Pratisthá-parivardzsana
A gjána, vairágja stb. mélyén és minden vallás mögött ott van a tisztelet és a megkülönböztetés vágya
Törekszünk a lelki fejlődésre, arra, hogy vallásosak legyünk, lemondottan éljünk, elgondolkodjunk és megvitassuk a gjánát, de ugyanakkor a pratisthát (tisztelet és megkülönböztetés) akarjuk. Ez a vágy beszennyezi a szívünket, bemocskolja a jellemünket. Bár nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy uralkodjunk a kéjvágyon, haragon, kapzsiságon, illúzión és irigységen, és bár komoly lemondásokat végzünk, hogy fegyelmezzük az érzékeket, ez a vágy továbbra is el van rejtve a szívünkben, és tovább növekszik, mint egy vadállat kölyke.
Azért gyakorlom az astánga-jógát, hogy híres jógi legyek. Ha valaki azt mondja nekem, hogy a jóga-leckéim csak színészkedés, lángolok a haragtól. Számos sásztrát tanulmányozok, mindig ezekről beszélek, mert arra törekszem, hogy eggyé váljak a Brahmannal. Ha azt hallom, valaki azt mondja, hogy ez nem ér semmit, az elmém megzavarodik, és elítélem a vádlót. Tízféle dharmát tanulunk meg, pl. uralom az elme és a külső érzékek felett, aszkézis és igazmondás, és világi cselekedeteink során elvégezzük a mindennapos kötelező vallási kötelességeket (nitja-karma), valamint az alkalmi vallási kötelességeket (naimittika-karma). Ha valaki azt mondja, hogy a karma-kánda teljesen haszontalan vesződés, az elmém szenved; boldogtalan leszek, mert most a pratisthám jelentéktelennek tűnik.
A bhuktira és muktira vágyakozók nyugtalanok; a pratisthá utáni vágy rabszolgái
Hogyan érheti el a békét a karmi, gjáni, jógi stb., amikor abban reménykedik, hogy elnyeri a felszabadulás élvezetének gyümölcsét? Nem tudnak lemondani a pratisthá vágyáról. Mégis, ez a vágy nagyon jelentéktelen azokban a vaisnavákban, akik egyáltalán nem sóvárognak a bhuktira és a muktira.
A mostani vaisnava ácsárják pratisthára vágyakoznak, és nem toleránsak
Manapság a vaisnava-dharma ácsárjái a legkisebb tiszteletlenséget sem tudják elviselni. Kezdettől fogva arra törekszenek, hogy növeljék a méltóságukat, és mindenkinek a fejére rálépnek. Nem ésszerűtlen, hogy egy ácsárja tiszteletet kapjon másoktól. De ha kiköveteli magának a tiszteletet, hol van a valódi érték? Dühös lesz, ha valaki nem ajánl neki sástanga.dandavat pranámákat, teljes hódolatfelajánlást a test hat részével. Förtelmes ez a harag. A jómodorú emberek tisztelik az ácsárját, külön ülőhellyel kínálják. Ez helyes, és összhangban van a sásztrákkal, de ha az ácsárja dühbe gurul, mert valaki más ül azon az ülőhelyen, ez nagyon sajnálatos. Az ilyen viselkedés végső soron a pratisthá vágyából származik.
A pratisthá utáni vágyról rendkívül nehéz lemondani
Sok vaisnava mondott le az otthonáról, elfogadta a szannjászi ruháját. Békeszerető emberek, akik úgy gondolják, hogy a családos emberek vágyakoznak a legjobban a pratisthára, elhagyják az otthonaikat, és elfogadják a szannjászik öltözetét. Ebben a lemondott helyzetben azonban a pratisthá vágya még sokkal intenzívebb lesz, mint azelőtt. A szannjászi kifejezetten dühös lesz, ha nem ajánlanak neki tiszteletet. Ha a pratisthá vágya jelen van a családos vaisnavában és a lemondott vaisnavában, akkor mit mondhatunk a többiekről?
A pratisthá vágya nem szűnik meg krsna-szevá nélkül
Ha összefoglaljuk és megvizsgáljuk a nagy emberek tanításait, megértjük, hogy ameddig pratisthára vágyakozunk, nem tekinthetjük magunkat vaisnaváknak. Az igazi alázat nemcsak a szavakban van. Azt mondom, nem vagyok méltó arra, hogy egy vaisnava szolgájának a szolgája legyek, de közben állandóan arra gondolok, ha valaki ezt hallja, dicsőíteni fog engem, azt gondolja, milyen tiszta vaisnava vagyok. Sajnos! A pratisthá utáni vágy nem akar elhagyni minket. Ezért mondja a kiváló vaisnava, Raghunátha dásza Goszvámi:
„Kedves elme-testvérem, az anyagi tisztelet és megkülönböztetés megvetésre méltó vágya olyan, mint egy szégyenletes és alacsony származású prostituált, aki kutyahúst eszik, – mégis feltűnően ott táncol a szívemben. Hogyan találjon ott helyet magának a Krsna iránti tiszta szeretet és odaadás? Neked az Úr tiszta bhaktáit kell szolgálnod, akik az Ő bizalmas társai, és rendíthetetlen támogatói. Csak ők kergethetik el ezt a prostituáltat, csak ők tehetik trónjára a tiszta Istenszeretetet a szívemben.” (Manah-siksá 7)
A pratisthá utáni vágy kialvása a visuddha-vaisnavák társaságában
Mit tanulhatunk ennek a mahádzsanának, Raghunátha dásza Goszváminak a szavaiból? A pratisthá vágyát soha nem lehet eltörölni a sásztrák tanulmányozásával és megvitatásával, sem azzal, ha meghallgatjuk azoknak a tanításait, akik még nem érték el a premát, sem pedig azzal, ha a jóga különféle testi formáit gyakoroljuk. Ez csak akkor távozik el, ha visuddha-vaisnavákkal társulunk, és őket szolgáljuk. Ha megkerestük és megtaláltuk ezeket a vaisnavákat, az a végső cél, hogy társuljunk velük, és szolgáljuk őket.
A szat-szanga elfogadása nem különbözik az aszat-szangáról való lemondástól
Ha egy vaisnavával társulunk, szentség (szádhutá) jelenik meg a szívünkben, és nem marad több bűn. Amikor a szívünk tiszta, beléphet a prema napjának egy sugara. Szent vaisnava szívéből jön a sugár, amely a szívünket premával gazdagítja. Ez az egyetlen módja annak, hogy elérjük a premát, és lemondjunk a pratistháról. Ez a természetes módszere annak, hogy szádhuvá váljunk. Minden egyéb megközelítés haszontalan vesződés. Végső soron, visszakerülni az örök, transzcendentális helyzetünkbe nem más, mint megszabadulni az időleges, anyagi természetünktől.
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005. november
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Pratistha Parivarjana by Srila Saccidananda Bhaktivinoda Thakura
Rays of The Harmonist 6-1, No 11 Karttika 2002
www.bvml.org
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
