3. rész
A végső cél leírása
Prajódzsana-tattva-nirúpana
1. fejezet
Prajódzsana-nirnaja-prakarana
Mi a végső cél?
80. A tudatlanságból álló, tompa anyagi világ nem a végső cél.
Cshándógja Upanisád 7.24.2:
„Az emberek azt mondják, a gazdagság sok tehén, ló, elefánt, arany, szolgák, feleségek, földek és házak birtoklása. Én nem azt mondom, hogy ezek a dolgok a gazdagság. A gazdagság valami más.”
Srimad Bhágavatam 2.1.39:
„Az embernek rögzítenie kell az elméjét az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki egyedül jelenik meg oly sokféle megnyilvánulásban, ahogyan a közönséges emberek ezer és ezer megnyilvánulást teremtenek álmukban. Az embernek az egyetlen, teljes gyönyörrel teli Abszolút Igazságra kell összpontosítania az elméjét, másként letér a helyes útról, és saját maga lesz mélyre süllyedésének oka.”
Srila Dzsiva Goszvámi mondja:
Az illuzórikus energia, májá hatalmába keríti a feltételekhez kötött lelket. A lélek elfelejti eredeti lelki azonosságát, elfogadja az illúziókat, amelyeket májá helyez eléje, és így szenved az ismétlődő születés és halál világában, amelynek látszólag nincs kezdete.
81. A változatosság nélküli, személytelen felszabadulás sem a végső cél.
Cshándógja Upanisád:
„Aztán a lélek fölemelkedik a ragyogó égre, és az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ragyogó formájához közeledik. Aztán a lélek megnyilvánítja eredeti lelki formáját.”
Svetásvatara Upanisád 6.15:
„Azok, akik ismerik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, felülemelkednek a halálon.”
A Srimad Bhágavatam mondja:
„Legfelsőbb Úr, a nagy lelkek nem vágynak arra, hogy elérjék a személytelen felszabadulást. Megízlelik transzcendentális kedvteléseid nektáróceánját. Olyanok, mint az éneklő hattyúk, akik lábaid lótuszvirágánál játszanak.”
Srila Gauda Púrnánanda mondja:
„A tat szó jelenti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki a transzcendentális boldogság nektáróceánja. A tvam szó az egyéni szellemi lelket jelenti, aki nagyon szenved, és a szíve egy seregnyi anyagi gond miatt reszket. Ez a kettő nem egy. Különböznek egymástól. Ez az igazság. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az, akit valamennyi világnak szolgálnia kell. Te az Ő szolgája vagy. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtett mindent, ideértve a három világot, a napot, a holdat, és minden mást. Ő sohasem zaklatott vagy boldogtalan. Idővel az egész anyagi világ Beléje lép. Még Brahmá félistennek és a Védáknak sincs hatalmuk, hogy leírják az Ő egész dicsőségét. Ő a legfelsőbb irányító, és az anyagi kötőerők nem érinthetik meg. Miért ismételgeted nekem ezt a mondást, szo’ham (én a Legfelsőbb vagyok)? Miért akarsz engem szerencsétlenné tenni?”
82. Bár a Legfelsőbb személytelen arculatának megvalósítása nem a végső cél, néha egy hasznos közbülső szakasz.
A Legfelsőbb személytelen arculatának megvalósítása néha hasznos, a lelki fejlődés egy adott szakaszában. Ezt látjuk a szentírások következő megállapításaiban, az Isá Upanisáddal (7) kezdve:
„Aki megkülönböztetés nélkül, mindig lelki szikraként, minőségileg az Úrral egyenlőnek látja az élőlényeket, az a dolgok igazi ismerője lesz. Mi hozhat akkor egy ilyen személynek aggodalmat vagy illúziót?”
Cshándógja Upanisád:
„Az vagy te, Svetaketu.”
Gopála-tápani Upanisád:
„Így kell gondolkodni: Minőségben egy vagyok az Úr Gopálával.”
Nrsimha-tápani Upanisád:
„Ezután belép a Legfelsőbbe.”
A Legfelsőbb személytelen arculatának megvalósítása nem lényeges, és teljesen el lehet hanyagolni, amint azt a szentírások következő megállapításaiból látjuk, kezdve a Srimad Bhágavatam 10.14.3 versével:
„Uram, Krsna, az a bhakta, aki letér az empirikus filozófiai spekuláció útjáról, amelynek célja a Legfelsőbb létezésébe való beleolvadás, és ehelyett a Te dicsőségedről és cselekedeteidről hall egy hiteles szádhutól vagy szenttől, és aki becsületes életet él a társadalmi állásának megfelelően, az elnyerheti a rokonszenvedet és kegyedet, bár Te adzsita vagy legyőzhetetlen vagy.”
Sri Csaitanja Maháprabu mondja a Csaitanja-csaritámrta, Madhja 6.175-ben:
„A mellékes hangvibráció, a tat tvam aszi (’ugyanaz vagy’) az élőlény felvilágosítását szolgálja, ám a fő hangrezgés az omkára. Az omkárával nem törődve Sankarácsárja a tat tvam aszi-t hangsúlyozza.”
83. De az imperszonalizmus közbülső szakasza nem mindig javasolt.
Isá Upanisád 12:
„Akik a félistenek imádatával foglalkoznak, a tudatlanság legsötétebb rétegeibe kerülnek, akik viszont a személytelen abszolútat imádják, azok még ennél is rosszabbul járnak.”
Srimad Bhágavatam 10.14.4:
„Kedves Uram, a Neked végzett odaadó szolgálat az egyetlen kedvező út. Ha valaki elhagyja ezt csupán a spekulatív tudásért vagy azért a megértését, hogy ezek az élőlények szellemi lelkek, és az anyagi világ hamis, akkor nagy bajba kerül. Az egyedüli nyereség gondot okozó és kedvezőtlen cselekvés lesz. Törekvései olyanok, mint csépelni a héjat, amelyben már nincs rizsszem. Vesződése nem jár eredménnyel.”
Srimad Bhágavatam 10.2.32:
„Lótuszvirág szemű Urunk, az abhakták, akik szigorú lemondásokat és vezekléseket vállalnak, hogy a legfelsőbb helyzetbe kerüljenek, talán felszabadultnak gondolják magukat, értelmük azonban tisztátalan. Leesnek felsőbbrendűnek vélt helyzetükből, mert nem törődnek lótuszvirág lábaiddal.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 22.29:
„Sok olyan májáváda iskolához tartozó elmélkedő filozófus (gjáni) akad, aki felszabadultnak tekinti, és Nárájanának nevezi magát. Értelmük azonban nem tisztul meg, ha nem merülnek el Krsna odaadó szolgálatában.”
84. A lelki változatosság helyzete a lelki fejlődés végső szakasza.
„Cshándógja Upanisád 8.1.2-3:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a lelki égben lakik, és a szív egében élő egyéni szellemi lélek egyaránt a lelki és az anyagi világok között mozognak. Mindketten beléphetnek Agnilokára, Vájulokára, a napba, a holdba, a csillagokba, a villámba. Beléphetnek a lelki világba, amely valódi, és az anyagi világba, amely nem örök valóság.”
Sri Brahma-szamhitá 5.29:
„Góvindát imádom, az őseredeti Urat, az első ősatyát, aki szurabhi teheneket legeltet, és akit milliónyi kívánságfától övezett, lelki csodakövekből épült hajlékain laksmik és gópik százezrei szolgálnak szüntelen, mélységes tisztelettel és ragaszkodással.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 20.155:
„Az Istenség eredeti, Legfelsőbb Személyisége Krsna, és eredeti neve Góvinda. Minden fenséggel teljes, és örök hajlékát Goloka Vrndávanának hívják.”
2. fejezet
Sztháji-bháva-prakarana
Heves vagy folytonos extázis
85. Amikor a lelki szeretet fokozódik, eléri a ratinak nevezett szakaszt.
Cshándógja Upanisád:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden. Aki Őt látja, dicsőíti és megérti, eléri a lelki szeretetet (rati), lelki kedvteléseket élvez, az Úr személyes társa lesz, megtelik lelki boldogsággal, független, és odamehet, ahova neki tetszik.”
Az Úr Krsna mondja a Bhagavad-gitá 3.17-ben:
„De aki az önvalóban találja meg örömét, az önvalóban megvilágosult, és egyedül az önvalóval teljesen elégedett – számára nincsen kötelesség.”
Agni Purána:
„Amikor a lelki szeretet fokozódik, rativá lesz. A rati ébreszti fel az Úr Krsnával való szerelmes kapcsolat ízét.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (a Bhakti-raszámrta-szindhu 1.3.1 & 4-ben):
„Amikor az odaadó szolgálat a tiszta jóság transzcendentális szintjén van, olyan, mint a Krsna iránti szeretet napfényének egy sugara. Ilyenkor az odaadó szolgálat különféle ízekkel lágyítja meg a szívet, és bhávának (érzelem) nevezik. Ekkor az Úr Krsna feltárja ragyogó, eredeti formáját, megnyilvánul a bhakta meditációjában.”
86. Amikor a rati különösen ragyogó és boldog lesz, és amikor szenvedélyesen egyedül az Úr Krsnára irányul, pritivé válik.
Taittirija Upanisád 3.6.1:
„Aztán megértette, hogy a Legfelsőbb a boldogság. Minden a boldog Legfelsőbbtől született. Minden a boldog Legfelsőbb hatalmából él. Minden belép a boldog Legfelsőbbe.”
Visnu Purána:
„Uram, imádkozom, hogy bárhova is menjek a következő ezer születésemben, mindig tiszta szeretettel legyek Irántad, Istenség tévedhetetlen, Legfelsőbb Személyisége.
Imádkozom, hogy mindig emlékezzek Rád. Imádkozom, hogy olyan szeretetet érezzek Irántad, mint a bolondok az anyagi tárgyak iránt. Imádkozom, hogy a szívemet sose hagyja el a szeretet.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 23.13:
„Amikor ez az extatikus érzelmi szint felerősödik, Istenszeretetnek nevezik. Ez a szeretet az élet végső célja, és minden gyönyör forrása.”
87. Amikor nagyon intenzív, és amikor a szerető nagyon birtokolni kívánja azt, akit szeret, a priti premává lesz.
Katha Upanisád 1.2.23:
„A Legfelsőbb Urat nem lehet elérni szakértő magyarázatokkal, óriási értelemmel, sőt még sok hallással sem. Őt csak az éri el, akit Ő maga választ. Az ilyen személynek megnyilvánítja a saját formáját.”
Gopála-tápani Upanisád:
„Az anyagi vágyaktól mentes bölcsek mindig arra törekszenek, hogy elérjék az Úr Visnu legfelsőbb hajlékát. Az Úr Visnu megjelenik előttük az eredeti formájában, mint tehénpásztor fiú, és megmutatja nekik a saját hajlékát.”
Sri Nárada-pancsarátra:
„Emelkedett személyek, mint Bhisma, Prahláda, Uddhava és Nárada azt a felébredést nevezik bhaktinak (odaadásnak), amikor tántoríthatatlan birtoklásérzet fejlődik ki az Úr Visnuval kapcsolatban, vagy más szavakkal, amikor a személy azt gondolja, hogy egyedül Visnu a szeretet tárgya, és senki más.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (a Bhakti-raszámrta-szindhu 1.4.1-ben):
„Amikor a szív teljesen meglágyult és minden anyagi vágytól mentes, és amikor az érzelmek nagyon erőssé válnak, a bhakta kezd nagyon ragaszkodni Krsnához. Ezt a megtisztult érzelmet nevezik tiszta szeretetnek.”
88. Amikor a szeretet bizalmas lesz, és a szerető biztos a helyzetében, a prema pranajává válik.
Taittirija Upanisád 2.7.2:
„Az élőlény félelemnélkülivé lesz, ha menedéket vesz a Legfelsőbbnél, aki az anyagi szemek számára láthatatlan, aki nem anyagi személy, anyagi szavakkal leírhatatlan, és nincs anyagi hajléka.”
Srimad Bhágavatam 10.18.24:
„A vesztes Úr Krsna Sridámát vitte.”
Sri Rúpa Goszvámi (Bhakti-raszámrta-szindhu 3.3.108):
„Ha megvan Krsna felsőbbrendűségének teljes ismerete, a Vele való baráti kapcsolatban mégis teljesen hiányzik a tisztelet, azt a szakaszt gyengéd szeretetnek nevezik.”
89. Amikor jelen van a ravaszság halvány visszatükröződése, és a szeretet egyszerre csodálatos és kellemes, a pranajából mána lesz (féltékeny harag).
Taittirija Upanisád 3.10.4:
„Úgy kell imádni Őt, mint a legfelsőbb elmét. Lehet Őt imádni féltékeny haraggal telten.”
A Srimad Bhágavatam mondja:
„Néha összeráncolják a szemöldöküket. A szeretet érzelmei uralkodnak rajtuk.”
Sri Rúpa Goszvámi (Uddzsvala-nilamani, Srngára-bheda-kathana, 102):
„A szerelmi ügyek alakulása fiatal párok között olyan, mint egy kígyó mozgása. Emiatt kétféle harag keletkezik a fiatal párokban: harag okkal és ok nélkül.”
90. Amikor a szív megolvad, a premából sznéha lesz.
Brhadáranjaka Upanisád 1.4.8:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvesebb, mint a fiak, gazdagság, bárminél kedvesebb.”
Srimad Bhágavatam:
„Őt nézték, és legyőzte őket a szeretet. Ide és oda mentek. A nők nagyon vágytak arra, hogy lássák Dévaki fiát, kiszaladtak a szobáikból.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 3.143-144:
„„Megértvén, hogy az Úr Csaitanja belépett a lemondott életrendbe, Sacsimátá sírva így szólt Hozzá: ’Nimái, életem! Ne légy oly kegyetlen, mint bátyád, Visvarúpa!
Visvarúpát nem láthattam többé, miután a lemondott rendbe lépett,’ folytatta Sacsi mama. ’Ha megteszed, amit Ő, az minden bizonnyal a halálomat fogja okozni.”
91. Amikor a szerelmes vágyai erősek, szneha rágává válik.
Brhadáranjaka Upanisád:
„Ha egy személy ismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és azt mondja, ’Itt van az Istenség Legfelsőbb Személyisége,’ miért kívánna ragaszkodni ehhez az anyagi testhez?”
Srimad Bhágavatam 1.8.25, Kunti királynő mondja az Úr Krsnának:
„Bárcsak mindezek a gyötrelmek újra meg újra megtörténnének, hogy újra és újra láthassunk Téged, hiszen ha Téged látunk, az azt jelenti, hogy nem látjuk többé az ismétlődő születést és halált.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 3.143-145:
„„Megértvén, hogy az Úr Csaitanja belépett a lemondott életrendbe, Sacsimátá sírva így szólt Hozzá: ’Nimái, életem! Ne légy oly kegyetlen, mint bátyád, Visvarúpa!
Visvarúpát nem láthattam többé, miután a lemondott rendbe lépett,’ folytatta Sacsi mama. ’Ha megteszed, amit Ő, az minden bizonnyal a halálomat fogja okozni.”
Az Úr így felelt: ’Drága anyám, kérlek, hallgass meg! Ez a test a tiéd. Nekem semmim sincs.”
92. Amikor a szerető és a szeretett közötti érzelmek minden pillanatban megújulnak, a rága anurágává válik.
Taittirija Upanisád:
„A bölcs mindig arra vágyik, hogy elhagyja ezt az anyagi világot, és közeledjen az Istenség Legfelsőbb, boldog Személyiségéhez.”
Srila Vászudéva Ghosa mondja:
(Három bengáli vers következik, fordítás nélkül.)
93. Amikor olyan csodáktól ittasult meg, amelyeknek nincs párjuk, vagy amelyeknél nincs jovv, az anurága mahábháva lesz.
Mundaka Upanisád 3.2.8:
„Ahogyan a folyók elhagyják neveiket és formáikat, és beleömlenek a nagy óceánba, úgy hagyja el anyagi nevét és formáját a megvilágosult lélek, és találkozik az Istenség Legfelsőbb, ragyogó Személyiségével.”
Srimad Bhágavatam 10.19.16:
„A gopik elteltek boldogsággal, amikor az Úr Krsnát nézték. Nélküle egy pillanat száz jugának tűnt.”
Srila Rúpa Goszvámi mondja:
„A legemelkedettebb felszabadult lelkek között az Úr Krsna iránti szeretet a mahábhávaként ismert szakaszig erősödik.”
3. fejezet
Rasza-prakarana
A raszák
94. Amikor a különféle számagrik (alkotóelemek) táplálják, a rati raszává (nektári ízzé) válik.
Taittirija Upanisád 2.7.1:
„Amikor valaki megérti az Istenség Személyiségét, az öröm tárházát, Krsnát, ő maga is transzcendentálisan boldog lesz.”
Agni Purána:
„Nincs nektár (rasza) szeretet nélkül, és nincs szeretet nektár nélkül. A szeretet teremti a nektárt. A nektár teremti a szeretetet.”
Srila Bharata Muni mondja:
„Az extatikus szeretet nektárt (raszát) teremt. Ez a bizonyíték, hogy a szeretet és a nektár nem különböznek egymástól.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 19.180-182:
„E szinteket együttesen szthájibhávának, az odaadó szolgálat során megnyilvánuló szakadatlan Istenszeretetnek nevzik. E szintek mellett a vibháva és anubháva szintekkel is találkozunk.
Amikor az extatikus szeretet magasabb szintje a száttvika és a vjabhicsári jellemzőivel keveredik, a bhakta változatos nektári ízekként tapasztalja meg Krsna szeretetének transzcendentális boldogságát.
Ezek az ízek olyanok, mint amikor joghurtot, kandiscukrot, ghit, feketeborsot és kámfort keverünk össze, és olyan finomak, akár az édes nektár.”
Brhadáranjaka Upanisád 4.4.17:
„A bölcs ember megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akit a bhakták az öt raszában imádnak. Őt megértvén, a bölcs ember halhatatlan lesz. Eléri a transzcendentális boldogság nektárját.”
Varáha Purána:
„A Védák sokféle módon dicsőítik az Úr Harit, akit a bhakta úgy szeret, mint a fiát, fivérét, barátját, urát és férjét.”
A Csaitanja-csaritámrta mondja:
„Az odaadó szolgálatból származó transzcendentális ízek is ötfélék.
96. Az első a sánta-rasza (semlegesség).
Cshándógja Upanisád 3.14.1:
„A sánta-raszában levő bhakta úgy imádja az Urat, hogy azt mondja, minden a Legfelsőbb.”
A Srimad Bhágavatam mondja:
„A békés, tisztaszívű, cölibátusban élő bölcsek a lelki világba, az Istenség Legfelsőbb Személyisége hajlékába mennek.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 19.189:
„A sánta-bhakták csoportjába tartozik többek között a kilenc Jogéndra és a négy Kumára.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 23.54, 19.211, 19.215, 19.217-218:
„A semlegesség helyzete addig a pontig növekszik, amíg az ember képessé nem válik méltányolni az Istenszeretetet. A szolgálat íze az ösztönös Istenszeretet szintjéig fokozatosan erősödik.
Amikor az ember elválaszthatatlanul ragaszkodik Krsna lótuszvirág lábához, eléri a samatá szintet. A samatá szó a sama szóból származik, így a sánta-rasza, a semlegesség helyzete azt jelenti, hogy az ember teljes ragaszkodást érez Krsna lótuszvirág lába iránt. Így szól az a határozat, amely magának az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szájából hangzott el. Ezt az állapotot önmegvalósításnak nevezik.
A sánta-rasza szintjén a bhakta sem arra nem vágyik, hogy felemelkedjen a mennyei bolygókra, sem arra, hogy felszabaduljon. Ezek a karma és a gjána eredményei, és a bhakta nem tartja többre egyiket sem a pokolnál. Azon, aki a sánta-rasza szintjén áll, két transzcendentális tulajdonság mutatkozik meg: megvált minden anyagi vágytól, és elszakíthatatlanul ragaszkodik Krsnához.
A sánta szint e két jellemzője minden bhakta életét áthatja. Olyan, akár a hang minősége az éterben. A hangrezgés minden anyagi elemben megtalálható.
A sánta-rasza természetét a legparányibb meghittség sem jellemzi. Ehelyett a személytelen Brahmanról és a helyhez kötött Paramátmáról szóló tudás uralja.”
97. A következő a dászja-rasza (szolgaság).
Agnivesma sruti:
„Az egyéni szellemi lelkek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szerves részei, de mégis különböznek Tőle. Ők az Ő szolgái.”
Srimad Bhágavatam 11.29.4:
„Kedves tévedhetetlen Uram, nem olyan meglepő, hogy bizalmasan közeledsz a szolgáidhoz, akik kizárólag Nálad vettek menedéket. Végül is, amikor az Úr Rámacsandraként jelentél meg, még az olyan nagy félistenek is, mint az Úr Brahmá, meg akarták érinteni sisakjaik tündöklő hegyével a párnát, amelyen lótuszvirág lábaid nyugodtak, Te azonban különös gyengédséggel fordultál a majmokhoz, pl. Hanumánhoz, mert ők Nálad vettek kizárólagos menedéket.”
Srimad Bhágavatam 11.6.46:
„Kedves Uram, a virágfüzéreket, illatszereket, ruhákat, díszeket és más dolgokat, amelyeket Neked felajánlottak, szolgáid később felhasználhatják. Ha részesülünk ezekben a dolgokban, és megesszük az étel maradékát, amit otthagytál, le fogjuk tudni győzni az illuzórikus energiát.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 19.189, 19.219-221, 23.54:
„A sánta-bhakták csoportjába tartozik többek között a kilenc Jogéndra és a négy Kumára.
A sánta-rasza szintjén az ember csupán örök helyzetét valósítja meg. Amikor azonban felemelkedik a dászja-rasza szintjére, jobban megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének teljes fenségét.
A dászja-rasza szinten az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló tudás áhítattal és tisztelettel nyilvánul meg. Szolgálatával a dászja-raszában levő bhakta szakadatlan boldogságot nyújt az Úr Krsnának.
A sánta-rasza jellemzői a dászja-raszában is jelen vannak, ám szolgálat egészíti ki őket. A dászja-rasza szint így mind a sánta-rasza, mind a dászja-rasza tulajdonságait magában foglalja.
A semlegesség helyzete addig a pontig növekszik, amíg az ember képessé nem válik méltányolni az Istenszeretetet. A szolgálat íze az ösztönös Istenszeretet szintjéig fokozatosan erősödik.”
98. A következő a szakhja-rasza (barátság).
Mundaka Upanisád 3.1.1:
„Az egyéni lélek és a Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége olyanok, mint két barátságos madár, akik ugyanazon a fán ülnek.”
Srimad Bhágavatam 10. éneke mondja:
„Kedves barátaim, nézzétek, milyen gyönyörű itt a folyópart, milyen kellemes a levegő. Nézzétek, hogyan vonzzák aromájukkal a méheket és a madarakat a kinyílt lótuszvirágok. Méhzümmögés, madárdal visszhangzik az erdő gyönyörű fái között. Itt a homok is tiszta és puha. Ezért úgy kell venni, hogy az a legjobb hely játékainkhoz és kedvteléseinkhez.
Azt gondolom, itt kell megebédelnünk, hiszen már nagyon késő van, és éhesek vagyunk. A borjak vizet ihatnak, lassan ide-oda járkálhatnak, és megehetik a füvet.”
Válmiki Rámájana:
„Én Ráma kedves barátja vagyok. Amikor Szítá mellett alszik, én őrzöm Őt. Ott állok, rokonaim között, íjjal a kezemben.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 19.190, 19.222-223, 23.55:
„Vrndávanában a baráti kapcsolatban álló bhakták között Sridámát és Szudámát találjuk, Dvárakában pedig Bhima és Ardzsuna az Úr barátai.
A szakhja-rasza szintjén a sánta-rasza jellemzői és a dászja-rasza szolgálata egyaránt jelen vannak. A barátság síkján a dászja-rasza tulajdonságai az áhítat és a tisztelet helyett a barátság meghittségével keverednek.
A szakhja-rasza szinten a bhakta néha felajánlja a szolgálatát az Úrnak, néha pedig Krsnától vár el szolgálatot viszonzásul. Játékos verekedéseik során néha a tehénpásztorfiúk másznak fel Krsna vállára, és néha Krsna mászik fel az övékre.
A szolgálat íze után következik a barátság és a szülői szeretet íze, amelyek az alárendelt ösztönös szeretetig fokozódnak. A barátok, pl. Szubala szeretetének nagysága az extatikus Istenszeretet fokáig terjed.”
99. A következő a vátszalja-rasza (szülői szeretet).
Párásrajájana-sruti:
„Az élőlény, aki megszületik és meghal ebben a világban, valójában az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szerves része. Lehet a Legfelsőbb Úr apja, fia, fivére vagy barátja.
Srimad Bhágavatam 10.13.22:
„Amikor a fiúk mamái meghallották fiaik fuvoláinak és kürtjeinek hangját, azonnal félbehagyták házimunkájukat, ölükbe emelték fiaikat. Két karjukkal átölelték őket, és megszoptatták őket tejükkel, amely a Krsna iránti rendkívüli szeretettől kicsordult mellükből. Valójában Krsna minden, de most végtelen szeretetüket és gyöngédségüket kimutatva különleges örömüket lelték abban, hogy megszoptathatták Krsnát, a Parabrahmant, és Krsna úgy itta minden mamájának a tejét, mintha nektár lenne.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 19.190, 19.226-228:
„Vrndávanában Jasodá mama és Nanda Mahárádzsa a szülői szeretetet érző bhakták, míg Dvárakában Vaszudéva és Dévaki az Úr szülei. Vannak más bhakták is, akik feljebbvalói az Úrnak, és akiket szülői szeretet fűz Hozzá.
A szülői szeretet szintjén a sánta-rasza, a dászja-rasza és a szakhja-rasza jellemzői a szolgálat gondoskodásnak nevezett formájává alakulnak át.
A baráti szeretet lényege a dászja-raszára jellemző külsőségeket és tiszteletet nélkülöző bensőséges viszony. A nagyobb meghittségből adódóan a szülői szeretetben cselekvő bhakta úgy bünteti és dorgálja meg az Urat, mintha az mindennapi, megszokott dolog lenne.
A szülői szeretet szintjén a bhakta az Úr eltartójának gondolja magát. Az Úr gondoskodásának tárgyát jelenti, akár egy gyermek, ezért ezt az ízt a négy rasza – sánta-rasza, dászja-rasza, barátság és szülői szeretet – tulajdonságai hatják át, és még transzcendentálisabb nektár, mint a többi.”
100. A következő a madhura-rasza (szerelmes kapcsolat).
Brhadáranjaka Upanisád:
„Szerelmesének ölelésében az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem ismer semmi mást, sem kívül, sem belül. Lelki boldogsággal eltelten, nem ismer semmi mást, sem kívül, sem belül.”
Srimad Bhágavatam 10.33.25:
„Bár a gópik szilárdan ragaszkodtak az Úr Krsnához, akinek a vágyai mindig teljesülnek, belülről az Urat semmilyen világi szexuális vágy nem érintette. Csak azért használta ki a költői leírásokat inspiráló, holdfényes őszi éjszakákat, hogy kedvteléseket végezzen.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 19.231-232 & 234, 23.57-58:
„A szerelem szintjén a Krsna iránti ragaszkodás, a Neki végzett szolgálat, a barátság fesztelen érzései és a gondoskodás érzései egy meghitt kapcsolatban mind felerősödnek.
A szerelem szintjén a bhakta felajánlja testét az Úr szolgálatára. Ezen a szinten így mind az öt rasza transzcendentális tulajdonságai jelen vannak.
A szerelem szintjén a bhakták minden érzése hasonló módon egybeolvad, és a felfokozódott íz vitathatatlanul csodálatos.
A rúdha (fejlett) és az adhirúdha (nagyon fejlett) elnevezésű két extatikus jel egyedül a szerelem ízében van jelen. A fejlett extázisokat a dvárakái királynők, a nagyon fejlett extázisokat pedig a gópik között láthatjuk.
A nagyon fejlett extázis két csoportra osztható: mádanára és mohanára. A találkozást mádanának nevezik, az elkülönülést pedig mohanának.”
101. Az elsődleges raszák mindegyike dicsőségesebb, mint az előző rasza.
Brhadáranjaka Upanisád 4.4.8:
„Az ősi és finom lelki út megérintett engem. Most megértem. Ezt az utat követve szabadultak fel a megvilágosult lelkek. Ezt követve emelkedtek föl a lelki világba.”
Brahma-szamhitá 5.61:
„Mindenféle egyéb jámbor tettet föladván szolgálj Engem nagy hittel! Mindenki a hite szerinti felismerésre jut. A világi emberek ábrándjaikat kergetve szüntelenül tevékenykednek. De ha eközben Rajtam meditálnak, a legmagasztosabb szolgálat formájában nyerik majd el a szerető odaadást.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 23.53:
„Öt transzcendentális íz létezik: a semlegesség, a szolgálat, a barátság, a szülői gyengédség és a szerelem, amelyet az édesség ízének is neveznek. A szerelem az összes többit felülmúlja.”
102. A hét másodlagos rasza: nevetés, csodálkozás, lovagiasság, részvét, harag, irtózás és félelem.
A hászja-raszát (nevetés) a Kena Upanisád 3.1 írja le:
„Bár az Istenség Legfelsőbb Személyisége maga győzte le a démonokat, a félistenek nagyon büszkék lettek. Így szóltak: ’Miénk a győzelem! Miénk a dicsőség!’”
Az adbhúta-raszát (csodálkozás) is a Kena Upanisád írja le, a 3.2 versben:
„A félistenek nem tudták, hogy az előttük álló jaksa maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, é nagyon csodálkoztak. Megkérdezték: ’Ki ez a jaksa?’”
A vira-raszát (lovagiasság) a Svetásvatara Upanisád írja le:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége hősies és hatalmas.”
Karuná-rasza (részvét) a Svetásvatara Upanisádban:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szánja a feltételekhez kötött lelkek sorsát.”
Raudra-rasza (harag) a Svetásvatara Upanisádban:
„Az Úr haragosan uralkodik a világokon, hatalmas energiáival.”
Bhajánaka-rasza (félelem) a Katha Upanisádban:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége félelmetes, mint egy fölemelt mennykő… Tőle való félelemből ég a tűz. Tőle való félelemből süt a nap, Indra, Váju és Jama tőle való félelemből teljesítik a kötelességeiket.”
Bibhatsza-rasza (irtózás) a Cshándógja-Upanisádban:
„Mindene ádáz szörnyeteg az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől születik, és Benne pusztulnak el. Ezért nem győzik le a világot. Tőle jön minden borzalom.”
Agni Purána:
A szerelmes kapcsolat a szenvedélyes vonzódásból származik. A lovagiasság a haragból lesz. A nyolckarú forma birtoklásából lesz az irtózás.
A szerelmes kapcsolatból születnek a tréfálkozás és a nevetés. A haragból részvét lesz, a lovagiasságból csodálkozás. A félelem az irtózásból születik.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu, 2.5.116):
„Az öt közvetlen íz mellett van még hét közvetett íz: nevetés, csodálkozás, lovagiasság, részvét, harag, irtózás és félelem.”
103. Amikor a másodlagos raszák találkoznak az elsődleges raszákkal, az odaadás ízeinek nektáróceánja még nagyobb lesz.
Mundaka Upanisád:
„Ahogyan a folyók elhagyják neveiket és formáikat, és beleömlenek a nagy óceánba, úgy hagyja el anyagi nevét és formáját a megvilágosult lélek, és találkozik az Istenség Legfelsőbb, ragyogó Személyiségével.”
Agni Purána:
„Az anyagi világban, amely olyan, mint a költők parttalan óceánja, Brahmá félisten a legjobb költő. Az ő költészete az egész világnak tetszik.
Ha egy költő szerelmes verseket ír, eltölti a világot nektárral. Ha a lemondásról ír verseket, nincs nektár.
Helyes, hogy a költők a szerelem nektárjáról írnak. Feltárják a szerelem nektárját.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu, 4.14 & 4.7.14):
„Az öt elsődleges raszában levő bhakták közül némelyik az egyik másodlagos raszában is van, mások egynél többen.
A sánta-raszával kezdődőek az elsődleges raszák. A hászjával kezdődő másodlagos raszák fokozzák (vjabhicsári) az elsődleges raszák ízeit.”
4. fejezet
Raszászvádana-prakarana
A raszák élvezete
104. Négyféle számagri (a rasza eleme) van.
Mándúkja Upanisád 2:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti nektári szeretetnek négy összetevője van.”
Agni Purána:
„Amikor a Legfelsőbb Úr iránti extatikus szeretet megszilárdul, a vjabhicsárik, amelyek a dermedtség extatikus jelével kezdődnek, még tovább fokozzák a bhakta boldogságát.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu, 2.1.4-5):
„A Krsna, Kesava iránti, az előbbiekben leírt szeretet akkor éri el a legmagasabb helyzetet, amikor valamennyi összetevő íze megvan. A vibháva, anubháva, száttvika és vjabhicsári teljessé teszik a hallást és éneklést, és a bhakta képes lesz arra, hogy megízlelje a Krsna iránti szeretetet. Ezután a Krsnához való ragaszkodás vagy tartós extázis (sztháji-bháva) lesz az odaadó szolgálat íze (bhakti-rasza).”
105. Az első számagri (rasza-elem) a vibháva (az ok, amely kiváltja a Krsna iránti szeretet megízlelését). A vibháva kétféle: 1. álambana (támasz) és 2. uddipana (felébredés).
Katha Upanisád:
„Az extatikus szeretet legfelsőbb támasza az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ő az extatikus szeretet legjobb támasza. Aki úgy ismeri Őt, mint az extatikus szeretet támaszát, dicsőséges lesz a lelki világban.”
Agni Purána:
„A vibhávának két arculata van: 1. álambana, és 2. uddipana. Ilyen módon fokozódik az extatikus szeretet, amely a ratival kezdődik.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu, 2.1.14):
„A Krsna iránti szeretet megízlelését kiváltó okot vibhávának nevezik. A vibháva kétféle: álambana (támasz), és uddipana (felébredés).”
106. A következő számagri (rasza-elem) az anubháva (követő extázis). 13 féle anubháva van.
Taittirija Upanisád:
„Bhrgu Muni szólt: ’Tudd, hogy az elme, tudás és életlevegő az extázis 13 jelét nyilvánítják meg az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti szeretetben.’”
Agni Purána:
„A követő extázist anubhávának nevezik, mert ez az, amit a megvilágosult lelkek tapasztalnak (anubhújate).”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu, 2.2.2):
„Gyakorlati példák az anubhávára: tánc, hempergés a földön, nagyon hangos éneklés, nyújtózkodás, hangos sírás, ásítás, ziháló lélegzés, mások jelenlétének elhanyagolása, lustaság, őrült nevetés, fejrázás és böfögés.”
107. A következő számagri (rasza-elem) a száttvika-bháva (alkati vagy egzisztenciális extázis). A száttvika-bhávának nyolc arculata van.
Mundaka Upanisád 3.1.4:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindennek az élete. Ő a minden élőlényben ragyogóan megnyilvánult Felsőlélek. Aki ezt tudja, bölcs lesz. Az ilyen személy elfordul a logika tudósainak vitáitól. Az Úr kedvtelésein meditál. Szereti az Urat. Szolgálja az Urat. Ő a legjobb transzcendentalista.”
Agni Purána:
„A száttvika-bhávának nyolc arculata van, kezdve az extázisban való megdermedéssel. Száttvika-bhávának nevezik, mert tiszta jóságban van, a szenvedély és a tudatlanság meg sem érintik.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu, 2.3.11-12):
„Amikor a bhakta nagy extatikus szeretetet érez a szívében, módosult életlevegője fölzaklatja a testét, és megjelennek az extázis jelei, pl. a megdermedés.
Nyolc jele van az egzisztenciális extatikus szeretetnek: megdermedés, izzadás, a test szőrszálai égnek meredése, a hang elcsuklása, a test reszketése, a testszín megváltozása, könnyek ontása és kétségbeesés.”
108. A következő számagri (rasza-elem) a szancsári-bháva (az extázis folyamatosan meglevő jelei). A szancsári-bhávának 32 formája van.
Aitaréja Upanisád 3.1.2:
„Szív, elme, tudás, észlelés, bölcsesség, megkülönböztetés, értelem, meglátás, türelem, elgondolkodás, cselekvés, emlékezet, akarat, tehetség, reflexió, vágy és uralom, ezek a bölcsesség különböző részei.”
Agni Purána:
„A lemondást úgy határozzák meg, mint azt az állapotot, amelyben az elme már nem kívánja szenvedélyesen élvezni e világ dolgait.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu, 2.4.4-6):
„Van néhány testi jel, amely kifejezi a túláradó extatikus szeretetet (vjabhicsári-bháva). 33 ilyet számlálnak: csalódás, siránkozás, alázat, bűntudat, fáradtság, ittasság, büszkeség, kétkedés, neheztelés, intenzív érzelem, őrültség, feledékenység, betegség, zavar, halál, lustaság, restség, szégyenlősség, rejtőzés, megemlékezés, vitatkozás, aggódás, elgondolkodás, kitartás, boldogság, mohóság, erőszak, kevélység, irigység, szemtelenség, szédülés, álmosság és éberség.”
109. Az odaadó szolgálat raszáiban a legkisebb nyoma sincs májának (illuzórikus energia vagy anyag). Ezek a raszák a csodálatos lelki változatosság, a legnagyobb kincs.
Brhadáranjaka Upanisád 4.4.21:
„A bölcs bráhmana arra használja értelmét, hogy megértse az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Nem tanulmányoz más dolgokat. A többi téma szófecsérlés.”
Gopála-tápani Upanisád 1.5-6:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden. Halhatatlan lesz, aki Rajta meditál, Őt dicsőíti és imádja, és ilyen módon transzcendentális boldogságot élvez.”
Srimad Bhágavatam 10.87.23:
„A nagy bölcsek a misztikus jógarendszer gyakorlásával és a lélegzés ellenőrzésével uralkodnak az elmén és az érzékeken. Akik misztikus jógát végeznek, és látják szívükben a Felsőlelket, végül belépnek a személytelen Brahmanba, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az ellenségeivel együtt. Vradzsa hölgyei azonban, a gópik, csak ölelni akarják Krsnát a karjaik között, amelyek olyanok, mint a kígyók. Krsna szépségétől vonzottan a gópik végső soron megízlelik az Úr lótuszvirág lábainak nektárját. Ezt ízlelték meg az Upanisádok is azáltal, hogy a gópik nyomdokaiban jártak.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja a Bhakti-raszámrta-szindhu 2.5.131-ben:
„Az abhakták nem tudják megérteni a bhakta és az Úr között tapasztalt transzcendentális ízeket. Ez minden tekintetben nagyon nehéz, de aki mindenét felajánlotta Krsna lótuszvirág lábainak, az megízlelheti ezeket a transzcendentális ízeket.”
Bhakti-raszámrta-szindhu 2.5.112:
„Az Úr Krsnához való vonzódás és az extatikus szeretet különféle fajtái mind az Úr gyönyör-energiájából erednek. A lelki szeretet ízei tehát önmaguktól megnyilvánultak, szakadatlanok és tökéletesek.”
110. Az Úr Krsna kedvtelései az a hely, ahol valamennyi rasza nyugszik.
Gopála-tápani Upanisád 1.8-9:
„Brahmá szólt: ’Olyannak látszik, mint egy tehénpásztor fiú. Arcának színe olyan, mint egy monszunfelhő, és egy kívánságokat teljesítő fa alatt tartózkodik.’”
Gopála-tápani Upanisád 1.5.4:
„Ezért Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Rajta kell meditálni, Őt kell magasztalni, szolgálni és imádni. Om Tat Szat.”
Cshándógja Upaniság 8.13.1:
„Az Úr Krsna kegyéből menedéket veszek transzcendentális energiájánál, Sri Rádhánál. Sri Rádhá kegyéből menedéket veszek az Úr Krsnánál.”
Visnu Purána:
„Az Úr Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és a formája olyan, mint egy emberé. Ő most alászállt a földre.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 21.101 & 103:
„Az Úr Krsna számtalan kedvtelésnek hódol, melyek közül emberként végzett kedvtelései a legnagyszerűbbek. Emberi alakja a legmagasztosabb transzcendentális forma, és ebben a formában az Úr egy tehénpásztorfiú. Kezében fuvolát tart, zsenge fiatalságát éli, és ügyes táncos. Mindez épp megfelel kedvteléseinek, melyeket emberként végez.
Krsna transzcendentális formáját a világ számára belső lelki energiája teszi láthatóvá, amely a tiszta jóság átalakulása. Ez a drágakőhöz hasonló forma a bhakták legrejtettebb kincse, és Krsna örök kedvteléseiből nyilvánul meg.”
111. A bhaktának a tiszta és spontán szeretet útját követve kell arra törekednie, hogy belépjen az Úr Krsna kedvteléseibe.
Gopála-tápani Upanisád 2.25-26:
„Az, aki érzéki örömökre vágyik, kéjvágyó. Aki nem vágyik érzéki örömökre, nem kéjvágyó.”
Brahma-szamhitá 5.56:
„Svetadvipát imádom, azt az isteni hajlékot, hol a Laksmik színtiszta lelki mivoltukban szeretőként szolgálják imádón Krsnát, a Legfőbb Urat, aki az egyedüli imádottjuk. Ott minden fa transzcendentális kívánságfa, a föld lelki csodakövekből való, a víz valóságos nektár. Minden szó egy dal, minden lépés egy táncmozdulat, és a fuvola a legkedvesebb társ. Az ottani világosság lelki gyönyört áraszt, és minden, ami ott létezik, isteni örömöt nyújt. Svetadvipán a számtalan sok fejőstehén tengernyi tejet ad. Ott örökké tart a transzcendentális jelen idő, és nincs sem múlt, sem jövő, így aztán soha, még egy fél minutumnyi sem múlik el abból a boldog jelenből. Az a néhány önmegvalósult lélek, ki e világon él, Golokának nevezi azt a birodalmat.”
Csaitanja-csaritámrta, Madhja 24.84-85, 87:
„Kétféle odaadó tevékenység van: ösztönös és szabályozott. Az ösztönös odaadó szolgálattal az eredeti Istenség Személyiségéhez, Krsnához juthatunk el, míg a szabályozott folyamattal az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kiterjedését érheti el az ember.
A Vrndávanában végzett ösztönös odaadó szolgálat által az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Krsnát nyerjük el.
A szabályozott odaadó szolgálat végzésével az ember Nárájana társa lesz, és eljut a Vaikunthalokákra, a lelki bolygókra.”
112. Visszanyerve eredeti lelki formáikat, az egyéni lelkek beléphetnek az Úr Krsna kedvteléseibe. Ez a legnagyobb dicsőségük.
Cshándógja Upanisád 8.12.3:
„Ezután a megvilágosult lélek elhagyja anyagi testét, és elmegy, hogy találkozzon az Istenség Legfelsőbb, ragyogó Személyiségével. Ezután a lélek megnyilvánítja eredeti lelki formáját.”
Ez is a Cshándógja Upanisádból való:
„Aztán így szólt: ’Az az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki félelem nélküli, örök, és édes, mint a nektár. Ő a Legfelsőbb Valóság.’”
Kúrma Purána:
„Komoly lemondások végzésével Agni fiai gópik lettek. Férjül kapták az Úr Krsnát, a világok születetlen és mindenható teremtőjét.”
Padma Purána:
„ŐK mind gópikká lettek, és megszülettek Gokulában. Az Úr Krsna lett a szerelmesük. Így menekültek meg a születés és halál óceánjától.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.308):
„Hadd ajánljam fel újra meg újra tiszteletteljes hódolatomat azoknak, akik mindig, sóváran meditálnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségén, mint férjükön, fiukon, barátjukon, fivérükön, apjukon vagy bizalmas társukon.”
113. Amikor visszanyeri eredeti lelki formáját, belép az Úr Krsna tiszta lelki hajlékába, ott imádja és szolgálja az Urat, és amikor megízleli a raszákat az Úr Krsnával, a lélek eléri a tökéletességet.
Gopála-tápani Upanisád 2.12& 14:
„Sri Rádhá, a gópik legkiválóbbja, egy pillanatra elgondolkodott.
Elfogadva Őt a vezetőjüknek, a többi gópi csendben maradt.”
Brahma-szamhitá 5.2-4:
„Krsna legkiválóbb tartózkodási helye ezernyi szirmú és pártájú lótuszvirághoz hasonlatos. Ez a Gokula néven ismeretes hajlék az Ő végtelen (ananta) aspektusából hajtott ki. E virág kelyhe Krsna igazi otthona.
E transzcendentális lótuszvirág hatszögletű kelyhe az a birodalom, ahol Krsna lakozik. Ez az otthona az Abszolút benső lényéből fakadó uralt és uralkodó arculatának. Középütt a támasz, a gyémánthoz hasonlatos, önnön fényében ragyogó Krsna áll, mint az összes energiák lelki forrása. A 18 transzcendentális szótagból álló szent mantra hat részre tagoltan, hatszög alakban nyilvánul meg.
Gokula örök birodalmának kelyhe Krsna hatszögletű lakhelye. E transzcendentális lótuszvirág szirmai a pásztorfiúk otthonai, akik Krsna parányi szerves részei. Páratlan szeretettel vonzódnak Krsnához, akitől – lényüket tekintve – nem is különböznek. A szirmok mint falak emelkednek, és gyönyörű szépen ragyognak. E lótuszvirág kihajló levelei pedig a Rádhiká vezette gópiknak nyújtanak transzcendentális ligetszerű hajlékot (dháma).
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.10):
„Így az Úr Krsna iránti lelki szeretet extatikus összetevőinek keveréke ízletes lesz, és a bhakta által észlelhetően eléri a csodálat és a mély boldogság legmagasabb szintjét.”
5. fejezet
Szampatti-prakarana
A legfelsőbb jószerencse
114. Amikor méltókká válnak, az egyéni lelkek magasabb és magasabb helyzetekbe emelkednek.
Brhadáranjaka Upanisád:
„Megérthette, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége szép, dicsőséges, legfelsőbb, határtalan és mindentudó.”
Srimad Bhágavatam 11.21.2, 16 & 18:
„A saját helyzetben való kitartást nevezik tényleges jámborságnak, míg a saját helyzettől való eltérést vallástalanságnak tekintik. Ilyen módon ezt a kettőt határozottan megkülönböztetik.
Néha a jámborság bűn lesz, és néha az, ami közönséges bűn, jámborsággá válik a védikus parancsok erejéből. Az ilyen különleges szabályok eltörlik a jámborság és a bűn közötti világos határvonalat.
Egy adott bűnös vagy materialista tettől tartózkodva a személy megszabadul a köteléktől. Ez a lemondás az emberek vallásos és áldásos életének alapja, ez űz el minden szenvedést, illúziót és félelmet.”
Csaitanja-csaritámrta:
„Aszerint van öt transzcendentális íz: semlegesség, szolgaság, barátság, szülői szeretet és szerelmes kapcsolat, hogy a jelölt milyen mértékben rendelkezik ezekkel a transzcendentális tulajdonságokkal (sznéha, mána stb.).
115. A vaidhi bhakti (odaadó szolgálat a szabályozó elvek szerint) alapja a hit abban, ami túl van az anyagi természet kötőerőin.
Brhadáranjaka Upanisád:
„Meg akarta érteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségébe vetett hit természetét. Őbenne van a vágy, akarat, kétség, tévedés, hit, hitetlenség, türelem, türelmetlenség, zavar, értelem, félelem és minden egyéb, ami a szívben és az elmében van.”
Az Úr Krsna mondja (Srimad Bhágavatam 11.25.27):
„A lelki életre irányított hit a jóság kötőerejében van, a gyümölcsöző tettekben gyökerező hit a szenvedély kötőerejében, a vallástalan cselekedetekbe vetett hit a tudatlanság kötőerejében, de az Én odaadó szolgálatomban való hit tisztán transzcendentális.”
Srimad Bhágavatam 11.20.8, az Úr Krsna mondja:
„Valahogyan, ha vonzódni kezd a Rólam szóló beszélgetésekhez, ha van hite azokban az utasításokban, amelyeket a Bhagavad-gítában fejtettem ki, és ha ténylegesen elkülönült az anyagi dolgoktól és az anyagi élettől, az odaadó szolgálat fel fogja ébreszteni alvó szeretetét Irántam.”
Az Úr Krsna mondja a Bhagavad-gítá 6.46-47-ben:
„A jógi jobb az aszkétánál, az empirikus filozófusnál és a munkája gyümölcseiért dolgozónál is. Légy jógi minden körülmények között, Ardzsuna.
Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, és Engem imád transzcendentális szerető szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, és az összes jógi közül ő a legkiválóbb.”
Srila Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.4.15-16):
„Kezdetben hitnek kell lennie. Aztán a személyt érdekelni kezdi, hogy társuljon a tiszta bhaktákkal. Aztán avatást kap a lelki tanítómestertől, és a szabályozó elvek szerint él. Megszabadul minden nemkívánatos szokástól, és megszilárdul az odaadó szolgálatban. Ezután kifejlődik az íz és ragaszkodás. Ez a szádhana bhakti útja, az odaadó szolgálat végzése a szabályozó elveknek megfelelően. Fokozatosan az érzelmek intenzívebbekké válnak, és végül felébred a szeretet. Ez az Istenszeretet fokozatos kibontakozása a bhakta számára, akit érdekel a Krsna-tudat.”
116. A rágánugá-bhakti (spontán odaadó szolgálat) a vonzódásban és a szeretetben gyökerezik.
Brhadáranjaka Upanisád 1.4.8:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvesebb, mint a fiak, gazdagság, minden egyéb.”
Srimad Bhágavatam 1.7.11:
„Srila Sukadeva Goszvámi, Srila Vjászadéva fia nemcsak transzcendentális képességekkel rendelkezett, de emellett nagyon kedves volt az Úr bhaktáinak. Így tanulmányozta ezt a nagy elbeszélést (a Srimad-Bhágavatamot).”
Sri Dzsiva Goszvámi mondja:
„A bhakták szenvedélyes odaadással vannak az Úr iránt. Ő a szeretetük tárgya. Maga az Úr mondja, a Srimad Bhágavatam 3.25.38-ban:
„Akik ilyen transzcendentális kincshez jutnak, sohasem veszítik azt el. Sem fegyver, sem az idő múlása nem pusztíthatja el e kincset. A bhakták Engem fogadnak el barátjukként, rokonukként, fiukként, tanítójukként, jótevőjükként és Legfelsőbb Istenségükként, ezért sohasem lehet megfosztani őket tulajdonuktól.”
„A bhakták forrón szeretik az Urat, Őt szolgálják dicsőségei hallásával zengésével és emlékezéssel, szolgálják a lábait, felajánlják Neki a hódolatukat, és teljesen meghódolnak Előtte. Ezt a buzgó odaadó szolgálatot nevezik rágátmiká-bhaktinak. Ebből nyilvánul meg a rucsi (szeretet és vonzódás). A rucsi tehát a rágátmiká bhaktira következik.”
117. Az első fajta odaadásban (vaidhi bhakti) a bhakták tudatában vannak az Úr fenségének.
Mundaka Upanisád 1.1.4:
„Kétféle tudás van: felsőbb és alsóbb rendű. A Rgvéda és Jadzsurvéda ismerete alsóbb rendű tudás.”
Pancsarátra:
„Ebben az erős odaadó szolgálatban a bhakta tudatában van az Úr fenségének. Ilyen módon éri el a felszabadulásokat, amelyek a szársti-muktival kezdődnek.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.4.14):
„Azok, akik a vidhi-bhakti útját követik, különösen tudatában vannak az Úr dicsőségének és fenségének.”
Dzsiva Goszvámi mondja:
„Az odaadó szolgálat gyengébb formájában, a vaidhi bhaktiban, a bhakta tudatában van az Úr dicsőségének és fenségének.”
118. A második fajta odaadásban (rágánugá bhakti) a bhakták nincsenek tudatában az Úr fenségének. Az odaadás e fajtája teljesen tiszta. Nem vegyül semmi mással. Nagyon erős.
Mundaka Upanisád 1.5:
„A felsőbb rendű tudás lehetővé teszi megérteni az Istenség Legfelsőbb, elpusztíthatatlan Személyiségét. Ezzel a felsőbb rendű tudással a megvilágosult lelkek megláthatják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akit nem lehet megpillantani az anyagi szemekkel, és nem lehet megérteni az anyagi elmével; akinek nincs anyagi családja, kasztja, szemei, fülei, kezei vagy lábai; aki örök, mindenható, mindent átható, nagyon finom és változatlan; és aki mindennek a teremtője.”
Srimad Bhágavatam 7.1.31:
„A gópik érzéki vágyaik miatt, Kamsza a félelme miatt, Sisupála és a többi király az irigysége miatt, a Jaduk a Krsnához fűződő rokoni kapcsolatuk miatt, ti Pándavák, a Krsna iránti nagy szeretetetek miatt, mi közönséges bhakták pedig az odaadó szolgálatunk miatt nyertük el Krsna kegyét.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja:
„Azok, aki a rágánuga bhaktinál (spontán szeretet az Úr Krsna iránt) vesznek menedéket, olyan szeretetet éreznek, amely tiszta, és nem keveredik semmi mással.”
Sri Dzsiva Goszvámi mondja:
„A rágánugá bhakti nagyon erős. Nem függ semmi mástól.”
119. A szádhana-bhakti (odaadó szolgálat a gyakorlatban) az ászakti (ragaszkodás) szintjéig folytatódik.
Mundaka Upanisád 3.1.7:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legnagyobb. Ragyogó és transzcendentális. Formáját nem értheti meg az anyagi elme. Finomabb a legfinomabbnál. Távol marad a vallástalanoktól. A bhakták Őt látják szívükben.”
Nárájana-pancsarátra:
„Ebben a szakaszban megittasul az Úr Krsna iránti szeretettől.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu, 1.293, 1.3.8):
„A vaidhi bhakti végzésével a bhakta eléri az extatikus szeretetet az Úr Krsna iránt. Ezt a szentírások és a logika is megerősítik.
A szádhana bhakti végzésével a bhakta vonzódni kezd az Úr Krsnához, ragaszkodni kezd Hozzá, és azután megszereti.”
120. A bhávával kezdődő és mahá-bhávával végződő szakaszokat sziddhá-bhaktinak (tökéletes odaadó szolgálatnak) nevezik. Ezekben a szakaszokban nyilvánulnak meg a szamvit sakti (a transzcendentális tudás energiája), és a hládini sakti (a transzcendentális boldogság energiája).
Szauparna-sruti:
„Ameddig a személy fel nem szabadult, az Urat kell imádnia minden nap. Miután elérte a felszabadulást, folytatnia kell az Úr imádatát.”
Brhat Tantra:
„Bár örökké felszabadult, és bár minden vágya azonnal teljesül, Laksmi istennő továbbra is örökké imádja az Úr Visnut. Minden bhakta így cselekszik.”
Srila Nárada Muni magyarázza:
„Te a legmagasabb felszabadulásról beszéltél, amelyben jelen van a lelki igazság, és hiányzik az anyagi testtel való téves azonosulás.
Ezen a felszabaduláson túl van az odaadó szolgálat felszabadulása. Ebben megnyilvánul az élőlény mint szellemi lélek helyes azonosulása. Ebben a felszabadulásban ragyogóan megnyilvánulnak Krsna és Balaráma, az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
Az odaadás felszabadulásában a felszabadult lélek lelki formájának lelki érzékei megtelnek boldogsággal. Ott élvez boldog kedvteléseket az Úr Krsna, az Istenség Legfelsőbb, eredeti Személyisége.”
Srila Rúpa Goszvámi mondja:
„Az Úr Krsna iránti szeretet egyre intenzívebb lesz, és megnyilvánítja a rati, prema, sznéha, mána, pranaja, rága, anurága és bháva néven ismert szakaszokat.
Ahogyan a cukornád-lé is sűrűbb lesz, amikor melasszá, granulátummá és végül kemény cukorrá válik, úgy az Úr Krsna iránti szeretet és fokozatosan egyre intenzívebb lesz.”
Sziddhánta-ratna:
„Az odaadó szolgálat legmagasabb szakaszában megnyilvánulnak az Úr szamvit és hládini energiái. Az Úr örök társai sokféle módon kívánják szolgálni Őt.”
121. A felszabadulás az a szakasz, amelyben a lélek az anyagi testét hátrahagyva ismét megnyilvánítja eredeti lelki formáját.
Cshándógja Upanisád:
„Tudd, hogy a felszabadult lélek nem ismer pusztulást, bűnt, szenvedélyt, halált, bánatot, éhséget és szomjúságot. Minden vágya azonnal teljesül.”
Visnu Purána:
„Az anyagi világban való folyamatos tartózkodás néven ismert betegség végső gyógymódja a találkozás az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, a találkozás, amely tele van a legnagyobb boldogsággal.”
Srimad Bhágavatam 2.10.6:
„Amikor az élőlény a feltételekhez kötöttség hajlamával együtt a misztikus álomban szendergő Mahá-Visnuba merül, azt a kozmikus megnyilvánulás visszahúzódásának nevezik. A felszabadulás az élőlény állandó helyzete örök formájában, melyet akkor nyer el, amikor elhagyja a folyton változó durva és finom anyagi testeket.”
Srila Dzsiva Goszvámi mondja:
„Ebben a versben a szva-rúpena vjavaszthitih kifejezés azt jelenti, hogy a szellemi lélek eredeti formája ismét megnyilvánul.”
122. Kétféle felszabadulás van: 1. szvarúpa-sziddhá (az eredeti forma tökéletessége), és 2. vasztu-sziddhá (a fenségek tökéletessége).
A szvarúpa-sziddhá muktit a Brhadáranjaka Upanisád 4.4.7 írja le:
„Amikor minden anyagi vágy elszökött a szívéből, a születés és halál világában csapdába esett lélek halhatatlanná válik. Ezután az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaságát élvezi.”
Vasztu-sziddhá mukti a Cshándógja Upanisád 8.12.3-ban:
„Ezután a megvilágosult lélek hátrahagyja anyagi testét, és elmegy, hogy találkozzon az Istenség Legfelsőbb, ragyogó Személyiségével. Ezután a lélek megnyilvánítja eredeti lelki formáját.”
Szvarúpa-sziddhá mukti a Srimad Bhágavatam 1.3.33-ban:
„Amikor valaki az önmegvalósítást elérve tapasztalja, hogy a durva és a finom fizikai testnek nincs köze a tiszta lélekhez, akkor önmagát és az Urat egyaránt megpillantja.”
Vasztu-sziddhá mukti a Srimad Bhágavatam 1.3.34-ben:
„Amikor az illuzórikus energia lecsillapodik, és az élőlényt az Úr kegye teljes tudásban részesíti, az élőlény egyszerre megvilágosodik az önmegvalósításban, és elfoglalja dicsőséges helyzetét.”
Srimad Bhágavatam, 11.14.13:
„Aki semmire sem vágyik ebben az anyagi világban, aki az érzékek fegyelmezésével elérte a békét, akinek tudata minden helyzetben egyforma, és akinek elméje teljesen elégedett, az csak boldogságot talál, bárhova is menjen.”
Ez a vers a végső felszabadulást írja le. Ötféle felszabadulás van: 1. eggyé válni az Úrral, 2. az Úr bolygóján élni, 3. az Úr fenségével rendelkezni, 4. az Úréhoz hasonló test, és 5. személyes társulás az Úrral. Ezeket a felszabadulásokat meg sem érinthetik az anyagi természet kötőerői. Az Úr csak abban a felszabadulásban nem jelenik meg közvetlenül, amelyben a lélek eggyé válik Vele.
Gopála-tápani Upanisád 1.14:
„Az Úr Krsna odaadó szolgálata akkor történik, amikor a szív már nem vágyaik arra, hogy bármilyen anyagi előnyt nyerjen ebben az életben vagy a következőben. Ez a szabadság a karma kötelékeitől.”
Nárada-pancsarátra:
„A felszabadulás, valamint számos csodálatos élvezet és tökéletesség azokat szolgálják, akik odaadó szolgálatot végeznek.”
Srila Dzsiva Goszvámi mondja:
„A priti (szeretet) véget vet a szenvedésnek. Priti nélkül az Úr nem jelenik meg közvetlenül. Ezért a pritinek meg kell nyilvánulnia. Amilyen mértékű a priti, annyi a jó szerencse. A bhakta a priti révén szanadul meg az anyagi testtől, és képessé válik arra, hogy élvezze a lelki boldogságot. Ezért a lelki úton járónak arra kell törekednie, hogy elérje a pritit.”
124. Az odaadó szolgálatot néha a tudás és a lemondás szolgálják.
Katha Upanisád 2.1.2:
„A bolondok az anyagi vágyaikat követik, és beleszaladnak a halál hurkába. A bölcsek tudják, mi az örök. Nem keresnek semmit ebben a világban, ahol semmi sem örök.”
Srimad Bhágavatam 1.2.12:
„A komolyan érdeklődő tanítvány vagy bölcs, kellő tudással és lemondással felvértezve, odaadó szolgálata által ismerheti fel az Abszolút Igazságot, úgy, ahogyan azt a Védánta-srutiból hallotta.”
Srimad Bhágavatam 1.2.7:
„Az Istenség Személyiségének, Sri Krsnának végzett odaadó szolgálat által az ember azonnal indokolatlan tudásra tesz szert, és eltávolodik a világtól.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.248-249 & 251):
„Kezdetben a lelki tudás és lemondás megfelelő lehet az odaadó szolgálathoz, de ezek valójában nem annak a részei, és végül alkalmatlanokká válnak. A lelki tudás és lemondás általában nagyon megkeményítik a szívet, az odaadó szolgálat viszont nagyon meglágyítja. Bármi jót érne el a személy a lelki tudással és lemondással, azt tökéletesen eléri, ha odaadó szolgálatot végez.”
125. Az odaadó szolgálat független. Nem függ a tudástól és a lemondástól.
Taittirija Upanisád:
„Sohasem fél az, aki ismeri az Istenség Legfelsőbb, boldog Személyiségét.”
Az Úr Krsna mondja (Srimad Bhágavatam 11.14.20-21 & 24):
„Kedves Uddhavám, sem az astánga-jógával (misztikus jógarendszer az érzékek fegyelmezésére), sem a személytelen monizmussal vagy az Abszolút Igazság elemző tanulmányozásával, sem a Védák tanulmányozásával, sem lemondások gyakorlásával, adományozással, szannjásza elfogadásával nem lehet Engem annyira elégedetté tenni, mint a Nekem végzett tiszta odaadó szolgálattal.
Engem, aki nagyon kedves vagyok a bhaktáknak és a szádhuknak, tántoríthatatlan hittel és odaadó szolgálattal lehet elérni. Ez a bhakti-jóga rendszer, amely fokozatosan növeli az Irántam való ragaszkodást, megtisztítja még a kutyaevők között született embert is. Ez azt jelenti, bárki fölemelkedhet a lelki szintre, a bhakti-jóga folyamatának végzésével.
Az egész univerzumot megtisztítja az a bhakta, akinek, a szerető szolgákatban megszilárdulva, néha elcsuklik a hangja, a szíve megolvad, állandóan sír és néha nevet, aki szégyenkezik, hangosan kiált, és aztán táncol.”
Sri Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.157-161):
„Aki mindig az odaadó szolgálat cselekedeteit végzi, elnyeri az igaz lemondás jó tulajdonságait.
Egy imperszonalista azonban nem éri el az igaz lemondást. Az ő lemondása hamis.
Nem szabad nagyon törekedni sok pénz és tanítvány gyűjtésére. Elvonhatják a bhakta figyelmét, és nem az odaadó szolgálat szükséges részei.
A tudat megtisztulása, a testi cselekedetek megtisztulása, lemondás, elme békéje stb. mind automatikusan megnyilvánulnak abban a személyben, aki odaadó szolgálatot végez. Ezért a bhaktának nem kell külön törekednie ezek elérésére.”
126. Az odaadó szolgálat feltárja a lélek igazi természetének dicsőségét.
Brhadáranjaka Upanisád:
„Az odaadó szolgálat a legfelsőbb cél, gazdagság, hajlék és boldogság. Minden boldogság ebből származik.”
Srimad Bhágavatam 10.14.32:
„Milyen szerencsések Nanda Mahárádzs, a tehénpásztorok és Vradzsabhúmi összes lakója! Jó szerencséjüknek nincsen határa, mert az Abszolút Igazság, minden transzcendentális boldogság forrása, az örök, Legfelsőbb Brahman lett a barátjuk.”
Srila Dzsiva Goszvámi mondja:
„A lélek eredeti formáját feltáró energia egyetlen érintésére az illuzórikus energia, májá eltűnik, megszakad az ismétlődő születés és halál körforgása. Az ilyen módon felszabadul lélek transzcendentális boldogságot tapasztal. Ilyen módon éri el az élet célját. Ameddig nem az életnek ezt a valódi célját keresi, az igaz valóság nem fog megnyilvánulni előtte. Ezért az a személy, aki lelki tudásra vágyik, sohasem mondja, ’Boldog vagyok az anyagi világban, az anyagi dolgokkal.’ Amikor azonban eléri a lelki tudást, azt mondja, ’Most boldog vagyok.’ Itt a mahimni szó azt jelenti, ’amikor eredeti lelki formájának fensége megnyilvánul,’ és mahijate jelentése, ’imádott, tisztelt.’ Így nyilvánul meg a lélek dicsősége.”
Svetásvatara Upanisád 6.23:
„A védikus tudás igazi mondanivalója csak azoknak a nagy lelkeknek tárul fel, akik az Úrban és a lelki tanítómesterben egyaránt hisznek.”
Srimad Bhágavatam 10.51.53:
„Uram, tévedhetetlen Legfelsőbb Személy! Amikor egy, az univerzumokban vándorló személy méltóvá válik arra, hogy megszabaduljon az anyagi létezéstől, alkalmat kap arra, hogy társuljon a szent bhaktákkal. Ha így tesz, felébred benne a vonzódás Irántad. Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a bhakták legmagasabb célja, és az univerzum Ura.”
Sri Csaitanja Maháprabhu mondja (Csaitanja-csaritámrta, Madhja 22.83):
„Az Úr Krsna odaadó szolgálatának eredeti oka a fejlett bhakták társasága. A bhakták társasága még akkor is rendkívül fontos, amikor valakiben felébred Krsna iránti szunnyadó szeretete.”
Sri Rámánúdzsa Szvámi mondja:
„A személy a szent bhaktákkal társulva nyeri el a transzcendentális tudást. Ilyen módon biztosan a legjobb dolgot éri el, amit csak el lehet érni.
Egész szívből kell társulni a szent vaisnavákkal. Egész szívvel kell jót tenni velük. Beszélgetni kell velük, és különféle módokon társulni.
Távol kell maradni az abhaktáktól. Az Úrnak meghódolt, nagy lelkek társasága kiváló út arra, hogy fejlődjünk az odaadó szolgálatban. Nincs ennél jobb út.”
128. Az odaadó szolgálat elérésének oka az Úr kegye is.
Katha Upanisád 1.2.20:
„Mind a Felsőlélek (Paramátmá), mind az atomi lélek (dzsivátmá) a test ugyanazon fáján ülnek, ugyanazon élőlény szívében, de csak az értheti meg a lélek dicsőségét, a Legfelsőbb kegyéből, aki minden anyagi vágytól és siránkozástól megszabadult.”
Nárada-bhakti-szútra:
„Az odaadó szolgálatot elsődlegesen a nagy bhakták kegyéből lehet elérni, de elérhető a Legfelsőbb Úr kegyének egy kis töredékéből is.”
Srila Vallabha Szvámi magyarázza:
„A nagy lelkek kegyéből lehet elérni a Legfelsőbb Úr kegyét. A bhakta ilyen módon lesz dicsőséges és boldog.”
129. A tanítványi láncon keresztül átadott védikus tudás az odaadó szolgálat másik oka.
Mundaka Upanisád 1.1-3:
„Az Úr Brahmá, aki az elsőnek született félisten, és a világok teremtője és védelmezője, először a legidősebb fiának, Atharvánnak mondta el ezt a tudást, amely mind között a legjobb. Ő aztán elmondta Angirá Muninak, Angirá Muni pedig a Bháradvádzsa-dinasztibeli Szatjaváha Muninak adta tovább. A nemes szívű Saunaka Muni tisztelettel közeledett Angirá Munihoz, és megkérdezte: ’Mester, ami az az egyetlen valóság, amelynek megismerésével minden más ismertté válik?’”
Padma Purána:
„Ha valaki nem kapott avatást egy hiteles lelki tanítómestertől a tanítványi láncban, bármilyen mantrát kapott is, az hatástalan lesz. Ezért fog megjelenni Dzsagannátha Puri szent helyén négy vaisnava tanítványi lánc, amelyeket Laksmi-dévi, az Úr Brahmá, az Úr Siva és Szanakakumára indítanak el. Az egész földet meg fogják tisztítani a Kali-korszakban.”
Srila Baladéva Vidjábhúsana mondja, aki írt egy kommentárt a Védánta-szútrához (Prameja-ratnávali 1.7):
„Nagy odaadással dicsőítjük a lelki tanítómestereket a Gaudija Vaisnava tanítványi láncban. Következik a nevek felsorolása: 1. az Úr Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, 2. Brahmá, 3. Nárada, 4. Vjásza, 5. Madhvácsárja, 6. Padmanábha, 7. Nrhari, 8. Mádhava, 9. Aksóbhja, 10. Dzsajatirtha, 11. Gjánaszindhu, 12. Dajánidhi, 13. Vidjánidhi, 14. Rádzsendra, 15. Dzsajadharma, 16. Purusóttama, 17. Brahmanja, 18. Vjászatirtha, 19. Laksmipati, 20. Mádhavendra Puri, 21. Isvara Puri, Advaita Prabhu és Nitjánanda Prabhu (akik mind Mádhavendra Puri tanítványai voltak). Imádjuk Isvara Puri tanítványát, az Úr Csaitanja Maháprabhut, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki az egész univerzumot megszabadította azzal, hogy elhozta a Krsna-prema, az Úr Krsna iránti tiszta szeretet ajándékát.”
130. A személy tettei jövendő sorsának anyja. Ezért egész szívből a szent bhaktákat kell szolgálni.
Brhadáranjaka Upanisád:
„Megszületvén, a lélek belép egy anyagi testbe. Itt van egy választása. Elkövethet bűnöket, vagy halálakor hátrahagyhatja az összes bűnt.” Pasna Upanisád 6.8:
„Ezután ezt mondta neki: ’Sok kérdésed van. De mivel a Legfelsőbb Úr bhaktája vagy, meg fogom válaszolni…’ (Miután meghallgatták a válaszokat a kérdéseikre, a tanítványok) imádták a bölcset, és így szóltak: ’Te vagy az apánk. Elvittél minket a tudatlanság óceánjának túlsó partjára. Hódolatunkat ajánljuk a nagy bölcseknek.’”
Padma Purána:
„Kedves Dévim, bár a Védák a félistenek imádatát javasolják, az Úr Visnu imádata sokkal jobb. De még Visnu imádatánál is jobb szolgálatot végezni a vaisnaváknak, akik kapcsolatban vannak az Úr Visnuval. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének bhaktáit soha sem szabad súdráknak tekinteni. A súdra szó csak azokra alkalmazható, akik nem az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a bhaktái.”
Srimad Bhágavatam 5.5.2:
„Az anyag börtönéből kivezető útra egyedül a fejlett lelki szinten álló személyiségeknek végzett szolgálattal juthatunk el, akik imperszonalisták vagy bhakták. Akár az Úr létébe akar olvadni valaki, akár az Istenség Személyisége társaságára vágyik, a mahátmákat kell szolgálnia. Akik nem törődnek ezekkel a tettekkel, és olyan emberekkel tartanak kapcsolatot, akik a nők és a nemi élet rabjai, azok számára nyitva áll az út a pokol felé.”
Srimad Bhágavatam 1.18.13:
„Ha eljutunk a mennyei bolygókra vagy megszabadulunk az anyagtól, még az sem hasonlítható össze annak az értékével, ha csupán egyetlen pillanatot is eltöltünk az Úr bhaktájának társaságában. Mit mondhatnánk akkor az anyagi áldásokról, akár az anyagi jólét formájában, amelyek azok számára vannak, akikre halál vár?”
Srimad Bhágavatam 11.2.29:
„A feltételekhez kötött lelkek számára az emberi test elérése a legnehezebb dolog, és ha elérték, elveszthetik bármelyik pillanatban. Azt gondolom, hogy még az emberi testet elértek is csak ritkán társulhatnak a tiszta bhaktákkal, akik kedvesek Vaikuntha urának.”
Nárada-bhakti-szútra:
„A születés, műveltség, szépség, származás, gazdagság és jó tettek megkülönböztetései nem vonatkoznak azokra, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a bhaktái.
Sri Csaitanja Maháprabhu mondja (Csaitanja-csaritámrta, Madhja 22.54):
„Minden kinyilatkoztatott szentírás véleménye az, hogy ha csak egy pillanatra is élvezhetjük egy tiszta bhakta társaságát, teljes sikert érhetünk el.”
Srila Balaráma dásza verse:
„Testvérem, kérlek, társulj a szent vaisnavákkal. Ilyen módon át fogsz kelni az ismétlődő születés és halál óceánján. Zengd az Úr Csaitanja és az Úr Nitjánanda dicsőségét. Ilyen módon meg fogsz teli boldogsággal.
Sok ezer születés nagy vesződései után elérted ezt a ritka emberi testet. Kérlek, végezz odaadó szolgálatot, a nagy lelkek kegyéből. Akkor véget fogsz vetni az ismétlődő születésnek és halálnak.
„Nekem nincs az odaadó szolgálatból egyetlen virágfüzérem, gyűrűm vagy ruhám se. Én csak egy házaló vagyok. Mindent eldobtam, ami szép.
Olyan vagyok, mint a szantálfák között született folyondár. Balaráma dásza nem nyerte el a szent bhakták társaságának kincsét. Ezért marad a születés és halál e vak kútjában.”