szampatti-vicsára
40. fejezet
A legnagyobb jó szerencse
Vidzsaja-kumára eldöntötte, az ember fokozatosan eléri a legnagyobb jó szerencsét, ha meghallgatja az Úr vradzsai kedvteléseit. Mivel így gondolkodott, föltett egy kérdést.
Vidzsaja-kumára: „Uram, szeretném megtudni, hány szakasz van az Úrról való első hallás és a legnagyobb jó szerencse elérése között.”
Goszvámi: „Öt szakasz van: 1. sravana-dásza (hallás), 2. varana-dásza (kívánság), 3. szmarana-dásza (emlékezés), 4. bhávapadana dásza (az extázis elérése), és 5. prema-szampatti-dásza (a lelki szeretet legnagyobb jó szerencséje.
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, beszélj a sravana-dászáról.”
Goszvámi: „Amikor a lélek hinni kezd a Krsnától való hallásban (Krsna-katha), megszabadul a materializmustól (bahirmukha-dásza). Ebben a szakaszban a lélek arra vágyik, hogy Krsnáról halljon. Lelkesen hallgat egy emelkedett bhaktát. Ezt mondja a Srimad Bhágavatam (4.29.40):
„Kedves királyom, a tiszta bhakták, akik követik a szabályokat és az előírásokat, és akiknek tudata tiszta, nagy lelkesedéssel hallgatják és zengik az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségét. Aki lehetőséget kap arra, hogy ott, ahol e tiszta bhakták élnek, meghallja szavaik szünet nélkül hömpölygő nektárját, mely olyan, akár a folyó hullámzása, az megfeledkezik az élet szükségleteiről – az éhségről és a szomjúságról – és nem hat rá többé semmilyen félelem, bánat és illúzió.”
Vidzsaja-kumára: „Néha az emberek materialistáktól hallanak Krsnáról. Mi az eredménye ennek a hallásnak?”
Goszvámi: „Az ember hallhat Krsnáról egy materialistától, vagy hallhat egy bhaktától. Ez a kétféle hallás sok tekintetben különböző. A materialistától hallóban nem bontakozik ki fokozatosan a hit. Ha azonban egy bhaktától hall, aki arra vágyik, hogy odaadó szolgálatot végezzen, eléri a lelki jámborságot. Valamelyik jövő születésében megjelenik benne a lelki hit. Ha ez a hit megvan, a lélek csak nagy bhakták szájából akar hallani Krsna dicsőségéről. Ezt a szakaszt nevezik sravana-dászának. A sravana-dásza kétféle: 1. krama-suddha-sravana-dásza, és 2. krama-hina-sravana-dásza.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a krama-hina-sravana-dásza?”
Goszvámi: „Amikor a hallás elhatározás nélkül történik, és nem érinti az Úr Krsna kedvteléseit, azt mondják, ’krama-hina.’ Ha nincs szó az Úr Krsna kedvteléseiről, nem fognak megjelenni a raszák.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a krama-suddha-sravana-dásza?”
Goszvámi: „Amikor a hallás nagy elhatározással történik, és érinti az Úr Krsna kedvteléseit, akkor megjelennek a raszák. Krama-suddha-sravana-dásza hallani az Úr Krsna asta-kalija nitja-lílájáról (rendszeres kedvtelések a nap nyolc részében), a születési kedvteléséről és egyéb naimittika-lílákról (alkalmi kedvelések). Az odaadó szolgálat helyes végzéséhez krama-suddha-sravanát kell végezni. Aki újra meg újra krama-suddha-sravanát végez, és hallja az Úr kedvteléseit, megérti, milyen édesek ezek a kedvtelések. Ekkor a halló szívében megjelennek a rágánuga bhakti cselekedetei. Aztán ezt gondolja, „Igen, Szubalában olyan csodálatos extatikus szeretet van! Szakhja-raszában kellene szolgálnom Krsnát, mint Szubala.” Ezt nevezik ’lobhának’, sóvár vágynak. Sóváran imádni Krsnát, Vradzsa felszabadult lakóit követve, ezt nevezik rágánuga-bhaktinak. A szakhja-raszára mondtam példát. Rágánuga-bhakti négy raszában van, a dászjával kezdve. Az Úr Csaitanja, az életünk ura kegyéből neked a srngára-rasza való. Láttad Vradzsa gyönyörű gópijait, arra vágyakozol, hogy olyan legyél, mint ők. Ez a vágyakozás el fog vezetni a vágy teljesüléséhez. Igazából ez tárul fel a lelki tanítómester és a tanítvány beszélgetésében. Ez a sravana-dásza.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan lehet elérni a sravana-dásza tökéletességét?”
Goszvámi: „Amikor a bhakta megérti, hogy az Úr Krsna minden kedvtelése örök, amikor kijelenti, hogy mindegyik tiszta és lelki, el fogják bűvölni a szívét. Heves vágy zaklatja, hogy belépjen azokba a kedvtelésekbe. Amikor a lelki tanítómester látja, hogy a tanítvány alkalmas, meg fogja mutatni neki a szentírásokban felsorolt tizenegy bhávát. Sravana-dásza az, amikor a tanítvány szenvedélyesen oda van az Úr kedvteléseiért. Ha ez nagyon fölzaklatja, eléri a varana-dászát.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, mi a varana-dásza?”
Goszvámi: „A tizenegy bháva bilincseivel megkötözött szív szenvedélyesen ragaszkodik az Úr kedvteléseihez. A tanítvány sírva borul a lelki tanítómestere lábaihoz. Aztán megnyilvánul a lelki tanítómester eredeti formája, mint szakhi, a tanítvány pedig szolgálólányként jelenik meg. Ez a tanítvány gópiként akar odaadó szolgálatot végezni. Lelki tanítómesterét szolgálva eléri az élete célját, és gyönyörű lány lesz Vradzsában. A tanítvány ezt mondja (Raghunátha dásza Goszvámi, Premámbhodzsa-marandakhja-sztava-rága 11-12):
„Szájába szalmaszálat vesz, tiszteletteljes hódolatát ajánlja neked. Nagyon boldogtalan. Kérlek, keltsd őt életre, hintsd meg szolgálatod nektárjával. „Sri Rádhá gópi barátnője, ahogyan a kegyes Úr Krsna soha nem utasít el egy meghódolt lelket, még akkor sem, ha sok rosszat követett el, én most téged kérlek, ne utasíts el engem.”
„Ezt az állapotot nevezik varana-dászának. Szakhi-formájában a lelki tanítómester kijelöl a tanítványának egy lakóhelyet Vradzsában, és utasítja, vegyen menedéket az Úr Krsna szent nevénél, és meditáljon a kedvtelésein. Buzdítja is, mondván, ’Hamarosan eléred, amire a szíved vágyik.’”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szmarana-dásza?”
Goszvámi: „Rúpa Goszvámi ezt írja (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.150-152): ’A bhakta mindig Krsnán meditáljon, mint szeretete tárgyán, hallja és zengje a dicsőségét, éljen Vradzsa földjén. A szádhaka és sziddha bhakták járjanak Vradzsa felszabadult lakói nyomdokaiban, olyanok akarjanak lenni, mint ők. Így értik a bölcsek a vaidhi-bhakti cselekedeteit, amelyek hallással és énekléssel kezdődnek.’”
Vidzsaja-kumára meghallgatta ezt a három verset, és megkérdezte, „Mit jelentenek ezek a szavak, ’kurjád vászam vradzse szadá (a bhaktának mindig Vradzsa földjén kell élnie?”
Goszvámi: „Dzsíva Goszvámi elmagyarázta: ’A testet Vradzsa-mandalába helyezni annyi, mint betenni az Úr kedvteléseinek körébe. Aki a fizikai testében nem élhet Vradzsában, meditáljon a vradzsai életről. Ezzel a meditációval eléri a végső célt. Aztán az egyik szakhi követője lesz, azt a szakhit szolgálja az erdőben, mindig azon a szakhin és az Úr Krsna iránt érzett szeretetén meditál. Végezd hát durva anyagi testeddel a vaidhi-bhakti cselekedeteit – hallás, éneklés, stb. – és a tizenegy bhávával meditálj egy felszabadult, vradzsai szakhi kedvtelésein. Így foglald le az anyagi testedet a vaidhi-bhakti cselekedeteiben. Amikor a lelki tested megnyilvánul, semmit nem tudsz elviselni, ami nem Vradzsával kapcsolatos.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, beszélj világosan erről az útról.”
Goszvámi: „Ez a szó, ’vradzsa-vásza,’azt jelenti, kerüld el a materialisták társaságát. El kell ismételni az Úr Hari szent neveinek előírt számát, meditálni kell az Úr asta-kalija kedvtelésein. Ne gondolj úgy az anyagi testedre, mint ellenségedre. Használd inkább az Úr kedvező szolgálatában a testedet, és mindent, ami azzal kapcsolatos.”
Vidzsaja-kumára (hosszas gondolkodás után): „Uram, amit mondasz, nagyon tetszik a szívemnek. Hogyan tudom elszánni magam, hogy ezt az utat kövessem?”
Goszvámi: „Elszánt lesz a szív, ha eléri a rágánuga-bhaktit. Miért ne? Legyan a rágánuga-bhakti bármilyen csekély, a bhakta Vradzsához fog vonzódni. Nem vonzzák többé az anyagi dolgok. Ha aggódsz, hogy letérhetsz az útról, akkor először csak fokozatosan haladj. Ha már állhatatos vagy, nem is tudsz letérni az útról.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, beszélj erről a fokozatos útról.”
Goszvámi: „Minden nap bizonyos ideig zengd a szent nevet, őszinte szeretettel, elkerülve az anyagi félbeszakításokat. Emeld fokozatosan az így töltött időt. Aki végül minden idejét így tölti, nagyon csodálatosan fogja szeretni Krsnát. Minden külső dologtól retteg, ami megszakíthatja ezeket a cselekedeteket.”
Vidzsaja-kumára: „Hány napig kell így gyakorolni?”
Goszvámi: „Amíg meg nem szabadulsz minden anyagi akadálytól, vagy a meditációnak már nincsenek anyagi akadályai.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az, szeretettel emékezni a szent névre? Kérlek, magyarázd el világosan.”
Goszvámi: „A bhakta kezdetben örömmel zengi a szent nevet. Az öröm arra indítja, hogy ezt gondolja, ’A szent név az enyém.’ Ebből a birtoklásérzetből lesz a szeretet a szent név iránt. Fokozatosan megjelenik a tiszta extatikus szeretet (bháva). Ezt nevezik ’bhávapana-dászának.’ A szmarana-dászában a szeretet csak külső rávetítés. A bhávapana-dászában azonban megjelenik a hiteles, tiszta szeretet. Így aztán a bhakta végül eléri a premát, a legnagyobb szeretetet. Ennek a neve ’upászaka-nistha.’ Van egy másik út is, amit ’upászja-nisthának’ neveznek.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az upászja-nistha?”
Goszvámi: Ha tiszta szívedből arra vágysz, hogy elérd a premát, fogadd meg ezt a tanácsot, amelyet Raghunátha dásza Goszvámi ad (Manah-siksa 3. vers):
„Elmém, hallgass meg! Ha Vradzsában akarsz élni, születésről születésre, és közvetlenül akarod szolgálni a fiatal isteni párt, akkor mindig emlékezz nagy szeretettel, és borulj le Szvarúpa Dámodara, Rúpa és Szanátana Goszvámik, valamennyi társuk és követőjük előtt.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan tisztít meg fokozatosan a meditáció az Úr asta-kalija kedvtelésein?”
Goszvámi: „Gondolj arra, mit mondott Rúpa Goszvámi (Uddzsvala-nilamani, Gauna-szambhóha-prakarana) az Úr asta-kalija kedvteléseiben megjelent csodálatos raszákról:
„Mivel parttalan, páratlan és felmérhetetlen, én a rasza óceánjának csak a partján állok, édességeinek csak egyetlen cseppjét érintem.”
„Miért ne lenne ez így? A rasza óceánja lelki, csodálatos, mindent átható, és parttalan. Ha valaki megpróbálja a lelki rasza-óceánt szavakkal leírni, elkerülhetetlen, hogy a szavai ne legyenek teljesek és tiszták. Még ha maga a Legfelsőbb Úr beszél is róla, a hallgatók és olvasók tele vannak az anyagi világ hibáival, nem fogják tökéletesen megérteni. A rasza óceánja tehát felmérhetetlen, csak a partján állhatunk, és csak egyetlen cseppjét érthetjük meg.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, ha ez így van, akkor hogyan lehet valami elképzelésem a lelki raszákról?”
Goszvámi: „A mádhura rasza parttalan, páratlan és felmérhetetlen. Ilyenek az Úr Krsna kedvtelései. Az Úr Krsnának azonban van két transzcendentális tulajdonsága, és ez reményt kelt bennünk: Ő mindenható, és mindent megtehet, ami Neki tetszik. Ezért bár a rasza óceánja páratlan, parttalan és felmérhetetlen, Ő mégis össze tudja zsugorítani annyira, hogy beférjen az anyagi világba. Az anyagi világ igazából nagyon kis hely. Mégis, ha Krsna akarja, el tudja hozni a rendkívül dicsőséges raszákat a kicsi és jelentéktelen anyagi világba. Kegyesen alászáll az anyagi világba, magával hozza örök lelki raszáit és kedvteléseit. Elhozza a saját lelki világát, Mathurá-mandalát, amelyet nem érinthet meg az anyag. Ne kérdezd, hogyan teszi. Miért? Mindent a felfoghatatlan energiája hoz le. Még a félistenek és más emelkedett lények sem elég értelmesek ahhoz, hogy megértsék, ez hogyan történik. Ilyen módon nyilvánította meg az Úr a vradzsai kedvteléseit, amelyek az összes kedvtelés közül a legjobbak, és amelyeket nem érinthet meg az anyag. Nem panaszkodom csak azért, mert nem tudom teljesen vagy tökéletesen megérteni.”
Vidzsaja-kumára: „Ha a Úr prakata (megnyilvánult) és aprakata (megnyilvánulatlan) kedvtelései ugyanazok, akkor az aprakata kedvteléseket miért tekintik jobbnak?”
Goszvámi: „Ez a kétféle kedvtelés azonos. Efelől nincs kétség. Mindkettő tökéletes, teljes, nem érintheti meg az anyag. A prakata kedvteléseketaz anyagi világban bebörtönzött lelkek is láthatják, emlékezhetnek rájuk, az aprakata kedvteléseket azonban csak a megtisztult lelkek láthatják, akik érett odaadó szolgálatot végeznek, és elérték a bhávapana-dásza szakaszt.
„Vidzsaja-kumára, neked elárulhatom ezt a titkot. És miért? Érdemes vagy arra, hogy megtudd. A szmarana-dásza hosszas gyakorlása alkalmassá tesz a bhávapana-dászára. A szmarana-dászában már kezdetét veszi az anyagi szennyeződéstől való megtisztulás, de a tisztulás csak a bhávapana-dászában teljes. A tiszta szádhana-bhaktit a szmarana-dásza útján lehet elérni. Az Úr kegyéből megjelenik a tiszta odaadó szolgálat a bhakta szívében. Ez a tiszta odaadás vonzza Krsnát. Így haladja meg a bhakta, Krsna kegyéből, a szmarana-dászát. A Legfelsőbb Úr maga mondja (Srimad Bhágavatam 11.14.26):
„Amikor a beteg szemet gyógykenőccsel kezelik, lassan visszanyeri a látóképességét. Ugyanígy, amikor dicsőségem hallása és éneklése megtisztít egy tudatos élőlényt az anyagi szennyeződéstől, ismét megláthat Engem, az Abszolút Igazságot, finom lelki formámban.”
„Ezt mondja a Brahma-szamhitá (5.38) is:
„Góvindát imádom, a legelső Urat. Mindig látja Őt a bhakta, aki a szeretet kenőcsével kente be a szemeit. Őt látja szívében a bhakta, Sjámaszundara örök formájában.”
„A bhávapana-szakaszban a bhaktának már van lelki látása, láthatja a lelki tanítómesterét, mint szakhit és júthésvarit. Láthatja az Úr Krsnát is, mint Goloka urát. De amíg teljesen fe nem bomlott a finom anyagi teste (linga-sarira), addig nem éri el a szampati-dászát (a legnagyobb jó szerencsét), és nem látja Krsnát minden pillanatban. A bhávapana-dászában a tiszta lélek tökéletesen uralkodik a durva és finom anyagi testein. A lélek azonban csak az Úr Krsna teljes és tökéletes kegyéből éri el a végső lelki célt, amelyben teljesen megszakít minden kapcsolatot az öt elem anyagi világával. A bhávapana-dászát nevezik ’szvarúpa-sziddhinek,’ és a szampatti-dászát ’vasztu-sziddhinek’ is.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan látja a bhakta az Úr Krsna nevét, formáját, tulajdonságait, kedvteléseit és hajlékát, amikor eléri a vasztu-sziddhit?”
Goszvámi: „Nem tudok válaszolni. Ha majd én magam elértem a vasztu-sziddhit, akkor meglátom, és elmondom. Szampatti-sziddhiben te is biztosan megérted. Megérted minden küszködés nélkül. És miért? Mindent magad előtt látsz. Nem kell kérdéseket föltenned. A közönséges ember még azt sem tudja megérteni, mit lát a lélek a szvarúpa-sziddhi vagy bhávapana-dásza szakaszában. És miért? A közönséges ember nem érti meg, amikor a bhávapana-dászában levőelmondja, hogy mit lát. A szvarúpa-sziddhiben levő lélek természetéről írja Rúpa Goszvámi (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.3.29 és 1.4.12):
„Ha valaki teljesen elkülönült az anyagi élvezettől, eljutott a tiszta, extatikus odaadáshoz, akkor se irigykedjenek rá, ha véletlenül néha úgy találják, hogy nincs minden tekintetben az odaadó szolgálat szintjén. „Csak a legszerencsésebbek érhetik el ezt a sikert az életükben. Akik csak elméleti úton tanulmányozzák a védikus írásokat, soha nem érthetik meg, hogyan megy végbe ez a fejlődés.”
Vidzsaja-kumára: „Ha ez így van, a Brahma-szamhitá és más írások miért próbálják mégis elmondani, hogy milyen Goloka világa?”
Goszvámi: „Amikor az Úr kegyéből elérik a szvarúpa-sziddhit, Brahmá és a félistenek nagyon sokat imádkoznak, hogy elmondhassák, mit láttak. A közönséges, lelkileg kevésbé fejlett emberek azonban nem tudják jól megérteni ezeket az imákat. Nincs is szükség arra, hogy a bhakták ezt mind megértsék. Az Úr Krsna kegyéből megnyilvánulnak a prakata kedvtelések, és te imádhatod Őt. Minden tökéletességet elérsz, ha így teszel. Hamarosan nagy lelki hited lesz, és megjelenik előtted Goloka lelki világa. Gokula ugyanaz, mint Goloka. És miért? Gokula és Goloka nem különböző helyek. Ezt a lelki birodalmat nem látják a materialisták. Nem érik el a szvarúpa-sziddhit. Ezeket a lelki igazságokat csak az arra érdemesek láthatják. Tedd elégedetté Krsnát, szolgáld Őt nagy odaadással. Teljesítsd a parancsait. Hamarosan a kegyében részesülsz. Aztán tiszta és tökéletes lesz a látásod.”
Vidzsaja-kumárának már nem voltak kétségei. Követte a tizenegy bhávát. Az Úr Krsna szép formáján és kedvtelésein meditált. Egy kunyhóban élt a tengerparton, és mindig megízlelte a tiszta lelki szeretet (prema) édességét. Közben Vradzsanátha anyja megbetegedett kolerában, és meghalt. Vradzsanátha és a nagyanyja hazatértek. Vradzsanátha tiszta szívében megjelent a tiszta szeretet (prema) a szakhja-raszában. Napjait a vaisnavák között töltötte, a Gangesz partján, Sridháma Navadvipában. Vidzsaja-kumára lemondott a családi életről, fölvette a szannjászi kaupináját. Megélt egy kevés mahá-praszádamon, amit madhukári koldulással szerzett. A nap nyolc részében Sri Sri Rádhá-Krsnán meditált. Éjjel keveset aludt. Megtisztelt egy kevés praszádamot. Amikor ébren volt, az isteni párt szolgálta a napszaknak megfelelő módon. A dzsapa gyöngyökön mindig az Úr Hari szent neveit zengte. Néha táncolt, máskor sírt, vagy mosolyogva nézte az óceán hullámait. Ki értheti meg odaadó életének jeleit? Fölvette a Nimai dásza Babadzsi nevet. Nem beszélt haszontalanul, az ilyet meg sem hallotta. Nagyon alázatos volt. A cselekedetei tiszták voltak. Megszilárdult az odaadó szolgálatban. Ha valaki mahá-praszádamot vagy kaupinához való anyagot ajánlott neki, csak annyit fogadott el, amennyire tényleg szüksége volt. Soha nem vett el többet. Amikor az Úr Hari szent neveit zengte, szemeiből ömlöttek a könnyek, borzongott, hangja elcsuklott. Már néhány nap után tökéletes lett az odaadó szolgálatban. Elnyerte az Úr Krsna kegyét, méltó lett arra, hogy belépjen az aprakata kedvtelésekbe. Amikor meghalt, az anyagi testét, mint Haridásza Thákuráét, a tengerparton földelték el. Haribol.
Lelki tanítómestere, az Úr Krsna és a vaisnavák kegyéből ez a Bhakivinoda nevű szegény ember sokat vesződött azzal, hogy megírja ezt a könyvet.
Ezt a könyvet, a Dzsaiva-dharmát bengáli nyelven írta, a Gangesz partján fejezte be a Navadvipában, a godrumai Szurabhi-kundzsában, Mágha hónap teliholdas napján, 410 évvel azután, hogy az Úr Csaitanja megjelent ebben a világban.
Hinni fognak ebben a könyvben azok, akik arra vágyakoznak, hogy elérjék az Úr Gaura, a Kali-juga megszabadítója lábait.
Átkot mondok arra, akiben a legkisebb nyoma sincs a hitnek, és mégis elolvassa ezt a könyvet.
A száraz, személytelen felszabadulás elméletét vallók nem érthetik meg Krsnát. Az Úr Krsna vradzsai kedvteléseit csak hittel lehet tisztán megérteni.
Vége.