6. fejezet
Szeretet férfi és nő között
A szeretet szükséges a jó egészséghez. Aki nem része egy szerető kapcsolatnak, tízszer hajlamosabb arra, hogy krónikus betegségben szenvedjen, és ötször gyakrabban szenved idegösszeomlást, mint az, aki kapcsolatban él. Nyilvánvaló, hogy a szeretet nemcsak a magasabb lelki tapasztalatok lényeges alkotóeleme, hanem a fizikai életben maradáshoz és jó közérzethez is feltétlenül szükséges.
Sok ember számára a szeretet egy másneművel való kapcsolatban találja meg az értelmes kifejeződését. A férfi és nő közötti kapcsolat a család alapja, ami a társadalom, nemzet és a világrend magva. Ha nem tanuljuk meg, a férfi és a nő hogyan tartsák fenn az erős, pozitív kapcsolatokat, még nagyobb zavart keltünk ezen a bolygón.
Mélység hiánya a mai társadalomban
A modern társadalom rendkívül személytelen. Elgépiesedett és elektronikus világunk elválaszt minket, amikor autóban utazunk, televíziót nézünk, a számítógép előtt ülünk, és zárt irodákban, otthonunktól távol dolgozunk. Sok ember játékokkal vesztegeti az idejét ahelyett, hogy igazi szívkapcsolatokat hozzon létre. Mivel ma a piac olyan sok anyagi kényelmet kínál, és azt tetszés szerint használhatjuk, megtanultuk, hogy ezek a tárgyak a saját élvezetünkre vannak. Sajnos kialakítottuk azt a szokást, hogy más embereket is így lássunk. Az eredmény a verseny, szorongás és szegénység. Mivel sokan azt hiszik, hogy az igazi szeretet csak elképzelés, nem is keresik, és belemennek egy célkapcsolatba.
Társadalmunk tele van olyan emberekkel, akiket a téboly és a kudarctól való félelem tart távol attól, hogy mély kapcsolatba belemenjenek. Sokan szenvednek, mert képtelenek igazán jól érezni magukat. Mindennapi munkájuk során megosztják másokkal ezt a szomorú mentalitást. Azt még több csalódást és cinizmust terjesztenek.
Másokat szeretni azt jelenti, magunkat szeretni
Akik magukat nem szeretik, nem szerethetnek másokat sem. Mindenkinek, aki partnert keres, meg kell győződnie arról, hogy a lehetséges partnerben van-e egészséges önszeretet. Az emberek, akik destruktívan viselkednek egymással szemben, nem tudnak másokat szeretni, és a negatív érzéseiket magukkal viszik a kapcsolatba. Hogy lehet az ilyen embernek mély kapcsolata másokkal? Különösen azok tesznek maguknak rossz szolgálatot, akik olyan láthatóan veszélyes dolgokban vesznek részt, mint a drogfogyasztás, berúgás, beteges szerencsejáték vagy meg nem engedett szexualitás. Ezeket a lefokozó szokásokat osztják meg másokkal.
Ilyen emberrel nem lehetséges a minőségileg szeretetteljes kapcsolat. Ha ennek az ellenkezőjében hiszünk, ez csak jámbor óhaj. Akikből hiányzik az önszeretet, nem tudnak mit megosztani másokkal, mert csak a felszínes aspektusaikhoz férhetnek hozzá. Nyitva kell tartanunk a szemeinket, amikor partnert keresünk. Ha kétségbeesetten keresünk valakit, hajlunk arra, hogy a saját képünket fessük meg arról, aki keresztezi az utunkat. Fantáziánk tárgya rendelkezik a csodaszép tulajdonságokkal, mert ilyen képet festettünk. Ilyen esetekben inkább a saját elképzelésünkbe szeretünk bele, mintsem hogy őszintén gondoskodnánk a másik személyről.
Hogy lehetünk ilyen esztelenek? Ez tulajdonképpen nagyon egyszerű. Bár nem vagyunk tudatában, hogy a valódi egész mivoltunk belülről elérhető, találunk valakit, aki külsőleg megfelel a vonzó személyről alkotott elképzelésünknek, aztán mozivászonként használjuk, és rávetítjük a fantáziánkat remények, félelmek és kívánságok formájában.
Ez a rávetítés történik általában a romantikus szerelem kezdetén, és a románc csak addig tart, amíg ép ez az illúzió. Gyakran szétmegy a kapcsolat, mert a „szeretett” személy egyáltalán nem olyan, mint amit elvártunk. Először ezt mondjuk: „Ó, szerelmes vagyok! Ő az, akire vártam.” De egy idő után belátjuk, hogy csak a saját elképzelésünk ittasított meg, ez nem engedte, hogy elismerjük azt, amit az egész idő alatt tudtunk: nem nekünk szánták ezt a személyt.
A teljesség keresése
A férfiak és a nők azért hajszolják egymást, mert teljessé akarnak lenni. A férfi, akiből sok alapvetői női vonás hiányzik, olyan nőt keres, aki megadhatja neki azt, amire szüksége van. Igazából olyan nőt keres, aki a belsejéből hiányzik. A nő is magán kívül keresi a férfi aspektust, ami benne szunnyad.
Senkiben sincsenek teljes egyensúlyban a férfi és a női tulajdonságok. Teljessé válni azt jelenti, hogy megteremtjük az egyensúlyt a két aspektus között. Minél készebbek vagyunk egy nő igazi férfi-oldalát, és egy férfi igazi női-oldalát becsülni, annál egészségesebbek lesznek a kapcsolataink. Ha tökéletesek és kiegyensúlyozottak vagyunk, könnyebben találunk olyan partnert, aki hasonlóan tökéletes és kiegyensúlyozott, és aki támogat minket a szolgálatunkban.
Ha két tökéletlen személy jön össze, az eredmény nem az egész, hanem még nagyobb frusztráltság. Két rászoruló ember nem teheti boldoggá egymást. Nagyon elfoglalja őket az a kísérlet, hogy megtalálják a beteljesülésüket. Legyünk óvatosak, ha nagyon kétségbe vagyunk esve. Amíg azt hisszük, hogy valaki „odakint” fog boldoggá tenni minket, addig semmilyen kapcsolatban nem leszünk sikeresek. De ha eljutunk magunk mélyebb rétegeihez, természetesen harmóniába kerülünk a természettel és Isten magasztos személyiségével. Tökéletesebbek leszünk, és nagyobb lesz az egyensúly a férfi és női energiáink között.
Ha két tökéletes személy kerül össze, megvan a lehetőségük, hogy erős kapcsolatot fejlesszenek ki. Se nem túlzottan dominánsak, se nem túl megalázkodók, nem manipulálják egymást kölcsönösen, hogy megtámasszák a saját bizonytalanságukat. Az ilyen emberek nem úgy viselkednek, mint a koldusok, akik olyan valakit keresnek, aki számukra csodát tud tenni. Még ha nem is vonzanak partnert, nem fogják érezni a veszteséget, mert mindent értékelnek, amit az Úr értük tesz. Ahelyett, hogy maguknak akarnának kapni valamit, meg akarják osztani másokkal a teljességüket. Ebben a helyzetben – a maguk módján – olyanok, mint Isten, Isten magasztos személyisége tárházai, akik mindenkinek szeretetet adnak.
Minél teljesebbek leszünk, annál természetesebb módon vagyunk szeretetteljesek és készek az isteni közösségre, mert igazából szerető lények vagyunk, csak ideiglenesen fedettek. Nagyobb teljességet kezdünk tapasztalni, amikor felismerjük belső természetünket, mint szellemi lelkeket, és a kapcsolatunkat az Úrral.
A teljesség keresése során azonban óvatosnak kell lennünk, ne higgyük azt, hogy egészségesebb és kiegyensúlyozottabb vagyunk, mint mások. Ne felejtsük el, hogy mindannyian őrültek voltunk, amikor egyáltalán elfogadtuk a megszületést az anyagi testben. Ez a behatárolt fizikai világ nagyjából és egészében a frusztráltság, depresszió, gondok és sötétség világa. Minden nap örömre és extázisra vágyunk, és tudjuk, hogy ezt valahol el lehet érni. Kétségbeesetten kérdezzük magunkat: „Hol van ez a szeretet?” Magányosnak, depressziósnak érezzük magunkat, tudjuk azt is, hogy valami nincs rendben velünk, mert valahogy nem találjuk meg azt, amit keresünk.
Kifordult nemi szerepek
Mindenkiben különböző arányokban vannak a férfi és női alkotóelemek. Ez a fizikai szinten is nyilvánvaló: minden férfi testében vannak női hormonok, és a női test férfi hormonokat tartalmaz. Nőknek is, férfiaknak is van mellük, és minden különbség ellenére a szaporodás szervei sok tekintetben hasonlóak.
A modern, bűnös kultúra mesterséges, eltorzult szerepjátékba kényszerít a nemek között. A férfi fél attól, hogy érzelmes, együttérző vagy gondoskodó legyen. Mivel a szelíd oldala nem fejlődik ki, nem válik teljes személlyé. A nő feladja az azonosságát, elfojtja az egyéni kezdeményezését, és passzív lesz. Ő sem teljes személy. Ennek az a következménye, hogy a társadalom rendkívül kiegyenlített és töredékes módon működik. Az eltorzulás másik aspektusa mindenekelőtt a nő bántalmazása, mozgó vagyontárgyként kezelik, sőt megfosztják minden polgári jogától – pl. a választói jogtól vagy a saját tulajdonhoz való jogtól. Következésképpen sok nő gyűlöl nő lenni.
A modern kultúrában természetes, hogy a nők a hagyományosan passzív szerepük ellenszeréül a férfiakat utánozzák, agresszívek lesznek, versenyeznek, hogy figyelembe vegyék őket, mint résztvevőket a gazdasági rendszerben. Ez azonban nem orvosság a nemek közötti egyenlőtlenségre. Az agresszív, konkuráló férfiasság, amit a nő utánoz, az igazi férfias tulajdonságok – bátorság, kezdeményezés, megkülönböztető képesség és szeretettel vegyített elszántság – eltorzításai.
Ha a nők megpróbálnak úgy viselkedni, mint a férfiak karikatúrái, elnyomják egyedülálló nőies tulajdonságaikat – intuíció, inspiráció, felvevő képesség – és leértékelik a szerepüket, mint nevelők és a kultúrjavak hordozói. Ezekkel a tulajdonságokkal segíthetnének megmenteni a bolygót. Ha a férfiak torz női tulajdonságokat vesznek fel, és egyre passzívabbak, függőbbek és gyengébbek lesznek, ezzel sem adnak megoldást. Ennek megfelelően az egész társadalom rendezetlen.
E társadalom sok emberéből teljesen hiányoznak a női tulajdonságok, vagy azokat nem akarják kifejezésre juttatni. Ugyanakkor mindenki kárára túlhangsúlyozzák a férfias tulajdonságokat. Egyáltalán az egész világ a női energia hiányától szenved, ami világosan mutatja, milyen félelmetesen kihasználjuk a bolygót.
A lelki élet kétnemű
A lelkileg fejlett emberek természettől fogva „kétneműek,” ami azt jelenti, egyesítik a férfias és a nőies tulajdonságokat. A lelkileg erős nő hatalmas férfi-energiához férhet hozzá, amely lehetővé teszi, hogy elszántan cselekedjen, míg a lelkileg fejlett férfi könnyen megnyilváníthat olyan női vonásokat, mint az alázat és érzelmesség. Amikor lelkileg fejlődünk, átadjuk magunkat az Úrnak, hogy ne az uraljon, amit mások gondolnak rólunk. Ez nem köt a hagyományos nemi szerepekhez, és könnyen kifejezésre tudjuk juttatni azokat a tulajdonságokat, amelyeket a másik nemnek tulajdonítanak. Abban a helyzetben vagyunk, hogy spontán és becsületesen éljünk, félelem vagy hamis szentimentalitás nélkül.
Nem mehetünk Istenhez befejezetlenül. Ez azt jelenti, nem mehetünk haza, ha azt gondoljuk, mi csak férfi vagy nő vagyunk. Ahhoz, hogy fejlődjünk, meg kell értenünk a kétneműséget, ami nemcsak a fizikai testben vagy a szexualitásban nyilvánul meg. Mint már említettem, a társadalom azt szeretné, hogy azt gondoljuk, a szeretet csak szex, és ahhoz, hogy kapcsolatokat tartsunk fenn, szexuálisan kell megnyilvánulnunk. Ne felejtsük el azonban, hogy senki sem hat olyan vonzóan, mint egy lelkileg nagyon fejlett férfi vagy nő. Mindenki szeretne együtt lenni egy ilyen személlyel; ez természetes. De ez nem jelenti azt, hogy ennek nyílt szexuális kapcsolatnak kell lennie.
Ha elkezdődik a lelki fejlődésünk, gondosan meg kell figyelnünk magunkat, el kell kerülnünk, hogy zavart okozzunk másoknak. Ha pl. egy férfi egyre inkább teljes lénnyé válik, megjelenik a női oldala. Lehet, hogy ebben a kezdeti szakaszban a férfi úgy érzi, annyira táplálja a női energia, hogy kétségbeesetten igyekszik azt még intenzívebben tapasztalni. Éberség nélkül hol az egyik, hol a másik nőhöz vonzódik, és úgy érzi, mindenkivel bizalmas kapcsolatba kell kerülnie. Ha nem látja be, hogy ez az érzés a saját nőisége felébredésének az eredménye, lehet, hogy mindenkivel lefekszik. Egy nőnek is lehet hasonló tapasztalata, egy csomó ember vonzza, mert felébredt a férfi-oldala. Ha nem vigyázunk, ott találjuk magunkat, hogy féktelen nemi életet élünk. Megfigyelhetjük ezt a jelenséget pl. sok New Age szervezetben, ahol a férfiak és nők rutinszerűen gyakorolják a „szabad szerelmet.”
Ellen kell állnunk annak az ösztönnek, hogy részt vegyünk a korlátozatlan szexuális megnyilvánulásban. Végső soron csalódást okozunk magunknak és másoknak. Ez a frusztráltság még a homoszexualitás kiváltó tényezője is lehet. Sok nő megunta a szerelmi ügyeket, és panaszkodik: „Az egyetemen kerestem magamnak egy férfit, de nem jött össze. Aztán az irodában kerestem, az sem sikerült. Megpróbáltam egy idősebb férfivel, nem sikerült. Aztán találtam egy fiatalabb férfit, de nem volt jó az se. Aztán egy lelki személlyel próbálkoztam, és megint kihasználtak. Most már elég. Most egy nőt szeretnék.” Amikor a nők azzal próbálkoznak, hogy partnert találjanak, sokan tapasztalhatnak bántalmazást, szidalmazást és kihasználást, és így elvesztik az érdeklődésüket a férfiak iránt. De ebben a helyzetben a nő továbbra is az integráció hiányát tapasztalhatja, hiszen nem marad teljes, ha az uralkodó férfi szerepét játssza, és közben elfojtja a nőiségét.
Férfiak is találhatják magukat hasonló helyzetben, aztán erre a következtetésre jutnak: „Elég ezekből a nőkből. Keresek most egy férfit, valakit, aki hasonló tapasztalatokat szerzett. Legalább abban a helyzetben leszünk, hogy megértjük egymást.” Sokszor csak a férfi-tulajdonságok hiányzanak az ilyen férfiből, ezért könnyen vonzza a másik férfi, akinek domináns jellemvonásai vannak. Tulajdonképpen azt a férfit keresi, aki belőle hiányzik.
A mai társadalomban lehet, hogy sok homoszexuális ember lesz az első, aki eljut a mély spiritualitáshoz, mert ők minden szinten csalódtak. Készek a valódi változásra. Őszinte kapcsolatot szeretnének valami Magasabbal. Semmi esetre sem ítélhetjük el őket, mert a viselkedésük csak kiáltás a szeretet után. Mivel az ilyen kiáltás általában nem a teljes lény fejlődési igényeire irányul, sajnos zavarrá válhat, rendezetlenséget okozhat.
A különbségek feloldása
Ha a férfiak és a nők harmonikusan akarnak együtt élni, ne féljenek a konfliktusoktól. Ez a kijelentés talán ellentmondásosnak tűnik, de a konfliktusok és véleménykülönbségek hozzátartoznak minden kapcsolathoz. Ebben az a szép, hogy a partnerek közösen oldhatják meg a problémát, ha kölcsönös a szeretet. Még ha azt hisszük, hogy ártatlanok vagyunk, akkor is megkérdezhetjük a partnerünket: „Hogyan változhatok meg? Mit tehetek? Mit gondolsz, milyen lelki módon kellene cselekedni?” A gondoskodó partner nem fog valami lehetetlent javasolni. Ilyen módon közelebb kerülünk a másik személyhez.
A házastársunk azt mondhatja: „Tudod, te tényleg hülyét csináltál magadból. Igazán nem kellene így viselkedned.” Ezen a ponton választhatunk. Mondhatjuk: „Nem voltam hülye! Te csak irigy vagy. És mi volt a múlt héten? Még rosszabb volt.” Vagy ehelyett ezt mondhatjuk: „Hogyan tehetnélek téged boldogabbá? Beszéljünk erről.” Aztán meg lehet egyezni a probléma megoldásában. Ha az első megoldás nem működött, meg lehet beszélni, hogy valami mást csináljunk. Még ha továbbra is különböző véleményen vagyunk, a tárgyaló készségünk példaként szolgálhat a partnernek, hogyan viselkedjen az ember ilyen helyzetekben. Az ilyen helyzet sem nehéz, ha egy kicsit alázatosak és készek vagyunk arra, hogy növekedjünk és tanuljunk.
Ismét mindent felajánlani az Úrnak
Ha megértjük, hogy a partnerünket Isten adta, akkor megkérdezzük magunkat: „Örül Isten annak, ahogyan a lányával/fiával bánok?” Ez több erőt ad nekünk, hogy elviseljük a nehézségeket a kapcsolatban. Ha felmerül egy probléma, elgondolkodhatunk: „Ez sértés volt. Haragszom.” De ha arra gondolunk, hogy az Urat szolgáljuk, akkor máris túljutottunk a zavarodottságon, és a sértést inkább szeretet utáni kiáltásként ismerjük fel, mintsem támadásnak.
Ha ismét mindent felajánlunk az Úrnak, sok kulcsot fedezünk fel, hogyan tegyük ismét működőképessé a kapcsolatunkat. Ha nem tudjuk megkeresni ezeket a kulcsokat, akkor a világ összes szemináriuma és workshopja nem fog tudni segíteni. Az elméletek értelmetlenek, ha nem szívből élünk. A könyvekből sem lehet tanulni, ha nem akarjuk mélyebben megérteni az emberek egyéni helyzeteit és az örök lelki valóságokat.
Egy kapcsolatban a problémák csodaszép lehetőségek, hogy felfedezzük, mennyire gondoskodunk a másik személyről. Az ilyen helyzetek próbára tehetik a készségünket, mennyire akarunk elkötelezettek, felelősek és megbízhatóak. De amikor jönnek a kihívások, sajnos megtörténhet, hogy az egyik házastárs el akar menekülni, és a kapcsolat meginog. Ha azonban kitartunk, és a nehéz problémákat a partnerünkkel oldjuk meg, nagyobb lesz a szeretet, mert becsületesek maradtunk egymáshoz, és együttműködve győztük le a nehézségeket.
A kapcsolatban alapvető, hogy Istenre koncentráljanak. Ha azt gondoljuk, mi vagyunk a tulajdonos, belekapaszkodunk a pénzünkbe és más vagyontárgyainkba. De ha megértjük, hogy az Úr szolgái vagyunk, belátjuk, hogy az, amink van, csak eszköz, ami lehetővé teszi, hogy ismét felajánljuk a szeretetünket Istennek. Ez a megvalósítás felbátorít, hogy rendkívül szeretetteljesek és figyelmesek legyünk, mert tudjuk, hogy a Legfelsőbb nevében gondoskodunk másokról.
A kapcsolat az intézkedés, amit Isten tett, hogy lehetőséget adjon nekünk viszonozni az Ő szeretetét. Ha egy házastársról vagy egy gyerekről gondoskodunk, inspirálva érezzük magunkat, hogy a legjobbat adjuk neki. És még többet, mert ők Isten tulajdona. A gyerekeink nemcsak hozzánk tartoznak; ők Isten gyermekei. A partnerünk sem a mi tulajdonunk, hanem az Úr képviselője.
Valóban önzetlenek vagyunk?
Ha önző módon cselekszünk, a saját kívánságainkat tápláljuk, ahelyett, hogy másoknak szolgálnánk. Gondosan meg kell vizsgálnunk a kapcsolatainkat, hogy lássuk, igazából mire irányítjuk az energiáinkat. Tényleg törődünk mások javával, a személy érdekel, és nem a felszínes megjelenése, lelki a célunk, vagy csak megittasultunk a saját fontosságunktól, és mindig arra törekszünk, hogy először mi magunk érezzük jól magunkat?
A szerető kapcsolatokban az a legfontosabb, hogyan gondoskodunk az Úr nevében, nem az, hogy milyen előnyöket kaphatunk. Amikor gondoskodónak látjuk magunkat, a cselekedeteinket a Legfelsőbb Úrnak szenteljük. Aggódunk, de nem látjuk a másikat csak a magunk kiterjesztésének. Mindent megteszünk, hogy egy adott léleknek megadjuk a legjobbat, amit tudunk.
Ebben természetesen benne van az anyagi kötelességeink teljesítése is, de ez csak a kezdet. Azt kell adnunk a másiknak, ami valóban fontos, és ez a szeretet, megértés és spiritualitás. Adjunk a partnerünknek szerető támogatást és bátorítást, úgy neveljük a gyerekeinket, hogy Istentudatosak legyenek, megtanulják, hogy Istenhez tartoznak.
Ezért van szükség a házasságban lelki alapra. Az önzésen, gazdasági biztonságon vagy szociális célszerűségen alapuló házasság boldogtalansághoz fog vezetni. Az ilyen tényezők időlegesek. A gazdasági vagy társadalmi helyzet megváltozhat, a partnerek másként gondolkodnak, és hirtelen feloszlott a levegőben minden alap, ami eredetileg az egyesülés alapját képezte. Ha ezek az elemek már nem fontosak, végül nem marad semmi.
Ragaszkodás és elválás
A ragaszkodás és elválás, a lelki élet fontos elemei, a házasságban is fontosak, de őszintén kell ragaszkodunk és elválnunk, hogy elkerüljük a végleteket, a túlzott ragaszkodást vagy a közöny távolságát. Ez a kérdés: Pontosan mihez ragaszkodunk? Arra vágyakozunk, hogy visszaadjuk az Úrnak, ami különben is az Övé, vagy a saját érzékeink kielégítéséhez ragaszkodunk? Ahhoz kell ragaszkodnunk, hogy mindent felajánljunk az Úrnak, legyen az család, ház, munka vagy tulajdon.
Igazából nincs semmink, mert minden az Úré. Ha tehát meg is kíséreljük, hogy elkülönüljünk a házastársunktól és a gyerekektől – voltaképpen mit adunk fel? Ha azt állítjuk, hogy elkülönültünk, ezzel arra célzunk, hogy lemondtunk valamiről, amit egykor birtokoltunk. Ez téves elképzelés. Ezenkívül a lelki elkülönültséget nem használhatjuk fel ürügyként, hogy a rokonainkkal szemben közömbösek legyünk. Ez nem szeretetteljes viselkedés. Nekünk az a kötelességünk, hogy mindent megtegyünk az Úr elégedettségére, anélkül, hogy valaha is azt gondolnánk, mi vagyunk a tulajdonosok.
Ha gondoskodóként, és nem tulajdonosként cselekszünk, akkor az Úrnak azokkal próbálunk örömet szerezni a kapcsolatainkban, akik közel állnak hozzánk, mert megértjük, hogy mindenki Isten képviselője. Ha a szülők a gyerekeiket nem táplálják megfelelően, vagy nem törődnek az egészségükkel, ez nem tetszik az Úrnak. Bár a fizikai testünk csak jármű, mégis Istené, és mi felelősek vagyunk azért, hogy jó karban tartsuk, úgy, hogy ne zavarja az elme, értelem és lélek munkáját.
Partner keresése
Bár csaknem mindenki partnert akar, sok ember nehezen talál alkalmasat. A házastársat kereső embereknek jobban tudatában kellene lenniük a prioritásaiknak. Ha elmegyünk bevásárolni, többnyire tudjuk, mit akarunk. Ha nem tudjuk, céltalanul mászkálunk üzletről üzletre, veszünk egy pár haszontalan dolgot, és elégedetlenül megyünk haza. Ugyanígy van ez a partnerkereséssel. Ha csak az egyik embertől a másikig megyünk, anélkül, hogy tudnánk, milyen tulajdonságokat akarunk, végül annál kötünk ki, aki egyáltalán nem illik hozzánk. A legjobb esetben elvesztegettük a sok energiát, és csalódtunk.
Ha egyszer eldöntöttük, mit szeretnénk, akkor rakjuk ki az asztalra az igényeinket, és olyan keressünk, aki azoknak megfelel. A kapcsolat partnerség, csapatmunka, ahol a két fél kiegészíti egymást, miközben a közös célért dolgoznak. Mielőtt egy pár vállalja a kötelezettséget, vizsgálják meg alaposabban a célokat, és nézzék meg, hogy ugyanazt akarják-e. Aki ezt nem teszi meg, annak később komoly problémái lehetnek.
Meg kell értenünk a kapcsolatok lelki aspektusát. Elkötelezett kapcsolatokban a férfiak és nők segíthetnek egymásnak, hogy kölcsönösen fejlődjenek. Ha van egy partnerünk, a partnerünkkel kell tovább lépnünk, vagy meg kell győződnünk arról, hogy a partner velünk halad. Ha mi fejlődünk, de a partner állva marad, akkor komoly problémáink lesznek.
Ha a férfi és a nő nincsenek tisztában a prioritásaikkal, olyan kapcsolatot alkotnak, amely nem működik. Azzal ér véget, hogy mindketten másokkal próbálkoznak, és közben remélik, hogy megtalálják a választ. Ha a kísérlet nem sikerült, elutasítják egymást, és új partnert keresnek. Más körülmények között azok az emberek, akikben nincs elegendő önszeretet, azzal a reménnyel mennek bele a kapcsolatokba, hogy megtalálják azt a szeretetet, amit kívánnak. De mint már említettem, két tökéletlen ember nem érhet el sikert, ha arra használják a kapcsolatot, hogy teljesnek érezzék magukat. Mindketten a másiktól várják, hogy csodát tegyen, és végül mindketten becsapva érzik magukat.
Ha egyszer világosan megértettük, számunkra mi a legfontosabb, nem tagadhatjuk meg az igényeinket csak azért, hogy találjunk egy partnert. Ha mégis így teszünk, később még csalódottabbak leszünk. Legyünk természetesek, hagyjuk, hogy a prioritásaink magukért beszéljenek, és azokat becsületesen beszéljük meg minden lehetséges partnerrel. Nincs értelme azt remélni, hogy a másik megváltozik. Maguk idézik fel a szerencsétlenséget, akik ehhez az elképzeléshez ragaszkodnak. Nem beteljesülés a férfi vagy a nő számára, ha a partner minden alkalommal bosszankodik, amikor ő lelki életet él.
Ne kínozzuk egymást szükségtelenül; van már elég nehézségünk. Olyan partnert keressünk, aki lehetővé teszi, hogy megmutassuk a cselekvő szeretetet, az életet magasabb szinten élvezzük, és a megvalósításainkat megosszuk másokkal. Ne engedjük meg, hogy a magány olyan szövetségbe vigyen, amely képtelen megosztani az életünk legfontosabb aspektusait. Végül csak még nagyobb fájdalmat érzünk, mint az eredeti magány volt, mert a partnerünk nem lesz kész elfogadni azt, amit mi neki adunk. Ha végül belátjuk a törekvéseink értelmetlenségét, azokba valószínűleg már olyan sokat invesztáltunk, hogy a válás tönkretehet. Ilyen tapasztalatokból az emberek egész életre szóló mély sebeket kapnak, és többé nem készek arra, hogy bárkinek is megnyissák a szívüket.
Tíz gyakorlat a teljességhez
Hogy értelmes kapcsolatokat alakíthassunk ki a másik nemmel, teljes emberekké kell válnunk, akiknek nincs szükségük arra, hogy kívül keressék a megoldásokat. Ehelyett meg kell tanulnunk, hogy befelé forduljunk, és összekapcsolódjunk a magasabb lelki igazságokkal. Hogyan? A következő tíz gyakorlat, amely az eddig beszélgetésünk nagy részét összefoglalja, irányvonalakat nyújt, hogyan juthatunk el a teljességhez, amely az erős, tartós partnerkapcsolat alapja lehet.
- Meg kell tanulnunk szeretni magunkat. Mint már említettem, akik magukról nem tudnak gondoskodni, másoknak sem tudnak adni. Az önszeretet egyik aspektusa négy alapszabály betartása: nem fogyasztunk drogokat vagy alkoholt, nem foglalkozunk szerencsejátékokkal, törvényellenes szex-el, és nem eszünk húst. Ezek az élvezetek meggyengíthetik az alkatunkat. Minél inkább a természet törvényei szerint élünk, annál jobban átadjuk magunkat Isten akaratának. Ha hiányzik belőlünk az önbecsülés, nem látjuk magunkat Isten gyermekeinek. Nincs elég szeretetünk és odaadásunk, amit másokkal megoszthatunk.
- A szeretet, amit a partnerünktől kapunk, tulajdonképpen az Úrtól jön, és nekünk az a feladatunk, hogy visszaadjuk. Mások Isten szeretetét vezetik hozzánk, és mi az Ő szeretetét megint tovább adjuk másoknak. Az Úr azért von be minket a játékba, hogy lássa, mint csinálunk a szeretetével. Úgy viszonozhatjuk Isten szeretetét, hogy nagyobb odaadással gondoskodunk a partnerünkről, mintha maga Isten jelen lenne. A partnerünk csatorna lesz, akin keresztül a szeretetünket visszaadhatjuk Istennek.
- A szereteten nincs árcédula. A szeretet nem üzleti megállapodás, vagy szerződés menekülési záradékkal, a nehéz körülmények esetére. Nem közeledhetünk az Úrhoz az alkudozás hangulatában, és ne kezdjük a meditációnkat és az imáinkat egy hosszú bevásárlási listával. Az ilyen imák nem indokolatlan, feltétlen szereteten alapulnak, és nem segítenek ahhoz, hogy kifejlesszük a magasabb tudatot, és teljessé váljunk.
Istent nem kell emlékeztetnünk a szükségleteinkre. Minél inkább elfogadjuk azt a tényt, hogy az életünket mindig Isten irányítja, annál inkább meg tudjuk érteni, mit jelent az igazi ima: „Legyen meg a Te akaratod.” Ha ezt az imát őszintén felajánljuk, teljes lények leszünk. - Felül kell emelkednünk azon a gondolaton, hogy úgy szeressük a felebarátainkat, mint magunkat. Másokat – különösen a partnerünket – még jobban kell szeretnünk, mint magunkat. Ha így szeretjük őt, akkor felismerjük, hogy Isten ajándéka, és őt nem birtokoljuk. Csak gondviselők vagyunk az Úr nevében. Felelősek vagyunk azért, hogy teljesítsük az Úr kívánságait azzal a partnerrel kapcsolatban. Minden kísérlet kellemetlenül végződik, ha uralkodni akarunk a partnerünkön. Inkább arra törekedjünk, hogy kiemeljük a magasabb tulajdonságait – ez olyan gyakorlat, ami kihozza a mi saját magasabb természetünket is.
- A szeretetet mindig cselekvésben lássuk, és ezt a szeretetet vigyük magunkkal, akárhová megyünk. Töltsön ki minket annyira a szeretet, hogy természetesen átterjedjen mindenkire, akivel találkozunk. Ebben a mentalitásban életünk minden aspektusában úgy szolgálunk, mint Isten képviselője. A cselekvő szeretet a lélegzésen keresztül is gyakorolhatjuk. Amikor belélegzünk, látjuk magunk előtt, hogyan vesszük fel magunkba a szeretteink fájdalmát és csalódását; amikor kilélegzünk, boldogságot, örömet, szeretetet és békét küldünk nekik vissza. Ez a gyakorlat igazából nemcsak azoknak segít, akik közel állnak hozzánk, hanem az egész világnak. Nem vagyunk közömbösek más emberek problémáival szemben. Segíteni szeretnénk. Kilélegzünk: a szeretetünket, az együttérzésünket és a gyógyító erőnket lélegezzük ki. Ez nemcsak egy haszontalan gyakorlat. Erős befolyást gyakorol, és ha ezt a folyamatot hosszabb időn át megfigyeljük, látni fogjuk, milyen pozitív hatással van másokra.
- Tekintsék a partnerükkel való kapcsolatot az Úrral fenntartott kapcsolatuk alkotó elemének. Itt van egy gyakorlat, amely segíthet. Képzeljenek el egy háromszöget, A, B, C pontokkal. Ön az A, a partnere B, és a szívében élő Úr C. Állapodjon meg a partnerével, hogy ez a háromszög állandó kapcsolatot képez Önök között, és valahányszor meditálnak vagy imádkoznak, legyen meg a kapcsolat a partnerrel és az Úrral. Nem kell feltétlenül együtt meditálni, vagy egyidejűleg gondolni erre a kapcsolatra. A megállapodásuk mindenkor és mindenütt érvényes.
- Osszák meg a lelki megvalósításaikat a partnerükkel, hogy segítsenek neki, hogy a saját és az ő tudatát is fölemeljék. Akkor a kapcsolat el fog mélyülni, és Önök tovább lépnek. Néha félünk az odaadástól a lelki életben, azt hisszük, elveszítjük az azonosságunkat. De meg kell értenünk, hogy a Legfelsőbb iránti odaadás a lehetőség ahhoz, hogy újra visszanyerjük a teljes azonosságunkat. Ha nincs az életünkben lelki dimenzió, nem vagyunk teljesek, és nem tapasztalhatunk mély szeretetet.
- Gyakorolják magukat abban, hogy mindenkinek ugyanazt a szeretetet ajánlják fel, amit a partnerük iránt éreznek. Más szavakkal, osszák meg a szeretetet a többiekkel, anélkül azonban, hogy szexuálisak aktívak lennének. Megkérdezhetjük magunktól, hogyan lehel elvenni a szexuális elemet. Ne felejtsék el, hogy a szex és a szeretet nem jelentik feltétlenül ugyanazt. A gyerekeinket nagyon intenzíven szerethetjük, minden szexuális felhang nélkül. Mindegy, hogy milyenek a körülmények, próbáljanak meg minden kapcsolatban ugyanolyan szeretetet kibontakoztatni.
Mindannyian ismerjük, milyen édes, ha valaki csak egy személyt szeret. El tudják képzelni, mennyivel édesebb lenne ugyanezt érezni mindenki iránt? Gondoljanak arra, milyen szerető kapcsolatok alakulnának ki, gondoljanak a viszonzásra, amely gazdagabbá tenné a saját életünket, és a mások életét. Elképzelhetetlen boldogság, öröm és elégedettség lenne a napi penzumunk. Nem egyes emberekre hagyjuk rá magunkat, akik ebben a tapasztalatban részeltetnek, mert megértjük, hogy igazából Istent keressük. Minél jobban megértjük, hogy Isten mindenkiben ott van, annál inkább tapasztaljuk az istenit, és az annál teljesebbé tesz minket. - Próbáljanak versenyképes kapcsolatokat kialakítani. Lehet, hogy először ez idegenül és ellentmondásosan cseng. Hogyan beszélhetünk együttműködésről, osztozásról és önzetlenségről, ha aztán a versenyt javasoljuk? Tulajdonképpen nincs ellentmondás. Lelki összefüggésben a verseny azt jelenti, hogy megpróbálunk önzetlenebb lenni, mint a partnerünk, és azt nézzük, ki tud többet adni. Versenyezünk, ki emlékezteti gyakrabban a másikat a Legfelsőbbre, és kölcsönösen sarkaljuk egymást, hogy gyorsabban elérjük Őt. A verseny célja az, hogy támogassuk egymást lelki fejlődését.
Ez csak azoknak való, akik lelki emberek akarnak lenni, és magasabb, az anyagi élet állandótlan élvezeteit messze meghaladó tapasztalatokat keresnek. Az önzetlenség versenye arra ösztönzi a partnert, hogy emlékezzen, miért van ebben a testben – hogy megint szeretetteljes lénnyé váljon, aki átadja magát az Úrnak. - Tekintsenek minden kapcsolatot gyakorlásnak, ami felkészít a legmagasabb, lelki kapcsolatokra Isten birodalmában. Ez azt jelenti, abban kell gyakorolnunk magunkat, hogy a partnerünket Isten képviselőjének lássuk, felismerjük a saját isteni természetünket, emlékezzünk arra, hogy Isten gyermekei vagyunk, akikre nagy megvalósítások és örömök várnak. Csak Isten birodalmában fogjuk megtalálni ezt a szeretetet, és az örök kapcsolatokat, amelyek után olyan mélyen vágyakozunk.
Végül is az igazi kapcsolatokat és közösségeket, tökéletes állapotukban, Isten birodalmában lehet megtalálni. Jelenleg egy iskolában élünk, amely segít, hogy képesek legyünk viszonozni azt a szeretetet, amely igen messze áll attól, amit most el tudunk képzelni. Ezért kell Istent tennünk a középpontba. Az Úr ott van mindenkinek a szívében, és kész arra, hogy vezessen minket. Mi azonban nem térhetünk haza, ha azt hisszük, hogy csak fizikai lények vagyunk, akik a másik nemnél keressük a boldogságot. Csak akkor mehetünk vissza, ha elfogadjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, lehetőségünk van arra, hogy a szerető anya-apa Istenünkkel az örök világban éljünk. Ez a természetes születésjogunk.
Valahányszor egy helyzetet Isten fensége kifejezésének látunk, vagy amikor másokért gondoskodva, és nem kihasználókként cselekszünk, egy lépéssel közelebb jutottunk az örök birodalomhoz. Ne felejtsék el, ha ilyen magas tudatállapotban élünk, mindenütt Istennel találkozunk, és végül a lelki világ birodalmait más ebben a halandó testben is tapasztalni kezdjük.
Kérdések és válaszok
Kérdés: Amikor az önszeretetet említette, azt mondta, ebben nincsenek benne a drogok, a szerencsejáték, a tiltott nemi élet és a húsevés. Meg tudná jobban magyarázni ezt a dolgot a húsevéssel?
Válasz: Ez nagyon egyszerű. Mindannyian tudjuk, hogy a testet nagyon befolyásolja a táplálékunk. Egy állat az evésért, alvásért, párzásért és védekezésért él. Ezt nem lehet kifogásolni, mert az állatok nem törekszenek önmegvalósításra. De a húsevő felvesz magába egyes állati tulajdonságokat, amelyek zavarhatják a lelki fejlődést. A táplálkozástudomány szempontjából a húsevés nem különösen egészséges. Lelki szempontból az erőszak a legnagyobb probléma, mert az állatokat lemészárolják. Az erőszaknak kollektív karmikus hatása van, és nagy valószínűséggel az emberi társadalomban is megteremti az erőszakot. Általában kevésbé agresszívak azok a kultúrák, ahol vegetáriánus hagyomány van.
Ha egyáltalán lehetséges, ösztökéljük arra a partnert, hogy fogadja el a vegetáriánus életmódot. Készíthetünk finom vegetáriánus ételeket, felszolgálhatjuk neki. Ha az ételt szeretetteljes tudatállapotban készítjük, és felajánljuk az Úrnak, az evés lelkivé válik, és nagy megtisztító ereje lehet.
Kérdés: Mit kell tennünk, ha megpróbálunk önzetlen lenni, és a partner egyre ellenségesebben és önzőbben viselkedik velünk?
Válasz: Ha ilyen partnerünk van, az nem az igazi partner. Partner az, aki kiegészít. Ha egy férfi továbbra is kihasználja a nőt, aki megpróbál szeretetteljesebb és gondoskodóbb lenni, a nőnek be kell látnia, hogy nem él működő kapcsolatban. Minél inkább szeretne lelkivé válni, annál jobban elveszi a partner kedvét. Valaki mást kell találnia, egyébként az is a karmája, ha ebben az életben nem talál fizikai partnert.
Sok ember nem arra van rendeltetve, hogy legyen egy partnere ebben az életében. Ez ne legyen nagy probléma, mert sokan nem maradnak sokáig egy fizikai testben. Ahelyett, hogy a helyzet miatt panaszkodunk, használjuk ki az időt arra, hogy spirituálisan cselekedjünk, és felkészüljünk a következő lépésre. Ha kiegyensúlyozottabbak vagyunk, még több embertől, kaphatunk nagyobb szeretetet. Ezekben a valódi kapcsolatokban találjuk meg a beteljesülést.
Kérdés: A másik nem egy vonzó tagja mindig el akarja csavarni a fejemet. Hogyan tanulhatom meg, hogy valakit ne csak mint testet lássak?
Válasz: Ha a test játékát játsszuk, végül csalódottak leszünk, mert a partner teste elkerülhetetlenül meg fog változni. A mienk is. Ha egy kapcsolat a külsőségeken alapul, nagyon hamar megundorodunk, mert a fizikai test fiatalsága nem tart sokáig.
Az emberek formája állandóan változik, bár mi ezt gyakran nem látjuk. Pl. valaki, akit szeretünk, balesetet szenved, és elveszti egy végtagját. Vagy a szerelmesünk öregedni kezd. Az a személy, akihez eredetileg vonzódtunk, most egészen másként néz ki, kevesebb a haja, és több a zsírja. Tulajdonképpen teljesen új testet öltött. Néha ez arra vezet, hogy azt gondoljuk: „Ez nem ugyanaz, aki minket vonzott. Ez egy egészen más személy.”
Ha egy kapcsolat csak a felszínes külsőségekre épül, vagy arra, hogy milyen bájosan, költőien és ügyesen beszélünk a partnerünkkel, hogy eltakarjuk a belső ürességünket, akkor nem kerülhet sor mély, hiteles kötődésre. A szeretetnek a fizikai vonzódáson túl is meg kell maradnia. Sok kapcsolat létezik a testi szinten, és amint már nincs testi érintés, konfliktusok jelentkeznek, és a felek egyáltalán nem tudják, miért. Csak a nagy feszültséget és a szorongást érzik, amint az érintések játéka megszűnik.
Egy napon az érzékeink – és a szerelmesünk érzékei – nem lesznek ugyanazok. Mi lesz a kapcsolatból, ha csupán a szexuális stimulálásra épült? Ha a kapcsolat üres, úgy döntünk, hogy Isten már nem létezik? Azt a következtetést vonjuk le, hogy Isten már nem szeret minket, vagy hogy valamilyen módon becsapott minket, csak mert már nem tapasztalunk fizikai örömöt a partnerünkkel? Felkiáltunk, és átkozzuk az Urat, vagy megpróbáljuk megérteni, hogyan fejezheti ki ez a helyzet a szeretetet?