Bevezetés
Minden szó egy dal, minden lépés tánc,
S a fuvola, aki Krisna barátnője,
Felcsendül ajkain,
S az idő, mely itt oly irgalmatlanul elhagy minket,
ott nem suhan el egy pillanat alatt.
A Földön vándorló bölcsek közül csupán néhányan
Ismerik ezt az országot...
Brahma-samhita – A világ teremtőjének,
Brahmának himnusza Krisnához
Az önismeretre való törekvés és, a megvilágosodás keresése az emberi élet alapvető alkotóeleme. Mindegy hogy tudatosságunk kiterjesztésének, vagy érettségnek nevezzük-e ezt a törekvést, hiszen alapvető emberi tulajdonságunk az elégedetlenség, amely, s szüntelenül új értékek és élmények után hajszol bennünket, hogy létünket értelemmel és örömmel töltsük meg. Az önmegvalósítás olyan fogalom, amelyet mindenki célként maga elé tűz, s beállítottságától függ, hogy ez alatt testi, szellemi vagy lelki megvalósítást ért-e.
A fény és a megvalósítás keresése közben azt a tanácsot kapjuk, hogy szálljunk alá létezésünk gyökeréig, és ne engedjük, hogy a pillanatnyi élmények kizökkentsenek bennünket.
Ki az, aki a szemünkkel lát, fülünkkel hall? A test szenved, vagy az idegrendszerben jön létre ébrenlétünk gyomrot rándító tudata? A gondolatok mondatokká, a mondatok könyvvé, majd, elolvasva ismét újabb gondolatokká alakulnak át. Életünk legfontosabb pillanatait tudatunk legfinomabb síkjain éljük meg. Ki adja az erőt a látáshoz? A Nap, vagy a villanyfény, amely lehetővé teszi számunkra a formák felismerését?
A lélek belső fénye az, amelytől a világ felismerhetővé válik. Az időn és a téren túl „keletkezik” ez a lélek, azzal a szabadsággal, hogy átélje az időt és a teret. Egy magasabb erő lép kapcsolatba az anyaggal, s új testet formál földből, vízből, levegőből. Ezt a testet az életerő tartja fenn egy darabig, addig, amíg az teljesíti a rá kirótt szolgálatot.
Csak a lélek képes látni és hallani. A húsból készült ruha a legjobb tanítás számunkra. Ideiglenesen és fájdalmasan törekszünk feljebb, értelmünk s intelligenciánk zavarodott, ide-oda tévelyeg az átélt és a remélt dolgok között. Próbál a földi létnek értelmet adni. Honnan jövünk? Hová tartunk? Mi létezésünk legmagasztosabb és legszebb célja? Van örökkévalóság, s ha igen, akkor mi lehet a mi pozitív és előre mutató elfoglaltságunk ebben az örökkévalóságban?
Így töprengünk mi, keresők, valamennyien. Eszmét cserélhetünk, hasonlítgathatunk, kritikusan mindent megkérdőjelezhetünk, kivéve függőségünket, mert az minden kérdésen felül áll. Hol lennénk szüleink nélkül, levegő, föld, víz nélkül? Hol lennénk tanítók és gondoskodás nélkül? Ha van Isten, jól ellátott minket minden eshetőségre, bár néha nekünk úgy tűnhet, hogy nem eléggé. És ahogy megteremtett és ellátott a szükséges dolgokkal, most épp így gondoskodik a jólétünkről is. Minden segítség, amelyet kívülről kapunk, akkor éri el csúcspontját, amikor a szeretettel kerülünk kapcsolatba. Örök természetünk felismerésének a kezdete ez a drága érzés, amely reményt ébreszt szívünkben. A Védikus írások életünk vezérfonalai, melyek képesek megmutatni a megvilágosodáshoz vezető utat. Felkent bölcsek ajándékai ezek nekünk, keresőknek. Ezt a könyvet olyasvalaki írta, aki épp úgy, mint mi mindannyian, sóvárogva kereste az Igazságot. Kereső útja Európában kezdődött, s elvitte őt egészen Indiáig, olyan, az idegenek számára hozzáférhetetlen helyekre, ahol a jógik minden lehetséges lemondásnak alávetik magukat, hogy az anyagi világ kettősségeitől megszabaduljanak. Szentek és aszkéták között, egy európai műveltségű osztrák író küzdelme kezdődik, olyan küzdelem, melyet mi magunk is szívünk mélyéig átérzünk, s végig kísérünk.
Walther Eidlitz úttörő volt. Milyen kevéssé sejthette, hogy az Igazság utáni kutatása, amely őt az indiai vaisnavák bizodalmának, s hitének forrásához vezette, az egész világ figyelmét felkelti majd.
Bár sok indiai jógi már az ő korában is bizonyos érdeklődést keltett a nyugati piachoz alkalmazkodó jóga gyakorlataival, vagy a személytelen védanta magyarázataival, mégis ez volt az első eset, hogy egy művelt nyugati ember átélhette a kelet transzcendentális szeretet üzenetének titkát.
Nagy öröm volt számunkra e kereső testvérünk művének olvasása. Ez a könyv 1951-ben jelent meg „Bhakta – egy indiai Odüsszea” címmel, s felébresztette a vágyat bennem és sok barátomban, hogy ezt az immár történelmi művet a számtalan kereső számára hozzáférhetővé tegyük. Itt a nyugati keresztény gondolatkincsnek, és a védikus bölcseletnek, életbölcsességnek egyedülálló, párhuzamos értelmezése olyannyira világos, hogy fényében minden idegenség tovatűnik. Kétségtelenül nehéz vállalkozás egy, a számunkra távolinak tűnő élet-, és gondolkodásmódot megmagyarázni, s csak azért lehetséges, mert Walther Eidlitz mélységes jóindulattal és megértéssel viseltetik minden ember iránt.
Sok idő telt el az óta hogy ez a könyv megszületett, de mondanivalója időtlen és mindig új válaszokat ad problémáinkra. Walther Eidlitz azért írta e művet, hogy a német olvasókat ráébressze annak fontosságára, hogy a bölcsesség e forrásait, melyekben megvilágosodásunkat megtalálhatjuk, saját magunk is kutatni kezdjük. Nem pihent meg egyetlen műnél. Oktató lelki tanítómesterével, Sadananda Szvámival együttműködve – aki lelki tanítómesteremnek, Sríla Prabhupadanak és Sríla Sridhara Maharadzsnak istentestvére – tanulmányozta a védikus írásokat, és hatalmas műveket hozott létre, melyek bevezetik az olvasót a vaisnava életszemléletbe.
Az „Indiai Istenszeretet” és „Az indiaiak hite és szent Írásai” voltak következő művei. „Az élet értelme” konkrét vezetést ad a különböző jóga irányzatokkal kapcsolatosan, a „Srí Krisna Caitanya élete és tanítása” című alkotással pedig megkoronázta tudományos elképzeléseit a vaisnava hittel kapcsolatosan. Ezek az alkotások ma már sajnos nem hozzáférhetőek, és sok időbe telik mire újra megjelennek, de most már legalább e folyamat kezdetén vagyunk. Olvasóinknak ajánljuk a „Bhakti jóga – út a belső örömhöz” című könyvet is melyben számos részlet olvasható Walther Eidlitz munkáiból.
Walther Eidlitz műveinek történelmi jelentősége csak lassanként válik érthetővé. Fontosságuk az egész világ számára napról napra aktuálisabbá válik.
Az 1965-ös évben nagy változás állt be a világ elanyagiasodásának folyamatában. Sríla Prabhupada, egy lemondott életet élő bengáli szerzetes lépett Amerika földjére, aki a legrégibb indiai vaisnava szerzetesi iskola tanítványa volt. Az ő német istentestvére, Sadananda Szvámi, (Dr Schulze) adta át Walther Eidlitznek a bhakti jóga valamennyi titkát, és most ennek a vonalnak egy másik képviselője érkezett nyugatra. Az iskola neve Brahma – Madhva-Gaudiya Sampradaya, mely név alapítóinak, s azoknak neveiből származik, akik a legnagyobb hatást gyakorolták az iskolára.
Sríla Prabhupada egy keserű pirulát kínált a világnak:
A materializmus végét járja, az erkölcs és az igazságosság hanyatlását a lelkeket uraló teljes tudatlanság okozza.
Sríla Prabhupada szakadatlanul utazott és prédikált 1977-ig, amikor is 81 éves korában elhagyta testét. Könyvei, előadásai, egyéb művei a világon mindenütt felkeltették az emberek érdeklődését, s utat találtak a világ valamennyi egyetemének könyvtárába, többek között az Encyclopédia Britannicába is. De ami ennél is fontosabb, rátaláltak sok millió különböző fajú, rendű, hitű és korú ember szívére is. A magvak, melyeket Sríla Prabhupada, Walther Eidlitz és képviselőik fáradhatatlan munkával a világon mindenütt elvetettek, még csak csíráznak. Bár előfordul, hogy imitt-amott megpillanthatunk egy -egy virágot vagy gyümölcsöt is, mégis, a fokozatos növekedés hatalmas befolyása még láthatatlan szemünknek.
A teljes tudatlanságtól a tökéletességig, a világi függőségtől a tiszta önátadásig hosszú, nehéz út vezet, telve akadályokkal. Amikor Sríla Prabhupada 1977-ben elhagyta ezt az anyagi világot, újabb nehéz feladat elé állította tanítványainak ezreit.
Ettől kezdve tovább kellett vinniük lelki tanítómesterük tanítását, a szeretet üzenetét.
A legkiválóbb érzés, amit egy meghódolt személy érezhet, az a teljes alázat, a vágy, hogy minden embert szolgálhasson, s a teljes önátadás az Úrnak. Egy tiszta meghódolt személy soha nem képzeli magát fejlettnek vagy megvalósítottnak.
Sríla Prabhupada és Walther Eidlitz írásaikkal s életútjukkal megmutatták számunkra ezeket a csodálatos tulajdonságokat. Sríla Prabhupada egy másik istentestvére, Sríla Bhakti Raksaka Sridhar Maharadzsa, aki előrehaladott kora ellenére Prabhupada elhunyta után még itt maradt velünk a Földön, a világon mindenütt intenzív tanításaival áldotta meg a bhaktákat.
„Ne hagyjátok soha abba a fáradozást. A mi utunk a szereteté, az önátadásé, és az isteniségé. – Adjátok fel a hamis egót, a szellemi kielégülést és szolgáljatok egyszerűen a szívetekből.”
„Hallgassatok a szívetekre, s menjetek a szeretet örök birodalmába.”
Így hangzott néhány tanácsa mely nagy hatást gyakorolt a fiatal bhaktákra a világ minden táján.
Ezek közül az információk közül sok természetesen nagyon idegenül, cseng olvasóink fülének, de nagyon fontosnak érzem, hogy megismerjék milyen nagy hatással van a jógának ezen ága az egész világra.
Az előzményeket ismerve Walther Eidlitz története sokkal fontosabbá és érthetőbbé válik. Ezen kívül fontos azt is tudni, hogy a világon mindenütt vannak manapság is helyek, ahol az új beavatottak összegyűlnek, s megpróbálnak a bhakti-jóga szellemének megfelelően élni.
Azon olvasóink számára, akikben e mű elolvasása érdeklődést ébreszt, megadjuk néhány ashram címét melyek programokat rendeznek, s ahol további irodalmat szerezhetnek be e témával kapcsolatosan. Walther Eidlitz fáradhatatlan kutatása az igazság után csodálatos példa valamennyiünk számára. Bár új generációnk ki van téve az intenzív információ és áru özönnek, és bár az iparosodás és a politikai pluralizáció sok új lehetőséget kínál a világon, mégis nyilvánvaló, hogy mi az anyagitól teljesen eltérő cél felé törekszünk.
Sőt, célunk épp az ellenkező irányban van. Azt érezzük, hogy a kereszteződésben rossz irányt választottunk, s most teljesen eltévedve, megzavarodva keressük a kiutat.
Akár drogfüggőségről, különböző pszichés problémákról, abortuszról vagy épp környezetünk megsemmisítéséről van szó, úgy tűnik egy kijárat nélküli labirintusba keveredtünk.
A politika és a tudomány csupán a figyelmet próbálja elterelni különböző propagandafogásokkal, pedig a valóságban a probléma gyökere ugyanaz örök időktől fogva: születés, öregség, betegség és halál. Csak saját belső megvalósításunk képes a helyes utat megmutatni, amely a szeretet útja, s önmagunk átadása a legmagasabb célnak.
Olyan emberek számára, akiket még nem kötnek a legkülönfélébb kötelességek és felelősségek, nagyon ajánlatos néhány hónapot, vagy inkább évet egy ashramban tölteni. Ez a legjobb előkészület a lelki életre. Természetesen a jóga gyakorolható bármely otthonban is, sőt még a brahmacsári-fogadalom is letehető. Rengeteg csodálatos aspektusa van a bhakti jógának, amelyet más jógikkal kapcsolatba kerülve ismerhetünk meg.
Nem maradt más hátra, mint hogy azt ajánljam, hogy aki önmegvalósításra törekszik, legyen mindenképpen vegetáriánus, s éljen külsőleg és belsőleg egyaránt tiszta életet.
Minden jót kívánok Önöknek ehhez a csodálatos olvasmányhoz, amely oly mélyen vezet be minket a transzcendencia birodalmába, hogy remélhetőleg egész életünket képes lesz megváltoztatni.
B.A. Paramadvaiti Szvámi