B.A. Paramádvaiti Szvámí

Családunk, a Gaudíja Math

III. Vaisnava kapcsolatok
A Vaisnava vallás a szabályok megfelelő követését jelenti

Sri Csaitanja Maháprabhu és kapcsolata a vaisnava szampradájákkal

A Gaudija Math guru paramparája megerősítette a kapcsolatot a Brahma-Madhva-Szampradájával. A Brahma Szampradája a másik három szampradájával együtt (Sri, Rudra és Kumára szampraádják) a védikus kultúrát tanítja a világnak. A négy szampradája néhány tanítását Sri Csaitanja Maháprabhu átvette a Brahma-Madhva-Gaudija szampradájába.

A Sri Navadvip-Dhám-Mahátmja című könyvében, Srila Bhaktivinoda Thákur arról az időről beszél, amikor Sri Nitjánanda Prabhu parikramára vitte Srila Dzsíva Goszvámit. Itt említi, hogy Sri Csaitanja Maháprabhu a négy szampradája mindegyikéből két elvet fogadott el, és azokat építette bele a saját szampradájájába. Említi azt is, hogy a négy vonal négy fő ácsárjája később az Úr Csaitanja bhaktáiként születtek meg, a megnyilvánult lilá alatt:

A Sri Szampradájában Rámánudzsa a dászja-rasza és visita-advaita filozófiáját hirdette. Ananta nevű gaura-bhaktaként született újra, és Vallabhácsárja háza közelében lakott. Sri Csaitanja Maháprabhu a következő két elvet fogadta el a Laksmi-Szampradájából:

  • tiszta, karmától mentes odaadás, és gjána-ananja-bhakti
  • a bhakták szolgálata – bhakta-dzsana-széva

A Brahma-Szampradájában Madhva a dvaita filozófiát prédikálta. Az ő szampradájájából a következőket fogadták el:

  • a májávádi filozófia teljes veresége – keval-advaita-niraszana
  • Krsna-múrti imádata, örökkévalóságának megértése – krsna-múrti-szévana

A Rudra-szampradájában Visnuszvámi a suddha-advaita filozófiát hirdette. Vallabha Bhatta néven született újra, mint gaura-bhakta, aki Gauránga kegyéből tökéletesítette a saját szampradájáját. Ebből Sri Csaitanja Maháprabhu a következőket fogadta el:

  • a Krsnától való teljes függőség érzése – tadija-szarvaszva-bhava
  • a spontán odaadó szolgálat útja – rága-marga

A Kumára-szampradájában Nimbárka a dvaita-advaita filozófiát tanította. Újraszületett, mint Kesava Kasmiri, egy gaura-bhakta. Ismét két dolog került elfogadásra:

  • kizárólag Rádhikánál kell menedéket venni – ekánta-rádikásraja
  • a gopik Krsna iránti emelkedett szeretete – gopi-bhava

A vaisnaváknak közös ügyet és alapot ad az a koncentrált teista szemlélek, hogy az Urat imádják mindenek felett. Elsődlegesen az avisesa-vádára, a Védánta monoteista magyarázatára koncentrálnak. A vaisnava hagyományok jellemzői a Legfelsőbb Úr múrtijának imádata és a nagy ácsárják tisztelete minden szampradájában.

Könyvében, a Prema Pradipában, Srila Bhaktivinoda Thákur rámutat a következőkre:

  • A Legfelsőbb Úr kettősség nélküli egy. Valamennyi transzcendentális energiával rendelkezik, és minden törvényt irányít.
  • A Legfelsőbb Úrnak végtelenül szép, nagyon áldásos, lelki formája van. Benne minden ellentmondás csodálatosan megbékül. Bár van formája, Ő mindent áthat. Bár gyönyörű, a világ érzék nem észlelheti. Bár egy helyen van, egyidejűleg mindenütt teljes mértékben jelen van.
  • Minden élő és élettelen az Ő energiáiból született. Ő az idő, hely és törvény teremtője, fenntartója és megsemmisítője.
  • Az élőlény alkata lelki, de az Úr akaratából az anyagi természet feltételekhez köti, ezért élvez vagy szenved a törvények szerint. Az odaadó szolgálat folyamatával azonban megszabadul az anyagi köteléktől.
  • A gjána és karma útja tele van nehézségekkel. Amikor a gjána és a karma a bhaktit szolgálják, nincs hiba. De a karmától és gjánától eltérően, a bhakti teljesen független.
  • Az élőlény kötelessége, hogy társuljon a szádhukkal, és megbeszélje az odaadó szolgálatot.

A Gaudija Math hagyomány azt tanítja nekünk, hogy a vrndávani isteni pár az Istenség eredeti formája, és Sri Csaitanja Maháprabhu nem más, mint maga Krsna, nagyon kedves Srimati Rádháráinjával együtt. Sri Csaitanja Maháprabhu azért jött el, hogy ezt tanítsa. Ő a juga-avatár, aki szétosztja a szent nevek közös éneklését az egész világon. Megjelenése Sri Navadvipot azonossá tette Vrndávannal. Sri Csaitanja Maháprabhut néha bhakta-avatárnak, néha rejtett avatárnak nevezik, mivel általában elrejtette isteni természetét, és a krsna-bhaktit hirdette, elmerülten az elválás hangulatában.

Nem mindegyik vaisnava szampradája fogadja el ezt az ontológiát, hanem inkább Sri Laksmi Nárájana, Sri Szitá Ráma, Sri Nathdzsi, Sri Baladzsi és Sri Venkatésvara imádatára koncentrál. Mégis mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádják. Ezen kívül, Sri Csaitanja Maháprabhut már egyre inkább elfogadják, mint juga-avatárt. Vrndávanban valamint Dél-Indiában a Sri Csaitanja Lilá eseményeit színpadi feldolgozásokban mutatják be, és az hatására az egész világ megismerte a szanátana-dharma dicsőségét.

Néhány gondolat más vallásokról

A Gaudija Math szintén elismeri, hogy a Legfelsőbb Úr más vallásokban is megnyilvánította üzenetét az emberiségnek. Srila Bhaktivinoda Thákur pl. nagyon tiszteli Jézus tanításait, Jeruzsálem megmentőjének nevezi, és kommentárokat írt az első parancshoz. Sok más vaisnava ácsárja prédikált Jézusról ugyanebben a szellemben. A Visva Vaisnava Rádzs Szabhá elnöke, Srila B.P. Puri Mahárádzs mondta: „Nem lehet figyelmen kívül hagyni, milyen sokat adott Jézus a teizmus világának.” Tudjuk, hogy Sri Csaitanja Maháprabhu is sokszor beszélt muszlimokkal. Hivatkozott a Koránra is, és elfogadta, hogy Allah Visnunak egy másik neve.

Míg a Gaudija Math minden tiszta teizmus érvényességét elfogadja, szükségessé vált tisztázni azokat a területeket, ahol a követők eltértek az eredeti tanításoktól. Példa erre, hogy Srila A.C. Bhaktivedánta Szvámi Mahárádzs, aki sokszor találkozott keresztény vezetőkkel, hangsúlyozta, a „Ne ölj” parancs az állatokra is vonatkozik. A római Canciani atya könyvének címe, Jézus vegetáriánus volt. Kutatásai során felfedezte, hogy az első keresztényeket azért üldözték a római hatóságok és az állattartók, mert a vegetáriánizmust prédikálták és terjesztették.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a Tizenkettők Evangéliumában, a régebbi keresztény írások egyikében, Jézus a vegetárianizmust, a reinkarnációt és a karma törvényét tanítja, csaknem ugyanazokkal a szavakkal, mint a hívő vaisnava. Ha megfontoljuk, hogy az esszénusokat (Jézus saját közösségét) szigorú vegetáriánusoknak ismerték, arra lehet következtetni, hogy a modern keresztény húsevők eltértek igazi tanításaiktól.

Ilyen dolgok minden vallásban megtörténtek a Kali-jugéban. Meg kell találnunk a lényeget. Ilyen módon nagyon is nyilvánvaló lesz, hogy valamennyi igazán teista vallás ugyanazokat az erkölcsi szabályokat tanítja, amelyek az emberiséget a szerető odaadó szolgálat felé vezetik. Akik meg akarják ismerni a legmélyebb és legszebb üzenetet, amelyet Isten ennek a világnak adott, minden vallás mélyebb ontológiáját fogják tanulmányozni. Az igazi bhakták tanulmányai soha nem vezetnek heves vitákhoz (amilyenek a politikai manipulátorok által, gyakran önző célokra teremtett viták).

A Gaudija Math minden vallásból és vaisnava filozófiai iskolából szerzett tagokat. A Gaudija vaisnavák azonban teljes mértékben elfogadják a más vallásokkal való együttműködés pozitív szellemét, az emberiség erkölcsi fölemelése érdekében. Ugyanakkor minden erőfeszítést megtesznek, hogy ebben a világban mindenkit boldoggá tegyenek azáltal, hogy tisztelettel megosztják velük Sri Csaitanja Maháprabhu ajándékait.

Kaszt és kultúrák
Felsőbbrendűségi és kisebbrendűségi komplexusok

A szentírások teljes mértékben alátámasztják, hogy minden ember áttérhet a vaisnavizmusra, vagyis mindenkinek joga és kötelessége, hogy a vaisnava hit legmagasabb szolgálatait gyakorolja. Valahogy még, nagyon mélyen ott gyökerezik a feltételekhez kötött lélekben az előítélet mások iránt, akik más kultúrából, kasztból vagy fajból származnak. Szégyenletes valóság, hogy a múlt befolyása mennyire áthatja a tökéletlenség e pszichológiáját.

Ez a nehézség létezik még a vaisnavák között is Indiában. Ott pl. a bengáli származású kezdő vaisnavák nem keverednek a hindi nyelvet beszélőkkel. Hasonlóan, amikor a nyugatiak hirtelen felbukkantak, hogy vaisnavizmust prédikáljanak a szannjászik és lelki tanítómesterek öltözetében, nem volt könnyű India összes vaisnavája számára, hogy befogadja őket. A fejlett vaisnavák azonnal elfogadták és üdvözölték az új áttérteket, de ez nem könnyű azoknak, akiknek zavaros felfogásuk van a vaisnava etikettről és sziddhántáról. Az európaiak, de különösen az amerikaiak magasabbrendűeknek érzik magukat, mint a szegényebb országok és más fajok, és a fiatal nyugati vaisnavák viselkedése is rossz szájízt hagyott. A vaisnava közösségeknek azonban sikerült a legváltozatosabb embereket összehozni, akik a közös célért élnek és dolgoznak.

Srila Rúpa Goszvámi maga elítélte, ha a születése szerint néznek egy vaisnavát. Ezért nagyon óvatosaknak kell lennünk ebben a tekintetben. A Gaudija Math családnak most az egész világon vannak ágai, és még sokszor vizsgát kell letennünk, hogy bebizonyítsuk, valóban messzebbre látunk, mint a testek, és úgy viselkedünk, mint igazi fivérek és nővérek.

Nemcsak az áll az utunkban, hogy félünk az ismeretlentől, az egyenes önzés is szemben áll a helyes meglátással. Néha ellenszenvet érzünk egy bhakta vagy bhaktacsoport iránt, és a következő pillanatban rokonszenvezünk egy másikkal. Mindkét érzelem ugyanabban a tévedésben gyökerezik. Minden vaisnavát imádandó prabhuinkként kell tekintenünk. A legmagasabb elv ellen van minden elhajlás, amelynek az alapja valamilyen előítélet.

Érezhetünk úgy néha, hogy valamelyik társadalmi osztálynak a nagyközönségtől külön kell prédikálnunk, mivel nincs meg a közös alap. Ez megtörténhet, de veszélyes; és amíg a különféle társadalmi rendek megtértjei le nem szállnak az előítélet szintjéről, és amíg nem tisztelnek minden vaisnavát egyenlően, addig nehezen válnak igazi vaisnavákká.

Példa erre, hogy Sri Csaitanja Maháprabhu nem volt hajlandó meglátogatni Pratáparudra királyt, mert a lemondott ne társuljon azokkal, akik világi tisztségeket viselnek. Másrészt a legnagyobb tiszteletben részesítette a muszlimnak született bhaktát, Srila Haridász Thákurt.

A kezdő bhakta minden felsőbbrendűségi komplexusát úgy kell érteni, mint az igazi vaisnava érzés ellenségét. Másrészt a személyes kisebbrendűség érzelmeit hagyományosan úgy fogadják el, mint ami nagyon alkalmas arra, hogy megerősítse a személy, mint a legalantasabb szolga helyzetét. Srila Szanátana Goszvámi és Srila Haridász Thákur viselkedése Dzsagannáth Puriban ezt nagyon is bizonyítja. Ezért nagyon is jó, ha a nyugati vaisnavák nagyon alacsonynak érzik magukat, alacsony születésük miatt, de a másik oldalon sértés, ha egy bráhmanának született vaisnava jobbnak tartja magát.

A széles látókörű felfogások tökéletesen beleillenek a vaisnava világnézetbe és a prédikáló tevékenységekbe. A születési kiváltságokhoz ragaszkodó, szűklátókörű személyek kimentek a divatból, és jobban tennék, ha a védikus bölcsek dicsőséges nagylelkűségét kutatnák. Sri Csaitanja Maháprabhu kegyéből a világ igazi vaisnava családja fel fog emelkedni, átöleli az egész világot az egységgel a különbözőségben, el fog érni minden kultúrát és népet.

Mi már tanúi voltunk annak, hogy németek, zsidók és arabok együtt táncoltak Sri Vrndávan Dhámban, híres zenészek elérték, hogy milliók hallgatták a Mahámantrát, szürrealista vaisnava színjátszó csoportok prédikáltak a Kali-korszak hatásai ellen, és Krsna-templomok vannak felhőkarcolókban és korábbi keresztény templomokban. Nincs olyan, amit Krsna meg ne tudna tenni.

Szektás-e a Gaudija Math?

Isten valamennyi formája örök, és transzcendentális helyzetben vannak. Krsnának és Visnunak pl. külön kedvteléseik vannak, de mindketten ugyanaz az isteni igazság. Nem akarunk civódni, amikor az Úr különféle liláról beszélünk, csupán értékeljük, az Úr milyen sokféle módon nyilvánul meg, és milyen sokféle kapcsolatba kerül számos bhaktájával. Az az igazság, hogy a feltételekhez kötött lelkek az isteni kegy által közelednek a lelki megértéshez, és ez teremti meg azt a rengeteg sokféleséget, amivel találkozunk. Ha ezt nem tudjuk méltányolni, akkor kételkedhetünk a saját meggyőződéseinkben is, valamint abban, hogyan jöttek létre.

Az igazság őszinte keresői korszakról korszakra kívülről is, belülről is kaptak segítséget. Ugyanakkor mindig ott volt a feltételekhez kötött lélek lezüllesztő tendenciája minden lelki áramlatban. Mégis, ahogyan Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs gyakran mondta: „Az Istenszeretet az élet legmagasabb célja. Az nem számít, hogyan nyerik el. Akiben megvan, az tökéletes személy.” Ugyanez az elv vonatkozik a többi vaisnava szampradájára is. Mint a mi kiemelkedő ácsárjánk, Srila Bhaktivinoda Thákur tanította: A vaisnavák örülnek, ha az igazi teizmus bárhogyan is, de megnyilatkozik ebben a világban.

A Gaudija vaisnavák minden érvényes gondolatot elfogadnak, tekintet nélkül arra, honnan származik. Srila B.R. Sridhar Mahárádzs pl. gyakran használta Hegel kijelentését, ”Halj meg, hogy élhess,” amikor arról beszélt, hogyan hódol meg a lélek Krsnának. A vaisnavák készek arra, hogy a tanításaikat kitegyék az építő bírálatnak, nagyon nem-dogmatikus módon.

A Gaudija Math természetesen sok vallási elvet tanít, és elveti azokat, amelyek ártani akarnak más élőlényeknek. Mint ilyen, a vallástalanság és korrupció világában a Gaudija Math tanítói olyanok, mint a forradalmárok, a helyes magatartás és lelki beteljesülés világtudatát hirdetve; nem jógik, akik csak a saját megváltásukkal törődnek, és közömbösek a szenvedő világgal szemben.

A Gaudija Math azt akarja továbbadni a világ összes filozófiai iskolája gondolkodóinak, amit a tanítványi láncunktól kapott, és szolgálni akarja az egész emberiséget. A boldog nektárt akarja szétosztani, amit maga Isten adott a világnak. Sri Csaitanja Maháprabhu formájában vezette be a szent név közös éneklését. Sri Krsna szerető líláinak isteni elvei kigyógyíthatják az emberiséget a világ kéjvágyfüggőségből, és ebben a törekvésben nincs helye a szektásságnak.

Vaisnavizmus – valódi és látszólagos

Az anyagi természet és az illúzió (májá) ügynökei gyakran megtévesztik a vaisnava hitet. Emiatt nehézségek támadnak azok között, akik a legmagasabb vaisnava ideálokat követik, és akik erről csak beszélnek. A vipralipsának nevezett csaló gondolkodásmód mindenütt megnyilvánul ebben az anyagi világban. Ettől a vaisnava mozgalmak sem mentesek. Ezért az ácsárják kötelessége, hogy mindig fenntartsák a tisztaságot abban a körben, ahová a befolyásuk elér. El kell ítélniük minden visszaélést, ami megzavarhatja a vaisnava missziós tevékenységeket, és rossz benyomást kelthetnek a vaisnavákról alkotott közvéleményben. A vaisnavizmus – valódi és látszólagos – olyan téma, amelyről a vaisnaváknak rendszeresen beszélniük kell; így védjük meg magunkat a saját éretlenségünktől, ingatag elménktől és a hamis ego hegyeitől.

Minden, a vaisnava ideálok útmutatásait követő, őszinte lélek tiszta lélekké válhat. Ha a kaszt-Goszvámik, szmárta bráhmanák, prakrta szahadzsiják és institucionalisták története zavaró befolyást keltett ebben a világban, ez csak megerősíti a híres verset:

sruti-szmrti-puránádi-pancsarátra-vidhim vina
aikantiki harer bhaktir utpatajaiva kalpate

„Az olyan odaadó szolgálat, amelyet nem a kinyilatkoztatott szentírások ítélete szerint végeznek, csak szükségtelen zavar az emberi társadalomban,” (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.101). Mindent meg kell tennünk, amit tudunk, hogy elérjük a legnagyobb tisztaságot a lelki életünkben és lelki misszióinkban. A szanátan-dharma követői mindig készek arra, hogy harcoljanak a zsarnokság ellen, mind a fizikai világban, mind a gondolatok birodalmában. Nyilvánítsa meg bárki az igaz vaisnava jeleit, terjessze a vaisnavizmus tiszta értékeit, és mindenkinek boldog lesz a szíve.

Kapcsolatok a Babadzsikkal

Szampradájánkban a lemondottak azelőtt a babadzsik módjára öltözködtek. Ilyen ruhát viselt Vrndávan hat Goszvámija. Ugyanakkor erőteljesen prédikáltak, sok könyvet írtak, rendszeresen leckéket tartottak, nagy templomok építését inspirálták, és nagy szeretettel alapozták meg a múrtik imádatát. Szent helyeket hoztak létre, és elküldték a követőiket, hogy mindenfelé terjesszék az írásokat. Srila Prabhupád Bhaktisziddhánta Szaraszvati idejében a hagyományt olyan babadzsik vitték tovább, mint Srila Dzsagannáth dász Babadzsi Mahárádzs és Srila Gaurkisor dász Babadzsi Mahárádzs. Még ma is sok babadzsit látunk a szent Dhámban, akik a Gaudija Math hagyományt prédikálják, szolgálják a Dhámot és a bhaktákat, akik odalátogatnak.

De a Kali-korszak és sok babadzsinak öltözött nem szerencsés tevékenységei hatására ezt a ruhát már nem tisztelték az egyszerű emberek abban az időben, amikor a Gaudija Math megkezdődött. Sok ilyen úgynevezett babadzsi a jámbor és tudatlan emberek adományaiból élt anélkül, hogy igazán hozzájárult volna Sri Csaitanja Maháprabhu missziójához. Megkérdőjelezhető viselkedésük miatt a közvélemény többeket meggyanúsított. A Gaudija Math-al szemben ellenséges babadzsi csoportok között voltak egy bizonyos babadzsi követői, akiket jól ismertek arról, hogy mindenütt a „saját” mantrájukat énekelték. Az igazi Rádhá Kunda babadzsik nem fogadták el őket.

A Gaudija Math a Rádhá Kundát tekinti a legszentebb helynek, és a dicsőségét elvitte a világ minden részébe. Mégis, még a Rádhá Kunda partjának egyes lakói sem értékelték, amit a Gaudija Math tett. Srila Prabhupád Bhaktisziddhánta Szaraszvati egyértelműen elítélte ezeket a materialista tendenciákat a Dhám lakói között. Ugyanakkor egyértelműen megérttette, hogy ki az igazi babadzsi; aki megérdemli a tiszteletet, amelyben az igazi lemondottat részesítik. A Gaudija Math elfogadja az igazi babadzsikat és Dhám gurukat, de távol marad azoktól, akikből hiányzik a belső érték.

Kapcsolatok kaszt-Goszvámikkal és szmárta bráhmanákkal

Csak azt lehet elfogadni hiteles vaisnavának, aki elfogadja a szampradáják alapvető tanításait, és a cselekedeteit meg tudja indokolni a sásztrák szerint. Az olyan kaszt-Goszvámik, mint a Nitjánanda Vamsa, Advaita Vamsa utódai, és a szmárta bráhmanák a kegyet a születéssel szerzett jogokra és kötelességekre akarják behatárolni. Sri Csaitanja Maháprabhu, Srila Bhaktivinoda Thákur és a tanítványi lánc többi ácsárjája határozottan elutasította ezt a felfogást, és le is győzte sok vitában.

A démonok főpapját, akit gyakran említenek a Puránákban, úgy hívják, Sukrácsárja. A szószerinti fordítás ’semen-ácsárja’, vagy olyan valaki, aki kijelenti, a születési kapcsolat az egyetlen módja annak, hogy a magas pozíciókat ráhagyományozzák a jövendő nemzedékekre. A vaisnava szampradája mindig cáfolta ezt a felvetést. Olyan sok történet beszél erről. Híres Válmiki története, aki korábban gyilkos volt, megváltoztatta az avatás, amit Srila Nárada Munitól kapott, és ő lett a Rámájana, egy szentírás szerzője.

Modern világunkban már közönséges, hogy nem-védikus családokban született, és korábban bűnösen cselekvő emberek vaisnava missziókat indítanak el, és másokat avatnak (ideértve bráhmanának született hindukat is) a valódi bráhmana vaisnava hagyományba. Ez önmagában véve forradalom, és segített abban, hogy megteremtse a szellem nagy megújulását és megerősödését a hindunak született emberek között, Indiában és másutt is.

Kapcsolatok májávádikkal

A vaisnavák és az imperszonalisták között olyan szakadék van, amely a Puránák korára, és a nagy védikus ácsárjákra megy vissza. A Gaudija Math továbbra is keményen fellép azok ellen, akik Istennek állítják magukat, vagy azt hirdetik, hogy Istennek nincs személyisége. Nem ez a fórum, hogy mélyebben belemenjünk a szakadék ontológiai megvitatásába. Mégis meg kell itt említeni, hogy az anyagi világ tele van olyan elméletekkel és spekulációkkal, amelyek az advaita, vagy monista, imperszonalista világnézetre támaszkodnak, és nagy zavart keltettek a feltételekhez kötött lelkek elméjében.

Bár sok imperszonalista elég sokban osztja a védikus vaisnava sziddhántát, mégis igaz az, hogy teljes közönyükben nem akarnak örökké egy személyes Istent szolgálni, és ez a társaságukat veszélyessé teszi a szeretet gyengéd hite számára. Ezért a Gaudija Math fölemelte a tiszta monoteizmus erős zászlaját, hogy megmentse a világot az ürességtől és a személytelenségtől. Jól ismerik ácsárjáinkat kemény szavaikról is, amelyek a vaisnava hitre térítettek májávádikat.

A vaisnava szanga odaadó érzelmei számára nem tekintik kedvezőknek az olyan Védánta iskolák követőit, amelyek az Úr transzcendentális liláját kizárják Nitjánanda-felfogásukból. Az ilyeneket el kell kerülni, nem lehet őket teistáknak tekinteni, a szó igazi értelmében. Srila Bhaktivinoda Thákur még azt is leírta, hogy ne társuljunk azokkal, akik haboznak bírálni a Védánta személytelen értelmezését.

Mivel a teizmus szó személytelen értelmezése eleve ellentmond a szótári jelentésnek, könnyen megérthetjük, hogy ez az értelmezés sok vita forrása lett. Theo annyi, mint Isten, és Isten a Legfelsőbb Személy: az egyetlen, akinek nincs párja – senki sem áll följebb. Ha Legfelsőbbnek nem lenne személyisége, már akkor valahogyan kevesebb lenne, mint teremtésének összes gondolkodó, érző és akaró személye. Az egész elfogadhatatlan egy vaisnava számára; ezért nem tudja elfogadni a végső igazságnak sem a buddhista, sem egyéb imperszonalista értelmezését.

Az illúzió utolsó tőrvetése, kísérje bár lemondott és jámbor viselkedés, ez az imperszonalista felfogás. Igazi alázat nélkül, a májávádi azt mondja, „Nincs magasabb lény vagy tekintély felettem. Én meg tudom menteni magamat. Az egyéniségem semmire nem volt jó.” A vaisnavák mély részvétel éreznek a lelkek iránt, akiknek ilyen frusztrált elgondolásaik vannak, de azt is megértik, hogy a szeretet világa elrejtőzik az ilyen emberek elől. Ezért a vaisnavák azon vannak, hogy az Úr szent nevét terjesszék, megtisztítsák az egész világot az ilyen hozzáállástól.

Utánzók

Utánzóknak vagy prakrta-szahadzsijáknak azokat nevezzük, akik azt állítják, hogy a vaisnavizmust gyakorolják, de felhatalmazás nélkül megváltozott viselkedést vagy felfogást vezettek be gyakorlataikba és filozófiájukba. Eltértek a szampradájától. Indiában jól ismerik ezeket az utánzókat és kicsavart tanításaikat; ilyenek az aulok, baulok, gauránga nágarik, szakhi bheki és sok más, régi és új. Ezenkívül sok kezdő azt állítja, hogy máris a Krsna-tudat szintjén van, valójában persze nem ott vannak. Hogy ezeket az utánzókat fel lehessen ismerni, Srila Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur Prabhupád összeállított egy könyvet, a Prakrta Rasza Sata Dusanit. Ugyanakkor visszaállította a Brahma Madhva Gaudija Szampradája teljes dicsőségét, a Gaudija Mathon keresztül.

Az utánzást általában ott találjuk, ahol a feltételekhez kötött lélek lusta gondolkodásmódja meg akarja kapni a lelki élet egy olcsóbb, könnyebb változatát. Messzire elvisz az igaz folyamattól, ha a vaisnava filozófiát arra akarják felhasználni, hogy pénzt, nőket vagy hírnevet szerezzenek. A tisztaság folyamatos keresése, állandó figyelés és kitartás az igazán fejlett vaisnavák irányítás alatt – ez az egyetlen védelem a külvilág befolyásai és elme utánzó tendenciái ellen.

Templomok májá királyságában

Az emberek ki vannak téve a félreértések világának. Ezek a félreértések megnyilvánulnak vaisnavák között is. Egyszer, amikor megkérdezték, miért van olyan sok májá még Krsna templomában is, egy szádhu azt felelte, „Nem szabad meglepődnünk, amikor Máját a templomokban találjuk, azon kell meglepődnünk, hogy vannak templomok Májá királyságában.”

Minél több ága van egy fának, annál fenségesebbnek látszik, és annál több áldást fog adni. De Májá meg akar osztani, nem hagy semmi esélyt az áldozatoknak, hogy ismét egyesüljenek a többi vaisnavával. Ezért aztán sok pszichológiai trükköt talál ki. Csak néhány az elme kifogásai közül, amelyek távol tartanak bennünket a nagyon is szükséges szádhu-szangától:

  • Valójában az én gurum az egyetlen, aki megadhatja a legmagasabb nektárt. Senkivel nem társulok, aki ezt még nem látta be.
  • Én olyan elesett vagyok, nem megyek el, hogy beszennyezzem a többi bhaktát.
  • Ha más vaisnavákkal és a misszióikkal társulok, a tanítványaim észreveszik, hogy végül is nem én vagyok az egyetlen igazi bhakta, és nem fognak szeretni.
  • Talán a tanítványaim jobban fognak vonzódni egy másik bhaktához – aki nálam idősebb – és el akarják hagyni a társaságomat.
  • Lehet, hogy más vaisnavák más dolgokat követelnek meg, mint mi a templomainkban, és ez megzavarhatja a tanítványaim abszolút megértését.
  • Nem szeretem órákig hallgatni, amikor más vaisnavák adnak elő.

Egyszer a lelki tanítómesterem azt írta nekem egy levelében, „Ti nyugatiak mindig harcolni akartok, és ha nem is akarnátok, valaki mégis rávesz benneteket.” Gondolkodjunk el azon, hogy előbb-utóbb csaknem minden közösségben kitör valami harc vagy félreértés. Mit lehet tenni? Valahogyan a helyileg érintett bhaktáknak kell megoldaniuk ezt a problémát; és ezt szokás szerint gyorsan megteszik. Néha azonban a prédikáláshoz szükséges dolgok, pl. templomok, járművek stb. feletti rendelkezési jog miatt a viták hosszabb ideig is elhúzódhatnak, az eltávozott lelki tanítómester nem egyértelmű utasítása miatt.

Mégis, mint annak gyakran tanúi voltunk, még az ilyen viták sem fékezik le prédikáló szellemünket. Általában az egyéni félreértések, sőt egyének és missziók közötti harcok sem érintik azokat a kapcsolatokat, amelyeket mások tartanak fenn a vitázó felekkel. A vitát szokás szerint másodlagosnak tekintik. Mivel kisebb és nagyobb viták bármikor megjelenhetnek, gondosan meg kell figyelnünk, hogyan kezelik az ilyen helyzeteket a fejlett bhakták. Ilyen módon megtanuljuk, hogyan folytassuk a prédikálást, anélkül, hogy túlzottan befolyásolna minket, amikor a Kali-juga valamilyen módon megnyilvánul.

A vaisnava intézményeknek nem az a céljuk, hogy lustákká, önelégültté, iriggyé, közömbössé vagy nem-intellektuálissá tegyenek minket. Nem azért teremtették ezeket, hogy mások gondolkodjanak helyettünk. A vezetők jól teszik, ha úgy nevelik a tanítványaikat, hogy a sraddhájuk fennmaradjon, és a szampradája más vaisnavájával is társuljanak a távollétükben. Máskülönben kultusz jön létre, és nem a vaisnava szampradája egyik ága – ahogyan azt Srila Dzsíva Goszvámi elgondolta.

Krsna elrendezéséből minden kis nehézséget el lehet simítani. Csak ragaszkodnunk kell az igazi szádhukhoz, és prédikálnunk kell. Akkor Krsna kegyéből még több lehetőség jelenik meg, mint amennyit kezelni tudunk; hiszen Ő bármit, bármikor megadhat a bhaktáinak. Ez az egyik fontos tanulság, amit meg kell tanulnunk a Gaudija Math történelméből. Azok, akik a múltban belebonyolódtak a területi vitákba, nem figyeltek oda a prédikálásra, és az is lehet, hogy a hanyagságuk miatt elvesztettek valamit abból, amit Krsna adott.

Azok viszont, akik fenntartották a Gaudija Math prédikálás igazi szellemét, és lemondtak a könnyen megszerezhető javakról (újra kezdték, ugyanolyan alázatosan, ahogyan a gurujuk indította el a misszióját), mindenfelől támogatást és új lelkesedést kaptak, és szolgálatukat sokkal jobban kiterjesztették, mint ahogy várták. Erre ma is van sok példa.

Mint annak tanúi voltunk, Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs, Srila B.R.Sridhar Dev Mahárádzs és Srila B.P. Puri Mahárádzs (hogy csak néhány fontos személyt említsek a Gaudija Math újabb történetében) mind így cselekedtek. Baráti kapcsolatokat tartottak fenn közeli vaisnava barátaikkal és hittestvéreikkel, még akkor is, ha másokkal vitáztak. Távol maradtak a problémáktól, hogy szolgálhassák a gurujaikat. Sőt megbocsátottak azoknak, akik a múltban megsértették őket, a vaisnava harmónia kedvéért. Meghódolt hangulatban dolgoztak együtt a hittestvéreikkel, és gurujaik tervei érdekében megpróbálták egyesíteni a vaisnavákat.

Maguk is vaisnava missziókat indítottak el, hogy segítség eljuttatni Gurudevjük igaz tanításait másoknak, akik segítségért imádkoztak hozzájuk. Lehet, hogy néha megmondták a magukét egy adott helyzetben vagy probléma esetén, de egyetlen aktívan prédikáló hittestvért vagy a tanítványait sem zárták ki a Gaudija Math családból és személyes áldásaikból. Még ők kértek bocsánatot, amiért másokat megsértettek, és kijelentették, őket nem sértheti meg senki, hiszen annyira elesettek. Ha ez nem elég bizonyság, akkor biztos vagyok benne, hogy találunk más ácsárja példákat a múltban vagy a jelenben, ami megmutatja, hogy ez a szent elv él.

A Kali-juga a hibák óceánja. Kali áldozatai viszálykodnak és képmutatók. Amennyiben haladni akarunk a lelki életben, nem szabad elidőznünk mások hibáin. Túl sok ebből csak bennünk is megnyilvánítja ugyanazokat a hibákat. Ha valaki zavart kelt, foglalkozzanak vele a magasabb tekintélyek. Bármi is legyen a véleményünk, próbáljunk meg nagyon nagylelkűeknek lenni másokkal, szigorúaknak magunkkal szemben, és tegyünk meg minden lehetségest, hogy mindenki boldogan elférjen a Krsna-tudatos családfán. Tudhatjuk, hogy nagy szükségük van a segítségre azoknak, akik nem ezt kívánják, hanem inkább ellenségeskedést szítanak a vaisnavák között.

A pártos szellem az igazság legnagyobb ellensége

Mindenfajta prédikálás, amely más vaisnava ágakat kizár Krsna és a paramparánk kegyéből, nem nagyon nagylelkű, hogy ne is mondjunk sokat; mit szóljunk azokról, akik azt tanítják, hogy az ő missziójuk az egyetlen, amely a szampradája igazi titkát hordozza? Ez a pártos szellemű gondolkodás nagy hatással lehet a misszióik új követőire, de ellenkezik Sri Csaitanja Maháprabhu, Nitjánanda Prabhu, Abhiráma és más, különbséget nem tevő kegyosztók szellemével

A pártos szellem finoman vagy durván is megnyilvánulhat egy prédikáló misszióban, különösen túlbuzgó követőkkel. Mindegyik feltételekhez kötött lélek szereti hallani, hogy a legpáratlanabb misszióhoz csatlakozott, mert akkor különlegesnek gondolhatja magát. Részrehajlás nélkül, távolról vizsgálva, az ilyen felfogás nem más, mint az önzés kiterjesztett formája, és a követői, a legjobb esetben, kezdő vaisnavák.

A pártos szelleműek egyetlen személy vagy misszió megbízhatóságát prédikálják. Egyesek azt hirdetik, az ő kapcsolatuk a bhakti magasabb magját biztosítja, amelynek másutt nincs párja. Lehet, hogy nem diszkvalifikálnak más ácsárjákat, de gyakran kezelik megvetéssel a kortársaikat, különösen ha fölvállalták az ácsárja szolgálatát. Szélsőséges esetekben a követők megpróbálják átvinni az ácsárja kizárólagos szavahihetőségét egyetlen lelki tanítómesterre, az összes többi ácsárja kárára.

A pártos szellemmel az az egyik probléma, hogy zavart kelt a társadalomban (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.101). Néhány pártos szellemű prédikátor kételyeket kelt az új és régi bhaktákban, más lelki tanítómesterek felől. Ezek a kételyek körben járnak, és ártanak más lelki tanítómesterek tanítványai hitének. A pártos szellemű prédikátorok ilyen kérdésekkel intik óva a többieket: „Ad a ti gurutok sziddha pranálit?” Vagy, „Milyen az adhikárája ennek vagy annak a gurunak? Tudja, mi a saját lelki formája Golokában?”

A pártos szellemben prédikálók nem szeretnek olyan vaisnavákkal társulni, akik nem állnak az irányításuk alatt. Gyakran képmutatók, és nem félnek elkövetni a vaisnava aparádhát vagy a sásztra-nindát. A pártos szellem általában a bhakti legmagasabb filozófiáját használja fel tagszerző technikának. Ez a zavaró gondolkodásmód jellemző a kanistha-adhikárikra.

A kizárólagos magatartású és összekotyvasztott filozófiájú missziók tagjai hajlanak arra, hogy ellenségesek legyenek más vaisnavákkal szemben, és gyakran sértőek. Hibákat keresnek, és így próbálnak támogatást nyerni eltorzult következtetéseiknek. Ha a követőik belátják, mi a helyzet, természetesen elvesztik a hitüket az ilyen vezetőkben. Szerencsétlenek, ha nincs kapcsolatuk a WVA-VVRS-el, mert nem tanultak meg társulni más vaisnavákkal.

Az ácsárja kötelessége, hogy megvédje tanítványait hitük kezdeti szakaszaiban az olyan külső befolyásoktól, amelyet gondot okozhatnak odaadásuk zsenge kúszónövényének. Most, hogy az egész világon vaisnava közösségek jönnek létre, inkább meg kell próbálnunk együttműködni abban a közös érdekben, hogy fölemeljük az Úr Csaitanja szankirtan mozgalmának zászlaját, mintsem hogy összeütközzünk a különféle helyi érdekekkel. A szeretet, bizalom és minden őszinte vaisnava tisztelete a szádhu-szanga alapvető elv Sri Csaitanja Maháprabhu paramparájának aktív és élő fáján.

A Csaitanja-fa ágai

A szent név közös éneklése, amit Sri Csaitanja Maháprabhu kezdeményezett, a lelki segítség ajánlott folyamata, amely felszólítja az emberiséget, hogy változtassa meg anyagias cselekvésmódját, álljon meg a zuhanásban. Ezért egy vaisnava misszió alapításának egyetlen oka, segíteni az emberiség szenvedésének enyhítésében, és ilyen módon, elégedetté tenni a Legfelsőbb Urat. Azoknak a lelkeknek, akiket a vaisnava hívó szó vonzott, és szeretnének együtt lenni más, odaadó lelkekkel, segélyközpontokra van szükségük, ahol a vaisnava hit ideáljait tanítják és gyakorolják. Ezeket a helyeket nem szennyezhetik be önző, hátsó szándékok vagy a magántulajdon érzete. Az ácsárjának egyfajta vallási trösztöt kell létrehoznia, amely biztosítja a templomban vagy asram közösségben és azon kívül folytatott tevékenységek transzcendentális természetét. Ezek a helyek a legjobb oázis ebben a sötét világban, ahol az emberek részt vehetnek a Legfelsőbb Úr szerető, odaadó szolgálatában.

A Csaitanja-fa egy új ága természetes folyamatként nyilvánul meg, és olyan ácsárja inspirációjából fakad, aki folytatni akarja guruja misszióját. Néha az új ág megteremtését szülési fájdalmak kísérik, mivel más vaisnavák nem fogadják el, és nem támogatják. Az ilyen misszió méltóságának és szavahihetőségének megalapozásához meg kell fogalmazni a hiedelmeket és a szolgálati eljárásokat, mint a prédikáló tevékenységek részét.

A transzcendentális közösségek jellege változó lehet, az ácsárja és a szevaiták (vagy igazgatói tanács, amely a templom lelki természetét védelmezi) szerint. A közösség fenntartásához az ácsárja adja meg a szabályokat és előírásokat. Egy dolog azonban döntő fontosságú marad: a közösség célja és eszközei nem részesíthetnek előnyben egyéni anyagi érdekeket – különben vége a lelki oázis céljának.

Tisztaság az ácsárják között

Személyi kultusz az egész földön van. Isten úgynevezett inkarnációinak, híres zenészeknek, filmsztárokat és politikusoknak a követői mind tévúton járnak, és elvesztik az emberi élet értékes esélyét az önmegvalósításra. A vaisnava guru is csak a saját szeszélyei szerint vezeti a követőit? Elég nehéz tiszta képet kapni az anyagi világ dzsungelében, ahol mindent, még a vallás szavait is, önző célokra használnak. A felületes megfigyelők azonnal eltévednek; de az őszinték, még ha nincs is kapcsolatuk, vagy fogalmuk sincs Isten természetéről, megbízhatnak a belső irányítójukban, aki az igazság felé vezérli őket. Mivel minden hiteles guru mindig a saját gurujának tulajdonítja az érdemeket, magát pedig nem tekinti másnak, mint guruja kívánságai megvalósítása eszközének, világos, hogy csak a guru, sásztra és szádhu kritériumai útján lehet valakit hiteles ácsárjának vagy gurunak elfogadni a vaisnavák között. Ez azt jelenti, hogy a vaisnava család ellenőrzi és jóváhagyja a tanításait.

Egyes esetekben, amikor nem volt helyes, hogy valaki elfoglalja a guru helyzetét, voltak is eltérések a vaisnava úttól, és az ilyen személyek átmenetileg félrevezették a követőiket. Ezért a cél tisztaságát csak akkor ismerik el, ha valaki szigorúan kitart guruja, és így az egész szampradája céljai mellett. Ilyen módon nincs nehézség, amikor a szampradája különféle ágai földrajzilag vagy valamelyik feladatban átfedik egymást, mivel az a feltételezés, hogy mind a közös ügyet követik, és tisztelik az Egység a Különbözőségben elvét.

Ne hanyagolj el egy vaisnavát se

Krsna szereti a nirupadhi vaisnavát, aki úgy végzi a szolgálatát, hogy észre sem veszi senki. De ha más vaisnavák elhanyagolják őt, Krsna nem fogadja el az ilyen bhakták szolgálatát. Erre a következő történet emlékeztet:

Amikor Judhisthíra Mahárádzs egy Rádzsaszújája sikeresen befejeződött, ezt onnan tudták, hogy az aréna közepén egy csengő magától megszólalt. Egy alkalommal azonban a bráhmanák befejezték a Legfelsőbbnek tett felajánlásaikat, a rsik, a félistenek, mindenki a csengő felé nézett, de nem történt semmi. Kétségbeesésében Judhisthira Krsnától kért segítséget. Krsna azt mondta neki, hogy minden nagy személyiséget imádtak, de elhanyagolták az egyszerű, alázatos vaisnavát. Ardzsuna ismert egy ilyet, aki egy szalmakunyhóban élt, Hasztinapuron kívül. Elment, hogy elhozza őt az arénába. A vaisnava vonakodott, és csak akkor egyezett bele, hogy elmegy Ardzsuna kocsiján, amikor hallotta, hogy találkozni fog Krsnával. Mindenki imádta őt, és Draupadi lakomát készített neki. Ez a bhakta minden ételt összekevert, és boldogan evett. Ezután visszavitték a házába, és mindenki a csengő felé nézett. Nem történt semmi. Judhisthira Mahárádzs aggódott. Úgy látszott, nincs megoldás. Megint Krsna volt az egyetlen kiút. „Most milyen hibát követtünk el?” Krsna megmondta nekik, „Valaki megsértette azt a vaisnavát.” Mindenkit megkérdeztek, de mindenki tagadta. Végül, amikor Draupadit kérdezték, ő lehajtotta a fejét, és így szólt, „Igen, én sértettem meg. Finom lakomát főztem neki, de ő mindent összekevert. Azt gondoltam, ennek a bhaktának nincs kultúrája.” Krsna megerősítette, hogy ez volt a sértés. Másnap Ardzsuna elment ugyanahhoz a bhaktához. Megint nehéz volt meggyőzni, hogy jöjjön vissza, de végül nem tudott ellenállni Ardzsuna kérésének. Imádták őt, Draupadi egy másik, még nagyobb lakomát készített neki. A bhakta mindent összekevert, és amint megette az utolsó morzsát, a csengő nagy erővel megszólalt, és mindenki örvendezett.

Minden rossznak van valami jó oka

Kezdetben azt gondoltam, csatlakozom egy vaisnava asramhoz, és minden problémámnak vége. Hát, tévedtem. Minden pillanatban ébernek kell lennünk, hogy ne essünk májába. A kanaka (vagyon utáni vágy), kamini (kéjvágy kielégítése) és pratistha (hírnév vágya) mindig ott lappanganak bennünk, és várják, hogy elkapjanak egy óvatlan pillanatban. A lelki fejlődést nem lehet elérni csupán azzal, hogy több évet a misszióban töltünk. Még a misszió idősebb tagjainak is óvatosaknak kell lenniük. Igazából csak az igaz odaadásra törekvő, gyámoltalan lélek tiszta imádkozó hangulatában vagyunk biztonságban.

Dél-Amerikában van egy mondás: „Minden rossznak van valami jó oka.” Sok nehéz pillanatot éltünk meg asrami életünkben, valamint a vaisnava missziók történetében. Miért adódnak ilyen nehézségek? Krsna a legfelsőbb irányító: Amikor látja, hogy a bhaktái valamibe belebonyolódtak, vagy sértően gondolkoznak, drasztikus intézkedéseket tesz, hogy megvédje a tisztaság útját.

Még a legnehezebb pillanataiban, és látszólag megoldhatatlan helyzetek után is hamarosan felfedeztem az álcázott áldást. Pl. azt mondták, ne társuljak fejlett bhaktákkal, mert ez nem az intézmény érdeke. Én azonban figyelmen kívül hagytam a formális ellenvetéseket, és elnyertem Krsna tiszta bhaktáinak kegyes társaságát, amilyet nagyon ritkán találni.

Részrehajlás nélkül, köszönetet kell mondanom mindazoknak, akik bár akaratlanul, de olyan komplikálttá tették az életemet, hogy ez arra kényszerített, tovább menjek az úton, és keressem Krsnát.

Szampradájánkban a jó és rossz fordulatokat úgy is lehet látni, mint a módokat, hogy meg lehessen őrizni a tisztaságot. Ezek segítenek abban, hogy terjesszük a tanítások lényegét, mindenféle intézményesített ellenőrzés nélkül. Srila Bhaktivinoda írásai ezt sok történelmi megállapításában megerősítik, pl.:

  • a szektásság az igazság legnagyobb ellensége
  • amíg tudatlanok, elvárhatjuk, hogy tudatlanul fognak cselekedni
  • ha nem tudod megtalálni a belső békét, az igazság kimeríthetetlen forrásánál kell kopogtatnod, mint Vjásza tette
  • a vaisnavizmus a szabadság, tiszta igazság és abszolút szeretet vallása

Levonandó tanulságok

Srila Raghunáth dász Goszvámi írja: „Szeretett Gurudevem távollétében még a Govardhant is olyannak látom, mint egy nagy óriáskígyót, és Sri Rádhá Kunda, a legszentebb hely, olyan, mint a tigris szája, készen áll arra, hogy felfaljon engem.” (Sztavavali). Bizony, a guru eltávozása az egyik legnehezebb pillanat egy tanítvány életében. Az élet elviselhetetlennek tűnik Sri Guru nélkül. Ezen kívül természetesen sok nehézség felmerül, hogyan folytassuk az ácsárják misszióját.

Ahhoz, hogy a guru misszióját az eltávozása után folytatni lehessen, néhány vaisnava menedéket kell adjon az újaknak, éppen úgy, mint az ácsárja a személyes tanítványainak. De ki méltó arra, hogy folytassa a misszióját? Olyan sok vélemény van erről a kérdésről. Némelyik lehet tökéletes, némelyik helytelen. Gyakran eltart egy ideig, mire megnyilvánul, hogyan folytatódik a lelki tanítványi lánc, miután egy ácsárja eltávozik. Lehet, hogy ilyenkor hivatalos vagy intézményes megoldást kívánunk, de szükség van erre az átmeneti időszakra, hogy a lelki tanítómester valamennyi tanítványa ráébredjen, nekik maguknak kell teljesen meghódolniuk.

A mi gurunk megtanította nekünk, hogyan ismerjünk fel egy igazi vaisnavát, és az igazi filozófiát. Megtanította nekünk, hogyan prédikáljuk a vaisnava sziddhántát imperszonalistáknak és ateistáknak. Sok durva és finom eltéréstől óva intett. Most, a távollétében, remélhetőleg elég érettek vagyunk, hogy hívek maradjunk a tanításaihoz. Meg kell tanulnunk helyesen cselekedni. Ha még nem tettük meg, itt az ideje, hogy teljesen meghódoljunk. Különben elkerülhetetlen lesz a zavar.

Hogyan tudunk továbbra is lelkesedéssel prédikálni Gurudevünk jelenléte nélkül? Kihez küldjük el az új bhaktákat, hogy menedéket vegyenek, ahogyan mi tettük, amikor találkoztunk Sri Gurudevvel? Annyi lesz most a próbatétel, és olyan hirtelen. Tényleg alkalmasak a hittestvéreim, hogy folytassák a tanítványi láncot, mint guruk? Vagy csak az irigységem miatt látok bennük annyi hibát? Ilyen módon fogja kutatni az elménk, hogy világosan megértsük, hogyan folytassuk, vagy még inkább, hogyan hódoljunk meg jobban az életünkkel. A Krsna-tudat folyamata önkéntes, és végül mindenkinek a saját szívében kell eldönteni, hogyan akarjuk folytatni azt, amire a gurunk parancsot adott. Nem lesz más vezérlő fényünk, mint az, ahogyan a guru parancsát megértjük.

Diksa gurum, Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs és szannjász gurum, Srila B.R. Sridhar Mahárádzs eltávozása után sok váratlan nehézséget tapasztaltam. Eközben tanulmányoztam a Gaudija Math történetét is. Arról, ami először nagyon kaotikusnak és szélsőségesnek tűnt, később kiderült, maga Krsna lépett sürgősen közbe, hogy megtanítsa nekünk a tiszta tanítványi lánc alapelveit. Voltak fájdalmas fejlemények, de ebből kellett levonni a tanulságot azok számára, akik csak nemrégiben kerültek kapcsolatba a tanítványi lánccal. Hosszú távon a leckék, amelyeket nagyon gyorsan meg kell tanulnunk, a tanítványi lánc szennyeződés és visszaélés elleni küzdelmének fognak bizonyulni. Azt is meg kell érteni, hogy valahányszor egy önérdektől motivált egyén tölt be egy tisztséget egy lelki szervezetben, biztos a kudarc. Íme néhány példa, milyen leckéket kaptunk.

Ácsárja átadás – elmélet és gyakorlat

A múltban az ácsárják különféle módokon készítették fel a tanítványaikat a fizikai elválás pillanatára, de az én megértésem szerint egyikük sem változtatta meg a guru parampara dinamizmusát. Néhány ácsárja rittvik ácsárjákat jelölt ki, hogy a nevükben avassanak; ez azt mutatta, hogy ezek a rittvik ácsárják igazi ácsárjákkal válhatnak az eltávozásuk után. Mások missziótitkárt neveztek ki. Egyes ácsárják levelet hagytak hátra, ebben jelentették ki, hogy egy különösen kedves és megbízható tanítványuk lesz a következő ácsárja, aki gondját viseli az általuk alapított templomoknak és múrti-imádatnak. Igazán nincsenek szigorú szabályok arra nézve, hogy ilyen esetekben mit kell tenniük. Egy dolog azonban kétség kívül megmarad: egyetlen ácsárja sem hanyagolta el a lelki kinyilatkoztatás pluralitását és dinamikáját, amely újra meg újra áthatja a szentírásokat és az élő hagyományt.

Technikai okokból, vagy hogy a bhakták ne harcoljanak a tulajdon használatán, a guru könnyedén rábízhat mindent egyetlen tanítványára. Mégis világos az útmutatása, meg az is, amit Maháprabhu parancsolt valamennyi tanítványának: mindannyiatoknak meg kell próbálnotok másokat megmenteni azáltal, hogy magatok is gurukká váltok, valamint a Srimad Bhagavad-gítá és a Srimad Bhágavatam következtetéseit tanítjátok. Minden olyan értelmezés helytelennek bizonyult, amely a múltban egy ácsárja lelki kinyilatkoztatását egyetlen intézményi csatornára próbálta behatárolni; ez csak zavart hozott a missziónak. Más szavakkal, minden tanítvány képes kell legyen arra, hogy szíve teljes megelégedésére továbbadja másoknak azt, amit a Gurudévjétől kapott. Ez nagyon könnyen jelentheti azt, hogy el kell indítania a vaisnava fa egy új misszós ágát.

A mi lelki tanítómesterünk sokszor elküldött bennünket. „Menjetek, és nyissatok új központokat a misszónak,” mondta. „Ne ragaszkodjatok semmihez, kivéve Krsna és Sri Guru kegyét. Végül is, ha Krsna valamilyen különleges szolgálatban akar alkalmazni benneteket, ezt nagyon könnyen fel tudja tárni.” Ezért van az, hogy megmondhatjuk, mikor önragyogó egy ácsárja. Mint a mi tanítványi láncunk megerősíti: az ácsárják úgy nyilvánulnak meg, mint a világítótornyok, hogy megmutassák az utat Kali e sötét korszakában. Krsna meg fogja mutatni az ácsárjákat ennek a világnak, és mi annyira fogunk nekik segíteni, amennyi inspirációt kaptunk.

A múlt megmutatta, hogy néhány ácsárja sok más gurunak a guruja lehet, mások szinte észrevétlenül folytatják a szolgálatukat. Sri Krsna minden jogot fenntart magának. A guru-tanítvány kapcsolat csak az Ő csaitja-guru funkciója által válik hitelessé. A szavazás, közvélemény, politikai megfontolások vagy hazug kizárólagossági igények biztosan kudarcot vallanak ebben a folyamatban. Semmi közük a guru paramparához. Talán egy guru sok könyvet ír, talán nem; talán sok tanítványt avat, talán csak egyet; talán művelt szanszkrit tudós, talán nem; talán indiai bráhmana családban született, vagy talán egy nyugati mleccsha családból származik. Ezek a különbségek nem indíthatnak bennünket arra, hogy megkülönböztetést tegyünk az egyik ácsárja és a másik között.

Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs írta Az élet végső célja kutatásában: „Sértés azt gondolni, hogy az egyik guru tisztább, mint a másik.” Csak Krsna tud mindent. Ami minket illet, mi mindenkit csak tisztelünk, aki aktívan hirdeti szeretett gurunk és Krsna igaz dicsőségét.

Menekülés nem élő Rittvikhez

A Rittvik ácsárja kifejezést a mi szampradájánkban szigorúan arra alkalmazzuk, aki egy élő ácsárját képvisel, az ő utasítására. Hosszú történelmünk során sehol sem utalnak másféle rittvik ácsárjára. Ha lenne ilyen, akkor mindenki Srila Rúpa Goszvámitól vagy Nárada Munitól akarna avatást rittvik útján. Mégis, mivel voltak rossz tapasztalatok a szampradájánkban, és egyes új bhakták spekulációi miatt felvetődött, hogy be kell vezetni egy új eljárást a tanítványi láncba, amely által az új bhakták mint már eltávozott ácsárják tanítványai kaphatnak avatást. Ez a rendszer, amelyet ’poszhumusz rittvik ácsárja rendszer’ néven ismernek, sok vitát váltott ki, de senki számára nem hozott életképes lelki megoldást.

Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs óva intett bennünket az eltérés veszélyeitől, felhozta a keresztény példát, és bemutatta, a guru-tanítvány kapcsolat hogyan veszett el az évek során. A szikhek is eltörölték a guru-rendszert Guru Govinda Szingh után. Mindkét rendszert elutasítja a mi szamzpradájánk. Az egyetlen eset, amikor efféle poszthumusz rittvik ácsárjáról hallottunk, Banglades valamelyik szahadzsija hagyománya.

A poszhumusz rittvik ácsárja javaslatban az a másik veszély, hogy az a személy, aki rittvik kapcsolatot ajánl egy eltávozott ácsárjával, a saját szeszélye szerint cselekszik; és ha ő maga nem jut el az odaadó szolgálat megfelelő szintjére, elengedi az új bhaktát a védtelen életre.

Élő lelki tanítómestert kell elfogadni, csak így lehetünk Isten szolgájának a szolgája. Ezt nem lehet eltörölni csupán azért, mert méltatlan személyek is betölthetnek ilyen tisztséget. A lelki úton a guru, sásztra és szádhu az útmutatók. A védikus elvek szerint, ha valaki meg akarja találni Istent, és egy másik személyt fogad el a lelki tanítómesterének, Krsna magára vállalja a felelősséget, hogy megvédje őt. A feltételekhez kötött lélek számára az a legnagyobb segítség, ha személyes kapcsolata van egy lelki tanítómesterrel.

A guru keresése és szolgálata valamelyik formájában örök, önkéntes elv, amely valódi élettel tölti meg a paramparánkat. Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs kiemeli ezt az egyik beszédében:

„Uraim, a Gaudija Math bombayi ága tagjai nevében üdvözlök mindenkit, aki olyan kedvesen csatlakozott hozzánk ma este, hogy közösen ajánljuk fel hódolatunkat a világtanító, ácsárjadév lótuszvirág lábainak, aki a Gaudija Misszió alapítója, és a Sri Sri Visva Vaisnava Rádzs Szabhá elnök-ácsárjája – aki az én örök isteni mesterem, Om Visnupád Paramahamsza Parvrádzsakácsárja, Sri Srimad Bhaktisziddhánta Szaraszvati Goszvámi Mahárádzs.

62 évvel ezelőtt, ezen az áldásos jelent meg az ácsárjadév Thákur Bhaktivinoda hívására Sri Ksetra Dzsagannátj Dhámban, Puriban.

Uraim, a hódolat, amelyet ma felajánlunk az ácsárjadévnek, nem egy szekta ügye, mert amikor mi a Gurudév vagy ácsárjadév alapelvéről beszélünk, csak azt mondjuk, ami egyetemesen érvényes. Föl se merül olyan kérdés, hogy megkülönböztetem a gurumat az Önökétől, vagy bárki másétól. Csak egyetlen guru van, aki végtelenül sok formában jelenik meg, hogy tanítsa Önöket, engem, és mindenki mást.”

Az őszinte keresőt a belső vezető, a paramátmá, maga Isten viszi el személyes lelki tanítómesteréhez. A lelki tanítómester kiválasztása tehát misztikus dolog. Sok ember keresi fel a Gaudija Math különböző ágait, és más mozgalmakat is. Nem lehet megérteni, hogyan ébred fel a hit valakinek a szívében, hogy valakit őréül elfogadjon. A hit és egy lelki tanítómester elfogadása folyamatát nem irányíthatják mások. Minden lélek felelős a választásáért. Ez ugyanúgy vonatkozik a diksa- mint a siksa-guru elfogadására. Mindig valami szerencsétlenséggel jár, ha földrajzilag vagy intézményesen korlátozni akarják a lelki tanítómester felé szabadon áramló hitet.

Az a következtetésünk, hogy a poszthumusz rittvák ácsárja ötlet, amelyet az ISKCON alapító ácsárjájának egyes tanítványai javasoltak, nem a mi hagyományunk része. Az ilyen elgondolásokat nem teszi szebbé, ha azt akarják hangsúlyozni, ez a guru annyira rendkívüli, hogy mostantól kezdve a szampradája megváltozik. Ez valójában sértés a guruval szemben. A mi családunkban egyetlen tekintély sem hagyott jóvá ilyen torzításokat. Ha fájdalmas is, keményen kell dolgoznunk, és tovább kell szolgálnunk a gurunkat az elválásban. Nem elég fölakasztani az ácsárja óriási képeit, lejátszani a hangfelvételeket, és idézni a szavait.

Ha valaki eléggé képzett és megbízható, hogy elfogadja egy másik személy szolgálatát, akkor jelöltté válik arra is, hogy átadja Krsna kegyét. Ha az új keresők, akik aktívan kívánnak szolgálni, nem találnak ilyen méltó vaisnavákat, akkor bátorítsuk őket, nézzenek körül máshol. Nem kell megosztani valakinek a szomorú társaságát, akiben nem bíznak meg, vagy aki nem megbízható. Krsna segíteni fog nekünk, hogy visszanyerjük a lelkesedésünket a valódi szádhuk társaságában, és a család folytatódik, ahogyan a guruink kívánják.

A bizottság által kinevezett ácsárja

A másik lecke, amit meg kell tanulnunk: bizottságok nem nevezhetnek ki, nem irányíthatnak ácsárjákat. Tanítványai szemében az ácsárja elfogadott, mint teljesen független tekintély, és a Legfelsőbb Úr képviselője. Éppen ezért a helyzete könnyen összeütközésbe kerülhet a hittestvéreivel, vagy a misszió más tagjaival fenntartott kapcsolattal.

Nehézségek felmerülhetnek akkor is, amikor döntéseket kell hozni a misszió vagyonáról, különösen ha azt a vagyont az ácsárja hittestvéreinek segítségével gyűjtötték össze, mielőtt ő avatni kezdett volna.

Másrészt, az intézményeknek szükségük van egy igazgatói tanácsra. Az alapító ácsárja távollétében az igazgatói tanácsnak kell megvédelmeznie a missziót, a tulajdont, a múrti-imádatot, stb. Elég bonyult összekapcsolni az ácsárja-hagyományt az igazgatói tanáccsal. Több javaslat hangzott el, kísérleteket folytattak a dilemma megoldására, de soknak nem sikerült megteremtenie a harmóniát a missziókban.

Még az olyan nagy Gaudija ácsárják, mint Srila Szanátana Goszvámi, Srila Rúpa Goszvámi és Srila Dzsíva Goszvámi nagy templomait is érintette az effajta zavar, és hozzájárult a kaszt-Goszvámi hagyomány létrejöttéhez.

A papok az eredeti szabad lelki áramlást zárt családi, semen (sukra) alapú tanítványi láncként mutatták be. Még rosszabb, hogy ezekben a kaszt-Goszvámi családokban sok fiatal gyereket nem érdekelt a misszió, csak élvezték a templomok előnyeit; megélhetési eszközként vagy csupán a saját élvezetükre használták.

Válaszul erre a dilemmára, Srila B.R. Sridhar Mahárádzs azt javasolta, hogy az alapító ácsárja által elindított, eredeti templomok tírthákként maradjanak fenn a család jövő ágai számára. Azt mondta, az új ácsárják is indítsanak el új központokat, vagy hozzanak létre kis közösségeket. A tírthák arra szolgálnak, hogy összehozzák egy ág hittestvéreit, és együtt üljék meg a nagy ünnepeket. A tírthában egyetlen új ácsárja sem válik kiemelkedővé.

Mégis olyan sok körülményt kell figyelembe venni. Pl. ki fogja fenntartani a tírthákat? A tírthák csak akkor működnek, ha van sok új ág, amelyek készek pénzügyileg támogatni egy központi tírthát, és bhaktákat küldenek oda, hogy folyamatosan végezzék az imádatot. A szevaitáknak (vagy az igazgatói tanácsnak) kétségkívül nagy felelőssége van, de nem dönthetik el, mit érez egy bhakta, vagy milyen kapcsolatai vannak a lelki tanítómesterével.

Soha ne felejtsük el, hogy a vaisnava család minden tagja önként jött, és addig fog maradni, amíg úgy érzi, hogy helyén van a szíve. A szevaiták és az illető ácsárja, aki úgy döntött, hogy folytatja az avatásokat, szeretettel próbálják megtalálni a kölcsönös tisztelet útját és a boldog prédikáló szellemet. Ez az igazi vizsga, amit le kell tenni, hogy megteremtsük az egységet a különbözőségben, és a vaisnava család akadályok nélkül növekedjen.

A ácsárja mint kizárólagos jogutód kinevezése

Nemcsak a bizottsági kinevezések kerültek szembe súlyos problémákkal, megnyilvánult egy másik jelenség is: Egyes bhakták a misszió jogutód-ácsárjájának kinevezését úgy értelmezték, ez azt jelenti, kizárólagos joggal képviseli guruját a világ felé. Azt hitték, senki más nem méltó avatást adni, és megsértené a vaisnava etikát. Ez a felfogás elfojtja a prédikáló szellemet.

Srila B.R. Sridhar Dev Maharádzs elmagyarázta, mindenkinek joga és kötelessége, hogy szíve megelégedésére tovább adja azt, amit a lelki tanítómesterétől kapott. Dicséretes próbálkozás, ha valaki lelki menedéket akar adni másoknak. Ezt a törvény semmilyen módon nem irányíthatja, és nem korlátozhatja. Srila Sridhar Mahárádzs élete során mindig szívesen vette, ha más ácsárják avatnak, és részei a missziónak.

Az ácsárja kijelölheti az egyik tanítványát, hogy a továbbiakban ácsárja legyen, és kezelje a templomokat, ezzel el lehet kerülni a hittestvérek közötti viszályt, de az ácsárja nem korlátozza a tanítványi láncot egyetlen személyre. Ez ellentmondana az egész Srimad Bhágavatamnak és a Csaitanja-csaritámrtának.

Ebben a világban nagy szükség van sok lelki tanítómesterre. Legalábbis ’nemes tettnek’ kell tekinteni a szolgálatot, amelyet az végez, aki hűséges a gurujához, és inspirációt érez, hogy másokat megvédjen. Mindezek a konfliktusok abban segítenek bennünket, hogy belássuk, a Krsna-tudat igazi, dinamikus kiterjedése csak olyan személyektől jöhet, akik boldogan meghódoltak ebben a folyamatban, mint szerető lelki tanítómestereink.

A rang csak fémjelzés: az ember az arany

Manapság Májá világa olyan erős, hogy gyakran még az országok vezetőit is rajtakapják, mint olcsó kis tolvajokat, akik a zsebeiket töltik meg ahelyett, hogy a népüket szolgálnák. A legkevésbé kívánatos anyagi cselekvéseket találni a vallás nevében is. Nem meglepő, hogy az emberek kételkednek annak a szándékában, aki azon az úton jár, hogy meghódol a lelki tanítómesterének, mint az igazság és Isten tiszta jósága képviselőjének. Ez szinte hihetetlennek hangzik. Mégis ez a mi utunk, és az egyetlen reményünk.

Ez a mondás, „a rang csak fémjelzés; az ember az arany”, Angliának abból a korszakából származik, amikor guinea-jelet nyomtattak az aranyra, ez tanúsította a minőségét. Itt ezt a népszerű mondást arra használjuk, hogy kifejtsük, mi a különbség egy tisztség, presztízs-állás, feladat vagy hivatal, valamint a tisztség viselője és a lényeg között, amelynek ott kell lennie a formális felfogás mögött. Az igaz bhakrák a bráhmana, szannjászi, guru vagy mahanta vaisnava fémjelzése által megígért, egyedüli arany. Szerencsére vannak olyan nagy bhakták a Gaudija Math történetében, akiknek nyugodtan megvizsgálhatják a szentségét és végtelen odaadását, minden, a tisztaságukkal kapcsolatos kétség el fog tűnni.

Hacsak valakit nem a szolgálat élete tölt fel, mások szolgálatának elfogadása vagy az együttműködés is csalás, és ezt a fájdalmas tényt Krsna előbb vagy utóbb fel fogja tárni, mindenki javára. Bürokratikus vaisnava intézményekben néha egyes méltatlan emberek megkísérlik az anyagi eszközöket alantas célokra használni, ami arra kötelezi az igaz bhaktákat, hogy vonuljanak vissza az ilyen környezetből, mentsék meg guru paramparájuk méltóságát. Nem is szabad vakon elfogadnunk mindenkit, akinek valamilyen tisztsége van a vaisnavák között, inkább gondosan meg kell figyelnünk az őket körülvevő szádhukat, hogy lássuk, boldogok-e vezetőjük szolgálatával. Ha mások is zengeni kezdik Krsna nevét, és a vezetővel való kapcsolat jó bhaktákká teszi őket, akkor biztos, hogy Krsna használja őt a maga céljaira, mi pedig legyünk tisztelettel.

Újraavatás – démoni és isteni

Sziddhantánk rámutat arra, hogy szampradájánk hosszú távon siksa-guru paramparát valósít meg. A szambandha-gjánát (a Legfelsőbb Úrral való örök kapcsolatunk ismeretét) azonban általában a diksa kapcsolattal együtt adják. Ez az avatás útján nyert kapcsolat sok tekintetben a tanítvány életvonala a lelki életben, meggyőződésének és szolgálatának forrása is. Ezért a diksa guru elvesztése nagy csapás a személy lelki életében.

Általában szólva, ha egy vaisnava otthagyta a guruja szolgálatát, valamilyen formában még megmenekülhet. De tekintettel kell lenni a vaisnava etikettre is. Ha két lelki tanítómester kapcsolatban áll, könnyen együttműködhetnek egymással abban, ahogyan egy tanítvány gondját viselik. Ez gyakori olyan esetekben, amikor a bhaktáknak, különösen a bhaktáknak máshova kell költözniük. Ha egy vaisnava felkér egy másik vaisnavát, hogy törődjön a tanítványaival, akkor nyilvánvalóan nincs szükség újraavatásra.

Több esetben azonban számos bhakta elvesztette a hitét a diksa gurukban, azok helytelen magatartása és érzéketlenségük miatt. Ezek a bhakták nem tudták, mit tegyenek, és más vaisnavák lábainál kerestek menedéket. Ilyen körülmények között voltak, akik úgy nyerték el a kapcsolatot, hogy avatást kaptak egy másik gurutól, aki szívesen segített a szenvedő bhaktáknak. Úgy érezték, hogy az előző avatás valójában nem érvényes, mivel nem adták meg az ígért védelmet. Ilyen esetekben a vaisnaváknak elégedetteknek kell lenniük, ha barátaik és testvéreik találnak egy helyet, ahol boldogan folytathatják odaadó szolgálatukat.

Egészében véve a lelki tanítómester dönti el, hogyan foglalkozik egy másik guru elégedetlen tanítványaival. Ez az ő felelőssége, és ő kapja meg a visszahatást, ha nem kezeli elég érzékenyen a másik vaisnava helyzetét. Ha azonban két ácsárja vagy vaisnava misszió között tájékoztatás vagy kellő ok nélkül történik meg az újraavatás, ez csak azt mutatja, mennyire nem ismerik el egymás hitelességét. Nyilvánvalóan sértés, és katasztrofális eredményekkel jár minden olyan eset, amikor azért prédikálnak egy másik guru ellen, hogy ellopják a tanítványát. Kívánatos, ha az ilyen nézeteltéréseket kiküszöbölik, és felfedezik a közös ügyet. Ilyen helyzetekkel kapcsolatban útmutatást lehet találni abban, hogyan cselekedtek a nagy bhakták, pl. Srila A.C. Bhakivédánta Szvámi Maharádzs, Srila B.K. Sridhar Maharádzs, Srila B.P. Puri Maharádzs és még sokan mások. Természetesen mindenek felett Krsna valamennyi bhaktájának igazi élvezője.

Transzcendentális udvariasság

Igazából egészen természetes, hogy a feltételekhez kötött lelkek közötti szoros kapcsolat tele lesz nehézségekkel. Néha még azok is a félreértések és téves értelmezések mezejére lépnek, akik a bhakti és a megvilágosulás útját választották. Így derül ki minden emberi gyengeségünk. Különféle bhakták, akik vaisnava eseményeken találkoznak, nem szükségszerűen értenek egyet minden pontban, ami gyakorlataikat és a sziddhantát illeti. Fennállhat feszültség ugyanannak a missziónak a tagjai között is. Nekünk mégis a híres tanácsot kell követnünk: A bűnt gyűlöld, ne a bűnöst. Ne zavarják meg egymás becsülését az olyan különbségek, mint a prédikálás stílusa, kezdő bhakták túlbuzgalma gurujuk iránt, vagy csupán ego-összeütközések.

A nyugatiak különösen hajlanak arra, hogy durvák legyenek egymással. Az ilyen bánásmód egyáltalán nem kívánatos. A büszkeséget, arroganciát, beképzeltséget, haragot és durvaságot egyértelműen démoni tulajdonságoknak nevezi a Bhagavad-gítá, és ne gondolja senki, hogy joga van efféle viselkedéshez. Legyen egy fórum, hogy a filozófiai kérdéseket egymás gyalázása nélkül vitatják meg.

A személyi támadásokat el kell kerülni, és az igazat mindig kedvesen kell megmondani, amennyiben lehetséges. Egyszer egy szannjászi megkérdezte Srila B.R. Sridhar Mahárádzsot, van-e valami különleges utasítása számára, mielőtt elindul a nyugatra, hogy prédikáljon. Ő így felelt: „Igen, van egy dolog. Nem szabad durván bánnotok egymással.”

Az is csak a Kali-korszak befolyásának szégyenletes maradványa, ha egyes vaisnavák hibáit az egész csoport általános trendjének tartják. Meg kell próbálnunk, hogy ne engedjünk teret Kalinak a prédikálásunkban és a vaisnava kapcsolatainkban. Ha a vaisnavák udvarias szellemben találkoznak egymással, ez mindig segíteni fog a félreértések megoldásában.

A bhakták természete is kétféle. Az Úr Csaitanja tanításai-ban Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs elmondja, Srila Rúpa Goszvámi arra ösztönöz, hogy a hasonló természetű bhakták jöjjenek össze, vitassák meg együtt a Krsna-tudat filozófiáját. Másrészt, ha ellentétes természetű bhakták összeütközésbe kerülnek a filozófia miatt, ez megzavarhatja a saját hitüket, de másokét is.

Az odaadó szolgálat útján sokféle íz van, a meghódolás és feltételekhez kötöttsége mértéke is sokféle. A vaisnava irodalom egyes útmutatásait igazából csak nagyon fejlett vaisnavák érthetik meg. Ezért egyes írások gyakorlatilag be vannak tiltva általában a szannjásziknak, nem is beszélve a kezdőkről. Ez mégsem lehet ok arra, hogy ne tiszteljük egymást, vagy ne teremtsük meg a szíves vendéglátás légkörét a templomainkban, a világ vaisnava családjának összes többi tagja számára.

Mindegyik bhakta a fejlődés másik szakaszában van. Ezért türelemre van szükség, mindenkit hagyni kell, bátorítani, hogy fejlődjön a Krsna-tudatban. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek filozófiai viták és párbeszéd. De a vitákat olyan szellemben kell folytatni, ami segít az egyéneknek és a csoportoknak, hogy fejlődjenek Krsna-tudatukban.

Ezt a hozzáállást transzcendentális udvariasságnak lehetne nevezni. Az olyan eseményeken, mint a WVA-VVRS találkozók, vaisnava ácsárják ünneplése, Vjásza púdzsa vagy tirobháva, számos tag vesz részt, különböző missziókból. Az ilyen találkozók során a transzcendentális udvariasság egészen természetes. Végül is olyan sok közös dolgunk van, és olyan kevés, amiben nem értünk egyet, ha egyszer értékelni kezdjük egymást.

Szokások a Gaudija Mathban

Sistácsára jelentése, a magatartás és az imádat szabályai, amint azok a lelki tanítómesterek tanítványaiknak adott szóbeli utasításaikból ránk maradtak. A különböző Gaudija Mathok közötti kapcsolatok íratlan szabályai a vaisnava hagyományban gyökereznek. A missziók eltérhetnek bizonyos dolgokban, de csaknem mindenütt meg lehet figyelni egy általános sémát. Pl. kötelezően fakad a nem szektás vaisnavák természetéből, hogy nagyon barátságosak a bhaktákkal, becsülik őket és a más ágak tagjai által végzett szolgálatot.

Viták vagy téves elgondolások mégis beszivárogtak a különféle ágakba, vagy a missziók közé, ami sok barátságtalan kapcsolatot eredményezett a Gaudija Math családban. Útmutatás céljaira felsorolom a megfelelő vaisnava magatartás néhány jellemzőjét, amit megfigyeltem a Gaudija Mathban:

  • Amikor egy Math különleges ünnepet tart az alapítójuk vagy másvalaki tiszteletére, szomszédságuk más különféle ágait is meghívják, hogy vegyenek részt az eseményen. Tiszteletből a többi misszió és elküld néhány tagot, hogy a meghívást megtiszteljék.
  • A Gaudija Math tagok egymás között a szenioritásnak megfelelően mutatnak tiszteletet. Gyakran azonban az idősebb tagok elutasítják ezt a tiszteletet, és inkább egy fiatalabb vaisnavát tisztelnek meg, aki kiemelkedő szolgálatot végzett. Ezt az indítványt azonban a fiatalabbak is elutasítják, és ragaszkodnak ahhoz, hogy előbb az idősebb tagot tiszteljék meg. Ezt a szeretetteljes vetélkedést gyakran meg lehet figyelni az igazi vaisnavák között. Ilyen módon választják ki az előadókat a találkozókon, és gondoskodnak a személyi ellátásról is.
  • Ha egy vaisnava eljön, hogy megáldjon egy találkozót vagy egy ünnepet, általában, a vendéglátó lehetőségeinek megfelelően, a következő dolgokat kapja:
    • kedves szavú üdvözlet
    • ülőhely, kusafűből vagy pamutként készült ászana formájában (idősebbeket gyakran fogadnak fapaddal)
    • kérés, hogy beszéljen Hariról (Hari-katha)
    • meghívás, hogy fogyasszon praszádamot
    • adomány, ami fedezi az útiköltségét
    • egy ruha
    • pihenőhely

Ezek az alapszabályok, amiket a vaisnavák között megfigyelhetünk, és ez teszi olyan édessé a társaságukat. Valójában a testvériség és a vendégek barátságos üdvözlése minden jólnevelt személy számára kötelező. Még az ellenség se érezze úgy, hogy rosszul bánnak vele, ha eljön a házunkba, nem is beszélve más vaisnavákról. Illendő szolgálatuk csak áldást és boldogságot hoz.

Ezen kívül meg lehet említeni még néhány egyéb dolgot:

  • Kérdezzük meg az érkező vaisnavát avatása és szolgálati kapcsolata felől, hogy megtudjuk, hogyan tiszteljük, hogyan bátorítsuk az útján.
  • Ne dicsérjük túlzottan a gurunkat a nála idősebbek vagy a hittestvérei előtt. Az sem helyes, ha a lelki tanítómesterünket ugyanazon a néven említjük a hittestvérei előtt, ahogyan ők a saját gurujukat szólítják meg.
  • A Gaudija Mathban általában abban a szellemben vagyunk, hogy felajánljuk a tiszteletünket másoknak, anélkül, hogy előbb bármit elvárnánk.
  • Ha bármilyen faja büszkeség szennyezi be a vaisnava kapcsolatokat, csak idő kérdése, hogy Krsna megleckéztet. Örülünk ennek. A környezet mindannyiunkhoz barátságos, állandóan.
  • Soha ne essetek kétségbe a nehéz pillanatokban. Tanuljátok meg jól a leckét, és menjetek tovább a meghódolás útján.

Ami a legfontosabb, soha ne felejtsük el Srila Rúpa Goszvámi Prabhupád versét: yena tena prakarena, manah Krsna nivesayet… „Mindennél előbbre való, hogy az emberek Krsnára gondoljanak. Később, fokozatosan be lehet vezetni a szabályokat és előírásokat.”

Mindenkinek boldogan el kell helyezkednie a Krsna-tudat e családjában. Ez az aranyszabály, és a magatartásunk ne zavarja meg ezt az ideált. Teljesen másodlagos, hogy milyen dalokat éneklünk a különböző eseményeken, milyenek a szertartások és avatási eljárások, stb. Bár Srila Gopál Bhatta Goszvámi könyve, a Szat Krijá Szár Dipika sok szamszkáráról (tisztító szertartásról) ad útmutatásokat; láttuk, hogy a különböző ácsárják a szertartások más, egyszerűsített változatait fogadták el prédikálási gyakorlatukban. Ez nem ok a vitára.

Ha valaki nagyon is kezdő ahhoz, hogy ezt megértse, nehezen fog társulni más Gaudija Math ágakkal. Nem lehetséges ugyanazt a szigorúságot alkalmazni minden időpontra, helyre és körülményre. Legyünk rugalmasak, harmonizáljunk, és ismét, mindig gondoljunk Krsnára.

A lélek eredete

1981-től 1996-ban folyt a vita a Csaitanja-fa Gaudija Math ágának ISKCON tagján belül a lélek eredetéről. Ezért itt röviden megemlítem, a Gaudija Vaisnava sziddhánta, amint azt az ácsárjáink tanítják, teljesen rávilágít arra a tényre, hogy a dzsavák Sri Krsna tatasztha saktijából (határenergiájából) jönnek, nem buktak el, miután már személyes kapcsolatban voltak az Úr Krsnával Golokában, vagy az Úr Nárájannal Vaikunthán.

Srila Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákura írja könyvében, Bráhmana és Vaisnava, 2. fejezet, Hari-dzsana kanda (86. oldal): „Mielőtt megszerezte volna az anyagi megjelöléseket, az élőlény teljesen tiszta. Bár nem szolgálja a Legfelsőbb Urat, határ-természete miatt megmarad a sánta-rasza semleges helyzetében. A határenergiából született élőlény akkor ugyan még nem érzi az Úr szolgálatának ízét, hiszen nem ismeri az önmegvalósítást, mégis megmarad benne, alvó állapotban, a Legfelsőbb Úr szolgálatának közvetlen hajlama. Bár akkor még nem található meg benne az anyagi élvezet közvetett hajlandósága, amely szemben áll az Úr szolgálatával, a Hari szolgálatával szembeni közöny, és az anyagi élvezet magva, amely a közöny állapotára következik, mégis jelen vannak.

A határenergiához tartozó élőlény nem maradhat örökre közömbös, az odaadásra és a nem odaadásra irányuló hajlamait örökre legyőzve. Ezért, határ-helyzetéből, nem-alkati cselekvéseken elmélkedik. Ahogyan az alvó személy azt álmodja, hogy a fizikai világban cselekszik, anélkül, hogy a cselekvésekben valóban részt venne, amikor a határenergia alvó, közömbös élőlénye csak egy kevés apátiát mutat a Legfelsőbb Úr szolgálatával szemben, és akár csak egy kis időre semleges, változatlan állapotba helyezkedik, megfertőzi az imperszonalizmus. Ezért vágyik arra a feltételekhez kötött lélek, hogy elmerüljön a személytelen Brahmanban, és ezzel elárulja elméjének állhatatlan természetét. De mivel elhanyagolta az Úr örök szolgálatát, és ezáltal ellenségessé válik, nem maradhat meg szilárdan ebben a helyzetben. Az Úrral szembeni ellenségesség megszakítja elméjének koncentrációját, és megszilárdítja, mint az élvezet e világának az urát.

Ezután Májá, a Legfelsőbb Úr külső energiája, befedő és elvető energiái révén arra indítja a határenergia élőlényét, hogy ezt a világot élvezze, és így mutatja meg az élőlénynek, mivel jár az, ha valaki nem vonzódik az Úr szolgálatához.”

Valójában ebben mind a négy vaisnava szampradája egyetért. Az ezzel ellenkező kijelentéseket (pl. amelyeket a Vissza az Istenséghez-ben találunk), vagy amelyeket így lehet értelmezni, úgy foghatjuk fel, mint egyszerűsítéseket egy kereten belül, amely nem igényel sziddhantikus megvilágítást. Mindenesetre a mi Legfelsőbb Urunk jól őrzi a lélek eredetének titkait, és minden jogot fenntart magának, hogy eljátssza szerető kedvtelését, és senkit sem kényszerít arra, hogy kapcsolatban legyen Vele.

Mit tart a vaisnava sziddhánta a transzcendentális irodalom szerzői jogáról

A szerzői jog felhasználója egy kreatív alkotás tulajdonjogait igényli. Ez azonban nem fér össze a világba alászálló isteni tudás természetével. A szentírások kiadásának és terjesztésének egyetlen személyre vagy intézményre korlátozása ellentmond a mi siksa guru paramparánk és a vaisnava ácsárják természetének. Az a szerzői jogigény, amely csökkenti a kiadott és terjesztett transzcendentális könyvek számát, biztos, hogy nem áll egyetlen vaisnava ácsárja érdekében sem.

A jogok egyetlen igazi tulajdonosa maga a Legfelsőbb Úr, Sri Krsna, és egyedül Ő dönti el, melyik tanítványa méltó arra, hogy tovább adja gurujának tiszta üzenetét. Egyszer, amikor Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs a Krsna-könyvet olvasta, a titkára megkérdezte tőle, miért olvassa a saját könyveit. Ő azt felelte: „Ezek nem az én könyveim, ezeket nekem diktálták.”

Míg Krsna megengedi, hogy Bhagavad-gítáját sok különféle ember kinyomtassa, csak az igazi bhakták nyerik el a bhakti áldásait e szent szöveg kinyomtatásával. Nincs összhangban a transzcendentális törvénnyel, ha bármely vaisnava intézmény ácsárjájuk könyvei után kizárólagos jogokat igényel magának.

A lelki tanítómester Isten átlátszó eszköze, aki az Ő tanításait elviszi a világnak. Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs azt akarta, hogy a könyveit bárki szétoszthassa, mindenkinek. Amikor jelen volt, még azoknak is megengedte a könyvosztást, akik egyébként távol tartották magukat a misszió igazgatásától. Az ácsárják azt kívánják, hogy a tanításaikat a tanítványaik és más őszinte vaisnavák adják tovább.

A tanítvány a gurujától kapja meg a mantrát és a tanításokat; és megígéri, hogy hűséges marad guruja tanításaihoz. Ez az egyetlen formális feltétel, amit a tanítványnak el kell fogadnia. Így mindegyik tanítványnak joga és kötelessége, hogy gurujának tanításait terjessze, olyan módon, amelyet a legalkalmasabbnak tart. Az is igaz, hogy minden vaisnava misszió természetesen arra akarja használni az általa kinyomtatott és terjesztett írásokat, hogy előmozdítsa az ügyét, a könyvekben kinyomtatott meghívásokon keresztül.

A történelem megmutatta, hogy nagy ácsárják misszióinak tulajdonai néha világias személyek kezeibe kerülnek, akik nem ismerik a helyek szent jelentését. De még az ilyen embereknek sem volt alkalmuk, hogy monopolizálják gurujuk és alapító ácsárjáik írásait. Ez nagyon fontos megfigyelés. Jól ismert tény, hogy az utódok néha nem tudják folytatni az ácsárja tiszta odaadásának vonalát, míg mások tanítványoknak sikerül továbbvinni a szampradája lényegét.

Vaisnava missziók egyes vezető tagjainak helytelen irányítása miatt a gurujuk által megalapozott tulajdon vita tárgya lett, vagy azt rosszul használták. Mégis minden igazi guru tanításai mindazoké, akik továbbviszik üzenetének igazi szellemét. Mivel nem lehet előre meghatározni, valójában ki a méltó tanítvány, mindegyiknek joga van ahhoz, hogy guruja tanításait prédikálja, valamint kiadja és terjessze a tanításait. Csak a saját érdemei, és nem valamilyen kijelölés útján lehet elfogadni valakit, mint aki megfelelően képviseli a lelki tanítómesterét. Azt találjuk, hogy az élő vaisnava hagyomány ezt a következtetést támogatja. Példák erre, többek között:

  • Valamennyi Gaudija Math ág szabadon kiadja az előző ácsárják könyveit. Pl. az ISKCON kiadta a Brahma-Szamhitát, amelyet korábban Srila Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur adott ki.
  • Valamennyi Gaudija vaisnava énekli Bhaktivinoda Thákur és Narottam dász Thákur dalait.
  • Szokás szerint a vaisnavák nagyon örülnek, ha egy másik vaisnava kiadja és terjeszti bármely más szerző szent vaisnava írásait; jól tudván, hogy Krsna és a szerző nagyon boldogok, ha több lélek kerül kapcsolatba az isteni igazsággal.
  • Mivel csak Krsna vezethet el valakit a lelki tanítómesteréhez (brahmánda bhrahmite kona…), tévedés azt gondolni, hogy valaki jogellenesen visszaélhet bármelyik guru tanításaival, ha kiadja és terjeszti a műveit.
  • Gyakorlati szempontból nincs kifogás, ha több misszió közösen koordinálja az előző ácsárják könyveinek kiadását. Ez azonban csak akkor történhet meg, ha a kiadó vállalat célja áthátható, és azt minden résztvevő ismeri. Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs maga is buzdította a tanítványait, hogy írjanak, bár még személyesen jelen volt. Hogyan írhat egy tanítvány, ha nincs engedélye, hogy idézze a guruját, és kiadja az írásait?

Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs kiadó vállalatának, a Bhaktivedanta Book Trust-nek sok különféle osztályát indította el. Én magam (B.A. Paramádvatiti) több Bhaktivedanta Book Trust osztály személyes felelőse voltam (svéd, dán, finn és portugál), 1973-tól 1979-ig.

Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs teljes szabadságot adott nekünk a kiadásra, és örömmel üdvözölt minden új könyvet. Ő csak azzal törődött, hogy minden energiánkkal Krsnáért dolgozzunk, tekintet nélkül arra, hogy később ki fogja kezelni. Potenciálisan Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs és hiteles követői minden egyes tanítványa elindíthat egy transzcendentális kiadóvállalatot, és kiadhatja Srila A.C. Bhaktivédánta Szvámi Mahárádzs, Srila Sridhar Mahárádzs, valamint az összes többi előző ácsárja írásait. Csak azt kell biztosítania, hogy a könyvek energiáját valóban az Úr szolgálatában fogják felhasználni; különben őt fogják felelősségre vonni a visszahatásokért. Arra is szükség van, hogy minden transzcendentális nyomda vagy közös vaisnava vállalat pénzügyileg átlátható legyen, valamennyi munkatársuk előtt. Ahogy mondják: Világos számlák tartják fenn a barátságot, vagy, Szeretet és bizalom jó ügyintézéssel.

A Bhaktivedanta Book Trust és a Gaudija Math többi kiadóvállalatai nem többek, és nem kevesebbek, mint a Gaudija Math szolgáló ágai. Nagy csalódást kelt, amikor a családtagok nem ismerik a többi rokonukat. Kevésbé fontos a vaisnava történelemben bármelyik nagy ácsárjánk, pl. Srila Bhaktivinoda Thákur, mint Srila Dzsíva Goszvámi? Képzeljétek el, hogy valaki a Rádhá-Dámodar templomból jogdíjat akar követelni Srila Dzsíva Goszvámi könyvei után, amelyeket a vaisnavák kiadtak. Elég rossz, hogy olyan sok csodálatos tírthát, mint a Goszvámi templomok, tévéző és „bidhit” szívó lakók foglaltak el.

Ideje, hogy világosan a középpontba állítsuk az igazi sziddhántát. Egy ácsárja utódai,még akkor is, ha megkapták a megfelelő kinevezést, mindig tartsák eszükben, hogy a hittestvéreiknek éppen annyira joguk és kötelességük, hogy tovább vigyék a tanítványi láncot. Ez a tanítványi lánc törvénye.

< II. Minden városban és faluban | Családunk, a Gaudíja Math | IV. Kísérletek a harmonizálásra >

Page last modified on March 04, 2008, at 10:10 PM