5. fejezet
Szexualitás a mindennapi életben
Mivel a mai társadalom nem jól érti a szeretet és a szexualitás közti különbséget, sokan nem ismerik fel, milyen fontos a lélek a férfi és nő kapcsolatában. A partnercsere nagyon elterjedt. Mint láttuk, hogy vezető elveszti a befolyását és az erejét, mert rosszul uralkodik a szexuális energiáján. A családok, a nemzet építőkövei, labilisak és szétesnek. Napról napra számtalan nem kívánt gyerek születik.
A szexualitás erős életösztön, amely természeténél fogva sem nem jó, se nem rossz. Mint a késnek, ennek is attól függ az értéke, mire használják. Az orvos arra használja a kést, hogy életet mentsen, és a bűnöző megölhet valakit ugyanazzal a késsel. A különbség az ember tudatában van, aki a kést használja. Ehhez a példához hasonlóan a szexualitásnak is két ellenpólusa van. A szexuális tevékenység lehet a durva visszaélés, kihasználás és kéjvágy eszköze. Itt a szex önző dolog. Másrészt azonban isteni, ha a nemi aktusban kölcsönös szeretet van. Ha azért hajtjuk végre az aktust, hogy a szeretetünket kifejezzük, önzetlenül cselekszünk.
A mély kapcsolatok fontossága
A társadalomnak feltétlenül mély, szerető kapcsolatokra van szüksége – olyan kapcsolatokra, amelyek sokkal mélyebbek és szeretetteljesebbek, mint a mai norma. Túl sok szexuális stimulálás zaklat minket, és elsősorban szexgépeknek tekintjük magunkat. Így nem tudunk hozzáférni a kapcsolat értelmesebb és kielégítőbb szintjéhez. Sok esetben az, amit szeretetnek nevezünk, csak megállapodás, önző kielégülést akarunk kapni. Ne felejtsék el, hogy a legtöbb ember még soha nem tapasztalta az igazi szeretetet. Igazából sokan nem képesek arra, hogy elfogadják az igazi szeretet-megnyilvánulásokat – szülőktől, barátoktól, házastárstól – anélkül, hogy rögtön ne lennének hátsó gondolataik. Nem tapasztaltunk önzetlen és feltétlen szeretetet, és biztos, hogy a szexben sem találtuk meg.
A férfiaknak és nőknek finomabban kell érezniük a kapcsolataikban. Ez nem feltétlenül a szexről való lemondást jelenti. De ahelyett, hogy a múlandó örömeken kapnak, tanulják meg, mit jelent a kötelességük, és próbáljanak meg erős, tartós és gondoskodó kapcsolatban lenni egymással.
A szépség a lélektől jön
A társadalom rengeteg energiát fordít arra, hogy a testet szépítse, és a másik nem tagjait vonzza. Szépségünknek, mások vonzásának azonban nem a test a forrása, hanem a lélek. Isten szép, és minél istenibbek leszünk, annál jobban sugárzik a természetes szépségünk. Sokszor elfelejtjük ezt az igazságot, és csak fizikai szinten ápoljuk a kapcsolatainkat.
De a férfiak és a nők mélyebben is kötődhetnek egymáshoz. A nők gyakran a fizikai dimenzión túl lesznek szerelmesek, és szívből tartják fenn a kapcsolatot a férfiakkal, míg a férfiak gyakran az elméből ápolják a kapcsolatot. E különbségek miatt nem tudják egymást jól megérteni. Van azonban a kapcsolatnak mélyebb foka is, ahol ezek a különbségek feloldódnak a lélek sugárzó energiájában. Akkor a szexualitás erős és építő erő lehet.
A szex szent
A szex egészséges, természetes, és isteni feladata van. Legmagasabb kifejezési formájában a szexuális kapcsolat azt jelenti, a férfi és a nő azért jönnek össze, hogy Istent szolgálják, és olyan környezetet teremtsenek, amelyben egy új lélek azért jön az anyagi világba, hogy kapcsolatba lépjen Istennel. Ha a szexet komolyan szent szövetségnek és szolgálatnak látjuk, akkor lelki aktussá lesz.
Ha viszont a kapcsolatokat felületesen szemléljük, és egyéjszakás kalandokba bocsátkozunk, akkor materialista és önző módon állunk hozzá az emberi élethez. A lelki kozmológia úgy látja az embereket, mint egy nagyobb közösség részeit, amelyben mindenki felelősségteljes szerepet játszik. A férfi, aki egy nőt egyszerűen teherbe ejt, és aztán cserben hagy, még egyéni felelősséget sem mutat, nem is beszélni a társadalmi felelősségről vagy a lelki megértésről. Az ember felelős a társadalomért, és törődnie kell az egész közösséggel.
Manapság sokan olyan gyakran élnek nemi életet, hogy a szexuális vitalitásuk meggyengült, sok kapcsolat fizikailag is kudarc, mert az emberek nem tudják kielégíteni egymást. Spermát termelni nagy energiaráfordítás. Ha meggondoljuk, hogy a legtöbb férfi elpazarolja ezt az értékes anyagot, nem csoda, hogy mi, mint társadalom, alkalmatlanok vagyunk. Az emlékezetünk meggyengül, romlik az a képességünk, hogy kölcsönösen elégedetté tegyük egymást, minden szinten. Gépiesen cselekszünk, képtelenek vagyunk értékelni az együttlét, a szeretet vagy a szolgálat mély fokozatait.
A szexuális energia hatalma
A szexuális energia a legerősebb, amivel rendelkezünk. Hogy lelkileg fejlődhessünk, meg kell tanulnunk uralkodni rajta. A szexualitás társadalmi hangsúlyozása ellenére, tulajdonképpen mindenki csak szeretetet szeretne adni, és kapni, nem kéjt. Ha a szexualitásunkat a szeretet révén fejezzük ki, akkor fölemelhetjük a tudatszintünket; de ha ki vagyunk szolgáltatva a kéjnek, akkor a szexualitás lealacsonyíthatja a tudatunkat. Isteni lények lehetünk, vagy nem gondolkodó állatok.
Komoly probléma lett, hogy nem tudtuk megérteni a szexualitás és a szaporodás lelki aspektusait. Bolygónkat lassan túlnépesítik a másodosztályú lények, csak mert sok ember felelőtlenül él nemi életet. Az önző, másokat kihasználó emberek nem várhatják el, hogy önzetlen, részvétteljes és odaadó lelkek születését tegyék lehetővé. Hogyan születhetne valami isteni ezekből az egyesülésekből? Egyetlen nagyon fejlett lelket sem vonzana az ilyen helyzet.
Többet kell gondolkodnunk a szexuális viselkedésünkön. Az anyagi jó érzés könnyen eltéríthet, még a szexnél is, egészen addig, hogy elfelejtjük az igazi szeretet fontosságát. Meg kell tanulnunk, hogy szeretetteljesebbek legyünk egymáshoz, és ügyesebben alakítsuk az erős és tartós kapcsolatokat. A tartós kapcsolat, elkötelezett, szerető házasság formájában felbecsülhetetlen lehetőséget ad a férfinak vagy a nőnek, hogy a szexualitását lelki összefüggésben jutassa kifejezésre.
Szexualitás a házasságban
A házasságban a partnerek tekintsék egymást Isten ajándékának. Az így gondolkodó házasfelek megértik, hogy az Úr valakit az oltalmukra bízott. Ezért nagyon óvatosak lesznek, gondoskodnak a partnerükről, hogy elégedetté tegyék az Urat. Az ilyen alapon épített és fenntartott házasság nagyon szeretetteljes és édes. Ilyen szövetségben a gyerekek csodaszép és védett légkörben nőnek fel.
Ha a párok szexuálisan egyesülnek, mindkettejüknek kívánni kell ezt a találkozást, és tekintsék egymást isteninek. Akkor ez a tapasztalat a szeretet inspiráló és mélyenszántó kifejezése lesz. Valahányszor egy férfi és egy nő együtt van, gondoljanak arra, hogy a szexualitás legnagyobb kifejezése egy gyerek születése. Ezért ne használjanak óvszert, ne folyamodjanak abortuszhoz, mert ez beavatkozás a szexualitás szent céljába.
A védekezés nem természetes, bár ma elismert gyakorlat. Vigyáznunk kell, hogy a szociológiai meggondolásokat ne keverjük össze a lelkiekkel. Lehet, hogy egy férfi és nő nem akar gyermeknemzést, mert nincs pénzük, hogy egy új családtagot etessenek, vagy mert pszichikailag még nem érzik magukat késznek. De ezek a körülmények különböznek a lelki tényektől. Lelki szempontból, amikor egy férfi és egy nő nemi életet él, fel kell készüljön a természetes következményekre. A lelki tudatnak van előnye, az vezeti őket. A óvszerek használatát lelki perspektívából értelmezik, és nem anyagiból.
A szaporodás tudománya
Van a szexuális életnek egy tudománya, amelyet a régi civilizációk ismertek, és ez elmagyarázza, hogyan és mikor kell nemi életet élni. A férfi és nő nemi aktus közbeni tudata hatalmas befolyással van a lélekre, aki végül eljön a világba. A szexet negatív tudatban gyakorlók alacsonyabb tudató gyerekeket nemzenek.
Az emberek manapság nagyon kedvezőtlen körülmények között jönnek össze – sötétben, ittasan, vagy egy idegen partnerrel. Sokszor a nő nem szeretne terhes lenni. De nem hajtja el, és végül olyan gyereket hoz a világra, akinek a lelke nem a legemelkedettebb. Ezenkívül megjelenhet a gyerek olyan környezetben is, ahol a szülők elhanyagolják. Az ilyen lélek kritikus helyzetben lép be ebbe a világba.
Ha azonban a partnerek készek arra, hogy vállalják a felelősséget, és lelkileg felkészülnek a szexuális együttlétre, akkor a tudatunk egy magasabb lelket hív le, aki pozitívan ad valamit ennek a világnak. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyerek jövője nagyobb mértékben függ a szülők nemzés közbeni tudatától, mint gondoljuk.
A szexuálisan aktív férfi és nő szent szövetséget köt. Ha a férfi és a nő készek arra, hogy egy gyereket nemzzenek, különösen igyekezniük kell, hogy megteremtsék a békés, lelki környezetet, mielőtt rákerül a sor. Hogy előkészítsék a tudatukat, imádkozzanak, meditáljanak, olvassanak lelki irodalmat, hogy magasan fejlett lelket üdvözölhessenek. A jövő szülőknek már a terhesség alatt egészséges, szerető és támogató légkört kell teremteniük a gyerekük számára. A lélek már akkor tanul, amikor bekerül az anyaméhbe. A modern tudomány ezt csak most kezdi elismerni, most fedezik fel, hogy a magzat már az anyaméhben tudatos, és képes tanulni. A hangok, amiket hall, a táplálék, amit az anya elfogyaszt, a légkör, amivel az anya körülveszi – mindezek és sok más tényező befolyásolja a gyerek tudatát, jóval azelőtt, hogy megszületik.
Természetes szexualitás
Abból, amit eddig elmondtunk, nyilvánvalóan az derül ki, hogy a házasságban a szexualitás legtermészetesebb formája egy gyerek nemzése. Ez biztosítja, hogy a partner kész vállalni a felelősséget a nemzésért. A szülők lehetőleg közelítsék meg ezt az ideált, de a partnereknek meg kell beszélniük, hogy meddig a pontig élhetnek ilyen nemi életet.
A házasfelek tulajdonképpen cölibátust gyakorolnak, ha csak nemzés céljából élnek nemi életet. Bizonyos tekintetben ez a cölibátusnak még magasabb formája, mintha valaki teljesen kerüli a kapcsolatot a másik nemmel, mert ennél jobban kell uralkodni az érzékeken. Minél elégedettebbé tesszük az Urat a testtel, elmével és értelemmel, olyan módon, ahogyan Ő kívánja, annál gyorsabban el tudunk menekülni az anyagi világ börtönéből. Ha viszont továbbra is a „testi játékhoz” ragaszkodunk, és beleavatkozunk a test természetes feladatába, akkor ismételten újra kell születnünk; addig, ameddig le nem győztük az anyagi érzékkielégítés vágyát.
Hogyan választja ki a lélek a körülményeit
Bár leírtuk, hogyan választja ki a megszületni akaró lélek a lehetséges szüleit, a születési körülmények kiválasztása nemcsak a jövőbeli gyerektől függ. A gyerek és a szülők közösen vesznek részt a döntésben, mikor és hol fog világra jönni a gyerek. Két adott szülő mentalitása adott típusú lelket vonz, és megfordítva, egy adott típusú lélek bizonyos szülőkhöz vonzódik.
Ne felejtsék el, hogy a karma elég bonyolult. Ha pl. valaki kirabol egy bankot, karmikus intézkedés, hogy miért pontosan azt a bankot rabolja ki, és nem egy másikat. A karma határozza meg azt is, hogy egy adott időpontban ki tartózkodik a bankban. Ezek az események pontosan megfelelnek az érintettek karmájának.
Most megkérdezhetik: „Azt gondolja, az volt a kívánságom és a hozzáállásom, hogy ez a gyerek nyomorékon jöjjön a világra?” Nem feltétlenül. Lehet, hogy meg kell tapasztalniuk egy ilyen helyzetet, hogy lelkileg fejlődhessenek, mint szülők. Vagy annak a gyereknek van szüksége a fogyatékosságra és azokra a szülőkre, hogy eljusson a fejlődés következő fokozatára. Mindezek a körülmények pontosan össze vannak hangolva.
De van még egy tényező a lehetséges szülők és a gyerek törekvésein túl, hogy alkalmas helyzetet válasszanak a születéshez. A lélek tulajdonképpen nem maga teremti meg az élethelyzetét. Végső soron az Úr nevében eljáró, magasabb tekintélyek teremtik meg a jelentős körülményeket. Ők teremtik meg a fizikai tulajdonságokat – orr, szem és haj színe, vagy a test típusa – és a környezetet, vagyis a testvéreket, anyát, nemzetiséget. Együttműködve azzal, amit „karmikus elnökletnek” nevezhetnénk, biztos, hogy mindent egybehangzóan rendeznek el a lélek számára, aki meg fog születni. Mindezek az intézkedések részei a tapasztalatnak, amelyet a lélek kiválasztott, amikor a szülők tudata vonzotta.
Karma és szabad akarat
Az univerzumban nincsenek véletlenek. Isten nem hibázik, és nem igazságtalan. Megvan az oka annak, miért vagyunk a jelenlegi helyzetünkben, ideértve a partnert és a gyerekeinket. Tanuljuk meg, hogy feltegyük magunknak a kérdést, mi lehet ennek az oka. Így tanulhatjuk meg a leckénket, hogy megfelelően cselekedjünk.
Gyakran úgy látszik, mintha apró sakkfigurákként mozgatnának minket egy nagy sakktáblán. Mégis van szabad akaratunk, mert minden a kívánságunkra történik. Ha összeszednénk az összes kívánságunkat a múltból és a jelenből, megközelítő képet kapnánk arról, milyen intézkedéseket kell tenniük értünk a félisteneknek és a képviselőknek. Más szavakkal, kívánságaink összessége határozza meg, hogy milyen körülmények közé kerülünk. Ezért legyünk óvatosak, mire irányítjuk az energiánkat. Az univerzum mindig kínál valamit, amire figyelmet fordíthatunk.
Vállalnunk kell a felelősséget mindenért, amit az előző életünkben tettünk, akár örülünk neki, akár nem. Mint az éttermi vendégnek, ha nem ízlik a leves, akkor is el kell fogadnunk, és ki kell fizetnünk, mert megrendeltük. Mivel a mienk a felelősség, erőt nyerhetünk a változtatáshoz.
A cölibátus gyakorlása
Bár a szabályozott lelki módon kifejezett szexualitás a legtöbb ember számára alkalmas, van néhány fontos kivétel. Minden kultúrában vannak különleges lelki gyakorlatok, amelyek rendkívüli erőket közvetítenek. Az egyik ilyen gyakorlat a cölibátus, amely segíthet az embernek abban, hogy minden élőlényt jobban szeressen. A cölibátusban élők nem egy kapcsolatra koncentrálnak, hanem képesek arra, hogy mindenkinek nagy szeretetet és törődést kínáljanak, aki a közelükbe kerül.
Sok vallásban látjuk a cölibátus elvét. Az Újszövetség, I Kor. 7 arra tanít, hogy a legjobb cölibátusban élni. Azonban ugyanez a fejezet azt is mondja, hogy jobb megházasodni, mint elégni a vágyakozástól. A cölibátus lényege, hogy különleges elhivatottságot kell éreznünk ehhez az életmódhoz. Ezen a ponton megismerhetjük, mit tanít az ezoterika és a lelki tudás ennek a jelentőségéről és a gyakorlásáról.
Sok technika van, amelyek lehetővé teszik, hogy megtakarítsuk a szexuális energiát, és a lelki fejlődésünket és a szolgálatunkat támogassuk. Pl. csak egyetlen spermacsepp megőrzésével is óriási, életfontosságú energiát lehet nyerni, és felfelé vezetni, hogy ezzel az energiával emeljük a tudatunkat. De még egyszer el kell mondani: a férfiaknak és a nőknek „elhivatottságot” kell érezniük az önmegtartóztató életmódhoz, mielőtt magukra vállalnák. Később is vigyázniuk kell, hogy a cölibátust ne elszigetelten, szerető társulás nélkül gyakorolják. Ha közvetlen partner nélkül akarnak élni, meg kell tanulniuk minden embert családtagnak tekinteni, vegyék magukat körül szerető kapcsolatokkal.
Tulajdonképpen a cölibátus ritka, és a legtöbb ember számára nem ajánlott. A társadalomnak általában erős, Istentudatos családokra van szüksége, ezért a legtöbb ember kössön házasságot, neveljen egészséges gyerekeket ahelyett, hogy a cölibátust gyakorolná. De mindenki értse meg, egyes emberek azért választják az önmegtartóztató életmódot, hogy emberfeletti erőket szerezzenek, és szeretettel, odaadóan szolgáljanak másokat.
Ugyanakkor gondoljunk arra is, hogy a mi kultúránk túlhangsúlyozza a szexualitás szerepét, és a szeretet nem feltétlenül a nemi aktussal kezdődik vagy végződik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szeretet nem lehet a férfi és nő közötti szeretetteljes kapcsolat része. Arról van szó, hogy meg kell őrizni az egészséges egyensúlyt a szexuális kifejezés és az élet egyéb aspektusai között. Fő, hogy az emberek ne hagyják ki a magasabb szeretet tapasztalatát, mert csak a fizikai testre koncentrálnak.
Cölibátusban élők közelében gyakran tapasztalunk intenzív életerőt és szeretetet. Az igazán önmegtartóztató emberek körül aura van, mert az önzetlen együttérzés erős energiával rendelkeznek, és ezt szabadon megosztják másokkal. A régi Egyiptom és más korai civilizációk papjai ismerték ezt az igazságot, éppen úgy, mint még ma is sok gyakorló a modern Indiában. Cölibátusuk teszi lehetővé, hogy hihetetlen tetteket hajtsanak végre. Példa erre Mahátmá Gandhi. Ő sok erőt merített a cölibátusából.
Paradox módon sok önmegtartóztató ember rendkívül vonzó a másik nem tagjai számára. Ez azért van, mert az ilyen emberek nagyon nagy szeretetet sugároznak ki. Ez nem rossz. A nemek közötti vonzalom természetes. De a cölibátusban élő felelőssége a teljes önzetlenség és a másokról való gondoskodás.
A cölibátus nem megtagadás
Ha valaki nem helyesen érti és gyakorolja a cölibátust, akkor meg fogja tagadni magát. Ez a szeretet kérdése. Akik azért élnek cölibátusban, hogy az energiáikat Isten szolgálatának szenteljék, ezt nem érzik áldozatnak. Szexuális energiájuk önzetlen együttérzéssé és odaadássá változik, amit nagyvonalúan továbbadnak mindenkinek, akivel találkoznak. Elsősorban Isten és a társadalom szolgáinak tekintik magukat, mindig azon vannak, hogy az isteni energiák csatornája legyenek, másokat gyógyítsanak, vezessenek vagy lelkesítsenek.
A cölibátus azoknak való, akik szabadon választják. Ha úgy akarjuk elfojtani a szexuális vágyainkat, hogy nem vezetjük más irányba, akkor óriási hamis egot, haragot vagy pusztító hajlamot fedezünk fel magunkban. Meg kell tanulnunk, hogy átirányítsuk a szexuális energiánkat, ahelyett, hogy tagadnánk a létezését, vagy azt remélnénk, hogy magától eltűnik. A hamis cölibátus a szexuális még természetellenesebb eltorzítása lesz, amit a társadalmunk még inkább megsemmisít.
A cölibátus sose legyen menekülés a helyzet elől, amit nem tudunk elviselni. Sok ember pl. azért kerüli a kapcsolatot a másik nem tagjaival, mert nem képes megbirkózni a saját szexualitásával. A helyzet megoldása az önmegismerés és nem az önmegtagadás.
A cölibátust ne kívülről rendeljék el, mert akkor természetellenes viselkedéssé fejlődik. Gyakorlati szempontból könnyen meg lehet érteni, miért kényszeríti rá a papjaira sok vallási intézmény a cölibátust. A vezető helyzetben levők könnyen kihasználhatják a másik nemet. A tartózkodás valamilyen formája nélkül a papok gyakrabban beszélnének bizalmas dolgokról a nőkkel, és nagyon könnyen engednének a szexuális kísértésnek. Sajnos a cölibátust kívülről parancsolják meg, ezért sok pap vágyik a nemi kapcsolatra, és meg is találják a törvényellenes módokat, hogy a vágyaikat teljesítsék.
Minden cselekvés együtt jár az élvezet vágyával, és az élvezetvágy eredete a szexuális energia. Ha nem vagyunk kapcsolatban a Magasabbal, a kihasználás és az önző kielégülés formáiban keressük a beteljesülést. Ha nem egészen őszintén vágyunk arra, hogy önmegtartóztatásban éljünk, és ezt mások ránk kényszerítik, impotensek vagyunk, vagy félünk kinyilvánítani a szexualitásunkat, akkor a cölibátus gyakorlása nagyon veszélyes lehet. Csak frusztráltságot és haragot érzünk, ha lemondunk azokról az élvezetekről, amelyeket annyira kívánunk. Ha mégis arra kényszerítjük magunkat, hogy ilyen körülmények között cölibátusban éljünk, megtörténhet, hogy erőszakot teszünk magunkon. Nem érzünk „magasabb ízt,” hanem csak még több szenvedést okozunk ezen a világon.
A lemondásnak különféle formái vannak
Az igazi cölibátus a lemondás formája, a magasabb jóért. A lemondás nem önmegtagadás vagy elkerülés, hanem az a kérdés, mennyire állunk rendelkezésre Isten szolgálatára. A lemondás minden embernél más formát ölthet, ami megfelel a fejlettségének. Pl. azok, akik megszokták a külső cselekvéseket, azt gondolhatják, a lemondás azt jelenti, hogy visszavonulnak, és kevesebbet tesznek.
De azoknak, akik megszokták, hogy egyedül vannak, a lemondás azt jelentheti, hogy többet foglalkoznak a külső kapcsolatokkal. A magány kedvelése lehet az érzékek kielégítésének egy formája, ami gyengeség. A másokkal való kapcsolat rávilágíthat arra, hogy egyáltalán nem váltunk el a világtól. Az aszkétikus életmód ütköző lett, megvéd attól, hogy igazán részt vegyünk az életben.
Sok jógi meditál egy fa alatt, egy barlangban vagy a hegyekben, de összetörnének, ha minden nap más emberekkel lenne dolguk. Azonkívül mindannyian hallottunk a szvámikról vagy gurukról, akik éveket töltöttek el a Himálajában, aztán beutazták Európát vagy Amerikát, végül engedtek a kísértésnek, és leestek emelkedett helyzetükből.
A lemondás igazi próbája akkor jön el, amikor különböző helyzetekbe kerülünk a mindennapi életben. A lemondás azt jelenti, hogy minden körülmények között őszintén az Urat, és nem magunkat szolgáljuk. Sokkal inkább az Úr gondnokának kell tekintenünk magunkat, mintsem valaki vagy valami tulajdonosának. De a lemondás nem azt jelenti, hogy a kapcsolatokban személytelenek vagy közömbösek legyünk. Éppen ellenkezőleg, igazából azt jelenti, hogy gondoskodóbbak, figyelmesek, nagylelkűbbek, tudatosabbak és védelmezőbbek leszünk – nem azért, mert a saját beteljesülésünkhöz ragaszkodunk, hanem mert áldozatot hozunk az Úrnak. Amiről lemondunk, az a hamis ego uralma, amely fogva tart minket az anyagi világban.
Cölibátus a házasságban
A cölibátus nemcsak a papoknak vagy vallási vezetőknek való. Már említettük, hogy a csak nemzést szolgáló szex a cölibátus egy formája. Egy másik forma a szexuális cselekményektől való időleges, teljes tartózkodás, ami szintén fontos szerepet játszhat a házasságban. A kapcsolat sokszor nehéz lehet, mert az emberek csak a fizikai szinten látják egymást. Ilyen körülmények között előnyös lehet a szexuális cselekvés minden formájától tartózkodni.
Egy házaspár pl. megállapodhat abban, hogy öt vagy hat hónapig cölibátusban él, hogy teret engedjenek maguknak, más módon tapasztalják egymást. A megszokott szexuális rutin megszakítása lehetőséget adhat arra, hogy kapcsolatuk egyéb aspektusait mélyítsék el, illetve megerősítsék. Végül rájönnek, hogy sok problémájuk nagy és tudatos törekvés nélkül megoldódott.
Helyesen látott anyagi élet
Végső soron mindenkinek meg kell tanulnia, hogy megszabaduljon az érzékek és a vágyak uralmától, éspedig a korlátozások közepette, amelyeket a fizikai test ró ránk ebben az anyagi világban. Akár önmegtartóztatásban, akár szexuálisan aktívan élünk, mindig kapcsolatban kell lennünk valami Magasabbal, ami vezet, véd, éltet, és megadja a biztonság érzését. A védikus tanítások és sok más hagyomány is arra emlékeztetnek minket, hogy valamennyi anyagi és lelki világ eredete Istenben van. Ha az Urat akarjuk elégedetté tenni, akkor mindennek a legbelső lényegével is kapcsolatban vagyunk. Természetesen megkapjuk, amire szükségünk van.
Sajnos ezt sokan tagadják, és a rossz irányba haladnak. Ahelyett, hogy az Úrral való kapcsolatunkat javítanánk, a legtöbb időt azzal töltjük, hogy az alacsonyabb vágyainkat elégítsük ki. Ha a szexualitást félreértik, csapda lehet, amely fogva tart minket ebben az anyagi világban. Természetesen figyelmet kell fordítanunk a testünkre, hogy hatékonyan működhessen. De ha az érzékeink és magunk kielégítését minden más fölé helyezzük, akkor mindig vissza kell térnünk a fizikai világba, hogy részt vegyünk az érzéki, anyagi játékokban. Ha viszont a lelki élet mellett köteleztük el magunkat, akkor a tapasztalataink nem érnek véget ebben a világban, hanem megmutatják az Istenhez vezető utat.
Kérdések és válaszok
Kérdés: Én kb. két éve gyakorlom a cölibátust. Először kényszerítettem magam, és küzdöttem egy kicsit. De most hálás vagyok, mert tudom, hogy ki vagyok. Most azt a személyt vonzom, akit igazán szeretek, mert a kapcsolatokat lelki szempontból látom. De mi van azzal a házas emberrel, aki a gyermekek utáni igényét már kielégítette? Természetes az, hogy ne legyen több szexuális vágya?
Válasz: Csodaszép, hogy abban a helyzetben volt, hogy a cölibátust gyakorolja, és sokat tanuljon belőle. Mint már említettem, a cölibátus lehetővé teszi a mélyebb kapcsolatok kialakítását. Egyébként az emberek nem értik, hogy gyakori partnercserével a szex idő előtt megöregít. A férfiak hatalmas mennyiségű energiát használnak el, hogy létrehozzanak egy csepp spermát. Évekkel ezelőtt, amikor Mohamed Ali volt a nehézsúlyú boksz-világbajnok, tanácsadóként álltam a rendelkezésére. Tetszett neki, hogy úgy mutatott be, a szvámi, a barátom, a lemondott szerzetes. Önmegtartóztatási fogadalmamat méltatva egyszer elárulta, hogy az edzője mindig azt mondta, egy nagy küzdelem előtt három vagy négy hónapig tartózkodjon a szextől. Sok atléta tudja, hogy a szexuális tevékenység gyengíti az ellenállását, éles látását és működőképességét.
Ami a házasságon belüli szexuális vágy mértékét illeti, ez a férfiak számára általában más, mint a nőknek. Bár a férfiak nem akarják elismerni, a nő szexuálisan sokkal erősebb lehet, mint ők, ugyanakkor a szexualitása különböző módokon jut kifejezésre. Lehetséges pl. hogy a szexuális energiáját átalakítja a gyermekei szeretetévé, vagy olyan szeretetteljes kapcsolatban van a férjével, amely érintésen, kézfogáson vagy kedves szavakon alapul. Továbbra is megnyilvánul, mint szexuális energia, de más formában.
A férfi viszont jobban vágyik magára a fizikai aktusra. A házaspárnak ezt nyíltan meg kell beszélnie, hogy megtalálják a megoldást. A szexuális ösztön elvesztése nem természetellenes; éppen ellenkezőleg, egészséges lehet.
Kérdés: Vitatkoztam egy barátnőmmel a mesterséges megtermékenyítésről. Mik a mesterséges megtermékenyítés következményei?
Válasz: Sok következménye van. A fő következmény, hogy sem az anya, sem a gyerek nem ismerik a pontos kapcsolatot a spermák és a férfi – a gyerek biológiai apja – között, aki azokat adta. Milyen lehet egy gyereket hordani magunkban, anélkül, hogy valami elképzelésünk lenne, ki az apa, vagy valaha is alkalmunk lenne, hogy megismerjük? Hasonló ez az örökbefogadáshoz. Örökbe fogadhatunk egy gyereket, és nem tudjuk, ki az anya vagy az apa. De a férfi és a nő, akik ténylegesen a gyereket nemzették, erős befolyást gyakorolnak a gyerek személyiségére.
A modern orvostudományban az, aki új szívet vagy más létfontosságú szervet kapott, gyakran felveszi a donor személyiségjegyeit. Ez az orvosi eljárás nem olyan egyszerű, mint a legtöbb ember hiszi, és a donor biztosan hatást gyakorol a befogadóra.
Ha mindezt tudjuk, és készek vagyunk arra, hogy vállaljuk a döntésünk következményeit, lehet, hogy rendben van a mesterséges megtermékenyítés. De tudatában kell lennünk a különböző következményeknek.
Kérdés: Van-e valami hasznuk a különféle, spirituálisan orientált szexuális gyakorlatoknak, amelyek a nemi aktust mint jógát használják arra, hogy fölemeljék a tudatukat? Lehet ez erkölcsileg elfogadható olyan helyzetben, amikor nem akarnak gyereket?
Válasz: Sokan ismerik a Tantrát és a szexuális energia uralásának tudományát, hogy az aktus során magasabb tudatba kerüljenek. Manapság a Tantra sok gyakorlója a spiritualitás címkéje alatt csak szexuális kapcsolatokat tart fenn. De a Tantra komoly gyakorlói tudják, hogy a Tantra lényege a női és férfi polaritás – jin és jang – értékének helyes megértésén, az életerő valódi jelentésén alapul.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hiteles Tantra-rendszerek, amelyek a felsőtudat szexuális egyesülés általi elérését hangsúlyozzák, a szexuális energia legyőzésén alapulnak, és nem a gyakori partnercserén. Ez is mutatja, milyen erő van a szexualitásban. A tantrikus szex nagyon szabályozott gyakorlat, amely a szexuális energiát adott időszakra megfékezi. A szexuális energia korlátozásában a Tantra a cölibátushoz hasonlít.
Azt is meg kell értenünk, mi a különbség, ha valaki a szexuális technikákat azért gyakorolja, hogy misztikus erőket szerezzen, vagy ha a szexet a szeretet és odaadás kifejezésének látja. A baloldali Tantra, a boszorkányság, sok más fekete mágia-művészet olyan gyakorlatokon alapul, amelyek szemben állnak a spiritualitással. Gyakran a feje tetejére állítják a hagyományos lelki tudást. Ezeket a gyakorlatokat abból a tudásból vezették le, hogy a szexuális energia önmagában véve semleges. Ha az iránya helyes, lehet a szeretet és az extázis katalizátora. Démoni formájában azonban megnyilvánulhat gyakori partnercserében, vagy arra használják, hogy hatalmat szerezzenek mások felett. Veszélyes talajon mozgunk, ha a szexuális energiát az erőért használjuk, amit ad, a szeretet és a nemzés helyett.
Korábban a lelki élet egészen természetes volt. Még ma sem kell nagyon alaposan ismerni az elveket ahhoz, hogy lelkiek legyünk. Csak meg kell értenünk, mi valóban természetes, és e tudás szerint kell viselkednünk. Minden egyéb kísérlet, ami a nemi aktus természetes eredményét zavarja vagy elutasítja, azt jelenti, hogy fellázadtunk a világ rendje ellen. Késznek kell lennünk arra, hogy vállaljuk az ilyen cselekvés következményeit.