kapcsolatokba bonyolódik velük.
A lelkek beleestek a tudatlanság vak kútjába, nem képesek felismerni, hogy csak az Úrnál lehetnek igazán boldogok. Versengenek azokért a dolgokról, amelyekről tévesen azt hiszik, hogy hasznosak lesznek, és borzalmas tragédiákat teremtenek, például a háborúkat, amelyek azzal fenyegetnek, hogy elnyelik az egész világot, mint a lobogó tüzek. Az univerzális pusztuláshoz vezető tűz, Durdzsajalinga akkor keletkezik, amikor Rudra dühösen látja az emberiség általános közönyét az Úr szolgálatával szemben.
Tudatlanság azt jelenti, nem tudjuk, kitől jöttünk, kinek a kegye tart fenn, és kiben lesz a végső nyugvóhelyünk a test pusztulása után. Ez a tudatlanság minden bajunk forrása, és csak a Krsna iránti odaadás magasabb tudásával lehet legyőzni. A Bhágavatam azt mondja: „Csak az a tudás, ami által az elme Rá koncentrál.” El kell ismernünk, milyen nagy és elkerülhetetlen szükség van a mathákra, ahol a Legfelsőbb Úr iránti odaadásban példás életet élők lakhatnak, társulhatnak, és tanulmányozhatják az odaadó szolgálat isteni tudását.
A Bhágavatam hitelessége
Mivel az elme és a test tétlen és időleges anyagból állnak, a természetük vagy a lényegi cselekedeteik is időlegesek. Ezzel szemben a lélek örök és lelki, örök a természete és a lényegei cselekvése is. A lélek örök cselekvését, a dharmát maga a Legfelsőbb Úr határozta meg. A félistenek, látnokok, sziddhák, démonok, emberek, jaksák, ráksaszák, gandharvák, kinnarák, vidjádharák vagy csáranák egyike sem tudhatja, mi a lélek természetes feladatának a belső titka. Olyan misztérium ez, amelyet az Úr csak Brahmának, Náradának, Sambhunak, a 4 Kumárának, Kapiladévának, Szvájambhuva Manunak, Prahládának, Dzsanakának, Bhísmának, Balinak, Sukadévának és Jamarádzsának tárt fel kegyesen. Ez a 12 mahádzsana, nagy tekintély ismeri a legtitkosabb, tiszta és kifürkészhetetlen Bhágavata-dharmát. Bár ez az isteni tudás elérhetetlen, valamennyit meg lehet ízlelni belőle e bhakták és az Úr kegyéből. Bizonyosan nagy szerencse, ha valaki élvezheti ezt az isteni nektárt.
A lélek természetes cselekvése, a Bhágavata-dharma ugyanaz, mint az odaadás jógája, és elsődlegesen harináma-szankirtanából áll. Minden szentírás ezt nevezi a legfelsőbb vallásnak, minden élőlény számára. Nézzük meg különösen Adzsámila történetét a Bhágavatam 6. énekében, amely ezt részletesen leírja.
A Legfelsőbb Urat nem lehet elérni az anyagi érzékekkel. Ezért nevezik Adhoksadzsának. A legfelsőbb vallás az Iránta való odaadás. Az odaadásban nem lehet olyan hátsó szándék, mint például a személyes érzéki élvezet, felszabadulás, misztikus erők; és nem szakíthatják meg olyan cselekmények, mint a karma és a gjána. Ezt is elmondja a Srimad Bhágavatam 1. és 2. éneke.
Amikor Dharmarádzsa kócsagnak álcázta magát, és kérdéseket tett fel Judhisthírának, az egyik a vallás igazságára vonatkozott. A legidősebb Pándava így felelt:
„A vallás titkát nagyon nehéz megérteni, de sikeres lesz, aki a nagy tekintélyek, a mahádzsanák nyomdokaiban jár.” – Mahábhárata, Vana-parva 313.117
A mahádzsanák azok a nagy bhakták, akikben a Bhágavatam tanításai öltöttek testet. Ezért annak, aki meg akarja érteni a Bhágavata vallás tanításait, feltétlenül az olyan nagy tekintélyek nyomdokaiban kell járnia, mint Suka és Vjásza. A teremtés atyja, Brahmá a Bhágavata legfontosabb tanításait 4 versre sűrítve, közvetlenül az Úrtól kapta meg. Ezt követően, a félistenek látnoka, Nárada tőle hallotta. Vjászadéva Nárada Munitól hallotta a Bhágavatát. Sukadéva Vjászától, és Pariksit Sukától kapta a tanításokat. Ugrasravá Szúta meghallgatta a Bhágavatamot, amikor Suka elmondta Pariksitnak, és aztán elmondta az egész Puránát Saunakának és a többi bölcsnek a Naimisáranjában. Ebből a történetből láthatjuk, hogyan terjedtek el a Bhágavatam tanításai.
A mi korszakunkban az arany avatár és a Kali-juga megtisztítója, Gaurahari és a társai úgy fogadták el a Bhágavatamot, mint minden irodalom királyát, a legjobb szentírást, és a Védánta hiteles kommentárját. Maháprabhu a Bhágavatamot a Legfelsőbb Brahmanról szóló tudás leghitelesebb forrásának nevezte. Ezért nyilvánvaló, hogy a mathában élők kötelessége tanulmányozni és tanítani ezt a nagy szentírást.
A Bhágavatam hallgatása odaadó szolgálat
A Bhágavatam a vallás minden hamis vagy nem teljes megértését elutasítja. Ezt mondja:
„A szépséges Bhágavatam a folttalan Purána, a vaisnaváknak legkedvesebb szentírás. Ebben a legfelsőbb tudást dicsőítik, amely a paramahamszák egyetlen kincse. Olvasója fel fogja fedezni a tudásból, odaadásból és lemondásból származó felszabadulást. Egyedül ezzel az odaadó szolgálattal felszabadul az az ember, aki hallja és tanulmányozza a Bhágavatamot, és aztán beszél róla, meditál azon, amit hallott és tanulmányozott.” – SB 12.13.18
Természetesen meg kell érteni, hogy a Bhágavatam sokkal többet tár föl, nem csak a felszabadulás módját; azt is megmutatja, hogyan lehet eljutni a prema-bhakti teljesen felszabadult szintjére.
A Bhágavatam a Gájatri és a Védánta kommentárja
A hallásról, mint az odaadó szolgálat cselekedetéről beszélve Dzsíva Goszvámi azt mondja, a legjobb meghallgatni a Srimad Bhágavatamot, ahogyan Suka elmondta és Vjásza megvalósította a legmagasabb transzban, és ahogyan Saunaka adta tovább a 60,000 látnoknak a Naimisáranjában. Dzsíva a Tattva-szandarbhában idézi a Garuda Puránát, amely ezt mondja a Bhágavatáról: „a Védánta-szútra értelme, a Mahábhárata céljának magyarázata, a Gájatri-mantra kommentárja, és a Védák kifejtése.”
A Csaitanja-csaritámrta Madhja-lílá 25. fejezetében Prakásánanda Szaraszvati a Védánta elsődleges jelentését akarta hallani az Úrtól. Maháprabhu kifejtette a Bhágavatam dicsőségét, ismételve, hogy a Bhágavatam a Védánta-szútrák természetes kommentárja.
A védikus irodalom kívánságokat teljesítő fájának magja az om szótag, amelyet pranava néven is ismernek. Ez a mag kicsírázik, és magonc lesz, a Gájatri-mantra, amelyet a Véda anyjának mondanak, és elmagyarázza a pranavát. A Védák kívánságokat teljesítő fájának gyümölcse a Bhágavatam 4 vers tömör formájában – ez a Csatuhsloki Bhágavatam. Ezt maga a Legfelsőbb Úr tanította meg Brahmának. Brahmá kiterjesztette ezt a 4 verset, és megtanította a fiának, Náradának. Nárada elismételte ugyanazt a tanítást Vjászának, aki megértette:
„Ez a tanítás a szútrák magyarázata, amelyeket én írtam. Most e tanítás alapján megírom a Bhágavatamot, és ez lesz az én teljes kommentárom a Brahma-szútrához.” – CC 2.25.95
Eszerint világos, hogy a Bhágavata a védikus irodalmat megkoronázó dicsőség. Krsna Dvaipájana Vjásza kiköpülte az Upanisádokat, hogy kivonja a tudásuk krémjét, és aztán megírta a Srimad Bhágavatamot, mint az egyetlen, a Védánta-szútrák szavaihoz hű kommentárt. Ez azt jelenti, hogy a szambandha, abhidéja és prajódzsana védikus írásokban található ismeretét lényegében összefoglalja a Csatuhsloki Bhágavatam, a 4 vers; ezt fejti ki részletesebben a Srimad Bhágavata, 18,000 verse.
11 fő Upanisád van: Ísa, Kena, Katha, Prasna, Mundaka, Mándúkja, Aitaréja, Taittiríja, Cshándógja, Brhadáranjaka és Svetásvatara. Vjásza ezek lényegi tanításaira alapozta a Védánta-szútrákat. A Bhágavatam az Upanisádok sok versét közvetlenül magyarázza, például a Ísopanisád 1. versét (SB 8.1.10). A Srimad Bhágavatam legelső verse a Védánta első szútráját magyarázza. Ugyanebben a versben benne van a Gájatri-mantra magyarázata is. Maháprabhu kijelenti:
„E könyv első verse megadja a Gájatri-mantra magyarázatát. A szatjam param (legfelsőbb igazság) szavak a szambandha-tattvára céloznak, a dhímahi (meditálunk) szó az odaadó szolgálat abhidéjáját mutatja, prajódzsana Krsna szeretete.” – CC 2.25.140
Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákura írja a vers magyarázatában: „A Bhágavatam legelső verse a Gájatri-mantra magyarázata. A legfelsőbb igazság a szambandhára vonatkozik. A meditációra való törekvés az odaadó szolgálat gyakorlása, ez az abhidéja. Az odaadó szolgálat gyakorlásának eredménye, a prajódzsana, a tökéletes meditáció, vagy prema-bhakti.”
Krsnadásza Kavirádzsa Goszvámi is megerősíti, hogy ebben a korszakban a Mahábhárata, és magyarázata, a Srimad Bhágavatam a két legfontosabb szentírás. Ez a két szentírás kijelenti, hogy az Úr avatárként jelenik meg a Kali-korszakban. Ez a következtetése:
„A Srimad Bhágavatam és a Mahábhárata a két legfontosabb védikus szentírás, és mindkettő feltárja, hogy az Úr inkarnációként jelenik meg a Kali-korszakban.” – CC 2.6.97-8
Maháprabhu tanításai a Bhágavatamról
Krsnadásza Kavirádzsa Goszvámi így foglalja össze Maháprabhu személyes tanításait:
„Sri Csaitanja Maháprabhu személyesen hirdette Krsna tanításait, az odaadó szolgálatot, Istenszeretetet, érzelmi extázist, szent révületet és az Úr kedvteléseit. Mindezeket a nektári tanításokat megtaláljuk a Srimad Bhágavatamban. Maháprabhu az egész világnak megtanította, hogy a Srimad Bhágavatam és a Legfelsőbb Úr Sri Krsna azonosak.” – CC 2.25.258-9
Az Úr akkor is említi a Bhágavatamot, amikor a 64-féle gyakorlati odaadó szolgálatot sorolja fel. Így magyarázza el, hogyan kell szolgálni mindazt, ami az Úrral kapcsolatos:
„Az Úrral kapcsolatos dolgok között vannak a tulaszi növény, Krsna bhaktái, lakóhelye Mathurában és a Srimad Bhágavatam. Krsna nagyon szereti látni, ha mindenki megfelelő szolgálatot végez ennek a négynek.” – CC 2.22.121
A Srimad Bhágavatam meghallgatása ott van az odaadó szolgálat öt fő cselekedete között is.
„Társulni kell a bhaktákkal, énekelni kell az Úr szent nevét, meg kell hallgatni a Srimad Bhágavatamot, Mathurában kell élni, hittel és tisztelettel szolgálva a múrtit. Ez az öt odaadó szolgálat a legjobb. Még csekély végzésük is felébreszti a Krsna iránti szeretetet. Végezzen valaki bár csak egyet ezek közül, szilárd elhatározása felfakasztja az Istenszeretetet.” – CC 2.22.214-5, 219
Miután meghallgatta, hogy Sri Csaitanja 61 különféle módon magyarázta a Bhágavatam átmáráma-versét, Szanátana annyira elámult, hogy az Úr lábaihoz borult, és így magasztalta:
„Kedves Uram, Te maga a Legfelsőbb Úr Krsna vagy, Nanda Mahárádzsa fia. A védikus szentírások a Te leheletedből nyilvánulnak meg. Te mondtad el először a Srimad Bhágavatamot, és egyedül Te ismered az igazi jelentését. Kívüled senki nem foghatja fel teljesen.” – CC 2.24.309-310
Maháprabhu ezt felelte:
„Miért Engem dicsőítesz? Miért nem próbálod megérteni a Srimad Bhágavatam transzcendentális helyzetét? Mint Krsna, a Srimad Bhágavatam mindennek a végtelen menedéke. Számos értelem van e szentírás minden egyes versében, minden egyes szótagjában. A Srimad Bhágavatam kérdések és válaszok formájában fejti ki a következtetéseit, és mindenki elámul, aki hallja.” – CC 2.24.311-313
Hogyan szeretik Maháprabhu bhaktái a Bhágavatamot
Maháprabhu társai is nagyon szerették a Bhágavatamot. Szanátana Goszvámi, még mielőtt elhagyta volna Husszain Sah udvarát, hogy csatlakozzon Maháprabhuhoz, otthon maradt, és a Bhágavatamot tanulmányozta 20-30 tudós társaságában.
„Miközben ő maga otthon maradt, és a kinyilatkoztatott szentírásokat tárgyalta, Szanátana ambíciózus hivatalnokai és titkárai végezték a kormányzati teendőket. Ő maga 20 vagy 30 művelt bráhmana tudóst hívott össze, és velük hallgatta a Bhágavatamot.” – CC 2.19.16-17
Maháprabu kedves társa, Raghunátha Bhatta nagyon híres volt, mint a Bhágavatam előadója. Az Úr ezt mondta neki Puriban:
„Kedves Raghunáthám, kövesd az utasításaimat, és menj Vrndávanba. Ha ott vagy, bízd magad Rúpa és Szanátana Goszvámik gondjaira. Tanulmányozd a Srimad Bhágavatamot, és zengd állandóan Krsna neveit. Ha megteszed, az Úr Krsna nagyon hamar a kegyében részesít.” – CC 2.14.120-1
„Aztán Raghunátha Bhatta engedélyt kért az Úrtól, és elment Vrndávanba. Amikor megérkezett, menedéket vett Rúpa és Szanátana Goszvámiknál. Valahányszor előadta a Srimad Bhágavatamot, vagy leckéket adott Rúpa és Szanátana bhaktáinak, eluralkodott rajta a Krsna iránti extatikus szeretet.” – CC 2.14.125-6
Hallgasd a Bhágavatamot a bhakták társaságában
Rúpa Goszvámi is leírta a Bhakti-raszámrta-szindhuban, hogy a Srimad Bhágavatam témáit raszikák térsaságában kell élvezni (1.2.91). Rúpa úgy értette, olyan bhakták társaságát kell keresni, akik ismerik a Bhágavatam transzcendentális jelentését, értik a tiszta odaadás ízeit, és jártasak az odaadó szolgálat végzésében. Olyan törekvéseik legyenek, mint nekünk magunknak, és lehetőleg fejlettebbek. Ilyen bhakták társaságában lehet gyönyörködni a Srimad Bhágavatamban.
A Bhágavatam mélyebb értelmét viszont nem értjük meg, ha olyan művelt emberek társaságában tanulmányozzuk, akiket nem érdekel az odaadás útja, még akkor sem, ha nagyon értenek a nyelvtanhoz, szófejtéshez, ismerik a világi költészetet és irodalmat. Még rosszabb, ha nőkhöz ragaszkodnak, vagy elmerülnek a világi, családi ügyeikben. Szintén nem szabad meghallgatni a Bhágavatamot az imperszonalistáktól, akik elvetik az Úr és bhaktái szolgálatának örök jellegét, megsértik a Szent Nevet, a lemondott életrend külsőségeit arra használják, hogy megéljenek, vagy hivatásos mantra.avatók. A lelki megvalósítás legmagasabb szintjén álló paramahamszáknak szánt szentírás belső jelentését nem lehet megtanulni azoktól, akik a Bhágavatam elmondásából élnek, anyagi érzékeik kielégítésére törekszenek, és továbbra is ragaszkodnak a világi érzéktárgyakhoz.
A fentiek egyike sem képes arra, hogy megértse e nagy szentírás mondanivalóját. A srutik és szmrtik megmondják, hogyan lehet elérni a megértést:
„A védikus tudás összes mondanivalója csak azoknak tárul fel automatikusan, akik hisznek az Úrban és a lelki tanítómesterben, aki az Úr megnyilvánulása, és Tőle nem különbözik.” – Svetásvatara Upanisád 6.23
Más szavakkal, csak ilyen bhakta előtt tárul fel az olyan szentírások mélyebb megértése, mint a Srimad Bhágavatam.
„A Bhágavatamot az odaadás által lehet megérteni; nem az értelem gyakorlásával, vagy csak a kommentárok tanulmányozásával.” – CC 2.24.314
Vrndávan dásza Thákura is ezt írta:
„Sose fogja megismerni a Srimad Bhágavatam igazi jelentését, ha azt gondolja, hogy már megértette.” – Csaitanja Bhágavata 2.21.24
Aki nem kötelezi el magát amellett, hogy örömet szerez a Legfelsőbb Úr Krsna és a bhaktái érzékeinek, valóban nem értheti meg a Bhágavatamot világi tudással vagy agytornával. És még ha meg is értene valamit, az a megértés nem fog beérni a Szent Nevek hitteli és elszánt, tiszta és sértések nélküli zengése nélkül, a lelki tanítómester és más példás bhakták nyomdokaiban járva. A Bhágavatam tanulmányozása akkor hozza meg a gyümölcsét, amikor valaki vonzódni kezd a Szent Névhez. Csak az értékes idejét vesztegeti, aki azért tanulmányozza a Bhágavatamot, hogy bemutassa a ragyogó műveltségét, kényelmesen megéljen, vagyont, hírnevet vagy pozíciót szerezzen.
Szvarúpa Dámodara Goszvámi ezt a tanácsot adta a kelet-bengáli bráhmanának:
„Menj, és tanulmányozd a Bhágavatát egy vaisnavával. Végy kizárólagos menedéket Csaitanja Maháprabhunál. Mindig társulj a bhaktáival. Ha ezt megteszed, el tudsz merülni isteni tanításainak óceánjában.” – CC 3.5.131-2
A sziddhánta fontossága
Valaki azzal az ellenvetéssel élhet, hogy a helyes lelki tanítás megalapozásához nincs szükség a szentírások tanulmányozására, az odaadó szolgálat végzése elég a tökéletesség eléréséhez. Krsnadásza Kavirádzsa Goszvámi azt válaszolja erre a lehetséges ellenvetésre, hogy a tanítás helyes megértése fokozza a szolgálatvégzés ízét:
„Ne légy lusta, ne kerüld el a tanítások meghallgatását, mert ezek az előadások fokozzák az elme ragaszkodását Sri Krsnához. Én e tanítások tanulmányozásából ismertem meg Sri Csaitanja dicsőségét, nagyságának ismerete szilárdított meg a Hozzá való ragaszkodásban.” – CC 1.2.117-8
Szvarúpa Dámodara is ezt mondta:
„Ha egy kijelentés torzítva tükrözi a transzcendentális esztétikát, vagy ellenkezik a Bhágavatam tanításaival, Maháprabhu elviselhetetlennek tartja, és dühös lesz.” – CC 3.5.97
„Egyes költők azt gondolják, azt írhatnak, ami nekik tetszik. Írásaik általában helytelenül mutatják be az isteni szerelmes kapcsolatokat. Nincs öröm az olyan szavak hallgatásában, amelyek ellenkeznek a szentírások következtetéseivel. Aki nem tud különbséget tenni a hiteles szent esztétika és annak tükörképe között, sose lesz képes átkelni a szentírások következtetéseinek az odaadó szolgálathoz vezető óceánján.” – CC 3.5.102-3
Csak a Bhágavatam nagyon figyelmes meghallgatása hoz eredményeket
Ha a lelki életre törekvő eljutott a bhakták társaságába, és köztük hallgatja a Bhágavatamot, még mindig ügyelnie kell, hogy a megfelelő módon hallgassa. Különben nem nyeri el a nagyon erős odaadó szolgálat teljes eredményét.
Gokarna tanulságos történetét a Padma Purána „A Srimad Bhágavatam dicsősége” címen ismert részében találjuk. Gokarna a bráhmana Átmadéva és a felesége, Dhundhuli fogadott fia volt. Dhundhuli és a férje nevelték a nővérének a fiát is, Dhundhukárit, aki sajnos nagyon gonosz volt. Bűnös élete miatt Dhundhukári a halála után kísértet lett, és a családja falujában kísértett. Mostohatestvére iránti részvétből Gokarna a Bhágavatam mind a 12 énekét elmondta hét nap alatt, és amikor végzett, Dhundhukári kiszabadult a kísértet testéből. Míg korábban láthatatlan volt, most hirtelen megjelent az összegyűlt bhakták előtt egy csodálatos formában, amelyet a Purána így ír le:
„Dhundhukári csodálatos, gyönyörű, sötétkék színű formában nyilvánult meg, tulaszi levelekből készült füzérrel; sárga ruhát, drágaköves koronát és fülbevalókat viselt.” – A Srimad Bhágavatam dicsősége, 5.51
Dhundhukári leborult a mostohatestvére előtt, és őszinte köszönetet mondott, amiért elmondta a kedvéért az egész Bhágavatamot. A Bhágavatam hét napos hallgatása olyan dicsőségessé tette, hogy eljött érte egy csodálatos mennyei kocsi, a Vaikuntha-világ lakóival együtt, leszállt a gyülekezet közepette, és ragyogóan megvilágította az egész környéket. Az ámuló nézők előtt Dhundhukári felszállt a tündöklő kocsira. Távozása előtt azonban Gokarna ezt a fontos kérdést tette fel Vaikuntha lakóinak:
„Sokan vannak a hallgatóságban, akiket szintén megtisztított a Bhágavatam meghallgatása. Miért nem hoztak értük is mennyei kocsikat? Megfigyeltem, hogy egyformán vettek részt a hallgatásban. Harinak kedves bhakta, kérlek, magyarázd meg, miért kaptak különböző eredményeket?” – 5.69-70
Az Úr társai a következő versekkel válaszoltak:
„Az eredmények azért különböznek, mert különbségek voltak a hallás minőségében is. Igaz, hogy valamennyi jelenlevő hallgatta a Bhágavatamot, de nem mindenki gondolkodott el azon, amit hallott. Ez az oka a különbségeknek, valamint az imádatuk minősége is, tisztelt uram.” – 5.71
„A kísértet hét napig hallgatta, de minden éjszaka imádta az Urat, és közben koncentráltan elmélkedett azon, amit hallott. A nem szilárd tudás elvész, ahogyan annak a tudása is, aki figyelmetlen. Hiábavaló a koncentráció nélküli dzsapa, vagy a kétes forrásból származó tanács meghallgatása. Az ország éppen olyan értéktelen vaisnavák nélkül, mint az érdemtelen személynek tett felajánlás, adomány egy műveletlen embernek, vagy a család, amelynek nincsenek erkölcsi elvei. Ahhoz, hogy valaki elnyerje a Bhágavatam hallgatásának gyümölcseit, hinnie kell a lelki tanítómester szavaiban, gondoljon alázattal a saját értékére, győzze le az elme hibáit, és megingathatatlanul koncentráljon arra a témára, amit hall. Ha ezek az emberek másodszor is meghallgatják a Bhágavatamot, ők is elnyerik az örök lakóhelyet a Vaikunthán, efelől nincs kétség. Ami téged illet, Gokarna, Góvinda személyesen visz magával Golokába, a tehenek hajlékába.” – 5.72-77
Miután elmondták ezt Gokarnának, az Úr Hari társai hangosan énekelni kezdték az Úr neveit, és fölemelkedtek a Vaikunthába az átváltozott Dhundhukárival.
Srávanában, a következő hónapban Gokarna másodszor is elmondta a Bhágavatamot. Ugyanaz a hallgatóság volt jelen, de most gondosabban figyeltek, mint előzőleg. A hét végén csodálatos esemény történt. Sri Hari maga szállt alá a gyülekezetbe, számtalan mennyei kocsin számtalan társa kíséretében. Mindenütt csak az ima és a dicsőítés hangjai hallatszottak. Hari is megfújta a Páncsadzsanja nevű kagylókürtjét, amelyet mindig a kezében tart. Ezután az Úr magához ölelte Gokarnát, aki fölvette egy vaikunthai lakó sötét színű, négykarú formáját, sárga selyemruhával, drágaköves koronával és fülbevalókkal. A gyülekezet minden tagja egy szempillantás alatt megváltozott. Még más teremtmények, és a falu alacsony kasztbeli lakói is isteni lényekké változtak, és Gokarna kegyéből helyet kaptak a mennyei kocsikban, eljutottak a nagy jógik által keresett transzcendentális hajlékba. A tehenek ura, Gópála magával vitte a legkedvesebb bhaktáját, Gokarnát, a saját Goloka hajlékába.
Valaki számos életen át végezhet lemondásokat, és nem éri el, hogy Goloka-Vaikunthában éljen – ami a Bhágavatam egyhetes meghallgatásának az eredménye. Ahogyan Rámacsandra Ajódhjá összes lakóját elvitte Szaketába, a Vaikunthára, az Úr kegyéből mindenki eljut az Ő transzcendentális hajlékába, aki meghallgatja a Bhágavatamot, mert Sri Krsna kegye jelen van az ott elmondott kedvtelésekben. Aki elmondja a Bhágavatamot és aki meghallgatja, egyformán szerencsés lesz, elnyeri ezt az isteni jutalmat.
Az elmélkedés fontossága
A Srimad Bhágavatam 2. verse (áldáskérés) jelzi a könyv témáját. Ezt mondja, „A Bhágavatamban leírt Úr megjelenik a jámbor hallgató szívében, és ott marad attól a pillanattól fogva, hogy az előadást meghallgatja.” Másrészt, ahogyan a kommentátor magyarázza, a vallástalan sokáig hallgathatja a Bhágavatamot, de soha nem éri el ugyanazt az eredményt.
Krsna mondja a Bhagavad-gítában:
„Koncentráld az elmédet csak Rám; foglald el Bennem az értelmedet. Így kétség kívül Velem fogsz élni örökké, a halál után is.” – Gítá 12.8
Visvanátha Csakravarti írja a vers magyarázatában: „Koncentráld az elmédet, emlékezz Rám és meditálj Rajtam, a sárga selyembe öltözött fekete és gyönyörű tehénpásztor fiún, aki erdei virágok füzérét viseli. Gondolj Rám, gyakorold a megkülönböztetés képességét; más szavakkal, elmélkedj Rajtam. Elmélkedés alatt azt értem, tanulmányozd a szentírások különböző szavait, amelyek arra indítanak és sarkallnak, hogy Rajtam meditálj. Akkor Bennem fogsz élni, vagyis Velem élsz az Én hajlékomban.”1
Elmélkedés azt jelenti, végiggondoljuk azt, amit hallottunk vagy olvastunk, az értelmükkel együtt. Csak a hallgatás nem teljes, nem hatékony az ilyen elmélkedés nélkül.
„A hozzáértők elvágják a tettek visszahatásainak a megkötöző csomóit az Úron való állandó meditáció kardjával. Ki ne imádná e témák hallgatását?” – SB 1.2.15
A Bhágavatam fenti verse az Úron való állandó meditációt kardhoz hasonlítja, amely átvágja a hamis egóból származó tettek és eredményeik kötelékeit. Ez azt jelenti, hogy az állandó emlékezés megszünteti az önző érzéki élvezetre való hajlandóságot. Az állandó elmélkedés azt jelenti, elgondolkodunk azon, amit a guruk és a vaisnavák szájából hallottunk. Ez ismét megerősíti, nem hozhatja meg a kívánt eredményeket, ha csak meghallgatjuk vagy tanulmányozzuk a szentírásokat, de nem gondolkodunk el azon, amit olvastunk.
A Bhágavatam megértéséhez odaadásra van szükség
A Srimad Bhágavatam valamennyi szentírás lényege és minden irodalom császára. A Bhakti-raszámrta-szindhu, Csaitanja-csaritámrta, Szat-szandarbha, Brhad-bhágavatámrta, Brhad-vaisnava-tosani, Laghu-vaisnava-tosani, Bhávártha-dipiká, Szárártha-darsini és más könyvek a Bhágavatam magyarázatai. Ezt az irodalmat a tanítványi láncban kell tanulmányozni, alázatosan meghódolva a lelki tanítómesternek, feltéve a megfelelő kérdéseket, a szolgálat hozzáállásában. Nem lehet bepillantani az odaadó szolgálat gyakorlásába ilyen megközelítés nélkül, pedig csak így lehet igazán fejlődni az Úr imádatában.
Mint már elmondtam, a Bhágavatamot csak az odaadással lehet megérteni, és nem az értelem gyakorlásával vagy számos kommentár tanulmányozásával. Semennyi világi spekuláció vagy tudás nem segít megérteni a Bhágavatam isteni hangulatát. Az odaadó szolgálatnál kell menedéket venni, ahogyan azt az Úr tiszta bhaktái tanították; csak így lehet belépni a misztériumaiba. A Bhágavatamot állandóan, koncentrált odaadással kell tanulmányozni. Aki így tesz, bebörtönzi az Urat a szívében.
A bhakta szíve megtelik azzal a tiszta vággyal, hogy csak Krsna érzékeinek szerezzen örömet; így ez az Úr kedvelt nyugvóhelye. Ezért énekelte Naróttama dásza Thákura:
„Góvinda állandóan a bhaktája szívében él. Azt mondja, ’A bhaktám az életem.’” – Prárthaná
A következtetés az, hogy a tiszta odaadásra törekvőnek menedéket kell vennie egy mathában, ahol megismerheti a bhakti irodalmát, a tiszta vaisnavák társaságában.