13-as
A 13-as szám a világon csaknem mindenütt szerencsétlen. Azt javasolják, hogy a hónap 13. napján ne fogjunk új vállalkozásba, és fokozott elővigyázatra van szükség, ha ez a nap péntekre esik. Ha 13-an ülnek az asztal körül, egy éven belül valaki meghal közülük. Néhol azt mondják, azt éri szerencsétlenség, aki elsőnek áll fel, másutt azt mondják, az van veszélyben, aki utolsónak marad. Oxfordshire-ban azt kerülgeti a halál, aki a legközelebb ül az ajtóhoz. Franciaországban meg lehet rendelni a 14. vendéget, aki szerény díjazás és persze a költségek megtérítése mellett elhárítja a veszélyt a lakomázó vendégek feje felől. A londoni Savoy hotelben nagyméretű porcelán macskát ültetnek a 14. székre, és még egy szalvétát is a nyakába köznek. A takarékos skótok nem költenek porcelán macskákra, inkább azt mondják, hogy a kutya a 14. vendég.
A gonosz 13-as ellen mindenki a maga módján védekezik.
Franciaországban úgy számozzák a házakat, hogy a 12-es után 12 ½ következik. Amerikában sok felhőkarcoló 12. emelete után mindjárt a 14. jön, és néhány légitársaság gépein nincs 13. számú ülés. A tengerészek nem szívesen indulnak el a hónap 13-án. 1965-ben, amikor az angol királynő Németországba látogatott, kiderült, hogy a vonat a duisburgi pályaudvar 13. vágányára futott volna be, ezért a számot gyorsan 12a-ra változtatták. A királynő biztosan értékelte a figyelmességet, mert Angliában sokféle babona van forgalomban a 13-as számmal kapcsolatban. Például szerencsétlenséget jelent, ha a buszjegy száma 13-al végződik. Számos kórházban nincs 13. számú kórterem, vagy a repülőtéren nincs 13. kapu. Gondos angol szülők ügyelnek arra, hogy a gyerekük neve ne 13 betűből álljon. Az ilyen embereket ugyanis elviszi az ördög, mint a hírhedt Charles Mansont, vagy azt a kevéssé vonzó úriembert, aki Jack the Ripper, vagyis Hasfelmetsző Jack néven híresült el.
Az emberek Angliában sem babonásabbak, mint másutt, csak nagyon toleranciával viselik el egymás furcsa ötleteit vagy rigolyáit, mint például nálunk. Ezért senki nem esik kétségbe, ha észreveszik, hogy valamit „lekopogott a fán”, a mellénygombját szorongatja, vagy éppen megörül, ha átszaladt előtte egy fekete macska – mert Angliában néhány dolog fordítva van. Az autó jobbkormányos, a villanyt legyújtják, illetve feloltják, és a fekete macska szerencsét hoz. A fehér állatok viszont halálesetet jelentenek. Mindezeket az angolok nem maguk találták ki, hanem a keltáktól örökölték.
III. Edward 2 x 13 lovaggal alapította meg a térdszalag-rendet, ő maga térdszalagokkal díszített köpenyt viselt, mégpedig az igazi térdszalagokkal, vagyis inkább harisnyakötőkkel együtt 13 x 13 = 169 darabot. Kínos meglepetés volt, amikor kiderült, hogy a boszorkányklubok, vagy covenek is hagyományosan 13 tagból állnak; még pontosabban egy covenhez 13 tag és egy vezető szükséges, aki lehetőleg maga az ördög. Az ördög ott lappang egy másik, ártalmatlannak látszó angol kifejezésben, baker’s dozen, a pék tucatja. Ez éppen úgy nem 12-t jelent, ahogyan a borbély-ötperc sem öt percig tart. A pék tucatja 13, és azt mondják, hogy eredetileg Boucca, vagyis az ördög tucatjáról volt szó. Boucca eredetileg cornwalli természetszellem, akit a kereszténység megtett ördögnek. Az ördög tucatjából csak azért lett péktucat, mert a Boucca és a baker szavak kiejtése hasonló.
A 13-as körül mindig ott ólálkodott az ördög. Például a tyburni hóhér 13 pence-t kapott egy kivégzésért; az elítéltnek 13 lépcsőn kellett fölmennie, egy napon csupán 13 embert lehetett felakasztani – ami nagyon humánus eljárás a hóhérral szemben.
A tarot jóskártyában a 13-as lap a halált jelenti, és ott leselkedett a halál az Apollo-13 körül is. Az űrhajósok családtagjai nem örültek a 13-as számnak, és megkérdeztek egy híres jósnőt, Sybil Leek-et. A hölgy azt mondta, a 3 fős legénységtől ketten súlyos életveszélybe kerülnek, és ezt meg is írta a NASA-nak és az Egyesült Államok elnökének címzett leveleiben. A számot nem változtatták meg, ami kétségkívül a legegyszerűbb megoldás lett volna; de indulás előtt az egyik asztronauta megbetegedett, és mást jelöltek ki a helyére. Végül is az Apollo-13 teljesítette a feladatát, bár menet közben felrobbant egy oxigéntartály, és a legénység, Jim Lovell, Jack Sweigert és Fred Haise számára sok izgalommal járt a visszaút.
Balesetek, veszélyek, rejtélyes halálesetek, ördögök; és a tetejében még az Egyesült Államok is 13 állam szövetségével kezdődött. Franciaországban IV. Fülöp 1307 október 13-án rendelte el a templomos lovagok letartóztatását. William Rufust, Anglia második normann királyát uralkodása 13. évében ölték meg a winchesteri New Forest-ban. A portugáliai Fátimában 1917 május 13-án jelent meg először Szűz Mária. Ali Agca egy május 13-i napon akarta megölni II. János Pál pápát, és az indiai Sai Babát 13 éves korában csípte meg egy skorpió; azóta vannak pszichikai képességei. Buddha 13 évig élt házasságban, Grace Kelly szeptember 13-án halt meg autóbalesetben, Catherine Howard-ot 1542 február 13-án fejezték le, és Jeanne d’Arc is 13 éves volt, amikor először beszélt az angyalokkal. Számos híres ember halt meg 13-én, pl. Dante; de sajnos meg kell állapítanunk, hogy lényegesen többen vannak azok, akiket nem valamelyik hónap 13. napján ért szerencsétlenség. A Titanic pl. április 14-én süllyedt el, Caesart március 15-én ölték meg, James Dean szeptember 30-án halt meg autóbalesetben, és Hitler április 30-án lett öngyilkos Eva Braunnal együtt. Ebből a szempontból semmi nem indokolja, miért lenne rosszabb ez a szám, mint az összes többi; de mégis, mi a probléma ezzel a 13-as számmal?
Sokan azt mondják, hogy a 12 a tökéletesség vagy teljesség száma. 12 csillagképből áll az állatöv, 12 hónap van, a 12 törzs Jákob 12 fiától származik, 12 légiójuk van az angyaloknak, Héraklész 12 nagy tettéről híres, a Kabalában a 12 a bölcsek kövét jelenti, a Jelenések könyvének 144.000-es száma 12 x 12,000, vagyis kétszeresen a teljesség, és ez nem pontosan 144,000 embert jelent, hanem a teljes létszámot. Jézusnak sokkal több tanítványa volt, mint 12, és csak azért beszélünk 12-ről, mert így tökéletes. Az Apostolok cselekedetei című könyv bizonyítja, hogy volt sok tanítvány, akik közül sorshúzással választották ki Mátyást a Judás elárvult helyére. Indiában azt mondják, hogy a nap 2 x 12 órára oszlik, és a 13-as a transzcendentális időt jelenti. Az embernek 12 fő testrésze van, és amikor 13-ról beszélnek, ez az Istenséget jelenti. Még sok 12-es csoportot találhatunk a régi hagyományokban, de most csak ez a lényeg: a 13 több, mint 12, tehát eredendően rossz. Persze ezen az alapon minden számnak rossznak kellene lennie, a 12-es kivételével.
Vannak, akik az északi mitológiában keresik az okot, miért elátkozott szám a 13-as. Az Edda elmondja, hogy egyszer 12 isten lakomázott a Valhallában, amit mi igen pompás mennyországnak képzelünk el, bár a szó csak azt jelenti: a halottak csarnoka. Vígan evett-ivott a 12 isten, amikor hívatlan vendég érkezett, Loki. Loki nagyon bonyolult személyiség az északi mitológiában. Néha nagy segítséget nyújt az isteneknek, de általában úgy viselkedik, mint az ördög. Most éppen ördögi kedvében volt, és azt javasolta, lőjenek nyilakat Baldurra. Mi baj történhet? Hiszen Baldur halhatatlan, és az egész csak tréfa. Amikor azonban Baldur testvérére, a sötétség vak istenére került sor, Loki egy fagyöngyöt adott a kezébe. Bűvös fagyöngy volt ez, vagy előzőleg már valami titkos megállapodást kötött Lokival. Hoder gyanútlanul kilőtte a nyilat, és Baldur meghalt. Az északi teória védelmezői azt mondják, azért gonosz a 13-as, mert Loki volt a 13. vendég.
Hasonló esemény az utolsó vacsora, amelyen köztudomásúan 13-an vettek részt, és az egyikük, Judás elárulta Jézust. Sokan meg vannak győződve arról, hogy Judás átka van ezen a számon; ezért jelenti a korai keresztény numerológiában a bűnt, ezért van olyan nagy jelentősége az európai középkor nekromantiájában.
A 13-as azonban gonosz szám volt már a régi rómaiaknál és görögöknél is. Már ekkor 12-es csoportokban gyülekeztek a boszorkányok, és maga az ördög volt a vezetőjük, a 13-ik. Héziodosz óva intette a földműveseket, nehogy a hónap 13. napján kezdjék el a vetést vagy az aratást. Antheszterión hónap 13-án áldoztak Deukalión és Pyrrha, vagyis az özönvíz utáni második teremtés emlékére, és a régi szerzők gondosan összeállították, ki mindenkit ért szerencsétlenség a születése vagy a házassága 13. évében, és kiket gyilkoltak meg a hónap 13. napján – pl. Agamemnónt.
A görögök és a rómaiak is örökségbe kapták a 13-as számmal kapcsolatos félelmeket, mégpedig Egyiptomtól. Egyiptomban azt mondták, hogy Thoth hónapjának 13. napja rossz nap, ezen a napon harcol Hórusz Szeth-el. Azt javasolták, hogy az emberek ezen a napon lehetőleg ne csináljanak semmit.
Úgy látszik, hogy az egyiptomi mágusok, vagy a megbízóik igen sűrűn jártak olyan lányok után, akiknél nem volt semmi keresnivalójuk. Vérbeli mágus nem nyugszik bele az elutasításba. Megszerzi valakinek a holttestét, aki fiatalon vagy erőszakos halállal halt meg, viaszbábut készít, ráírja a kegyetlen hölgy nevét, és beleszúr 13 tűt. Most már csak a megfelelő varázsigéket kell elmondani ahhoz, hogy a halott körül levegő lélek megszállja a kiszemelt szépséget, és arra kényszerítse, hogy a mágus kedvére tegyen. De azért ne sajnáljuk az egyiptomi hölgyeket, mert ők is százféle igézést ismerek, hogyan lehet elcsábítani egy férfit. A mágia korszakának akkor lett vége, amikor már annyi varázs és ellenvarázs volt forgalomban, hogy az ördög sem ismerte ki magát.
A 13-as szám az Ószövetség szerint is szerencsétlen. Szorgalmas tudósok kiszámították, hogy Éva egy péntek 13-i napon kínálta meg Ádámot a végzetes almával, péntek 13-án kezdődött az özönvíz, valamint Isten egy ilyen napon zavarta össze a bábeli toronyépítők nyelvét. Valaki azt mondhatja, hogyan lehetséges ez, hiszen egészen más volt az időszámítás? Még pontosabban, egyáltalán nem is számolták az időt… A tudomány azonban nem jön zavarba, ha már akkor is a keresztény időszámítás lett volna érvényben, amikor Éva leszakította az almát, péntek 13 lett volna; egyébként tessék utánaszámolni. A keresztény időszámítással is van néhány probléma, pl. nem akkor kezdődött, amikor Jézus megszületett, nincs nulladik év és hasonlók, a szobatudós azonban előre eldönti, hogy milyen eredményt akar, és meg is kapja. Minden áron.
A Midrász azt mondja, a holdat azért teremtették, hogy számolni lehessen vele; és mi mást számoltak volna a hold segítségével, mint a napokat. 28 napos hónapokban, 14 napos félhónapokban és 7 napos hetekben gondolkodtak. A 13-as nem illett bele ebbe a sémába, tehát baljós szám. Ez persze nem tudományos magyarázat, de a tudományos magyarázatot még ismerték a sumerek vagy akkádok, akiktől azt a héberek örökölték. A sumerek ugyanis megállapították, hogy a 13-ast semmilyen számmal nem lehet maradék nélkül elosztani, vagyis primszám, és ezért veszélyes. Hammurábi törvénykönyvébe azt találjuk, hogy a 12. törvénycikkelyek után mindig 14-esek következnek, vagyis egyszerűen kihagyták ezt a veszélyes számot.
Ha még tovább vizsgálódunk, kiderül, hogy a sumerek sem maguk találták ki a 13-as számmal kapcsolatos tudományukat. Mi több, az egész matematikát a védikus Indiától tanulták. A régészet még egyáltalán nem ismeri az összes helyszínt, amelyeket a Rgvéda és egyéb védikus írások, pl. a Puránák felsorolnak, ezért az eddigi ásatások alapján csak Indus-Szaraszvati kultúráról beszélnek. A Mohendzso Daronak, Harappának stb. nevezett helyek körülbelül egyidősek a sumer civilizációval. Élénk kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat tartottak fenn Sumerrel, Egyiptommal és más korabeli királyságokkal. Az Indus-Szaraszvati kultúra az első, amelynek a nyomait a régészek megtalálták India területén, de a gazdasági fejlettségük, társadalmi és vallási intézményeik azt mutatják, hogy már ők is nagyon régi történelemre tekinthettek vissza. Védikus írások, az úgynevezett Sulba-sásztrák szerint építkeztek, és az előkerült művészeti emlékek, szobrok, pecsétek, kultikus tárgyak azt mutatják, hogy a védikus előírások szerint éltek.
Mivel a régi Indiában az egyszerű emberek nem az örökkévalóságnak építették a házaikat, és az áldozatokat sem templomokban, hanem a szabad ég alatt rendezték; csekély a valószínűsége annak, hogy ezt a régi kort az ásatások eredményeiből ismerjük meg alaposabban. De erre nincs is szükség, hiszen ott van India egész védikus irodalma, amely mindenféle információt megad a régi dinasztiákról, városokról, tudományokról és a mindennapi életről. Ebből a szempontból nem a Rgvéda és az Upanisádok a legfontosabbak, hanem azok a könyvek, amelyeket maguk az indiaiak itihászának neveznek. Itihásza azt jelenti, így történt, és ezekben a könyvekben megbízható történelmi adatokat találunk.
A leghíresebb és egyben legterjedelmesebb itihásza a 100.000 verspárból álló Mahábhárata, India életének egész enciklopédiája. Tengernyi tintát pazaroltak már arra, hogy mikor volt az a nagy háború, amelyről a Mahábhárata beszél. A kérdést a lingvisztika oldaláról igyekeztek megközelíteni, de a Mahábhárata szövegét sokáig nem rögzítették, és a történeteket a későbbi költők a saját nyelvhasználatuknak megfelelően mondták el újra meg újra. Nem segít a kéziratok kormeghatározása sem, mert a régi Indiában pálmalevelekre írták, vagy helyesebben karcolták a betűket, és a kéziratokat rendszeresen újra le kellett másolni, ha nem akarták, hogy elvesszenek.
Hihetetlen mennyiségű könyv címét ismerjük, amelyek az idők folyamán elvesztek, mert nem akadt másolójuk. A Mahábhárata azonban ránk maradt, és kétféle módon is lehetővé teszi, hogy megállapítsuk, mikor történtek a benne elbeszélt események. Az egyik a dinasztia-listák, amelyeket az Adi-parvában találunk, és amelyek alapján úgy számolják, hogy Kr.e. 3137-ben, Bhaktivinoda Thákur szerint 3150-ben volt a kuruksetrai csata.
A másik módszer a csillagászati információra alapoz, amelyet az Udjoga-parva közöl. Vjásza elmondja, hogy közvetlenül a nagy háború előtt rendkívüli jelek tűntek fel az égen. A holdciklus normál esetben 2 x 14 napból áll, egy paksa lehet 15 napos is. Most azonban ez a periódus 13 napra szűkült. Mindenki nagyon csodálkozott, hogyan lehetséges ez, és azt mondták, hogy ilyesmi emberemlékezet óta nem történt soha.
Vjásza még azt is feljegyzi, hogy a bolygók ellenétes irányban, „hátrafelé” mozogtak. Összesen 28 bolygó, illetve csillag helyzetét írja le. Pl. a Sanaiscsara (Szaturnusz) zaklatja a Pradzsápatja csillagot, Angaraka (Mars) derékszöget zár be a Dzsjestha konstellációval, és az Anuradha felé tart. A bolygók a Csitra ellenében haladnak. Ráhu fenyegetően közeledik a naphoz, és meteorok hullanak, stb.
Nem kérhetjük számon Vjászától, hogy miért nem a modern csillagászat szakkifejezéseit használta. De amennyiben tényleg volt egy ilyen 13 napos paksa, amelyet jól lehetett látni a Kuruksetráról, ezt utólag is lehet ellenőrizni, ki lehet számítani, hogy volt-e olyan bolygóállás, amelyről Vjásza beszél. A Lodestar pro szoftverrel vizsgálták a Kr.e. 3500 – 700 közötti időszakot. Ebben az időszakban 6 ilyen 13 napos paksát lehetett látni a Kuruksetráról. A bolygók és a csillagok helyzete alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a nagy háború Kr.e. 3064 november 22-én kezdődött.
De nemcsak itt bujkál a baljós 13-as szám. Kr.e. 3081 november 13-án volt az a kockajáték, amely közvetlenül a nagy testvérháborúhoz vezetett. Ezután 13 évig tartott a vanavászam, a Pándavák erdei száműzetése. Ez Kr.e. 3068-ban ért véget, és 3-4 évig tartottak a háború előkészületei. Krsna Kr.e. 3031 április 13-án, pénteken távozott el a földről. Egyesek szerint a Kali-juga Kr.e. 3105 október 13-án kezdődött, a másik hagyomány szerint akkor, amikor Krsna elhagyta a bolygót. Ez mindkét esetben 13-ika.
Hát ezért ilyen szerencsétlen ez a 13-as szám.