IV. Kísérletek a harmonizálásra
- Célunk a minőség
- Az eltérő követelmények összehangolása a Gaudiya Mathok között
- Brhat Kirtan
- Hittestvérek és lelki-nagybácsik
- A Prabhupád cím
- Isteni megbékülés
Célunk a minőség
Szükséges-e vagy van-e valami haszna, ha összehasonlítgatjuk egymással a vaisnavákat? Az én hittestvéreim gyakran ezzel a kifogással utasítottak el emelkedett vaisnavákat: ’Mit tett azért, hogy engem megmentsen?’ Vagy, ’Mit tett ő Krsnáért, Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzshoz képest?’ Nagyon elszomorított, hogy az anyagi összehasonlítás miatt testvéreim megfosztották magukat a szádhu szangától, amelyre pedig olyan sürgősen szükségük volt.
Srila Bhaktivinoda Thákur elmagyarázza, hogy csak a legkiválóbb bhakta tudja, a fejlődés milyen szintjén állnak a többiek. Azt mondja, a vaisnava dicsőségét abból is meg lehet érteni, hogy hány templomot nyitott meg, hány új bhaktát hozott el a tanítványi láncához, vagy hány könyvet írt, hányat terjesztett. Míg mindegyik vaisnavának nagyon boldognak kell lennie, ha egy másik vaisnava sikeres a missziós tevékenységében, sok más vaisnava intézményt kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy teljes képet kapjunk arról, mi az a helyes gondolkodásmód, amit fejlesztenünk kell.
A Sri Csaitanja Csaritámrta kijelenti: Ne bírálj, és ne dicsérj egy vaisnavát. Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs hangsúlyozza a magyarázatában, hogy a bhakta dicsőítésével kapcsolatban kivételt tehetünk, ha Krsna kegyéből valami rendkívüli dolgot hajtott végre, de soha ne bíráljunk egy vaisnavát. Ez annyira fontos, hogy itt feltétlenül meg kell említenünk Srila B.P. Puri Mahárádzs csodálatos könyvét: Krsna szíve. Ez a könyv megmutatja nekünk, hogyan semmisíti meg a vaisnava aparádha a lelki fejlődésünket.
Srila Sridhar Mahárádzs megerősíti, csak olyan vaisnavákkal társuljunk bizalmasan, akik kedvezően tekintenek arra az útra, ahogyan gurunk és Krsna kegye alászállt az életünkbe. Ugyanakkor ne társulunk azokkal, akik szívesen lekicsinylik a lelki tanítómesterüket, vagy ok nélkül bírálnak más vaisnavákat. A szentírások azt kijelentik, hogy egy lelki tanítómestert a tanítványairól lehet megismerni. Ezért a jó tanítványnak ügyelnie kell arra, hogy a guruját jól képviselje, és ilyen módon örömet szerezzen neki.
Mindegyik bhakta szeret a lelki tanítómestere dicsőségéről beszélni. Ha nem érti meg, hogy erre másnak is szüksége van, vagy ha másoknak a guruja iránti érzelmei értékelésében nem nagylelkű, akkor megérthetjük, hogy biztosan nagyon éretlen. Az ilyen személy nem képes az én és enyém szintjén túlra látni. Azt gondolja, ’Az én gurum mindenki közül a legjobb.’ Vagy, ’az én gurum meg tud adni valamit, amit másutt nem lehet megszerezni.’ Az ilyen észrevételek az ego-tudat kiterjedései, nem illenek egy alázatos vaisnavához, és csak arra szolgálnak, hogy zavart keltsenek a lelki családban.
Ha elismerünk valakit nagy szolgálatáért, ez elfogadható. Ha azonban elkövetjük azt a nagy hibát, hogy ezt egy másik vaisnava kisebbítésére használjuk bármi módon, akkor aparádhik leszünk. Még az olyan finom jelzés is sértés lesz a guru tattvával szemben, a vaisnava etikett megszegése, röviden aparádha, ha kiemeljünk a saját gurunk dicsőségét, hogy megmutassuk, mennyivel ’jobb’. Minden vaisnava nagy lélek kell legyen, ha más vaisnavák elfogadták. Közöttük a fénylő csillagokat természetesen felismerjük a saját fényükről. Nem kell hirdetni őket, nem is akarják, hogy sokat beszéljenek róluk más vaisnavák között – arról nem is beszélve, ha rá akarják erőltetni őket más vaisnavákra. Ez csupán lelki józan ész.
Következésképpen, a vaisnavát mindenkor megfelelően kell kezelni. Érzelmeikre vigyázni határozottan fontosabb, mint a mennyiségi vagy minőségi megfontolások. Hallottuk, hogy a gurujaink azt mondták, Srimati Rádháráni azt gondolja, mindenki bhakta, kivéve őt magát. Ugyanebben a fényben mondta nekünk Srila Sridhar Maharádzs: „mondja azt bárki, ’van valamim’, ajánljuk neki távolról a tiszteletünket.” Az ilyen személy nem azt tükrözi, amit mi keresünk.
Az eltérő követelmények összehangolása a Gaudija Mathok között
Miután számos könyvet és dalt lefordítottak Srila Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs világméretű mozgalma számára, Krsna imádata lassanként különféle változatokban jelent meg. Ki tudná elfelejteni azt a szép Govinda-dalt, amelyet George Harrison írt, és amelyet Srila Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs bevezetett a templomaiban a múrtik üdvözlésére? Afrikában az emberek a vezető bhaktákat úgy ünnepelték, mint a törzsfőnökeiket, és Brazíliában mindenki elhozta a szamba-hangszereket, hogy csatlakozzon az Úr Csaitanja kirtanjához.
Nyugaton Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs prédikálási stílusa nagyon forradalmi volt; de a saját guruja sem tett kevésbé forradalmi javaslatokat a prédikálásra. Egészen egyedülálló volt asramokat nyitni vaisnava hölgyek számára. Srila Bhaktivinoda Thákur azonban már beszélt a létezésükről és szükségességükről a Prema Pradipban.
Az efféle adaptálás nem új a szampradájánkban. Az évek során a Gaudija Math különböző ágai sokféle kírtan-stílust, artik, púdzsa és prédikáló technikát fejlesztettek ki. Srila Narottam dász Thákur és Srila Sjámánanda Prabhu is sajátos kírtan-stílusokat alakítottak ki. Különféle területek vaisnavái a saját nyelvükön énekelték a bhadzsanokat, és észrevehetővé vált a helyi kultúrák befolyása. Példák erre a manipuri és az orisszai vaisnavák.
A lélek Isten utáni vágyódása alkati joga, de a külső világban valamilyen mértékben minden változik. Még a múrti-stílusok, templomépítés, vaisnava könyvkiadás módozatai, az ünnepek és a praszádam receptek is változnak. Amikor különféle Gaudija Mathokba látogattam, észrevettem, hogy más dalokat énekeltek a reggeli imádatnál, és az artikban is volt valami finom változtatás. Egyesek jobboldalt kezdve állították fel a guru-paramparát az oltáron, mások balról indultak; Vamsidász Babadzsi képe ott volt egyeseknél, másoknál nem. Egyszer tanúja voltam annak, hogy a szannjász gurum, Srila Sridhar Maharádzs megevett egy darab pizzát, annyira szerette nyugati hölgy-tanítványát. Összességében megértettem, hogy minket csak a lényeg érdekel. A kezdő bhakták hajlamosak azt gondolni, hogy valamit csak egy adott módon lehet megtenni, de a meghatalmazott prédikátor végezhet kiigazításokat a hely, idő és a körülmény szerint.
Srila Rúpa Goszvámi Prabhupád azt mondja, lényegében minden lelki tanítómester ugyanazt a Krsna-tudatot tanítja, bár a részletek változhatnak. Ha a lényeg jelen van egy prédikáló misszióban, és nincs eltérés a sziddhántában, akkor boldogan el kell fogadni a lényeg átadásának részleteit. Ezt lehet, hogy nem mindig könnyű megérteni. Amikor először kemény rock Krsna-zenét hallottam, elszörnyülködtem az ötleten. Aztán, amikor találkoztam olyan fiatalokkal, akik vaisnava meggyőződése onnan származott, hogy zenészekkel kerültek kapcsolatba, rájöttem, hogy milyen szűklátókörű voltam ebben a dologban. Ma számos vaisnava rockzenei csoport kapcsolódik a templomainkhoz, és segítenek abban, hogy sok lelket közelebb hozzanak Krsna nevéhez.
A dolgokat az eredményeikről kell megítélnünk. Nem várhatjuk el, hogy az Úr összes bhaktája ugyanúgy cselekedjen. Krsna szereti a változatosságot. Ha azonban nem tetszik neki valamilyen változtatás, amit egy misszióban bevezettek, ez előbb vagy utóbb ki fog derülni. Amíg nem felejtjük el a Krsna-tudat lényegét, a nagylelkű ember minden különbséget harmonizálhat. Ilyen módon meg fogjuk látni, hogy az Úr Csaitanja terve valóban az egész világnak szól; és egyáltalán nem lepnek meg az új változatok, amelyek megjelennek, amint Krsna meghódítja az emberek szívét a világ minden részében.
Brhat Kirtan
A bhakta közösség harmonizálását össze lehet hasonlítani egy nagy kirtan harmonizálásával. Az inspiráló kirtan sok különféle típusú bhakta együttműködését kívánja meg, helyes vezetéssel és felfogással. A lelki tekintélyek felelőssége, hogy mindenki javára gondolva szervezzék meg a kirtant. Srila Bhaktivinoda Thákur azt mondja, a kirtant a fejlettebb bhaktáknak kell vezetniük, hogy mindenkinek hasznára váljon. Egy bhakta ne vezessen kirtant csak azért, hogy kielégítse ambíciózus, szenvedélyes természetét, figyelmen kívül hagyva a fejlettebb bhaktákat. Kerülni kell a dekoratív mrdangázást is, a túl hangos ütéseket, amelyek elfojtják az éneklést, és nagyon is ráirányítják a figyelmet a játszóra. Az alkalmazott hangszerek célja, hogy támogassák a szent nevek zengését: minden kirtan középpontja Krsna neve. A juga dharma az, hogy jöjjünk össze, dicsőítsük Krsnát a nevein keresztül, és a név legyen az erőteljes hangrezgés, amit az összes többi támogat.
A közössége élet, mint a kirtan, állandó harmonizálást és védelmet igényel. Srila Bhaktisziddhánta Szaraszvati Prabhupád olyan találkozókat szokott tartani, amelyeken azoknak a bhaktáknak, akik nem értékelték egymást, valami jót kellett mondaniuk a másik személyről. Srila Sridhar Mahárádzs is azt tanította nekünk, hogy a környezet módosítgatása csak időpazarlás – ha mindent és mindenkit ki akarunk igazítani magunk körül. Jobban töltjük az időt, ha ’a saját gépünket olajozzuk’, ha a saját Krsna-tudatunkon dolgozunk. Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs számtalan nyugati életét megváltoztatta személyes példájával.
Hittestvérek és lelki-nagybácsik
A hittestvérek és lelki-nagybácsik témája olyan vaisnava közösségekben merül fel, ahol van vitafórum, és lehetséges a nézeteltérés. Egyes esetekben bírálhatjuk a hittestvéreinket, de gondosan el kell kerülnünk a hit-nagybátyák bírálatát. A hittestvéreknek szokás szerint különféle elgondolásaik és stílusaik vannak, amelyek mind tetszhetnek a gurunak. Néha ezek a különbségek sokféle szolgálat és központ megteremtéséhez vezetnek. Ha azonban negatív módon bíráljuk a hittestvéreinket – lekicsinyeljük őket, vagy politikát alkotunk ellenük – akkor aparádhát követünk el, amely zavarni fogja az odaadás kegyét.
Sokkal kényesebb a dolog, ami a saját gurunk hittestvéreit (a hit-nagybátyákat) illeti. Hacsak nem viselkednek nagyon negatívan a guruval szemben, ugyanolyan tisztelettel kell bánni velük, mint a saját gurunkkal. Példa erre, hogy Csaitanja Maháprabhu formális tisztelettel volt Puriban Brahmánanda Bharati iránt, aki ugyan nem viselkedett megfelelően, de a gurujának a hittestvére volt.
Méltatlan személyt látni az ácsárja ülőhelyén nagyon fájdalmas, és imádkoznunk kell, hogy soha ne találjuk magunkat ilyen szomorú helyzetben. Ha egy bhakta szíve azt mondja neki, hogy egy vaisnava valami igazán helytelent tesz, akkor tartson távolságot attól a vaisnavától, vagy lelki tanítómestertől és a tanítványaitól. A távolság eleget fog mondani. Ha azonban segítséget kell adni egy vaisnavának, akinek avató lelki tanítómestere diszkvalifikálta magát, ennek a legfontosabb vaisnava előírásokkal összhangban kell történnie. A WVA-VVRS-ben alapvető dolog mindenkit elfogadni, aki egy elismert tanítványi lánc guruját akarja szolgálni. Nekik előnyükre válik az a szanga, és Krsna megteszi a többit, hogy mindannyiunknak segítsen ebben a bonyolult világban.
A Prabhupád cím
Az én tapasztalatomban, a Gaudija Mathban gyakran találkoztam vegyes érzelmekkel amiatt, hogy Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzsot a tanítványai Prabhupádnak nevezték az ő hittestvérei előtt, vagy amikor a hittestvérei nem szólították őt Prabhupádnak. Összességében azt hiszem, egészen könnyen el lehet dönteni, kit és mikor lehet így szólítani.
Mindannyian tudjuk, hogy a Srila Prabhupád címet nagy ácsárjáknak adták a múltban, a mi szampradájánkban. De tanítványai minden lelki tanítómestert is nagy ácsárjának tekintenek, és ő, mint guruja tanítványi láncának képviselője, nem több, vagy nem kevesebb, mint más lelki tanítómesterek. Hogy egy lelki tanítómester milyen nevet vagy címet fogad el, amin a tanítványai megszólítják, ahhoz a hittestvéreinek igazán nincs semmi közük. De ők, mint hittestvérek, szintén egy hiteles néven szólítják. Ez az érzelem érthető, amennyiben minket is egyformán zavarna, ha az egyik hittestvérünket ugyanazon a néven kezdenék hívni, mint amit mi a gurura szoktunk használni. Ezért van az, hogy Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs hittestvérei őt a mai napig Szvámi Mahárádzsnak hívják. Mivel ez a könyv a Gaudija Math család valamennyi tagjához szól, mi is az ő eredeti szannjász nevét használtuk. Meg kell érteni, hogy sohasem hiba a gurunkat azon a néven szólítani, amit megtanultunk, de a guru hittestvérei előtt nem helyes etikett őt a hittestvérei által ismert néven nevezni. A tanítványnak is meg kell tanulnia, hogy ne zavarja, vagy ne nyugtalanítsa, amikor a guru hittestvére őt a privát testvéri néven nevezi. Néha egy hittestvér kivételt tehet, hogy ösztönözze hittestvére tanítványait, vagy lehet, hogy ő is elfogadta siksa gurujának, és ezért a guru nevén szólítja. Az ilyen magatartást azonban nem szabad elvárni. Akkor se lepődjünk meg, ha más vaisnavák nem úgy gondolják, hogy a mi gurunk olyan kizárólagosan fontos, ahogyan mi véljük.
A missziók és a vezetők csak akkor tudnak szabadon társulni tisztelettel, és az Egység a Különbözőségben teljes átérzésével, ha ezt a szabályt be lehet vezetni. Gondolom, igazából mindannyian erre törekszünk. A világnak még a legnagyobb ácsárjái fizikai eltávozása után a tanítványok egyedül a vaisnava világban reménykedhetnek, hogy boldogan folytassák a szolgálatukat a gurujuktól való elválásban. Én így értem a helyes vaisnava etikettet a guruk neveit illetően; és szívből kívánom, hogy mindannyian megteremthessünk egy olyan WVA-VVRS környezetet, ahol a nem sértő vaisnavák megoszthatják egymással a gondolataikat, és segíthetnek megvédeni a másik prédikálási törekvéseit és sikereit.
Minden ácsárját, mindig abban a fényben fognak látni, hogy mivel járult hozzá a szampradájához. Nem azzal kell demonstrálni a gurujaink fontosságát, hogy számos kizárólagos címet és magasztalást ragasztunk a nevéhez. Másrészt, ha egyes tanítványok jól érzik magukat, ha a gurujukat számos címmel dicsőítik, legyünk elég nagylelkűek, és fogadjuk el. Hadd tegyek fel azonban egy kérdést. Miért nem igyekszik senki, hogy sok címet aggasson Nárada Munira vagy Sukadev Goszvámira, amikor róluk beszélnek? Attól félek, amíg ennyit foglalkozunk a nevekkel, addig nem vagyunk igazi kapcsolatban a lényeggel.
Isteni megbékülés
A világ vaisnavái egyesülnek, és fokozzák erőfeszítéseiket, hogy megmentsék a feltételekhez kötött lelkeket a karmikus visszahatásaiktól. Teremtsük meg mindannyian a szerető hálózatot, amely illően feltárja a Legfelsőbb Úr Sri Krsna, és valamennyi felhatalmazott fia és lánya méltóságát. A Visva Vaisnava Rádzs Szabhá – a Vaisnava Világszövetség a tökéletes fórum, amelyen keresztül valamennyien társulhatunk Sri Csaitanja Maháprabhu tervében. Jöjjünk össze ezért mindannyian a WVA-VVRS találkozókon, mélákon és ünnepeken. Osszuk meg prédikálási eredményeinket, és lelkesítsük egymást azzal, hogy mindenkit meghallgatunk. Amikor Srila Sukadev Goszvámi beszélt, India összes bölcse eljött, hogy meghallgassa. Jól tudott, hogy az Úr a bhaktáin keresztül részesít áldásaiban. Szükségünk van hát egymás társaságára. Szalmaszálat veszek ajkaim közé, lábaitokhoz borulok, és könyörgök, ne fosszatok meg bennünket szent társaságotoktól.
Mindannyian még boldogabban fogunk énekelni és táncolni, ha bemutathatjuk a világnak a védikus hagyomány vallási kultúráját, és az Egység a Különbözőségben új erejét. Az erős, független ácsárják és vaisnava missziók mind felsorakoznak a Legfelsőbb Szeretet egyetlen igazságáért. Ezt nem azért teszik, hogy irányítsák egymást, hanem hogy feltárják ennek az élő hagyománynak a dicsőségét, amely egyre csak növekszik, amint egyre több vaisnava hitű ember folytatja a guru parampara szent hagyományát. Az olyan további lehetőségek, mint az Internet, lehetővé teszik a vaisnavák számára, hogy világszerte kommunikáljanak egymással. Ez azt is lehetővé teszi, hogy a világ legtöbb családja hozzáférjen az információhoz a vaisnava misszióról és írásaikról.
Bármilyen különbség volt is a múltban, az hozzájárul transzcendentális megértésünk növekedéséhez. A széles látókör és a vaisnava szeretet, az egyik misszió vagy a másik határain túl, a fejlett vaisnava jele. Nem lesz mindig könnyű, és néhány probléma nem oldódik meg egy nap alatt, de ez nem fontos. Maga a törekvés a dicsőség, amely megvéd minket minden kudarctól.
Minden igaz vaisnava ennek a szangának a tagja. Nincs szükség formalitásokra, hogy a részévé váljanak. De ha azt akarjuk, hogy a fórum hatékonyabb legyen, ehhez sok kiváló vaisnavának, sok energiát és ötletet kell befektetnie. Minden önkéntes próbáljon meg találkozni, több erőt nyerni, ötleteket kapni, hogy boldoggá tegyen minden vaisnavát. Ilyen módon a vaisnava világ még szebbé teszi a lelki újjászületés aranykorát, amelyet az Úr Sri Csaitanja kezdett el ebben a Kali-korszakban.
Még egyszer kérem, bocsássatok meg a hibákért, vagy ha valami kimaradt ebből a könyvből. Az idő rövid volt, mi pedig fel akarjuk ajánlani nektek ezt a kiadványt Srila Bhakti Promode Puri Mahárádzs, a WVA-VVRS elnöke századik születésnapja évében. Minden dicsőséget neki, és Srila Prabhupád Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur összes élő tanítványának. Csodálatos munkát végeztek, segítettek abban, hogy összejöjjön ez a szanga, megáldottak bennünket társulásukkal és buzdításukkal. Ők, és az összes vaisnava teszik elviselhetővé az életet ebben a világban. Lábaikhoz borulunk, és imádkozunk indokolatlan áldásaikért. Terjedjen el a Gaudija Math ágak dicsőséges kirtanja az egész világon, hogy a dzsívák felfedezhessék az igazi szeretetet.