Námácsárja Haridász Thákur és
a prostituált felszabadítása
Haridász Thákura a námácsárja, vagy a szent név legnagyobb tanítója. Sri Csaitanja Maháprabhu boldogsága határtalanul megsokszorozódik, amikor bhaktái rendkívüli tulajdonságairól beszél. Ilyen bhakta Haridász Thákura, akiről a következőképpen ír Kavirádzsa Goszvámi a Sri Csaitanja-csaritámrta Antja-lilájában:
„Haridász Thákur nagysága mérhetetlen. Lehetetlen leírni nagylelkű jellemének akár egy kicsiny részét.”
Ha egyáltalán megpróbálunk beszélni róla, csak a saját megtisztulásunkért tesszük. Vrndávana dásza Thákura is megízlelte Haridásza Thákura kiváló személyének nektárját.
Haridásza Thákura elhagyta az otthonát Budhana faluban, és Benápolába, Nyugat-Bengálba ment. Épített egy kis kunyhót az erdőben, és azzal töltötte az idejét, hogy Tulaszi devit szolgálta, és naponta háromszázezerszer elzengte Isten neveit. Mint a mézelő méh, minden erényes bráhmana házából gyűjtött egy kis ételt, hogy fenntartsa magát. Odaadása nagy benyomást gyakorolt a falusiakra, szerették és tisztelték őt.
Rámacsandra Khán volt annak a falunak a vezetője. Ateista volt, és lenézte a vaisnavákat. Nem tudta elviselni, hogy a falusiak szeretik Haridászát. Bár bráhmana családban született, érdemtelen ember volt, részeges és nőbolond.
Mivel tönkre akarta tenni Haridászát, eltervezte, hogy megrontja a jó hírét. Haridászát azonban nem lehetett könnyen elcsábítani.
Utolsó kísérletében, hogy diszkreditálja Haridászát, Rámacsandra Khán megparancsolta, hogy hozzanak elé prostituáltakat. Megkérte őket, törjék meg Haridásza lelki elhatározását, és így mocskolják be a jellemét. Egy szép fiatal prostituált azt mondta, neki csak három napra van szüksége ahhoz, hogy teljesítse a feladatot. Rámacsandra Khán örült, és megígérte, hogy jól megfizeti. Parancsot adott az őrének, hogy kísérje el a prostituáltat, lepje meg vele Haridászát egy kényes helyzetben, aztán hozza vissza láncokban.
A prostituált azt javasolta, hogy az első éjszaka egyedül menne, és az őr a második éjszakán kísérje el. Hazaért, és várta az éjszakát. Csábítóan felöltözött, és elment Haridásza kunyhójához. Úgy tett, mint aki nagyon ájtatos, leborult Haridásza és Tulaszi devi előtt, aztán leült, pontosan Haridásza előtt, és megpróbálta megkísérteni csábító mozdulatokkal. Haridászát nem érdekelte. Kétségbeesésében a lány végül illetlen ajánlatot tett, mire Haridásza így válaszolt, „Kétségkívül elfogadlak, de meg kell várnod, amíg elmondom a köreimet. Addig kérlek, ülj le, és hallgasd a krsna-námát. Amint befejeztem, teljesíteni fogom a szíved kívánságát.”
Haridásza szüntelenül énekelt a prostituált előtt, aki ott ült az ajtó mellett. Az éjszaka véget ért, a keleti égen felderengett a hajnal, haza kellett térnie. Később jelentette a Khánnak, hogy felkereste Haridászát az elmúlt éjszakán, és hogy Haridásza megígérte neki, ma éjjel teljesíti a kívánságait. A Khán reményeit életben tartva, megint elment Haridásza bhadzsana-kutirájához, a meditációs kunyhójához. Láttán Haridásza bátorítóan szólt, „A múlt éjszaka csalódtál. Kérlek, bocsásd meg a sértésemet. Biztos, hogy hamarosan veled leszek. Kérlek, ülj le, és hallgasd Krsna nevét. Amint befejeztem a köreimet, teljesülni fog a vágyad.” (CC Antja 3.120-121)
A lány nem tudta felmérni Haridásza szavainak igazi jelentését, mert a tudatát befelhőzte a kéjvágy. De már látszott rajta a jelentős változás. Azon az éjszakán hódolatát ajánlotta Tulaszi dévinek, majd leült az ajtónál, és hallgatta Haridásza halk mantrázását. Hamarosan maga is ismételni kezdte, „Hari… Hari… Hari.” Az éjszaka megint véget ért, és eljött a hajnal. A lány nyugtalan lett, de Haridásza így szólt, „Megfogadtam, hogy ebben a hónapban tízmillió nevet mondok el, és most már közel van a vége. Azt gondoltam, ma be tudom fejezni ezt a fogadalmat, de hiába énekeltem egész éjjel, még mindig nem fejeztem be. Biztos vagyok benne, hogy holnap befejezem, és a fogadalmam teljesül. Akkor teljes szabadságban élvezhetek veled.”
A prostituált visszament a Khánhoz, és tájékoztatta, mi történt. A következő napon már korábban, este elment, és ott maradt Haridászával. Miután felajánlotta a hódolatát Tulaszinak és Haridászának, leült a szoba küszöbére. Hallotta Haridásza szüntelen mantrázását, és maga is mondogatni kezdte az Úr szent nevét, „Hari, Hari, Hari.” Haridásza azt mondta neki, „Ma be fogom fejezni a fogadalmamat… aztán minden vágyadat kielégítem.”
Soha nem lehet hiábavaló három éjszakán át együtt lenni egy nagy lélekkel, és ajkairól hallani a tiszta nevet. A harmadik éjszaka is azzal telt, hogy Haridásza szüntelen zengte a szent nevet. De a harmadik hajnal eljöttével a fiatal prostituált szívében is felvirradt egy új megértés. A tudatát eltakaró tudatlanság sötétsége eloszlott, és a tűz, mint a vakító nap, minden tisztátalanságot elégetett a szívében.
Leborult a földre, Haridásza lábaihoz. Sírva könyörgött, hogy bocsássa meg a bűneit. Bevallotta, a Khán alkalmazta őt, hogy elcsábítsa, és így szólt, „Mivel prostituált vagyok, sok bűnt követtem el. Kedves uram, kérlek, légy kegyes hozzám. Szabadítsd meg elesett lelkemet.”
Haridásza felelt, „Mindent tudok a Khán összeesküvéséről. Tudatlan bolond, de ez nem zavar engem. Elmehettem volna innen azon a napon, amelyen a Khán terveket kezdett szőni ellenem, de mert te jöttél hozzám, itt maradtam még három napig, csak azért, hogy megszabadítsalak.”
A prostituált szólt, „Kérlek, légy a gurum. Mondd meg nekem, mit kell tennem, hogy megszabaduljak az anyagi létezéstől.”
Srila Haridásza válaszolt, „Menj haza, és azonnal oszd szét minden tulajdonodat a bráhmanák között; aztán gyere vissza, és légy örökké Krsna-tudatban. Mindig zengd Krsna szent nevét, és szolgáld Tulaszit azzal, hogy naponta megöntözöd, és imákat ajánlasz fel neki. Gyorsan menedéket találsz Sri Krsna lótuszvirág lábainál.”
Haridásza Thákura elhagyta a falut, miután avatást adott a prostituáltnak a krsna-námával. A lány megértette, hogy a guru utasításait habozás nélkül végre kell hajtani, és minden vagyonát elajándékozta. Lemondott a házáról, leborotválta a fejét, és a gurujának a bhadzsana-kutirájában élt. Lelkesen végezte az odaadó szolgálatot, éjjel-nappal háromszázezerszer elzengte a szent neveket, szolgálta Tulaszi dévit, szerényen étkezett, és megtartotta a különböző böjtnapokat.
A Sri Csaitanja-csaritámrta mondja, „Fokozatosan legyőzte az érzékeit, és megnyilvánultak benne az isteni szeretet jelei. Híres bhakta lett, és sok vaisnava meglátogatta. Mindenki ámulattal látta jellemének felséges megváltozását. Magasztalták Haridásza erejét, és a hódolatukat ajánlották neki.
Egy vaisnava áldásából még egy prostituált is lehet tiszta és fejlett bhakta. A bráhmana születésű Rámacsandra Khán azonban annyira elesett volt, hogy rosszindulatú volt Haridásza Thákurához. Sok szenvedésen kellett keresztülmennie ezért az aparádháért. Mindannyiunknak el kell gondolkodnunk a vaisnava-aparádha komolyságán.
Srila Bhaktisziddhánta Szaraszvati Prabhupáda írja: „Bár bráhmana családban született, Rávana, Visrava fia, gyűlölte a Legfelsőbb Urat, és ezért a sértésért ászurának, vagy démonnak nevezték. Ugyanígy ászuraként ismerték Rámacsandra Khánt is, aki megsértett egy nagy bhaktát.” Rámacsandra Khán sértéseinek eredményei szörnyű formát öltöttek. Történt, hogy az Úr Nitjánanda Bengálban utazott, tanítványainak és társainak nagy csoportjával, és azzal a céllal, hogy hirdesse a szent nevet, legyőzze a démonikus erőket. Egy napon megérkezett Rámacsandra Khán házához, és leült a csandi-mandapában, a Devi (istennő) imádatát szolgáló fedett helyen. Srila Bhaktisziddhánta Szaraszvati azt írja, hogy a gazdag nem-vaisnava családok külön helyeket építettek, hogy ott imádják Durgá istennőt, és amikor nem volt púdzsá, itt fogadták a vendégeket.
Az Úr Nitjánanda nagy társasága megtöltötte az egész udvart. Mint vendéglátónak, Rámacsandra Khánnak személyesen ki kellett volna jönnie, hogy üdvözölje Őt. Hálásnak kellett volna lennie hatalmas jó szerencséjéért, hogy a házát megszentelte Nitjánanda Prabhu lótuszvirág lábainak érintése. Ehelyett egy szolgáját küldte ki, hogy találkozzon Nitjánanda Prabhuval, ezáltal megsértette Őt és emelkedett követőit. A szolga röviden közölte, hogy mivel nagy csoporttal van, nem tudják megfelelően elszállásolni, és úgy intézkedtek, hogy menjenek máshova.
A Csaitanja-csaritámrta leírja, mi következett: „Amikor Nitjánanda Prabhu meghallotta ezt az utasítást Rámacsandra Khán szolgájától, nagyon dühös lett, őrülten nevetve jött ki a mandapából, és szólt, ’Rámacsandra Khánnak igaza van. Ez a hely nem alkalmas számomra. Ez csak tehéngyilkos húsevők számára felel meg.’”
Ami fogalmam eddig volt a boldogságról, az most csak sártócsa.
Kedves Uram, Te olyan szépséges vagy, úgy érzem, ha csak Rád nézek, megfulladok a nektáróceánban.
Nitjánanda Prabhu kiviharzott a Khán házából. A Khán annyira démonikus volt, hogy megparancsolta a szolgáknak, ássák fel a földet, ahol az Úr ült, és azt csak azután tölttette fel, hogy azt megtisztították vízzel és tehéntrágyával. Még az udvart is megtisztították, ahol az Úr követői ültek. De nem tartott sokáig, míg megmutatkoztak a Legfelsőbb Úr és a vaisnavák elleni sértések következményei.
Történt, hogy a Khán becsapta a helyi főnököt, nem fizette meg az adót. A főnököt feldühítette a Khán becstelensége, egy napon berontott a házába, és leült a Durgá-mandapára. Megparancsolta, hogy öljenek le egy tehenet, és főzzék meg a húsát azon a helyen. A Khán családját három napra megkötözték, és fogságban tartották. A főnök emberei kifosztották a házát és az egész falut. A negyedik napon a főnök és emberei elhagyták a falut, a vagyonát megsemmisítették, mindenki kétségbe esett. A Khán teljesen tönkrement, és magára maradt. Kavirádzsa Goszvámi írja: „Amikor nem tisztelnek meg egy fejlett bhaktát, egy ember hibája miatt mindenkinek szenvednie kell, aki kapcsolatban áll vele.”
Annak ellenére, hogy halljuk, sőt tapasztaljuk, milyen végzetes következményekkel jár a Legfelsőbb Úr vagy bhaktái megsértése, annyira illúzióban vagyunk, hogy állandóan emlékeztetni kell bennünket arra, ne kövessünk el sértéseket.
Haridásza Csándapurába ment Benápolából. Bhaktivinoda Thákura szerint Csándapura a Triveninél levő Szaptagrámától északra feküdt, Hiranja és Govardhana Madzsumadára, Ragnunátha Goszvámi családjának otthona volt. Csándapurában éltek Balárama és Jadunandana Ácsárja is, a szaptagrámai Madzsumadárák családi papjai.
Itt Haridásza Balaráma Ácsárja házában lakott, és kegyében részesítette. Balárama Ácsárja nagyon jámbor bráhmana és nagy bhakta volt. Teljes vendégszeretetet ajánlott fel Haridászának, aki azzal töltötte az idejét, hogy háromszázezer szent nevet zengett egy kunyhóban.
Raghunátha dásza Goszvámi, Sri Govardhana Madzsumadára fia, iskolás fiú volt. Rendszeresen meglátogatta Haridászát, és társult vele, aki elárasztotta áldásaival. Később, legnagyobb kegyként, elvitte Ragunátha dászát Sri Csaitanja Maháprabhu lótuszvirág lábaihoz.
Raghunátha dásza Goszvámi egy nitja-sziddha, Sri Csaitanja Maháprabhu örök, bizalmas társa, aki Maháprabhu kíséretének részeként szállt alá ebbe a világba. Haridászával való társulása példázza, hogy a bhakti csak az Úr egy emelkedett bhaktájának a kegyéből érhető el.
Egy napon teljesült Balárama Ácsárja kívánsága, miután hosszú ideig könyörgött Haridászának, hogy vegyen részt egy vallási gyülekezetben, a Madzsumadára lakóhelyén. A két testvér, Hiranja és Govardhana, tisztelettel fogadták őt. Sok pandit és tiszteletreméltó úriember volt a gyülekezetben. Mindenki nagylelkűen kifejezte, milyen nagyra becsülik Haridászát.
Haridászát azért dicsérték, mert fogadalmat tett a szent név zengésére. Valaki a gyülekezetben azt mondta, hogy a szent név zengése eltöröl minden bűnt. Egy másik megjegyezte, hogy a szent név felszabadulást adományoz. Hallva, hogy az emberek a krsna-námának csak a külső hatásairól beszélnek, Haridásza rámutatott arra, hogy nem ezek a tiszta náma fő eredményei:
„Amit ti mondotok, az nem a krsna-náma igazi eredménye. Az igazi hatás az, hogy felébred Krsna extatikus szeretete.
Még az Úr is szereti a saját nevét. Amikor valaki folytatja a mantrázás fogadalmát, az Úr egyre kedvesebb lesz a számára, és ugyanígy az Ő szent neve. Lelkesedése fokozódik, mélyen vonzódni kezd Krsnához, és annyira szereti Krsna nevét, hogy néha sír az elválás miatt, sőt szerető haragot tár fel. Néha olyan intenzív az extázis, hogy Krsna zenét zengi, és táncol, mint egy teljes őrült, nem törődve senkivel vagy semmivel.” (SB 11.2.40)
evam-vratah sva-priya-náma-kírtyá
játánurágo druta-citta uccaih
hasaty atho roditi rauti gáyaty
unmáda-van nrtyati loka-báhyah
Visvanátha Csakravarti azt mondja, evam-vratah azt jelenti, a krsna-náma körülményektől független zengésének fogadalma megadja a prema-bhakti-yogát, egyesülést az odaadó szeretetben. A világ egyáltalán nem érdekli azt a személyt, aki betartja ezt a fogadalmat. Továbbá azt mondja, hogy az odaadó szolgálat kilenc cselekedete közül a náma-kírtana, a szent név zengése a legmagasabb. Sva-priya-náma-kírtyá – „Krsna neve nagyon kedves Krsnának” – ez a szanszkrit kifejezés mindenkire vonatkozik, aki Krsnát a nevének zengése révén szerette meg. Ebben a szakaszban a szív olyan lett, mint az arany, a Krsna látása utáni vágyakozás tüzének hevétől.
Mint a Vradzsa-lílában, Krsna, a vajtolvaj, kora reggel beoson egy gopi házába, és Dzsaratí, egy idősebb gopi, aki az ajtó közelében ül, figyelmezteti a többi gopit, hogy Jasodá fia belopózott a raktárba. Felkiált, „Fogjátok meg! Fogjátok meg!” A bhakták, akik mélyen elmerülve meditálnak Krsna kedvtelésein, nevetnek örömükben azon a gondolaton, hogy Krsnának futnia kell ahhoz, hogy elmeneküljön.
A következő pillanatban, amikor a bhakta magához tér ’látomásából’, panaszkodni kezd, „Jaj nekem! Majdnem elértem a boldogság határtalan óceánját, és most elvesztettem!” Szánalomra méltóan sír, mert el kellett válnia Krsnától. Felkiált, „Hol vagy? Szólj hozzám!”
Amikor Krsna meghallja egy ilyen bhakta kérését, megnyugtatja: „Itt vagyok – futva jöttem hozzád, amint hallottam, hogy hívsz.” Ekkor visszatér a látomás, és a bhakta tovább dicséri az Urat. Táncol, mint a bolond, és felkiált, „Olyan boldog vagyok, ma tökéletes az életem.”
Ebben a szakaszban a bhakta mit sem törődik a dicsérettel vagy bírálattal. Erről ezt mondják: „A rasza borától részegen olyanok lettünk, mint a bolondok, a földön hempergünk, és néha vadul táncolunk. Az emberek azt gondolhatják, hogy őrültek vagyunk, de kit érdekel?”
A krsna-náma természetes és közvetlen eredménye a krsna-prema felébredése – nem a bűn eltörlése vagy a felszabadulás elérése. Haridásza a napkelte példáját idézte. A napkelte eredménye fény; a sötétség eloszlása másodlagos. Idézett egy verset Sri Laksmídhara Szvámi Náma-kaumudijából, és kérte a tudósokat, hogy magyarázzák meg. De ők inkább azt akarták, hogy Haridásza világosítsa meg.
Haridásza szólt: „Éppen napkelte előtt, a nap még alig látható, de eloszlatja az éjszaka sötétségét. A napfény első megpillantásával minden félelem elenyészik; és amikor a nap már teljesen látható, minden feltárul, és kezdetét veszi az új nap. A krsna-náma első megjelenése is azonnal véget vet a bűnös élet visszahatásainak. És amikor sértések nélkül zengik a szent nevet, felébred Krsna extatikus szeretete. Bár Krsna készségesen felkínálja, a felszabadulás semmi a tiszta bhakta számára. A Srimad-Bhágavatam mondja, „A haldokló Adzsámila véletlenül az Úr szent nevét zengte, amikor a fiát, Nárájanát hívta, és belépett a lelki világba. Akkor mit lehet mondani azokról, akik mély hittel zengik a szent nevet?”
Krsna mondja, „Igazi bhaktáim semmit sem akarnak Tőlem. Nem akarnak ott élni, ahol Én élek, nem akarnak olyan gazdagságot, vagy olyan testet, mint az Enyém – ők csak szolgálni akarnak Engem.”
Az egyik jelenlevő bráhmana Gopála Csakravarti volt, a muszlim uralkodó fő adószedője és hivatalos küldötte. Nem tudta elviselni Haridászának azt a magyarázatát, hogy a szent névnek még az árnyéka is megadhatja a felszabadulást. Haragosan beszélt:
„Ti állítólag mind panditok vagytok, és itt ültök, hallgatjátok, mit fantáziál ez a bolond a krsna-námáról. Tényleg azt hiszitek, hogy sokmillió születés után az, aki teljes, abszolút tudásban van, mégsem éri el a felszabadulást, a bhakta azonban elnyeri a szent név puszta érintése által?”
Haridásza válaszolt, „Miért kételkedsz? A szentírások azt mondják, a sértés nélküli mantrázás első látszatától fel lehet szabadulni.
„Kedves Uram, Te olyan szép vagy, úgy érzem, belefulladok a nektáróceánba, ha csak Rád nézek. Csupa sártócsa az, amit korábban gondoltam a boldogságról.” (CC Antja 3.139-199)
A bráhmana szólt: „Ha hazudsz, levágom az orrodat.”
Haridásza válaszolt: „Ha hazudok, én vágom le az orromat.”
Mindenki megdöbbent. A Madzsumdárák felháborodtak, és szidni kezdték Gopála Csakravartit. Balárama Ácsárja pirongatta: „Ez csak egy abszurd szónoklat; mit tudsz te az odaadás folyamatáról? És olyan vakmerő vagy, hogy megsérted Haridásza Thákurát! Lelki öngyilkosságot követsz el!”
Krsna azt mondja, „Az Én igazi bhaktáim nem akarnak Tőlem semmit. Nem akarnak ott élni, ahol Én élek, nem akarnak ugyanannyi gazdagságot, sem olyan testet, mint az Enyém. Ők csak szolgálni akarnak Engem.”
Gopála Csakravarti elárulta magát, mint a szent név megsértőjét. Nem hitte, hogy a szent név mindenható és világfeletti. Amikor otthagyta a gyülekezetet, mindenki Haridásza lábaihoz borult, és bocsánatot kértek. De Haridásza soha nem látta mások hibáit. Részvétteljesen mosolygott, mondván: „Egyikőtök sem követett el hibát. Még ez a tudatlan bráhmana sem, mert hozzászokott a száraz spekulációhoz és logikához. A szent név dicsőségét nem lehet megérteni csupán logikával és érveléssel. Az az ember föl sem mérheti a szent név dicsőségét. Ne bánjátok, hogy megsértett. Térjetek haza, és áldjon meg benneteket Krsna.”
Az aparádha elkövetésének visszahatásai nem sokat várattak magukra. „Három napon belül a bráhmana leprás lett, az orra meglágyult, és leesett. Lábujjai, testrészei és ujjai, amelyek olyan finomak voltak, mint a virágbimbók, mind csonkokká fonnyadtak. Az emberek megdöbbenve nézték, mélyen tisztelték Haridásza lelki energiáját, és a hódolatukat ajánlották neki.
„Bár Haridásza nem vette komolyan a bráhmana sértését, az Istenség Legfelsőbb Személyisége igen, és a bráhmana elszenvedte a következményeket. A tiszta bhaktát az jellemzi, hogy megbocsátja a tudatlan sértéseit, Krsna azonban sohasem tűri el a sértést bhaktája lótuszvirág lábainál.”
Amikor Haridásza megtudta, hogy Gopála leprás lett, mélyen sajnálta őt. Otthagyta Balárama Ácsárja házát, és elment Sri Advaita Ácsárja házába, Sántipurába. Haridásza leborult az Ácsárja előtt, Advaita pedig fölemelte őt, és szeretettel megölelte. Sri Ácsárja épített egy kunyhót Haridászának a Gangá partján, és elrendezte, hogy ott végezze meditációját és imádatát.
Haridásza továbbra is zengte a krsna-námát, megtisztelte a praszádamot Advaita házában, és hallgatta a krsna-kathát. Mindketten elmerültek a boldogság óceánjában, amikor Krsnáról és Maháprabhuról beszéltek.
„Bárki, aki hallja, hogy káromolják a Legfelsőbb Urat vagy a bhaktáját, és nem hagyja el azt a bűnös helyet, részt vesz a sértésben és elveszít minden szukrtit, lelki érdemet.” SB