A szádhu-szanga módszerei
A társulás természetünk alapja
Az ember természetét a társasága formálja. Más szavakkal, az embernek olyan lesz a természete, mint akikkel társul. Az elmúlt életeiben végrehajtott gyümölcsöző cselekedetekkel való társulás is formálja a természetét, és ezt a természetet alakítja át az a társulás, amelyet a jelenlegi életében választ. A jellem kialakulásának alapvető oka a társulás. Ezért mondták:
„A kvarckristály bármely, a közelében levő tárgy színét felveszi, függetlenül annak a tárgynak a színárnyalatától.” (Hari-bhakti-suddhódaja, idézi a Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.229)
Az ember is átveszi azoknak a tulajdonságait, akikkel társul. A szádhu-szanga a felszabadásra vezető út. A Srimad-Bhágavatam 3.23.55 mondja:
„Ha az érzékkielégítés érdekében keressük valaki társaságát, az kétségtelenül rabságot eredményez, ám ugyanez a társulás egy szenttel a felszabadulás útjára vezet, még akkor is, ha tudás nélkül tesszük.”
Fontos lemondani a kedvezőtlen társulásról
A rossz társulásról ezt mondja a Srimad-Bhágavatam 3.31.33-34:
Az igazmondás, a tisztaság, a kegy, a komolyság, a lelki intelligencia, a szemérem, a lemondás, a hírnév, a megbocsátás, az elme szabályozása, az érzékek fölötti uralkodás, a szerencse mind eltűnnek belőle, minden más hasonló tulajdonsággal együtt.
Senkinek nem szabad egy olyan közönséges, ostoba ember társaságát keresnie, aki nem ismeri az önmegvalósítás tudományát, és aki nem több, mint egy táncoló kutya egy nő kezében.”
A szádhu jelei és a szanga szükségessége
A kívánt célt azonban nem érjük el csupán azzal, hogy lemondunk a rossz társaságról. Komolyan kell törekednünk a szádhu-szangára. Hiteles szádhu társaságát kell keresni, akinek tulajdonságairól ezt írja a Srimad-Bhágavatam (3.25.21, 23-24):
„Egy szádhura az jellemző. hogy türelmes, kegyes és barátságos minden élőlénnyel szemben. Nincsenek ellenségei, békés, engedelmeskedik a szentírásoknak, és minden tulajdonsága fenséges.
A szádhuk örökké Rólam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről beszélnek és hallanak, ezért amiatt, hogy mindig kedvteléseimre és cselekedeteimre gondolnak, nem szenvednek az anyagi gyötrelmektől.
Ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek a nagy bhakták, akik mentesek minden ragaszkodástól. Próbálj ragaszkodni az ilyen szent emberekhez, mert ez semlegesíti az anyagi ragaszkodás végzetes hatását.”
A szádhu nagyon ritka, és nem lehet megítélni a ruhájáról
A szádhut nem ismerhetjük fel a ruhájáról. Lehet, hogy valaki teljesen felhagyott mások bírálatával és a hanyag fecsegéssel, de világosan rendelkeznie kell a fentemlített erényekkel, csak akkor ismerhetjük el őt szádhunak. Ebben a Kali-korszakban elvész annak a tudása, hogy mi tesz valakit igazi szádhuvá. Komoly gondot okoz, hogy bárkit és mindenkit elismernek szádhunak, aki úgy öltözik. Gondoljunk mindig arra, ha ilyen hamis szádhukkal társulunk, akkor magunk is csalókká válunk. Kevés a hiteles szádhu. Jelenleg olyan ritka, hogy az ember nagyon szerencsés, ha nagyon hosszas keresés után felfedez egyet.
Mahádéva (Siva) egyszer ezt mondta Dévinek (Párvatinak):
„Bhagavati, ezer meg ezer, felszabadulásra vágyó közül talán egy rendelkezik a felszabadult lélek jellemzőivel. Ezer meg ezer ilyen ember közül talán egy van, aki eléri a lelki megvalósítást és a tökéletességet. És millió és millió tökéletes és felszabadult lélek között talán egy van, aki múltbeli erényes cselekedetei (szukriti) és a jó társulás (szat-szanga) erejéből az Úr Nárájana bhaktája lesz. Az Úr Nárájana bhaktái önmagukban elégedettek, és ezért rendkívül ritkák. De figyelj csak ide. Ha ennyire ritka a tiszta bhakta, aki az Úr Nárájanát dászja-raszában, szolgaként szolgálja, akkor mennyivel ritkább az, aki Sri Krsnát szolgálja a mádhurja-raszában, a szerelmes kapcsolatban!”
Az Úr Krsa bhaktája a legkiválóbb szádhu, és a vele való társulás gyümölcse a legjobb
A legjobb szádhunak csak Sri Krsna bhaktáját tekinthetjük, akiben az összes fent említett tulajdonság megvan; nagyon kívánatos számunkra, hogy vele társuljunk. Brahmá elmondja, milyen előnyökkel jár ez a társulás:
„Az érzékek tárgyaiban való spontán elmerülésből származó ragaszkodás és gyűlölet megfoszt minket az igazi természetünktől. Otthonunk nem lesz más, mint börtön, és állandóan viselhetjük az anyagi ragaszkodás (moha) bilincseit. Milyen szerencsétlen helyzetben vagyunk! Sri Krsna, csak akkor számíthatnak engem a társaid közé, ha a szívemben Téged akarlak birtokolni (birtoklás vágy, mamatá), azáltal, hogy a tiszta bhaktáiddal társulok. Attól a naptól fogva az elmém különféle hajlamai, pl. a ragaszkodás többé nem úgy cselekszenek, mint a tolvajok, hanem mint a szeretett barátok, és megengedik nekem, hogy a tiszta odaadó szolgálatodat végezzem. Otthonom csak akkor lesz transzcendentális, akkor ad örök boldogságot, vonzódásom ereje csak akkor lesz kedvező az odaadó szolgálathoz, csak akkor tudom előmozdítani a lelkem ügyét.” (SB 10.14.36)
Brahmá még egy imát ajánlott fel:
„Sri Krsna, legkomolyabb kérésem, hogy ebben az életben, vagy akármilyen létformában, akár mint állat vagy madár, olyan szerencsés lehessek, hogy a bhaktáid közé tartozzam, és odaadó szolgálatot végezhessek lótuszvirág lábaidnak.” (SB 10.14.30) Ezt az emelkedett helyzetet csak az éri el, aki Sri Krsna egy tiszta bhaktájával társul.
Félreértett szádhu-szanga
Milyen cselekvések alkotják a szádhu-szangát? Ez nagyon fontos kérdés. Az emberek általában azt gondolják, szádhu-szangát végeznek, amikor találnak egy szádhut, masszírozzák a lábait, hódolatukat ajánlják neki, megtisztelik a csaranámrtáját, elfogyasztják az étele maradékait, vagy valami pénzt adományoznak. Igaz, hogy a szádhut ilyen cselekedetekkel tisztelik, és ennek is van valami haszna, de helytelen azt gondolni, hogy csak ez a szádhu-szanga.
Hogyan kell társulni a szádhukkal
A Srimad-Bhágavatam 2.7.46 leírja, mi a szádhu-szanga:
„A meghódolt lelkek, még ha származásuk szerint bűnös életűek – nők, munkások, hegyek lakói és Szibéria népe – de még a madarak vagy a vadállatok is elsajátíthatják Isten tudományát, és megszabadulhatnak az illuzórikus energia csapdájából, ha meghódolnak az Úr tiszta bhaktáinak, és követik nyomdokaikat az odaadó szolgálat útján.”
Az adbhúta-krama szó Sri Krsnát jelenti, akinek tiszta bhaktái adbhúta-krama-parájana, Neki meghódoltak. Csak azok érthetik meg az Úr illuzórikus energiáját, akik komolyan törekszenek arra, hogy elfogadják a tanítást és az utasításokat a silától, az ilyen tiszta bhakta érett és folttalan jellemétől. Csak ők tudnak átkelni a májá óceánján. Még a nők, súdrák, húnák[^Kelet-Németországból és Oroszország egy részéből származó, hegyi törzs^], sabarák[^Vadász-törzs, disznókat tartanak és eladnak^], vagy más bűnös emberek, állatok és madarak is tanulhatnak Krsna bhaktája jelleméből, és ezáltal minden erőfeszítés nélkül átkelhetnek a születés és halál óceánján. Nem lehet kétséges, hogy a szentírásokat alaposan ismerő tudósok is meg tudnak szabadulni az anyagi kötelékektől, ha a tiszta bhakta folttalan viselkedését és jellemét követik.
Összefoglalva, májá hatalmán nem lehet felülemelkedni még akkor sem, ha sok szentírásból szereztünk tudást. Nem származik nagy előny abból sem, ha valaki előkelő családban születik, és az sem fog átkelni a születés és halál óceánján, aki a sásztrákban ajánlott, száraz lemondást gyakorolja. A világi gazdagság és fizikai szépség sem részesítenek ebben a kegyben. Csak az végezhet tiszta, transzcendentális odaadó szolgálatot Sri Krsnának, aki alaposan megismerte, milyen a természete és a jelleme a tiszta bhaktának, aki igazi szádhu, és aki becsületesen követi őt.
A materialista képmutató, amikor alázatos, és kegyeket kér
A materialisták felajánlják a hódolatukat egy szádhunak, és így imádkoznak, – Jóakaratú uram, én rendkívül elesett vagyok. Kérlek, részesíts a kegyedben, és magyarázd el, hogyan szűnhet meg a világhoz való ragaszkodás. – De a szavaik üresek. Szívük mélyén meg vannak győződve arról, hogy a vagyon felhalmozása az igazi nyereség, az élvezetet szolgáló tárgyak gyűjtése az élet egyetlen célja. A pénz szeretete lángol a szívükben éjjel-nappal. A materialista a szádhu elismerésére vágyik, és fél, hogy a szádhu átka megsemmisítheti érzéki élvezetének kilátásait. Ezért megjátssza előtte az alázatot és az odaadást. Ha egy szádhu megáldaná az ilyen embert, mondván, – Ne vágyakozz többé arra, hogy kielégítsd az érzékeidet, semmisüljön meg a vagyonod, vegyék el tőled a rokonaidat, – a materialista azonnal feljajdulna, – Szádhu-mahárádzsa, légy kegyes! Ne így áldj meg engem. A te kegyed átok, és biztos, hogy nekem csak árt. – Aki így viselkedik egy szádhuval, csak kigúnyolja a szádhu-szangát.
A képmutatás megfoszt a szádhu-szanga valódi gyümölcseitől
Életünk során sok szádhuval találkozhatunk, de csaló természetünk megakadályoz abban, hogy elnyerjük a velük való társulás igazi hasznát. Lelkünk csak akkor fog előre jutni, ha egyszerű hittel, gondosan és folyamatosan asszimiláljuk a valódi szádhu – a mahátmá, a nagy lélek – folttalan jellemét. Gondoljunk erre, amikor közeli kapcsolatban vagyunk egy szádhuval. Ha így teszünk, tudatosul bennünk a természete és a jelleme; koncentráltan törekszünk arra, hogy magunk is olyanná tegyük a természetünket és a jellemünket. Ez a Srimad Bhágavatam tanítása-
[^#^]
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005. december
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
A Deliberation on the Methodology of Sadhu-sanga
by Srila Bhaktivinoda Thakura
Originally published in Sri Sajjana-toshani in 1917.
Translated from Sri Gaudiya Patrika, Year 2, Issue 7 (1950).
Published in Rays of the Harmonist No. 14, Karttika 2004
www.bvml.org
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
