AKSARA: 1. az abc egy betűje, egy szótag, egy szó. 2. az elpusztíthatatlan, Isten.

ASZURÁK: A démonok; mint a dévák, ők is Kasjapa Rsi gyermekeinek számítanak.

ATMAN (ATMA): A lélek, az én vagy önvaló, minden lény örök, elpusztíthatatlan belső formája. ’Az a fény, amely a mennyen túl világít a legmagasabb világokban – biztosan ugyanaz a fény az, amely itt belül van az emberekben’: Cshándógja Upanisad III,13,7.

’Belátásból keletkezik az atman, szellem az anyaga, élet a teste, és az alakja a fény’: Cshándógja Upanisad VIII,14,2.

Az atman szót gyakran fordítják „léleknek”. A nyugati, a pszichológiától befolyásolt gondolkodásmód a „lélek” fogalom alatt az élőlény finom anyagi vagy pszichikai struktúráját érti. Az atman azonban egyedül az örök és megváltoztathatatlan legbelső azonosságra vonatkozik. Az a legbelső, elpusztíthatatlan Én, amelyet a finom anyagi burkolatok (manasz: gondolkodás, érzés, akarat; buddhi: értelem; ahamkára: hamis én) valamint a durva anyagi test vesznek körül és kötnek feltételekhez.

AUM vagy OM: Az ős-szótag. Az A, U és M három hangzóját kapcsolatba hozzák a múlttal, a jelennel és a jövővel. A világ keletkezésével, fenntartásával és elmúlásával; Brahmával, a teremtővel; Visnuval, a fenntartóval; valamint Sivával, a pusztítóval; de a három állapottal is, amelyek az ébrenlét, az álmodás és az alvás. Az egész szótag a negyedik, az úgynevezett turja-állapotot jelenti, amely a teljes éberség állapota. Ez hatja át az ébrenlétet, az álmodást és az alvást, és ehhez képest a mi ébrenlétünk csak olyan, mint egy álom. Az A és U hangok nagyon gyakran O hanggá olvadnak össze. Énekelve a szótag mindig Aum-nak hangzik. ’A szó (a cél, az utolsó lépés, a legmagasabb állapot), melyet az összes Véda hirdet… ez az Om’: Katha Upanisad. ’Az OM szótag a „nagy Ige”, a Védák eredete, isteni természetű, valamennyi világ otthona’: Krsna-Csaitanja a Csaitanja-Csaritámrtában. – A Csaitanja-bhakták az OM szótagot Krsna neve magjának is nevezik. Magát a nevet teljesen kinyílt virághoz hasonlítják.

AVATÁR, szó szerint: a leszálló, Istnnek a világba alászálló alakja, isteni megváltó, tiszta isteni szellemből (csit) álló személy. Emberként jelenik meg, hús és vér burokban., Isten energiája, májá hatására, aki a figyelő szemeket eltakarja.

Krsna tíz nagy avatárja: Dzsajadéva (Kr.u. 12. sz.) a ’Gitá Góvinda’ című költeményében úgy magasztalja Krsnát, mint avatarint, azt, akiből a tíz nagy avatár kiárad. Ezek: 1. hal (Mina vagy Matszja), 2. teknős (Kaccsapa vagy Kúrma), 3. vadkan (Szukara vagy Varáha), 4. oroszlán-ember vagy a szellem oroszlánja (Naraszinha vagy Nrszinha), 5. Vaman, a törpe, 6. a fejszés vagy csatabárdos Ráma, 7. Ráma király, 8. Balaráma (Krsna bátyja), 9. Buddha és 10. Kalki, az az avatár, aki a jövőben fog eljönni. – De nagyon sok és sokféle avatár van, pl. előfordul, hogy egy ember olyan edénnyé válik, amelyet az isteni energia egy időre kitölt. Az indiai avatár-tanítás nagyon alaposan kidolgozott tudomány. – Sok hindu Krisztust is Isten egy avatárjának tekinti.

BHAGAVAD-GÍTÁ, szó szerint: a Magasztos éneke, Isten éneke. Epizód a Mahábhárata eposzból, 18 énekben, amelyet Vjászának tulajdonítanak; Ardzsunát, a hőst oktatja barátja és kocsihajtója, Krsna, a Kuruksetra csatamezején.

BHAGAVÁN: a Magasztos, minden teljesség birtokosa: 1. a személyes Isten a maga teljességében; a Bhagavad-gítá Krsnát állandóan Bhagavánnak nevezi, 2. emelkedett bölcsek és bhakták tiszteletbeli címe.

BHÁGAVATA. 1. (hímnemben) egy bhakta, 2. (semleges nemben) a Vjászának tulajdonított, Isten tetteit dicsőítő nagy Bhágavata-puránák neve.

BHAKTA: Isten előtt meghódolt személy.

BHAKTI: szolgálattevő, szerető odaadás.

BRAHMÁ (hímnemben): a világteremtő, ’az első énekes és költő’ (adikavi), Isten egy külső aspektusa; a brh, ’növekedni, kiterjedni’ tőből.

BRAHMAN (semleges nemben), a tulajdonságok és forma nélküli, tudatból álló Istenség. Az Upanisadok legmagasabb célja. A Krsna-Csaitanját követő bhakták felfogása szerint csak a végtelen fényes ragyogás, amely a személyes Istenből kiárad, és akinek csodálatos alakját elrejti azon keresők elől, akik odaadása még nem tisztult meg teljesen.

BRAHMANA: a négy védikus kaszt közül a legmagasabbnak a tagja, a szellem embere és hordozója. A szentírások az igazi brahmanákat ’földi isteneknek’ nevezik. A brahmanák a mitosz szerint a világteremtő Brahmá fejéből születtek. – A bhakta eltévelyedésnek tekinti, hogy valaki pusztán azáltal brahmanává válhat, hogy brahmana családban születik meg. ’Minden gyermek súdraként születik’; a születés általi brahmanát, aki gyermekkorában megkapta a brahmana-zsinórt és a Gajatri mantrát, szembeállítják az úgynevezett Paramártha-brahmanával; azzal a bhaktával, aki maradéktalanul a legmagasabb célnak (parama-artha) adta át magát. A bhakták felfogása szerint még a kasztonkívüli és a nem-hindu is paramártha-brahmanává válhat. A nagy indiai szentek élettörténetei a legrégebbi időktől fogva tele vannak a megmerevedett kaszttörvények áttöréséről szóló beszámolókkal. De azt is meg kell látni, hogy ezek a paramártha-brahmanák a világi területen többnyire alázatból alkalmazkodtak a mindenkor érvényes társadalmi törvényekhez (a házassággal, a kaszttal stb. kapcsolatosan).

DÁSZA: szolga.

DÉVÁK: fénylő lények, a div, ’fényleni, világítani, sugározni’ tőből; más jelentés: menny, fény, nappal. A dévák a mennyei világ uralkodója, Indra vezetése alatt igen magas lények, akik azonban ki vannak téve a szenvedélyeknek és a születések körforgásának. A Bhágavatpurána szerint Kasjapa Rsi gyermekei. A déva egy másik neve szura, amely Napot is jelent. A démonokat aszuráknak, vagyis fény, Nap nélküli lényeknek hívják.

DÉVÍ: a déva női alakja. Indiában, ha más nevet nem tesznek hozzá, Déví alatt mindig a nagy istennőt, Maját értik.

DHARMA: a dhr, ’tartani’ tőből, dharma az, ami fenntartja a világmindenséget. Törvény, jog, a lét törvénye, etika, törvényesen szabályozott vallás. Indiában Jama halálistent Dharma-királynak, vagyis a törvény urának is nevezik. Miután Krsna a Bhagavad-gítában hosszasan magyarázta Ardzsunának a dharmát, a tettek ösvénye dharmáját, a jóga ösvénye dharmáját, a bölcsesség ösvénye dharmáját valamint a törvényes szerető odaadás ösvényének dharmáját, ezt mondja neki az utolsó énekben, a 66. versben: ’Adj fel minden dharmát, és egyedül nálam (Istennél) végy menedéket. Ne félj; én meg foglak szabadítani minden bűntől (amelyek a törvényesen szabályozott vallás megsértéséből keletkeznek)’. – A Csaitanja-bhakták az úgynevezett naimittika dharmát, az időleges, egy adott jellemű, társadalmi állású, foglalkozású, kasztú személynek egy adott földi életben megfelel, megkülönböztetik a nitja dharmától, a lét örök törvényétől, amely minden atmanra érvényes. Ez is dharma, az atmanból feltörő spontán szeretet. Egy régi bengáli mondás szerint: ’Minden élőlény életének törvénye, hogy Krsna örök szolgája legyen.’

DUDHJA DÉVÍ: a tejfehér istennő, Maja egyik neve, a világi élet úrnője.

DURGÁ: Maja egyik neve, a börtönt jelentő durga szóból, a földi világot ábrázoló börtön úrnője.

GANGÁ: a szent Gangesz folyó. Azt tartják, a ’valamennyi ok óceánjának’ (káranaszamudra) egyetlen cseppje, vagy annak a víznek a lehullott cseppje, amellyel Bali démon megmosta Isten, ’a Messzelépő’ lábait. A bhakták azt mondják: a mennyei Gangesz Krsna lábaiból fakad, lezúdul a meditációban elmerült Siva fejére, és átadja neki az erejét, ezután végigfolyik a földi világon és megtisztítja a bűnöktől; majd még mélyebbre ereszkedik, és felüdíti még az alsó világokat is.

GAJATRI (nőnemű): egy mantra a Rg-Védából. A brahmana-származású fiúgyermek a Gajatri mantrával történő avatással nyeri el a brahmana méltóságot. Azt mondják, ezáltal teszik őt vagy a két másik magasabb kaszt egy tagját kétszer születetté (dvidzsa). A Gajatri szó indiai értelmezése: ’megmenti azt, aki énekli’. A bhakták különféle Gajatrikat ismernek, amilyenek a Brahmágajatri, Kámagajatri, stb.

GÓDÁVARÍ: India hét szent folyamának egyike. A Gódávarí forrása a hegyekben van, Naszik közelében, a folyó a Bengáli-öbölbe ömlik.

GOPÍK: a pásztorlányok Vrndávanban, Krsna örök társnői. A gopákat, a pásztorokat és a gopíkat a Csaitanja-bhakták Krsna örök társainak tekintik, aki vele, az ő legbelsőbb birodalmából jöttek le a földre, majd Csaitanja korában ismét alászálltak. – Krsna szavai Ardzsunához, az Adipuránából: ’Ardzsuna, hogy megmondjam neked az igazságot: számomra a gopík a minden, társnők és szerelmesek. Körülvesznek engem, mint a guruk, szolgálnak nekem, mint a tanítványok, ők az élvezetem tárgyai, barátok és nők, és még mi minden! Ismerik szívem érzéseit. Ó Ardzsuna, senki sem ismeri úgy az én lényegemet, saját formámat, mint ők.’

A gopík szeretetéről (a Csaitanja-Csaritámrtából). ’A gopík szeretete tiszta, folttalan istenszeretet, soha sem kéjvágy. A szeretetnek és a kéjnek teljesen eltérő tulajdonságaik vannak, ahogyan a vas és az arany is lényeküknél fogva különbözőek. A kéjvágy célja csak az önző egyesülés a szeretet tárgyával, míg a hatalmas prema (istenszeretet) semmi mást nem akar, csak azt, hogy egyedül Krsnát (Istent) boldoggá tegye. Azok az övéi, akik örökre szeretik őt, és mindenről lemondanak, ami a világban etikának számít – lemondanak vallásos-társadalmi kötelességeikről, a Védák által előírt kötelességekről, a fizikai szükségletekről és kötelességekről. Lemondanak a szeméremről, a hősies kitartásról, a testi örömökről és a saját javukról. Felhagynak a nemesek nehezen elvethető kötelességeivel (az árják ösvényével), a saját családjukkal szembei kötelességekkel, bármennyire fenyegessék és ócsárolják is őket emiatt a rokonaik. Mindenről lemondtak, és szeretettel szolgálják Krsnát.’

A Csaitanja-bhakták meg vannak győződve arról, hogy csak a gopíkat követve lehet eljutni a bizalmas, spontán istenszeretethez.

GURU: szellemi tanító, a nehezet, jelentőst, kiválót jelenti guru szóból. A bhakták számára az igazi guru, akit nagyon nehéz megtalálni, Isten első kinyilatkoztatása, aki ebben Isten őszinte keresőjét részesíti. Ez az érdemes tanítványt a guru lábának nevezik. – Az ilyen gurutól meg kell különböztetni az úgynevezett családi gurut, aki inkább egy adott család házi papja.

A guru Sankarácsárja felfogása (az Advaita-tanítás) szerint: a guru vezeti el a tanítványt a Brahmannal való eggyéválásig, addig, amíg maga is meg nem tapasztalja azt, amiről az egyik Upanisadvers énekel:

„Mint a nagy folyók, amelyek az óceánban
nevüket és formájukat feladva elenyésznek,
úgy lesz eggyé, névtől és formától megszabadulva
a legmagasabb bölcs a legmagasabb szellemmel.”

A Sankara-iskola guruja elhagyja a tanítványt, amikor az elérte ezt a magas célt.

A guru a Csaitanja-bhakták felfogása szerint: a tanítványt a (hamis) éntudat szenvedéséből a Krsna-tudat extázisába vezeti. De ez csak az első lépés a végtelen úton, amelyen a guru a tanítványt vezeti. Állandóan erőt ad és egyre mélyebbre viszi Isten világába, amelyről megfelejtkezett, részévé teszi Isten rejtett drámájának, és segít neki, hogy egyre újabb, soha nem sejtett mélységek nyilvánuljanak meg átmani lényegéből, ő maga pedig egyre mélyebb szolgálatra és szeretetre legyen képes.

HIMÁLAJA: szó szerint a hideg, a fagy, a tél háza.

ISA: uralkodó, Isten, az is, ’uralkodni, kormányozni’ tőből.

DZSÍVA: a megtestesült atman.

KAILÁSZ: hegy Tibetben, Sivát a Kailász urának nevezik. Néha Kailásznak mondják az egész Himálaja-hegységet.

KÁLA: a fekete szín, a halál istene, az idő. Krsna a mindeneken uralkodó és mindent elnyelő idő félelmetes alakjában jelenik meg azoknak, akik nem szeretik őt.

KALI (hímnemben): a sötét világkor ura, szó szerint vita, viszály, háború.

KÁLÍ (nőnemben): Durgá istennő, a börtönőr, egyike azoknak az alakoknak, amelyekben Isten energiája, a Májá megnyilvánul.

KALIJUGA: a vaskor, a viszály sötét korszaka, az a kor, amelyben mi élünk.A Kalijuga indiai időszámítás szerint Krisztus előtt kb. 5 000 évvel kezdődött el, amikor Krsna eltávozott a földről, és még 427 000 évig tart.

KARMA: 1. cselekvés, 2. sors, amelyet a korábbi életek tetteinek elkerülhetetlen következményei váltanak ki –

’Tisztelem az ős-alakot, Góvindát (Krsnát), aki az egek uralkodójától Indrától a hangyáig minden egyes lény sorsát korábbi tetteinek megfelelően elvezeti a céljához, de elégeti azok karmáját, akik szeretettel és odaadással vannak iránta’: Brahma szamhitá 54.

Tirtha Mahárádzs fordításában:
’Góvindát imádom az őseredeti Urat, aki odaadó híveinek minden gyümölcsöző karmáját gyökerestől irtja ki, s aki részrehajlás nélkül, korábbi munkájuk szerint osztja ki a cselekvés útját járók tetteinek gyümölcseit, hogy azokat élvezhessék vagy elszenvedjék. S teszi ezt az indragópa nevű parányi féreg esetében éppúgy, mint Indrával, a félistenek királyával’: Brahma szamhita 54.

KRSNA: sok bhakra felfogása szerint az isteni ős-forma, a személyes Isten a maga teljességében. Mondják, hogy Krsna örökké a saját birodalmában tartózkodik, de az avatárok alakában leszállt a földre is. A Krsna szót a bhakták a ’vonzani’ jelentésű krs tőből vezetik le. A Krsna nevével rokon szó, Akarsana saktí Isten vonzerejét jelenti. Akarsana jelent még mágnest is.

KRSNA-CSAITANJA: (1486 – 1534): sok hindu számára a szeretet isteni üdvözítője, a Kalijuga úgynevezett rejtett avatárja, a visszatért Krsna. Nevezik még Gaurának vagy Gaurángának, azaz aranyszínben sugárzónak is. Krsna-Csaitanja szó szerinti jelentése: akinek szívében felébredt a Krsna-, Istentudat. A nagyon dallamos bengáli nyelv is Krsna-Csaitanja lábnyomában virágzott fel. Kb. 20 000 népdal szól a tiszteletére. A szerző Krsna-Csaitanjáról írt részletes monográfiája előkészületben van.

Csaitanja életrajtának fő forrásműve a terjedelmes ’Csaitanja-Csaritámrta’, szó szerint ’Csaitanja életének nektárja’. Rímes bengáli és szanszkrit versszakokban íródott, és a 16. században írta le a Kavirádzsának (költőkirálynak) nevezett Krsnadásza, Csaitanja legbizalmasabb tanítványainak – a szerző tanítóinak – naplói és beható beszámolói alapján. Még megvan az eredeti kézirat, és azt egy vrndavani templomban őrzik. (– A Csaitanja-Csaritámrta részletes fordítása a vaduzi BBT-kiadótól szerezhető be.)

KSATRIJA: a harcos kaszt tagjai, akik a mitosz szerint a világteremtő Brahmá karjaiból születtek.

LINGA: a kozmikus nemzőerő szimbóluma, amelyet Sivának, ’a halál legyőzőjének’ szentelnek.

MAHÁTMA: nagy atman, nagy lélek, bölcsek és bhakták tiszteletbeli címe. További név hozzátétele nélkül a mi korunkban többnyire Mahátma Gandhit jelenti.

MÁNASZARÓVAR: a szellem tava, nagy tó a Himálajában, tibeti területen, amelyet – éppen úgy, mint a Kailász hegyet – a hinduk is, a buddhisták is (tehát 6-700 millió ember) szentnek tekintenek.

MANTRA: élő szó, a lelket felébresztő szó. A mantra egynek számyt az Istenség azon aspektusával, amelyet a mantra megszólít. A mantra lényege többnyire Isten egyik neve. A mantra szót a bhakták a man (gondolkodni) és tra (megmentő) szavakból vezetik le, tehát ’megmenti azt, aki rá gondol’. Úgy vélik, hogy a mantrának nincs ereje, ha nem a gurutól, szabályos avatás útján kapják. A mantra gyakran szigorúan titkos.

MATHURA: a méz városa, ősrégi város a Jamuná folyónál, Krsna születési helye.

MAJA: Isten energiája, a mérhető világ úrnője, az Istent beburkoló erő, Rádhá szolgálóleánya, Rádhá árnyéka. A maja szót a bhakták a ma, ’mérni’ tőből vezetik le.

MUKTA: a megszabadult, az, aki elnyerte a muktit.

MUKTI: megszabadulás a világ láncaitól és a világ szenvedésétől. A bhakták felfogása szerint: megszabadulás azoktól a hibáktól vagy hiányosságoktól, amelyek szemben állnak a spontán istenszeretet felébredésével. ’Elhajítva a látszólagos formát, megszilárdulni a saját formában, ez a mukti’: Bhágavata.

MÚLA: gyökér, eredet, alap; múlászthanam, a Legfelsőbb Szellem, Isten.

NÁRADA: az isteni Rsi neve. Brahmá, a teremtő fia és bhakta, aki, mint mondják, lantjával (a vinával) állandóan a világokban vándorol, hogy istenszeretetet ajándékozzon a lényeknek.

NARISZINHA: oroszlán-ember vagy a szellem oroszlánja, Isten avatárja, emberi testtel és oroszlánfejjel ábrázolják. Tisztelete nagyon régi. Azért magasztalják, mert gyémánt karmaival szétszaggatja Maja fátylát.

PARAMATMAN: a Legfelsőbb Atman, valamennyi atman Atmanja, a világlélek, Isten. A csaitanja-bhakták felfogása szerint az egyéni lélek ugyanolyan kapcsolatban van Istennel, mint a napsugár a Nappal.

PRALAJA: a világ megsemmisülése.

PRASZÁDA: szentségnek számító áldozati étel, vagyis a bhakták minden étkezése, az ’ülni, Isten közelében ülni’ jelentésű szad szóból. – A Csaitanja-bhakták meg vannak győződve arról, hogy az általuk Istennek szeretettel felajánlott ételben Isten szeretettel nekik ajándékozza sajátmagát. Egy ilyen bhakta soha nem mondja: ’én eszem’, hanem ’magamhoz veszem a praszádát’. A praszáda szó szószerinti fordítása kegy, isteni kegy. – ’A Magasztos szólt: Mindent, amit teszel, mindent, amit eszel, amit áldozol, amit elajándékozol, amit aszkézisben és meditációban gyakorolsz, mindazt tedd irántam való odaadásban… aki szeretettel felajánl nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy akár csak egy kevés vizet, annak szeretetteljes adományát én elfogadom’: Bhagavadgítá 9:27-26

Gurudev fordításában:
’Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt. Ó Kuntí fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!’ – Bhagavadgítá 9:26-27

PREMA: önzetlen, spontán istenszeretet

PURUSÓTTAMA: szó szerint: Legfelsőbb Személy, Isten a világ felé fordult aspektusában, az avatárok eredete.

RÁDHÁ: Isten öröme mint forma Isten legbelsőbb birodalmában (a szeretve tisztelni jelentésű radh tőből), a földön úgy nyilvánul meg, mint az egyik gopí, Rádhá néven. – A Csaitanja-bhakták Krsna-Csaitanjában Rádhá és Krsna lényeinek titokzatos egyesülését látják. Azt mondják, Krsna azért szállt alá még egyszer a földre, hogy Rádhá vágyakozásától és szerelmétől telve megízlelje az ő istenszeretetének (prema) felfoghatatlan mélységét.

RÁMA. Isten avatárja, szó szerint, aki örömet ad.

RSIK: az emberiség ősi tanítói.

SZADÁNANDA: Bhaktisziddhánta Szaraszvatí tanítványa, szó szerint: örök boldogság (ánanda), vagy extázis minden lét isteni alapjában.

SZAMSZÁRA: a változások világa, a mindig új születések és halálok múlandó világa.

SZANSZKRIT: a régi India kultikus és művészi nyelve. A szanszkritból és a prákritból származnak a hindi, bengáli, maráthi, gudzsaráti és más, a szanszkrit nyelv Indiában ma beszélt származékai. Az urdu nyelv, amelyet sok mohamedán beszél Indiában, perzsa és arab szavakkal kevert hindi, amely csak az írásban tér el, jobbról balra írják, mint a hébert, nem pedig balról jobbra, mint az indogermán nyelveket. Az urdu szó tulajdonképpeni jelentése: a bazárok, a piac beszéde.

A páli, a dél-indiai buddhizmus szent nyelve szintén a szanszkritból származik. Burmában, (Mjanmar) Sziámban (Thaiföld) stb. szintén szankszkrit nyelven írták a régi történelmi és kultikus írásokat. Egykor az indiai kultúrkör messzire kiterjedt, Hátsó-India országaiban és Indonézia szigetvilágában.

Dél-Indiában a tamil nyelvek nem a szanszkritból származnak, de a szanszkrit azokra is erősen hatott.

SZARASZVATÍ: India hét szent folyamának egyike. A Szaraszvatí egy földi szemekkel nem látható folyó, a bölcsesség folyója. Mondják, hogy ez a láthatatlan folyó Prajág vagy Trivedi (ma Allahábád) régi szent városánál egyesül India két másik szent folyójával. a Gangával (Gangesz) és a Jamunával (Jumna). – Szaraszvatí további jelentései beszéd, hang, a bölcsesség istennőjének neve. Az indiai folyók nevei nőneműek, ezek a folyók sok bhakta számára Krsna szolgálóleányainak számítanak.

BHAKTISZIDDHÁNTA SZARASZVATÍ: nagy guru Krsna-Csaitanja tanítványi láncában, (1874-1937), Szadánanda guruja.

SAKTI: Isten ereje (energiája), a sak, ’tudni’ szóból.

SANKARÁCSÁRJA: zseniális filozófus, aki Kr. u. 800 körül született Dél-Indiában. Úrrá lett az egyházszakadáson, amely szétszaggatta Indiát, és az indiai buddhistákat ismét visszavezette a Védát elismerő hinduk közösségébe. A tanításait sokan ’leplezett buddhizmusnak’ nevezik. Tanításának lényege: A Brahman (abszolút lét – tudat – boldogság) valódi. A világmindenség nem valódi. A Brahman és minden lény legbenső énje (atman) egyek.

SIVA: nevezik Rudrának is, vagy Mahádévának, vagyis a nagy Istennek, a jógik ura, aki lerántja a világ fátylát; Isten a maga külső aspektusában, mint a világ elpusztítója; a Csaitanja-bhakták számára Krsna bhaktája, a boldogot, extatikust jelentő siva szóból.

SRI: 1. gazdagság, szentség, a szeretet gazdagsága. 2. Laksmí, a gazdagság istennőjének egyik neve, 3. Rádhá egyik neve, 4. tiszteletreméltó személyek, írások és intézmények nevei elé tett szó.

SÚDRA: a négy védikus kaszt közül a legalacsonyabb tagjai, a szolgák kasztja, amely a mitosz szerint a világteremtő Brahmá lábaiból keletkezett.

SUKA: Vjásza fia, a Bhágavata énekese; szó szerint papagáj. Suka azt ismételte, amit az apja elénekelt neki.

SZVÁMI: mester vagy úr (az érzékek ura); aki ismeri örök énjét (szva); aki az ént birtokolja vagy annak birtoklására törekszik, szerzetes.

UPANISAD: titkos tanítás, amely a Véda lényegének számít, a szad tőből, amelynek jelentése ülni, közel ülni, közel ülni a guruhoz, aki a titkos bölcsességet belesuttogja a kiválasztott tanítvány fülébe.

VAISJA: a négy védikus kaszt közül a harmadik, a kereskedők, állattenyésztők, szántóvetők kasztja, amely amitosz szerint a világteremtő Brahmá csípőjéből keletkezett.

VALMIKI. szó szerint hangyaboly, a Rámájana eposz költője, amely a Ráma-avatár tetteit magasztalja. – A kasztonkívüliek guruját Valmiki-guruknak nevezik.

VJÁSZA: egy nagy Rsi, akit (Isten erejével eltelt) avatárnak is tekintenek. Vjásza írta vagy állította össze a Védákat, a Mahábhárata eposzt (amelyhez a Bhagavad-gítá tartozik), a Puránákat, ideértve a Bhágavatpuránát vagy Bhágavatákat, valamitn a Brahma-szútrákat, amelyek a legtömörebb megfogalmazásban tartalmazzák az Upanisadok lényegét.

VÉDIKUS IRODALOM: a Véda ’a szent tudás’, magában foglalja az indiaiak által emberfelettieknek és inspiráltaknak tartott írásokat, és négy csoportra oszlik: 1. Rg-Véda, a versek Védája, 2. Száma-Véda, az énekek Védája 3. Jadzsur-Véda, az áldozati mondások Védája, és 4. Atharva Véda, akit Atharvanról, az ősidők egy mitikus papjáról neveztek el (Deussen szerint). Az Upanisadok vagy Védánta (a Véda vége) a Véda részei. A szűkebb értelemben vett Véda vagy Sruti (kinyilatkoztatás az isteni hang által) itt felsorolt írásain kívül az indiaiak még a Védához számytanak számos egyéb írást is, amelyeket Szmrti-nek (emlékezés) neveznek. Ide tartoznak Madhuszúdana Szaraszvatí (Kr.u. 1100) szerint a hangtanra, drámaírásra, mantrafogalmak magyarázatára vonatkozó írások, egy szinonimaszótár, írások a versmértékekről, a csillagászatról, ceremóniákról, családi életről, avatásról, logikáról, áldozatokról, jogtudományról és szokásokról, történelemről, jógáról, istentiszteletről, orvostudományról, a szerelmi életről, a hadtudományról, éneklésről, táncról, zenéről, életbölcsességről, lóidomításról, kézművességről, szakácsművészetről, ’és a többi 64 művészetről szóló írások, stb. Mindenekelőtt ide tartoznak még a Védákat magyarázó 18 Purána (a purána szó azt jelenti, régi, a Csaitanja-bhakták a teljes-t jelentő púrnával hozzák kapcsolatba). A Puránák közül különösen a Bhágavat-purána, a Visnupurána, a Padmapurána, a Náradijapurána állnak közel a bhaktákhoz. A Bhagavad-gítát vagy Gítá-upanisadot is Isten szavának (Sri-mukhavákja) nevezik.

Isten szólt: ’Az idők során, a világ megsemmisülésének idején elveszett a hang (a nyelv, a szó, a fuvola), amely Védaként ismeretes. Ezt először Brahmának, a teremtőnek tanítottam meg. Ő hagyományozta fiára, Manura, ő pedig a többi nagy Rsire’: Bhágavata, Uddhavagita.

VISNU: Istennek a világot fenntartó, hordozó és oltalmazó aspektusa. Visnunak hérom aspektusát különböztetik meg, aki a Védák felfogása szerint maga is Krsnából származik?

1. Mahá-Visnu, vagyis a nagy Visnu. ’Valamennyi ok óceánjában’, az okozati óceánban tartózkodik. A teremtés idején millió és millió univerzum árad ki a testéből, és azokat számtalan, Mahá-Visnu pillantása erejétől izgalomba hozott atma termékenyíti meg. Ez a teremtés kezdete. A pillantás erejének kiküldése azt jelenti, kiküldi az atmákat, az örök lelkeket, Maja birodalmába. Amikor a teremtés ismét felbomlik, az összes univerzum ismét visszatér Mahá-Visnu testébe, megnyilvánulatlan formában. Azok az atmák is visszatérnek az ő testébe, akik ebben az időpontban még mindig Maja világának foglyai, hogy ott a mély alváshoz hasonló állapotban pihenjenek, míg el nem jön a következő teremtés ideje.

2. Mahá-Visnu egy teljes része (kiterjedése), anélkül, hogy a teljesség ezáltal kevesebb lenne, alászáll Maja birodalmába, a számtalan univerzum mindegyikébe. A mitosz szerint ennek köldökéből nő ki a lótusz, amelyben életre ébred Brahmá, az univerzum valamennyi bolygójának és lényének kiformálója és rendezője.

3. Mahá-Visnu egy további teljes részét a ’tejóceánban’ időző Visnunak nevezik. Ez a Visnu tartja fenn és hordozza ami világmindenségünket, benne lakik minden szívben, mint a leghalkabb gondolat tanúja.

„Visnunak három formája van, amelyeket Purusáknak neveznek. Az első, Mahá-Visnu az egész anyagi energia (mahat) teremtője; a második Garbódakasáji-Visnu, aki benne honol minden univerzumban, és a harmadik Ksíródakasáji-Visnu, aki minden egyes élőlény szívében lakik. Aki ezt a hármat ismeri, az kiszabadul Maja karmai közül.” Szarvatá Tantra

JAMUNÁ (ma Jumna): szent folyó, a Himálajában ered, és Prajágnál (Allahábád) egyesül a Gangával (Gangesz). A Jamuná folyó nagy szerepet játszik Krsna fiatal korának történetében