10.
Szakértelem a bhadzsanában
Rúpa Goszvámi azt mondta, az odaadás nagyon ritka (durlabhá). A következő verssel illusztrálja, milyen nehéz elérni a tiszta bhaktit.
„A bhaktit két okból nagyon nehéz elérni. Először, a Krsna iránti valódi ragaszkodás nélkül senki sem érheti el a tökéletes odaadást még akkor sem, ha nagyon sok odaadó szolgálatot végez. A másik ok, hogy Krsna nem adja meg könnyen a törekvőnek.” – Bhakti-raszámrta-szindhu 1.1.35
Fontos szavak ebben a versben, „ragaszkodás nélkül”. A ragaszkodás szót így magyarázza Dzsíva Goszvámi: „szakértelem az odaadó szolgálatban, amelyet közvetlen elkötelezettség jellemez.” A versben említett odaadó szolgálat minden elemet magában foglal, különösen a leghatékonyabbakat: társulás a részvétteljes bhaktákkal, akik ugyanabban a hangulatban vannak, mint mi magunk, de nálunk fejlettebbek; a Szent Név zengése, a Bhágavatam meghallgatása; Mathurában vagy szent helyen élni; és hittel szolgálni az Úr múrti-formáját. Lehet, hogy valaki ezt a hatékony odaadó szolgálatot végzi, de nem nyeri el az igazi gyümölcsüket, a premát, ha nincs meg a szükséges szakértelme. És még ha a szükséges szakértelemmel végzi is az odaadó szolgálatot, Krsna nem ad premát, amíg a bhakta nem fog rendkívül ragaszkodni a gyakorlás céljához.
Dzsíva Goszvámi meghatározása jelentős. Ha valaki végez odaadó szolgálatot, de közben olyan célokra törekszik, mint mennyei érzéki élvezet, nem lehet szakértőnek tekinteni. A gyümölcsöző munka, filozófiai spekuláció vagy a jóga szintén nem segítenek a Krsna iránti szeretet céljának elérésében. Ezért adja ezt az átfogó meghatározást Rúpa Goszvámi a bhaktiról: Krsna-tudat gyakorlása, amely azzal a törekvéssel párosul, hogy Őt elégedetté tegyék. Ezt a kultúrát nem szabad összekeverni a fenti gyakorlatokkal, és nem motiválhatja más célkitűzés.
A gyakorlás helyes fajtájának megválasztása
Mivel a bhadzsanával való szakértelem első jellemzője a közvetlen elkötelezettség az odaadó szolgálat cselekedetei iránt, meg kell ítélni, melyik a leghatékonyabb. A Bhágavatam számos verse1 említ sokféle odaadó szolgálatot – hallás, éneklés és emlékezés – de végső soron a Szent Nevek zengését tekintik a legerősebbnek. Ezt támasztja alá a Bhágavatam következő verse:
„Király, megállapították, hogy az anyagi élvezetekkel szemben közömbös és teljes félelemnélkiséget kívánó jógik számára a legjobb út az Úr Szent Nevének állandó zengése.” – SB 2.1.11
A Szárártha-darsiniban Visvanátha a következő terjedelmes magyarázatot adja:
„Sukadéva azért mondja el ezt a verset, mert elvárja a következő kérdést: Az egész Bhágavatamból világos, hogy a Legfelsőbbet csak odaadással lehet elérni. De előír egy adott odaadó szolgálatot, amely az összes többi fölött áll, ahogyan a császár a hűbéresei fölött?
„A Srimad Bhágavatam 2.1.5 verse szerint az odaadó szolgálat 3 elsődleges formája a hallás, éneklés és emlékezés. Ez a vers rávilágít arra, hogy ezek közül a kirtana a legkiválóbb. A kirtana meghatározása: Krsna nevének, kedvteléseinek, tulajdonságainak stb. hallható ismétlése. Ezek közül a náma-kirtanam, a Szent Név zengése a legjobb.
„Ez a vers az anu-kirtanam szót használja. Ezt kétféleképpen lehet értelmezni: vagy az Úr azon neveinek zengése, amely megfelel a bhakta odaadó hangulatának, vagy csak a Nevek megszakítás nélküli zengése. E szóval, „megállapították,” Sukadéva nem magának követeli a tekintélyt, hanem az előző ácsárjáknak. Ezért nem kell más bizonyítékokat idézni.
„Ezután Sukadéva a teljes félelemnélküliség szavakkal jellemzi a Szent Név zengésének természetét. Nemcsak attól nem kell félni, hogy tiszta-e a hely és az idő, hanem a hitetlenek (mleccshák) ellenvetéseitől sem, akik általában kifogásolják a múrti-imádatot és az odaadó szolgálat egyes más elemeit.2
„Sukadéva a közömbös szót is használja, hogy jelezze, nincs áldásosabb cselekvés sem azoknak, akik az odaadó szolgálat kezdeti szakaszaiban vannak, sem azoknak, akik elérték a tökéletességet. Ez a szó azokra vonatkozik, akik minden vággyal szemben közömbösek, ideértve a felszabadulás vágyát is. Másrészt e szavak, „akik kívánják”, arra mutatnak, hogy a Szent Név zengése minden vágyat teljesít. Van egy ilyen mondás, „menj a tengelyhez”, ez azt jelenti, hogy aki középen van, könnyen elindulhat bármelyik irányban. A Szent Név zengése is az alapvető cselekmény, amely minden vágy teljesüléséhez vezet.
„Úgy is lehet érteni ezt a verset, hogy a Szent Nevek zengése mindenki számára alkalmas; a „közömbös” szó a kizárólagos bhaktákra vonatkozik, az „akik kívánják” azokra, akik mennyei örömöket vagy felszabadulást kívánnak, a jógik pedig az önmagukban elégedett átmárámák. Mindegy, hogy kik, a Szent Név zengése mindenkinek megadja azt az eredményt, amire törekszik.”3
Szakértelem a vágytalan odaadásban
A Bhágavatam alátámasztja azt az elgondolást, hogy az odaadásban való szakértelmet a vágyaktól való mentességen lehet lemérni. Ezt mondja:
„Minden nagyon értelmes embernek az intenzív bhakti-jóga folyamatával kell imádnia a Legfelsőbb Személyt, akár tiszta bhakták minden személyes vágy nélkül, akár tele vannak mindenféle vágyakkal, vagy a felszabadulásra törekszenek.” – SB 2.3.10
A vershez írt kommentárjában Visvanátha elmagyaráz néhány itt használt szót. „Az udára-dhí szavak azt jelentik, nagyon értelmes. Más szavakkal, az igazi értelem jele, hogy a Legfelsőbb Urat teszi az imádata tárgyává, akár van mindenféle anyagi vágya, akár nincs. Az ilyen odaadás hiánya a csekély értelem jele. Az „intenzív” szó azt jelenti, hogy nem keveredik olyan cselekedetekkel, mint a gjána és a karma. A tiszta bhakti olyan intenzív, mint a napfény a felhőtlen égen.”
A nagy értelemmel nem rendelkezők, a szűk látókörűek nem képesek intenzív odaadó szolgálatra. Az odaadó szolgálat megtisztító természete miatt azonban a jó értelem jele, ha valaki elkezdi a bhaktit, akkor is, ha nem tiszta.
„Értelmes azt jelenti, hogy jó az ítélőképessége. A jó ítélőképesség jele, ha valaki odaadó szolgálatot végez, még akkor is, ha az érzékkielégítésre vagy felszabadulásra vágyik. Ez azért van, mert egyetlen folyamat sem adja meg az ígért eredményeket a bhakti támogatása nélkül. A bhakti azonban olyan erős és független, hogy önmagában minden eredményt megad. Más gyakorlatok nem adhatják meg az eredményeket függetlenül, ahogyan a nőstény kecske nyakán levő emlők sem adhatnak tejet. Ezt tudván, az értelmes ember kizárólag Krsnát imádja.” – CC 2.24.91-93
„Laksesvarának, milliomosnak kell lenned”
A mantrázásban való szakértelem következő aspektusa az, hogy ki mennyit énekel. Valahányszor ebédelni hívták Maháprabhut, mindig élt az alkalommal, és kifejezte azt a vágyát, hogy a bhaktái a Szent Neveket énekeljék. Ha megkérdezték, nevetve mondta: „Először légy laksa-pati, milliomos. Én csak milliomosok házában eszem.” Zavarba jöttek erre a bráhmanák, akik Őt meghívták. Néhány dicsérő megjegyzést tettek, aztán az egyikük alázatosan így szólt: „Uram, nekünk még ezer rúpiánk sincs, nemhogy százezer. De ha nem fogadod el a meghívásomat, akkor az egész családos életem hiábavaló volt, és jobb, ha lángok között halok meg.”
Az Úr felelt, „Tudod, mit értek Én laksa-pati alatt? Azt, aki minden nap százezerszer elmondja az Úr nevét. Számomra ez az igazi milliomos. Csak ilyen ember házában eszem, és soha nem eszem máshol.”
A bráhmanák nem aggódtak többé, amikor meghallották az Úr szavait. Nagyon megörültek. Azt mondták, „Köszönjük, Uram. Minden nap el fogunk énekelni százezer nevet. Kérlek, gyere el, és egyél a házunkban. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy így tanítasz minket.”
Ettől fogva minden bráhmana elénekelte a százezer nevet abban a reményben, hogy az Úr elfogadja a meghívásukat. Vaikuntha Ura így foglalta le az embereket a bhakti-jógában, miközben maga az odaadás óceánjában gyönyörködött. Az Úr Krsna Csaitanja azért szállt alá erre a földre, hogy a bhakti-jógát hirdesse; senkit sem üdvözölt anélkül, hogy ne tudakozódott volna a lelki haladása felől.” – Csaitanja Bhágavata 3.9.116-127
Itt látjuk, hogy Maháprabhu gyakorolta és tanította a bhakti-jógát, főleg ahogyan az a Szent Nevek zengésében kifejezésre jut. A Maháprabhu-avatárnak ez volt a célja. Nem érdekelte semmi az odaadáson kívül.
„Az Úr szólt: Mindenütt jó szerencse és boldogság követi azt, akiben van odaadás Krsna iránt.” – Csaitanja Bhágavata 3.9.128
Nagyon szerencsés az, aki odaadó szolgálatot végez. Odaadás nélkül még egy császár is szerencsétlen. Az odaadás az élet igazi kincse. A kincs birtokosát tisztelettel kezelik a bhakták társaságában, még akkor is, ha anyagi értelemben szegény.
Bhaktisziddhánta Szaraszvati Prabhupáda így magyarázta a fenti verset: „Az Úr Gauraszundara azt mondja, hogy a Legfelsőbb Urat (a múrti formájában) abban a házban szolgálják igazán, ahol valaki minden nap elénekel 100,000 nevet. Az Úr az ilyen bhakta ételfelajánlását fogadja el. Nem áldja meg a tanítványt felajánlásának elfogadásával, ha nem énekel ennyit egy nap. Minden bhaktának 100,000 nevet kell énekelnie naponta; ha nem teszi meg, akkor az érzékek különféle tárgyaihoz fog ragaszkodni, és képtelen szolgálni az Urat. Ezért mindenki számára, aki a Csaitanja Mathban lakik, szabály, hogy minden nap 100,000 Szent Nevet énekel. Ha nem, a Gauraszundara-múrti nem fogadja el a felajánlásokat.” – Gaudija-bhásja 3.9.121
Továbbá ezt írja: „Csaitanja Maháprabhu követői nem társalognak abhaktákkal. Nem barátkoznak azokkal, akik gyümölcsöző tettekről, filozófiáról vagy egyéb vágyakról beszélnek. A feltételekhez kötött, elesett lelkeket, akik nem énekelnek el naponta 100,000 Harinámát, növekvő anyagi vágyak befolyásolják. E vágyak jelenléte oda vezet, hogy nem képesek szolgálni az Úr Gauraszundarát. Az odaadás Gaudija iskolájában a szabály a laksesvara. Az elesettek, akik ezt nem képesek elfogadni, másféle gyakorlatokat végeznek a bhadzsana nevében. Az ilyen tevékenység mind csalás, és nem igazán hasznos a gyakorlónak.” – Gaudija-bhásja 3.9.127
A Szaraszvati-dzsaja-srí4 című könyv a következőket mondja el Srila Prabhupáda példamutatásáról: „Amikor Srila Prabhupáda Májápurában élt, fogadalmat tett, hogy a lemondás legszigorúbb szabályait követi, és minden nap 300,000 Harinámát mond el. Bhaktivinoda Thákura korábban a milliárd Szent Név eléneklésének fogadalmát tette (3 teljes éven át minden nap 300,000 név), és odaadta Srila Prabhupádának a dzsapa-malát, amelyet eközben használt. Srila Prabhupáda ezzel a malával teljesítette a saját milliárd név-fogadalmát. Srila Prabhupáda a mai napig ezt a dzsapa-malát használja. Nem helyesli, ha valaki szeszélyesen váltogatja a dzsapa-gyöngyöket.”
Srila Prabhupáda példát mutatott a koncentrált odaadó szolgálatban, ahogyan Maháprabhu tette; tudta, ha nem a példájával tanít, lehetetlen elterjeszteni ezeket a tanításokat. Mi, akik az ő szolgái szolgáinak mondjuk magunkat nem többért imádkozunk az Úr Gauraszundarához és a lelki tanítómesterekhez, akik Őt képviselik (Szvarúpa Dámodarával és Rúpa Goszvámival kezdve), csak hogy követhessük ezt a példát, és mi is szakértők lehessünk az imádatban; vagyis sértések nélkül zengjük a Szent Neveket.
Szakértelem a bhadzsanában annyi, mint sértések nélkül énekelni
Maháprabhu kijelentette, hogy az odaadó szolgálat 9 cselekedetének nagy ereje van, megadják a Krsna iránti szeretetet. E 9 közül a Szent Név zengése a legerősebb – de sértések nélkül kell énekelni. Bhaktivinoda Thákura ezért mondj a Harináma-csintámaniban, hogy a szakértelem a bhadzsanában annyi, mint sértések nélkül énekelni a Szent Nevet:
„Ha valaki a Szent Nevet zengi, de nem hagy fel a sértésekkel, akár kiemelkedő odaadó szolgálatot is végezhet, de nem fogja megszeretni Krsnát. A tetteik gyümölcseiért dolgozók és a monista filozófusok érzékkielégítésre és felszabadulásra törekszenek. A Krsna iránti odaadást csak tiszta odaadó szolgálat végzésével lehet elérni, és ezért nagyon ritka. Az érzékkielégítés és a felszabadulás olyanok, mint az értéktelen gyöngyház, de a bhakti gyöngy, nagyon értékes drágakő.
„Az élőlény dicsősége a tiszta odaadás eléréséből származik. Aki szakértelemmel végzi a szolgálatát, annak nem kell nagyon sok szolgálatot végeznie. Az odaadó szolgálat növénye megnő, és megadja a bhaktának a szeretet gyümölcseit. Hagyj fel tehát a tíz sértéssel, és zeng a Szent Nevet. Ez a szakértelem, ami erőt ad az odaadó szolgálatodnak.” – Hari-náma-csintámani, 13
Krsnadásza Kavirádzsa Goszvámi is mondja a Csaitanja-csaritámrtában, hogy ha valaki sértéseket követ el, sok életen át zengheti a Szent Nevet, vagy hallgathatja a Krsna-kathát, anélkül, hogy elnyerné a tiszta odaadó szolgálat eredményét.
Bhaktivinoda Thákura kommentárja ehhez a vershez: „Aki elköveti a Szent Név elleni tíz sértést, sok életen át hallhat és énekelhet anélkül, hogy elérné a szeretetet Krsna iránt.” – Amrta-praváha-bhásja 1.8.16
Srila Prabhupáda kifejti: „Aki hall és énekel, de nem vesz menedéket az Úr Gauraszundara Maháprabhunál, ezt sok életen át teheti, de nem éri el a Krsna iránti szeretet kincsét. De azok, akik követik Maháprabhu utasítását, úgy énekelnek, hogy közben magukat az úton heverő szalmaszálnál alacsonyabbnak vélik, türelmesek, mint a fa, másokkal szemben tisztelettel és szerényen viselkednek, gyorsan megszabadulnak a tíz sértéstől, és elnyerik az extatikus szeretet jutalmát.”
„Krsna szent neve éneklésekor tekintetbe kell venni a sértéseket. Nem tapasztal extatikus átalakulásokat az, aki elköveti a sértéseket, még éneklés közben sem.” – CC 1.8.24
Tíz sértés a Szent Név ellen
A fenti vershez írt magyarázatában Srila Prabhupáda idézi a Padma Purána következő verseit, amelyek összefoglalják a Szent Név elleni tíz sértést.
(1) Az első és legnagyobb sértés káromolni a bhaktákat, akik a Szent Névhez ragaszkodva annak dicsőségét terjesztik a világban. Hogy viselne el ilyen káromlást az Úr, aki a Szent Névben nyilvánul meg?
(2) A Szent Névnek nem tetsző módon viselkedik, aki az Úr Visnu áldásos nevét, formáját, tulajdonságait és kedvteléseit a személyétől különbözőnek tekinti, ahogyan az anyagi megjelölések különböznek a megjelölt tárgytól.
Mindenki elköveti a Szent Név elleni második sértést, aki úgy gondolja, hogy az olyan félistenek, mint az Úr Siva, függetlenek, vagy nem különböznek az Úr Visnutól, akik azt gondolják, hogy a félistenek nevei, tulajdonságai, formái vagy kedvtelései egyenlőek Visnuéval.
(3) A harmadik sértés a Szent Név igazságát ismerő lelki tanítómestert közönséges világi embernek tekinteni, és irigykedni rá.
(4) A negyedik sértés káromolni az olyan szentírásokat, mint a Védák és a vaisnava Puránák.
(5) Az ötödik sértés túlzásnak tartani a Szent Név dicsőségét.
(6) A hatodik sértés az Úr Szent nevének dicsőségét képzeletbelinek tekinteni.
(7) Ha valaki azt gondolja, hogy elkövetheti a bűnöket, mert a Hare Krsna mantra ereje minden visszahatást legyőz, olyan nagy sértést követ el, hogy nem tisztíthatja meg semennyi szabályozott cselekvés, meditáció, érzékek visszavonása a tárgyaiktól, koncentráció, vagy más jóga-gyakorlatok.
(8) A nyolcadik sértés tévesen azt gondolni, hogy a Szent Név zengése egyenlő más vallási cselekedetekkel, lemondási fogadalommal, áldozati szertartással vagy áldásos világi cselekvéssel.
(9) A kilencedik sértés olyannak tanítani a nagyon áldásos Szent Név dicsőségét, akinek nincs hite, nem érdekli, vagy oda se figyel.
(10) Az is megsérti a Szent Nevet, aki hallott az Úr szent neve dicsőségéről, de nem becsüli, és továbbra is csak magára és a tulajdonára gondol.
Gaura-Nitái kegyes nevei
Krsna szent nevének éneklésénél tehát figyelembe kell venni a sértéseket. A sértő száz meg százezer Nevet is elénekelhet, de sose kapja meg az éneklés gyümölcsét, az extatikus szeretet gazdagságát. A Gaura-Nitái nevek zengésére azonban más szabályok vonatkoznak:
„Ezek a meggondolások nem léteznek az Úr Csaitanja és Nitjánanda neveinek éneklésében. Amint valaki ezeket a neveket zengi, elnyeri a szeretet extázisát, és könnyek folynak a szemeiből.” – CC 1.8.31
A tantrikusok Prákrta-szahadzsijá iskolája ezt a verset nem hitelesen értelmezi. Azt gondolják, ennek erejéből elkövethetik a sértéseket, meg sem kell kísérelniük, hogy visszafogják magukat. Tény, hogy a szankirtana mozgalom alapítói, az Úr Csaitanja és Nitjánanda sose tűrnék el a sértő viselkedést. Határtalanul sok tulajdonságuk van, melyek közül a legkiválóbb a nagylelkűségük. Az élőlény, ha még a szennyezettség állapotában van, meg fog tisztulni, ha náluk vesz menedéket. Kegyükből meg fogja érteni isteni formájuk és kiterjedéseik természetét. Kegyesen megtanítják, hogyan lehet sértések nélkül énekelni. Ez vezet az Istenszeretet tapasztalatához.
Srila Prabhupáda tovább magyarázza: „Krsna neve és Gaura neve azonosak azzal a személlyel, akit jelentenek. Ha valaki a fentiek elolvasása után azt gondolja, hogy Krsna neve kevésbé erős, vagy korlátozott, akkor fel kell ismerni, hogy a tudatlanság hatásaitól szenved. Mégis, ami az élet végcéljának elérését illeti, a Gaura-Nitái nevek hasznosabbak a feltételekhez kötött lélek számára. Gaura-Nitjánanda nagylelkűek, és a nagylelkűségükön belül meg lehet találni az édességet. Krsna nagylelkűségét csak a felszabadult, tökéletes és meghódolt lelkek érzik. Gaura-Nitjánanda kegye azonban kiárad azokra is, akiket beszennyeznek a materialista vágyak és sértések, és megszabadítja őket ezektől a szennyezőktől. Akkor ők is elérhetik Krsnát.”
Ez azonban nem azt jelenti, hogy abbahagyjuk Rádhá és Krsna imádatát, hogy kizárólag Maháprabhut imádjuk. Nem ezt jelenti Maháprabhu imádata. Maháprabhu, Rádhá és Krsna egyesített formája imádata azt jelenti, hogy elfogadjuk a vezetését, és bizalmas társai, Szvarúpa Dámodara, a Goszvámik (Rúpa, Raghunátha) és mások vezetését. Rámánanda Rája feltárta Maháprabhu vágyát:
„Az imádat összes tárgya közül a legjobb az Isteni Pár, Rádhá és Krsna.” – CC 2.8.256
Másként olvasva, ez ezt jelenti: „Az imádat legjobb tárgyai az Isteni Pár, Rádhá és Krsna nevei, más szavakkal, a Hare Krsna Mahámantra.” A Mahámantra sértések nélküli éneklése a valódi szakértelem az Úr imádatában.