Lelki test a halált követően
A lelki test transzcendentális az élőlény durva- és finom fizikai testéhez képest, és alkalmas Srí Srí Rádhá-Krsna szeretetteljes szolgálatára. Az anyagi létben a lélek testről-testre vándorlását a tettei határozzák meg, melyeket a természet három kötőerejének befolyása alatt végez. A Bhagavad-gítá érzékletesen ír erről. Az elme viszi a lelket egy újabb testbe, miként a szél sodorja az illatot. Ezért az elme állapota a halál pillanatában döntő fontosságú. Az elme hajlamos a mindennapok gondolataiba, érzéseibe és akaratosságába mélyedni.
Az elme állapota a test elhagyásának pillanatában a gondolkodás, érzés és akarat minőségétől függ. A bhaktáknak azt tanácsolják, hogy megszakítás nélkül meditáljanak Rádhá-Krsna transzcendentális kedvtelésein, hogy elméjüket mindig lelki gondolatok, érzések és szándékok jellemezzék. Így nyílik meg az élőlény előtt Rádhá és Krsna birodalma, ahol közvetlenül társulhat velük, s szolgálhatja Őket nagy szeretettel, abban az érzelmi viszonyban, amelyet egész életében gyakorolt.
Az anyagi létben az elme ahhoz szokott hozzá, hogy folyton durva érzéki élvezetekre gondoljon. Ezért a lelki ember foglalkoztassa elméjét transzcendentális gondolatokkal, melyek a gunák fölött állnak. Rádhá-Krsna isteni játékai s a Vradzsa-béli pásztorlánykák kedvtelései túl vannak az anyagi természet három kötőerején, s ha gondolataink, érzéseink és akaratunk e transzcendentális témákra irányul, bizonnyal bebocsátást nyerhetünk az isteni pár szolgálatába.
A déva-vraták, vagyis a jóság minőségében lévő emberek a félisteneket, például Brahmát vagy Sivát imádják, s az ő bolygójukra jutnak. A világot szenvedélyesen élvezni óhajtó pitr-vraták az eltávozott ősatyákat (pitriket) imádják, s ezek hajlékára jutnak. A bhútédzsják, vagyis az állat- és szellemimádók a tudatlanság sötétségébe tartoznak, s az anyagi világ számukra fönntartott alsóbb régióiba jutnak. Az Istenség Személyiségének, Srí Krsnának hívei pedig az Ő legfelsőbb, örökkévaló hajlékára kerülnek, s aki egyszer eljut oda, nem tér vissza többé.
Minden egyéb cél időleges csupán. Vagy az idő korlátjába ütközünk, vagy vissza kell térnünk a Földre, miután föléltük korábbi jámbor tetteink eredményét. Ami pedig a bhútédzsjákat illeti, ők földi létre, vagy az univerzum még alacsonyabb régióiba kényszerülnek.
A fentieket a Bhagavad-gítából tudhatjuk meg. Ennek értelmében már most felkészülhet bárki arra, hogy testének elhagyása után elérje a kívánt célállomást. Az emberi test jó esély a lélek emelkedésére.
Az Úr Csaitanja az élet legfőbb kincsét kínálja a Kali-korszak minden tekintetben szerencsétlen embereinek. De aki megragadja ezt a lehetőséget, az igen szerencséssé válik. Rámánanda Ráj az Úr Csaitanja ösztönzésére hirdette az odaadó szolgálat elveit, melyek követésével bárki elnyerheti a rajongó boldogság örök életét az Istenség Szemé–lyisége mellett a különböző transzcendentális raszák valamelyikében, ahogy azt Srí Krsna örök hajlékának, Vradzsának, illetve Gólóka Vrndávannak lakói élvezik.
Hiába imádja valaki az Urat pompázatos módon, nagy figyelemmel, a gópík nyomdokainak követése nélkül nem ölthet lelki szakhí-testet, hogy Srí Krsnát szolgálja. Ennek érzékletes példája Laksmídéví, aki szeretett volna Srí Krsna transzcendentális rásza-lílá kedvtelésének részesévé lenni, de mivel nem szegődött a Vradzsa-béli pásztorlánykák nyomába, nem nyert bebocsátást.
Rámánanda Ráj szavai végül teljes eksztázisba hozták az Úr Csaitanját, aki ekkor karjaiba zárta őt. A transzcendentális boldogság mindkettejük szemébe örömkönnyeket csalt. Így telt az éjszaka isteni beszélgetésekkel, s pirkadatkor dolgukra indultak.
Rámánanda a távozóban lévő Csaitanja lábaihoz borult, s hevesen kérlelni kezdte:
– Azért jöttél, hogy isteni kegyeddel elhalmozz, kérlek, maradj hát legalább tíz napig, s tisztítsd meg szennyezett elmémet! Rajtad kívül senki sem képes fölszabadítani az elesett lelkeket, s egyedül Te áldhatod meg őket az Istenszeretet ízével!”
Az Úr Csaitanja így válaszolt:
– Hallottam, milyen nagyra becsülnek tiszta odaadásod miatt, így eljöttem hozzád, hogy Srí Krsna isteni üzenetét hallva ajkaidról megtisztulhasson elmém. S ahogy megláttalak és hallottam szavaidat, beigazolódott minden, amit rólad hallottam. Te vagy a Rádhá-Krsna kedvteléseiről szóló lelki tudomány zenitje, ezért nemhogy tíz napon át, de folyton-folyvást veled lennék. Nilácsalban (Dzsagannáth Puríban) lakunk majd mindketten, s az isteni pár mennyei játékairól beszélgetve, nagy nagy örömben múlatjuk az időt.”