A bolond dalai
Bául Szangit
Bevezetés
A Bául Szangit (A bolond dalai) egy rejtélyes írás, amelyet Bhaktivinoda Thákura állított össze 1893-ban, 12 dal gyűjteménye, bengáli nyelvű versekben. Bhaktivinoda látta, hogy korának társadalmát sok különféle típusú, elbizakodott, úgynevezett vaisnava árasztotta el. 13 ilyen deviáns szektát határozott meg: Ául, Bául, Karttá-bhadzsá, Nedá, Dara-vesa, Száni, Szahadzsijá, Szakhi-bheki, Szmárta, Dzsáta-goszáni, Ativádi, Csúda-dhári és Gauránga-nágari. Mivel az egyszerű falusi emberek nem eléggé műveltek, nincs olyan filozófiai érdeklődésük, hogy különbséget tudnának tenni a különféle apaszampradája csoportok között, a legtöbb ilyen deviánst összefoglaló néven Báulnak, transzcendentális őrültnek nevezték. A bául szó a bolondot, őrültet jelentő bengáli bátulából származik, amelynek eredete a szanszkrit vátula. Ez a jelző azt mutatja, hogy valakit megtámadott a „szél-betegség,” valami zavara van a váta-elemnek a fejben. Ahogyan a Gaudija Vaisnava írások használják, ez a kifejezés a tiszta bhakta emelkedett állapotát jelenti, azét, aki egészen belebolondult a vipralambha, a szeretett Úr Krsnától való elválás érzelmeibe.
A Bául csoportok tagjainak az a szokásuk, hogy az országot járják, mint népi zenészek, és mindenféle vegyes dalt énekelnek az úgynevezett Istenszeretetről (bháva), és közben alamizsnát koldulnak. A Thákura felismerte, hogy helytelen dolgokban hisznek, és azért írta ezt a 12 dalt a Bául Szangit stílusában, hogy az emberek megtanuljanak különbséget tenni a hamis és az igazi báulok között. A dalok nyelvezete, dialektusa éppen olyan, mint a korszak közönséges utcai beszéde, és Bhaktivinoda Csánd Bául néven jegyezte ezeket a dalokat – fölvett egy Bául nevet, hogy az emberek elfogadják a prédikálását. A versek különféle csaló báulokról beszélnek, feltárják képmutatásukat, és végül helyes utat javasolnak a bhaktáknak, hogy megtisztuljanak a materialista törekvésektől. Végső soron a Hari-náma hitteli zengését és az Úr Krsna imádatát javasolja, az odaadás hiteles elvei szerint.
A Bául Szangit nagyon hasznos lelki tanácsot ad. Az egyes szavak kicsavart helyesírása pontosan tükrözi a kor hétköznapi nyelvét. A Thákura a népszerű dalok modorában írt, ami vonzotta az egyszerű falusiakat, földműveseket, boltosokat, csónakosokat, írástudatlanokat, de még az előkelő és művelt embereket is, akik ismerték a nyugati „módit.”
Bár a közönséges Bául dalok, amelyeket a piactereken énekeltek, felületesen az odaadó szolgálatról (bhakti) és az extatikus Istenszeretet okozta transzcendentális őrületről (bátulatá), azokat valójában elfedte az anyagi élvezet filozófiája (szambhóga-váda) valamint az imperszonalizmus (nirvisesa-váda) különféle árnyalatai. A Báulok mentalitását áthatották a szúfi befolyások, valamint Kabir és Dádu népszerű, régi dalai. Még a művelt embereket is megtévesztette a kitekert filozófiai lepel által teremtett illúzió, és ők is elfogadták az érzékkielégítő szambhóga-vádát. Ez inspirálta Bhaktivinoda Thákurát arra, hogy leleplezze a Báulok nagyképű és képmutató természetét, akik annyira vonzották a tömegeket a saját szerzeményeikkel. Ehhez a világi Bául szangit korabeli stílusát, hangulatát, szókészletét és dallamait használta fel.
A következő dalok minden egyes záró versében Bhaktivinoda Csánd Báulnak nevezi magát, mert a Csánd név nagyon népszerű a Báulok között. A dalok szövegében is használ sok Bául filozófiai kifejezést, amilyenek a deha-tattva (amely szerint állítólag az egész univerzum jelen van az anyagi testben), guru-szatja (a lelki tanítómester az egyetlen legfelsőbb igazság), márká (hangzatos szavak), maner málá (dzsapázás az elmében), mánusa bhadzsan (az emberi testek Istenként való imádata), szahadzsa bhadzsan (természetes imádat) stb. A Thákura azért ismételte ezeket a szavakat, hogy azoknak a figyelmét is fölkeltse, akik közönséges falusi munkákat végeztek, és ezáltal felvilágosítsa őket a transzcendentális, lelki világról. Bhaktivinoda tényleg bátula volt, akit megőrjített a holdhoz hasonló Sri Nitái-csánd vagy Sri Gorácsánd iránti odaadás suddha-bhakti-raszája; ezért is írta alá a verseit Csánd Bául néven.
A bául szót gyakran látjuk a Csaitanja-csaritámrta szövegében, ahol transzcendentális őrültséggel sújtott személyt jelent. Sri Gauránga Maháprabhu maga is elismeri az Antja 19.9-ben, hogy Báullá vált. Néhány verssel később (19.20-21) találkozunk a bául szó leghíresebb megjelenésével, a következő rejtélyes üzenetben, amelyet Advaita Ácsárja küldött Bengálból az egyre extatikusabb és eszét vesztett Sri Csaitanja Maháprabhunak, Dzsagannátha Puriba:
„Kérlek, mondd el a Bolondnak (Bául), hogy itt mindenki éppúgy megőrült, mint Ő. Mondd meg Neki, hogy többé nem kapható rizs a piacon.
Mondd el a Bolondnak, hogy egy másik Bolond mondta el ezeket a szavakat.”
Dasaratha-szúta dásza
1. dal
Mindig a jóakarótok vagyok – szomorú lettem, amikor búsultatok, és boldog lettem, amikor örültetek. Őszintén szólok hozzátok, kedves testvéreim! Az Úr Nitjánanda piacán vásároltam, testvéreim, elhoztam nektek az Úr szent neveit, a ti javatokra.
Ezt a Harinámát az Úr Gauracsandra maga jelölte meg, isteni ízektől édes. Kérlek, vegyétek a szent nevet, és mindig töltsétek meg vele a szátokat. Meg fogjátok látni, hogy a névben teljes mértékben benne van az Úr, aki a nevet viseli.
A szent név zengése messzire elűzi bűneitek valamennyi visszahatását és az anyagi szenvedéseket. Megtelik ez a szó számotokra csodálatos jelentésekkel, nem lesz többé félelem, és elmerültök a tiszta öröm óceánjában. A szamszára anyagi világát áthatja az, hogy ti magatok is megtapasztaljátok annak mélyebb, belső jelentését, az örökké valódi lelki világ nagyon is valóságos létét.
Én magam nagyon szerencsétlen és szegény vagyok, és nagy adósságot csináltam azzal, hogy megvásároltam az Úr szent nevét. Látjátok, milyen nagy szegénység sújtott, kérlek benneteket, fizessetek ki engem a hitetekkel.
Átveszem a fizetséget, testvéreim, aztán átadom a Mahádzsanának (a tulajdonosnak, az Úr Nitjánandának). Ha keresek egy kis jutalékot az üzletkötésen, azt a saját raktáramban fogom tartani.
Ez a Csánd Bául nevű személy Godruma szigetén él, Nadijá járásban. Hangosan kiáltja: „A szent néven kívül ebben a világban minden hamis, mint egy árnyjáték illúziói!”
2. dal
Kedves testvérem! Csak azzal töltsétek az életeteket, hogy a vallásosság helyes útján jártok. Zengd állandóan a Harinámát, testvér, mert az Úron kívül nincs más barátod.
Fogadjatok el bármilyen megélhetési módot, ami adódik, csak éljétek becsületesen az életeteket. Töltsétek ki a szátokat a „Hari, Hari’” állandó zengésével – ez az egyetlen alamizsna, amit tőletek kérek.
Maradjatok mindig az Úr Gauránga lótuszvirág lábainál, mondjatok le minden egyéb ambícióról, és imádjátok Vradzsendra-Nandanát – jobb ez, mint a bhukti (anyagi élvezet) és mukti (felszabadulás) összes törekvését, mert ezeknek csak az a céljuk, hogy a saját érzékeiteket tegyétek elégedetté, Sri Krsna érzékei helyett. Ha csak ennyit tesztek, én már nagyon boldog leszek.
Csánd Bául dász vagyok, és csak azt kívánom, hogy elnyerjem a kegyeteket. Közöltem veletek a vágyaimat, mert én csak úgy éneklek, ahogyan arra az Úr Nitjánanda személyesen utasított.
3. dal
Olyan sok mondanivalód van a hitelességről! Látjuk, hogy régi, rongyos takaróba burkolózol, egyszerű ágyékkötőt viselsz, mint egy lemondott aszkéta – de a valóságban ez mind csak színlelés. A törvényesen elvett feleségedet otthon hagyod, és mások feleségeinek a társaságában időzöl. Kapzsi módon egyre nagyobb gazdagságra vágyakozol, szegény koldusként jársz házról házra, és titokban egy nagy csomó felesleget raktározol.
Nagyon magabiztos vagy, szent lelki tanítómesterként mutatkozol be, szorgalmasan adod az avatásokat az ártatlan embereknek, fülükbe mondod Krsna nevét – ugye rejtélyes ez a magatartás.
Nevezhetnek-e bárkit is gurunak, csak azért, mert másoknak tanácsot ad? A szakácsok sohasem használnak írót egy receptben, amely tejet ír elő. Gondolkozz el ezen, és lásd, amit én látok.
A nyugodtság, érzékek feletti uralom és tolerancia erejéből a világi vágyakról akkor mondanak le, amikor megjelenik a valódi lelki hit. Mivel ez így van, a lemondott Csánd Bául így szól: „Mi haszna annak, hogy idő előtt utánzod a tökéletességet?”
4. dal
Mindenki a Bául, Bául szót használja, mint olcsó címkét, de ki az, aki valóban Báullá lett (tiszta bhaktává, aki beleőrült a hiteles extatikus Istenszeretetbe)? Testvéreim, ti csak hosszú szakállat rágcsáltok, csomóba kötitek a hajatokat a fejetek tetején, és sok embert becsaptok.
Deha-tattva filozófiátok, a világias Bául szampradája azt a kitalált elméletet hirdeti, hogy az anyagi testben benne van az örökké lelki Sri Vrndávana Dháma egész transzcendentális igazsága – hogy az anyagi test állítólag isteni – ez csak az ostoba anyag filozófiája (dzsada-tattva) Ki lehet szabadulni Májá anyaméhéből ezzel a tanítással? Az élet legfelsőbb célja az örökké tudatos boldogság (csidánanda) elérése – ti ugyan ezt jól értitek, mégis képtelenek vagytok belépni a transzcendenciába.
Ha tényleg valódi Bául (transzcendentális őrült) akarsz lenni, akkor arra kérlek, járj a vallás útján. Ne hagyd, hogy az elme a nők illetlen társaságára vágyakozzon.
Ne díszítsd magad feltűnő ruhákkal és ékszerekkel, az Úr Krsnát utánozva, csak a tiszta szent név zengéséhez ragaszkodj. Légy Nitái Csánda hűséges követője, mondj le minden gonosz megszállottságról.
Kedves testvérem! Hagyj fel teljesen az okos, meggyőzni akaró beszéddel, és csak a Hare Krsna zengésével töltsd meg a szádat. Csánd Bául nem lát más segítséget, mint az Úr szent nevének bőséges forrását.
5. dal
Kedves testvérem! Nagy odaadással imádod az emberek anyagi testeit, és mégis dalokat mersz énekelni az extatikus lelki érzelmekről (bháva). Nagy szakértelemmel titkolod anyagi cselekedeteidet, de Jamarádzsa udvarában minden ki fog derülni.
A Karttá-bhadzsá szekta tagjává tesz, ha a nőket hermafroditáknak, a férfiakat pedig eunuchoknak tekinted. Kicsavart gondolkodásod ürügyén csak az érzékeidet elégíted ki, megtéveszted még a saját elmédet is.
Bár a szátok azt hirdeti, ’A guru az igazság,” testvéreim, ti csak világi, érzéki örömökben ünnepeltek. Guru szatja – a Karttábhadzsá szekta egyik fő elmélete, hogy Isten egyedül imádatra méltó formája a lelki tanítómester, a hús-vér anyagi teste nagyon transzcendentális. Ezt hirdetik, de csak az anyagi érzékkielégítés foglalkoztatja őket. Szabadon társultok az irigy abhaktákkal – hogyan fogtok valaha is megtisztulni?
Az élőlény szíve gyorsan zaklatottá válik a materialista nők társaságában, vagy ha gazdagságra vágyik. Vonzódik egy igazi Bául a világi dolgok csillogásához? A hiteles Bául beleőrül, ha megtapasztalja a vipralambha (elválás) isteni ízeit; egyáltalán nem vonzódik a csaló Báulok szambhóga vádájához (élvező szelleméhez), amely csak vagyont, nőket és hírnevet akar szerezni. A tücsköt a láng vonzza, egyenesen beleugrik, és meghal.
Csánd Bául nagyon alázatosan javasolja: „Hagyjatok fel ezekkel a szennyes dolgokkal, énekeljétek megtisztultan Hari nevét, és akkor biztosan átkeltek az anyagi szenvedés óceánján.”
6. dal
Itt van a Kali-juga egy másik tanítványa. Borotválja a fejét, ágyékkötőt visel, tilak van az orrán, a nyakában tulaszi-gyöngyök.
Vaisnavának látszik, de valójában úgy viselkedik, mint egy sákta, aki az anyagi energiát imádja, hogy élvezhesse. Szahadzsa-bhadzsant (úgynevezett természetes imádatot) végez, de közben úgy lép fel, mint mások gyermekeinek a „nagybácsija,” és nagy titokban élvezi a lányok tiltott társaságát. Azt mondja, hogy ezek a lányok szakhik (Rádhá gopi barátnői), magát pedig Nanda fiának képzeli. Megtévesztően azt hirdeti, hogy mindenkinek Krsnát kell szolgálnia, így hajigál éles lándzsákat az Úr igaz bhaktáira a Kali-jugának ez a tanítványa. Ez a csaló magatartás megsérti azokat a nagy urakat, akik előttünk jártak, és megmutatták az igazi odaadás útját. Ezek a gazemberek nagyon szeretnék utánozni Krsnát, ellenségesek a ma élő bhaktákkal szemben, akik tisztán megtartják a szabályozó elveket.
Úgy tesz, mint aki elismeri a kilenc raszikát, de csak a saját elméjének banánjait eszi és élvezi. Csánd Bául szól: „Kedves testvérem! Ne utánozd többé az Úr szerelmes kedvteléseit.”
(Megjegyzés: Ez a deviáns szahadzsijá szampradája csoport kitalált magának egy filozófiát. Kilenc előző ácsárját tisztelnek, olyanokat, mint Csandidásza, Vidjápati, Bilvamangala, Rámánanda Rája, Rúpa Goszvámi, stb., és mindegyiküket a kilenc különféle prakrti egyikével azonosítják. Raszika bhaktáknak nevezik magukat, de nagy ellenszenvet mutatnak a tiszta bhakták iránt, akik a szentírások tényleges következtetéseit tartják fenn és védelmezik.)
7. dal
Kedves elmém! Kérlek, légy éber és óvatos, ne felejtsd el a kincset, ami a suddha szahadzsa tattva (tiszta természetes igazság, szemben a csaló szahadzsijá hajlamokkal). Különben csak zokogni fogsz a Májá karmaiban.
A tiszta szellemi lélek nem anyagi. Testvérem, értsd meg ezt helyesen – a lélek valójában egy szakhi, aki Vrndávanában él. Ebben a hangulatban imádja az Úr Krsnacsandrát, aztán elmerül a tiszta boldogságban, és szüntelenül megízleli a szerelmes kapcsolat édességét.
Amíg anyagi testben van, szádhana-bhaktit (szabályozott odaadó szolgálatot) végez, eléri az elkülönülést a gjána (transzcendentális tudás) útján, és a vallási elveknek megfelelően él. Lakhat egy házban vagy az erdőben, de állandóan csak Krsna nevét mondogatja, koncentrált szorgalommal.
Bizony, ezt nevezik szahadzsa-bhadzsannak vagy természetes imádatnak. Tiszta elmével végzik, és ez az egyetlen módja annak, hogy elérjék Krsnát. Elpusztul az, aki eltér ettől a folyamattól, és kitalálja a saját filozófiáját; az ilyen cselekvés nem bhadzsan.
Ez Csánd Bául meggyőződése. Az Úr Csaitanja egyik bhaktája, Cshota Haridász valahogy helytelen útra került; Sacsi anya fia elutasította. Ó jaj, nem is érte el ismét Gauránga lótuszvirág lábait.
8. dal
Kedves barátom, miért az elméd maláján zenged a dzsapát, miért hagytál fel azzal, hogy a malát ott tartsd a kezedben? Amikor a bhadzsant az elmében végzik, és odabent tényleg fölébred a prema, akkor kívül a testen is megjelennek ugyanazok a jelek. Aki szüntelenül zengi a dzsapát a gyöngyökön, annak a teste ide-oda ringatózik.
Csak a nagyképű, úgynevezett lemondottak hajlamosak arra, hogy az elméjükben mantrázzanak. Látjuk a daru és a macska meséjében, hogy az ilyen lemondás rendkívül megvetésre méltó. Nagy extázist színlelnek, de minden alkalmat megragadnak, hogy élvezzék a vagyont és a nőket.
Az ilyen emberben belül csak a csalás üres barlangja van. Mi mást fejezne ki, mint azt, hogy mennyire megveti a szádhana-bhakti folyamatát? Bemutatja a saját elméjének szüleményeit, feljebbvalónak mutatja magát, de közben nyíltan elítéli az igazi szádhuk cselekedeteit.
Kedves testvérem! Tisztítsd meg magadat kívül és belül. Ahelyett, hogy makacsul mondod a magadét, foglald el magadat inkább a Harináma zengésével. Csánd Bául nagyon szomorú lesz, ha száraz érveléssel töltöd el az életedet.
9. dal
Kedves elmém! Bárcsak transzcendentálisan őrült Bául lennél, miközben otthon maradsz. Miért cselekszel gonosz módon? Elég, ha az elmédben vagy Bául, és ha felhagysz a helytelen társulással, automatikusan elnyered az érzéki örömöket a vallás elveinek megfelelően. Aztán úgy éled le az életedet, hogy minden pillanatban tapasztalod a Harináma boldogságát.
Azt, aki elhagyja az otthonát, de a szíve még nem tisztult meg, úgy nevezik: markata-vairági (majomhoz hasonló lemondott). Minden lépésnél egyre mélyebbre süllyed az, akinek a szíve tele van sértésekkel, és az ellenség utasítására cselekszik.
A lemondásban éretlen elcsalja mások feleségeit, és végül csak olyan, mint egy kövér majom a nősténymajmok háremében.
Az ilyen ember házról házra jár, odáig van a pénzadományokért. Még nála is elesettebb, romlott lelkek úgynevezett imádatát végzi.
Várd be, amíg az elméd beérik, élj otthon lemondásban. Végezz csak Harináma szankirtant minden egyes napon. Aztán, Csánd Bául társaságában, teljesen le fogsz mondani az anyagi világról.
10. dal
Nagyon nagy és tiszteletreméltó lemondottnak nevezed magadat, de még nagyobb érzékkielégítő vagy, mint azok, akik még a családjaikkal élnek. Ágyékkötőben tetszelegsz, tulaszi gyöngyöket tartasz a kezedben – de mint a málhás állat, nagy terhet cipelsz: mások szolgálatára akarod csábítani a nőket, mint széva-dászikat.
Mindenütt alamizsnát koldulsz, büszkén hirdeted, hogy a tévedhetetlen Úr Krsna családjába (acsjuta-gótra) tartozol – de a te mély meditációd csak színjáték, arra koncentrálsz, hogy ismételten megszámold, hány rúpiát, mennyi tejet szereztél. Nagy szakértelemmel koldulsz a hasad számára, lelki útmutatásokat adsz másoknak; de végső soron úgy gondolkozol, mint egy üzletember. Falánk zabáló vagy, megszoktad, hogy óriási ételmennyiségeket fogyassz.
Csánd Bául ezt javasolja az ilyeneknek: Szorul a hurok a nyakad körül. Hagyj fel gyorsan mások sértegetésével, imádd az Urat egy becsületes családos ember szerepében, végezd a kötelességedet a képességeid szerint, és így tisztulj meg belülről.
Ne vágyakozz arra, hogy szannjásziként tiszteljenek, imádd csak Krsnát alázatos elmeállapotban. Ha a saját kötelességeidet végzed, a természetes hajlamaid szerint, bűneid csírái elpusztulnak. Akkor el fogod érni Krsnát, boldogtalanságod megszűnik, és nagyon értelmes leszel.
11. dal
Miért akarsz annyira ruhát cserélni? Ha idő előtt cseréled le a családos ember ruháit a lemondottéra, mindent elrontasz. Idővel automatikusan megnyilvánul a ruhacsere, amikor a tudat megtisztult, és az értelem észleli a transzcendentális igazságot.
De ha valaki magára erőlteti az aszkéta ruháját, akkor végső soron elpusztul a nem rá való ruha lázában. Úgy fogják ismerni, mint a Neda-Nedi szekta tagját, aki csak a várost járja, hogy alamizsnát kolduljon, és az akharának nevezett találkahelyen él. Az ilyen értéktelen személy mindent tönkretesz, ami jó lett volna a léleknek, olyan, mint az év alkalmatlan idejében, hasztalanul növekvő tök.
A nagy bölcsek, Sukadéva Goszvámi, Nárada Muni és a négy Kumára valóban méltóak arra, hogy a lemondottak ruháját viseljék. Az ember akkor kívánhat az övékéhez hasonló ruhát viselni, ha ő is olyan lemondott. Mondd meg, ki nyerheti el a nagy bölcsek értelmét és megtisztult szívét csupán azzal, hogy ezt a ruhát viseli?
Tudd, hogy mi a lélek, és mi nem az, viseld a lemondás ruháját a szívedben, öntözd a prema növényét a bhadzsan-szádhana esőjével, így borítsd virágba. Csánd Bául szól: Ha ez bekövetkezik, akkor valóban az Úr Krsna szolgája leszel.
12. dal
Kedves elmém, végtelenül sok bajt hoztál magadra az anyagi érzékkielégítés uralma alatt. Elhagytad Rádhá-Sjáma társaságát és Vradzsa-dhámát, eljöttél ebbe az anyagi világba, és most nagyon sok fájdalmas szenvedést kell elviselned.
Fogoly vagy Májá-dévi börtönében, múltbeli karmád késztetési ide-oda taszigálnak, rabszolgaként nehéz munkát végzel, és így ér véget az életed. Csak az anyagi testre gondolsz, az én és az enyém szavaival, az unalmas anyagi dolgok iránti vonzódást és ellenkezést tapasztalod.
Te valójában lét-tudat-boldogság vagy, és a Krsna-szevában találod meg az egyetlen boldogságodat. Jaj nekem, most az öt anyagi elem (föld, víz, tűz, levegő, éter) kezeibe estél, olyan vagy a markukban, mint egy tudatlan birka. A felszabadulást csak a szádhuk társaságában érheted el, akik mindig Krsnáról beszélnek.
Materialista nők társasága – vagyont gyűjteni az érzékkielégítés céljaira – kedves testvérem! Hagyd abba ezt a jelentéktelen játékot. Fogadd el Csánd Bául tiszta tanácsát: Utasíts el minden csalást, amit a tisztátalan Báulok szektájával asszociálnak, lépj be az odaadás tiszta, lelki ízeinek folyamába.
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005. augusztus
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Baul Sangit (Songs of the Madman) – 12 rare Bengali songs by Srila Bhaktivinoda Thakura
Translation by Dasaratha-suta dasa
Nectar Books, Epworth, GA, USA
www.nectarbooks.com
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
