Őt a Védák által lehet megismerni
Hogyan lehet megismerni az Urat (a Bhagavat-tattvát)?
Őt a lélek önragyogó tudása (szvataj-sziddha-gjána) ismeri meg.
Mi ez az önragyogó tudás?
Kétféle tudás (gjána) van: 1. önragyogó (szvatah-sziddha), és 2. érzékszervektől függő (indrija-paratantra). Az önragyogó tudás az a természetes igazság, amely a tiszta szellemi lélek eredeti formájának természete. Ez örök, ahogyan örök az isteni tudat világának egésze is. Ezt az önragyogó tudást nevezik védának vagy amnájának. Ez a Véda, a tiszta tudás (sziddha-gjána-rúpa) formájában úgy száll alá az anyagi világba, mint Rk, Száman, Jadzsur és Atharva, a feltételekhez kötött lelkekkel (baddha-dzsivákkal) együtt; egyedül ez az önragyogó tudás (szvatah-sziddha-gjána). Az anyagi érzékszervekkel is össze lehet gyűjteni egy kis tudást, és ez a második fajta, az indrija-paratantra (érzékszervektől függő).
Meg lehet-e ismerni a Bhagavat-tattvát (az Urat) indrija-paratantra-gjánával (az érzékszervek útján)?
Nem, Bhagaván, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem érhető el az anyagi érzékekkel. Ezért nevezik Adhoksadzsának. Az érzékszervek, valamint az érzékszervi észlelésből nyert anyagi felfogás mindig nagyon messze elmarad a Bhagavat-tattvától, az Úr megismerésétől.
Ha Bhagaván csak az önragyogó tudással (szvatah-sziddha-gjána) érhető el, akkor azzal a szvatah-sziddha-gjánával is el kellene érnünk Őt, amivel most rendelkezünk. Akkor miért kell tanulmányozni a védikus írásokat?
A Véda jelen van minden tiszta szellemi lélek életében, a szvatah-sziddha-gjána formájában. A feltételekhez kötött lelkek különféle szintjeinek megfelelően ez a Véda spontán is megnyilvánulhat az egyik személynek, de rejtve maradhat másvalaki számára. Azért tanulmányozzuk, ismételjük vagy hallgatjuk az írott könyvek formájában megjelenő Védát, hogy a feltételekhez kötött, feledékeny lelkek ismét ráébredjenek az örök, önragyogó igazságra.
Hallottuk, hogy Bhagaván csak a bhakti (odaadó szolgálat) útján ismerhető meg. Ha ez igaz, akkor miért mondjuk azt is, hogy csak a tudás (szvatah-sziddha-gjána) útján érhető el?
Az, amit szvatah-sziddha-gjánának neveznek, az csak a bhakti egy másik neve. Amikor a Legfelsőbb Igazságról (para-tattva) beszélünk, van, aki gjánának, van, aki bhaktinak nevezi.
Akkor miért kárhoztatják a gjánát a bhakti-sásztrákban?
A bhakti szentírásai, a bhakti-sásztrák nagy tisztelettel beszélnek a szvatah-sziddha-gjánáról; sőt kijelentik, hogy e tiszta, önragyogó, lelki tudás nélkül nincs áldás. Másféle gjánát ítélnek el a bhakti-sásztrák: 1. indrija-paratantra-gjána (érzékszervi észlelésen alapuló tudás), és 2. nirvisésa-gjána (személytelen, meg nem különböztető tudás). Ez utóbbi csak az előbbinek a hiánya.
Valamennyi védikus írás ezekről beszél: 1. karma (gyümölcsöző cselekedetek), 2. gjána (spekulatív tudás), és 3. bhakti (odaadó szolgálat). Ezek közül melyikkel lehet megismerni a Bhagavat-tattvát?
Ha a Védák kijelentéseit összességükben vizsgáljuk, látjuk, mindegyik teljesen egyetért abban, hogy Bhagaván nélkül nincs semmi, de semmi megismerni érdemes. A Védákban ajánlott karma (gyümölcsöző cselekvés) végső soron Bhagavánhoz vezet. Amikor a gjána (spekulatív tudás) megtisztul, akkor a lélek lemond minden, a visesa- és nirvisésa-gjánából származó kettősséggel, és nincs más célja, mint Bhagaván. A bhakti (odaadó szolgálat) folyamata természetesen ápolja a közvetlen kapcsolatot Bhagavánnal; ezért mondják, hogy az Urat csak a Védákon keresztül lehet megismerni.