Srí Rádhá, a legkiválóbb szolgáló
Rámánanda ezután a pásztorlánykák közt is legkiválóbb szolgáló, Srímatí Rádhárání szolgálatait igyekezett bemutatni.
Srí Krsna, az Istenség Abszolút, Legfelsőbb Személyisége, kinek örökkévaló formája belső energiáján, a hládiní-saktin keresztül teljességében mutatja a transzcendens öröklét, tudás és boldogság vonásait (ánanda-csinmójarasza-uddzsvala-vigraha). Isten belső gyönyör-energiájának Srímatí Rádhárání az irányító istennője. Ez a megszemélyesült gyönyör-energia nem különbözik magától az Úrtól, mégis külön-külön mutatkoznak meg, hogy egymás társaságát élvezhessék. Így hát Srí Srí Rádhá-Krsna ugyanazon isteni lény két alkotója. Srímatí Rádhárání nélkül Krsna nem teljes, Srí Krsna nélkül pedig Srímatí Rádhárání nem teljes. Lehetetlen Őket elválasztani egymástól, s e magasztos igazság beteljesítése végett ketten eggyé váltak Srí Csaitanja Maháprabhuként.
Srí Srí Rádhá-Krsna kedvteléseit fölöttébb nehéz megérteni. Az Úr Csaitanja a Kali-korszak élőlényeinek legbőkezűbb, legnagylelkűbb, könyörületes és készséges jóakarója és jótevője. Szolgálatkészen osztogatja a lelki világ legféltettebb titkát, s mindössze annyit kér cserébe, hogy elfogadjuk azt.
Az Úr Csaitanja e legértékesebb ajándék elnyerésének legegyszerűbb módját tanította. Ebben az első lépés a személytelen Brahmannal való eggyé válás (szájudzsja-mukti) gondolatának elutasítása. A második követelmény csupán annyi, hogy teljes alázattal hallgassuk ezt az üzenetet egy olyan hiteles bhakta tolmácsolásában, aki maga is tagja Rúpa Gószvámí tanítványi láncának. A harmadik, s egyben utolsó kívánalom pedig az, hogy az ember legyen nagyon tiszta életének minden tettében, maradjon mentes a Kali-korszak szennyező befolyásától.
Aki eleget tesz ezeknek az egyszerű követelményeknek, biztosan elnyerheti az Úr Csaitanja áldását, de aki a legcsekélyebb mértékben is eltér ezektől, magát zárja ki, s hiába próbálkozik szerzett világi képességei révén megérteni Őt. E három követelmény teljesítése nélkül senki sem válhat az Úr Csaitanja kedvteléseinek részesévé. Az áula, báula, karttábhadzsá, nédá, szakhí-békhí, daravésa, sáni, szahadzsijá, szmárta, kaszt-gószvámí, ativádi, csúdádhárí, gauránga-nágarí és más irányzatok követői mégis ezzel próbálkoznak, de ők az Úr Csaitanja kedvteléseinek értéktelen, hamis imitálói csupán. Sajnálatos módon mégis félrevezetik a szerencsétlen embereket, akiket már amúgy is kárhozatba vitt a Kali-juga befolyása.
Srímatí Rádhárání a legfontosabb az összes gópí közül. Sajátságos szerető szolgálata a mádhurja-préma legfelsőbb fokú kifejeződése, ezért helyesebb, ha az odaadás útjának újdonsült követői nem Srímatí Rádhárání bizalmas szolgálatának titkait fürkészik. Ennek ellenére Sríla Krsnadász Kavirádzs Gószvámí a Csaitanja-csaritámrtában ír ezekről a meghitt beszélgetésekről, remélve, hogy az alázatos és tiszta szívű bhakták megértik majd Srímatí Rádhárání viszonyát Krsnával.
Rendkívül szerencsések azok a bhakták, akik eljutottak a spontán istenszeretet, a rágánugá-bhakti síkjára, és a mádhurja-prémához vonzódnak. Bátran követhetik ők Srímatí Rádhárání meghitt társainak, valamint segítőiknek, a manydzsáríknak nyomdokait.
Az Úr Csaitanja azt az eksztázist testesíti meg, amit a Krsna távollétében bánkódó Srímatí Rádhárání élt át, amikor Uddhavával találkozott Vradzsában. Senki ne próbálja utánozni az Úr Csaitanja transzcendentális érzéseit, mert közönséges élőlény nem juthat el arra a síkra! Emelkedett tudatsíkon azonban az Úr Csaitanja nyomdokaiba szegődhetünk. Ezt példázzák a Rúpa Gószvámí vonalába tartozó tapasztalt, önmegvalósult bhakták.
Rámánanda Ráj ezután a Padma-puránából idézett egy slókát:
jathá rádhá prija visnósz taszjáh kundam prijam tathá
szarva-gópísu szaivaiká visnór atjanta-vallabhá
„Srí Krsna a pásztorlánykák közül Srímatí Rádháránít imádja a legjobban, s amilyen kedves neki imádottja, éppoly kedves annak tavacskája, a Rádhá-kunda.”
Majd a Srímad-Bhágavatam slókáját idézte:
anajárádhitó núnam bhagaván harir ísvarah
jan nó vihája góvindah prító jám anajad rahah
„Kedves barátnőim! Az a pásztorlányka, akivel Srí Krsna, édes kettesben elment, itthagyva bennünket, bizonyára sokkal értékesebb szolgálatokat végzett minálunk.” (Bhág.10.30.28.)
Srí Rádhának hívják azt a kivételes pásztorlánykát, akinek szolgálatai a legjobban lekötelezték Srí Krsnát.
Rámánanda e két utóbbi állítását hallván az Úr Csaitanját elragadta az eksztázis, és így válaszolt: „Kérlek, folytasd! Magyarázataid határtalan örömmel töltenek el, mintha ajkaidról egy transzcendentális örömfolyam hömpölyögne!” Majd hozzátette:
„Srí Krsna elrabolta Srímatí Rádháránít, mert a többi gópí jelenléte zavarta imádottja iránti szerelmét. Ha pedig Krsna képes otthagyni a gópík társaságát Srímatí Rádhárání kedvéért, akkor nyilvánvaló, mennyire ragaszkodik az ő szerelméhez.”
A rásza-lílá transzcendentális kedvtelése során Srí Krsna úgy érezte, a gópík jelenléte meghiúsítaná bizalmas, édes kettesben zajló szerelmes kedvteléseit Srímatí Rádháráníval. Úgy gondolta, mások jelenlétében nem ízlelhető a bizalmas szerelem heve. Ezért Srí Krsna otthagyta a gópíkat, s elrabolta közülük Srímatí Rádháránít.
Rámánanda Ráj szerint Srímatí Rádhárání szerelméhez semmi nem fogható a világon. Rádhiká nem szívelhette, hogy a többi gópíval egyformának tekintsék, s így szerelmes haragvással elhagyta a rásza-lílá körét. Srí Krsna azt szeretette volna, ha Srímatí Rádhárání enyhíti a rásza-lílá iránti szomjúságát, de amikor kedvese eltűnt, zaklatottá vált, s bánatosan Ő is elhagyta a rásza-lílá körét, hogy Rádhárání keresésére induljon. Rámánanda Ráj a Gíta-góvindából idézett két slókát:
kamszárir api szamszára-vászaná-baddha-srnkhalám
rádhám ádhája hrdajé tatjádzsa vradzsa-szundaríh
itasz-tatasz tám anuszrtja rádhikám ananga-vána-vrana-khinna-mánaszah krtánutápah sza kalinda-nandiní tatánta-kunydzsé visaszáda mádhavah
„Kansza ellensége (Srí Krsna) nagyon szerette volna kiszabadítani szüleit, Vaszudévát és Dévakít mathurai börtönükből, ezért otthagyta a gyönyörű Vradzsa-béli hajadonokat, de szívébe zárta Srímatí Rádháránít.
Ámor nyilától sebzetten, s a Rádháráníval való rossz bánásmódon fölöttébb sajnálkozva Mádhava (Srí Krsna) keresni kezdte kedvesét a Jamuná-folyó mentén. S mikor nem akadt Rádhárání nyomára, a vrndávani cserjésbe vette be magát, s csak bánkódott.” (Gíta-góvinda 3.1-2.)
Mindezek az Istenség Személyiségének igen magas szintű kedvtelései. Az esemény férfi és nő kéjsóvár viselkedésének is tűnhet, ez azonban csak a világi látásmód ostobaságát jelzi. Valójában Isten transzcendentális, minden világi vonástól mentes, tiszta érzékekkel gyakorolt szerető szolgálatáról van szó. Jóllehet a közönséges ember számára is érthető nyelven szól a történet, e transzcendentális eseményeket csakis a legfelsőbb szinten álló bhakták ízlelhetik, akik az odaadó szolgálat szabályozó elveinek gyakorlásával teljességgel megtisztultak, és fölismerték, milyen alantas természetű a világi erotika.
Az, hogy az Úr Csaitanja örömmel hallgatta Rámánanda Ráj fenti szavait, igazolja azok magasztos lelki jellegét. Ezért hát minden olvasónak óvakodnia kell, nehogy a világi elbeszélések szintjére alacsonyítsa le Rámánanda szavait.
Rámánanda elmagyarázta, hogy a fenti két slóka alapos elemzéséből kiviláglik, a rásza-lílában számtalan pásztorlányka vett részt, de az Istenség Személyisége mindannyiukkal szemben Srímatí Rádhárání társaságát részesítette előnyben. E fölismerés nektár-lelőhelyhez hasonlatos lelki boldogsággal tölti el a bhakták szívét.
A transzcendentális szerelem eme vonásairól hallván a tapasztalt bhakták szívét megfoghatatlan, túlvilági boldogság ragadja magával. Átérzik, hogy Srí Krsna egyformán kedveli a gópíkat, de Srímatí Rádhárání szellemes, sőt néha ellentmondásos viselkedése minden másnál vonzóbb a számára. Srí Rádhá adja meg a rásza-lílá igazi ízét.
Az Istenség Személyiségének kedvteléseit leíró hiteles irodalomból tudjuk, hogy a rásza-lílá során Srí Krsna megszámlálhatatlan prakása-formában terjedt ki, odaszegődve minden pásztorlányka mellé, de ugyanakkor ott volt Srímatí Rádhárání mellett is. Transzcendentális testének prakása-kiterjedései mind egyenértékűek, ám az eredeti személy (szvajam-rúpa) mégis Srímatí Rádhárání oldalán áll. Srí Krsna általában mindenkivel egyenlően viselkedik, de Srímatí Rádhárání ellentmondásokkal teli eksztatikus szerelme kihozta a sodrából. Az Uddzsvala-nílámani erről a következőképpen ír:
ahér iva gatih prémnah szvabháva-kutilá bhavét
ató hétór ahétós csa júnór mána udanycsati
„A szerelem tekervényes útjai olyanok, mint a kígyó mozgása. Mi több, egy fiatal férfi s nő viszonyában kétféle harag támadhat: az indokolt és az ok nélküli.”
Srímatí Rádhárání szerelmes haragvással hagyta el a rásza-lílá körét, ám ugyanakkor olthatatlan ragaszkodás is támadt benne. Ez elrabolta Srí Hari józanságát, majd megbolondult Rádhárání után, s az ok nélküli harag zavarodottá tette elméjét. Srí Krsna a rásza-lílá teljes gyönyörét szerette volna élvezni, s e játék sarokköve Srímatí Rádhárání volt. Nála nélkül fölborul a rásza-lílá. Srímatí Rádhárání hiánya Krsnát is arra késztette, hogy elhagyja a rásza-lílá körét, és kedvese keresésére induljon.
Ám hiába kereste itt s amott, sehol sem lelte Rádháránít. Ámor nyilainak fájdalma kínozta Srí Krsnát, és mélységesen bánkódott kedvese távolléte miatt. E tény rávilágít arra, hogy Srí Krsna transzcendentális szívét még a milliónyi pásztorlányka nyújtotta örömök sem teszik igazán elégedetté, így Srímatí Rádhárání iránti szerelmének hevességét képtelenség ecsetelni.
Srí Srí Rádhá-Krsna transzcendentális kedvteléseinek fölemlítése mérhetetlen boldogsággal töltötte el az Úr Csaitanját, s fölöttébb örvendezett, hogy találkozhatott Rámánanda Rájjal. Az Úr Csaitanja így szólt hozzá:
– Most már megismertem Srí Krsna és Srímatí Rádhárání líláját, ami végett hozzád fordultam. Megértettem a legmagasztosabb célt, s azt is, hogyan lehet elérni. Beszélj, kérlek, Srí Krsna és Srímatí Rádhárání isteni természetéről! Beszélj nekem az isteni szerelem ízeiről is! Rajtad kívül senki sem képes ezt elmagyarázni. Kérlek szépen, indokolatlan kegyességgel tárd föl mindezt!