Krisna és Brahma
Cséjtanya mesélte egyszer tanítványainak: Krisna isteni mivoltának sokrétűsége, mely saját birodalmában tapasztalható, meghalad minden kifejezőképességet. Halljátok hát most ennek egy töredékét, halljátok, fensége az anyagi univerzumban hogyan nyilvánul meg.
Egy nap, Brahma, a világ teremtője ellátogatott Dvarakába, hogy Krisnát láthassa. A kapuőr szaladt az üzenettel Krisnához, hogy Brahma van itt. Krisna azt kérdezte:
– Melyik Brahma?
Az őr visszatért a kérdéssel:
– Krisna tudni akarja, melyik Brahma vagy. Türelmetlenül, és zavarodottan válaszolt az univerzum teremtője:
– Menj, és mondd meg neki, hogy a négyfejű Brahma.
Miután az őr megkapta Krisna engedélyét, az Ég és a Föld teremtőjét bevezette a palotába. Brahma hódolatát ajánlva Krisna lábához vetette magát, S miután az úr is kifejezte Brahma iránti tiszteletét, jövetele okáról kezdte faggatni. Brahma így felelt:
– Azt is elmondom, de először kérlek, magyarázd meg, mit értettél az alatt, mikor azt kérdezted: „Melyik Brahma?”.
Krisna nevetni kezdett, majd mély meditációba merült. Abban a pillanatban megszámlálhatatlanul sok Brahma özönlötte el a termet. Volt köztük tízfejű, húszfejű, százfejű, ezerfejű, milliófejű, milliárdfejű, volt amelynek annyi feje volt, hogy az emberi képességet meghaladta volna fejeinek megszámolása. Sívák is érkeztek millió és millió karral, jöttek Indrák millió és millió szemmel. E pillanatban a négyfejű Brahma, mint a rettegő kisnyúl, akit elefánt csorda kerített be csaknem elveszítette eszméletét. Valamennyi Brahma földre vetette magát Krisna trónja előtt, koronájukkal megérintve azt. Amint a Brahmák koronája Krisna trónjához ért, a trón megcsendült, mintha valamennyi korona magasztaló dalt zengene az Úr trónjának tiszteletére. A Brahmák, Sívák és más istenségek összetett kézzel dicsőítették Krisnát:
– Óh, Uram, hatalmas a Te irgalmad irántunk, hogy látni engeded lótuszvirág lábad. Óh, milyen végtelenül szerencsések vagyunk, hogy szólítottál minket, s elfogadsz szolgádnak! Parancsodra várunk, s akár a fejünkön is hordozunk, ha ez az óhajod!
Krisna így válaszolt:
– Vágyakoztam rá, hogy láthassalak benneteket, ezért hívtam ide valamennyiőtöket. Elégedettek vagytok? Nem kell démonoktól tartanotok?
– Hála kegyességednek, mindenütt győzedelmeskedünk. Legutóbbi földi megjelenésed alkalmával szétzúztad a bűn terhét, mely a Földet a mélybe húzta.
Ezután Krisna elköszönt a Brahmáktól, Síváktól és Indráktól ők pedig ismét meghajoltak Előtte, majd hazatértek. A mi univerzumunk négyfejű Brahmája Krisna lábaihoz vetette magát, s ezt dadogta:
– Ma ismét tudatossá váltam arról, amit a lelkem mélyén már rég tudok.
Krisna pedig ezt felelte:
– Ez az univerzum, bár sok százmillió kilométer átmérőjű, mégis nagyon kicsi. Ezért van csupán négy fejed. Más univerzumok ezermillió, százezermillió, milliószor millió kilométer átmérőjűek, ezért az ő Brahmáiknak annyi fejük van, amennyi az univerzum méretének megfelel... Így tartom én fenn az összes univerzumból álló birodalmat. A világok felé megnyilvánuló istenségem is felmérhetetlen, ki sejthetné hát rejtett isteniségem mértékét?