Adi Parva 1.
Anukramanika Parva
Szauti megérkezése a Naimisa erdőbe – A Risik hallani akarják a Mahábháratát – Ima Isanához –A teremtés rendje – Vjásza közzé akarja tenni a Bháratát – A nagyapa eljön hozzá – Ganésa vállalja, hogy megírja a Bháratát – Szauti magasztalja a Bháratát – Dhritarástra panaszkodása – Szandzsaja vigasztalja Dhritarástrát – Szauti dicséri a Bhárata tanulmányozását
Hódolat a Legfelsőbb Istenségnek (Nárájanának), valamennyi férfi közül a legfelsőbbnek (Narának), valamint a tudás istennőjének (Szaraszvatínak), kiáltsuk: Siker!
Szauti megérkezése a Naimisa erdőbe
1-2. Egy napon, amikor a Kulapati Saunaka tizenkét éves áldozatán jelen levő, szigorú vezekléseket végző bölcsek kényelmesen leültek a Naimisáranjában, teljes alázattal odament hozzájuk Rsi Lomaharsana fia, a Puránákat jól ismerő Ugrasrava, akit általában Szauti néven ismertek.
3. Az aszkéták csodálatos történeteket akartak hallani, ezért megszólították őt, aki eljött asramjukba, a Naimisáranjába.
4. A szent Rsik kellő tisztelettel üdvözölték Szautit, aki összetett kezekkel megkérdezte, hogyan haladnak aszkétikus gyakorlataikban.
5. Miután a Rsik helyet foglaltak, Lomaharsana fia alázatosan elfoglalta a neki kijelölt helyet.
6. Látva, hogy kényelmesen ül, és valamennyire kipihente a fáradtságát, az egyik Rsi ezekkel a szavakkal kezdte a beszélgetést:
7. „Ó Lótusz-szemű, honnan jöttél? Hol voltál, Szauti? Kérlek, mondd el (részletesen, hogyan utaztál).”
8. Mikor ezt a kiváló szónokot, Szautit így kérdezték, a sok-sok, elmélkedő életet élő Rsi előtt jó és megfelelő, természetükhöz illő választ adott.
A Risik hallani akarják a Mahábháratát
Szauti szólt
9-11. Miután meghallgattam a Mahábhárata különféle szent és csodálatos történeteit, amelyeket Krsna Dvaipájana (Vjásza) állított össze és Vaisampájana mondott el Pariksit fia, a nemes szívű királyi bölcs, a legkiválóbb herceg, Dzsanamedzsaja nagy kígyóáldozatán,
12. (ó szent Rsik), vándorútra keltek, sok szent helyet és vizet felkerestem, végül eljutottak a kétszer születettek által tisztelt Szamantapancsakába,
13. ahol hajdanán Kuru és Pándu fiai halálos csatát vívtak, melyben Bharata valamennyi főembere részt vett, vagy az egyik, vagy a másik oldalon.
14-15. Azért jöttem ide, mert feltétlenül látni akartalak benneteket. Ó tiszteletreméltó bölcsek, kétszer születettek, akik mind olyanok vagytok nekem, mint nektek Brahma, rendkívül műveltek és áldottak vagytok, a Nap tüzével ragyogtok ezen az áldozóhelyen, megtisztultatok a szent mosdásokkal, elvégeztétek és be is fejeztétek a mély meditáció gyakorlását, életben tartottátok a szent tüzet, és nincs semmi (anyagi) gondotok, – miről beszéljek nektek?
16. A Puránák szent történeteit ismételjem, a vallásos előírásokról és a világi haszonról beszéljek, vagy a nagy bölcseknek, szenteknek és az emberiség uralkodóinak csodálatos tetteit mondjam el?
A Rsik feleltek
17. A Purána, melyet először Dvaipájana, a kiváló bölcs mondott el, és melyet rendkívül nagyra értékeltek a félistenek és a Brahmarsik, amikor meghallották,
18. és amely tele van különféle mondásokkal és felosztásokkal, (kétségkívül) a legkitűnőbb elbeszélés minden létező között; szent mű, hiszen finom és logikusan előadott tanításokat tartalmaz, és azokat még tovább gazdagítja a Védák lényege.
19-21. Szépséges nyelven íródott, és minden más művet magában foglal. Valamennyi sásztra ezt magyarázza, és benne van a négy Véda értelme. (De Szauti), mi most a Bháratát szeretnénk hallani, a szent történetet, amely minden félelmet eloszlat – Vjásza szent könyvét, pontosan úgy, ahogyan azt Rsi Vaisampájana magának Krsna Dvaipájanának az útmutatásával olyan gyönyörűen elmondott Dzsanamedzsaja király nagy kígyóáldozatán.
Ima Isanához
Ezután Szauti szólt
22. (A legnagyobb tisztelettel) fejet hajtok a legelső, eredeti lény, Ísána előtt, akit mindenki tisztel. Minden felajánlás az övé, Ő az igaz, változatlan Egy, megnyilvánult és megnyilvánulatlan, örök és örökké létező Brahma.
23. Egyszerre létező és nemlétező, Ő maga a (létező) univerzum, mégis a létező és nemlétező világtól egyaránt különbözik. Ő az eredete mindennek, legyen az alantas vagy emelkedett,
24. ősi, nagy, soha el nem pusztuló Egy, aki nem más, mint Visnu, jó és jóság, méltó minden imádatra, tiszta és bűntelen. Hari Ő, a képességek ura, irányítója mindennek, ami mozgó és mozdulatlan.
25. (Ó Rsik), most elmondom nektek, milyen szent gondolatai voltak a csodálatosan cselekvő, nagy Rsinek, (a bölcs) Vjászának, akit ti mindannyian imádtok.
26. Egyes költők már elénekelték ezt a történetet; vannak, akik másoknak tanítják; nem kétséges, hogy ezt fogják tenni az utánunk következők is itt a földön.
27. Nagyon nagy tudás forrása ez mindhárom világban. A kétszer születettek részletes és összevont formában egyaránt ismerik.
28. Elegáns kifejezések, emberek és félistenek társalgásai és különféle költői szépségek ékesítik. Nagy gyönyörűséget szerez a művelt embereknek.
A teremtés rendje
29. Ebben az univerzumban, amikor még sem fény, sem ragyogás nem volt, és mindent beburkolt a sötétség, egyszer csak létrejött egy Hatalmas Tojás, valamennyi teremtett lény egyetlen, kimeríthetetlen magva.
30-31. Mahádivja a neve, és teremtése a juga kezdetére esett. Benne létezett az igaz fény, Brahma, az örökkévaló Egy, a csodálatos és felfoghatatlan Lény, a mindenütt jelen levő, láthatatlan és finom Ok, a létező- és nemlétező-természetű Én.
32. Ebből a Tojásból született az Úr Pitámaha, Brahmá, az egyetlen Pradzsápati, Szuraguruval és Szthánuval,
33. Manuval, Ka-val és Paramesthivel, Pracsetával és Daksával, valamint Daksa hét fiával.
34. Később megjelentek a huszonegy Pradzsápati, és az a felfoghatatlan természetű ember, akit minden Rsi ismer. Ezután megjelentek a Visvadevák, az Áditják, a Vaszuk és az Asvinik,
35. a Jaksák, a Szádhják, a Pisácsák, a Guhjakák és a Pitrik.
36. Létrejöttek a bölcs és kiváló szent Brahmarsik, a számtalan nemes viselkedésű Rádzsarsi, majd a víz, a menny, a föld, az ég és az égtájak,
37. az évek, az évszakok, a hónapok, a félhónapok, az egymást követő nappal és éjszaka.
38. A világ és a juga végén minden újból kháosszá válik, ami az univerzumban látható: minden teremtett lény, legyen élő vagy élettelen.
39. És a következő (új) jugák kezdetén újra létrejön minden; egymást követik a maguk rendjében, mint a föld különböző gyümölcsei.
40. Ez a titokzatos körforgás mindent megteremt és elpusztít, (olyan, mint az) örökké forgó kerék ebben a világban, kezdet és vég nélküli.
41. Hogy elmondjak egy példát, ott van a Devák nemzedéke, 33.333 félisteni lény.
42. Div fiai voltak a Brhadbhanuk, Caksuk, Atma, Vibhavaszu, Szavitá, Ricsika, Arka, Bhanu, Asvaha és Ravi.
Vjásza közzé akarja tenni a Bháratát
43. Ezek közül a régesrégi Vivaszvánok közül Mahja volt a legfiatalabb; és Devabhrata volt az ő fia.
44. Devabhratának egy fia volt, Szubrata; ennek három fia, éspedig Dasadzsjoti, Satadzsjoti és Szahaszradzsjoti. Mindhármuknak számtalan utódjuk volt.
45-46. A híres Dasadzsjotinak tízezer, Satadzsjotinak tízszer annyi, Szahaszradzsjotinak pedig tízszer annyi, mint Satadzsjotinak.
47. Tőlük származtak a Kuruk, Jaduk és Bharata nemzetségei, de Jajáti, Iksváku és az összes Rádzsarsi is. Létrejött sok más nemzetség is,
48. valanint számtalan teremtmény és hajlékaik. Létrejött a titkok két hármassága: a Védák, a Jóga és a Vigjána; továbbá a Dharma, Artha, Káma,
49. a Dharmáról, Artháról és Kámáról írott, különféle könyvek; az emberiség magatartási szabályai,
50. a történetek, értekezések és különféle Srutik. Ezek mind erre a műre (a Mahábháratára) mutatnak.
51. Minden benne van ebben a könyvben, úgy, ahogyan Rsi Vjásza látta.
52. Rsi Vjásza írta le ezt a hatalmas tudást, rövidített és részletes formában is. A világ művelt emberei mindkettőt meg akarják ismerni.
53. Egyesek az első mantrától kezdve olvassák a Bháratát, mások Asztika történetétől, megint mások az Uparicsarától. Néhány bráhmana elolvassa az egészet.
54. A művelt emberek kommentárokat írnak, hogy bemutassák, mennyire ismerik a smritiket. Egyesek a magyarázásban jártasak, mások abban, hogy megjegyzik.
55. Ezt a szent történetet Szatjavatí fia (Vjásza) írta le, aki sok aszkézis és meditáció után (négy részre) osztotta fel az örökkévaló, szent Védát.
56. Amikor a művelt és szigorú fogadalmú Brahmarsi, Dvaipájana Vjásza, Parásara fia befejezte ezt a mindennél nagyobb elbeszélést, gondolkodni kezdett, hogyan taníthatná meg a tanítványainak.
A nagyapa eljön hozzá
57. A világ tanítója, a hat tulajdonsággal rendelkező Brahmá tudott Risi Dvaipájana gondjáról; személyesen odament arra a helyre, ahol a Rsi tartózkodott, hogy elégedetté tehesse, és jót tegyen az emberekkel.
58. Vjászát éppen mindenféle Muni vette körül, és nagyon meglepődött, amikor megpillantotta Brahmát. Felállt, összetette a kezeit, majd mélyen meghajolt, és hozatott egy ülőhelyet.
59. Megkerülte a kitüntetett ülőhelyet, amelyen Hiranjagarbha (Brahma) ült, és oldalt megállt.
60. A szeretetteljes Paramesti Brahma parancsára azonban leült az ülőhely közelében, és örömében mosolygott.
61. Ezután a nagy, dicsőséges Vjásza így szólította meg Brahmát: – „Ó isteni Brahma, írtam egy költeményt, amelyet nagyon tisztelnek.
62. Benne van a Védák misztériuma, elmagyaráztam más tárgyakat is. Tartalmazza a Védák összes himnuszait, az Upanisadokat Angáikkal együtt,
63. valamennyi Puránát, és azt a történetet, amelyet magam írtam és az idő három osztályáról, a múltról, jelenről és jövőről neveztem el.
64. Leírtam, milyenek a hanyatlás, a halál, a félelem, a betegség, a létezés és nemlétezés; a különféle hitvallásokat és életmódokat is belevettem.
65. Tartalmazza a négy kaszt szabályait, valamennyi Purána lényegét, az aszkézis leírását, a brahmacsárja szabályait, a föld, a nap és a hold méreteit,
66. a bolygókat, csillagokat, konstellációkat, a négy juga időtartamát, továbbá a Rik, Száma és Jadzsur Védákat, az Adhiátmát,
67. njáját, orthoeópiát, patológiát, adakozást, Pásupatát, az adott célokat szolgáló félisteni és emberi születéseket.
68. Leírtam a zarándoklatokat és szent helyeket, erdőket és tengereket,
69. a mennyei városokat és a Kalpákat; a háború művészetét, a különféle nemzeteket, a nyelveket és az emberek viselkedési módját.
70. Minden benne van ebben a költeményben, de ezen a földön nem találok senkit, aki leírja.
Brahmá szólt
71. Valamennyi ünnepelt, szent életéről híres Rsi közül téged tartalak a legtöbbre, mivel te ismered az isteni misztériumot.
72. Tudom, hogy az igazság nyelvén tártad fel az isteni szavakat, a legelsővel kezdve. Költeménynek mondod ezt a művet, de miért mondjuk annak?
73. Nem születik olyan költő ezen a világon, akinek műve egyenrangú lenne ezzel, éppen úgy, ahogyan a három többi asrama sem lesz soha egyenrangú a családosokéval.
74. Ó Rsi, gondoljunk Ganesára, írja le ő ezt a költeményt.
Ganésa vállalja, hogy megírja a Bháratát
Szauti szólt
Így szólt Vjászához Brahmá, majd hazatért.
75-76. Vjásza megemlékezett Ganesáról az elméjében. És amint az akadályok elhárítójára gondolt, Ganesa, aki mindig kész arra, hogy teljesítse imádói kívánságait, azonnan megjelent azon a helyen, ahol Vjásza ült.
77. Elfoglalta ülőhelyét, Vjásza pedig üdvözölte, és így szólt hozzá: „Ó Ganák vezetője, kérlek, írd le a Bháratát, amelyet az elmémben már megfogalmaztam, de most el fogom ismételni.”
78. Ennek hallatára Ganesa így válaszolt: – „Leírom a művedet, de azzal a feltétellel, hogy a tollamnak nem kell megállnia, még egyetlen pillanatra sem.”
79. Vjásza szólt: „Csak akkor hagyd abba az írást, ha egy szövegrészt nem értesz.” Ganesa kimondta az „Om” szót, vagyis egyetértett. Hozzákészült az íráshoz, és Vjásza diktálni kezdett.
80. Néha, amikor meg akart pihenni, nagyon szorosra kötötte művének csomóit. Így folytatta a diktálást, ahogyan elvállalta.
Szauti magasztalja a Bháratát
Szauti folytatta
81-82. 8800 verset tudok, ennyit tud Suka és talán Szandzsaja is. Ó Muni, máig sem érti senki a szorosra csomózott slókákat, értelmük annyira rejtélyes.
83. Még a mindent tudó Ganesának is el kellett gondolkodnia (a jelentésükön), míg Vjásza sok-sok egyéb verset megírt.
84. E könyv bölcsessége éppen úgy nyitotta fel a világnak a tudatlanság sötétségétől eltakart szemeit, mint a collyrium felviteléhez használt pálcika.
85. A Dharmára, Arthára, Kámára és Moksára vonatkozó értkezéseivel ez a Bhárata éppen úgy űzi el az emberek tudatlanságát, mint