Első megvalósítás
Prathamánubhava
1. Minden dicsőséget Sri Krsna Csaitanjának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki az örökkévalóság, tudás, boldogság, és a nektár íze. Az Ő kegyéből íródott meg ez a könyv, amelynek címe Szacs-csid-ánandánubhúti (közvetlenül látni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki az örökkévalóság, tudás és boldogság).
2. Ki vagyok én? Mi ez a világ? Milyen kapcsolatom van ezzel a világgal? Ha az anyagi világban egy lélek meg akarja ismerni az igazságot, mindig ezeket a kérdéseket kell feltennie.
Az emberek születésük után sok-sok nappal ismerik meg jól az érzékek tárgyait. Az érzékek által észlelt külső világ neve visaja (az érzéktárgyak világa). Amint a gyermek észlelő képessége növekszik, egyre jobban megismeri az érzéktárgyak világát. Itt ízleli meg az élvezetet, és vonzódik hozzá. Nem gondol másra, nem cselekszik semmi másért. Állandó társaivá lesznek a hang, érintés, forma, íz és szag, és fokozatosan a rabszolgájukká teszik az emberi elmét. Így merülnek el az emberek az érzéktárgyak világában. Azonban el kell jönnie a halálnak, és amikor eljön, nem lesz több kapcsolatom ezzel a világgal. Amikor ez a gondolat felmerül, a szerencsés ember elfordul, és meg akarja tudni az igazságot. Aztán felteszi ezeket a kérdéseket: Ki vagyok én, a személy, aki észleli ezt a világot? Mi ez a világ? Milyen kapcsolatom van ezzel a világgal?
3. Különféle természeteik miatt a kérdések feltevői nagyon sokféle választ kapnak. A lélek csak eredeti lelki formájában kapja meg a helyes válaszokat.
Erre a három kérdésre az talál választ, aki elfordult az érzéktárgyak világától. A szentírások és a filozófiák megkísérelnek válaszokat adni. A mi országunkban a Védák, Védánta és más, a védikus tanítást követő könyvek adnak válaszokat. Válaszolnak azok a filozófiák is, amelyek tévesen értelmezik a védikus tanításokat, pl. njája, ál-szánkhja, pátandzsala, vaisesika és karma-mimámszá. Olyan filozófiák is adnak válaszokat, mint a buddhistáké és az ateista Csárvákáé. Ilyen módon a sok filozófia sok különféle választ ad. Kínában, Görögországban, Perzsiában, Franciaországban, Angliában, Németországban, Itáliában és más országokban sok különféle filozófiákat hirdettek, amilyenek a materializmus, pozitívizmus, szekularizmus, pesszimizmus, szkepticizmus, panteizmus és ateizmus. Sok filozófus a logikával bizonyította Isten létezését. Más helyeken azt prédikálták, hogy csak higgyünk Istenben, és imádjuk Őt. Másutt olyan vallásokat hirdettek, amelyek azt állították magukról, hogy eredetileg Isten adta őket. Néhány vallás egyes személyek egyéni Istenhitében gyökerezett. Megint másutt azt mondták, hogy Isten maga adta a vallás tanításait. Az egyes személyek egyéni hitén alapuló vallást teizmusnak nevezzük. Isten-adta hitrendszerekkel és szentírásokkal rendelkező vallások a kereszténység és az Iszlám.
Az előbbiekben említett kérdésekre általában kétféle választ adnak: 1. amelyet az eredeti lelki formájában levő lélek ad, és 2. az a nagyon sokféle válasz, amit a többiek adnak. Miért nem adnak csak egy választ ezekre a kérdésekre? Igaz válaszokat csak az a tiszta személy adhat, aki az eredeti lelki formájában van. Az anyagi világba leesett személyek azonban nincsenek az eredeti lelki formájukban. Ez az anyagi világ nem az igazi otthonuk. Ez a világ az anyagi illúzióból született. A Legfelsőbb Igazságnak (para-tattva) van egy lelki energiája (pará-sakti). Ennek a lelki energiának az árnyéka az illúzió (májá-sakti). Májá-sakti az anyagi világ anyja. Az anyagi világban élő lelkek úgy fogadják el a májá által kínált nagyon sokféle tulajdonságot, mint a saját tulajdonságaikat. Ilyen módon a lélek eredeti tulajdonságai visszavonulnak, és a lélek elfogadja a tulajdonságok és azonosság adott keverékét, amit májá kínál.
A lelki és az anyagi ideák nagyon sokféleképpen keverednek a szellemi lélek elméjében. Mindegyik szellemi lélek az anyagi tulajdonságok más keverékét fogadja el, és tévesen az anyaggal azonosulva a saját válaszaikat adják erre a három kérdésre. Ilyen módon nagyon sokféle válasz nyilvánul meg. A válaszokat befolyásolják annak az országnak a hagyományai, tevékenységei, társulásai, ételei, nyelve és gondolkodási módja is, amelyben élnek. Az idő, hely és körülmények összekapcsolódnak, és nagyon sokféle természetet hoznak létre. Először is, a lelkek különféle módokon kerülnek kapcsolatba az anyaggal. Ezek a különféle kapcsolatok teremtik meg a természet változatainak egyik sorozatát. Másodszor, a különféle országok, nyelvek, családok és egyéb körülmények is létrehoznak egy másik sorozatot. A sok különféle természet megsokszorozódik. Csak az tudná megérteni, milyen ez a sokféleség, aki minden országba elutazott, minden nyelvet megtanult, és tanulmányozta mindegyik ország történelmét. Én itt csak rámutatok a sokféleség irányára. Nem teszek többet. Nagyon nehéz lenne.
Az élőlények által adott különféle válaszok közül csak egy igaz. A többi a különféle filozófiák nézeteinek felel meg. Ezeket a sokféle válaszokat is két csoportra lehet osztani. Az első csoport neve gjána, a másodiké karma. Itt valaki tiltakozhat: Amikor azt mondod, hogy igaz (jukta) válasz, ebben benne van, hogy elfogadod a logikát (jukti), mint az igazság megismerésének útját. Akkor miért nem fogadod el azt a sokféle választ, amiket a logika adott? Erre azt válaszolom: A lelki logika nem függ a sokféle választ hozó anyagi logikától. Amikor a logika (jukti) és igazság (jukta) szavakat használom, ezek alatt azt a logikát és igazságot értem, amelyeket az anyag érintésétől megtisztult, felszabadult lelkek fogadnak el; azt a logikát és igazságot, amely helyesen megkülönbözteti az anyagot és a szellemet. Az anyagi, az anyagnál menedéket vevő logika mindig nagyon sokféle következtetéshez fog vezetni. A saját lelki formájában levő, felszabadult lélek azonban megadhatja a hitelesen logikus választ.
A sokféle válasz között látjuk a gjána-csoportot. Az anyaggal kapcsolatba került szellemi lélek a gjána útján igyekszik megkülönböztetni a szellemet az anyagtól. Amikor a gjána pozitívan beszél (anvaja), az anyag elsőbbrendűségét ismeri el, azt mondja, hogy az anyag a kezdet nélküli gyökere mindennek, ami létezik. Amikor negatívan beszél (vjatireka), azt mondja, hogy az anyagot nem lehet elpusztítani, mert az csak az energiákkal nem rendelkező (nihsakti) Legfelsőbb (brahman) egyik módosulata. A karmát követők azt mondják, hogy Isten nem létezik, és ezért az élőlényeknek anyagi cselekedeteket kell végezniük. A tiszta gjánának és karmának van helyük az igazi lelki szeretetben és lelki cselekvésben. Három kérdésünk igaz válaszainak részét képezik. Erről később beszélek ebben a könyvben, amikor az odaadó szolgálatról (bhakti) lesz szó. Mivel a szavak anyagi természetűek, nem fejezhetik ki teljesen a tiszta lelki igazságot.
4. Tudnod kell, hogy nagyon sokféle válasz van, de van egy igaz válasz is. Először a sokféleséget vizsgáljuk meg, aztán az egy igaz választ.
5. Néhány filozófus azt mondja, hogy az anyag minden, önmagától megnyilvánult, örök, és minden Istenfelfogás értelmetlen hazugság.
6. Azt mondják, még soha, senki sem bizonyította be Isten létezését, Istent az emberek találták ki, és a lelki világról való beszéd gazemberek által elképzelt hazugság.
7. Azt mondják, a tétlen anyagi elemek kapcsolódnak össze, és megteremtik a tudatos életét. Szerintük a tudatos élet a tétlen anyagban nyilvánul meg.
8. Azt mondják, hogy amikor a tudatos élet meghal, megszűnik létezni, és ebben nem kételkednek. Azt mondják, nincs lélek, aki újraszülethetne ebben a világban, vagy megszabadulhatna a lelki tudás elérésével.
A sokféle filozófia között a materializmus (dzsadaváda) nagyon elterjedt. A materializmus kétféle: 1. az anyagi élvezetek megszerzésének filozófiája (dzsadánanda váda), és 2. az anyagi létezés teljes kioltásának filozófiája (dzsada-nirvána-váda). Most ezt a két materialista filozófiát vizsgáljuk meg.
Nézzük meg először általános módon. A materializmus minden változata ezt mondja: tétlen anyag létezik, tudatos élet létezik, és minden a tétlen anyagból lett. Tudatos élet nem létezik a tétlen anyag előtt. Haszontalan időpazarlás minden filozófia, amely Istenről tanít. A tétlen anyag örök. Ha valaki Istenről beszél, olyan lényről beszél, aki csak a képzeletében létezik. Ha lenne valamilyen Isten, tovább kellene keresnie egy magasabb Istent, aki azt irányítja. Isten létezését soha nem bizonyították be. Minden országban és vidéken vannak vallásos könyvek, amelyek Istenről, a lélekről és a lelki világról írnak. Ezek a könyvek különféle gazemberek vad képzelgései. Semmi olyanról nem írnak, ami valóban létezik. Ezért az önvaló (átmá) és tudat (csaitanja) szavak csak az anyag bizonyos aspektusaira vonatkoznak. Csak az anyagi elemek (dzsada-tattva) számos, előrefelé (anuloma) és hátrafelé (viloma) irányuló kölcsönhatása (szamjóga) teremti meg az önvalót és a tudatot. Amikor a kölcsönhatások előrefelé irányulnak, az önvaló és a tudat létrejönnek. Amikor a kölcsönhatások hátrafelé irányulnak, az önvaló és a tudat ismét visszamerülnek az anyagba. Nem lehetséges, hogy az önvaló újra meg újra megszülessen különféle formákban, vagyis nincs reinkarnáció. Az anyagtól nem lehet megszabadulni a Brahman igazságának megismerésével. Mivel az önvaló nem különbözik az anyagtól, nem szabadulhat meg tőle. Ezért az anyag a végső valóság. Minden létezés csak az anyag sokféle aspektusa. Minden ateista elfogadja ezeket az ideákat. Az egyik csoportjuk azt állítja, hogy mindenki számára az anyagi élvezet az élet célja. A másik csoport megérti, hogy az anyagi öröm időleges és gyatra, ezért a nirvána boldogságát keresi (az anyagi létezés megszűnését).
Most az anyagi élvezetek megszerzésének filozófiáját (dzsadánanda-váda) vizsgáljuk meg. Ez kétféle: 1. önző anyagi élvezetek (szvártha-dzsadánanda-váda) és 2. önzetlen anyagi élvezetek filozófiája (nihszvártha dzsadánanda váda).
Az első követői azt gondolják, nincs sem Isten, sem lélek, sem túlvilági élet, sem karmikus visszahatások. Törődjünk csak az ebben a világban látható eredményekkel, töltsük az időnket érzéki örömökben. Nem kell haszontalan vallási tettek végzésével vesztegetni az időnket.
A rossz társulás és a bűnös tettek miatt ez a filozófia ősidőktől fogva létezik az emberi társadalomban. A hívő, tiszteletreméltó emberek között azonban soha nem terjedt el. Különféle országok emberei mégis ennél az ideánál vettek menedéket, és még könyveikben is terjesztették. Indiában a bráhmana Csárváka, Kínában az ateista Jang-csu, Görögországban Leukipposz, Közép-Ázsiában Szardanapál, Rómában Lucretius, más országokban sokan mások fejtették ki könyveikben ezeket a gondolatokat. Von Holbach azt mondja, azért kell emberbaráti tetteket végeznünk, hogy növeljük a személyes boldogságunkat. Fokozza a saját boldogságunkat, ha azért dolgozunk, hogy másokat boldoggá tegyünk, és ez jó.
Az anyagi élvezetek filozófiáját hirdető modern könyvek szerzői, akik általában nem akarják győzni az embereket, sokszor beszélnek az önzetlen anyagi élvezetről, arról, hogy tegyünk jót másokkal, anyagi értelemben. Indiában már az ősidőkben is voltak ateisták. Egy nagyon művelt filozófusnak sikerült nagyon eltorzítania a védikus tanításokat, ezek a Mimámszá-szútrák, amelyek ezekkel a szavakkal kezdődnek: csodaná-laksnano dharmah, Istent egy absztrakt eredettel helyettesítik, amely előtt nem létezett semmi (apúrva). Ugyanezt a filozófiát hirdette Görögországban Démokritosz. Azt mondta, az anyag és az üresség örökké léteznek. Amikor ez a kettő találkozik, akkor teremtés van, amikor elválnak, az a pusztulás. Az anyagi elemek csak azért különböznek, mert az atomjaik különböző méretűek. Egyébként az elemek nem különböznek egymástól. A tudás az az érzet, amikor valami belső megérint valami külsőt. Ez a filozófia azt tartja, hogy minden létezés örök atomokból áll.
A Vaisesika filozófia azonban más, mint Démokritosz atomelmélete, mert elfogadja Isten és a lélek örök létezését.
Görögországban Platón és Arisztotelész nem voltak hajlandók elfogadni egy örök Istent, mint az anyagi világ egyetlen teremtőjét. Kanáda tévedéseit az ő nézeteikben is látni. Gassendi elfogadta az atomok létezését, de arra a következtetésre jutott, hogy Isten teremtette az atomokat. Franciaországban Diderot és Lamettrie hirdették az önzetlen anyagi élvezet filozófiáját, amely Compte (1795-1857) alatt érte el a tetőpontját. Ezt a tisztátalan filozófiát nevezik pozitívizmusnak. Nem jól nevezték el, mert csak az anyag létezését fogja el, és semmi mást. Azt állítja, hogy az érzékszervi megismerésen kívül nincs igazi tudás. Az elme csak az anyagi elemek különleges elrendeződése. Végső soron semminek az eredetéről nem lehet tudni. Nem is kell felfedezni az anyagi világ eredetét. Semmi jele annak, hogy létezne egy tudatos teremtő. A gondolkodó elmének a dolgokat kapcsolataik, eredményeik, hasonlóságaik és eltéréseik szerint kell kategorizálnia. Nem szabad elfogadni semmi anyagon túlinak a létezését. Az Istenhit gyermekeknek való. A felnőttek tudják, hogy Isten egy mítosz. A jót és a rosszat megkülönböztetve, helyesen kell cselekedni. Aki így gondolkodik, az mindenki javát szolgálja. Képzeljen el egy női alakot, és azt imádja. Ez az alak persze nem valódi. Ha azonban ezt imádja, nemes jelleme lesz. A földet, vagy az anyagi létezés összességét legfelsőbb fétisnek nevezi, az országot legfelsőbb közegnek, és az eredeti emberi természetet legfelsőbb lénynek. A kisgyermeket karjaiban tartó női alakot reggel, délben és éjszaka kell imádni. Ez az elképzelt alak az anya, feleség és leány amalgámja, ezen kell meditálni, ezt kell imádni a múltban, jelenben és jövőben. Az ember ne törekedjen önző haszonra.
Angliában egy Mill nevű filozófus tanította a szentimentalizmus filozófiáját, amely nagyban hasonlít Compte filozófiájára. Az ateizmus vagy szekularizmus nagyon sok fiatalt vonzott Angliában. Mill, Lewis, Paine, Carlyle, Bentham, Combe és mások is ezeket az ideákat hirdették. Ez a filozófia kétféle. Az egyiket Holyoake tanította, aki kegyesen, valamilyen mértékben elfogadta Isten létezését. A másikat Bradlaugh tanította, aki velejéig ateista volt.
Az önző és önzetlen anyagi élvezetek filozófiái bizonyos értelemben különbözőek, de mindkettő materialista. Ha mélyen belegondolunk a materialista filozófusok elméleteibe, meg fogjuk látni, hogy a materializmus haszontalan és tarthatatlan. Nézzük csak meg a tiszta lelki logika szemeivel, el fogjuk vetni ezeket a szánalmas és tarthatatlan ideákat. Még a közönséges anyagi logika is megmutatja, mennyire tarthatatlan ez, és el kell utasítani. Ezt a következőkben látjuk:
A materializmus filozófiája azt az egyetlen elvet kutatja, amely minden létezés alapja. Ez nagy butaság. Ha valaki azt gondolja, hogy az anyagi atom örök, az üresség örök, akkor a kettő közötti kapcsolat felfoghatatlan. Ha az anyagi atomok energiái, tulajdonságai és működésük örök, ha mindezek a dolgok örökkévalóak és kezdet nélküliek, akkor nem fogadhatja el, hogy volt valaha anyagi teremtés. Nem tudja egyetlen alapul szolgáló elvre redukálni a világot az, aki elfogadja ezeket az ideákat. El kell fogadnia számos elv egyidejű létezését. Az egyetlen elv kutatása csak olyan, mint a gyerek gagyogása.
A materializmus filozófiája nem természetes és nem tudományos. Nem természetes, mert minden természetnek van oka. Nagyon logikátlan feltételezni, hogy az anyag örök és a tudat oka, amely csak úgy jelenik meg, mint az anyag mellékterméke. Az okok és hatások jelenléte természetes a durva anyag világában. Okok és hatások nélkül a természet világa nem lenne olyan, amilyen. A materializmus filozófiája nem tudományos, mert a tudat igenis képes arra, hogy manipulálja és irányítsa a tétlen anyagot, ezért a valódi tudományos gondolkodás hevesen ellenzi azt az ötletet, hogy a tudat csak az anyag mellékterméke.
A tudat természetesen magasabb rendű, mint a tétlen anyag. Csak a bolondok mondják, hogy az anyag mellékterméke. Ferris professzor ezt világosan elmagyarázta.
Be tudja bizonyítani valaki, hogy az anyag örök? Tyndall professzor szerint igen. De senki sem fog hinni annak, aki azt állítja, hogy örökké látja a múltat és a jövőt, és látta, hogy az anyag örök.
Buchner és Molescott is azt állítják, hogy az anyag örök. Ez az elképzelés azonban csak a fejükben létezik. Idővel az anyag meg fog szűnni, és akkor minden ideájuk hazugság lesz.
Compte írja: Nem szabad azzal próbálkoznunk, hogy felfedezzük az anyagi világ eredetét vagy a következtetéseit: ez a kísérlet csak gyermekes kíváncsiság. Az élőlény azonban természettől fogva kíváncsi, kíváncsi ezekre a dolgokra. Nem végezhet temetési szertartásokat a kíváncsiság halálakor. Ha elfogadnánk Compte gondolatát, pár nap alatt elpusztulna az emberi értelem. Efelől nincs kétség. Az emberek mind elsatnyultak, némák és nem gondolkodók lennének.
Még senki sem látta, hogy az anyagi elemekből létrejött volna egy ember. Csak a bolondok hiszik, hogy ez valaha is bekövetkezik. Egy könyvet tartok a kezemben, amely a történelem 3000 évét írja le. Nem tud arról, hogy valaki is látta volna, spontán keletkezik egy ember a tétlen anyagból. Ha az emberi élet spontán nyilvánul meg az anyagi elemek kölcsönhatásából, akkor ennyi év alatt legalább egy ember megnyilvánult volna.
Ebben a világban az emberek, állatok, fák és más élőlények szép és harmonikus felépítése egy teremtőre és irányítóra mutat. Kell legyen egy tudatos, legfelsőbb teremtő.
A materializmus filozófiáját tehát még a közönséges logika is elutasítja. Csak nagyon szerencsétlen emberek fogadják el a materializmus ideáit. Fogalmuk sincs a lelki boldogságról. Vágyaik nagyon kicsinyesek. Az anyag megszűnésének filozófiáját (nirvána) később tárgyaljuk ebben a könyvben.
9. A materialisták ezt mondják: Erkölcsösen kell élni. Mert akkor vége az erkölcstelen cselekedeteknek. A bölcsek látják, hogy az erkölcsi szabályok spontán nyilvánulnak meg az emberi természetből.
10. Szorgalmasan kell próbálkozni az anyagi boldogság elérésével, mert ez az élet igazi célja.
11. Miután egy személy meghal, az életében végzett cselekedetek még mindig eredményekkel járnak más élőlények számára, akik vele kapcsolatban voltak.
12. A jó anyagi tettek soha nem vesznek el, mindegy, hogy azokat mikor vagy ki hajtotta végre. Csodálatos erejük van ahhoz, hogy mindenkit fölemeljenek.
Most annak a személynek a közönséges cselekedeteit vizsgáljuk meg, aki a materializmus filozófiája szerint él. Bár nincs Isten, nincs lélek, nincs túlvilág, az embereknek mégis be kell tartaniuk az erkölcsi szabályokat. Ha erkölcsösen cselekszenek, boldogok lesznek ebben az életben, és ha erkölcstelenül cselekszenek, akkor rossz helyzetbe kerülnek. Az erkölcstelen cselekedeteket nevezik bűnöknek is. Ha valaki önzetlenül cselekszik, hogy másokat boldoggá tegyen, ezt spontán követi a saját boldogsága. Ezért kell követni az erkölcsi elveket.
Az ember éljen erkölcsösen, és ne kövessen el bűnöket, mert a bűnök csak bajokat és szenvedéseket hoznak. A természetnek mindig megvannak a maga törvényei. Ezeket mindenkinek követnie kell, mivel mindenki a természet része. A filozófusok igyekezzenek felfedezni, milyen törvények uralják az anyagi világot. A jámbor boldogság a legnagyobb jó, amit el lehet érni ebben az életben.
Ha azt mondod, a halál után én már nem létezem többé. Minek mondjak le a féktelen élvezetemről, és miért kövessem az erkölcsi szabályokat? Ezt válaszolom: A cselekvés nincs hiába. Még a halál után is eredményekkel járnak mások számára. A halál után az életben végrehajtott tettek különféle eredményeket hoznak az embereknek a világban. Ha családot alapítottál, gyermekeket nemzettél, felnevelted, erkölcsre tanítottad őket, akkor a cselekedeteid olyan eredményekkel járnak, amelyeket sokan élveznek. Ha pénzt keresel, iskolákat építész, fogadókat az utazóknak, utakat, fürdőhelyeket és hasonlókat, akkor is sokan fogják élvezni a tetteid eredményeit. Ha azt mondod, az ilyen eredmények gyorsan elmúlnak, azt válaszolom: Miért ne cselekednél? A tetteid soha nem múlnak el. A beérett tetteknek nagyon csodálatos erejük van. A jövőben a tettek nagyon erősek lesznek. Ez nagyon magasztos hellyé fogja tenni ezt a végtelen világot. Ezért önző indítékok nélkül kell cselekedni.
A materializmus filozófiája magától összeesik. Olyan, mint egy ház, alapok vagy falak nélkül. Senki sem fog követni egy vallást, ha nem reméli, vagy nem fél attól, hogy mi fog történni a túlvilágon. Mint a nevük is mutatja, az önző anyagi élvezetek kergetői mind önzők. De azok az önzetlen anyagi élvezetekre törekvők is. Nem lehet sokáig járni ezen az úton.
Holbach filozófus Mirabond álnéven írt egy könyvet 1770-ben, A természet rendszere. Ezt írta ebben a könyvben: Ebben a világban nem létezik önzetlenség. Azt mondom, csak hiszik azt, hogy valaki a más boldogságától lesz boldog. – Így látom én is. Az önzetlen materializmus nem jelent semmit. Olyan, mint egy elképzelt virág, amely a levegőben lebeg. Az önzetlenség is csak a saját boldogsághoz és a bajoktól való megszabaduláshoz vezet. Valaki azt gondolja, ha az emberek hallják, hogy milyen önzetlen vagyok, meg fognak bízni bennem. Aztán könnyen elérhetem a céljaimat.
Az anya szeretete, a fivér szeretete, a barátság, a férfi és a nő szerelme, önzetlenek ezek? Az efféle „szeretet” nem tartós, ha nem hoz személyes boldogságot. Az emberek az egész életüket lemondásban élik, hogy végül elnyerjék a lelki boldogságot. Minden vallás és filozófia önzésen alapul. Isten szeretete is önző. Mindenkinek ilyen a természete. Maga ez a kifejezés, a saját természete, önzésre céloz. Az önzés természetes. Az önzetlenség nagyon természetellenes. Ezért nem is látni igazán.
A jövő élet és boldogság reménye nélkül senki sem csinálna semmit. A tisztult értelmű embereket nem vonzza Dzsaimini apúrva filozófiája, sem egyes nyugati gondolkodók életerő filozófiája. Mindenki becsapódik, aki ilyen filozófiákat követ. Indiában még az írásaikban Dzsaiminit idézgető szmárta panditák is hisznek Isten kegyében, a lelki világ boldog életében. Ha tudnák az igazat, hogy Dzsaimini filozófiája Istennek még a létezését is ellenzi, hátat fordítanának neki meg az eszméinek.
Dzsaimini jól tudta, hogy az emberek szívében természettől fogva ott van az Istenhit. Apúrva filozófiájában tehát nagyon ügyesen és ravaszul bemutatott egy elképzelt Istent, aki megadja a tettek eredményeit. A szmárta panditák által hirdetett, Istenhit köpenye alá rejtett, ateista karma-mimámszá filozófiának sok követője van Indiában.
Az egyik ember önérdeke gyakran összeütközik a másikéval. Amikor egy átlagos értelmű ember meghallja ezt a szót, önzetlenség, mindjárt vonzódni kezd, mert azt gondolja, teljesülnek a vágyai, ha az önzetlenség filozófiáját követi. Ez a másik oka annak, miért terjedt el az ateista materializmus filozófiája. Nem könnyű megérteni, hogy az önzetlen anyagi élvezet filozófiájának hirdetője mivel veszi rá az embereket, hogy erkölcsösen cselekedjenek a világban. Saját önző vágyaiktól hajtva, lehet, hogy az emberek egy ideig erkölcsösen cselekszenek, de amikor átgondolják, végül bűnt követnek el. Azt fogják mondani magukban: Testvérem, ne tartózkodj az érzéki örömöktől. Élvezz, ahogy neked tetszik, amíg mások nem tudnak róla. Miért ne? Nem hiszem, hogy emiatt összedől a világ. Nincs Isten, nincs egy mindent látó Isten, aki megadja a tetteink eredményeit. Mitől kellene félned? Csak légy egy kicsit óvatos, hogy senki se tudja. Ha megtudják, akkor elveszted a jó híredet, és talán a kormány vagy rossz emberek ártanak neked. És ha ez megtörténik, akkor se te nem leszel boldog, sem pedig ők.
Biztosra vehetik, ha megvizsgálnák az ateista erkölcsprédikátorok szívét, megtalálnák ezeket a gondolatokat. Egy napon egy szmárta pandita csandrájana-vratát meg más kemény vezekléseket írt elő valakinek, aki megkérdezte, hogyan tisztulhatna meg egy bűntől. Azt mondta ez az ember: Bhattácsárja Mahásaja, ha nekem csandrájana-vratát kell végeznem, amiért megöltem egy pókot, akkor ezt kell tennie a te fiadnak is, mert ő is részt vett benne. A Bhattácsárja Mahásaja tudta, hogy ez nagyon nagy gond lenne a fia számára, lapozott még két vagy négy oldalt a nagy könyvében, aztán így szólt: Aha! Tévedtem. Most látom. A könyv azt mondja: a döglött pók csak annyi, mint egy rongydarab. Mivel ez így van, egyáltalán semmilyen vezeklést nem kell végezned.
Ilyenek az ateista szmárta panditák. Csak azért fogadják el Isten imádatát, hogy segítsen a saját ateista filozófiájuknak. Ha néha elismerik, hogy van túlvilág, van Isten, aki megadja a tettek eredményeit, ezeket csak a saját karma filozófiájuk alárendelt részeiként fogadják el. Igazi odaadást (bhaktit) soha nem látni az ideáikban. Látjuk, hogy ami kezdetben önzetlenség volt, önzéssé változik. És hogy ez ne következzen be, néhány ateista karma mimámszá filozófus elfogadja egy mindent tudó Isten létezését, aki megadja a tettek eredményeit. Aztán számos verset idéznek a szentírásokból, hogy bebizonyítsák, Isten imádata a karma-mimámszá filozófia része. Elképzelt Istent fogadnak el. Compte is félt, hogy az erkölcsöt nem fogják komolyan venni, nem tekintik valódinak az elképzelt Istent. Compte becsületesebb volt, Dzsaimini messzebbre látott. Compte-n keresztülláttak, és a képzelt Isten imádata soha nem vonzott számos követőt. Dzsamininek mélyebb megértése volt, karma-mimámszá filozófiáját ma is széles körben elismeri a szmárta pandita közösség.
Ha megvizsgáljuk a szmárta panditák ideáit és cselekedeteit, meg fogjuk látni, hogy ez a filozófia tarthatatlan. Miért? Nem tartható, mert soha nem hoz igazi áldást az emberi társadalomnak. Sőt nagyon sok akadályt fog támasztani, hogy meggátolja az Isten iránti igazi odaadást (a bhaktit), amely valóban megtisztít a bűntől.
Időnként a karma-mimámszá filozófia is beszél az Isten iránti odaadástól: Én a követőd vagyok, alkalmassá teszem az embereket, hogy kövessenek Téged. Megtisztítom a bűnös embereket, és odateszem őket a lábaidhoz. – Ezek a szavak csak csalás. Nem őszinték. Az igazi karma (jámbor cselekvés) Isten odaadó szolgálata. Ameddig a karma karmának nevezi magát, addig nem az odaadó szolgálat része. Amikor valóban annak a része, akkor bhaktinak nevezik. Ameddig a karma karmának nevezi magát, addig az odaadó szolgálat ellenfele, és mindig megpróbálja fontosabbnak mutatni magát, mint az odaadó szolgálat. A karma azt állítja, hogy elősegíti a filozófiát, a civilizációt, a művészeteket. De amikor a karma bhaktivá válik, a filozófia, a civilizáció, a művészetek sokkal dicsőségesebbé és emelkedettebbé válnak. Itt nem beszélek erről részletesebben.
13. Egyesek azt gondolják, az élet szenvedés, a boldogság akkor jön el, amikor megszűnik az élet. Mivel az anyagi test olyan sok szenvedéssel jár, azt gondolják, akkor lesznek boldogok, ha megszűntek létezni.
Ameddig örömet lelnek az anyagi dolgokban, a materialisták vadászni fogják az anyagi élvezetet. Legyen önző vagy úgynevezett önzetlen, az anyagi világ lapos örömeit fogják keresni. Az anyagi élvezet valójában nagyon szerencsétlen és jelentéktelen. Nem jó társa a lelki dolgoknak. Az értelmes materialisták nem is találnak elégedettséget az anyagi örömökben. A lelki életet azonban nem ismerik, hogyan kutathatnák az örök lelki boldogságot? Arra gondolatra jutnak, hogy az életük megszűnése (nirvána) az egyetlen boldogság. Ez után a boldogság után szaladnak. Azt mondják: Az élet szenvedés. Az élet megszűnése boldogság. Mivel az anyagi test csak szenvedéseket hoz, törekedjünk a nirvána boldogságára.
Indiában, amikor az ateista karma mimámszá nagyon elterjedt, és amikor a lelki igazságokkal teli Védákat tekintették az egyedül igaz szentírásoknak, és a tetejébe még azt állították, hogy az ateista karma mimámszá filozófiát a Védák tanítják, sok materialista bráhmana jagják végzésével akarta elérni az érzéki örömöket ebben az életben, a következő életben pedig az apszarákat és a nektárt Indra városában. Egy anyagi örömökkel elégedetlen személy, a ksatrija családban született Sákjaszimha egy napon úgy döntött, hogy az anyagi test szenvedései elől nem lehet elmenekülni, az igazi boldogság a nirvánában van, és megalapította a buddhizmus filozófiáját. Ettől kezdve a buddhizmusnak sok prédikátora és követője volt.
Nem Sákaszimha volt az egyetlen prédikátor. Vele egyidőben, vagy valamivel előbb a buddhizmushoz nagyon hasonló filozófiát hirdetett egy Dzsina nevű személy, aki vaisja családban született. Ezt a filozófiát dzsainizmusnak nevezik. A dzsainizmus Indiában maradt. A buddhizmus azonban átkelt a hegyeken, a folyókon és óceánokon, eljutott Kínába, Tatárországba, Thaiföldre, Japánba, Mjanmarba (Burma), Sri Lankába és sok más országba. Még ma is sok országban követik ezt a filozófiát. Az üresség (súnja) és az élet megszűnése (nirvána) ideái azonban mindegyik ágban közösek. Az emberek azonban nem képesek elvetni természetes Istenhitüket, ezért a buddhizmus néhány ágában Istentisztelettel is találkozunk.
Feltettem egyszer néhány kérdést egy mjanmari buddhista szerzetesnek, aki nem nagyon értette Buddha igazi tanítását. Ezt válaszolta a kérdéseimre: Isten kezdet nélküli. Ő teremtette az egész világot. Fölvette Buddha formáját, alászállt ebbe a világba, aztán visszavette Isten-formáját, és visszatért a mennybe. Ha jámboran cselekszünk, és követjük a vallás szabályait, az Ő hajlékába fogunk menni. – Abból, amit nekem mondott, láthattam, hogy ez a mjanmari buddhista szerzetes nem ismerte az igazi buddhista filozófiát. Egyszerűen elismételte a buddhista filozófia nevében az általános vallási eszméket, amelyek az emberi természet részei.
A logikai trükkökön alapuló filozófiák nem hozhatnak jót az emberi társadalomnak. Az ilyen trükkös filozófiákat csak a hivatásos filozófusok dédelgetik a szívükben és a könyveikben. A filozófiákat követő emberek általában vissza fognak térni az emberi természet részeit képező, általános vallási eszmékhez. A Compte által hirdetett univerzális szeretetet, Dzsaimini karma-mimámszáját és elképzelt apúrva-Istenét, a Sákjaszimha által prédikált nirvánát a követőik fokozatosan visszaalakítják az általános vallási eszmékké. Ez elkerülhetetlen. Ebben a pillanatban ez történik.
Európában is hirdettek a buddhizmushoz és a dzsainizmushoz hasonló nirvána-filozófiát. Ezt pesszimizmusnak nevezték. A buddhizmus és a pesszimizmus nem sokban különböznek. Csak egy különbség van. A buddhizmusban a lélek az egyik születésről a másikra vándorol, és mindig szenved. Ha követi a buddhizmus elveit, fokozatosan eléri a nirvánát (a létezés előzetes megszűnését), és aztán a parinirvánát (a létezés végleges megszűnését). A pesszimizmus filozófiájában a lélek nem születik meg újra. A létezés megszűnésének filozófiája tehát kétféle: 1. megszűnés egy születés után, és 2. megszűnés sok születés után.
A buddhizmus és a dzsainizmus a második csoportba tartozik. Mindkettő elfogadja a lélekvándorlást. A buddhizmus szerint sok születés, a jóság és lemondás gyakorlása után az ember először bodhiszattva lesz, és végül buddha. Az alázat, békésség, türelem, jóság, önzetlenség, meditáció, lemondás, barátságosság gyakorlása után a lélek végül eléri a parinirvánát. A parinirvánában a lélek nem létezik többé. A közönséges nirvánában még létezik, a kegy formájában. A dzsainizmus követői ezt mondják: a jóság, lemondás, erényes élet gyakorlása után a lélek fokozatosan végighalad a Náradatva, Mahádevatva, Vászudevatva, Paravászudevatva, Csakravartitva szakaszokon, és végül eléri a nirvánát, a Bhagavattvát. A buddhizmus és a dzsainizmus is elfogadják a következő ideákat: az anyagi világ örök. A karmának nincs kezdete, de vége van. Az élet szenvedés, megszűnése (nirvána) boldogság. Dzsaimini karma-mimámszá filozófiája, amely állítólag elfogadja a Védák tekintélyét, nem kedvező az élőlények számára. A létezés megszűnése (parinirvána) kedvező. Indra és a félistenek a karma-mimámszá követőinek urai, de szolgái azoknak a bölcseknek, akik a nirvánát keresik. Schopenhauer és Hartmann a létezés megszűnését hirdető filozófusok első csoportjába tartoznak. Schopenhauer azt tanította, a lélek akkor éri el a nirvánát, ha már nem akar élni, és gyakorolja a böjtölést, vágytalanságot, lemondást, alázatot, önsanyargatást, tisztaságot. Hartmann filozófiájában nincs szükség önsanyargatásra. A halál pillanatában az ember automatikusan eléri a nirvánát. Egy Harry Benson nevű filozófus azt tanította, hogy a szenvedés örök, és a nirvána lehetetlen.
Itt azt lehetne mondani, hogy az Advaita (monizmus vagy imperszonalizmus) is csak a létezés megszűnésének egy másik fajta materialista filozófiája. Mindegyik imperszonalista arra vágyik, hogy megszüntesse a saját egyéni létezését, és aztán megízlelje a személytelen Brahmannal való eggyéválás lelki boldogságát. Ez a filozófiájuk. A nirvána után azonban már nem léteznek. Ha pedig nem léteznek, nem is tapasztalhatnak boldogságot, vagy bármi mást. Filozófiájuk valójában pontosan olyan, mint a materialista nirvána-filozófia. Teljesen tarthatatlan, mert nem döntötte el, mi az egyéni személy természete. Ha az egyéni személyek csak az anyag teremtményei, akkor beleesnek abba a filozófiába, amely csak az anyagi élvezeteket fogadja el fontosnak. Ez tiszta ateizmus. Ha viszont az egyéni személyek különböznek az anyagtól, függetlenek az anyag módosulásaitól, akkor hogyan szűnnek meg létezni? Végső soron ezek a filozófiák mind teljes ateizmus. A nirvána-filozófusok csak azért hirdették lelkesen a tanításaikat, hogy véget vessenek a karma-mimámszá gonoszságának. A bráhmanák elnyomó magatartása, a karma-mimámszá eszmék elfogadása nagyon zavarta a ksatrijákat és a többi kasztot, ezért filozófiájukban fellázadtak a bráhmanák ellen. Ezért fogadták el a ksatriják a buddhizmust, és a vaisják a dzsainizmust. Amikor az emberek frakciókra oszlanak, és a csoportok meggyűlölik egymást, ez a gyűlölet nagyon erős lehet. A frakciójukhoz szenvedélyesen hűséges emberek már nem is gondolnak arra, hogy mi logikus, mi logikátlan. Ezért terjedt el a buddhizmus és a dzsainizmus Indiában. Elterjedtek más országokban is. A lelki gondolkodásban gyenge emberek úgy fogadták el ezeket a filozófiákat, mint amelyeket Isten küldött. Európában is voltak, akik gyűlölték a kereszténységet, és a nirvána filozófiáját hirdették. Látni lehet ezt a történelemben.
14. Egyesek azt mondják, hogy Májá (illúzió) örök, finom energia, a szellem és az anyag anyja, és a világok teremtője.
Egyesek azt mondják, hogy a Májának nevezett, kezdet nélküli energia teremtett minden világot. Ez a Májá finom formában létezik. Ő szülte a két princípiumot, a szellemet és az anyagot. – Amikor a buddhizmus száraz filozófiája eluralkodik, megjelenik a Májá-filozófia is, bár mindig újabb és újabb formákban. A buddhisták fokozatosan a Tantra-sásztrák befolyása alá kerültek. Akkor jött létre a Májávádi filozófia. Ekkor kapcsolódott össze a buddhizmus név a tantrikus filozófiával.
A Májávádi filozófiát, amely valójában álcázott buddhizmus, azok között az emberek között hirdették, akik a buddhizmust nem fogadták el. A Májávádi-Védánta filozófusok tevékenysége azzal kezdődött, hogy ez a Véda-alapú filozófiát hirdették. India hegyvidékein más formában jelent meg, a Tantrákat követve. Tantra ácsárják prédikálták a Májávádi filozófiát. Sokan azt mondják, hogy a Tantra filozófia az ál-Kapila filozófiájából származik. Ezzel a nézettel nem értek egyet. Az ál-Kapila azt vallotta ugyan, hogy az anyagi természet (prakrti) a világ teremtője, de megerősítette azt is, hogy a lelki igazság kezdet nélküli. Ezt mondta a purusáról:
„Ahogy a lótuszvirág szirmát nem érinti meg a víz, a Legfelsőbb Szellemet sem érinti meg az anyagi világ.”
Nézetem szerint a saiva filozófia származik az ál-Kapila szánkhjából. Mégis, mivel a saiva filozófia különösen tiszteli az anyagi természetet (prakrti), a megkülönböztetni nem tudó emberek gyakran tévesen azt gondolják, hogy a saiva és a Tantra filozófia egy és ugyanaz. Tény, hogy a tantrikus filozófia a purusát (Legfelsőbb Szellemet) és a prakrtit (anyagi természet) gyakran hasonlítja a borsó két feléhez, végül is a tantrikus gondolkodók azt mondják, hogy a prakrti az anya, aki még magát a szellemet is teremtette.
A tantrikus gondolkodók is elképzelnek valamilyen nirvánát, ahol az egyéni lelkek megszűnnek létezni. Istenhitet nem látni abban a filozófiában, amely az anyagi energiát imádja. Az Úr lelki energiájának imádói imákat ajánlanak fel a mindentudó, Legfelsőbb Istennek. Néha az anyag imádói utánozzák vagy gúnyolják ezeket, és ők is imákat ajánlanak fel az anyagi energiának. A rendíthetetlen ateista Von Holbach ezeket az imákat ajánlotta fel az anyagi energiának:
„Ó természet, valamennyi elem istennője, legyenek mindig a védelmezőink a jámborság és az igazság, akik a te gyermekeid. Zengje dicsőségedet az emberi faj. Természet istennője, helyezz el minket boldogságod útján. Űzd el messzire az illúziót az elménkből. Hajítsd ki a szívünkből a gonoszságot. Tarts meg, hogy el ne essünk, amikor a haladás útján járunk. Alkosd meg számunkra az igaz tudás királyságát. Adj nekünk jóságot. Tégy a szívünkbe békét.”
A természet-filozófus Von Holbach azt is mondja, hogy nincs lélek, nincs Isten, és nincs túlvilág. Azt mondja, mindenki keresse a maga boldogságát. Az anyagi természet a legfelsőbb irányító.
Az Úr Siva ezeket az imákat ajánlja fel az eredeti anyagi energiának, Káli istennőnek, a Mahánirvána Tantrában:
„Az anyagi teremtés kezdetén egyedül te léteztél a teljes sötétség formájában. Aztán, amikor a Legfelsőbb Brahman teremteni kívánt, te szülted meg az egész anyagi világot.”
Ez a Tantra a szánkhja filozófia eszméjét hirdeti, mert az anyagtól külön álló purusáról és az anyag világában cselekvő prakrtiről beszél. Ebben a Tantrában az Úr Siva ezt mondja Káli istennőnek:
„Te nyilvánítod meg a sötétség formáját, és amikor az anyagi világok felbomlanak, ismét forma nélküli vagy. Az elme nem érthet meg, a szavak nem írhatnak le téged. Amikor a világ megnyilvánulatlan, egyedül te maradsz meg.
Ebben a világban te vagy az élőlények. Te vagy a megszemélyesített tudás. Te vagy a legfelsőbb istennő.”
Ez azt jelenti, hogy az egyéni élőlények nem különböznek az anyagi természet energiájától. Ez ellentmond a szánkhja felfogásának.
„Ameddig a jó és a rossz karma meg nem semmisült, nincs felszabadulás a feltételekhez kötött lelkek számára, még száz kalpa után sem.
Hiába végez az élőlény újra meg újra jó tetteket, száz komoly lemondást, ha nincs transzcendentális tudása, nem fogja elérni a felszabadulást.
A bölcsek és tiszta szívűek, akik az igazságot keresik, akik jutalom elvárása nélkül végeznek jámbor tetteket, el fogják nyerni a transzcendentális tudást.
A felszabadulást nem lehet elérni mantrák zengésével, jagják végzésével, sem százszori böjtölésel. Csak az szabadul fel, aki tudja, én vagyok Brahman.
Ha az emberek azáltal szabadulhatnának fel, hogy elképzelik, akkor királyok is lehetnének, csupán úgy, hogy királyságokról álmodnak.
A tudás, a tudás tárgya és a tudó mind az illúzióból (májá) nyilvánulnak meg. Amikor ezt a hármat alaposan megvizsgálják, és helyesen megértik, csak a szellemi önvaló marad.”
Az az igazság, hogy a különféle Tantrák nagyon különféle filozófiákat fejtenek ki. Nem lehet azt mondani, hogy minden Tantra az anyagi energia imádatát (sakti-váda) tanítja. Némelyik Tantra elfogadja ezt a filozófiát, mások hevesen ellenzik. Egyes Tantrák azt mondják, hogy a Legfelsőbb Brahman a teremtő, mások azt, hogy az anyagi természet (prakrti), sőt az egyéni lélek (dzsiva). Egyes Tantrák azt mondják, hogy az egyéni lélek illúzió (mithjá), mások szerint valódi (szatja). Némelyik Tantra szerint a m betű a szent szótag. Om a teremtő, de más Tantrákban a Legfelsőbb Személy (purusa) és az anyagi természet (prakrti) mindketten teremtők, illetve mindennek az egyedüli teremtője az anyagi természet. Következtetésképpen azt lehet mondani, annyi különféle filozófiát tanítanak a Tantrákban, hogy egyet sem lehet kiválasztani, mint egyedüli tantrikus filozófiát. Az egyik idézett vers azt mondja, hogy az anyagi világ teremtése előtt egyedül az anyagi természet létezett, és a Legfelsőbb Brahman kívánságára teremtette meg az anyagi világot. Mi az anyagi természet? Ki a Legfelsőbb Brahman? Brahman lesz-e az egyéni szellemi lélek, amikor eléri a transzcendentális tudást? Egy másik vers azt mondja, az egyéni lelkek azonosak az anyagi természettel. Ennek nincs értelme. Leírnak a Tantrák olyan dolgokat is, mint a latá-szádhana (rituális tiltott szex) és pancsa-makára-szádhana (rituális szex, hús, hal és bor fogyasztása), valamint szurá-szádhana (rituális borivás). Miféle vallási cselekedetek ezek? Fogalmam sincs, hogyan lehet ezeket vallási cselekedeteknek tekinteni. Olyanok ezek az ideák, mint az ateista karma-mimámszá, vagy az anyagi természet Compte által elképzelt istennője. Az effajta tantrikus imádat valakinek a képzeletében jött létre. Nem mondok többet erről.
15. Egyesek azt mondják: Csak ideák léteznek. Nincs Isten. Nincs világ. Nincsenek élőlények. Az idea örök, és nagyon sokféle van. Semmi más nem létezik.
Egyes filozófusok azt gondolják, csak az elméjükben levő ideák léteznek igazán. Azt mondják, hogy semmi más nem létezik. Az objektív világ, az érzékek által észlelt világ igazából nem létezik. Csak az ideák, vagy a szubjektív valóság létezik. Cselekedni nem kell. Csak az ideák léteznek. Berkeley püspök és más filozófusok hirdették ezt az idea-filozófiát, amelyet idealizmusnak neveznek. Nem helyes azt mondani, hogy ez az idealizmus ugyanaz, mint a spiritualizmus. Ha valaki az érzékektől kapott információn gondolkodik, azokat a gondolatokat nevezi ideáknak. Az így érkezett ideák azonban csak az anyagi érzékek és az anyag kapcsolatán alapulnak. Semmit sem mondanak arról, ami túl van az anyag világán. Az elme összegyűjti az érzékeken átszivárgott fényt, és így gondolkodik. Így keletkeznek az ideák. Ezért az idealizmus nem áll a materializmus fölött. Néhány imperszonalista (advaitavádi) azt mondja, nincs Isten, nincs világ, nincsenek élőlények. Ezek mind csak ideák. Nagyon sokféle örök idea van. Az ideák soha nem szűnnek meg létezni. Az ideák az abszolút valóság. – Ez a filozófia nagyon szerencsétlen és ostoba. Csak egy bolond hajlana arra, hogy elhigyje. Ha megvizsgáljuk a filozófusok életét, akik ezeket a véleményeket hirdették a könyveikben, meg fogjuk látni, hogy ami a cselekedeteiket illeti, nem hittek az általuk prédikált idealizmusban. Nem helytelen azt mondani, hogy ezek az ideák az anyag finom formája. Ezért ezt az „idealizmust” a materializmus különféle fajtái közé kell számítani.
16. Néhány, az illúziótól megvakított, a logika trükkjeit kedvező filozófus ezt mondja: Bármit is mondanak igaznak, egy napon kiderül, hogy nem igaz. Ezért az igazság mindig időleges és viszonylagos.
Egyes filozófusok ezen a nézeten vannak: Bármit mond is valaki igaznak, az csak időlegesen igaz. Ezért nincs örök és abszolút igazság. Minden igazság időleges és viszonylagos. Amit most igaznak tekintenek, az végül megváltozik, vagy megcáfolják. Végül nem tekintik igaznak. Ezért csak ez az egyetlen változatlan, abszolút igazság van: nincs abszolút igazság. – Ez az ötlet nagy nevetést vált ki, mert egyáltalán nincs benne igazság. Ezt az ostoba, logikátlan ideát csak néhány hivatásos filozófus fogadja el, akiket megvakított az illúzió, és kedvelik a logika trükkjeit.
Ezek a filozófusok elfogadják, hogy az igazság viszonylagos, abszolút igazság nem lehetséges. Bengáli nyelven ezt így fejezik ki: noyi hoy ebam hoyi noy (nem ez, nem az). Ebből a logikátlan ideából keletkezik a kételyek filozófiája. Angolul ezt szkepticizmusnak hívják. Hume és más filozófusok hirdették. Bár a szkepticizmus, vagy a kételyek filozófiája nem természetes és tarthatatlan, valahogy mégis elfogadta számos filozófus. Az anyagi élvezet filozófia és a létezés megszűnésének (nirvána) filozófiája nagyon sokat ártott a követőiknek, ezért az emberek borzadállyal teltek meg, ha csak meghallották ezeknek a filozófiáknak a neveit. Az emberi természet eredetileg tiszta. Az Istennek végzett odaadó szolgálat díszét viseli. Az emberek nem találják meg a boldogságot, ha a materializmus filozófiáját követik. A materializmus filozófia megragadta a logikát, megbilincselte a kezeit és a lábait kemény vaspántokkal, és belökte egy sötét börtöncellába. Hogy levágja a bilincseit, a logika megteremtette a szkepticizmust, a kételyek filozófiáját.
A materialista filozófus szerint az anyag örök, és az anyag minden, ami létezik. Huxley professzor hirdette ezt az ideát, és azóta sok szájból hallani. Ezek az emberek ezt mondják: Az események igazi leírását nem lehet megadni az anyagi okok és hatások említése nélkül. Nem lehet levonni olyan következtetést, amely nem anyagi okokon és hatásokon alapul. Végül minden könyvből ki fogják törölni a szellem és a szeretet szavakat. Akkor az emberek fokozatosan felszabadulnak, és a materializmus hullámai elsodorhatják őket. A szabad akarat ideáját megkötözik és bebörtönzik, és minden kétségen túlmenően bebizonyítják azt az igazságot, hogy minden cselekvést az anyagi törvények határoznak meg. – Amikor sok ember ilyen illogikus módon kezdett beszélni, az emberi természet látta, hogy le fog süllyedni, megfordult, és elindult egy másik filozófia útján: Ez az új filozófia nem fog rossz eredményekkel járni. Miért nem? Mert meg fogja semmisíteni a materializmust. – Ezzel az ígérettel a logika megszülte a szkepticizmust, a kételyek filozófiáját. A szkepticizmus messzire elhajította a materializmus szemetét. Azonban más akadályokat teremtett, hogy meggátolja az Istenhitet. Elérte, hogy az emberek kételkedjenek: Nekem nincs tehetségem ahhoz, hogy úgy lássam a dolgokat, ahogyan azok valójában vannak. A dolgoknak csak néhány aspektusát látom. Hol a bizonyíték, hogy helyesen látok? Az érzékszerveimmel csak bizonyos aspektusokat tapasztalok. A szememmel a formát észlelem, a fülemmel a hangot, az orrommal a szagot, a bőrömmel az érintést, és a nyelvemmel az ízt. A tudás öt kapuján keresztül ismerem meg a dolgok tulajdonságait. Ha ötnél több érzékszervem lenne, mondjuk tíz, akkor több dolgot tudnék meg a tárgyakról. Most csak egy kevés tudást szedtem össze az érzékszerveimmel, de ez tele van kétségekkel.
A szkepticizmus megsemmisítette ugyan a materializmus filozófiáját, az igazi lelki filozófia ügyét azonban nem segítette. A szkepticizmus nem kételkedik az anyagi világ létezésében, csak ezt mondja: Nem ismerem teljesen a dolgokat, és nem is szerezhetem meg a teljes tudást. Sose fogom a dolgokat úgy megérteni, ahogyan azok vannak. – Végül a szkepticizmus önmagát is megcáfolja. Ha van hiteles igazság, akkor milyen tőről fakadt a kételyek filozófiája? Ha alaposan meggondoljuk, meg fogjuk látni, hogy ez csak üres fecsegés. Létezem vagy nem? Ki fejezi ki ezt a kételyt? Én. Tehát létezem.
17. A legkorábbi időktől fogva az ateista filozófia sok különféle változatát hirdették különböző országokban és nyelveken.
1. a materializmus, vagy az anyagi természet imádata, 2. idealizmus, és 3. szkepticizmus, ezek az ateizmus legrégebbi fajtái. Ezekben benne van az ateizmus minden egyéb fajtája. Tévedés azt gondolni, hogy az ateizmus különféle modern formáit csak nemrégiben találták fel. A mi országukban is sokféle ateizmust hirdettek. Ezek közül a njája, vaisesika és a karma-mimámszá nyíltan ateista, Patandzsali jóga-filozófiája és a Védánta-monizmus (advaita) rejtett ateizmus.
Talán szívesen vetnének egy pillantást ezekre a filozófiákra, ezért most röviden megvizsgáljuk.
Szánkhja – nagyon régi filozófia, amelyet az ál-Kapila hirdetett. Ezt mondja:
„Isten létezését soha nem bizonyították be.” (Kapila-szútra 1.92)
„Isten vagy anyagtól mentes, vagy az anyag börtönében van.” (Kapila-szútra 1.93)
Isten vagy szabad, vagy bebörtönzi az anyag. Mi mást lehet mondani Róla? Ha Isten felszabadult, senki nem tudhat Róla semmit. Ha az anyag bebörtönzi, akkor egyáltalán nem Isten. Vigjána Bhiksu kommentátor így magyarázza ezt a szöveget:
„Mi az értelme a Védák szövegeinek, amelyek Isten létezését állítják? A Kapila-szútra (1.96) megadja a magyarázatot: Isten leírásai a Védákban csak a felszabadult lelkek dicséretei vagy imádata.”
A szánkhja filozófia tehát megerősíti, hogy Isten nem létezik.
Njája – a Gautama által kifejtett filozófia. Ezt mondja:
„A legfőbb jót éri el, aki tanulmányozza a logika összes különféle ágait: pramána, prameja, szancsaja, prajódzsana, drstánta, sziddhánta, avajava, tarka, nirnaja, váda, dzsalpa, vitandá, hetu, ábhásza, cshala és dzsáti-nigraha.”
Mi az a legfőbb jó, amiről Gautama beszél? Ezt nem látom. Talán úgy érti, hogy a logika kiváló ismerete nagyon hasznos az élőlények számára. Isten nincs azok között, amikről azt mondja, hogy elhozzák a legfőbb jót. Ezért mondják a Védák:
„Istent nem lehet megérteni anyagi logikával.”
Gautama így látja a felszabadulást:
„Felszabadulás azt jelenti, elnyerni azt a tudást, ami megszabadít a tudatlanságtól, minden szenvedés szülőhelyétől.”
Általában véve azt mondhatjuk, ez a szútra azt az elgondolást támasztja alá, hogy a felszabadulás a szenvedések megszűnése. Lelki boldogság nincs Gautama felszabadulás-koncepciójában. Szerinte nem létezik az Istennel való találkozás boldogsága. Gautama Njája-sásztrája tehát szemben áll a Védákkal. Be is fejezzük a njája filozófia leírását.
Vaisesika – a Kanáda által kifejtett filozófia. Nincs szükség arra, hogy hosszasan vizsgáljuk. Kanáda azt mondja a szútráiban, hogy nincs örök Isten. Néhány, ebben a filozófiai hagyományban író szerző „az anyagi testbe zárt egyéni lélekben lakozó Felsőlelket” odaszámítja a létezés hét alapelve közé. Ezt azért teszik, hogy megkíséreljék kiűzni az ateizmust a filozófiájukból. Sankarácsárja azonban a Védánta-szútrához írt kommentárjában, de más panditák is Kanáda filozófiáját ateistának és védaellenesnek tekintik. Az az igazság, hogy minden filozófia ateista, amelyik nem fogadja el Istent, mint független, legfelsőbb teremtőt, hanem valami más Istenfelfogással helyettesíti. Isten mindennek az ura. Minden filozófia ateizmus, amelyik valami más örök lényt egyenlőnek fogad el Istennel.
A karma-mimámszá szútra szerzője – Dzsaimini. Ő nem írt Istenről. Fő témája a jámbor tettek. Ezt mondta:
„A Védák vallást tanítanak. Ennek a vallásnak a neve karma (jámbor tettek).”
Sabara Szvámi, e szútrák kommentátora írja:
„Hogyan kell ezt érteni? Az apúrva értelmében.”
Ezt mondja: „Először jámbor tetteket végeznek. Aztán, ezekből a tettekből megnyilvánul az apúrva (egy elvont, másodlagos princípium). Ez adja meg a jámbor tettek eredményeit.” Akkor miért van szükség egy Istenre, hogy Ő adja meg a tettek eredményeit? Compte és a modern ateisták sem mondhatnak ennél gyalázatosabbat.
Csak a Védánta-szútra beszél Isten iránti odaadásról. Számos ateista írt kommentárt ehhez a könyvhöz, akik az Advaita filozófiát (az imperszonalizmust) hirdették, ami rejtett buddhizmus. De a szent bhakták is írtak kommentárokat a Védánta-szútrához, hogy megmutassák az emberiségnek a helyes utat. Később ebben a könyvben elmondom, miért helytelen az Advaita (imperszonalista) filozófia.
A Jóga-sásztrát nevezik Pátandzsala-sásztrának is. Ezt Patandzsali Rsi írta. E könyv szádhana-khandájában van a következő szútra:
„Isten az a személy, akit nem érintenek a szenvedés, karma, végzet vagy szerencsétlenség, és mindent tud. Mivel az idő nem befolyásolja, Ő mindennek az ura.”
Ebből sokan arra gondolhatnak, hogy Patandzsali Isten igaz híve.
Ő azonban eloszlatja ezt a téves benyomást a könyve végén. Ezt írja a Kaivalja-pada fejezetben:
„Amikor az életnek már nincs célja, megnyilvánul a felszabadulás, amely megalapozza a lélek eredeti természetét vagy lelki energiáját.”
A Bhódzsa-vrtti így magyarázza ezt a szútrát:
„Amikor a léleknek már nincs formája, hanem lelki lényegében honol, azt kaivaljának (felszabadulásnak) nevezik.”
Ez azt jelenti, kaivalja (felszabadulás) az, amikor a lelki energia a saját természetében van. Mit jelent ebben a szövegben „a lelki energia felszabadulása?” Azt jelenti, hogy amikor eléri a felszabadulást, az egyéni lélek többé nem cselekszik? Azt jelenti, hogy miután elérte a felszabadulást, továbbra is kapcsolatban van Istennel? Sajnos a Jóga-sásztra nem válaszolja meg ezeket a kérdéseket. A könyvet többször is elolvasva arra a meggyőződésre jutunk, hogy a szádhana-khandában említett Istent csak elképzelt lénynek tekintik, azért teremtették, hogy segítsen elérni a lelki tökéletességet, és miután ezt a lélek elérte, az Isteneszmét többé nem veszi komolyan. Teista ez a könyv vagy ateista? Ön tudja a választ?
Különböző országokban és nyelveken, sokféle módon és számos néven hirdették az ateizmus filozófiáját.
18. A karmával (gyümölcsöző tettekkel) és gjánával (filozófiai spekulációval) kevert anyagi logika nagyon sokféle ideát ad az emberi társadalomnak. Ez a logika számos anyagi eredménnyel jár a születés és halál világában.
A logika (jukti) kétféle: tiszta (suddha) és kevert (misra). Tiszta logika a szellemi lélek eredeti, tiszta természetében van. Amikor a szellemi lélek az anyag börtönében van, és a cselekedetei anyagi felfogásokkal keverednek, akkor azzal rendelkezik, amit kevert logikának (misra-juktinak) neveztem). Ez a kevert logika is kétféle: gyümölcsöző tettekkel kevert (karma-misra), vagy filozófiai spekulációval kevert (gjána-misra). Ezt a kevert logikát nevezik tarkának (anyagi spekulációnak) is. Ez a kevert logika nagyon rossz, mert négy hiba van benne: bhrama (tévedések), pramáda (illúziók), vipralipsá (csalás) és karanápátava (érzékszervi fogyatékosság). Az anyagi logikával levont következtetések mindig tévesek. A tiszta logika mindig ugyanazokra a következtetésekre, a kevert logika nagyon sok, egymásnak kölcsönösen ellentmondó következtetésre jut. A kevert logika következtetéseinek megfelelően cselekedve a lelkek csak azt érik el, hogy az anyagi világ börtöne még szorosabba zárul körülöttük.
19. Anyagból született logika alkalmazásával nem lehet az anyag fölé kerülni. Az anyagi logika csak ostobaságokat beszél.
A kevert logika az anyagból születik. Az érzékek kapuin kitekintve az anyagba börtönzött lélek anyagi képeket pillant meg, ezeket a képeket szállítják el az idegek az agyhoz. Itt a képeket az emlékezet ereje őrzi meg. Itt működik az anyagi logika. Csinos formákban rendezi el az anyagi képeket. Ezeket nevezik tudománynak és filozófiának. A logika az érzékszervektől kapott képeket szemléli, és bizonyos következtetésekre jut. Ezt nevezik értelemnek. Compte ezt mondja: „Gondosan őrizd meg, szervezd meg, amit láttál. Vizsgáld meg ezt az információt, hogy megtaláld az igazságot.” Az anyagi érzékek által meglátott képek vizsgálatával a logika megérthet valamit az anyagi világból. Miért ne neveznénk ezt a logikát anyagi logikának? Viszont hogyan remélheti ez az anyagi logika, hogy megértheti azt a természetet és cselekedeteket, amelyek túl vannak az anyagi világon? Ha az anyagi világon túl tényleg van valami, akkor biztosan van egy olyan folyamat is, amivel meg lehet érteni. Ha egy műveletlen barbár nem tudja, hogy van a tudásszerzésnek egy lelki folyamata, ha nem is akarja megérteni, hogy létezik ilyen, és egyedül az anyagi logikánál vesz menedéket, akkor csak ostobaságokat fog beszélni. Efelől hogyan lehetne kétség? Az anyagi logika csak akkor jár jó eredményekkel, amikor az anyagi világ működésének megértésére irányul. Mérnöki munkához, orvostudományhoz, hadakozáshoz, zenéhez és más hasonló anyagi tevékenységekhez nagyon alkalmas a kevert logika. Az anyagi logika először filozófiai spekulációval (gjána-misra jukti) keveredik. A tudós ebben az elméleti szakaszban érti meg az általános elveket. Ezután jön a második szakasz, amikor az elméleti tudást gyakorlati problémák megoldására alkalmazza. Ennek a neve karma-misra jukti. Például a vasútépítésnél első az elméleti szakasz, aztán az alkalmazás, amikor a vasútvonal tényleg kiépül. A mérnöki munka és más hasonló tevékenységek a kevert logika megfelelő területei. Az anyagon túli világ nem az. Kevert logika nem értheti meg az anyagon túli világot, csak a lelki logika. A materializmus, az anyagi természet imádata, a létezés megszűnésének (nirvána) filozófiája és a szkepticizmus mind az anyagi logikánál vesznek menedéket, hogy megértsék az anyagi világ eredeti okát, egy anyagon túli okot. Az anyagi logika ilyen célra való használata soha nem hoz jó eredményeket. Ezért lettek ezek a filozófiák a nevetség tárgyai. Akármilyen könyvet írtak ezek a filozófusok, az csak buta fecsegés.
20. Az anyagi logika butaságot beszél. Néha, legvégül, hogy tökéletességet hozzon a léleknek, a megrémült anyagi logika elfogadja Isten létezését.
A tiszta lelki logika a léke természetes tulajdona. Mégis, amikor az anyagi világ börtönében van, mindig az anyagon meditál, és azt gondolja, hogy a kevert logika jobb. Így aztán ebben a világban a legtöbb ember az anyagi logika követője. Ritkán találkozni olyannal, aki a tiszta, az anyagon túli logikát követi. Csak a szerencsés, Isten szolgálatának titkait ismerő lelkek értékelik a tiszta lelki logikát, mert ismerik az elragadtatott meditáció (szamádhi) dicsőségét. A külső, anyagi világ emberei régóta tisztelik a kevert logikát, mert azt remélik, hogy ilyen módon teljesülnek önző vágyaik. Nagyon tisztelik az anyagi logika eszméit, de végül mégsem találták meg a boldogságot. Ez az anyagi vagy kevert logika nem akarja elhagyni a lelket. Néha megpróbál segíteni neki. Sokféle filozófiával próbálkozik, különféle módokon beszél, de nem lett boldog. Ekkor meggyűlölte magát. Sírt és jajveszékelt. Így szólt: Jaj nekem, milyen régóta küszködöm ebben a külső, anyagi világban! Nagyon messzire estem a lélektől, örök társamtól. Elutasítottam a saját igazi természetemet. – Így panaszkodik az anyagi logika, tele van félelemmel, és végül elfogadja Istent, mint minden oknak az eredeti okát. Országról országra megtalálni az efféle prédikálást, amely az emberi elméből és az anyagi logikából született. Erről írt Udajana Ácsárja a könyvében, a Kuszumándzsaliban. Európában és a nyugaton sok elme hirdeti ezt a deizmusnak vagy természetes teológiának nevezett, száraz Istenhitet. Van bizonyos népszerűsége. Amikor a kevert logika alapozza meg, az Istenismeret nagyon hiányos és tökéletlen. Ennek az az oka, hogy az anyagi logika nagyon gyenge, nem képes arra, hogy a lelket közelebb vigye Istenhez. Az anyagi logika nem emelheti föl a lelket, mivel ez ellenkezik a saját természetével. Nem hozhat lelki tudást, nem vezetheti a lelket. Erről még szó lesz ebben a könyvben.
21. Az anyagtól megtévesztett és zavarosan beszélő anyagi logika néha kijelenti, hogy két, három, vagy több Isten van.
A kevert logika néha elfogadhatja Isten létezését. Mégis mivel megtéveszti az anyag, és mindig butaságokat beszél, nem tudja elfogadni, hogy csak egy Isten van. Néha azt gondolja, hogy két Isten van, aztán azt gondolja, van a szellem Istene, és az anyag külön Istene. A szellem Istene áldást hoz, az anyag Istene bajokat. Ezt az eszmét egy Zarathustra nevű filozófus tanította. Könyvében, a Zendavesztában azt mondja, hogy ez a két Isten örök. Isten hívei csak megvetéssel nézhetnek az ateista gjána-kándára (a spekulatív tudás filozófiájára) és a karma-kándára (a gyümölcsöző tettek filozófiájára). Zarathusra nagyon régi filozófus. Indiában azonban nem tisztelték a filozófiáját, így aztán Iránban prédikálta. Zarathustra hatására jelent meg a Sátán, mint Istennel egyforma erejű rivális a zsidók vallásában, és aztán a Koránon alapuló vallásban. Zarathustra két Isten-eszméjének hatására már három Isten jelent meg a zsidó vallásból származó vallásban, mint szentháromság. Először tényleg három Isten volt, de amikor a filozófusoknak nem tetszett ez az idea, Isten, Szentlélek és Krisztus lettek. Ugyanakkor Indiában Brahmát, Visnut és Sivát három különböző, egymással versengő Istennek kezdték tekinteni: ez nagyon buta ötlet. Aztán néhány filozófus rájött, hogy ez a három tulajdonképpen csak egy, és valóban, a védikus írások sok szövege megtiltja, hogy úgy gondoljunk rájuk, mint három külön, független, rivális Istenre. Sok más országban látni, hogy egyszerre több különféle Istenben hisznek. A civilizáció legalacsonyabb szintjén nehéz tiszta egyistenhitet találni. Néha Indrát, Csandrát, Vájut is másokat független, rivális Isteneknek tekintik. A sok Isten elgondolása azonban csak a közönséges, anyagtól megzavart logika ostoba fecsegése. Csak egy Isten van. Ha egynél több lenne, az anyagi világ sem lenne ilyen jól szervezett. Ha több, egymással versengő, független Isten lenne, különböző, egymásnak ellentmondó anyagi törvényeket hoznának, mindegyik a saját vágyának megfelelően. Efelől nincs kétség. Ha egy értelmes és gondolkodó ember megnézi az anyagi világot, feltétlenül elfogadja, hogy ezt egyetlen Legfelsőbb Személy akarata teremtette.
22. A lélek természetes tudásától külön nincs igazi logika. Hogyan érthetné meg valaki a Legfelsőbb Igazságot, ha elfordul attól a természetes tudástól?
A lélek saját, természetes tudásából származó logika tiszta és hibátlan. Az ilyen logikából származó filozófia a tényleges igazság. Ettől a természetes tudástól elválasztva az igazi logika nem állhat meg. De az anyagi tudásból származó logika, amit ebben a világban mindenhol látunk, mindig kevert és tisztátalan. A kevert logikából származó filozófiák mindig hibásak és hiányosak. Soha nem tudják jól leírni Istent. A kevert logika nem a megfelelő eszköz a Legfelsőbb Igazság leírására. A tiszta logika a megfelelő eszköz, amely a lélek természetes tudásánál vesz menedéket.
Itt valaki megkérdezheti: Mi az a természetes tudás, amiről beszélsz? Ez a válasz: A lélek lelki, ezért természetesen tele van lelki tudással. A léleknek ezt az eredeti tudását nevezem itt természetes tudásnak. Ez örökké ott van a lélekben. Nem az anyagi világ észlelése teremti. A természetes tudás működése a tiszta logika. A lélek már akkor ismerte a természetes tudást, amikor még fogalma sem volt az anyagi világról.
Ez a természetes tudás: 1. én vagyok, 2. továbbra is leszek, 3. boldog vagyok, 4. a boldogságom egy bizonyos helyről, menedékből vagy a boldogság tárházából származik, 5. természetes számomra, hogy a boldogság tárházánál veszek menedéket, 6. örökké a boldogság tárházának a követője vagyok, 7. a boldogság tárháza nagyon szép, 8. nem tudom elhagyni, 9. a jelenlegi helyzetem siralmas, 10. ki kell kerülnöm ebből a siralmas helyzetből, menedéket kell vennem a boldogság tárházánál, 11. ez az anyagi világ nem az én örök otthonom, 12. az anyagi világban való emelkedéssel nem emelkedem föl örökké.
Ha a logika nem vesz menedéket ennél a természetes tudásnál, anyaggal kevert marad. Akkor csak ostobaságokat fecseg. Még a közönséges anyagi tudományban is először el kell fogadni néhány axiómát. A matematikában, csillagászatban vagy más tudományban nem tud előbbre jutni az, aki előbb nem fogadja el az axiómákat. A Legfelsőbb Igazság megértésének tudományában is el kell fogadni néhányat, amelyeket a természetes tudás szállít. Ezek az axiómák a gyökér, ebből nő ki a lelki tudás fája.
23. Egyesek az egység filozófiáját fogadják el. Áttörnek a durva anyagi világ korlátjain, a finom anyagi világban nyugszanak, úgy tesznek, mint akik a meditáció transzában vannak, és a jógánál vesznek menedéket.
Egyes filozófusok nem hisznek a lélek természetes tudásában. Nem hisznek teljesen az anyagi logikában sem. Mások elfogadják a lélek természetes tudását, és egy Istenben hisznek. Azonban nagyon sokat spekulálnak, és a meditáció elragadtatott transzánál vesznek menedéket. Ez a meditációs transz azonban nem valódi. Színlelt meditációjukban úgy tesznek, mintha áttörnének az anyagi világot körülvevő falakon, és mintha a lélek világát látnák. Miért csak színlelés a meditációjuk? A lelki világ csak hiteles meditatív transzban tárul fel. Nem tárul fel ebben a színlelt transzban. Csak a finom anyagi világot, a gondolatok világát látják, de azt hiszik, hogy az a lelki hajlék. Igazából a finom anyag, a gondolatok világánál vettek menedéket.
A finom és a durva anyagi világok ebben különböznek: a durva anyagi világot az anyagi érzékekkel lehet észlelni, a finom anyagi világot, ami a gondolatok világa, az elmével. A finom anyag a durva előtt nyilvánult meg. Az anyagi világ két részre oszlik: durva anyagi elemekre, és a gondolatok finom, ragyogó világára. A teozófusok által leírt asztráltest gondolatokból álló, ragyogó anyagi test. Ez a finom anyagi test, vagy az elme. A Patandzsali Jóga sásztrájában és a buddhisták filozófiájában említett dicsőséges világ is csak a finom anyag, a gondolatok világa. A szellem más. Más, mint a durva és a finom anyagi világok, más, mint a Patandzsali Jóga sásztrájában leírt „felszabadulás” (kaivalja). Patandzsali Jóga sásztrája nem a szellem világáról beszél. A törekvő jógi által végzett gyakorlatok leírásában kifejezetten említi a lelket, és kapcsolatát Istennel. A felszabadulás leírásában azonban már semmit sem mond Istenről, vagy arról, hogy milyen kapcsolatban van a felszabadult lélek Istennel. Ha ezzel az a szándéka, hogy az egyéni lelkek és Isten eggyéolvadtak, és egyek lettek, akkor a jóga filozófia nem különbözik a személytelen monizmustól (Advaita). A Patandzsali által a Jóga sásztrában leírt filozófia nem hoz örök áldást a szellemi lelkek számára. Úgy lehet tekinteni, hogy a Jóga sásztra filozófiája egyike annak a sok filozófiának, amelyek a durva anyag és a szellem világa között lebegnek. Ezért nem kedvelik az igazi lelki boldogságot kereső lelkek.
24. Egyes filozófusok azt mondják, Isten azért teremtette ezt a világot, hogy alkalmat adjon az egyéni lelkeknek vagy az érzéki örömök élvezetére, vagy azért, hogy jámborságot halmozzanak fel.
Egyes filozófusok azt mondják, Isten azért teremtette ezt a világot, hogy alkalmat adjon az érzéki örömök élvezetére. Aztán, miután bűntelenül élveztük sok érzéki örömöt, majd jámbor tetteket fogunk végezni, és elnyerjük Isten kegyét. Ha azonban Isten valóban a lélek örömére teremtette volna ezt az anyagi világot, akkor nem ilyen sok hibával teremtette volna meg. Végül is, Ő mindenható, amit kíván, az rögtön megtörténik. Ha a lélek örömére teremtette volna az anyagi világot, hibátlanná tette volna. Ha a jámbor tettek végzéséért teremtette volna, egészen másfélévé tette volna, mint amilyen most. Efelől nincs kétség. Miért nincs? Mert az anyagi világban nem minden teremtmény végez könnyen jámbor tetteket.
25. Egyes filozófusok azt mondják, az első élőlény bűne miatt börtönöztek be minden más élőlényt az anyagi világban. Később Isten megbünteti magát a bűneikért, és megszabadítja őket.
A világ erényein és hibáin elgondolkodva egyes moralista monoteisták arra a következtetésre jutottak, hogy ez az anyagi világ nem a tiszta örömök helye. Sokkal több a szenvedés, mint az élvezet. Úgy döntöttek, hogy az anyagi világ börtön, itt büntetik meg az élőlényeket. Ha van büntetés, akkor bűnnek is kell lennie. Ha nincs bűn, miért lenne bármilyen büntetés? Milyen bűnt követtek el az élőlények? Mivel erre a kérdésre nem tudtak megfelelő választ adni, néhány csekély értelmű embernek valami egészen vad dolog jutott az eszébe. Isten megteremtette az első embert, és elhelyezte őt egy kellemes kertben a feleségével. Megtiltotta neki, hogy megkóstolja a tudás fájának gyümölcsét. Egy gonosz lény tanácsára az első férfi és nő mégis megkóstolták azt a gyümölcsöt, vagyis nem engedelmeskedtek Isten parancsának. Ezért kipottyantak abból a kertből, bele a szenvedésekkel teli anyagi világba. Sértésük miatt az összes többi élőlény is sértő, a születése pillanatától fogva. Istennek semmi más nem jutott az eszébe, hogyan törölje el ezt a sértést, megszületett emberhez hasonló formában, vállaira vette követői bűneit, és meghalt. Mindenki, aki Őt követi, könnyedén eléri a felszabadulást, aki nem, belezuhan az örök pokolba.
26. Ezek a filozófusok azt mondják, az élőlény élete a születéskor kezdődik, és a halállal végződik. A halál után nem születik újra. A halál után azt kapja, ami ennek az egy életnek az eredménye.
Hogy valaki elfogadhassa ezt a keverék-vallást, először is el kell hinnie néhány kevéssé valószínű dolgot: az élőlény élete a születéskor kezdődik, és a halállal végződik. A születés előtt nem létezett, a halál után nem marad tovább az anyagi cselekvés világában. Csak az embereknek van lelkük. Más teremtményeknek nincs. – Csak rendkívül kevéssé értelmes emberek hisznek ebben a vallásban. Ebben a vallásban az élőlény nem lelki természetű. Isten a saját akaratából, az anyagból teremtette. Miért születnek az élőlények nagyon különböző körülmények között? Ennek a vallásnak a követői nem tudják megmondani. Miért születik az egyik egy szenvedésekkel teli a házban, a másik örömteli házban, Isten hívének házában, vagy egy gonosz ateista házában? Miért születik az egyik személy olyan helyzetben, hogy jámbor tettek végzésére ösztönzik, el is végzi, és jó lesz? Miért születik a másik olyan helyzetben, hogy bűnre ösztönzik, bűnözik, és rossz lesz? Ennek a vallásnak a követői nem tudnak válaszolni ezekre a kérdésekre. Úgy látszik, vallásuk azt mondja nekik, hogy Isten nem fair és irracionális.
Miért mondják, hogy az állatoknak nincs lelkük? Miért nincs a madaraknak és más állatoknak lelkük, mint az embereknek? Miért van az embereknek csak egy életük, és miért jutalmazzák őket örök mennyországgal, miért büntetik őket örök pokollal egyetlen élet cselekedetei után? Mindenki teljesen elfogadhatatlannak fogja találni ezt a vallást, aki egy valóban jó és kegyes Istenben hisz.
27. Ezek a filozófusok azt mondják, a gyümölcsöző munka és a spekulatív filozófia gyakorlásával kell javítani ezen a világon, és ilyen módon elégedetté tenni Istent.
Ennek a vallásnak a követői nem képesek önzetlenül imádni Istent. Általában azt gondolják, a gyümölcsöző tetteket és a spekulatív filozófiát kell gyakorolni, ilyen módon jobbá tenni ezt a világot, és ez tetszik Istennek. Kórházakat és iskolákat építenek, emberbaráti munkát végeznek, így próbálnak jót tenni a világgal, és elégedetté tenni Istent. Isten gyümölcsöző tettek (karma) és filozófiai spekuláció (gjána) által imádata nagyon fontos nekik. Nem képesek megérteni a tiszta odaadó szolgálatot (suddha-bhakti), amelyben nincsenek sem gyümölcsöző tettek, sem filozófiai spekuláció. Isten kötelességérzetből végzett imádata soha nem természetes vagy önzetlen. „Isten jó volt hozzánk, és ezért imádnunk kell Őt.” Ez az alacsonyabb elme gondolata. Miért nem jó útja ez Isten imádatának? Mert valaki azt gondolhatja, ha Isten nem jó hozzám, akkor nem fogom Őt imádni. Vagyis önző, rossz módon vágyakozik arra, hogy elnyerje a jövőben Isten kegyét. Ha valaki azt kívánja, Isten azáltal legyen kegyes hozzá, hogy megengedi neki a szolgálatát, akkor nincs semmi baj azzal a kívánsággal. De az a vallás, amelyikről most beszélünk, erről nem beszél. Ez a vallás abban látja Isten kegyét, hogy az ember boldog életet élvez ebben az anyagi világban.
28. Néhány más filozófus azt mondja, hogy Istennek nincs formája. Ő mindent átható. Mégis, a szentírások előírásait követve, sokan imádják Őt, leborulnak Előtte, imádkoznak Hozzá, és sokféle módon szolgálják.
Ez a filozófia sokféle formában jelent meg a modern korban. A követői azt állítják, hogy Isten forma nélküli, és mindent átható. Számukra a filozófiai spekuláció a legfontosabb. „Fejlődésben visszamaradtak azok, akik azt mondják, hogy Istennek van formája.” Mindig ez a gondolat zaklatja az elméjüket. „Mi a tudás útján járunk, tudjuk, hogy Isten forma nélküli, és mindent átható.” Nem tudnak túljutni ezeken a gondolatokon. Azt gondolják, Isten imádata csak ostoba bálványozás. Azt gondolják, Isten forma nélküli és mindent átható, mint az anyagi éter. Imádatuk tárgya anyagi. Pedig a szellemi lélek túl van a 24 anyagi elemen, és a lelken is túl van Isten, akinek számtalan tulajdonsága van, a formája lelki, mindent átható, igazi természete különbözik a forma nélküli Istentől, akit az imperszonalisták elképzelnek, aki a legfelsőbb úr, rendkívül kegyes, a lélek igazi barátja, valamennyi fenséggel rendelkezik, akinek gyönyörű transzcendentális formáját e filozófia követői se nem látják, se nem értik. Imádatuk nagyon hibás, nem teljes. Csak abból áll, hogy leborulnak, és imákat mondanak. Ez nagyon anyagi természetű. Újra meg újra átrágják a filozófiai spekuláció különféle formáit, nagyon félnek attól, hogy imádják Isten dicsőséges, lelki múrti-formáját, nem akarnak a szolgái lenni, nem adják el magukat Neki teljesen. Azt hirdetik a világnak, hogy Isten lelki formáját nem lehet elképzelni. Azt mondják, a múrti imádata csak egy anyagi elemekből készült szobor imádata. Nem képesek megérteni Isten igazi formáját, amelyet meg sem érinthet az anyag, amely öröklét-tudás-boldogság. Ezeknek az embereknek mindegyike azt gondolja, hogy ő maga a legjobb és a legfontosabb. Azt mondják, rossz ötlet menedéket venni egy lelki tanítómester lábainál. Félnek, nem akarnak hiteles, szent lelki tanítómestert találni. Nem akarják odaadással szolgálni a lábait. Félnek, hogy csalóval találkoznak, aki rossz útra téríti őket, így aztán a hiteles, szent lelki tanítómestereket is elkerülik. Néhányan azt mondják, hogy az ember a saját erejéből is megtalálhatja a lelki igazságot a szívében, és ezért nem kell menedéket venni egy lelki tanítómester lábainál. Mások azt mondják, ők csak a legkiválóbb, leghíresebb lelki tanítómestert (pradhána-ácsárja) fogadják el. A leghíresebb lelki tanítómester maga Isten. Ő az igazi tanító és védelmező. Megint mások azt mondják, hogy csak a szentírást kell imádni, amelyet Isten adott. Mások szerint a szentírások tele vannak tévedésekkel. Félelmükben nem tisztelnek egyetlen szentírást sem.
29. Tudjátok meg, hogy ez a filozófia mindenképpen rossz. Azt gondolja, hogy Istennek sok hibája van. Keveset segít ez a szellemi lelkeknek.
Ebben a filozófiában megvan az egyetlen Istenbe vetett hit, de sok helyen téves. Ebben a filozófiában benne van, hogy Isten kegyetlen és igazságtalan. Nem tartja fontosnak a bhaktákat sem, akik Istent akarják szolgálni, és ócsárolja őket. Isten egy. Ő egy személy. A szellemi lelkeknek az Ő akaratából van szabad akaratuk, és választhatják a bűnt is. Ha aztán elhagyták az eredeti természetüket, nincs erejük az Úr májá-saktija (illúzió-energiája) ellen, lelkileg gyengék lesznek, és bűnt követnek el. A lélek bűneinek oka a gyengeség. Ha valaki elveti azt a gondolatot, hogy a jámborságnak és a bűnnek nincs kezdete, akkor azt kell mondania, hogy Isten a hibás, mert Ő tette a lelkeket gyengékké, bűnre hajlamossá. Bár ezek az emberek a szájukkal azt mondják, hogy Isten hibátlan, igazából sértésekkel hajigálják, azt mondják, hogy sok hibája van. Nem képesek különbséget tenni a szellemi lélek, a durva és a finom anyagi testek között. Elméleti és gyakorlati tudásuk szennyezett és visszamaradott, ezért nem képesek megérteni a lélek természetét és a titkait. Bár nagyon büszkék az anyagi tudásukra, a lélekről való tudásuk csökevényes, és a vallási cselekedeteik csak sovány eredményeket hoznak. Az a legmagasabb céljuk, hogy a Szvargalokán éljenek a finomanyagi testeikben. A finomanyagi testet vagy az elmét tartják léleknek. Nem képesek megkülönböztetni a lelket az elmétől.
30. Néhány más filozófus azt mondja, hogy a szellem, anyag, Isten és minden egyéb az örök, személytelen Brahman, és semmi sem létezik, csak ez a Brahman.
Az Advaitaként (monizmus) ismert személytelen filozófia nagyon régóta létezik. Ez a filozófia a Védák néhány elszigetelt szövegéből származik. Sok országban, különféle filozófusok hirdetik, de eredetileg Indiából jött. Efelől nincs kétség. Néhány művelt ember, aki Nagy Sándorral jött Indiába, megtanulta ezt az imperszonalista filozófiát, visszatért a saját országába, és egyes részeit beépítette a saját könyveibe. Az impersonalista filozófia ezt tanítja, -
Egyedül Brahman létezik. Semmi más nem létezik. Csak a közönséges cselekvésben hasznos az a gondolat, hogy a szellem, az anyag és Isten különböző dolgok. Igazából Brahman a változatlan gyökér, amelyből mindezek kinőttek. Brahman örök, változatlan, forma és tulajdonságok nélküli. Nincsenek jellemzői, nincs hatalma, nem cselekszik. Brahman soha nem változik semmi mássá. Ezeket a kijelentéseket mind megtalálni a Védák különböző helyein.
Az imperszonalista filozófusok mindezt elhiszik. Mégis, amikor egy pillantást vetnek a változatossággal teli anyagi világra, ezt gondolják, -
Hogyan lehetséges, hogy a személytelen Brahman az eredete ennek az anyagi világnak? Ezt a világot a saját szemeinkkel látjuk. Hogyan jött létre? Ha nem tudjuk megválaszolni ezeket a kérdéseket, akkor a filozófiánk nem áll meg. – Gondolkoztak és gondolkoztak, és ezt vizsgálták, – Brahman soha nem cselekszik. Hogyan teremthette meg a világot? Ha elfogadjuk, hogy létezik valami más Brahmanon kívül, akkor ez összetörte az egész Advaita filozófiánkat. – Sokat gondolkodtak, és végül erre a következtetésre jutottak, – Ha azt mondjuk, hogy Brahman képes arra, hogy átalakuljon más dolgokká, akkor ez nem pusztítja el az Advaita-filozófiánkat. Tehát Brahman alakult át e világ dolgaivá. Ezt el tudjuk hinni.
31. Azt mondják, a változatossággal teli anyagi világ igazából a Brahman átalakulása. Ez nem különbözik Brahmantól.
Ilyen módon fogadták el az átalakulás elméletét. De aztán egy másik imperszonalista filozófus ezt mondta, – Nem helyes azt mondani, hogy Brahmanban van egy hiba. Ha Brahman átalakul, akkor többé nem marad Brahman. Ezért ezt az átalakulás-elméletet félre kell dobni, és helyette el kell fogadni az illúzió elméletét. Brahman soha nem alakul át egy más dologgá. Ezért az átalakulás elmélete lehetetlen. Az én elméletem szerint azonban minden, ami létezik, egyedül csak Brahman, és a dolgok változatossága illúzió. Ez szép elmélet, minden részében szép. Ha valaki kígyónak néz egy kötelet, félni kezd. Ha ezüstnek látja a kagylóban a gyöngyházat, megtelik reményekkel. Ha elfogadjuk az én illúzió-elméletemet, akkor Brahmanban nincs hiba. Az anyagi világ illúzió. Az ember csak tudatlanságában hiszi, hogy létezik. Ez bizonyítja az elméletemet. Az anyagi világ nem létezik. Az élet nem létezik. Csak Brahman létezik. Brahman csak úgy tesz, mintha az anyagi világ létezne. Ezt nevezik avidjának, májának, és más hasonlóknak, amilyen szavakat a szótárakban találunk. Csak úgy tesz, ezért nem létezik semmi, ami Brahmantól különbözik. Ezért Brahman az egyetlen valóság. Semmi más nem létezik. A valóság a szellem, és a színlelés az illúzió, anyag. Ezt most bebizonyítottam. Amikor az anyagi tudatot legyőzi a lelki igazság, akkor az anyagi színlelés megsemmisül, feltárul az igaz valóság, eléretett a felszabadulás.
32. Néhány más filozófus azt mondja: ez az anyagi világ a lélek gondolataiból született. Igazából az egyéni lélek nem különbözik Istentől. Az egyéni lélek maga valamennyi isten Istene.
Néhány más filozófus azt gondolja, hogy ez az olyan, mintha-filozófia igaz. Azt mondják, – Úgy látszik, hogy ez az anyagi világ nem spontán nyilvánult meg a semmiből. Brahman először úgy tesz, mintha egyéni lélek lenne, aztán úgy tesz, mintha létezne az anyagi világ. Hogyan különbözhetne az egyéni lélek Brahmantól? Nem különbözhet. Ha azt mondják, hogy a lélek különbözik Brahmantól, ez azonnal megölné az imperszonalizmus filozófiáját. Brahman azonban úgy tesz, mintha létezne az egyéni szellemi lélek.
Ezek a filozófusok végül két csoportra oszlottak, két különböző filozófiával. Az első csoport azt mondja, – Brahman olyan, mint a nagy éter. Az illúzióval fedett egyéni lélek olyan, mint a kevés éter egy agyagedényben. Amikor a tudatlanság apró darabokra vágja Brahmant, azok a darabok az egyéni lelkek. Ebben különböznek Brahman és a lelkek.
A filozófusok második csoportja ez ellen érvel, mondván, – Ez az idea zavaró Brahman számára, mert azt mondja, hogy Brahmant darabokra lehet vágni, meg azt is, hogy Brahmanon erőt vehet az illúzió. Nem ez az igazság. Az egyéni szellemi lélek olyan, mint Brahman visszatükröződése, mint a nap vagy a hold tükörképe a vízen. Az egyéni lélek illúzió, csak elképzeli, hogy létezik ez a világ. Igazából csak Brahman létezik. Nincs más, csak ez. Az egyéni lélek nem különbözik tőle, és nem különbözik az anyagi világ sem.
Mindkét filozófiában van egy nagy hiba, amelyet ezek az elvakult filozófusok nem akarnak, nem is képesek látni. A hiba az, hogy egyedül Brahman létezik, és nincs más, csak ez. Ha nem fogadják el, hogy Brahmannak felfoghatatlan energiája van, akkor valamennyi elgondolásuk értéktelen. Egyesek a májáról beszélnek, mások a tudatlanságtól, színlelésről, a színlelés színleléséről, de ha azt mondják, hogy Brahmannak nincs hatalma megtenni valamit, akkor mire alapozzák azt a gondolatukat, hogy egyedül Brahman létezik, és semmi más? Minden egyes gondolatukban látni ezt a végzetes hibát, ami megöli az imperszonalista filozófiát. Ha elfogadjuk, hogy Brahmannak felfoghatatlan energiája van, és ha azt mondjuk, hogy az egyetlen dolog, ami létezik, Brahman, akkor Brahmannak nincs szüksége arra, hogy bármi másban vegyen menedéket, mint önmagában. Akkor Brahman nem különbözik semmilyen szubsztanciától vagy energiától. Akkor Brahman felfoghatatlan energiájából a változás és változás-nélküliség, forma és forma-nélküliség, tulajdonság és tulajdonság-nélküliség, és egy sor egymásnak kölcsönösen ellentmondó természet egyidejűleg és örökké létezik Brahmanban, anélkül, hogy tagadnák egymás létezését. De az emberi értelemnek még a legnagyobb erőfeszítése sem értheti meg Brahman felfoghatatlan energiáját. Miért ne fogadnánk el az igazságot, hogy Brahmannak van felfoghatatlan energiája? A felfoghatatlan energiájú Brahman dicsősége végtelenül nagyobb, mint egy személytelen, tulajdonságok nélküli Brahmané. Én a Legfelsőbb Brahmant magasztalom. A Legfelsőbb Brahman az, akinek transzcendentális energiái vannak. A tulajdonságok vagy energiák nélküli Brahman csak Brahman. Ez csak a Legfelsőbb Brahman része. Az a filozófia, amely elfordul a Legfelsőbb Brahmantól, és csak egy részleges Brahmant fogad el, nagyon alacsony rendű filozófia, a kis elmék filozófiája. Efelől nincs kétség. Az imperszonalista filozófia nem tud választ adni a jó logika által feltett kérdésekre. Nem képes megérteni a Védák igazi jelentését. Nem képes megadni a legnagyobb áldást az egyéni szellemi lelkeknek.
33. Az igazság ott van valahol a konfliktusban álló filozófiák hálójában. Közvetve vagy közvetlenül, itt a kettősség nélküli Brahmant értik.
Ezek a különféle filozófiák olyanok, mint egy nagy háló, a különféle filozófusok által rosszul szőtt háló. Valahol e filozófiák közepette van az igazság. Megtalálni, mi az igaz, félredobni azt, ami nem igaz, felkutatni a valódi igazságot, ezt nevezik az igazság megtalálásának. Victor Kunja, egy francia filozófus ilyen módon próbálta megérteni az igazságot, de végül nem találta meg. Nem sikerült neki, mert ő csak a nyugati gondolkodók gondolatai között keresgélt. A nyugati értelem nagyon materialista. Nem képes megérteni a finom különbséget, mi a szellemi lélek, és mi nem az. A nyugatiak elméje szilárdan ragaszkodik az anyaghoz, azt mondták, hogy az anyagi elme a lélek. Ahogyan annak sincs eredménye, ha a kicsépelt héjak között keresik a rizst, végső soron Victor Kunja keresése sem járt eredménnyel. Az Isopanisád 15. mantrája mondja, -
„Uram, minden élő fenntartója! Valódi arcodat kápráztató sugárzás fedi. Kérlek, távolítsd el a fényburkolatot, és tárd fel magad tiszta híved előtt.”
A Srimad Bhágavatam mondja, -
„Ahogyan a méh sok különféle virágról szedi a mézet, a bölcs ember sok különféle nagy és kis könyvből veszi ki az igazságot.”
A vaisnava filozófusok így találják meg az igazságot olyan könyvekben, mint a Védák és a Srimad Bhágavatam. A vaisnavák megtalálják a valódi igazságot a kevésbé fontos könyvekben, amelyeket materialista filozófusok írtak, és a nagyon fontos könyvekben, amelyek elmagyarázzák a lélek tudományát. Az igazság egy része az advaja-gjána (a személytelen Brahman ismerete). A személytelen Brahman csak egy része az egész Legfelsőbb Igazságnak, amely öröklét, tudás és boldogság. Az öröklét (szat) szó írja le a Legfelsőbbet. Amikor az igazság megnyilvánul, messzire félreveti azt, ami nem igaz. Szat jelenti a szellem világát is. Ez az anyagi világ, aszat, csak tükörképe a szellem világának.