Bhaktipedia - Az ásramvezető és az emberi kapcsolatok

Az ásramvezető és az emberi kapcsolatok

f* A Nemzeti Tanács

A Vaisnava Tanács

Az egyéni lélek egyik legfőbb problémája az a hajlam, hogy küzd a legjobb pozícióért. Minden feltételekhez kötött lélek megpróbál a lehető legjobban élvezni, és kész lenézni másokat, vagy irigykedik azokra, akiknek megvannak azok a dolgok, amikről azt hiszi hogy neki is szüksége lenne.

Még az olyan nagy lelkek is gyakran ilyen emberi gyöngeségek befolyása alá kerülnek, mint az asramvezető, aki mások életéért is felelősséget vállal. Ez ellenséges légkört teremt körülöttük. Gyakran nem hallgatnak a jó tanácsra, vagy nem adnak jó lehetőséget közösségük más tagjainak a fejlődésre. És hogy még rontsanak a helyzeten, gyakran azzal leplezik saját alkalmatlanságukat, hogy azt hirdetik, szinte soha sem tévednek. Ez hátráltatja a fejlődést, s az asrami közösség elveszti hatékonyságát. Ennek persze nem kell így lennie, ugyanis Sríla Prabhupád számos útmutatást adott nekünk, hogy olyan közösségi vezetést hozzunk létre, ami mindig igazságos és fejlődőképes, és ami mindig a Guru, sásztra és a szadhuk akarata szerint működik.

Sríla Prabhupád példát mutatott, hogyan kell asramot vezetni:

Még egészen az elején, az első templomában, New York-ban létrehozott egy vaisnava testületet, hogy ez intézze a templom ügyeit. Ez a testület egy elnökből, egy helyettesből, pénztárosból, titkárból és más megbízott tagokból állt. Ellenezte a centralizációt, és minden egyes tanítványától elvárta, hogy személyesen vállaljon felelősséget, és legyen kész bármilyen szolgálatra.

Sokszor kérte tanítványai tanácsát különböző problémák megoldá-sában. Elfogadta, amikor mozgalma egyes vezetőit a rájuk bízott bhakták elutasították, és sok esetben adott igazat bármelyik bhaktának, aki nem volt elégedett azzal, amit a vezetője csinált.

Röviden, a Vaisnava Tanács rendkívül fontos minden asram számára. A közösség minden olyan tagját meg kell hívni a Vaisnava Tanács heti gyűlésére, aki több mint három hónapja komoly odaadó szolgálatot végez, még akkor is, ha az asram területén kívül lakik. Hetente össze kell gyűlniük, függetlenül attól, hogy hányan tudnak részt venni. A titkárnak minden gyűlést a jegyzőkönyvben kell doku-mentálnia.

A tanácstagoknak arra kell törekedniük, hogy minél több embert vonjanak be ebbe a fórumba, a Krsna-tudat összefogott terjesztése érdekében.

Ez a legjobb hely arra, hogy megtanuljuk hogyan prédikáljunk, szervezzünk és legyünk Krsna-tudatosak. Az elnöknek általános vétójoga van, de egyáltalán ne vágyjon arra, hogy ezt gyakorolja. Amennyiben az egész tanács elégedetlen az elnök vétódöntéseivel, a lelki tanítómesterrel vagy az ő képviselőjével kell konzultálni a (remélhetőleg) szerencsés megoldás érdekében.

A bhakták közösen képviselik ugyanazt az érdeket, azaz a Múrtik és a lelki tanítómester érdekének védelmét. Ezért a Vaisnava Tanácsnak érdeke, hogy a közösség minden bhaktája boldog legyen. Még ha erősen eltérő vélemények is vannak, a megbeszéléseket minden körülmények között udvarias és boldog vaisnava hangnemben kell tartani. Nem azért csatlakoztunk Sríla Prabhupád mozgalmához, hogy értékes emberi életünket veszekedéssel töltsük.

A Vaisnava Tanács az a fórum, amely meghozza az asram összes fontos döntését. Ezért hasznos beszámolókat és pontos információkat kell kapnia a különböző asrami tisztségviselőktől, különösen a pénztárostól. Ilyen jelentések nélkül lehetetlen okosan tervezni. Nem szükséges, hogy az asramvezető személyesen foglalkozzon a pénzügyekkel. Ez nem kívánatos, főleg ha az asramnak hat vagy több tagja van. A pénzügyeknek mindig átláthatónak, világosnak kell lenniük.

Tiszta, transzcendentális kapcsolatra van szükség köztünk és Krsna között. Csak őszinte bhakták tudják ezt biztosítani. A Vaisnava Tanács számára minden pénzmozgásnak teljesen átláthatónak kell lennie, annyira, hogy bizalmatlanság fel se merülhessen.

Nincs jobb módja a közösség szolgálatának, mint mindenkit megtaní-tani arra, hogyan legyen kiváló vezető.

Az ilyen találkozók néha időigényesek. De ne higgyétek, hogy ez időpocsékolás. Egy igaz vallásos közösség élete tagjai lelkesedésétől, valamint attól függ, hogy készek-e áldozatot hozni a közös célért. Magántulajdonban levő vállalatnál ez a vezető jó döntéseitől valamint attól függ, mennyire tudja motiválni az alkalmazottait arra, hogy a tervei szerint dolgozzanak.

Lelki közösségben viszont mindenki önkéntes résztvevő. Ez egy kicsit bonyolultabbá teszi a dolgokat, de ez az ami vonzó: odaadó szolgálat Isten örömére, nem érdekmunka amit az érzékkielégítés elvesztése miatti félelemből hajtanak végre.

A bhaktákból jó prédikálók és menedzserek lesznek, és a leg-ritkábban jók csak alacsony jövedelmű munkásoknak, akik abba a sémába illenek, ahol sokat kell dolgozni és keveset gondolkodni.

A Vaisnava Tanács a válasz mindezekre a problémákra, s ez lehetővé teszi számunkra a Szentek társaságát, amire mindnyájan annyira vágyunk. Hari Bol.

Az új bhakták

Sokat lehetne beszélni arról, hogyan tegyünk újabb és újabb embereket bhaktává. Sok bhakta meditált már azon, hogyan győzhetne meg másokat, hogy csatlakozzanak lelki tanítómestere családjához. Krsnába és a tanítómesterbe vetett hit Srímati Radharáni különleges kegye, és ezt senki más nem irányíthatja. A szeretet Ura és bizalmas hívei minden jogot fenntartanak maguknak.

De lehet, hogy sokan hátsó szándékkal csatlakoznak egy asramhoz. Ez teljesen általános, és ezek a kanistha adhikárik, minden tekintet-ben kezdők. Látjuk, hogy az ilyen bhakti keveredik a gyümölcsöző tettekkel (karma misra), és elmebeli spekulációval (gjána misra). De ezt Maga az Úr is elmagyarázta a Gítában, mikor azt mondta, hogy négyféle ember fordul Őhozzá segítségért: a bölcs, a kíváncsi, a szegény és a szenvedő.

Az asramvezető mindenkinek menedéket ad, aki az asram külső vagy belső támogatója szeretne lenni, igazi barátjuk és a gondjukat viseli.

A következőkben néhány tanácsot szeretnék adni, hogyan foglal-kozzunk azokkal, akik egy lelki tanítómesterrel szeretnék összekötni az életüket.

Legyél nagyon tudatában annak, hogy az új bhakták jól együtt tudjanak élni a többiekkel, és ne okozzanak zavart az asram életében. Hogy ebben biztos légy, tudnod kell hogy az új személynek mennyire volt kiegyensúlyozott a múltja. Ne legyen nehéz neki elfogadni egy tekintélyt, ne legyen fertőző beteg. Informáld le az előző munkahelyén vagy lakóhelyén. A legjobb, ha mindent tudsz az édesanyjáról és apjáról, társadalmi helyzetükről, a mozgalommal kapcsolatos véleményükről, vagy a lehetséges kapcsolatokról, ami a haragukat kiváltaná. Ha személyes kapcsolatban állsz az édes-anyjával, akkor nagyon valószínűtlen, hogy egy ilyen újdonsült lopni akarna az asramból, mert senki sem akarja, hogy az anyja értesüljön a buta dolgairól.

Amennyiben nincs ilyen információ, és nyilvánvaló, hogy a bhakta háttere zavaros, nagyon óvatosnak kell lenned.

Az új bhakták hivatalos okmányait biztonsági okokból tartsátok elzárva az irodában. Náluk legyen fénymásolat az azonosítás végett.

Tanácsos, hogy az újak egy érettebb bráhmana, vagy szoba-parancsnok társaságában legyenek, aki figyelemmel kíséri a személyiségüket és a motivációikat. Ha ennek a bráhmanának a véleménye szerint a jelölt őszinte, akkor a bhakták vezetőjéhez lehet vinni.

A bhakta program nagyon fontos első lépés a lelki életben. Már az elején megedződve könnyebb lesz követni a vaisnava etikettet, s elfogadni az igazi tanítvánnyá válás felelősségét.

Most találkozott az első tekintéllyel a lelki életben. A többi idősebb bhakta ne zavarja össze azzal, hogy eltérő utasításokat ad.

Az új bhaktáknak időt kell adni arra, hogy a vezetőjük segítségével tanuljanak, de néha a sok szolgálat megnehezíti ezt a rendszeres-séget. Ez persze nem nagy hiba.

A szükséghelyzetek és a maratonok edzenek bennünket igazán. A barát a szükségben az igazi barát!

Egy bhakta, aki szívesen segít amikor számítanak rá, megállja a helyét a Krsna-tudatban.

Engem már az első napokban kiküldtek szankírtanra Sríla Prabhupád mozgalmában, és nem bántam meg egyetlen szolgálattal töltött órát sem, bár nem laktam mindig ugyanazon a helyen, és brahmacsáriként mindig ott dolgoztam, amelyik templomban éppen tartózkodtam. De tény, hogy csak azért igyekeztem könyvet osztani, pénzt gyűjteni az asramnak, vagy bármi más szolgálatot végezni, mert erre vágya-koztam.

Sohasem kényszerítettek arra, hogy valamit megcsináljak, és nem is fogadtam volna el ezt senkitől. Ez a mozgalom a szereteten és önkéntességen alapul, elvárjuk, hogy minden komoly jelölt önként tegye hasznossá magát, akit minden bhakta szeret.

Sríla Prabhupád sokszor mondta: „Mikor utazom és meglátogatom a bhaktákat, kötelességem, hogy lelkesítsem és kijavítsam őket.” De mint tudjuk, Sríla Prabhupád tanítványai nagyon lelkesek voltak, és ha valami helyesbítés jött tőle, mindenki azonnal kész volt a változtatásra.

A nem bentlakó bhaktáknak is meg kell adni minden esélyt, hogy felavatásban részesüljenek és együttműködjenek az asrammal. Mivel nekik megvan a saját elfoglaltságuk, nem várhatunk a bentlakókéhoz hasonló készséget. Csak azt szeretnénk látni az az, hogy őszintén vágyódnak segíteni, részt venni Gurujuk szolgálatában. Meg kell őket hívni felkészítő leckékre a majdani felavatásukhoz.

A bhakták tulajdona, mint pl. autója, háza, más értékes vagyontárgya nem fogadható el csak úgy adományként. A legjobb, hogyha megtartják, s Krsna szolgálatában használják ők maguk. Ha ez nem lehetséges, akkor győződj meg róla, hogy később nem fogják-e meggondolni magukat bármilyen adománnyal kapcsolatban. Nem felejthetjük, hogy a vaisnava családnak lelki és szociális felelőssége van a világban és tagjainak életében. A legtöbben fiatalok, s még nem alakították ki az életüket. Gyakran még azt sem tudják, hogyan keressék meg a megélhetésre valót, vagy hogyan tartsanak fenn egy családot. Nem tudják még, hogy megházasodnak-e vagy sem. A guru mutatja meg nekik, hogyan legyenek jó bhakták és felelős állampolgárok. A Krsna-tudat nem azt jelenti, hogy mindenkinek szegénynek kell lennie, mert minden tulajdonát az asramnak adta. Hogyan fog az asram létezni, ha a bhakták nem adományoznak az ügynek? Érettnek kell lennünk, ne támogassuk a fanatizmust vagy a meggondolatlan tetteket. Minden Krsnához tartozik, s egyetlen atomot sem lehet elvenni a világból. Minek aggódni? Krsna bármit elvehet és bármit megadhat. De mi ki akarjuk zárni annak az esélyét, hogy bárki haragudjon ránk. Ha egy bhakta vagy tag ragaszkodik ahhoz, hogy adományozzon, akkor azt megfelelően és hivatalosan rögzíteni kell.

Az új bhakták szülei

Érthető, ha az új bhakták szüleit aggasztja gyermekük megváltozott életmódja és hite. Gyakran láttam, hogy a gyerekük iránti szerete-tükből maguk is megváltoztak. Bárhogy is van, nektek úriemberként kell foglalkozni velük, akkor is, ha nagyon durván viselkednek és sértegetnek benneteket.

A személyes- vagy vallásszabadság nem annyira meggyőző érv a számukra, mint a barátságos, nyugodt fogadtatás utána el lehet magyarázni, hogy a bhakták a lelki élet mellett sokszor boldog házasságban élnek, eleget tesznek társadalmi kötelezettségeiknek. Oszlassátok el a félelmeiket! Mondjátok az új bhaktának, hogy finoman prédikáljon a szüleinek, érezze át a szenvedésüket, s fohászkodjon a megértésükért. Mindig kedvesnek és türelmesnek kell lennünk. Az én édesanyám esetében 14 évbe telt, hogy vegetárius lett. Most a Szent Neveket zengi, és odaadó szolgálatot végez.

Az új bhakták biztosítsák a szüleiket arról, hogy mindig szeretni fogják őket, és hogy Krsna csak növeli a felelősségérzetünket. Ne feledjétek! Az ő esetükben időt igényel, mire kiheverik a megrázkódtatást, és megbékélnek a történtekkel. Olyan sok a negatív propaganda a más hitet valló kis közösségek ellen, néhány csoport szörnyű dolgai miatt. Ne lepődjünk meg, ha néhány szülő azt hiszi, hogy a legrosszabb történt a saját gyerekükkel. Javasoljátok az új bhaktáknak, hogy látogassák meg szüleiket havonta legalább egyszer, ha csak nem teljesen lehetetlen a kapcsolattartás. Jó a levelezés is, mert az nem annyira érzelmes, és a másik fél végiggondolhatja, mit hallott.

Küldhetnek ajándékot a szülőknek, mint pl. egy kis praszádot, könyveket, stb. Minden jól végzett dolognak csodálatos eredménye lesz. De ne várjunk azonnali eredményeket, és minden áron kerüljük el a harcot.

Megpróbálhatjátok megismertetni velük más bhakták barátságos szüleit. A nevelők beszéljék meg, hogy mi válik hasznára a fiataloknak, és a jó szülők is hamar belátják, milyen áldás a gyermeküknek, hogy kapcsolatba került Krsnával és a lelki tanítómesterrel. Legalább a tisztelet ki szokott alakulni a legtöbb esetben.

Ha egy új bhakta szülei komoly problémát akarnak okozni az asramotoknak, haza is küldhetitek őt, hogy oldja meg a helyzetet maga. Az asram nem szenvedhet valakinek a személyes karmikus problémája miatt. Ilyen bhaktát ne küldjetek el más városba. Nem szép dolog, hogy a helyi bhaktáknak kelljen elviselni az ilyen gondterhelt helyzetet. El kell kerülni a bajt. Dél-Amerikában például, ha egy apának valami tábornokkal vagy más befolyásos személlyel van összeköttetése, előfordul, hogy az egész prédikálást zavarhatja az efféle helyzet. Mindig gondoljunk arra: előbb a világ, utána a mi asramunk!

Nem is beszélve a kiskorúakról! Ne is engedjétek a kiskorúakat az asrami programokra, ha nincs velük törvényes gondviselő. Nem jó a gyerekeknek prédikálni, közben meg a szülőket felbosszantani. Felnőtteknek prédikáljatok, és a gyerekeket csak a szüleik társasá-gában engedjétek az asramba.

Ha egy fiatalkorú szeretne csatlakozni, és mindkét szülőtől hivatalos engedéllyel rendelkezik, akkor is legyetek nagyon óvatosak. Mindig akadnak démonikus szexuálbűnözők ebben a világban, akik visszaélnek mások ártatlanságával. Gyerekek ritkán határozzák el, hogy bhakták legyenek. Általában csak lázadnak a szüleik ellen, ami más társak és más környezet keresésére ösztönzi őket. Semmi kétség, nagy kegy az ha valaki ártatlan fiatal korában kerül a Krsna-tudatba, de semmi értelme konfliktusba keveredni egy gyerek törvényes gondviselőjével. Ne veszítsétek el a józanságotokat megható kérlelé-sük hatására! Az az ő karmájuk, hogy abban a családban születtek, és ha komolyak, akkor meg tudják várni, mire felnőttkorba lépnek, és zavar nélkül meghódolhatnak Krsna előtt.

A média

A prédikálás színvonalát emelheti, ha az asramvezető tudja, hogyan bánjon a médiákkal. Néha elfelejtjük, hogy mindent Krsnával kapcsolatban kellene használni, s így elszalasztunk komoly lehetőségeket. A vaisnaváknak érezhetően jelen kell lenniük városukban vagy országukban. Legyünk tájékozottak a közéleti eseményekről, s vegyünk részt rajtuk harinámmal, osszunk praszádot vagy áruljunk könyveket.

A reklám nagyon költséges, de a bhakták sokféleképpen használ-hatják a médiát prédikálásra. Néhány javaslatom:

Barátkozzatok össze a médiák íróival és a szervezetek igazgatóival, látogassátok meg őket személyesen, lássátok el őket vaisnava irodalommal. Beszéljetek a programjaitokról, s hívjátok meg őket praszádra. Publikáljátok programjaitokat a helyi kulturális hírekben. Próbáljátok elérni, hogy tudósítsanak a nagyobb fesztiválokról. Már eddig is sok bhakta részt vehetett a médiák programkialakításában.

Sose bízzatok a sajtóban, de legyetek készek foglalkozni velük bármely témában. Az újságírók üzletemberek, botrányokra van szükségük. Az objektivitás nem érdekli őket. Csak a személyes barátság menthet meg benneteket a visszaéléseiktől. Ameddig úgy képviseled a tanítómesteredet, mintha Ő személyesen jelen lenne. Sríla Prabhupád mindenfajta médiát felhasznált világméretű prédikációjában, és ezzel terjesztette el Krsna hírét.

A szomszédok

Sose legyünk érzéketlenek a szomszédainkkal szemben. Lehet, hogy nem bhakták, de jó eséllyel némi áldáshoz juthatnak a bhakták közelében. Ha távoltartjuk őket érdektelenségünkkel, a mi hibánk, ha megsértődnek. Mindig lesznek olyan szomszédok, akik nem örülnek annak, ha vaisnava asram van a közelükben. Akár az ingatlanjuk értéke is visszaeshet egy sokat látogatott vaisnava asram közelsége miatt. Különösen a zajtűrő képességüket kell tekintetbe vennünk , általában ez okozza a konfliktust. Igen, mindig korlátozások nélkül szeretnénk énekelni, de ez nem megy mindig. Legyünk tapintatosak és ne zavarjunk másokat a kírtannal. Nagyon jó, ha az asram hangszigetelt, bár ez általában nem lehetséges, ilyenkor el kell csendesülnünk. Ne legyen kagylókürt-búgás vagy nagy kírtan, hacsak nem szerzünk engedélyt a szomszédoktól, például a vasárnapi ünnepre. Sok szomszéd harcol, és gyakran logikus ok nélkül. Mégis a mi érdekünk, hogy mindenkivel olyan kedvesen bánjunk, amennyire csak lehet. Itt is az alázatosság a legjobb közeledés.

A lelki tanítómester

Ez olyan téma, amit nem lehet részletesen elmagyarázni ebben a könyvben, hiszen ehhez az egész guru-tattvát meg kell érteni. De mivel a prédikálás az életünk, s mivel lelki tanítómesterünk, Sríla Prabhupád maga indította az első templomokat és asramokat, elküldte tanítványait is, hogy az ő nyomdokait kövessék, s akik aztán kegyéből a legmeglepőbb eredményekre voltak képesek, mégha oly rövid ideje is voltak a mozgalomban. Ebből megérthetjük, hogy a guru, az asramvezető és az új jelöltek közti kapcsolat teljesen transzcendentális. Tény, hogy az asramvezetőnek általában intenzí-vebb kapcsolata van a bhaktákkal, mint a gurujuknak. Ő szintén a guru tanításait és útmutatásait képviseli, s megpróbálja összetartani a bhaktákat, a saranágati útján inspirálni.

Az asramvezető nagy részt vállal az új bhakták védelmezésének felelősségéből. A lehetőségek szerint meg kell próbálnia növelnie a lelki családot, és nyomon követni a bhakták lelki fejlődését. Nem könnyű világos útmutatásokat adni, hogy hol és mikor esedékes a felavatás, mert a hely, az idő, a személyek és a körülmények mindig egyediek. Sríla Prabhupád például egy orosz tanítványát a találkozásuk napján avatta fel. Ez a személy később egész Oroszországban lángra lobbantotta a Krsna-tudatot. Kétségkívül igaz, hogyha a bhakták elhanyagolják a lelki gyakorlataikat, akkor nagyon valószínű, hogy visszaesnek. Éppen ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni a 16 kör eldzsapázását, a reggeli áratin és a leckéken való részvételt. Még akkor sem, ha ez követhetetlen mindenki számára, különösen ha távol él az asramtól, vagy túl sok feladata van.

A lelki tanítómesterrel közeli kapcsolatban álló asramvezetőnek kell eldöntenie, ki kaphat első vagy második avatást. Általában láthatjuk hogy az első avatás azon alapul, megbíznak-e abban, hogy a tanítvány komolyan és pontosan akarja az utat követni, és hogy a kapcsolata tartós. Az előavatás sokkal könnyebb. Ha a mozgalom egy barátja megígéri, hogy követni fogja az előavatás szabályait, akkor elfogadhatjuk. Ezekkel az előavatásokkal próbáljuk a lelkeket a bhakti ösvényéhez kötni, hogy ne kerüljenek valami imperszonalista befolyása alá, miután felébredt bennük az érdeklődés a jóga útján.

A második avatásnál már sokkal szigorúbbak a követelmények. Biztosra kell menni, hogy csak komolyan gyakorló bhakták tegyék le a brahminikus fogadalmakat, hogy a transzcendentális üzenet igazi közvetítő közegévé válhassanak.

Az asramvezető és az idősebb bhakták elsőrangú kötelessége, hogy mindenki boldog legyen. Ha ezt tartják szemük előtt, akkor a bhakták automatikusan elégedettek lesznek, s a transzcendentális család nőni fog. Szintén az asramvezető feladata, hogy megtanítsa az új bhaktáknak, hogyan viszonyuljanak a lelki tanítómesterhez és az asram más idősebb látogatóihoz a vaisnava etikettnek megfelelően.

Az asramvezetőnek óvatosnak kell lennie, nehogy büszkévé vagy függetlenné váljon a szolgálatban, mint mások feletti tekintély. Sose feledje, hogy felhatalmazott helyzete csakis lelki tanítómestere előtti meghódolásából, a gondjaira bízottak szeretetéből, és abból a bizalmából származik, hogy ő maga Krsna igaz szolgája. Tény, hogy asramvezetőnek lenni nagyon magas szolgálat, nagyon kedves Krsnának és a lelki tanítómesternek, de nagyon óvatosnak kell lennie, nehogy visszaéljen helyzetével. Mindig azon legyen, hogy elégedetté tegye közössége minden tagját. Sosem térhetünk el az alázat gyakorlásától vagy mindazok szolgálatától, akik keresztezik az utunkat.

Bár nem jó, de igaz, hogy az új bhaktáknak gyakran okoz nehézséget másvalakit is teljes tekintélyként fogadni el felavató mesterük mellett. Nehéz olyat találni, aki elfogadja a lelki útmutatás egyetemes elvét. Vrndávanban, a tanítómesterek földjén a nagy lelkek mindenkit a gurujuknak látnak. De a kezdőnek nem könnyű elfogadni a gurut és képviselőjét. Néha a tanítványok közvetlen kapcsolatot keresnek a lelki tanítómesterrel, mert az asramvezető és döntései nem tetszenek nekik függő helyzetükben. Ez természetes, és az asramvezetőnek nem szabad felháborodnia ezen. Joga és természetes igénye a tanítványnak, hogy felkeresse mesterét, hacsak ennek szükségét érzi. Az asramvezetőnek erősítenie kell ezt a kapcsolatot; akkor automatikusan benne is jobban megbíznak. A szeretet azt jelenti, hogy képesek vagyunk a megbocsátásra. Persze az ilyen kapcsolatokba könnyen becsúszhatnak félreértések vagy hibák. Nagyon sok szeretet kell ahhoz, hogy mestered vagy más vaisnavák tanítványainak gondját viseld. Ne hagyjátok, hogy könnyen összezavarjanak. Az előrelépésért vívott harcban mindenki követ el hibákat. Épp ellenkezőleg, mivel szeretjük egymást, ne ítélkezzünk másokon, ne utasítsunk el másokat. Ez mindenkire egyformán igaz. Amint megbíznak az asramvezető őszinteségében, minden gond egyszerre megoldódik.

A szannjászik

Ez a téma nagyon fontos. A szannjászik mindig is nagy inspirációt jelentettek a közösségnek. Be kell fogadjuk a szívünkbe, hogy sok felhatalmazott személy van ebben a világban, akik a mi segítségünkre vannak és nem kell őket irigyelni. Tulajdonképpen Maháprabhu arra kért mindannyiunkat, hogy tegyük magunkévá egy olyan imádatra méltó személy életmódját és belső fejlettségét, aki képes másoknak védelmet nyújtani és csakis az Igazat mondja. Nemcsak a szannjászik érdemelnek tiszteletet. Minden igaz vaisnava egyfajta tanítómester. Az asramvezető is tanítómester, különben hogyan adhatna lelki útmutatásokat olyan sok szádhakának mindennapi életében? De óvatosnak kell lennünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a társadalmi osztályok jelentőségét, melyeket Krsna azért teremtett, hogy folytonos iránymutatást és eszményeket adjon az emberi társadalom minden tagjának. És végül, de nem utolsósorban a szannjászik élete a legfőbb jócselekedet, mindenki életének célja a haza, vissza Istenhez vezető úton.

Van egy fontos vers a Csaitanja Csaritámritában, ami azt mondja, a lelki fejlődés természetes jele, ha egy bhakta úgy érzi, hogy egy csöpp szeretete sincs Krsna iránt. És természetesen sosem feledhetjük, a bhaktának úgy kell másokat tisztelnie, hogy semmit sem vár el viszonzásul. Nem könnyű összeegyeztetni ezt a két dolgot, ha olyan kezdőkkel foglalkozunk, akiknek a védikus kultúra új. Így néha tapasztalhatjuk, hogy egyes asramvezetők nem tisztelik a szannjászikat, s vannak szannjászik, akik nem viselkednek nagyon alázatosan.

A szannjászinak nem az a dolga, hogy zavart okozzon az asramvezetőnek, de néha talán olyan helyre látogat, ahol eleve gondok vannak. Természetesen ilyen esetben sokan fordulhatnak hozzá segítségért. Végső soron a büszkeség bármely oldalon zavart okoz. Ezért meg kell tanítani az új bhaktáknak – és az idősebbeknek is – , hogy hogyan kezeljék az ilyen kapcsolatokat. Ne féljünk kifejezni tiszteletünket a lelki tanítómesternek és képviselőinek. Ez természetes és jó egy lelkileg művelt társadalomban. Amikor az emberek látják, hogy szeretjük, tiszteljük és megbízunk idősebb társainkban, az nagyon könnyen reményt és hitet ad nekik. Ki lehet lelkes, ha politikai és pártérdekeket vesz észre egy lelki közösségben?

A szannjászí kötelessége, hogy meghallgassa azok problémáit, akik menedéket keresnek náluk. Sokszor előfordulhat, hogy a szannjászí más tanácsot ad, mint az asramvezető. Ez természetes és emberi dolog. Pártatlan nézőpontra van szükség, hogy a dolgokat megfelelően lássuk. De a szannjászí sose felejtsen el segítséget adni a helyi prédikátornak, akit meglátogat. Ez a legfontosabb. Különben is, minek látogatsz meg egy vaisnavát, ha nem tartod tiszteletben a szolgálatát? A szannjászí beszélgessen el a bhaktákkal, de mielőtt bármilyen döntést hozna vagy meghatározó utasítást adna a közösség tagjainak, előbb négyszemközt konzultáljon az asramvezetővel.

Az ilyen helyzet jó lehetőség az asramvezetőnek az alázat és szolgálatkészség gyakorlására, valamint hogy elgondolkodjon, mennyire hiteles a szolgálata. Az asramvezetőt általában fiatal bhakták veszik körül, akik minden kritika nélkül, lelkesen vesznek részt tervei megvalósításában. Lehet, hogy a bennük lappangó bíráló még nem képes hangot adni a kétségeinek, akár személyesen, akár az olyan asramgyűléseken, mint az isztagoszti vagy az irányító bizottság.

Ilyenkor – egy odalátogató szannjászí jelenlétében – az asramvezető joga és kötelessége, hogy bebizonyítsa, annak a kultúrának a szolgája, amelyet minden nap tanít. Valószínűleg meg kell majd hallgatnia, kik nem elégedettek a teljesítményével, és rá kell jöjjön, hogy még nem érintett meg minden szívet, akit szeretett volna. Ez kétségkívül nehéz pillanat lesz a szolgálatában, de nagyon áldásos. Ugyanakkor arra is alkalma nyílik, hogy megvitassa a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseit azzal, akinek esetleg több tapasztalata van és megoldást vagy friss gondolatokat adhat. Egy a lényeg: ennek csak örülhet és fejlődhet.

Mégha a szannjászí fiatalabb is, mint az asramvezető, valamennyire el kell ismernünk, ahogyan elismerjük a lelki tanítómester egy jó hittestvérét is. Ne tartsuk vissza, fejezzük ki szívesen a tiszteletünket. Az ilyen alkalmakkor a vendéget mindig megkülönböztetett ülőhely illeti, mind az asramban, mind a praszádosztásnál. A védikus kultúra ezt minden vendégnél megköveteli, mit mondjunk akkor egy tiszteletreméltó személy fogadásáról? Ha megbeszélést tartotok, meghívhatjátok a vendéget is, jöjjön el, hallgassa meg az asramotok terveit, ismerkedjen meg minden felelős bhaktával a közösségben. Minél inkább megbízol másokban, benned is annál inkább bíznak meg. Ha úgy érzed, hogy valamely szannjászival a kapcsolat zavart okoz az asram számára, akkor mindenképpen sürgősen meg kell beszélni az ügyet a lelki tanítómestereddel vagy a közösségben élő bhakták tanítómesterével. Nagyon veszélyes vaisnava aparád egy aktív prédikátor ellen politizálni, és mind az asramvezető, mind pedig a szannjászí beleeshet ebbe a hibába, ha nem elég óvatos.

Hasonlóképpen, ha egy szannjászí úgy érzi, hogy a helyi asramvezető nem alkalmas a szolgálatára, akkor nagyon érzékenynek kell lennie. Könnyű valakit kirúgni, de valakit segíteni a fejlődésben az az igazi győzelem, ahogyan ezt Sríla Prabhupád tanította. De néha mindennek van határa. Hogy hol van ez a határ? Amikor egy közösségben a bhakták szenvednek az asramvezető rossz vezetése miatt, akkor ezt a szituációt minden felelős és az ügyben illetékes idősebb bhaktának tanulmányoznia kell. Hogyan alapították az asramot, ki vett részt a szolgálatokban amíg az ügy idáig jutott? Nos ezeket mind meg kell vizsgálni. Ugyanakkor egy dolog kétségtelen. Senkinek nincs joga a bhaktákat boldogtalanná tenni a saját félrelépése miatt. Az asramvezetőknek és szerzeteseknek kimagasló példával kell elöljárniuk. Ez a legnehezebb feladat. Csak olyanoknak való szolgálat, akik tiszta bhakták szeretnének lenni még ebben az életben.

Mivelhogy még a legjobbak előtt is hosszú út áll, sokat kell és lehet nemesbednünk menetközben. Nem veheti el a kedvünket, hogy van, aki látja a hibáinkat. Szükségünk van a szerzeteseink, az asram-vezető, az idősebb bhakták, röviden: minden vaisnava segítségére.

Ha az egyszerű életet és a magasztos gondolkodást hirdetjük, hogyan magyarázzuk meg azt, hogy a lelki tanítómestert, illetve más idősebb prédikátort olyan tiszteletteljes imádattal fogadjuk a programjainkon? Csakis azért imádunk valakit, mert kapcsolatban van az isteni dimenzióval. Azért ültetjük magasabb és szépen feldíszített helyre, azért adunk neki virágfüzért, stb., hogy az emberek könnyebben koncentrálhassanak egy Vaisnavára, a Szent Helyekre, a Szent Könyvekre. Ez nem a mi számunkra van. Mert ha a szépséget, a gazdagságot nem Istennek adjuk nagy figyelemmel, akkor mindenki majd magának akarja ezeket. És az imádat ceremoniális része után az egyszerűségből is példát kell mutassunk. Nincsenek ennek előírt szabályai – a gyümölcséről megismerheted a fát.

Egyik hittestvérem képes volt arra, hogy sok-sok afrikait lelkesítsen a Szent Nevek magasztalására. Ezért ők úgy tisztelték, mint törzsfőnöküket, gyaloghintón vitték és a legnagyobb becsben tartott viseletükbe öltöztették. És ő mindezt elfogadta, csakhogy a szívüket megnyerje Krsna üzenetének. Úgyhogy ne az legyen az első gondolatunk, hogy elbocsássuk egy prédikátorunkat, csak mert olyan utakon jár, amelyek elsőre újak vagy furcsák a számunkra. Tételezzük fel a legjobbat, míg az ellenkezője ki nem derül. És csak akkor szakítsuk meg vele a kapcsolatot, ha szilárdan meggyőződtünk afelől, hogy teljesen eltért a lelki tanítómesterünk tanításától.

Nagyon ajánlatos, hogy a közösségetekben élő grihaszták meghívják otthonukba a vendégeskedő szannjászit. Ezt meg kell tanítani. Minden vaisnavának vágynia kell arra, hogy az előtte járókat imádja. Azzal, hogy főz nekik, azzal, hogy meghallgatja őket. Enélkül a gyermekeink nem tudják majd, mi a jó és mi a rossz, és inkább Superman-t imádják.

Más asramok bhaktái

Nagyon általános és természetes, hogy a bhakták ellátogatnak egymás programjaira. Ez nagyon jó, mert új életet lehel mindenkibe. De lehet probléma is. Ezért jó bizonyos elveket követni ezzel kapcsolatban. Ezek:

A megbízott, illetékes elöljárónak minden odalátogató bhakta érkezéséről és elszállásolásáról tudnia kell.
A bhakták csak azért látogassanak meg más asramokat, hogy segítsenek jobbá tenni.
Egy vagy két éjszakára lehet ingyenes a szállás. Ezen túl a vendég bhakták fizessenek egy napi összeget, amit az asramvezetés határoz meg. Más asramvezetőknek nem kell fizetnie, jobb megkérni őket, hogy tartsanak leckét.
A bhakták vágyjanak arra, hogy valami módon próbálják segíteni az asramot.
Ha egy látogató valamilyen panaszt hall egy helybeli bhaktától, akkor óvatosan kerülje el az állásfoglalást, inkább alázatosan tájékoztassa a helyi felelősöket az illető bhakta érzéseiről. A múltban volt néhány eset, hogy valaki miután ellátogatott különböző asramokba, megpróbálta átcsábítani a bhaktákat a saját missziójába. Titokban még szította az elégedetlenkedést, és így komoly gondot okozott másoknak. Ez sértés a közösséggel szemben. Csak akkor mehet el valaki más misszióba, vagy cserélhet szolgálatot egy másik bhaktával, ha a két asram vezetője egyetért ezzel.
Sohase feledjétek, hogy a kritikusotok az igazi barátaitok, és aki hízeleg, az nem nagyon jó a számotokra. Ezért ha egy odalátogató bhakta bátorkodik megjegyzést tenni valamire, – hogy az így vagy úgy jobb lenne -akkor legalább próbáljuk meg a szavait Krsna üzenetének tekinteni, hogy így is jobbítsunk a szolgálatunkon. Ez az alázatosság a gyakorlatban.
Figyeljetek arra, hogy a vendégek nem hagyják-e széjjel értékeiket, nehogy az a kínos helyzet álljon elő, hogy eltűnik vagy ellopják.
Az értéktárgyakat mindig el kell zárni. Nagy zavart tud okozni, ha valami eltűnik egy asramban.
Próbáljatok az igényeik szerint gondoskodni a vendég bhaktákról, de ne hagyjátok, hogy kihasználjanak benneteket. Ha túl sokat kérnek tőletek, ne restelljétek megmondani, hogy mi az, ami lehetséges. Mindig legyen örömteli a kapcsolatunk másokkal, és még konfliktusok esetén is őrizzük meg a belső örömünket és békénket. Olyan kevés bhakta él a világon! Ezért próbáljuk meg elnyerni a kegyüket és elégedetté tenni őket, de legalább vigyázzunk, hogy ne kerüljünk összeütközésbe velük. Ha valaki rosszul viselkedik, egyszer még emlékezni fog arra, milyen szeretettel és megértéssel igazítottuk helyre.
A telefonnal legyetek óvatosak. Minden távolsági hívást jegyezzetek fel egy füzetbe. Senki nem szereti más számláját fizetni. A helyi hívások lehetnek kivételek ez alól. De semmi esetre sem csinálhatunk számlát a Múrtiknak, akik mindennek tulajdonosai a templomban.

Más asramvezetők vagy vezető bhakták

Nagyon fontos, hogy a tradíciónk minden más vezetőjének kimutassuk a tiszteletünket. Látni fogjuk majd, hogy az igaz bhakták mindig éreztetik más vaisnavák felsőbbségét. Soha nem irigyek mások tulajdonságaira. Ugyanakkor pedig azt is lehet látni, hogy akik nem elég szerencsések, azok mindig a saját „felsőbbrendűségüket” próbálják éreztetni. Az idősebb bhaktáknak és más vezetőknek mindig legyen megkülönböztetett ülőhelye. Tanítsátok meg az asramotok tagjait, hogy önként kínálják ülőhellyel az idősebb bhaktákat. Tartsátok a kapcsolatot más asramvezetőkkel. Akkor nem vesztjük el a talajt, tanulunk másoktól, segítséget kapunk testvéreinktől és barátainktól. Az a legnagyobb baj, ha azt hisszük, hogy már semmit nem kell tanulnunk senkitől. Az intelligens bhakták számára ez nem fogja vonzóvá tenni az asramunkat.

Hadd érezzék az odalátogató asramvezetők, hogy milyen boldoggá tesz az benneteket, hogy megtisztelik az asramotokat. Kérjétek meg őket, adjanak új ötleteket a szolgálatotokhoz. Próbáljatok meg az ő igényeiknek is eleget tenni. Az emberszeretet nagyon jó tulajdonság. A lehetőségeink határain belül mindig próbáljunk segíteni más asramokat. Ez a hozzáállás csakis áldást hozhat. Sríla Prabhupád számtalanszor mondta nekünk: „Előbb törődj a világgal, a te templo-mod vagy területed csak azután következik”.

Mesterének más prédikáló programjai a városban

Ha a városban, ahol a te asramod van, hittestvéreidnek más missziója is van, az nagyon csodálatos.

Találkozzatok rendszeresen, legalább havonta egyszer, hogy megbeszéljétek, hogyan mehetne jobban a prédikálás a városban, s ahol a felmerülő kis konfliktusokat is tudjátok kezelni.
Ne feledjétek, hogy az lenne a legjobb, ha minden városrészben lenne egy asram, és hogy számtalan prédikátorra lenne szükség.
A közösségetek tagjainak sose beszéljetek negatívan a másik közösségről. S ha valamit máshogy nem tudtok megoldani, forduljatok a lelki tanítómesteretekhez.

Más mesterének prédikáló programjai a városban

A növekvő Krsna tudatú közösség gerince az egység a különböző-ségben elve. A közösség növekedése miatt egy ponton túl a vezető vagy Guru már nem tudja megfelelően személyesen gondját viselni az ott lévőknek. Ezért az Úr Csaitanja lelki családfája sok-sok ággal áldott meg bennünket, melyek körülölelik a Földet, hogy ellensúlyozzák a szenvedélyt és tudatlanságot, ami a lelkeket a Majához láncolja. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy egy városban sok lelki tanítómester kezd missziós munkába, mint pl. Majapurban ahol egymás után sorakoznak a különböző templomok.

Nyilvánvaló, hogy az emberi kapcsolatok személyes természetűek, és azon is múlnak, hogy a különböző missziók lelki tanítómesterei hogyan viszonyulnak egymáshoz. Nem szabad azonban elfelej-tenünk, hogy a közösségeinkben a barátok és tagok nagy többsége nincs olyan szinten, hogy világosan különbséget tudjon tenni az egyik vagy a másik misszió között. Nem lehet tisztességtelen versenyszellem a vaisnavák között, mert ez sértést, vaisnava aparádot eredményez, aminek még az is lehet a következménye, hogy elveszít-jük a lelki élet lehetőségét.

Tulajdonképpen az egyetlen elfogadható versengés abban lehet, hogy hogyan legyünk még szeretetteljesebbek, alázatosabbak és szolgálatkészebbek. Ha egy léleknek a te missziódban kell megtalál-nia a lelki tanítómesterét, akkor az meg is történik. És a tőled telhető legjobb az, hogyha a tanítómestered méltóságát a saját képességeiden keresztül képviseled.

Ha más, veled szemben nem ellenséges missziók tagjaival vagy érdeklődőkkel találkozol, légy nagyon kedves, és bánj úgy velük, mint vaisnava vendégekkel. Ha pedig kedvezőtlen hozzáállást tanúsítanak, akkor vedd úgy, hogy a szívükben ártatlanok, csak félre tájékoztatták őket. Mutasd hát ki a természetes vaisnava alázatos-ságodat és imádkozz Krsnához, hogy világosítsa meg őket.

A WVA (Vaisnava Világtanács) többek között azért jött létre, hogy segítse a különböző ácsárják és missziók közti információcserét és a társulást. Azok, akik nem fogadják el más vaisnava prédikátorok érvényességét, rövid úton diszkvalifikálják magukat, és az ilyen szűklátókörű, szektás látásmódtól jobb távoltartani magunkat. Sríla Srídhar Maharádzs arra tanított minket, amint valaki kijelenti: „Ez az enyém.... már teljesen megértettem. A Gurum az egyetlen igaz Guru”, stb., akkor jobb megtartani a tisztes távolságot. Ez ugyanis az anyagi világ, és mindig lesznek olyanok, akik visszaélnek még a legnagyobb keggyel is.

Nemrégiben olvastam egy újsághirdetésben egy ezoterikus szellem-gururól, akit a soronkövetkező avatárnak tartanak. Németországban is láttam, hogy egy magát spirituálisnak valló csoport hathetes avatárképző tanfolyamokat indít. Néha besomfordálnak ilyen mentalitású emberek a vaisnava közösségekbe, csakhogy megpróbál-janak valami anyagi sikert aratni. Nagyon óvatosnak kell lennünk, és tisztelnünk azokat, akik a Szent Neveket akarják hirdetni e világban, függetlenül attól, hogy milyen személyes megvalósítással rendelkez-nek, hacsak nem nyilvánvalóan vaisnava aparádokat követnek el, vagy nem olyan dolgokat tanítanak, amelyek súlyosan ellentmon-danak a mi sziddhantánknak.

A Nemzeti Tanács

Csodálatos, ha több templom is van egy országban, és bizonyos mértékű együttműködést is igényel, ha olyan közös programokat akarnak szervezni, amelyek egyetlen templom lehetőségeit meghaladják. Aztán vannak olyan országos érdekű szempontok, mint könyvkiadás, nagy ünnepek, könyvelés és az országos PR engedélyek.

Ez kiváló alkalom arra, hogy megosszuk a tapasztalatunkat és társuljunk más bhaktákkal. Mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy a többi vaisnava szolgái vagyunk. A Nemzeti Tanács is a ti tanítómestereitek óhaját képviseli. Azon kell lennünk, hogy a tanítómesterünket mentesítsük a szervezési felelősségek alól, amennyire csak lehet. De ez csak akkor lehetséges, ha azokat mi magunk megfelelően el tudjuk látni. Mindig tájékoztassátok a tanítómestereteket a megtett változtatásokról. Ha ő nem elégedett, hogyan is fejlődhetnénk? Az embernek nagyon óvatosnak kell lennie, nehogy függetlennek higgye magát a lelki tanítómester, vagy más vezető prédikátorok áldásától.

Minden asram készítsen a vagyonáról egy leltárt, és mutassa be a Nemzeti Tanácsnak. Amit a Nemzeti Tanács dönt, az törvény, kivéve ha a lelki tanítómester visszavonja.

Mint a jövőbeli asramvezetők inspirálója

Úgy neveljünk másokat, hogy tökéletes vezetőkké váljanak. Ez könnyen megy, ha a döntéshozatalban kikéritek más, jó bhakták véleményét is. Nekik is a Vaisnava Tanács tagjainak kell lenniük, és ott minden fontos témát meg kell beszélni, beleértve az anyagi ügyeket. Adjatok lehetőséget a jövőbeli vezetőknek arra, hogy sokféle szolgálatot végezzenek, hogy így személyes tapasztalatokat szerezhessenek a sokféle felelősségteljes szolgálatban.

Tanulmányozzák ezt a könyvet is. Minden asramgyűlés olyan nektári, ha azon gondolkodunk, hogyan tegyünk boldoggá mindenkit a közösségben, illetve hogyan hárítsuk el az akadályokat. Legyetek büszkék, ha asramotok tagjai annyira lelkesek, hogy szeretnék személyes felelősséget vállalva szélesíteni a missziót.

Mint szolga és nem mester

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az asramvezető a közösség szolgája. A feladata, hogy szolgáljon mindenkit, akik az asramban élnek vagy azon kívül, illetve általában minden embert. Különben mi más célja lehetne annak, hogy kinevezzünk valakit egy felelős posztra Isten szolgáinak közösségében? Ezt mindenkinek érezni kell. Így mindenki szeretni fogja az asramvezetőt, és lelkesen részt tud venni az odaadó szolgálatban, miközben az asramot segíti. Az asram nem egy elitista növendékképző. Ha bármi különleges van a bhaktákban, akkor az a szolgálatkészségükben, kedvességükben nyilvánul meg, és abban, hogy mindenkinek képesek megbocsátani.

Sríla Prabhupád a fiatal tanítványait az élet minden területén szolgálta. Lehetett volna jobb példaképük? Az ő szeretete és megértő türelme megváltoztatta az életünket. Maga főzött és szolgált fel nekünk praszádamot. Mindig vágyjatok olyannak lenni, mint egy tiszta bhakta, s akkor megkapjátok az irányítást a helyes cselekvéshez. Néha fel kell vállalni a mérvadó tekintély szerepét ahhoz, hogy másoknak megtanítsuk a helyes utat. Ez a szeretet. Mint ahogyan egy apának is meg kell büntetnie a gyermekét néha, az asramvezetőnek is határozottan kell fellépnie, ha valaki helytelenül használja a közösség vagyonát. Ugyanakkor felelős azért, hogy ne veszítse el a józanságát, s megvédje az érintett bhakták és érdeklődők odaadásának törékeny növénykéjét. Néha jó úgy rendezni, hogy más bhakta korrigálja a hibákat, az asramvezető pedig inkább óvja a lelkesedést. Legyünk óvatosak, soha ne szidjunk meg senkit mások előtt. Ez elhamvasztja a lelkesedésüket. Sríla Prabhupád egyszer azt mondta egy bhaktának, aki elkövette azt a hibát, hogy valakit nyilvánosan kínos helyzetbe hozott: „Elvetted ettől a bhaktától az esélyt, hogy valaha is visszajöjjön.”

Nagyon kell vigyáznunk nehogy eltereljünk valakit az odaadó szolgálat ösvényéről. Egy asramvezető felesége egyszer azt álmodta, hogy Prabhupád megkérdezte tőle, miért megy keresztül annyi abortuszon. Ő erősködött, hogy soha nem volt abortusza. De Sríla Prabhupád kitartóan kérdezgette: „Miért volt annyi abortuszod?” Erre ő kétségbeesetten megismételte, hogy soha semmilyen abortusza nem volt. Ekkor Sríla Prabhupád azt mondta neki: „Akkor mi a helyzet azokkal a lányokkal, akiket elüldözöl az asramból?” Tény, hogy nagyon féltékeny volt és rosszul bánt az odalátogató lányokkal, mert attól félt, hogy a férje, az asramvezető vonzódni fog hozzájuk. Képzeljétek csak el: olyan látogató jön az asramotokba, akinek alkalma van a lelki születésre. Van egy esélye, hogy elhagyja az ismétlődő születést és halált. És te vagy az, aki segíteni tud neki kiszabadulni abból. Csakhogy ez sem nem könnyű, sem nem automatikus. Szükség lesz a ti könyörületességetekre.

Gyakran halljuk a lelkes szankírtanos bhakták történeteit, de ha egy új ember netán be meri tenni a lábát az asramba, akkor mindenki rohan a dolgára és nem foglalkozik vele senki. Miért megyünk ki az utcára prédikálni, ha aztán nem kapcsoljuk be a lelkeket a szadhu szangába? Ezért minden szinten lépéseket kell tennünk, hogy a prédikálásunk is minden szinten jól szervezett legyen. A vendégfogadó kötelessége elsődleges egy asramban. Kedvesnek és melegszívűnek kell lennie. Valódi, szívbéli prédikátornak. A jellemének olyannak kell lennie, mint egy igazi, profi szállodaportásénak; és senki sem érezheti, hogy valamilyen módon elutasították, ha eljön az asramba, vagy ha odatelefonál.

Megosztja a prédikálási lehetőségeket

A prédikálás maga az élet. A prédikálás nektár. Mindannyian megkaptuk azt a csodálatos lehetőséget, hogy ezzel foglaljuk le az érzékszerveinket. Néha előfordul, hogy szinte csak az asramvezető prédikál és vezeti a kírtanokat az asramban. Elfelejtik, hogy mindenkinek meg kell tanulni prédikálni, és ehhez gyakorlásra van szükség. Az asramon kívül élő idősebb bhaktákról sem feledkezhetünk meg, máskülönben fokozatosan közömbössé válik számukra az asram. Az alábbiakban néhány javaslatomat olvashatjátok, hogyan osszátok meg a leckék és kírtanok tartását.

Próbáljatok tervet készíteni egy hónapra előre. Töltsétek ki több jó prédikátor előadásaival. Adjatok címet az előadásoknak. Foglalkozzatok több könyvvel, állítsatok össze egy kis szórólapot és egy plakátot a hónap programjairól. A tervet szét lehet osztani harinámon, a plakátot pedig rendszeresen elhelyezhetitek egy könyvesboltban, vagy más nyilvános helyeken, hogy a közönség mindig tájékozott legyen a Hindu Kultúra Háza programjairól.
Az emberek nem vesznek komolyan bennünket addig, amíg nem így mutatkozunk be. Ez azt is jelenti, hogy a plakáton mindig fel kell tüntetni az előadó teljes tiszteletbeli címét. Továbbá az is szükséges, hogy az előadót egy másik bhakta mutassa be a közönségnek és mondja el, milyen szép szolgálatokat tesz, s milyen fontos tagja a közösségnek. Egy második bhaktára is szükség van, aki csak arra vigyáz, hogy semmi zaj ne legyen az előadás közben, hogy a gyerekek ne szaladgáljanak, és illően fogadja az időseket és a betegeket. Kapjanak megfelelő ülőhelyet, (mint amilyen a mozikban van) anélkül, hogy a folyamatban lévő előadást megzavarnánk. Az előadónak gondoskodjunk ivóvízről még az előadás előtt. Ugyanez vonatkozik a szent könyvre, az énekeskönyvre és a Tulaszi cserjére. Nagy tisztelettel tegyük a könyvet az előadó lábainál magasabb asztalra. Ezek egészen fontos dolgok.
Esténként sok vendég ugyanaz, de a lecke sok mindent ismétel, hogy azok is megértsék, akik először jöttek. Ez elég unalmas. Sokszor a bhakták és a régóta érdeklődők jönnek el esti leckére. Ha lehetséges, minden asramban két esti lecke legyen, külön szobában. Az egyik a bevezető, a másik a haladó lecke. Ez arra is esélyt ad, hogy több prédikátor is bekapcsolódjon.
Ezen túlmenően a közösségetek olyan rendszeres heti vagy havi összejöveteleket is kínálhat, mint:
- Vaisnava matadzsi találkozók, gyereknevelés Krsna tudatban, védikus kultúrára nevelés. Erre az előadásra meghívhatjátok az érdeklődőket, illetve a helyi indiai közösséget.
- Vegetárius főzőtanfolyam.
- Vaisnava színi előadások.
- Vaisnava zeneoktatás. Tanuljatok meg jól mridangázni, karatalozni. Alakítsatok együttest Krsna dicsőítésére.
- Vaisnava művésztalálkozók (Harmony School of Conscious Art – a Tudatos Művészet Harmónia Iskolája).
- És más speciális érdeklődésű embereknek szóló találkozók, amik segítenek nekik közelebb kerülni a vaisnavákhoz.

Új tagok befogadása az asramba

Különböző módjai vannak, hogy az asram hogyan fogadhat be új tagokat. Nem könnyű a döntéshozatal. Jómagam már azzal a vággyal jöttem az asramba, hogy ott is maradok. A bhakták kegyesen elfogadtak, így aztán még most is itt vagyok velük. Úgyhogy megérthetitek, mennyire hajlok arra, hogy én is ilyen könnyen befogadjak valakit. De ez azt is megmutatta, több mérlegelés kell ahhoz, hogy az asram új tagjait megvédjük a külső zaklatástól.

Íme, néhány javaslat:

Próbáljatok biztos információkat szerezni a személyről, mielőtt befogadnátok az asramba.
Legyen egy külön vendégszoba, ahol az újonnan jötteket egy tapasztalt bhakta megvizsgálhatja, tényleg részt tudnak-e venni az új bhakta programotokban.
Vegyétek fel a személyi adatait egy adatlapra.
Ha lehet, írjátok fel az édesanyja címét, telefonszámát.
Beszéljetek valakivel, aki ismeri.
Jó tudni, hogy egészséges-e.
Ha az illető kérdéses, és nem jó az információ, kérjétek meg, hogy még két hétig csak látogassa az asramot mielőtt beköltözne. Ne feledjétek, ha valaki csak úgy feltűnik, és szeretne csatlakozni, anélkül hogy bármi elképzelése lenne a filozófiáról, annak valamilyen motivációjának lennie kell! De bárki megkaphatja a kegyet, még ilyen meglepő módon is.
A személyi igazolványát tartsátok magatoknál, akkor eleve elmegy a kedve attól, hogy megszökjön és elvigyen valamit az asramból.
Világosan mondjátok el neki az asram alapvető szabályait.

Általában pedig használjátok a szíveteket, hogy kegyesek tudjatok lenni a jelölttel és az asram többi tagjával szemben is.

Tanácsos, hogy az asramban csak egyetlen személy döntse el, kit vesznek fel új tanoncnak. Ha ezt a feladatot egynél több személy végzi, akkor soha ne különbözzenek össze az új bhakták előtt. Az mindig zavart kelt, ha a bhakták vitatkoznak egymással. Az ilyen egyet nem értést békésen, a rendszeres összejöveteleken kell megoldani.

A praszádosztás

Sríla Prabhupád mindannyiunk szívét meghódította az ő isteni praszádosztásával. Egyszer azt írta egy levelében:

„Az asramban nem lehet soha hiány praszádamból. Radharáni konyhájából semmi nem hiányzik. Ha a nap bármely időpontjában jön egy vendég, mindig finom praszádammal kell fogadni.”

Nem is beszélve az ünnepekről. Nagyon szépen kell megrendezni, sokféle finom praszádammal. Nagyon sokfelől kapunk segítséget, ha ezt az elvet szem előtt tartjuk. Az osztást fejlett bhaktáknak kell végezni, akik nem okoznak nyugtalanságot a vendégeknek. Természetes, hogy tartózkodóak vagyunk, ha valaki csak enni jön és egyáltalán nem érdekli a folyamat, de gyakran még az ilyen személyek is hoznak másokat, aki később bhaktává válik. A praszádosztással soha nem veszíthetünk. Mint ahogyan a védikus időkben a családosok kiálltak a kapu elé, és így kiabáltak: „Ha valaki éhes, jöjjön, mert a praszád készen van.” És hogyha valaki jött, azt vendégül látta az otthonában.

Nagyon sokszor kaptunk visszajelzést a praszádosztás áldásos-ságáról. Ha van rá mód, nagyon szép, ha megteszitek. Modern gyakorlat, hogy néhol fizetni kell a vasárnapi vendéglátásért. Ez azonban nincs összhangban a fenti elvekkel, akkor sem, ha az a célja, hogy a programokra csak a komoly érdeklődők jöjjenek. Az természetesen helyes, ha egy bérelt helységben vagy hotelben tartott programért pénzt kértek, hogy ezáltal a dolog exkluzív legyen és a költségeket is fedezze, de ezt egy asramban kérni nem igazán illik.

A múrtik szolgálata

A Legfelsőbb Úr mindennek a valódi tulajdonosa. Az asramban lakók mind Őhozzá tartoznak. Arra vágyunk, hogy az Úr csodálatos terveinek hű szolgái lehessünk. Így az Ő isteni kegyéből bebocsátást nyertünk az asramközösségbe, és az mindegy, hogy mi lesz a szolgálatunk. A lelki tanítómesterünktől megtanulhatjuk, hogy hogyan gondolkodjunk úgy, mint a meghódolt lelkek, akik mindig tudatosan és lényegesen többel járulnak hozzá az asram kiadásaihoz, mint amennyit természetes módon elhasználnak, miközben esznek, alszanak, használják az elektromos áramot, a telefont, stb. Mielőtt így fogtuk volna fel az életet, mindent a fogyasztói társadalom szemüvegén keresztül láttunk. És aligha kérdeztük volna: „Mit kell tennem, hogy magamat hasznossá tegyem Krsna és a többi asramlakó számára?” Vagy egyszerűbben: „Hogyan tehetném hasznossá magam az emberi faj és a körülöttem lévő világ számára?”

Ha megértjük, hogy a Múrti valójában Isten inkarnációja, aki kegyesen megjelenik e világban, hogy megáldjon minket és elfogadja az odaadó szolgálatunkat, a lelki látásmódunk valósággá válik. Így az egoizmus a megértésünk zavaró ellenségévé válik. A Múrti mindenki jóakarója. Ezért az asramvezető úgy képzi magát és az asram többi tagját, hogy ők mind az Úr helybeli szolga csapatának kedves tagjai legyenek. Tisztaság, a púdzsák és felajánlások pontos kezdése, első osztályú szolgálat minden szinten, szeretetteljes kapcsolat az asramlakók közt és együttérzés minden élőlénnyel, a törekvésünknek ezek természetes következményei. Könnyű másokat is fellelkesíteni, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálják, különösen ha mi magunk is ilyen inspiráltan dolgozunk. A közösségen belüli harmónia valósággá válik ilyen transzcendentális középponttal.

Legyen mérvadó Sríla Prabhupád múrti imádata, a körülményekre, helyre és időre való tekintettel. A felavatott múrtikról különös figyelemmel gondoskodjunk. Mindez valódi odaadás kérdése, és nem egy látványos show-műsor, illetve a vaisnavákkal való felszínes törődés, ami kanistha adhikári mentalitás. Ha az asram szegény, és nincs lehetőség rá hogy szépen fel legyen díszítve, az nem baj, de az odaadó szellemét fenn kell tartani. Sravanam és kírtanam: ez képezi egy vaisnava közösség alapját. Ha egy prédikáló központban vagy egy grihaszta asramban nincs felavatott kegyszobor, vagy múrti, akkor se higgyük, hogy ott nincs jelen a Legfelsőbb Úr. A prédikálás kedvéért lehet olyan egyszerű az imádat, hogy minden itt fogyasztott ételt felajánlanak az Úrnak, és rendszeres reggeli áratit és leckét tartanak. Egyéb programokat is lehet szervezni, ahogyan azt az idő és a prédikálás feltételei engedik.

A múrti imádatot az Arcsana Kaná-ban és más erről szóló könyvekben lefektetett elvek szerint lehet a szolgálat első osztályú szintjéig fejleszteni. Srí Csaitanja Maháprabhu nagyon kegyes, de Nitjánanda Prabhu még nála is kegyesebb. Gyakran látjuk, hogy sok vaisnavának adják a kegyüket múrti formájukon keresztül. Srí Srí Rádhá Krsna és más múrtik, mint Narasingha Bhagaván, Dzsagannáth Szvámí és mások imádatát általában nem javasolják. Őket megfelelő felavatás után templomokban és más helyeken szokták imádni, ahol van lehetőség a teljes múrti imádatra. Ugyanez igaz a Salagram Silák imádatára is. Srí Girirádzs Maharádzs, az Úr az Ő Góvardhan Sila inkarnációjában is rendkívül kegyes és elfogadja az egyszerű imádatot, noha igazi múrtinak számít felavatás nélkül is.

Minél inkább megpróbáljuk Krsnát elégedetté tenni, minden annál jobban sikerül és ebben a korban a szankírtan jagja az, ami a leginkább megörvendezteti az Urat. Sríla Prabhupád egyszer azt mondta: „A múrtik nélkül a mozgalmam nem terjedt volna el.” A múrtiknak köszönhetően értjük meg, hogy a szádhana bhakti-t, azokat a szabályokat és előírásokat kell követnünk, amelyek együtt járnak a prédikálással és más odaadó szolgálatokkal.

Senki nem imádhat múrtit a tanítómestere áldása nélkül. Noha még az indiai piacok is tele vannak megvásárolható múrti formákkal, nem helyénvaló önállóan vásárolni és imádni egy kegyszobrot a lelki gondviselőink jóváhagyása nélkül. De a legjobb, ha minél több ember vesz részt a múrti imádatban. Azokat, akik második felavatást kaptak, – éljenek bár az asramon belül vagy kívül, – bátorítsuk, hogy tartsanak árati ceremóniát, készítsenek ruhákat a múrtinak, és segítsenek a fő pudzsárinak mindenféle módon, hogy jobb legyen az imádat, és hogy így bennük is fejlődjenek a Krsna iránti lelki érzések. Egyedülálló lehetőség a feltételekhez kötött lélek számára, hogy az arcsa avatár szolgálatával elkezdheti örökkévaló Urával való kapcsolatát.

Kapcsolata a hozzá tartozó családosokkal

Az asramvezető személye a közösség minden tagja számára nagyon fontos. A házasoknak szüksége van az ő támogatására és neki is a házas bhakták barátságára és segítségére. Brahmacsárik és grihaszták közt nem lehet versengés. Egyformán fontosak a vaisnavák családjában. Természetes, hogy az asramvezető főleg azokkal foglalkozik, akik jelentősen segítenek neki a közösség fenntartásában. De veszélyes elfeledkezni a grihasztákról. Úgy kell nevelni őket, hogy atyai érzésekkel viseltessenek az újonnan jöttekkel és a brahmacsárikkal szemben. Tulajdonképpen az ő kötelességük lenne, hogy fenntartsák a többi ásramát. Jó grihaszták híján ez a feltétel a jelen pillanatban nem teljesül, de legalábbis ebbe az irányba kellene haladni.

Az asramvezetőnek többféle összejövetelt kell szerveznie, és mindig próbálja meg bevonni azokat, akik az asramon kívül élnek. Ha erre képes, nagyon sok segítséget fog kapni tőlük. Minden bhakta vágyik a személyes figyelemre, de a kívüllakók gyakran összehasonlítják magukat egymással, vagy azokkal, akik az asramban laknak, és a levegőben néha ott van az irigység vagy a lekicsinylés. Ez elsősorban hittestvérek között szokott előfordulni. Kimagasló vagy idősebb bhaktát nem zavar annyira a természetes irigységünk. De általában a házasok és a pénzhez, hírnévhez, stb. túlzottan ragaszkodó nem házasok sem közelednek tisztán más bhaktákhoz. Csak a szeretet és a Vaisnavába vetett bizalom a gyógyír erre a betegségre. Tisztelnünk kell azt a személyt, aki szeretetből felelősséget vállal a közösségünkben. Ne várjátok el, hogy tökéletes legyen. Csak azt nézzétek, tiszta-e a célja. Ez természetesen mindkét irányban igaz. A szeretet azt jelenti, hogy képesek vagyunk megbocsátani mások hibáit. Mindig akad valaki, aki zavarja a közösséget, ezért meg kell próbálni elkerülni az ilyen rossz társulást. De ez sajnálatos dolog, mivel minél inkább szeretnéd meghódítani mindenki szívét, annál inkább tisztel a közösség, mégha bizonyos esetekben nem is tudod elérni a kívánt sikert.

Házasulandók a közösségen belül

Tény, hogy végül sok brahmacsárink és matadzsink házasságot köt. A lelki tanítómester és az asramvezető is gyakorlatilag olyanok, mint az apák, ezeket a lelkeket minden tekintetben meg akarják védeni, ideértve a házasságot is. Persze szomorú azt látni, amikor valaki elhagyja az intenzív odaadó szolgálatot, hogy egy társ után nézzen. De ez a valóság, és egy jó grihaszta jobb, mint egy frusztrált szannjászí, mindig abban a veszélyben, hogy elbukik. A legtöbb új bhakta még nem rendezte el teljesen a családi helyzetét. Ez az egyik oka, hogy az asramjainkban gyakran zavar támad. Az asram és a Guru a segítség ott, ahol a szülők illetve a nyugati kultúra csődöt mondanak. Ezért aztán elég meglepő, hogy egy asramban egy ilyen változatos közösség képes együtt élni, – méghozzá békében – mikor azt látjuk, hogy a materialista világban még a család sem képes boldogan együtt maradni.

Az eljegyzést és házasságot illetően szigorú szabályokra van szükség, hogy az asramban élőket ne zavarják meg a különböző romantikus történetek. Végtére is a bhakták azért jöttek ide, hogy megerősödjenek a lemondásban és az odaadó szolgálatban. A lemondottakra különböző próbatételek várnak, hogy mindenféle nehézség közepette megállják a helyüket. A próbatételek egyike kegyesnek lenni azokhoz, akik nem tudnak egész életükben teljes lemondásban élni.

Aki egy bhaktával kíván házasságot kötni, először is a lelki tanítómesterét – vagy az ő képviselőjét – kell megkeresnie és megkérni tőle az illető személy kezét. Ők azzal a másik személlyel is elbeszélgetnek, hogy lássák, kölcsönös-e az érdeklődés, és általános útmutatást adnak mindkettejüknek. Az asramvezető csak akkor jelenti be a bhaktáknak az új kompromisszumot, ha valami pozitív eredményt sikerült elérni. A felek életkorától függ, meddig tart az eljegyzés, és mikor kötik meg a házasságot. Ez hat hónaptól öt évig terjedhet.
Természetesen mindkét félnek megvan a joga, hogy bármikor felbontsa az eljegyzést.
Az eljegyzés nem laza társulást jelent, hanem egyfajta tiszteletteljes, felügyelt ismerkedést. Együtt fognak étkezni, magánbeszélgetéseket folytatnak egymással, de mások látó-szögén belül. Ennél nem kell több, mert úgyis olyan sok időt töltünk evéssel, és olyan sok más szolgálat vár ránk.
Bizonyos esetekben az asramvezető biztosíthat alkalmi gyűjtési akciót a leendő házas bhaktának, azért pénzügyileg felkészül-hessen a rá váró felelősségre.
Ha a matadzsi idősebb a bhaktánál, a házasság nem javasolt. A legkedvezőbb, ha 5-10 év van a házasulandók között. A nők általában hamarabb érnek, mint a férfiak, és tény, hogy nehezen tudnak egy náluk fiatalabb férfit tisztelni. Mivel a házasság sikere a férfi és a nő egymást kiegészítő együttműködésén múlik, ezért nagyon fontos, hogy ne legyen köztük versengés.
A házasságkötésre nagy találkozókon és szent ünnepeken szokott sor kerülni. Akkor még a nem vaisnava szülők is eljönnek és résztvesznek a védikus áldozaton. Általában minden apa nagyon boldog, amikor látja, hogy a lánya jó férjet talált.
A házasságon kívüli kapcsolat elég nagy szégyen, ettől óvjuk meg magunkat. Vaisnava családban a válás nem elfogadott. Ha valaki mégis ilyen szomorú és törvényellenes módon cselekszik, akkor a közösségtől nem kaphat támogatást. Végül is kegyelemből még mindig elfogadhatjuk, mint a közösség tagját, de legyenek fenntartásaink az esettel kapcsolatban.
Elég általános, ha egy prédikátor házassági tanácsokat ad, mivel sokan hisznek benne, és rábízzák a problémáikat. Általában csak akkor hasznos a házaspároknak tanácsot adni, ha együtt jönnek el, és készek arra, hogy elfogadják. Különben csak belebonyolódunk a kettejük közötti apró nézeteltérésekbe.
Ha az eljegyzés csak zavarja az asramot, mert a pár megszegi a megegyezést, az asramvezetőnek megoldást kell javasolnia. Az asram sohasem válhat az érzékkielégítés helyévé. Csak nagyon kivételes esetekben lakhatnak grihaszták az asramban, miután megházasodtak. A házasság általában azt jelenti, hogy fedezik a saját költségeiket, külön az asramtól. Amennyiben vaisnava farmon vagy hasonló területen élnek, akkor a grihaszta kötelessége, hogy segítséget nyújtson a közösségnek, ne pedig a terhére legyen.

A versengésről

Van egy csodálatos eleme a lelki világnak: amikor a vaisnavák azon versengenek, ki végzi a legszebb szolgálatot Krsnának. Az ilyen Vaikunthára jellemző versengés nem tesz senkit sem boldogtalanná. A győztes nagyon alázatos, példája pedig inspirálja a többieket.

Egy asramban sem rossz, ha versengenek a könyvosztásban, vagy abban, hogy ki varrja a legszebb ruhát a múrtiknak. De legyünk óvatosak és ne ragadtassuk el magunkat. A büszkeségről meg ne is beszéljünk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden siker kizárólag Gurudévet illeti. Semmit sem magunk csinálunk. A kegyéből részt vehetünk az Ő Gurujának csodálatos szolgálatában. Ha a verseny valakit boldogtalanná tesz, hagyjuk abba. Nincsen szükség a képmutatásra. Egyszer Srí Csaitanja Maháprabhu egy írását a Gangeszbe dobta, mert egy osztálytársa szomorú lett, mikor rájött, hogy Maháprabhu írása sokkal jobb az övénél. Mi nem akarunk másoknál jobbak lenni, kivéve azt, hogy szeretnénk mások jobb szolgája lenni. Boldogabbá tenni őket, aztán meg ők tesznek bennünket boldoggá. Értitek? Lehetetlen egy vaisnava számára, hogy olyasvalamit erőltessen, ami a vaisnava barátait boldogtalanná teszi. A könyvosztás mindazonáltal egy olyan eszköz, amire nagyon kell vigyázni, hogy a bhaktákról alkotott kép kedvező maradjon. Annyi könyvet kell osztani, amennyit csak lehet, de anélkül hogy elfeledkeznénk arról, amiről itt szó volt.

Mint oktató mester és a szolgák szolgája

Sríla Guru Maharádzs azt írta: „Így vagy úgy, minden vaisnava egyfajta siksa guru.” Nem is beszélve az asramvezetőről, aki egész nap arra tanítja a bhaktákat, hogyan kerüljék el a máját, és hogyan ne essenek újra áldozatául. Ő a guruja tanítványa és nagyon óvatos, nehogy ellentmondásba kerüljön vele. Elkerüli, hogy másokat összezavarjon vagy megsértsen. Ugyanakkor a helyi diksa guruval (gurukkal) is közvetlen kapcsolatban van. Így minden problémát meg tudnak beszélni és közös döntést hoznak.

Siksa gurunak lenni nagyon nagy felelősség, aminek a kihatását sokszor maga az asramvezető és a közösség más tagjai is figyelmen kívül hagyják. Pedig ennek igazán szent, áldásos valóságnak kellene lennie. Az asramvezetőnek kiváló példát kell mutatnia, hogy helyesen szolgálhassunk.

A bhakták ragaszkodni fognak az asramvezetőhöz, és készek lesznek vele együtt dolgozni a tanítómesterükért. De ha a tanítómesternek máshol van szüksége segítségre, az asramvezető egy pillanatig sem habozik, és meghoz minden áldozatot, hogy a tanítómestere akaratát teljesítse. Mindig így kapja meg az áldását. Ha az asramvezető a bhaktákat szolgálja, azzal Krsnát és a Guruját nagyon elégedetté teszi, mert azt csinálja amit Ők szeretnének. A Guru-tattva minden vaisnava kapcsolat alapvető elve.

Ha nem támogatja a közösség

Ha pedig fordítva van, és az asram bhaktái nem támogatják az asramvezetőt, akkor azt neki és másoknak egy nagy, intő jelnek kell tekintenie. Vajon miféle súlyos hibát vagy sértést követ(ett) el? Nem elég kedves, önző, vagy rossz példát mutat? Valamivel nincs a tanítómesterünk örömére? Kijavítható a hiba, vagy alkalmatlanná vált a szolgálatra? Ezek nagyon súlyos kérdések és valójában csak a tanítómester foglalkozhat velük érdemben. De a Vaisnava Tanács ülésein bármely tag elmondhatja alázatosan az asramvezetőnek, hogy mit gondol a tevékenységéről.

Lehet, hogy ez néha fájdalmas, de ugyanakkor kegyes figyel-meztetés, hogy nem tud igazán a bhakták örömére cselekedni. Egy asramvezetőt leváltani meglehetősen szomorú dolog, de ha minden más bhakta, de legalább a nagy többség elégedetlen vele, akkor ideje valamilyen szolgálatot keresnie, ahol sikeresebb és boldog lesz. Tisztelnünk kell mindenki érzéseit. Ez a vezetés igazi művészete. Minden résztvevővel éreztetni, hogy a közreműködésük minden szinten nagyon értékes.

Akkor nem kérdéses, hogy a közösség el akarja távolítani az asramvezetőt. Néha persze vannak ambiciózus tagok, politizálás, híresztelések, sőt hazugságok is. Mindig őrizkedjünk az ilyen alantas befolyásoktól! Emiatt, ami nem bizonyított tény a Vaisnava Tanács előtt, azzal ne is foglalkozzunk. Akik pedig szeretnek a mások háta mögött beszélni, azokat kegyesen javítsuk ki. Ez az igazi szadhu szanga. Megvitatni a problémákat, és megoldani úgy, hogy Krsna elégedett legyen.

A bhakták egészségéről

Ez a kérdés kissé komplikált. De ha használjuk a józan eszünket, akkor megtaláljuk a helyes utat. Néhány jótanács, melyeket kétségkívül a hely, idő, és körülmény szerint kell alkalmazni.

A kolduló szerzeteseknek nincs balesetbiztosításuk. Ők Krsna kegyétől függenek, de mégsem használnak ki másokat, hiszen a legjótékonyabb tetteket végzik. Kedvező, ha a kormány vagy az egészségügyi vezetők szolgálatot tesznek a brahmanáknak, a vaisnava közösségeknek. Ilyen módon nem probléma mások jóindulatától függni, hiszen tény, hogy mindannyian Krsna kegyétől függünk. A balesetbiztosítás inkább a grihasztáknak ajánlott, akiknek gyermekeik vannak, és az idejük nagyobbik részét munkával töltik, sőt még többet is. Még inkább, ha tulajdonuk van, és fennáll annak a veszélye, hogy azt elvesztik, ha megtakarításuk nem fedezi az orvosi költséget.

Általában az egészségügyi szolgáltatásoknak nagyon rossz a hírük. Ha a kezelés ingyenes vagy ismerősünk az orvos, legalább abban bízhatunk, hogy nem kezelnek bennünket feleslegesen, nyereségvágyból. Akárhogy is, a legtöbb esetben a természetes gyógymódok a legjobbak. Egy bhakta életének természetes része az egészséges életmód és táplálkozás, valamint az alapvető gyógymódok titkainak ismerete. A böjt az egyik legjobb gyógyszer a legtöbb betegségre. Sajnos a bhakták néha nem törődnek az étrendjükkel. Minden templom próbáljon csak tengeri sót és a legkevésbé finomított cukrot vásárolni. A termények a lehető legtermészetesebb forrásból származzanak, ahogyan az összes többi nélkülözhetetlen táplálék is. Ne szolgáljatok fel minden nap sült ételeket! Ez nagyon egészségtelen. Feldolgozott élelmiszereket egyáltalán ne vásároljatok. Azt ajánljátok fel Krsnának, ami természetes és amit a baktája szeretettel készített el. Ez az egyszerű fegyelem nagyon jó eredményeket hoz majd.

A bhakták neveljenek saját gyógyítókat a közösségükben. Ha az orvos nem jóbarát, akkor egyszerűen veszélyes. A kórházak pedig minden szempontból a legveszélyesebb helyek.

Ha egy bhakta beteg lesz, akkor próbáljunk meg nyugalmat és szeretetet adni neki, a szükség idején ugyanis mindenki érzékenyebb. De csak a szükséges segítséget adjátok meg, nem kell hogy érzelmileg elragadtassátok magatokat. Nem akarjuk Krsna Laksmi-ját – pénzét – a kezeléseinkre költeni. Ha valaki kórházi ellátásra szorul, akkor próbáljunk külön elhelyezést kérni. Kutassátok fel a helyi jótékonysági kórházakat. Fogjanak össze a bhakták, és vegyétek azt is figyelembe, milyen nagyszerű szolgálatokat tett az illető személy. Ez azt is jelenti, hogy egy új bhakta szülei is segíthetnek vészhelyzetben. Ilyen esetben az asramvezető és a Vaisnava Tanács döntése alapján az asrami pénzalap is szolgálhat segítségül, amit viszont sürgősen vissza kell fizetni.

Elsősegély csomag mindig legyen az asramban. Ez tartalmazzon különböző gyógynövény teákat a kisebb bajokra és aloé növényt a kezelésekhez. Keressetek olyan fogorvost, aki csak az anyagárat számolja fel a kezelésnél. Mikor én Berlinben a templom ügyintézője voltam, a legmagasabban kvalifikált doktorokat hívtam fel, akiket csak megtaláltam a telefonkönyvben, és azt kérdeztem tőlük a telefonban: „Egy jóga asramból hívom önt. Van itt egy szerzetes vendégünk, aki nincs biztosítva és szörnyű fogfájása van. Lenne olyan kedves, hogy megnézné őt?” Az esetek 90 százalékában pozitív választ kaptam, és néhányuk még odáig is elment, hogy ingyen végzett bonyolult fogászati kezeléseket néhány bhaktán. Természetesen a bhakták adtak nekik könyveket, Krsna pedig rengeteg áldást.

Kapcsolattartás a helyi indiai kolóniával

Ha egy indiai közösség él a városban, akkor van egy újabb szent kötelességed, aminek eleget tehetsz. Nagyon boldogok, ha Indián kívül találkozhatnak bhaktákkal. Sríla Prabhupád megtanította, hogyan bánjunk velük. Nekem is vannak tapasztalataim erről, mert Panamában egy hindu közösséggel éltünk együtt évekig.

Ezeket a jótanácsokat próbáld meg te is alkalmazni a lakóhelyeden:

Szerezd meg a családok címeit. Jegyezd fel a származási helyüket és az esetleges családi kapcsolatokat közöttük. Mi a szakmájuk? Gyermekeik száma, koruk és nevük. Minél többet tudsz róluk, és minél inkább személyesen bánsz velük, annál jobban lesz kedvük bekapcsolódni az odaadó szolgálatba.
Küldjetek meghívót nekik legalább az olyan nagy ünnepekre, mint a Dzsanmastami.
Látogassátok meg őket az otthonukban, ha lehetséges.
A gyermekeik részére ajánljatok oktató programokat a védikus kultúráról.
Ne kérjetek tőlük pénzt, kivéve ha már nagyon jó kapcsolatban vagytok velük. Ők általában nagyon jól szervezett emberek, stabil vezetést és jól megtervezett projekteket akarnak látni. Akkor szinte bármiben szívesen segítenek.
Ajánljatok fel különböző szolgálatokat a közösségüknek. Felavatást ritkán kérnek, de szinte azonnal jó barátok. Tanácsos egy-két bhaktát megbízni, legyen az ő kizárólagos felelősségük az indiai közösség. Ha már támogató tagok, akkor ne tegyetek nekik hamis ígéreteket pénzgyűjtés céljából! Ezzel később éppen ellentétes hatást értek el. Prédikáljatok nekik és szolgáljátok őket, és végtelenül segítőkészek lesznek ők is.
Lépjenek fel színművekben, drámákban, zenei és egyéb előadásokon, amit az asramotok szervez.
Szervezzetek a gyerekeiknek szünidei táborokat.

Röviden, sokmindent tehetünk, s mindez nagy áldás a számunkra. Valóban mindig az alázat a legnagyobb próbatétel. Nincs szolgálat ami el nem végezhető, ha van alázatosság.

A harinám-program

Az Úr Csaitanja kezdte el a szankírtan mozgalmat. Sríla Prabhupád prédikálása Amerikában úgy kezdődött, hogy a Szent Neveket zengte utcákon és parkokban. Ragadjunk meg mi is minden lehetőséget, hogy átadjuk a Szent Nevet az embereknek.

Ha a bhaktákkal szankírtanra mentek, ne feledjétek magatokkal vinni a következőket:

Mridangák és karatalok, egy mridangához 5-6 karatal. Egy zászló a Mahamantrával és egy az asramotok címével. A harinám helyszínétől kb. 20 m-re egy asztalra tegyétek ki a könyveiteket meg minden egyebet, hogy irodalomhoz és információhoz juthassanak az emberek.

Egy bhakta menjen civil ruhában, hogy megoldhassa az olyan helyzeteket, mint pl. egyezkedés a rendőrséggel, vagy ha egy részeg alkalmatlankodik. A többiek oda se figyeljenek az ilyen zavaró tényezőkre. Úgy tegyen, mint egy szemlélő, és kérdezhet is a bhaktáktól, hogy így elindítsa a beszélgetést a prédikálók és az érdeklődő járókelők között.

Használhattok zászlót és egyéb eszközöket is. Próbáljatok beszerezni egy kis „Mouse” erősítőt. Ez kb. 250 US$-ba kerül és rendkívül hasznos, mert nagy hangereje van és tölthető akkumulátora, ami képes hálózat nélkül 4 óráig működni.

Keressetek olyan helyet, ahol sok ember jár. Kiváló fórumként szolgálhatnak a nagy rendezvények.

A harinámmal ne okozzatok zavart senkinek. Ha intoleranciát tapasztaltok, akkor tartsatok egy rövid kírtant, hívjatok meg pár embert az asramba és menjetek el egy másik alkalmas helyre.

Az Úr Csaitanja és az Úr Nitjánanda megáldanak minden harinám csapatot.

Hetente egyszer szervezzetek egy nagy harinámot a közelben élő összes barátotokkal. De a kis harinám csoportok is nagyon jók. Jómagam úgy kezdtem a prédikálást, hogy egyvalaki énekelt, egy másik pedig röpiratokat osztott. Minden félórában cseréltünk.

Csodálatos módon megtisztulunk, ha a Szent Neveket mindenki számára énekeljük.

Nagy összejövetelek kultúrházakban vagy hotelekben

Programot szervezni kultúrházakban vagy neves hotelekben nagyon jó prédikálási eszköz. Ám a sikerhez komoly szakértelemre van szükségünk. Javaslataim a következők, ha ilyenbe fogtok:

Számoljátok ki az összes velejáró kiadásotokat, úgymint bérleti díj, praszádam és a hirdetési költségek. Ki kell találni, hogyan finanszírozzátok ezt, ha nem éritek el a kívánt eredményt, és nem tudtok elég jegyet eladni. Legalább két héttel a program előtt beszéljetek a helyi újsággal, hogy betegyék a hírt a lap kulturális rovatába. Szerezzetek be teljeskörű információt a különböző újságok hirdetési díjtételeiről.
A különböző programokat többféleképpen lehet prezentálni. A személyes véleményem szerint a legvonzóbb bemutatkozás az, ha a figyelmet a lelki tanítómester, vagy a szannjászí, vagy egy idősebb bhakta jelenlétére és előadására irányítjuk. Erre a személyre kell figyelnetek. A zenei programok, színielőadások, vagy praszádam pedig mind másodlagos jelentőségűek. Az emberek egy különleges emberrel szeretnének találkozni. Ez a legfontosabb dolog. A zene és szórakozás bármilyen fajtája megtalálható a TV-ben is. De csak itt léphetnek személyes kapcsolatba egy lelki személyiséggel. És az egészet nagyon szépen meg kell szervezni.
A plakátoknak kint kell lenniük legalább két héttel a program előtt. Keressetek olyan jószándékú boltosokat, akik a boltjukban kint hagyják a plakátot egészen a programig, ezek az utcán nem annyira hatásosak. Harinám közben röplapokon hirdetni a programot csak a helyszín közvetlen közelében hatásos, az előadás napján.
A bhaktáknak legalább két órával a program kezdete előtt ott kell lenni a helyszínen. A múltban a bhakták ezt rosszul szervezték. Mindig az utolsó pillanatban érkeztek meg a helyszínre, és ott vették észre, hogy hiányzik valami. Ez nagyon zavaró. Ha valamit csináltok, akkor csináljátok tökéletesen! Ne szakítsd meg a koncentrációt, ne kelts rossz benyomást. A programot egy jólöltözött, szépen beszélő személy konferálja. Az első óra telhet könnyed zenével, melodikus bhadzsanokkal vagy filmvetítéssel. Manapság minden ember egy órát késik, úgyhogy a fő előadás ne az elején legyen.
A praszád legyen jól becsomagolva, amiből minden vendég kaphat.
A könyvespult legyen jó nagy és szépen elrendezett. Ennek a program elejétől a végéig rendelkezésre kell állnia a vendégfogadó személlyel együtt. Ezen kívül egy bhakta felel azért, hogy a vendégeket a külön nekik fenntartott helyekre kísérje. Úgy szervezkedjetek, mintha az ország elnöke a minisztereivel meglátogatna benneteket, akkor biztos hogy jól fog elsülni a dolog.
Ha vége, takarítsátok fel a helyet, nehogy rossz benyomás maradjon rólatok. Ha nem bhaktákkal dolgoztok együtt, akkor a fegyelem a legfontosabb, akár a hangmérnökökről, akár egyéb helyi megbízottakról van szó.
Próbáljatok szponzorálást szerezni az ilyen programokhoz, így nem veszélyeztetitek az asram anyagi helyzetét. De akárhogy is, a prédikálásnak mindig ára van, és ha a pénzalapok ezt lehetővé teszik, addig nincs probléma.
A háromnapos leckesorozatot is jó ötletnek tartom. Megpróbálhattok új tagokat toborozni a mozgalomba úgy is, hogy jógakurzusokat tartotok, vagy előavatást adtok az új barátoknak. Erről részletesebben olvashattok az előavatásról szóló kézikönyvemben.

Más személyek felhatalmazása

Ha mindent magatok csináltok, az lehet nagy áldozat a részetekről, de azt is jelzi, hogy nem tudtok egy szolgálattal másokat megbízni. Nem lesztek népszerűek az intelligensebb bhakták közt. Minden szolgálatot egyidejűleg kell figyelemmel kísérni, amit a közösség éppen végez. Ha ebben lelkiismeretesek vagytok, akkor aligha marad időtök sokféle szolgálatra. És egyre jobban másoktól fogtok függeni.

Az asramotok irodájában kell lenni egy nagy Vezénylő Táblának, amin rajta vannak a bentlakó, és a külsős bhakták nevei. Ezen túl minden asrami szolgálathoz annyi öntapadós cédula, ahány bhakta kell ahhoz a feladathoz. A asrami megbeszélésen olyan felelősöket válasszatok, akik azt a szolgálatot szívesen végzik. Ebből kiderül, hova kell új szolgát választani, ha egy bhakta valamilyen oknál fogva elmegy a közösségből. Ez a tábla alapvető fontosságú! Ennek a segítségével nem feledkeztek el azokról, akik az asramon kívül laknak és nem jönnek mindig. Nekik is kell biztosítani elfoglaltságot, és ez a ti felelősségetek.

Bárki odamehet és tájékozódhat a Vezénylő Táblán a többiek feladatairól is. Ha pedig valakinek nincsen feladata, akkor kínosan fogja érezni magát és valószínűleg fog kérni valamilyen szolgálatot. Ez abban is segíteni fog, hogy számon tartsátok, mit szerveztetek meg és mit döntöttetek már el. Így válhat egyre teljesebbé és átláthatóbbá a prédikálásunk. Megosztani a szolgálatokat azt jelenti, hogy neked egyre több lesz. Sríla Prabhupád ezt lusta értelemnek nevezte.

Van két történet, amit szeretnék elmesélni nektek ezzel kapcsolatban.

Egyszer egy démonikus politikus azt mondta, hogy négyféle ember van:

A cselekvő és ostoba, a tétlen és ostoba, a cselekvő és értelmes, és a lusta és értelmes. Amikor ezt Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Maharádzs hallotta, a következő magyarázatot fűzte hozzá:

„Igen, a karmi a cselekvő ostoba. Ő keményen dolgozik, aztán mindent elveszít végül. A gjáni a tétlen ostoba. Nem akar dolgozni, látva az anyagi lét hiábavalóságát, de elszalasztja azt a lehetőséget, hogy szerető odaadó szolgálattal foglalja le magát. A bhakta az értelmes cselekvő, aki keményen dolgozik Krsnának, de csak az örök áldásra vágyik. Krsna pedig az értelmes lusta. Ő csak megfújja a fuvoláját Golókán, és az egész világ úgy forog, ahogyan azt ő akarja.”

Krsnát szolgálni olyan csodálatos. Megpróbálhatunk annyi embert elfoglalni az ő szolgálatában, amennyit csak bírunk, és a boldogság csak egyre nagyobb, még ha mi magunk nem is tudunk sok szolgálatot végezni. A más bhakták által végzett szolgálatnak is örvendezhetünk.

A másik történetet pedig Sríla Srídhar Maharádzstól hallottam. Egyszer egy német tengeralattjárót francia rombolóhajók fogtak közre és az amerikai partoknál keresett menedéket. Ekkor azonban az USA még nem lépett be a világháborúba. Az amerikai kormány felszólította a kapitányt, hogy 24 órája van, hogy elhagyja a kikötőt. A tengeralattjáró kapitánya küldött egy üzenetet a felettesének Németországba, kérdezve hogy mit tegyen. A válasz ez volt: „Ön a legilletékesebb arra, hogy az ottani szituációt megoldja. Önnek kell döntenie, hogy mi a legmegfelelőbb.”

Ezután a kapitány elküldte a legénységet, hogy kérjenek politikai menedékjogot, és amint egyedül maradt, a tengeralattjáróval együtt felrobbantotta magát, nehogy a franciák kezébe kerüljön. Hasonlóan, nekünk is sokszor kell a helyszínen döntést hoznunk, anélkül hogy esélyünk lenne bárkivel is konzultálni. De ez nem probléma. Krsna inspirálni fogja az ő felhatalmazott emberét, hogy megtegye a szükségeset.

A WVA (World Vaisnava Association – Vaisnava Világszövetség)

A SEVA, Vrinda, BBT és más transzcendentális könyvkiadók, amiket a védikus tudás világméretű terjesztésére hoztak létre, olyanok mint a mentőkötél az asramok és prédikáló központok számára. Nélkülük soha nem lett volna oly sokféle, a prédikáláshoz szükséges kiadványunk. Ezeket nagyon felelősen és mindenki számára átláthatóan kell menedzselni, hogy az asramvezető inspirálva legyen, hogy a többiekkel együtt minél többet osszanak ki.

Sríla Prabhupád olyan keményen dolgozott, hogy az összes könyve elérhető legyen a világ számára. Most már megvan Sríla Srídhar Maharádzs összes könyve spanyolul és angolul, és állandó nektárral záporoznak bennünket Sríla Puri Maharádzs és más vaisnava ácsárják. Ez új momentum a történelemben, amiért nagyon hálásaknak kell lennünk. A múltban nem volt semmiféle könyv egyetlen ácsárjától sem. Terjesszük hát ezt minden városban és faluban. A SEVA-t azért hoztuk létre minden országban, hogy egyrészt a helyi prédikálás igényeit kielégítsük, másrészt hogy őrizzük Sríla Prabhupádnak azt az elképzelését, hogy haszonhoz juttatjuk a helyi asramokat, miközben az új kiadványok sorát is bővítjük. 1974 és 1979 között én voltam Sríla Prabhupád Bhaktivedanta Book Trust skandináv és portugál részlegének a vezetője. Nagyon szép szolgálat volt.

Ha a fenti elvet nem vesszük komolyan, akkor sok problémánk lesz.

Sríla Prabhupád elképzelése az volt, hogy az asram pénzeszközeinek 50%-át vissza kell forgatni a BBT-től vásárolt termékekbe. Ez nem volt mindig lehetséges, de azt jelenti, hogy a prédikálás legyen a fő tevékenységünk.

Néha a SEVA hitelbe ad árut az asramnak, hogy segítsen elkezdeni a tevékenységüket. Ez igen nagy felelősség, és rendkívül rossz, ha nem tudják visszafizetni. Még rosszabb, ha az ebből származó bevételt nem prédikáló feladatokra fordítják, vagy egyszerűen csak felélik a Laksmit. Az a dolgunk, hogy a sikert a homlokunk verejtékével érjük el, ne pedig mások korábbi erőfeszítései révén. Az anyagi felelősségérzet a prédikáló vezető alapvető tulajdonsága. Akkor már jobb a szerény, de adósság nélküli élet. Ehhez viszont a könyvelésünknek precíznek kell lenni. Ha ezt ma megtanuljuk, akkor sok problémától megóvjuk magunkat a jövőben.

A SEVA-tól kapott könyveket folyamatosan és ízlésesen állítsuk ki, az árakat is feltüntetve, és tartsunk belőlük elegendőt raktáron is. Minden asramban legyen raktáron bármi, ami megtalálható a SEVA, ISEV vagy BBT katalógusaiban, ideértve a kazettákat és posztereket is. Ez önmagában növelni fogja az eladást, de alaposan ellenőrzésre lesz szükség, mert sokféle cikkről van szó. Ez is prédikálás. Olyan munka, amivel segítünk másokon, nem arra való. hogy csupán pénzt keressünk vele.

Egyetlen bhakta se távozzon úgy, hogy nem viszi magával a lelki tanítómesterének néhány könyvét és leckekazettáját. Máskülönben hogyan fognak az emberek értesülni arról a nektárról, amit te tudsz? Ez ismételten fegyelmet jelent és nem lustaságot. Milyen nagyszerűen érzed magad, miután egy feltételekhez kötött lélek kapott tőled egy Bhagavad Gítát! Erre a szellemre van szükségünk, – úgy a szankírtanra járó bhakták, mint a többiek között. Csak a prédikálás tehet bennünket és másokat is boldoggá.

Az asramvezető tartson rendszeres kapcsolatot a SEVA ügyinté-zőjével, és próbálja lelkesíteni őt a szolgálatában. Nem úgy, hogy fel sem hívjuk hónapokig, mert tartozunk neki pénzzel. Így az asramotok csak elvágja magát a kegy terjesztésének esélyétől.

A asramok méretéről

A kisebb asramok személyesebbek. Sokkal édesebb, ha mindenki ismeri és törődik a többiekkel. Persze ez nem azt jelenti, hogy a nagy asramok nem jók, főleg akkor ha ez egy vezető tisztasága miatt nőtt nagyra. Addig, amíg az asram életének alapja a szeretet és bizalom, addig minden csodálatos. Persze a nagy asramok természetéhez tartozik, hogy a helyzet kezd egyre bonyolultabbá válni. Ebben a korban az emberek hajlanak arra, hogy nagyon bűnösek legyenek. Szeretetteljes, kisebb asrami környezet képes megvédeni ez ellen. Gyakran tapasztaltuk, hogy nagy vaisnava közösségek annyira személytelenné váltak, hogy néhány tag bűnös vágyainak magvai ismét könnyen kihajtottak.

Jobb új asramot nyitni, ha a létszám eléri a 10-20 bentlakó főt. Ez nagyszerű lehetőség lesz új és jó bhaktáknak, hogy erősítsék a szol-gálatukat.

Sríla Bhaktivinód Thákur szerint háromféle prédikáló központ van:

Náma hatta szanga: Olyan központ, ahol legalább havonta van egy lelki összejövetel.
Náma hatta kendra: Itt naponta összegyűlnek a bhakták prédikálni.
Náma hatta mandir: Ebben megvan a lehetőség, hogy minden tekintetben menedéket adjon. Egy mandir alapvető díszei a bentlakási lehetőség és napi kétszeri lecke.

Csodálatos, ha van egy másik központ is, vidéken, a városon kívül. Ez annyira fontos a gyerekeknek és a matadzsiknak. Sokan vonzódhatnak a vidéki asrami élethez. Az ilyen központ viszont igényli a városi asram támogatását. A két asramvezetőnek pedig érdemes szorosan együttműködnie. Nincsenek szigorú szabályok, ami az asramok méretét illeti, de próbáljunk minél több helyen szép lehetőségeket teremteni.

Kapcsolata a másik nemmel

Alapvető dolog, hogy az asramvezető nem marad kettesben a másik nemmel, a feleségét kivéve. Ez igaz a többiekre is, de a vezető sok hölgynek is prédikál, ezért ügyeljen arra, hogy mindig jelen legyen egy másik személy is. Az ő feddhetetlensége a közösség alapja, s tudjuk hogy a Srímad Bhágavatam is tiltja, hogy egy férfi egyedül legyen a másik nem tagjával. Jobb az óvatosság.

Ha valakinek az az igénye, hogy valamit személyesen megkérdezzen tőle, akkor hívjon magával egy bizalmában lévő személyt. Kisegítő megoldásképpen beszélgethetnek egy közösségi helyiségben is, ahol mások látják, de nem hallják őket. Ezt nem a bizalom hiánya, vagy egy régimódi látásmód miatt hangsúlyozzuk annyira. Ez mindenkinek csak a javára válik, mert Májá nagyon erős, s mi nem akarunk semmi felesleges esélyt adni neki. Másrészt az asramvezető példát mutat az egész közösségnek. Sokan szenvedtek a múltban amiatt, hogy nem követték ezt az elvet. Nem kell még több bizonyíték a Sásztrák igazának védelmére.

Női asramvezetők

Olyan csodálatos látni, mikor a matadzsik felelősségteljes prédikátorokká és asramvezetőkké válnak. Ez mind Sríla Prabhupád kegye. Már bizonyítottak, hogy ezt nagyon jól meg tudják csinálni, és emiatt az új vezető prédikátorok még több léleknek adnak esélyt, hogy menedéket keressenek Krsnánál. Azelőtt, mikor én csatlakoztam Sríla Prabhupád mozgalmához, a matadzsik ugyanabban az épületben laktak együtt a férfiakkal, és az asrami feltételek nem igazán voltak kielégítőek. Természetesen nagyon kevés matadzsi csatlakozott, mert egyszerűen nem volt hely. Ez megváltozott, amikor megnyitottuk az első, matadzsik által vezetett asramokat. Hamarosan be tudták indítani az asrami élet minden tevékenységét, és jó támogatást nyújtottak a lelki tanítómesterük missziójának. Remélhetőleg a jövőben minden városban lesz egy asram, amit matadzsik vezetnek, hogy szélesedhessen a prédikálás. Ha pedig férfi jelentkezők jönnek, őket elküldhetjük a férfi asramba képzésre. Ez a rendszer jobb és kevésbé izgató.

Ha egy templomnak van saját matadzsi asramja, amint az sokszor így van pl. egy farmon, akkor szükség van egy matadzsi vezetőre, aki a helyi asramvezetőnek fog beszámolni.

< Bevezető | Az ásramvezető kézikönyve | Adminisztratív szempontok >

Page last modified on March 04, 2008, at 10:47 PM