Nem minden egy
A Szkanda-puránában az Úr Siva Prahlád Mahárádzsot, a nagyhírű bhaktát magasztalja: „Még én sem ismerem Krsnát igazából. Őt csakis bhaktái ismerik, s mindőjük közül kiemelkedik Prahlád.”
A Brhad-bhágavatámrtában Szanátan Gószvámí kifejti, hogy a Pándavák kiválóbbak Prahládnál, s a Jaduk még a Pándaváknál is jobbak. A Jaduk közül Uddhava a legjelesebb bhakta, ám a Vradzsa-béli lánykák még nála is jobbak. Így hát ők a legkiválóbb bhakták.
A Brhad-vámanában Brahmá a következőket mondotta a rsiknek:
sasti-varsa-szahaszráni majá taptam tapah purá
nanda-gópa-vradzsa-sztrínám páda-rénupalabdhjaté
„Minden tőlem telhetőt megtettem: hatvanezer esztendeig vezekeltem, csak hogy elnyerhessem Vradzsa lánykáinak, s a pásztorfiúknak, valamint Nanda királynak a lába porát, de nem szállt rám ez az áldás. Úgy érzem, sem jómagam, sem Siva, de még Laksmí sem fogható hozzájuk.”
Az Ádi-puránában az Istenség Személyisége szól:
na tathá mé prijatamó brahmá rudras csa párthiva
na csa laksmír na csátmá csa jathá gópí-dzsanó mama
„Vradzsa pásztorlánykáinál nincs kedvesebb nekem. Sem Brahmá, sem Siva, sem Laksmí, de még én magam sem vagyok olyan kedves magamnak, mint ők.”
Vradzsa népéből Srímatí Rádhárání a legeslegkedvesebb Krsnának. Srímatí Rádhárání legmeghittebb szolgálója Rúpa Gószvámí, akit ezért az Úr Csaitanja is nagyon kedvel. A Rúpa Gószvámí nyomdokait követő bhakták Srí Krsna Rúpánuga hívei, akiket a Srí Csaitanja-csandrámrta a következőképpen magasztal:
ásztám vairágja-kótír bhavatu sama-dama-ksánti-maitrj-ádi-kótisz
tattvánudhjána-kótir bhavatu vá vaisnaví bhakti-kótih
kótj-amsó ‘pj aszja na szját tad api guna-ganó jah szvatah-siddha ászté
srímacs-csaitanjacsandra-prija-csarana-nakha-dzsjótir ámóda-bhádzsám
„Teljes mértékben birtokolja az összes transzcendentális tulajdonságot az, aki vonzódik az Úr Csaitanja szeretett bhaktáinak tündöklő lótuszlábaihoz. Isteni vonásai milliomod részével sem ér föl a Visnu híveiben föllelhető szigorú lemondás, kiegyensúlyozottság, érzékfegyelmezés, állhatatosság, meditáció s egyéb jeles tulajdonságok erénye.” (Csaitanja-csandrámrta 26.)
Az emberek többségét az elme anyagi élvezetekre ösztönzi, s így egyre több és több vagyont szeretnének felhalmozni, amiben az érzéki örömök megszerzésének eszközét látják. Ám a tiszta, lelki értelem segítségével az ember azon valójában felismerheti, mennyit ér az anyagi gazdagság, s láthatja, hogy Rádhá-Krsna szeretetének kincséhez semmi sem fogható. A sásztrák alábbi versei támasztják ezt alá:
kim alabhjam bhagavati praszané srí-mikétané
tathápi tat-pará rádzsan na hi ványcshanti kinycsana
„Az Úr bhaktáinak minden a rendelkezésükre áll, saját érzéki örömük végett mégsem vágynak semmire.” (Bhág.10.39.2.)
mám anárádhja duhkhártah kutumbászakta-mánaszah
szat-szanga-rahitó martjó vrddha-szévá-paricsjutah
„A feltételekhez kötött lelkek állandó boldogtalanságban élnek, mert csak a rokonaikhoz ragaszkodnak, s nem imádnak engem. Így meg vannak fosztva tiszta bhaktáim társaságától, s az odaadó szolgálat lehetőségétől.”
szva-dzsivanádhikam prárthjam srí-visnu-dzsana-szangatah
viccshédéna ksanam csátra na szukhámsam labhámahé
„Visnu bhaktáinak közelségét az életemnél is többre tartom, mert ha egy pillanatra is nélkülöznöm kell társaságukat, minden örömöm elszáll.” (Brhad-bhágavatámrta 1.5.44.)
muktánám api sziddhánám nárájána-parájanah
szudurlabhah prasántátmá kótisv api mahámuné
„Millió nagy bölcs, felszabadult lélek között, óh, mily nehéz az Úr Nárájan egy józan bhaktájára találni!” (Bhág.6.14.5.)
anugrahája bhútánám mánusam déham ászthitah
bhadzsaté tádrsíh krídá jáh srutvá tat-paró bhavét
„Az Istenség Személyisége megjelenik e földön, s megnyilvánítja kedvteléseit, hogy megáldja híveit, akik ily módon vonzódhatnak hozzá és kedvteléseihez.” (Bhág.10.33.37.)
ata átjantikam ksémam prccshámó bhavató ’nagháh
szamszáré ’szmin ksanárdhó ’pi szat-szangah sévadhir nrnám
„Óh, Végtelenül Áldásos, a legfőbb jótéteményt kérem tőled. Tiszta bhaktáid társaságára vágyom, mert a velük töltött egyetlen pillanat a világ legdrágább kincsét jelenti.” (Bhág.11.2.28.)
taszmát szarvátmaná rádzsan harih szarvatra szarvadá
srótavjah kírtitavjas csa szmartavjó bhagaván nrnám
„Kedves királyom! Minden embernek mindig, mindenhol, minden körülmények között az Istenség Személyiségét, Harit kell magasztalnia és emlékezetben tartania, Őróla kell hallania.” (Bhág.2.2.36.)
taszmád ékéna manaszá bhagaván szátvatám patih
srótavjah kírtitavjas csa dhjéjah púdzsjas csa nitjadá
„Az embernek tántoríthatatlan figyelemmel, állandóan hallania kell az Istenség Személyiségéről, Őt kell magasztalnia s imádnia, aki a tiszta bhakták fenntartója.” (Bhág.1.2.14.)
ászám ahó csarana-rénu-dzsusám aham szjám
vrndávané kim api gulma-latausadhínám
já dusztjadzsam szvadzsanam árja-patham csa hitvá
bhédzsur mukunda-padavím srutibhir vimrgjám
„Szeretnék fűszál vagy folyondár lenni Vradzsa erdejében, mert akkor rám szállna a nagyszerű fölszabadítót, Mukundát imádó nagy bhakták lába pora. Még a srutik is e nagy szentek lába porát kutatják. A Vradzsa-béli gópík föladták a család s rokonság iránti ragaszkodásukat – amit egyébként szinte lehetetlen megtenni –, s mindenüket Krsna örömének szentelték.” (Bhág.10.47.61.)
vikríditam vradzsa-vadhubhir idam csa visnóh
sraddánvitó ’nusrnujád atha varnajéd jah
bhaktim parám bhagavati pratilabhja kámam
hrd-rógam ásv apahinótj acsiréna dhírah
„Aki nagy tisztelettel hallja egy tiszta bhakta ajkairól Srí Krsna s a Vradzsa-béli pásztorlánykák isteni kedvteléseit, s maga is ugyanúgy beszél ezekről, az rögvest eléri Isten transzcendentális szerető szolgálatát, s az érzéki örömök kéjsóvár vágya messzire távozik szívéből.” (Bhág.10.33.40.)
étáván éva lóké ’szmin pumszám dharmah parah szmrtah
bhakti-jógó bhagavati tan-náma-grahanádibhih
„A világon minden ember legfőbb kötelessége az Istenség Személyiségének szeretetteljes szolgálata, s szent neveinek zengése.” (Bhág.6.3.22.)
A meddő, spekulatív tudást a ním-fa keserű gyümölcséhez hasonlítják, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan. A varjakhoz hasonlatos, akadékoskodó, durva emberek mégis ezt szeretik. Száraz, elméleti érvelésük károgáshoz fogható. Isten szeretetteljes szolgálata ellenben a mangófa frissen kipattant, édes, finom rügyeihez hasonlít. Srí Krsna tiszta bhaktái ízlelgetik e rügyeket. Olyanok ők, mint az édes hangon csevegő papagájok. A balszerencsés empirikus töprengőnek, a gjánínak a terméketlen spekuláció jut, míg a szeretetteljes istenszolgálat ízes ambróziája a szerencsés bhakták itala.
Az Úr Csaitanja és Rámánanda Ráj ezt az éjszakát is Krsnáról, s kedvteléseiről beszélgetve töltötte. A lelki boldogság olykor könnyeket csalt szemükbe, máskor táncra perdültek az eksztázis transzában; így virradt rájuk a hajnal. Reggel aztán ismét elváltak, hogy feladataiknak eleget tegyenek, este azonban – akár csak előzőleg – újra találkoztak.