Extatikus hangulatok hullámai Navadvipa-dhámában
Bevezetés
Thakura Bhaktivinoda három nagyon fontos könyvet írt Sri Navadvípa Dháma transzcendentális birodalmáról:
- Sri Navadvipa Dháma Mahátmja (Parikrama Khanda)
- Sri Navadvipa Dháma Mahátmja (Pramana Khanda)
- Sri Navadvipa Bhava Taranga
Az első könyvet a Gaudija Szampradája különféle ágazataiból számos bhakta használja segítségül, hogy elvégezze a parikramát, vagyis a szent hajlék 16 krosára (32 négyzet-mérföldre) terjedő területén elszórt szent helyek körüljárását. A második könyv tartalmazza a szentírások bizonyságait a kilenc szigeten megnyilvánult szent helyek elhelyezkedését és dicsőítését illetően. És a harmadik könyv (ez a kötet) megdöbbentő és elbűvölő leírása Sri Navadvípa Dhámának, ahogyan megjelenik a bhava-sziddha-najana (az isteni extatikus érzelmekben tökéletessé vált szemek) előtt; ahogyan ezt a bhakti-jóga-szamádhi (abszolút transz az odaadó szolgálatban) állapotában látni. Bár látszólag kis méretű (168 egyszerű bengáli vers), ez a munka nagyon, nagyon emelkedett helyet foglal el a bhadzsana-giti (az odaadás énekes könyvei) között. Ha egy szerető bhakta csak egyszer elolvassa, nem tud róla többé lemondani – újra meg újra el kell olvasnia, megolvadt szívvel.
E könyv egy különlegesen fontos jellemzője, hogy Bhaktivinoda a bhava-szamádhi állapotában, a szeretet szemeivel látva írta le azt a titokzatos és fontos helyet, amelyet Isodjanaként, vagyis az Úr kertjeként ismernek. Az anyagi világban sem történeti, sem földrajzi utalás nincs erre a helyre. Prabhupada Srila Bhaktisziddhánta Szarasvati Goszvámi, aki ismerte apjának Bhaktivinodának a belső szándékait, és nagyon értett ahhoz, hogy teljesítse a kívánságait, kiásatta ezt a helyet és sok mást, a világ javára. A Prthu Kunda partján (Ballala Dighi domb közelében) nyilvánította meg a Sri Rádhá Kundaként ismert tavat, és ennek partján állította helyre az Isodjanát, amelyet Bhaktivinoda leírt. Ezen a területen szolgálnak Bhaktisziddhánta Szaraszvati intézményének, a Sri csaitanja Mathának a tagjai, és itt van Paramahamsza Babadzsi Srila Gaurakisora Dásza Goszvámi szamádhi mandirája (emlék-sírja), aki ennek az Isodjanának örök lakója. A kertben sokféle olyan növény van, ami nagyon kedvező Sri Krsna szolgálatában, például gyümölcsfák, virágos kúszónövények és mindenféle exotikus fa.
Aki őszintén elolvassa Bhaktivinoda Navadvipa Bhava Tarangáját, az beengedi a szívébe az ő hangulatait, azt, hogy mennyire akarta imádni az Urat „az Úr kertjében”. Lelki tanítómesterük kegyéből és saját lelki megvalósításuknak megfelelően haladnak előre a bhakták az örök kert ragyogó valóságának megértésében, amely a halandó szemek számára még láthatatlan.
A Thákura szépen bemutatja a következő versekben, hogy mi a különbség az anyagi és a látás között:
Az, akinek szemeit elfedi az anyagi illúzió, csak egy kis házat lát itt, meg egy kis közönséges földet, vizet, néhány dolgot. De ha májá kegyes, és fölemeli a fátylát, akkor egy nagy lelki hajlékot látni.(11)
A Kali-juga elesett, gonosz lelkeinek, akiket szorosan megkötöz az anyagi illúzió, miért lenne meg az a kiváltságuk, hogy meglássák az isteni birodalom összes örök, teljesen lelki és határtalan kincseit? Ezért májá elrejtette a Dhámát a három folyó, Gangá, Jamuná és Szaraszvatí erozív, állandóan változó természetével. Így a materialista szemei csak az árnyékát látják az igazi Májápurnak. (16)
Navadvípa Bhava Taranga költői versei többször is említik az Isodjanának nevezett helyet, pontosabban a 15, 26-29, 42, 70, 163 és 166 versekben. Thakura Bhaktivinoda, a rupanuga bhakták legkiválóbbja a következő versekben tájékoztatott bennünket bizalmas bhadzsanájáról, amelyet ebben a transzcendentális kertben végzett:
Májápur déli részében, a Gangá folyó partján, nagyon közel ahhoz a helyhez, ahol beleömlik a Szaraszvati, van egy Isodjanának (az Úr kertje) nevezett, tágas liget. Legyen az a kert az én örök, odaadó szolgálatom helye. (26)
Ebben a kertben végzi déli kedvteléseit az én Uram, Sri Sacsi-nandana, a bhaktáival együtt. E kert ragyogása a vradzsai Rádhá Kunda területére emlékeztet engem. Bárcsak örökké látnám ezt a jelenetet (27)
Az óriási fák és a sötét kúszónövények nagyon sűrűnek tűnnek. A lombok között sokféle madár énekel az Úr Gaura transzcendentális tulajdonságairól. Van ott egy nagy tó, és egy rendkívül fenséges templom, amely tiszta arany fényben ragyog, gyémántokkal, valamint kék és fehér zafírokkal kirakva. (28)
Sohasem láthatják ezt a kertet a materialisták, akik szemeit összezavarta az anyagi érzéki észlelés illúziója, és akik irigykednek az Úrra. Csak egy kis, tövisekkel fedett földdarabot látnak, amelyet néha teljesen elönt a Gangá folyó heves árvize. (29)
Saját ligetemben, az Isodjana mellett élve imádom a legnagyobb kincset – az Isteni Párt, Sri Sri Rádhát és Krsnát, akik nem különböznek a holdhoz hasonló Sri Gaurangától. (163)