Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok
Reggel Rámánanda Ráj és az Úr Csaitanja elváltak, majd este újra találkoztak. Ezúttal egy csöndes, félreeső helyen folytatták beszélgetésüket. Az Úr Csaitanja kérdezett, Rámánanda pedig válaszolt:
Kérdés: Mi a legfontosabb tudnivaló?
Válasz: Srí Krsna odaadó szolgálata a legmagasztosabb tudnivaló.
Kérdés: Mi nyújtja a legdicsőbb hírnevet?
Válasz: Az élőlény legnagyobb dicsőségére az válik, ha Srí Krsna híve lesz.
Kérdés: Mi a legértékesebb a világ minden kincse közül?
Válasz: A legértékesebb kincset az birtokolja, aki a Rádhá és Krsna iránti szeretetben a leggazdagabb.
Kérdés: Mi a legnagyobb gyötrelem a földkerekségen?
Válasz: A legnagyobb gyötrelem az Úr bhaktáitól való elválás.
Kérdés: Ki a legjelesebb az univerzum összes fölszabadultja közül?
Válasz: A legjelesebb fölszabadult személy az, aki szereti Krsnát.
Kérdés: Melyik a legszebb dal, amit ember énekelhet?
Válasz: Minden dalok legszebbje az, amely Rádhá és Krsna isteni dicsőségét hirdeti.
Kérdés: Mi a legnagyobb áldás, amit az ember életében remélhet?
Válasz: A legnagyobb áldás a Srí Krsnát szolgáló bhakták társasága.
Kérdés: Mire emlékezzék mindig az ember?
Válasz: Srí Krsna szent neveire, tulajdonságaira, kedvteléseire kell folyton emlékezni.
Kérdés: A sokféle meditáció közül melyik a legjobb?
Válasz: A legjobb meditáció az, ha az ember Rádhá és Krsna lótuszvirág lábain meditál.
Kérdés: Hol éljen az ember?
Válasz: Éljen Vrndávanban, ahol a rásza-lílá transzcendentális kedvtelése folytonosan zajlik.
Kérdés: Minden egyéb témát félretéve miről halljon az ember?
Válasz: Az egyedüli téma, amiről az élőlénynek hallania kell, Rádhá és Krsna szerelmes kedvtelése.
Kérdés: Mi a legmagasztosabb az imádatra méltó dolgok közül?
Válasz: Rádhá és Krsna szent neve a leginkább imádatra méltó.
Kérdés: Mi a felszabadulásra törekvők és az élvezetvágyók sorsa?
Válasz: Az előbbiek mozdulatlan testet kapnak (kőként vagy hegyként születnek), az utóbbiak pedig mennyei testet ölthetnek.*
E kérdések és válaszok a lelki tudományok leglényegét jelentik, amit a hiteles szentírások is alátámasztanak.
A megismerés fejlődése imígyen követhető nyomon: az anyagi világ ismereténél magasabb rendű a lélekről szóló tudás (brahma-vidja); Isten Személyének ismerete feljebb való, mint a személytelen Brahman, a Lélek megismerése; Srí Krsnának s az Ő kedvteléseinek tudománya pedig magasztosabb, mint Srí Visnu ismerete.
A Srímad-Bhágavatam szerint a legkiválóbb cselekedet az, amely az Úr Hari érzékeit boldogítja, a legmagasabb szintű oktatás pedig az, ha Őróla tanítanak. A legműveltebbnek azt kell tekintenünk, aki elsajátította az odaadó szolgálat kilenc folyamatát, ami a következő: hallás és magasztalás, emlékezés, az Úr lótuszvirág lábainak szolgálata, imádat, fohászkodás, szolgai és baráti hűség, valamint teljes önátadás.
Hogy milyen hírnévre tehet szert az ember bhaktaként, arról a Garuda-purána, mint hiteles, mérvadó írásmű a következőképpen szól:
kalau bhágavatam náma durlabham naiva labhjaté
brahma-rudra-padótkrstam guruná kathitam mama
„Lelki tanítómesteremtől azt hallottam, hogy a Kali-korszakban alig találni majd valakit, aki azért híres, mert Srí Krsna híve, habár az sokkal kiválóbb helyzet, mint Brahmáé vagy Siváé.”
Srí Nárada Muni kijelentette:
dzsanmántara-szahaszrésu jaszja szjád buddhir ídrsí
dászó ’ham vászudévaszja szarvál lókán szamuddharét
„Aki sok ezernyi születés után végre Vászudéva, a személyes Isten örök szolgájának tekinti magát, az anyagi lét összes elesett lelkét képes fölszabadítani.”
A Bhagavad-gítá is alátámasztja, mennyire ritka a valódi mahátmá vagyis nagy lélek, aki egyszer s mindenkorra megértette, hogy Vászudéva az összes univerzum Ura. Az ilyen személy a sok-sok születésen át tartó tanulás után meghódol Srí Krsna, az Istenség Személyisége előtt.
Az Ádi-puránában az áll, hogy a felszabadult lelkek, ideértve a srutikat is, mind Srí Krsna tiszta bhaktáinak nyomdokait követik. A Brhan-náradíja-purána írja:
adjápi csa muni-srésthá brahmádjá api dévatáh
„Mindezidáig a bölcs munik legkiválóbbjai, de Brahmá s a félistenek sem értették, mily nagy befolyással rendelkezik az a bhakta, aki teljességgel átadta magát az Úr Visnu transzcendentális szolgálatának.”
A Garuda-puránában az áll:
bráhmanánám szahaszrébhjah szatra-jádzsí visisjaté
szatra-jádzsí-szahaszrébhjah szarva védánta-páragah
szarva-védánta-vit-kótjá visnu-bhaktó visisjaté
vaisnavánám szahaszrébhja ékántj ékó visisjaté
„Sok-sok ezernyi bráhmana közül az a legkiválóbb, aki jártas az áldozatok bemutatásában. Sok ezernyi ilyen áldozatokban jártas bráhmana közül az a legjobb, aki áttanulmányozta a Védák minden tudományát. A véda-tanulmányokban kiválók közül az Istenség Személyiségének, Visnunak a híve a legjobb, és sok ezernyi Visnu-hívő közül az a tiszta vaisnava a legkiválóbb, aki egyedül Srí Krsnát imádja, mert ő éri el a legfőbb hajlékot (param-dháma), amiről a Bhagavad-gítában Krsna maga beszél.”
A Srímad-Bhágavatam kijelenti, hogy a srutik tudományának elsajátítása és minden más lelki gyakorlat csak arra szolgál, hogy az ember a szívében igaz vonzalommal hallgassa Mukunda, vagyis Srí Krsna isteni tulajdonságait, nevét és hírét.
A Nárájana-lílá fohászaiban az áll, hogy egy tiszta bhakta még Brahmá posztját is elutasítja, ha az nem szolgálja odaadással Istent, de boldogan lesz inkább kis bogár, ha így életét Isten odaadó szolgálatának szentelheti.