Az istenszeretet titkai
A Brahma-szanhitá így ír Vrndávanról, Srí Krsna hajlékáról :
srijah kántáh kántah parama-purusah kalpa-taravó
drumá bhúmis csintámani-gana-mají tójam amrtam
kathá gánam nátjam gamanam api vamsí prija-szakhí
csid-ánandam dzsjótih param api tad ászvádjam api csa
sza jatra ksírábdhih szravati szurabhíbhjas csa szu-mahán
nimésárdhákhjó vá vradzsati na hi jatrápi szamajah
bhadzsé svétadvípam tam aham iha gólókam iti jam
vidantasz té szantah ksiti-virala-csáráh katipajé
„Svétadvípát imádom, azt a transzcendentális hajlékot, hol a Laksmík színtiszta lelki mivoltukban mint szeretők szolgálják imádón Krsnát, a Legfőbb Urat, aki az egyedüli imádottjuk. Ott minden fa transzcendentális kívánságfa, a föld lelki csodakövekből való, a víz valóságos nektár, minden szó egy dal, minden lépés egy táncmozdulat, s a fuvola a legkedvesebb társ. Az ottani világosság transzcendentális gyönyört áraszt, s az ott élő legfőbb lelki lények mind csodás ízt és élvezetet nyújtanak. Svétadvípán a számtalan sok fejőstehén tengernyi tejet ad, s ott örökké tart a transzcendentális jelenidő, nincs sem múlt, sem jövő, így aztán soha, még egy fél minutumnyi sem múlik el abból a boldog jelenből. Az a néhány önmegvalósult lélek, ki e világon él, Gólókának nevezi azt a birodalmat.” (Bs.5.56.)
Vrndávan transzcendentális hajlékán minden tudatos. Vrndávan ugyan megnyilvánul az anyagi világban, mégis örökké létezik, az anyagvilág megsemmisülése után is. Ezt a Bhagavad-gítá is megerősíti (Bg.8.20.). Vrndávanban Srí Krsna a pásztorlánykák társaságának örvend, s ott Ő az egyedüli élvező, mert Ő a legfőbb személy. Ezt sose feledve igyekezzünk megérteni, mi is Vrndávan! A szent hajlék jelentőségét csak a legtisztább bhakták ismerik. Imádjuk hát Srí Vrndávanát!
A világi élvezetekre mindig kapható érzékekkel lehetetlen fölismerni az anyagi szférában megnyilvánuló Vrndávan-dhámot. A tényleges Vrndávant csakis akkor ismerheti meg az ember, ha a Madana-móhan iránti isteni szolgálatkészség helyes érzelmei inspirálják. S mivel ez rendkívül nehezen kifürkészhető, Sríla Naróttam Dász Thákur saját példájával arra tanított, hogy esedezzünk az Úr Nitjánanda Prabhu kegyeiért. Az Úr Nitjánanda kegyéből megszabadulhatunk a világ élvezetének vágyától. Ezt az élvező hajlandóságot szanszára-vaszanaként ismerik. Amikor ettől megszabadul az ember, már nem csupán az evés, alvás, védekezés és egyéb érzékkielégítő szokások kötik le figyelmét. Ekkor a bhakta elméje megtisztul az anyag minden fertőzésétől, s ilyen tudatállapotban megláthatja az anyagi világban is megnyilvánuló igazi Vrndávan-dhámot.
Az örök szerelemisten, Srí Krsna nem azonos Ámorral, mert ez utóbbi csak múló örömöket ad, s a következő percben unalomba taszítja az embert. Az örök szerelemisten mindig éber, s a lelki boldogság mindegyre fokozódik. A lelki boldogság öröklétű, és nem függ az anyagi természet törvényeitől. Az Ámor nyújtotta múlékony gyönyört csak a materialisták élvezik, ám mert Srí Krsna maga az Istenség Személyisége, a lelki szerelem Istenét örökkön-örökké szolgálják,.
A gájatrí szó jelentése „ami megszabadít az anyagi sóvárgás rabságából”. A káma-gájatrít (klím káma-dévája vidmahé puspa-bánája dhímahí tan nó ’nangah pracsódaját) zengve, a huszonnégy és fél hangzóból álló transzcendentális hang összeköti az embert Madana-móhan (káma-dévája) szolgálatával. A gyakorlati szolgálat természete Góvindával (puspa-bánája) kapcsolatban nyilvánul meg, a szolgálat tökéletes síkján pedig az ember Gópináth-tal (anangah), a pásztorlánykák imádottjával kerül kapcsolatba.
A Brahma-szanhitá igen érzékletesen írja le a káma-gájatrít. Ezt elsőként Brahmá zengte az anyagi univerzumok megteremtése előtt. Az Istenség Személyiségének szolgálatában e mantrát zendve ébredt rá, milyen kapcsolat fűzi az Úrhoz, miként kell cselekednie, és mi a legfőbb cél. A káma-gájatrí transzcendentális hangjának zengésébe mélyedve nyerte el az univerzum megteremtésének képességét. Ezután öntötte versbe a Brahma-szanhitát, melyben az Istenség Személyiségét, az Úr Góvindát magasztalja.
A Brahma-szanhitá tudományosan elemzi a káma-gájatrí szerkezetét. Kijelenti, hogy az örökifjú, transzcendentális szerelemistent, Madana-móhant a káma-bídzsával, vagyis a tiszta lelki szeretet magjával kiegészülő isteni káma-gájatríval imádják. Srí Visvanáth Csakravartí Thákur a Brhad-Gautamíja-tantra alapján a következőképpen tárta föl a káma-bídzsa, a klím szimbolikus értelmét: K nem más, mint Krsna, a legfőbb hódító férfi, akinek alkata a teljes örökkévalóság, tudás és gyönyör; az I hang nem más, mint Rádhá, a legfőbb befogadó nő, az örök Vrndávanésvarí, Srí Vrndávan fönséges hercegnője; az L hang Rádhá és Krsna kölcsönös rajongó szerelmének ünnepelt boldogsága a tiszta gyönyörteli örömben (ánandátmaka-préma-szukha); M pedig leggyönyörtelibb boldog csókjaik rajongó édessége (csumban-ánanda-mádhurja). A káma-bídzsával kiegészülve a gájatrí a Srí Srí Rádhá-Krsna imádatához való isteni fohásszá válik.
Rámánanda Ráj folytatta:
– Srí Krsna tömérdek energiája közül három különösképp fontos: a belső-, a külső- s a közbülső energia, vagyis a létezés teljes tudásának energiája, a tudatlanság vagy sötétség energiája és az élőlények.
A Visnu-purána is megemlíti ezeket az energiákat. A belső és közbülső energiát felsőbb energiának nevezik, a külső energiát vagy sötétséget pedig alsóbbnak.
Srí Krsna személyisége eredendően transzcendentális léttel, tudással és boldogsággal teljes. Belső, vagyis teljes tudatú energiája háromféleképpen nyilvánul meg, mint hládiní, szandhiní és szamvit, vagyis a transzcendentális boldogság, lét és tudat gyanánt. A Visnu-purána a következőképp támasztja mindezt alá: „Óh, mindent átható Uram! A hládiní, szandhiní és szamvit energiák mind tudatosak. Elkülönült részeid, az élőlények pedig ezeknek eltorzult erejét mondhatják magukénak. A külső energia három kötőerejének befolyása alatt az eredeti isteni energiáknak torz vetületét sajátították el, mert az élőlény hajlamos a májá, a megtévesztő energia befolyása alá kerülni. Ám személyedben e három energia transzcendentális a májához képest.”
A hládiní a gyönyör-energia, és Srí Krsna eme saját energiáján keresztül lelkesül és élvezi saját boldogságát. Az Urat tiszta odaadással szolgáló bhaktákat is a hládiní energia teszi boldoggá. A hládiní energia koncentrált formája az istenszeretet, ami a lelki gyönyör és tudás érzelmeit gerjeszti. Érett szakaszában e transzcendentális istenszeretet mahábháva néven ismeretes, aminek megszemélyesülése Srímatí Rádhárání. Az Uddzsvala-nílámani a következőképpen ír erről:
tajór apj ubhajór madhjé rádhiká szarvathádhiká
mahábháva-szvarúpéjam gunair ativarísjaszi
„A pásztorlánykák közül Srímatí Rádhárání és Srímatí Csandrávalí a legfőbbek, ám Srímatí Rádhárání a kiválóbb, mert Ő a mahábháva, vagyis a transzcendentális istenszeretet legmagasabb szintjén áll. Más gópí nem rendelkezik ilyen magasztos tulajdonságokkal.” (Uddzsvala-nílámani 4.3.)
préméra ‘szvarúpa-déha’ – préma-vibhávita
krsnéra préjaszí-srésthá dzsagaté vidita
„Srímatí Rádhárání az Istenszeretet megszemélyesítője, Ő maga a színtiszta istenszeretet. Ezért szerte az univerzumban úgy ismerik, mint Krsna legfőbb imádottját.”
A Brahma-szanhitá a következőképpen szól erről:
ánanda-csinmaja-rasza-pratibhávitábhisz
tábhir ja éva nidzsa-rúpatajá kalábhih
gólóka éva nivaszatj akhilátma-bhútó
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
„Góvindát, a mindent átható, őseredeti Urat imádom, aki eredeti alakjában lakozik saját hajlékán, Gólókán. Együtt él ott a transzcendentális pásztorlánykákkal, akiket a lelki boldogság és tudás érzései hatják át.” (Bs.5.37.)
Sríla Raghunáth Dász Gószvámí a Prémámbhódzsa-maranda című művében a következőképpen szól Srímatí Rádháráníról:
„Srímatí Rádhárání maga a megtestesült szolgálatkészség, aki Krsna minden vágyát hajlandó teljesíteni. Társai, mint Lalitá, Visákhá s a többi barátnő ennek az intim szolgálatának további részesei. Bimbózó fiatalságát még inkább kiemeli szépítőszere, ami nem más, mint a Krsna iránti ragaszkodása. Első, reggeli fürdőjét a zsenge fiatalság erejének nektári vizében veszi, délutáni fürdőjének ambróziája kibontakoztatja fiatalságát, este pedig az érett fiatalság teljes pompájában fürdőzik. Fiatalságának fokozatos kibontakozását napi háromszori fürdőjéhez hasonlítják, amelyek kárunjámrta, tárunjámrta és lávanjámrta néven ismeretesek. Ilyen az ő transzcendentális teste.”