Srí Krsna Caitanya tíz bölcs mondása
Sri Dasamula-niryas
1. vers
amnayah praha tattvam/ harimiha
paramam/ sarvasaktim/ rasabdhim/
tadbhinnamsamsca jivan/ prakriti kavalitan/
tadvimuktamsca bhavat/
bhedabheda-prakasam sakalamapi hareh/
sadhanam suddha bhaktim/
sadhyam yat pritim/ evetyupadisati harau
gauracandram bhajetam
Fordítás
Imádom Sri Gauracandrát [az Úr Caitanya], aki feltárta a bölcsesség útját. A védikus írások az egyedüli tekintély a bölcsesség 9 aspektusának megismeréséhez (l. fent).
Megjegyzések:
A következőkben röviden leírom a Sri Gauracandra által feltárt bölcsességet:
Tam gauracandra bhaje (Imádom Sri Gauracandrát), yah (aki) amnayah praha tattvam (feltárta a bölcsesség 9 aspektusát, a védikus írások szerint; ezek (1) Sri Hari a bölcsesség egyetlen forrása; (2) Ő mindenható; (3) az univerzális boldogság óceánja; (4) az élőlények Sri Hari szerves részei; (5) egyes élőlények az anyagi természet feltételeihez vannak kötve; (6) egyes élőlények felszabadultak; (7) az univerzum nem más, mint a Sri Harival való egység és a Tőle való különbözőség megnyilvánulása; (8) a feltételekhez kötött lelkek számára a felszabadulás egyetlen módja a tiszta odaadás; (9) a tudás és bölcsesség egyetlen célja a Legfelsőbb Istenség szeretete (prema). Így sorolja fel ez a vers, hogy mi kell a bölcseséghez, ahogyan azt Sri Krsnacaitanya feltárta.
2. vers
svatahsiddho vedo haridayita vedhah prabhrtitah
pramanam satpraptam pramiti-visayan tan navavidhan
tatha pratyaksadi-pramiti-sahitam sadhayati nah
na juktistarkakhya pravisati tatha saktirahita
Fordítás
Az axiomatikus védikus bölcsesség, amelyet Brahmától és másoktól kaptunk meg a tanítványi láncban, és amelyet az Istenség legfelsőbb Személyisége, Sri Hari megáldott, minden tanítás leginkább authoritatív forrása. Ezt ezősíti meg a 9 pramya, amelyek valóban feltárják az igazságot. Egyedül a száraz érvek és az okoskodás nem elegendő felfogni azt, ami felfoghatatlan, vagyis transzcendentális téma. Ezért az ilyen érvelés nem hatolhat be a lelki birodalomba.
Megjegyzések:
A tíz bölcs mondás transzcendentális bölcességét tíz vers sorolja fel – svatah siddho vedah haridayita-vedyhah prabhrtitah (minden valódi bölcsesség egyetlen forrása a védikus írások, ahogyan itt említik, vagyis 'asya maha to bhutasya nisvasitametat' [Rk Veda] stb. A védikus utasításokat, ahogyan a leérkezett a tanítványi láncpon keresztül, kezdve Brahmával, mint a Legfelsőbb Istenség legközelebbi társával, a Mundaka Upanisad ('brahma devanam prathamah samvabhuva') szerint, úgy kell tekinteni, mint ’a Védákat’, és nem mint száraz érveket vagy spekulációt. Csak ezek a védikus bölcse mondások, pratyaksadi pramiti sahitam (kézzelfogható bizonyítékokkal) nah (rólunk) tan pramiti-visayan (e javaslatokról) nava vidhan (9 javaslat) sadhayati (végzi). [E tekintetben Sri Jiva Prabhu bölcs tanácsa így hangzik – 'A magasan fejlett értelem és szaktudás ellenére minden embert beszennyezi a négyféle illúzió, ezért nem alkalmasak arra, hogy megvalósítsák a felfoghatatlan természetű, transzcendentális lelki tudást. Ezért az általuk felfogott tíz javaslat is hibás és tökéletlen. Mint ilyen, az élőlények értelme képtelen elgondolni a transzcendentális igazság felfoghatatlan természetét; és ennek megfelelően, ezzel a megértéssel nem lehet bizonyítani a bölcsesség lelki aspektusát; de ha érdekelnek bennünket a transzcendentális, mindenütt jelen levő igazság felfoghatatlan, csodálatos aspektusainak megvalósításai, akkor el kell fogadnunk az authoritatív védikus írásokat, mint minden anyagi és lelki bölcsesség kútfejét, amely az örökké folytatódó tanítványi láncon keresztül maradt ránk.
Miért érdekel bennünket annyira az a meggyőződés, hogy a Védák authentikusak? Válaszolva erre a kérdésre, a Brahma-sutra (2.1.11) azt mondja, hogy az emberi értelmet soha nem lehet elégedetté tenni érvekkel; és ilyen módon a lelki, transzcendentális igazság bölcsességét sem lehet érveléssel elérni. A Mahabharata (Bhismaparva, 5.22) mondja, soha nem szabad úgy tekinteni, hogy a transzcendentális dolgokat meg lehet érteni érveléssel. A Brahmasutra (1.1.3) szerint egyedül az írások a forrás, amelyből valamit meg lehet tudni az Istenségről, és (2.1.17) egyedül az authentikus szavakból lehet a transzcendentális dolgokat megérteni. A Srimad Bhagavatam (11.20.4) azt mondja, – 'Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Irántad való szeretet és annak kifinomulása, tiszta odaadássá fejlődése azt jelentik, hogy Isten elgondolása és fensége bár megismerhetetlen az ősatyák, a félistenek és általában az emberek számára is, azokat mégis meg lehet látni a Védák igazság-kinyilatkoztatás szavaiban, más szavakkal, a Védák szavai lettek a valódi meglátás az emberek számára, hogy tapasztalják a védikus utasításokat, és elterjesszék azokat a tudatlan emberek között. Ezekkel a szavakkal a nagy bölcs Sri Vyasadeva elfogadta, hogy a védikus írások kinyilatkoztatás, és elfogadta az isteni utasítást, mint authentikust és döntőt.]
Tatha (mint az) saktirahita tarkakhya yuktih (okoskodáson alapuló érvelés, anélkül, hogy érdemi erő lenne mögötte, na pravisati (nem lép be), ami azt jelenti, hogy a transzcendentális lelki dolgokat soha nem lehet felfognididaktikus érveléssel és okoskodással).
3. vers
harisvekam tattvam vidhisivasuresa-pranamito
yadevedam brahma prakrti-rahitam tattanumahah
paratma tasyamso jagadanugato visvajanakah
sa vai radhakanto navajaladakantiscidudayah
Fordítás
Sri Hari, akit Brahma, Siva és Indra imádnak, minden tudásnak a legfelsőbb forrása. A személytelen Brahman a szépséges Úr Sri Sri Radha-kanta testi ragyogása. Az univerzum teremtője, az Úr Visnu, aki a transzcendentálsi tejóceánon fekszik, csak Sri Harinak egy teljes része. Sri Hari nem más, mint a mi Sri Radha-vallabhánk, Sri Radha szerelmese. Színe olyan, mint a most alakult monszunfelhő, így látjuk Őt a szívünkben.
Megjegyzések:
Vidhi-siva-suresa-pranamitah haristvekam tattvam (Sri Hari a Brahma-Siva-Indra által imádott tudás egyetlen forrása); sa tu navajaldakantiscidudayah radhakanta (Olyan a színe, mint a most alakult felhőnek. Ő Syamasundara lelkileg boldog formája, Radha dicsőített társa, akit Krsnacandrának ismernek); yadbrahma tattanumahah (Az Upanisádokban említett Brahman Radha Kantának a testi ragyogása), jagadanugatah visvajanakah paratma (az univerzum legbelső ismerője, a teremtés atyja, legfelsőbb lélek); tasya (Övé); amsah (az Istenség harmadik inkarnációja, mint Visnu, aki a transzcendentális tejóceánon fekszik.
4. vers
parakhyayah sakteraprthagapi as sve mahimani
sthito jivakhyam svamacidabhihitam tam tripadikam
svatantrecchah saktim sakalavisaye preranaparo
vikaradyaih sunyah paramapurusoayam vijayate
Fordítás
Bár Ő nem különbözik a saját felfoghatatlan legfelsőbb erejétől, mégis független és szabad akaratú lény. A Legfelsőbb Személyiség örökké a saját dicsőségében él. Belső, külső és határ-energiáit állandóan és megfelelő módon különféle cselekvésekre irányítja. Mégis megmarad teljes energiájában és formájában, mint zavartalan lény, és minden tudásnak a legfelsőbb forrása.
Megjegyzések:
Sah (Sri Krsna); parakhyayah sakteraprthagapi (lévén nem különböző a legfelsőbb erőtől); sve mahimani sthito (mindig a saját osztatlan magasztos helyzetében van); tam tripadikam (az egyetlen hatalom a belső, külső és határ-energiák formájában, feladatának megfelelően); sakalavisaye preranaparah svatantrecchah (Ő maga független és szabad akaratú, még az után is, hogy különféle lényeket bíz meg belső, külső és határ-kapcsolataiban); paramapurusah vijayate (A Legfelsőbb Személyiség, Sri Hari mindig olyan, mint most).
Az 5. vers leírja, hogy a Legfelsőbb Úr határtalan rasa óceánja.
5. vers
sa vai hladinyasca pranayavikrteh-hladanarata-
statha samviccakati-prakatita-rahobhava-rasitah
tatha sri sandhinya krtavisada-taddhamamcaye
rasambhodhou magno vrajarasavilasi vijayate
Fordítás
A lelki energiának három megnyilvánulása van – hladini, samvit, és sandhini (boldogás, tudás és örök létezés). A boldogság szerelmes extázisában Sri Krsna mindig vonzó, és a transzcendentális tudás bizalmasságában mindig elégedett. Az örök létezésen keresztül nyilvánul meg Vrndavana nyugodt dhámájában és hasonló helyeken, Vrja független élvezője örökké jelen van, és mélyen elmerül a lelki kapcsolat transzcendentális ízében. Ez azt jelenti, hogy a lelki energiának e három megnyilvánulása – vagyis boldogság, tudás és öröklét – jól ismert. A boldogság lelki energiából való megnyilvánulása Vrsabhanu király lányán keresztül hoz teljes, transzcendentális, boldog elégedettséget Sri Krsnának. Radha Krsnának a szerelmese, ő maga is a tudat nyolc változatának a forrása, amelyek nyolc legközelebbi barátnőjében nyilvánulnak meg fizikai formákban. 'Priya-sakhi' (kedves barátnő), 'narma-sakhi' (bizalmas barátnő), 'prana-sakhi' (olyan kedves, mint az élet), és 'parama-prestha-sakhi' (legbizalmasabb barátnő) – a szolgai hozzáállás e négy változatát nyilvánítja meg a barátság négy osztályában. Ők az örökké sikeres barátnők Vraja transzcendentális birodalmában. A lelki energia samvit- vagy tudás-aspektusa mindenféle kapcsolatban megnyilvánul Vrajában. A sandhini vagy öröklét-aspektus nyilvánul meg a falvak, erdők, lakóhelyek, hegyek, tehenek és bikák, a Sri Krsna, Sri Radhika, a barátaik és a szolgáik élvezetét szolgáló dolgok létezésében. Az Úr Sri Krsna örökké extatikus a szerelmes boldogságban, és a samvit-aspektuson keresztül kifejlődött transzcendentális megismerésben cselekszik. A tehénvédelem és a rasa tánc – ezek Krsna olyan cselekedetei, amelyek a samvit-aspektuson vagy a transzcendentális megismerésen keresztül jöttek létre. Sri Krsna örökké elmerül Vraja dhama öröklétében. Vraja-lila-dhama a legélvezetesebb hely Sri Krsna kevdteléseinek összes helye között.
Megjegyzések:
Sah vai (Krsna maga); hladinyasca (a gyönyör-energia aspektusában); pranayvirkrteh-hladanarata (élvezetes cselekedeteket végez szerelmes extázisban); punah tacchakteh samircchakti-prakatita-rahobhava-rasitah ( az alkati energia fenomenálisan ismét megnyilvánul a samvit anyagi kapcsolatán keresztül); punasca tacchakteh sandhim krtavisada taddhamanicaye rasambhodhou magno (ismét elmerülve az egyén és a Legfelsőbb Úr közötti kapcsolatok transzcendentális ízeinek óceánjában, az alkati energia sandhini megnyilvánulásaként ismert anyagi tulajdonságokon keresztül); vraja rasa vilasi vijayate (Vraja Legfelsőbb élvezője, Sri Krsna minden kiválóságban bővelkedik).
A 6. vers az élőlényeket írja le, mint az Úr szerves részeit.
6. vers
sphulinga rddhagneriva cidanavo jivanicaya
hareh suryasyaivaprthagapi tu tadbhedavisayah
vase maya yasya prakrti-patirevesvara iha
as jivomukto'api prakrtivasa yogyah svagunatah
Fordítás
Ahogyan a szikrák kipattannak a lobogó tűzből, úgy jelenik meg a végtelenül sok élőlény, mint a transzcendentális részecskék Sri Hari tündöklő napsugaraiban, aki maga a transzcendentális nap. Bár az élőlények nem különböznek Sri Haritól, örökké más helyzetük van. Az Istenség és az élőlény közötti örök különbség az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, kivételes tulajdonságainál fogva örökké szolgaságban tartja az illuzórikus energiát, vagy ezért kell elfogadni Őt Istenségnek, aki a természet legfelsőbb ura; azt pedig élőlénynek kell tekinteni, aki fogékony az illúzió befolyására, pusztán anyagi természete miatt, annak ellenére, hogy a felszabadulás helyzetében van.
Megjegyzések:
Hogy megvilágítsa a teizmus forrását, leírja az élőlények különféle kategóriáit – suryasya hareh anava iva (mint a molekulák a nap sugaraiban); cidanova (élőlények); te tu rddhagneh sphulinga iva (mint a tűz szikrái); aprthagapi tu tadbhedavisaya (atomi mérete miatt külön lénynek tekintik, bár nem különbözik a Legfelsőbb Istenségtől, és az Ő határenergiájából nyilvánul meg; yasya vase maya sa eva isvarah prakrtipatih (Hari az Istenség, a természet irányítója, és az illúzió az Ő befolyására működik); sah jiva muktah api (még akkor is, ha az élőlény felszabadult); svagunatah (saját tulajdonságai, illetve egyéni élvezetvágyai); prakrtivasayogya (fogékony az illúzió befolyására). [Így határozza meg az Istenség és az élőlény közötti különbséget.]
7. vers
svaruparthairhinan nijasukhaparan krsnavimukhan
harermaya dandyan gunanigadhajalaih kalayati
tatha sthulairlingaidvividhavaranaih klesanikarai-
rmmahakarmalanairnayati patitan svarganirayau
Fordítás
Az élőlény alkatilag Sri Krsna engedelmes szolgája. Az illuzórikus energia leláncolja a jóság, szenvedély és tudatlanság kötőerőivel az összes olyan élőlényt, aki mindig érzékkielégítésre törekszik, eltért a Krsna-tudattól, és így büntetésre érdemes. Az illúzió elviszi őket a mennyei és a pokolbolygókra, végigvonszolja őket a gyümölcsöző tettek eredményeinek kötelékén, amely tele van szenvedésekkel, és közben elfedi őket a durva test, a nemi szervekkel.
Megjegyzések:
Az élőlényeknek két csoportjuk van – az egyik örökké Isten-tudatos, és a másik örökké feledékeny. Az egyik nyitott gondolkodású és törekvő, mert tudatában van a valódi tudásnak, és a másik eltévedt, a tudás hiánya miatt. Az Isten-tudatos lény Istent szolgálja, mivel vonzódik Hozzá, és a másik a világias materializmus életét éli; legyőzte az illúzió, mivel megtévedt a lelki gondolkodás útján. Elmondja, milyen az az élőlény, aki az illúzió karmaiban van – svaruparthaih hinan (az alkati helyzet tudata a transzcendentális tudás forrása, és ennek a tudásnak a hiánya azt jelenti, hogy az illető nem ismeri az alkati helyzetét); nija sukha paran (aki érzékkielégítésre vágyik, és megfeledkezik arról, hogy az elsődleges kötelessége Hari imádata); Krsna vimukhan (anyagi élvezet után rohanni, teljesen megfeledkezve arról, hogy csak Krsna a minden a mindenben); dandyan (élőlények, akik ki vannak téve a büntetésnek); harermaya (illúzió, mint Sri Hari külső energiája); guna-nigadajalai (a költőerők, jóság, szenvedély és tudatlanság bilincseivel); kalayati (vele jár); sthulairlingairdvlividhavaranaih (ismét bekerül a durva anyagi testbe, nemi szervekkel, ideértva az elme, értelem és ego burkolatait); klesanikaraih (a szenvedésekkel együtt; a szenvedések – bűnös cselekvések, ezek okai, és a nemtudásból keletkező három kötőerő; mahakarmalanaih (a gyümölcsöző tettek hatalmas anyagi világán keresztül, ideértve minden előre nem látott cselekvést, haszontalan szavakat, és beszédeket, amelyek állandóan megsemmisülnek, a megkötöttség nagy akadályait teremtve); patitan (elesett és feltételekhez kötött élőlények); svarganirayou nayati (teszi, hogy az élőlények, jó és rossz fajta gyümölcső cselekedeteik miatt utaznak a mennyei és a pokolbolygók között).
8. vers
yada bhramam bhramam harirasagalad-vaisnavajanam
kadacit sampasyamstadanugamane syadruciyutah
tada krsna vrttya tyajati sanakairmayaikadasam
svarupam vibhrano vimalarasabhogam sa kurute
Fordítás
Miközben az illúzió feltételeihez kötött élőlény végighalad a különféle, magas és alantas létformákon az anyagi világban, kialakul benne a vágya, hogy vaisnava életmódot éljen, amikor kapcsolatba kerül egy olyan vaisnava személlyel, aki elmerült Sri Hari szolgálatának transzcendentális ízeiben; a feltételekhez kötöttség lassan felbomlik Sri Krsna szent neve zengésének folyamata révén, és végül maga is érdemessé válik arra, hogy megízlelje Krsna odaadó szolgálatának tiszta, transzcendentális ízét, és közben alkati helyzetét is fokozatosan eléri.
Megjegyzések:
Most elmondja, milyen folyamattal szabadulhatnak meg az élőlények a természet kötelékeitől, hogyan érhetik el az alkati helyzetüket – az Istenségnek végzett odaadó szolgálattal – yada (az időszak, amelyben a különböző létformákban utaznak, a gyümölcsöző tettek eredményeinek megfelelően); iha (itt); kadacit (bármikor, az odaadó szolgákat felhalmozott jó hatásai eredményeképpen); harirasa galad-vaisnavajanam (bármely vaisnava, akinek szíve elmerül a Sri Hari iránti odaadás ízeiben); sampasyan (ránézéssel); tadanugamane (követve a nyomdokait, életmódját, odaadó szolgálatát, és azt, ahogyan Sri Krsnát imádja); rucih syat (kialakult érdeklődés); tada sa krsnavrttya (ebben az időszakban az élőlény zengeni kezdi Sri Krsna szent nevét, és más lelki gyakorlatokat is végez); krame sanakaih (lassanként, fokozatosan); mayikadasam tyajati (lemond illúzióban levő, feltételekhez kötött állapotáról); svarupam vibhrano (és eléri a felszabadulást, amikor visszajut a saját transzcendentális alkati helyzetébe); vimalarasabhogam (az isteni szeretet boldog íze); kurute (kezd lenni).
9. vers
hareh sakteh sarvam cidacidakhilam syat parinatih
vivarttam no satyam srutimiti viruddham kalimalam
harerbhedabhedou srutivihitatattvam suvimalam
tatah premnah siddhirbhavati nitaram nityavisaye
Fordítás
Minden lelki és anyagi világ Sri Krsna mindenhatóságának a megnyilvánulása; a nyugati evolúciós elmélet nem igaz, ez csak a Kali-yuga szennyes burkolata, és ellenkezik a védikus elvekkel; a felfoghatatlan egység és különbözőség tanítása a tudás egyetlen tiszta forrása, amennyiben az isteni szeretet kikristályosul, mint örök tudás, és állandóan terjeszti a felfoghatatlan egység és különbözőség tanítását.
Megjegyzések:
Ez azt mondja, hogy minden anyagi és lelki világ csak Sri Hari mindenhatóságának a megnyilvánulása – sarvam cidacit akilam (a lelki és anyagi teremtés összes világa); hareh sakteh parinatih (Sri Hari mindenhatóságának végső eredményei); syat (lesz); vivarttam (evolúciós elmélet, ahogyan – és helytelenül magyarázva az imperszonalista mayavadik kifejtik); sa na satyam (az nem igaz); srutimiti viruddham (a sruti vagyis a védikus írások elvei ellen); kalimalam (ennek megfelelően az evolúciós elméletet meg kell vetni, mint a Kali yugának, a viszály korának szennyes burkolatát); tatah nityavisaye (Sri Hari örök lényében); premnah siddhirvhavati (eléri az isteni szeretet vágyát, vagy a késztetést, hogy Sri Krsnát elégedetté tegye).
10. vers
srutih krsnakhyanam smarana-nati-pujavidhiganah
tatha dasyam sakhyam paricaranamapyatmadadanam
navangani sraddha-pavita-hrdayah sadhayati va
vraje sevaluvdho vimalarasabhavam sa labhate
Fordítás
A bhakta, aki az odaadó szolgálat 9 folyamatát végzi – hallás, éneklés, stb. – aki teljes őszinteséggel ajánlja fel a szolgálatait Vraja-dhámának, az végül eléri a Krsna iránti, tiszta, odaadó extázist.
Megjegyzések:
Eddig a kapcsolatok aspektusát tárgyalta, most a kifejtés és a szükséges dolgok elméletét írja le, a következőképpen – sruti krsnakhyanam smarana nati pujavidhiganastathadasyam sakhyam paricaranamapi atmadadanam (hallás, éneklés, emlékezés, tisztelet felajánlása, imádat, az Úr lábainak szolgálata, az Úr szolgájaként cselekedni, barátságot kötni az Úrral, és teljes meghódolás); navangani (az odaadó szolgálat e 9 folyamata); sraddha pavita hrdayasadhayati va (aki ezeket a szolgálatokat végzi, kellő tisztelettel); mint vraje sevalubdho vimalarasa havam labhate (az ilyen bhakta, aki sóváran fel akarja ajánlani a szolgálatait Vrajának, eléri a tiszta extázist és a legédesebb ízt).
11. vers
prabhuh kah ko jivah kathamidamacidvisvamiti va
vicaryaitanarthan haribhajanakrcchastracaturah
abhedasam dharman sakalamaparadham pariharam
harernamanandam pivati haridaso harijanaih
Fordítás
Ki Krsna? Ki vagyok én, mint élőlény? Mi a lelki és anyagi világ? Ezek az alapkérdések, amelyeket a Sri Harit imádó és a szentírásokban járta személy megvizsgál, és gyönyörködve ismétli Sri Hari szent nevét, mint Sri Hari szolgája, a szent bhaktákkal együtt. Hagyjon fel azzal a felfogással, hogy Brahman nem-differenciált, és kerüljön el minden sértést.
Megjegyzések:
Most elmondja, mik az ember kötelességei, miután megvizsgálta a kapcsolatok, kifejtés és a szükséges dolgok elméletét – jivanam kah prabhu ka jiva idam acit visvam katham va etadarthatrayam vicarya (a három arculat megindokolása, vagyis aki a mester vagy irányító, és ezért imádandó az élőlény számára, kik maguk az élőlények, és miért teremtették ezt a nem-lelkit, vagyis az anyagi világot); haribhajana krcchastracatura, (értelmes személy, aki Sri Harit imádja a szentírások alapján); abhedamsa (nem különbözik Brahmantól, meggyőződés: Én vagyok Brahman); dharman (valamennyi vallás a cselekvésről, a tudásról és a yoga gyakorlásáról); sakalamaparadham (a szent név elleni sértések és szolgálat felajánlása az Istenségnek); pariharan (elkerülve); haridasah (Vaisnava élőlény); harijanaih harerhamanandah pivati (magasztossá válik, ha Sri Hari bhaktáival együtt gyönyörködik Sri Hari szent nevében).
12. vers
samsevya dasamulam vai hitvaavidyamayam janah
bhavapustim tatha tustim labhate sadhusangatah
Fordítás
E tíz oktató mondás gyakorlásával az élőlény eléri az örök boldogságot és extázist a szentekkel együtt, a tudatlanság kiirtása után.
Megjegyzések:
Dasamulam samsevya (a tíz oktató mondás gyakorlásával); andyamayam hitva (gyökerestől kiirtva a tudatlanság betegségét, ahogyan sok ember a tízféle gyökér kivonatával szünteti meg a lázas betegségeket, ugyanúgy kell kiirtani a Krsnával szembeni ellenségesség betegségét ezzel a tíz oktató mondással; sadhusangatah bhavapustim tatha tustim labhate (eléri az örök boldogságot és a szerető extázist a szentekkel együtt).
*
Hódolatomat ajánlom Gauracandrának, aki megadta nekem ezt a tanítást. A tanítás az, hogy csak a Védák a tudás forrása. A Védák kilencféle tanítást közölnek.
1. tanítás:
Sri Hari minden tudás egyetlen forrása. Sri Krsnát, akinek színe olyan, mint az újonnan alakult felhő, és aki a megszemélyesített öröklét, boldogság és tudás, a Hari szóval lehet leírni. Brahman, amint azt az Upanisadok kifejzik, csak Sri Hari lelki bolygórendszereinek a ragyogása. Nem külön lény vagy Krsnától különálló arculat. A Legfelsőbb Lélek vagy Paramatma, akiről a yogik beszélnek, Sri Hari szerves része, aki a pillantásával megteremtette ezt a hatalmas univerzumot. Tehát Sri Hari az egyetlen Úr, és mindenki más az Ő szolgája, még Brahma is.
2. tanítás:
Sri Hari mindenható. Harinak van egy felfoghatatlan, alárendelt energiája, amely nem különbözik Tőle. Ez a lelki erő, mint belső energia, illuzórikus erő, mint külső energia, és az élőlény, mint határenergia. Ő teremtette Vaikunthát és a többi bolygót lelki erejével, a végtelen sok univerzumot az illuzórikus erejével, és a végtelen sok élőlényt a határenergiából. Ennek az alárendelt energiának három aspektusa van: sandhini (anyagi aspektusok), samvit (kapcsolatok az Istenséggel), és hladini (gyönyör-energia).
3. tanítás:
Sri Krsna mint Hari mindenféle íz óceánja. Passzív vagy semleges íz (santa rasa) íz, szolgai íz (dasya rasa), baráti íz (sakhya rasa), szülői íz (vatsalya rasa), és a házastársi íz (madhura rasa) – ezek az öt íz. Ezek közül a házastársi a legjobb. Sri Krsna vrajadhami kedvteléseiben a házastársi íz a legkiválóbb, annak egész szentségével. Sri Krsna 64 tulajdonsággal ragyog, ezek:
- egész testének szépsége (suramyanga)
- rendelkezik minden áldásos jellel (sarvasallaksanayukta)
- rendkívül vonzó (sundar)
- ragyogó (mahateja)
- erős (balavan)
- mindig fiatal (kisor-vayasa-yukta)
- csodálatos nyelvész (vividha-adbhut-bhasajna)
- igazmondó (satyavak)
- kedvesen beszél (priya-vakya-yukta)
- folyékony beszédű (vak-patu)
- nagyon művelt (supandit)
- nagyon értelmes (buddhiman)
- zseniális (pratibhayukta)
- művészi (vidagdha)
- rendkívül okos (catur)
- ügyes (daksa)
- hálás (krtajna)
- elszánt (sudrdha vrata)
- kiválóan megítéli az időt és a körülményeket (des-kal-patrajna)
- a Védák, vagyis a szentírások alapján beszél (sastrajna)
- tiszta (suci)
- önfegyelmezett (vasi)
- kitartó (sthir)
- türelmes (damanasil)
- megbocsátó (ksamasil)
- komoly (gambhir)
- önmagában elégedett (dhrtiman)
- mindent egyenlőnek lát (samadarsan)
- nagylelkű (vadanya)
- vallásos (dharmik)
- hősies (sura)
- részvétteljes (karun)
- tisztelettudó (manada)
- nyájas (daksin)
- liberális (vinayi)
- szemérmes (lajjayukta)
- a meghódolt lelkek védelmezője (saranagata-palaka)
- boldog (sukhi)
- a bhakták jóakarója (bhakta-vandhu)
- a szeretet irányítja (prema-vasya)
- áldásos (sarva-sukhakari)
- hatalmas (pratapi)
- nagyon híres (kirtiman)
- népszerű (lokanurakta)
- részrehajló a bhaktákkal szemben (sadhudiger samasram)
- minden nőt nagyon vonz (nari-manohari)
- mindenki számára imádandó (sarvaradhya)
- Övé minden gazdagság (samrddhiman)
- a legjobb (srestha)
- a legfelsőbb irányító (aisvarya-yukta)
A fent em lített ötven tulajdonságon kívül az Úr Krsnának van még öt tulajdonsága, amelyek néha részben megnyilvánulnak olyan szeélyekben, mint az Úr Brahma vagy az Úr Siva. Ezek a transzcendentális tulajdonságok a következők:
- változatlan (sarvada svarupa-samprapta)
- mindentudó (sarvajna)
- örökké friss (nitya-nutan)
- örökké boldog testtel rendelkező (saccidananda-gharibhuta-svarupa)
- minden misztikus tökéletességgel rendelkezik (akhila-siddhi-vasakari ataevsarva-siddhi-nisevita)
Krsnának van még öt más tulajdonsága, amelyek Narayana testében nyilvánulnak meg, és ezek a következők:
- felfoghatatlan energiája van (avicintya-maha saktitva)
- testéből számtalan univerzum keletkezik (koti-brahmanda-vigrahatva)
- minden inkarnáció eredeti forrása (sakala-avatar-vijatva)
- megadja a felszabadulást az ellenségeinek, akiket megöl (hata-satru-sugati-dayakatva)
- minden felszabadult lelket vonz (atmaramganer akarsakatva)
Ezek a transzcendentális tulajdonságok csodálatosan nyilvánulnak meg az Úr Krsna személyes arculatában.
E hatvan transzcendentális tulajdonság mellett Krsnának van még négy, amelyek még az istenség Narayana formájában sem nyilvánulnak meg, nem is beszélve a félistenekről vagy az élőlényekről. Ezek a következők:
- Csodálatos kedvteléseket végez (különösen gyermekkorában) (sarva-loker camatkarini-lilar-kallol-samudra),
- Bhakták veszik körül, akik mind nagyon szeretik. (srngara-raser atulya-prema-sobhavisista prema-mandal).
- Valamennyi univerzum élőlényeit vonzza, ha a fuvoláján játszik (trijagater cittakarsi murati-gita-gan).
- Csodálatos és kiváló szépségű, amelynek sehol sincs párja a teremtésben.
Ha ezt a négy kivételes tulajdonságot hozzáadjunk, akkor látjuk, hogy Krsnának 64 tulajdonsága van.
4. tanítás:
Az előző három vezeti be az Istenség ismeretét. A 4-6. tanítások az élőlényre vonatkozó tudásról beszélnek. A 4. tanítás az élőlények alkati helyzetét méri fel. Az élőlény különböző formákban nyilvánul meg, ahogyan a legnagyobb lámpásról is végtelenül sok kis lámpást lehet meggyújtani, Sri Hari alárendelt erejének határ-energiája befolyására. Bár az élőlény alkatilag lelki, és lelki hajlandóságokkal rendelkezik, nagyon, nagyon kicsiny, és függő természetű. Függő természete miatt alakul ki az ellenségesség Krsnával szemben, és ez az illúzió eluralkodásához vezet. Isten és az élőlény között az a különbség, hogy bár mindkettő alkatilag lelki szinten van, de az egyik az Istenség, irányítója és ura az illúziónak, aki örökké Őt szolgálja. Az illúzió könnyen uralkodik az élőlényen, még akkor is, ha felszabadult, mivel végtelenül kicsiny. Csak akkor szabadul meg az illúziótól, ha meghódol Krsnának. A tökéletes élőlénynek lelki teste van, és kis mértékben megvan benne a felsorolt ötven tulajdonság. Ezek a tulajdonságok természetesen lelkiek. A tökéletes élőlényben nem lehetnek illuzórikus hajlamok vagy tulajdonságok.
5. tanítás:
Az élőlény olyan, mint egy kis részecske a lelki nap sugaraiban, aki Krsna. Az élőlény alárendelt helyzetű, és nagyon kicsiny, ezért a világi, földi élvezet rabja lesz. Ha Krsnát szolgálja, nem fog szenvedni, és örökké a legnagyobb boldogságot élvezi. Amikor érzékkielégítésre irányuló vágya fokozatosan Krsna-ellenes lesz, illúzióba kerül, illuzórikus fájdalmat és örömet érez ebben az anyagi világban, és a gyümölcsöző cselekedetek ellenállhatatlan körforgásában marad, amelyet az illuzórikus energia teremtett. Az illuzórikus gyümölcsöző cselekedetek körforgásában van erény és bűn, öröm és fájdalom, vannak magasabb és alacsonyabb helyzetek. A világi cselekvés révén a személy eljuthat a mennyei bolygókra, kerülhet pokoli állapotba – végighaladva a 84 lakh létformán.
6. tanítás:
Annak ellenére, hogy az illúzió feltételekhez kötheti az élőlényt, ő alkatilag mégis a lelki energiához tartozik, és így képes arra, hogy megszabaduljon az illúziótól; illuzórikus cselekedetekkel természetesen nem érheti el a felszabadulást.
Az illúzió hatásait megszerzett erénnyel és jámbor tettekkel sem lehet elűzni. Még ha ki is alakul az a felfogás, hogy élőlény vagyok, a testi lét és számomra az illúzió megvetésre méltó – a gnosztikus lemondás szellemének felébredése nem fog hozzásegíteni az illúziótól való megszabaduláshoz.
De nagyon közel kerül a felszabadulás, amint felébred az a latens és alvó extázis, hogy Sri Krsna szolgájának tekintem magamat. Csak ez a felébredés oszlatja el idővel az illúziót. Ki ébresztheti fel ezt a tudatot, amely rendkívül fedett? Ezt nm lehet megtenni a gyömölcsöző cselekedetek, pedáns tudás és gnosztikus lemondás erőfeszítéseivel.
De akiben a sors rendeléséből ez a tudat felébredt, felhasználhatja arra, hogy a társulás útján más élőlényeket is felébresszen.
Ezzel kapcsolatban két dologra lesz szükség. Az, aki rá akar ébredni a saját helyzetére, elér egy keveset az odaadás ízéből, ha menedéket vesz a korábban már elvégzett odaadó szolgálatban, – és ezt tekintjük az egyiknek a két dolog közül, amire szükség van.
A második dolog, hogy jámbor tettei eredményeinél fogva kapcsolatba kerül a szentekkel. Csak azt lehet szentnek vagy sadhunak tekinteni, aki így ébredt rá a saját helyzetére, más szentekkel társulva.
Az odaadás extázisa Sri Hari és mások szent nevének zengése útján fejlődik ki, a szentekkel való társulás komoly hatására; lassanként felébred a szeretet és az extázis. Ezzel együtt jár, hogy fújni kezd a felszabadulás szele.
7. tanítás:
A kapcsolat ismerete akkor ébred fel, ha az 1-6. pontokban említett tanításokat megbeszélik a szentek társaságában. Itt kíséreljük meg a kapcsolat ismeretének osztályozását. Az érdeklődő élőlény szokás szerint tudni akarja – (1) Ki vagyok én? (2) Kihez tartozom? (3) Mi a kapcsolatom az univerzummal? Ha ezt a hármat alaposan megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az élőlény jelenleg testben van, Sri Krsna örök szolgája, és az egész univerzum Sri Krsna egységének és sokféleségének a megnyilvánulása. Sri Krsna az egyetlen kapcsolat. Az úgynevezett evolúciós elmélet alapján minden spekuláció felesleges és nem védikus, Krsna felfoghatatlan energiájánál fogva minden élőlény és az egész univerzum örökre különbözik, és nem különbözik Tőle. A személy nem él örökké ebben az anyagi univerzumban; ez csak börtön. Ebből a megértésből fejlődik ki az odaadás, megingathatatlan meghódolásban Sri Krsna előtt, ami azt jelenti, hogy mély bizalom ébredt fel.
8. tanítás:
Ezzel létrejött a megvilágosulás a kapcsolat megértésében, és a szentekkel való társulás az odaadáson keresztül a tisztelet szintjére emelkedett. Most ha meggondoljuk, hogy lehet elégedetté tenni az Úr Krsnát, készek vagyunk arra, hogy egy hiteles lelki tanítómesterhez közeledjünk, és megkérdezzük, mik ezek a folyamatok. Ha a lelki tanítómester látja, hogy megvannak a tisztelet jellemzői, közli az odaadó szolgálatra vonatkozó utasításokat, amelyek az Úr Krsnát elégedetté teszik. Az ilyen érdemes és tiszteletteljes személy tulajdonságai, mint idéztük – anyabhilasitansunyam jnanakarmadya-navrtam anukulyena krnanushitan bhaktiruttama.
A legjobb vagy legtisztább odaadás, ha kedvező hozzáállással zengik az Úr Krsna szent neveit, dicsőítik a szépségét, a tulajdonságait, a kedvteléseit, és mint örök, boldog és mindentudó lénye alkati helyzetének megtestesülését.
Az odaadó szolgálatot úgy kell végezni, hogy az kedvező legyen az Úr az Úr imádatához, az élőlény mindenféle cselekedete, kapcsolata és mentális állapota tekintetében. Ezt a kedvező hozzáállást úgy lehet tekinteni, mint olyan életet élni, amely elkerül minden, az imádattal szemben ellenséges cselekedetet, kapcsolatot és mentális állapotot.
Hogy az ember ezt a hozzáállást elérje, egy kicsit gyakorolnia kell a lelkesedést. Az imádatot olyan törekvéssel kell végezni, hogy az élőlény ráébredjen a saját alkati helyzetére. A cél az, hogy tisztán ajánlja fel az imádatot. Ne kívánjon egyebet, mint azt, hogy javítson az imádat végzésén. Ennek megfelelően teljesen le kell mondani minden, az értzékkielégítésre, sőt a felszabadulásra irányuló vágyról.
Persze törekedni kell a tudás szerzésére és pénzkeresésre is, a megélhetés érdekében, bár minden olyasmit nagyon gondosan el kell kerülni, amely szokás szerint megakadályozhatja a tiszta odaadó szolgálatot. Tartózkodni kell a tulajdonságok nélküli Brahman vizsgálatától, és az olyan cselekvéstől, amelyben nincs odaadó szolgálat.
Az odaadó szolgálatnak kilenc folyamata van: az Istenség Legfelsőbb Személyiségének dicsőségéről való hallás (sravana), dicsőségének zengése (kirtana), emlékezés (smarana), az Úr lábainak szolgálata (paricarya), a múrti imádata (arcana), hódolat felajánlása az Úrnak (vandana), cselekvés az Úr szolgájaként (dasya), barátságot kötni az Úrral (sakhya), és teljesen meghódolni Neki (atmanivedana).
Ezeket a folyamatokat 64 további folyamatra lehet osztani, az odaadó szolgálat fő elemei alapján. Ezek között némelyik szabályozó elv vagy jellemző, mások pedig tiltó jellegűek.
A kiegészítő folyamatok szabályozó elemei között van az öt lényeges dolog, vagyis zengeni Hari szent nevét, Hari szent helyén lakni, Hari transzcendentális formáját és szépségét nézni, ezen meditálni, szolgálatot ajánlani azoknak, akik Hari szolgálatát végzik, és tanulmányozni a Harinak végzett odaadó szolgálatra vonatkozó írásokat.
Rendkívül fontos betartani a következő tíz tiltó elvet: – felhagyni minden sértő cselekvéssel, gondosan kerülni minden nem-vaisnava társulást, nem avatni túl sok tanítványt, ami a lelki tanítómester hiúságát erősítheti, nem túl sok könyvet tanulmányozni és taglalni, nem búsulni az anyagi veszteségen és nem örülni az anyagi nyereségnek, nem panaszkodni és kerülni a mély ragaszkodást, megtagadni az Úr Visnu és a vaisnavák szemben elkövetett sértések hallgatását, felhagyni minden közönségességgel, mint ellenséges hajlammal, és semmilyen élőlénynek nem ártani.
A sértések két csoportra oszlanak: szolgálatban elkövetett, illetve a szent név elleni sértések. A múrti szolgálatában elkövetett sértéseket komolyan kell venni. Minden bhaktának tartózkodnia kell a szent név ellen elkövetett sértésektől. Ezek nagyon kegyetlen és könyörtelen sértések, amennyiben nehéz tőlük megszabadulni. Ezeket csak a szentekkel való állandó társulás törli el. Minden tanítványnak arra kell törekednie, hogy ne kövesse el ezeket a sértéseket, amikor a szent nevet zengi, rögtön attól kezdve, hogy a szent névbe beavatást kapott.
Az Úr szent nevének, szépségének, tulajdonságainak és kedvteléseinek zengése az odaadó szolgálat valamennyi folyamatának a legmagasabb szintje. Amikor az odaadó szolgálatot szigorúan a szentírásoknak megfelelően végzik, akkor azt ritualisztikus odaadásnak (vaidhi bhakti) lehet tekinteni. Az ilyen cselekedetek állandó gyakorlása felébreszti az extázist.
Az odaadó szolgálatnak van egy másik folyamata is, amely rendkívüli; ezt spontán odaadó szolgálatnak nevezik. Ekkor a tanítvány Krsna egyik vrndavanai örök társának a nyomdokaiban jár (raganuga-bhakti). Vrajadham lakóinak spontán odaadása érdemi és hiteles. Néhány erényes személy időnként hajlandóságot érezhet, hogy utánozza ezt az odaadó szolgálatot, csupán erős kísértésből. Ekkor az odaddó szolgálata végzését spontán odaadásnak lehet tekinteni. Ilyenkor nincs szükség a szentírások tanulmányozására. Egyedül a késztetés fontos, hogy felajánlja az odaadó szolgálatot. Ez a kétféle odaadó szolgálat besorolható az abszolút igazság appellatív aspektusába (abhidheya-tattva).
9. tanítás:
Az Úr Krsna iránti szeretet kilencedik tanítása szükségszerűen hangzik el. Amikor nagy tisztelettel gyakorolják az odaadó szolgálat folyamatait, vagy hűségesen ismétlik Vrajadham lakóinak hangulatait, nyilvánvaló lesz a Krsna-tudat fokozatos felébredése. Ebben a szakaszban minden igyekezet extatikussá válhat, ha a ritualisztikus gyakorlást összekapcsolják az extázis hangulatával. Ez az extatikus hangulat lassan élő kapcsolat lesz az Úrral, különféle transzcendentális ízekben, amelyek a passzív vagy semleges kapcsolat (santa rasa), szolgai kapcsolat (dasya rasa), baráti kapcsolat (sakya rasa), szülői kapcsolat (vatsalya rasa), és házastársi kapcsolat (madhura rasa).
A passzív vagy semleges kapcsolat (santa rasa) akkor áll fenn, amikor a szerető bhakta távol van Vrajadhamtól, míg a szolgai kapcsolat (dasya rasa) transzcendentális íze Vrajadhamban jelentkezik. A szerető ragaszkodás egyfajta nagyon magas, extatikus elmeállapot, és ez alakul át szolgai kapcsolattá (dasya rasa) az Úr Krsnával, amikor komoly ragaszkodással jár együtt. A szolgai kapcsolatban mély tisztelet és hódolat van jelen.
Amikor korlátozatlan boldogság jelentkezik, nagy tisztelet nélkül, vagy más szavakkal, felébred a bizalom érzése, akkor ezt szerető kapcsolatnak (pranay) nevezik, és ez a baráti kapcsolat transzcendentális íze (sakhya rasa).
Amennyiben ebbe az ízbe elegendő gyengédség (sneha) vegyül, akkor szülői kapcsolatnak lehet tekinteni (vatsalya rasa). Amikor a szülői kapcsolat tulajdonságai felfokozódnak, akkor ez a kapcsolat szerelmes érzéssé válik, és ez a legmagasabb valamennyi transzcendentális íz közül.
Ezt a kapcsolatot a bhakta csak akkor élvezheti és értékelheti, ha szolgálatot végez Sri Sri Radha-Krsna valamelyik társának, meghódolt, és védettnek érzi magát, amikor Vrajadhamban tartózkodik.
Sri Krsna öröklét és tudás (saccit) alkati formájában, és a Tőle nem különböző örök boldogság – Srimati Radhika. A mindig boldog Radhika bizalmasai (sakhik) egy-egy adott hangulatát képviselik, és minden érzelmet megjelenítenek. Amennyiben a legfelsőbb energiából jelennek meg, úgy a legfelsőbb energia alkati formájának megnyilvánulásai.
Amikor a Krsna iránti szeretet igénye beteljesül, és az élőlény megtisztult, akkor úgy tekintik, ott van a szolgák szolgái között, örök, boldog létezést élvez, örökké feltölti az az öröm, hogy szolgálatot ajánlhat fel Radha Krsnának, mert minden élőlény számára ez a legkiválóbb állapot. Valóban csodálatos ez, megismeri az örök abszolút igazságot.
Nincs ilyen boldogság még a felszabadulásban sem, a tulajdonságok nélküli Brahmanba való beleolvadás miatt.
Mint Sri Rupa Goswami kifejti, – 'adau srddha tatah sadhusanga'tha bhajanakriya, tato'anartha nivrttih syattato nistha rucistatah; athasaktistato bhabastatah premabhyndancati; sadhakanamayam premnah pradurbhave bhavet kramah syaddrdheyam ratih p remnaprodyan snehah kramadayam; syaninanah pranayo rago'anurago bhava ityapi; vijamiksuh sa ca rasah sa gudah khanda eva sah; sa sarkara sita sa ca sa yatha syat sitotpala'.
Az első szakaszban tiszteletnek kell lennie, aztán a tiszteletből ki kell fejlődnie a szentekkel való társulásnak; a társulás inspirálja az imádat folyamatait; lassanként kiküszöbölődnek a szükségtelen, káros dolgok (anartha), az imádat eredményeképpen; ebből keletkezik a magasabb íz és a hajlandóság a lelki életre, majd az extázis, amely végső soron felébreszti az Istenszeretetet. Az Istenszeretet másik neve a szerelmi érzés, amely fokozatosan kikristályosult (rati), és átalakult szülői szeretetté, méltósággá, szerelemmé, transzcendentális ízzé, vonzódássá és emelkedett állapottá a végső szakaszban. A lelki szeretet fejlődésének e folyamatát nagyon jól össze lehet hasonlítani azzal, hogyan lesz a cukornádból lé, aztán melasz, cukor, alkohol és különféle édességek.
Ez Sri Caitanya Mahaprabhu tíz tanítása, amelyeket Rupának, Sanátanának, és másoknak adott át. A tíz tanítás lényegét fejtettem ki. Aki elfogadja Sriman Mahaprabhu tanításait, és tiszta vaisnava akar lenni, annak először ezt a lényeget kell elsajátítania. A lelki tanítómester minden szempontra fel fogja hívni a figyelmét. Tisztelje a lelki tanítómestert, és vegyen menedéket a lótuszvirág lábainál. Innen emelkedik fel arra a szintre, ahol megkapja az imádat utasításait. Az imádat eltörli az anarthákat. De csak nagy odaadással és őszinteséggel is el lehet érni az extatikus szakaszt.
Az Úr imádatában az első dolog, megismerni a tíz tanítást. Ha a tanítvány beszívta magába a tíz tanítás lényegét, a lelki tanítómester elvégzi rajta az öt szent megtisztítást.
tapah pundram tatha nama
mantro yagasca pancamah
ami-hi panca samskarah
paramaikantihetavah
A vers jelentése, röviden – amikor egy kis tisztelet felébred a tanítvány szívében, közeledik egy hiteles lelki tanítómesterhez. Még ez előtt sok szenvedésen és bűnbánaton kell átesnie. 'Beleestem az anyagi létezés rettenetes óceánjába, és nagyon sokat szenvedtem. Elesett lelkek védelmezője! Kérlek, fogadj el kegyesen a lótuszvirág lábaidnál, tekints engem egy por-részecskének, mert nincs senki, aki megvédjen engem'- e szavakkal boruljon a lelki tanítómestere lábaihoz.
Aki nem keseredett el ennyire, az nem méltó arra, hogy avatást kapjon, és a lelki tanítómester úgy fogja felmérni a leendő tanítványt, hogy egy ideig lázas tevékenységeken hajtja keresztül.
Sri Caitanyadev, a legkegyesebb megmentő a viszály és zavar korszakában, az univerzális lelki tanítómester megtestesülése azt parancsolta, hogy a tanítvány testét díszítsék fel szantálpéppel, és egyéb dolgokkal. A leendő és bűnbánó tanítványnak mindenekelőtt a Hari templomok és más áldásos dolgok szimbolikus tilak jeleit kell feltennie.
A bűnbánat idején jól fel lehet használni ezt a tíz tanítást, amelyek állandóvá teszik a bűnbánatot a leendő tanítványban, és meg kell mondani neki, hogy viseljen 12 tilaka jelet. Ez az az alkalom, amikor a tanítványt újonnan születettnek mondják. Ezért lelki nevet kell kapnia. Fontos, hogy ebben a szakaszban világosan értse az én azonosságát és alkati formáját. Ekkor kell megkapnia a mahamantrát, Hare Krsna és az élőlénnyel való kapcsolata nevében. Miután a lelki tanítómester megismertette a tanítványt a mahamantra lényegével, fejtse ki, mi az igazi jelentősége annak, hogy kapcsolatban van az Istenség Legfelsőbb Személyiségével.
A megtisztulás öt formája (samskara) a szertartások, amelyek során felajánlja a szolgálatát a salagramnak, mint Visnu szimbólumának, és a múrtiknak, hogy az élőlény most már szilárdan alakíthassa a kapcsolatát az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, az Úr Sri Krsnával.
Az öt tisztulás folyamata (pancam samskara) kétféle lehet: elemi és végleges.
Annak, aki máris szerető kapcsolatban van Istennel, a szolgálat mentális felajánlása nagyon fontos lehet az imádatban.
Srimanmahaprabhu ezt a tanácsot adta Sri Raghunath Dasa Goswaminak:
gramya katha na sunive
gramya-varta na kahive
bhalo na khaive ar bhalo na parive
amani manada hanya krsna-nam sada lave
vraje Radha-Krsna seva manase karive.
Soha ne hallgass közönséges dolgokat, ne beszélj közönséges dialektusban. Ne fogadj el finom ételeket, ne használj pompás ruhákat. Tiszteld még azt is, aki nem méltó a tiszteletre, gyakorold állandóan Sri Krsna szent neve zengését, gyakorold a szolgálat felajánlását Rádhának és Krsnának, akár csak az elmédben.
A fenti vers első három sora világos utasítást ad az odaadó szolgálat extázisától áthatott tanítványnak a megtisztulás fizikai aspektusáról.
A vers két befejező sora az utasítás, hogyan kell imádni Istent, és hogyan kell felajánlani Neki a szolgálatot. Elegendő imádat elfogadni az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Sri Krsna szent nevét, és azt rendszeresen zengeni, nagy tisztelettel még azok iránt is, akik nem méltók a tiszteletre.
A két utolsó sor, a mentális imádat szolgálata Rádhának és Krsnának Vrajadhamban, ebből a szempontból a legbizalmasabb rész. Ezt a szolgálat az egész nap mind a nyolc periódusára előírják, ideértve az éjszakát is; ezek a hajnal, kora reggel, délelőtt, délután, alkony, este és éjszaka. A lelki tanítómester tanácsot ad a tanítványnak, a vonatkozó szentírásoknak megfelelően. Mivel az anarthákat nem lehet kiküszöbölni, amíg nem gyakorolják helyesen az imádat folyamatát, a tíz tanítás lényegének elsajátítása után.
Négyféle anartha van: tévedésben lenni a saját alkati helyzetünket illetően (svarupabhram), vágy helytelen dolgok tételére (asat-trsna), sértések (aparadh), és a szív gyengesége (hrdaya-dourbalya).
Ha az élőlény elfelejti az alkati helyzetét, akkor ilyen vagy olyan módon illúzióba kerül, valami más helyzet hívságában, és ezért legelőször ezt a tévedést kell kiküszöbölni.
Ezt a fajta, az alkati helyzetre való tévedést azonban nem lehet egyetlen nap alatt kiküszöbölni, ez az Úr Krsnának végzett szolgálat gyakorlátának fokozatos folyamatával fejlődik ki. A felismerés méltósága, 'Az Úr Krsna szolgája vagyok' azt jelenti, hogy valaki megismerte az alkati helyzetét. Az odaadó szolgálat felajánlásának legigazabb formája, ha a bhakta a szolgálatot a szolgaság e méltó megvalósításával együtt ajánlja fel.
Az alkati helyzet megvalósítása a lelki tanítómester kegyéből ébred fel. A tanítványnak is lelkesen kell törekednie, hogy megvalósítsa az alkati helyzetét. A kezdeti szakaszban, minél több anartha eltűnik, annál kevsesebb újabb anartha jelenik meg, illetve annál kisebb a vágy a helytelen cselekedetekre (asat-trsna).
A helytelen cselekedetekre irányuló vágy (asat-trna) oka a tulajdon, gazdagság vagy világi élvezetek utáni szomjúság. Mennyei élvezet, érzékkielégítés, a gazdagságból és a saját embereikből származó öröm, a pénz – mind csak vágy a helytelen cselekedetekre. Minél tisztázottabb az alkati helyzet, annál nyilvánvalóbb, hogy el kell különülni mindenféle érzéki dologtól.
Ezzel együtt lelkesen kell törekedni a szent név elleni sértések (namaparadh) elkerülésére. Ha a szent nevet zengik, és elkerülik az ilyen sértéseket, hamarosan elérik az odaadó szeretet gazdagságát.
A szív gyengesége miatt lesz valaki letargikus, elmerül a durva dolgokban, megzavarodik mindenféle tévedéstől, a hamis megfontolások eltérítik az odaadó szolgálattól, vonakodik felajánlani az egész életét az Úr Krsna szolgálatában, lenézi a saját alázatos helyzetét a felfuvalkodott hiúság illúziója miatt, a nemzete, gazdagsága, műveltsége, ereje, szépsége és hatalma miatt, enged a bűnös tenmdenciák vagy tanács befolyásának, nem tisztul meg eléggé a dogmatizmustól és a bigottériától, harag, illúzió, irigység, türelmetlenség, hiúság és önzés miatt nem akar kegyes lenni, de ugyanakkor nagyon is reméli, hogy mindenféle görbe uton eléri a hírnevet, annyira vágyik az érzékkielégítésre, gazdagságra, fenségre valamint a nőkre, hogy elnyomja a többi élőlényt.
Aki megvetéssel kezeli ezt a tíz tanítást, és azt mondta, hogy ezek csak következtetések, az soha érheti el a tökéletességet a Sri Krsnának felajánlott, odaadó szolgálatban.
Amikor egy tiszteletreméltó, leendő tanítvány közeledik a lelki tanítómesterhez, alaposan át kell olvastatni vele ezt az írást, mielőtt avatást kap az öt szent megtisztításba (panca samskara), a Sri Sri Caitanya közösségben. Ha erre sor kerül, akkor egyetlen méltatlan személy sem szennyezheti be Sri Sriman Mahaprabhu közösségének tiszta hírét.
Így végződik ez a tanítás.
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005.január
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Das Mula by Srila Saccidananda Bhaktivinoda Thakura www.gosai.com
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
