Baladáva Vidjábhúsana

---

A Védánta Sjámantaka-ékszere
Srí védánta-sjámantaka

Tartalom

---

• Első fénysugár: Az igazság bizonyítása
• Második fénysugár: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége
• Harmadik fénysugár: Az egyéni szellemi lelkek
• Negyedik fénysugár: Anyag
• Ötödik fénysugár: Idő
• Hatodik fénysugár: Cselekvés
• Epilógus

---

Első fénysugár
Az igazság bizonyítása
Prathamah kíranah: Pramána-nirnajah

1.

Keljen föl szívünkben az Úr Csaitanja csodálatos holdja, mely feltárja az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök formáját, hatalmas hullámokat ver a transzcendentális boldogság áradó óceánjában, megtanította az igazságot Rúpa Goszváminak és Szanátana Goszváminak, és eloszlat minden sötétséget.

2.

Az igazság megértéséhez bizonyításra van szükség. Csárváka filozófus csak a közvetlen érzéki észlelés (pratjáksa) bizonyságát fogadja el. A Vaisesika filozófia az érzéki észlelést is, a logikát (anumána) is elfogadja. Pátanydzsali és az ál-Kapila az érzéki észlelést, a logikát, a szavakat és az analógiákat (upamána) fogadják el. A mímámszakák elfogadják az érzéki észlelést, a logikát, a szavakat, az analógiákat, a következtetést (arthapatti) és a nemlétezés lehetetlenségét (anupalabdhi), a Puránák követői ezeken túl még a hagyományt (aihitja) és egyértékűséget (szambhava) is. Mindezeket az igazság bizonyításainak látjuk. Ilyen módon nyolcféle bizonyítási mód van, hogy megtaláljuk az igazságot.

3.

Az érzéki észlelésnél, amely a bizonyítás legalacsonyabb fajtája, az ember azt mondta, „Látom a saját szemeimmel.” Ezt követi a logika. Valaki láthatja a hegytetőről felszálló füstöt. Bár a tüzet nem láthatja, a logika útján tudja, hogy van ott tűz is.

Most a szavakat vizsgáljuk meg. A szavak lehetnek közönségesek, például egy ilyen kijelentés, „Öt fa nő a folyóparton”, de lehetnek a Védák szavai is, például ez az állítás, „Azoknak, akik a Szvargalokába kívánnak eljutni, agnisztoma-jagját kell végezniük.” Láthatjuk azt is, hogy az egyik dolog miben hasonló a másikhoz, ezt nevezik analógiának. Erre példa ez a kijelentés: „Az ökör olyasvalami, mint a tehén.”

Az egyik dologból következtetni is lehet a másikra. Ha valaki ezeket a szavakat hallja, „A kövér Dévadatta az egész napot evés nélkül töltötte,” ebből arra következtethet, hogy talán éjszaka eszik.

Példa a nemlétezés lehetetlenségére: „Nem lehetséges, hogy ebben a helyzetben ne legyen jelen egy edény.” Ilyen módon feltételezzük az edény meglétét. Az egyértékűségnél azt gondolhatjuk, „A tíz már automatikusan benne van a százban. Ezért ha száz van, akkor már benne van a tíz is.”

Hagyomány az, amit általánosan elfogadnak. Erre példa egy olyan általánosan elfogadott mondás, mint „Egy jaksa él az alatt a banjan-fa alatt.” Másik példa, hogy a tíz felemelt ujj tíz edényt vagy más tárgyat jelent. Ilyen módon sokféleképpen lehet bizonyítani.

4.

A különböző filozófusok között Csárváka, aki csak a közvetlen észlelést fogadja el bizonyságul, azt mondja, „Az összezavart, kétségekkel teli bolond nem értheti meg az igazságot. Ezért nem szabad elfogadnunk mások véleményét, lehet, hogy ők is csak összezavart bolondok, akik tele vannak kétségekkel, és nem tudják megérteni, igazából mi a helyzet, még akkor sem, ha látják a saját hibás szemeikkel. Ha ilyen személyek próbálnak beszélni az anyagi világon túli dolgokról, az intelligens emberek egyáltalán nem hisznek nekik.”

5.

Ezekkel a szavakkal azonban Csárváka, akaratán kívül ugyan, de mégis felhasználja a logika eszközeit. Így aztán ki is nevetik, „Ó Csárváka, te csak a közvetlen észlelést fogadod el bizonyságul, miért sóhajtozol olyan szomorúan, amikor azt gyanítod, hogy a feleséged a barátjától esett teherbe?” Néha még annak is el kell fogadnia, hogy mások igazat mondanak, aki sohasem akarja elfogadni mások szavait, aki másokat megbízhatatlan bolondoknak gondol, aki nem hisz a logikában, vagyis abban, hogy egy dolgot ki lehet következtetni valami másból – hiszen a megismerés összes többi forrását elvetette.

6.

A szavak (sabda) és az analógiák (upamána) a bizonyítás eltérő fajtái. A vaisesika filozófusok elfogadják bizonyságul az analógiákat. Az analógia más, mint a logika. Ezt később magyarázzuk meg. A bizonyítás alapvető módjai a közvetlen észlelés, logika és a szavak. Az analógiák és a bizonyítás egyéb módjai más kategóriába esnek. Ezt mondják a vaisesika filozófusok.

7.

Az analógiában az ökröt össze lehet hasonlítani a tehénnel. „Az ökör olyan, mint a tehén”, – ez a kijelentés a logika eszközeit használja. Az intelligens embernek meg kell vizsgálnia, milyen hasonlítanak az ökör és a tehén. Ehhez logika szükséges. Az ilyen személynek már látnia kellett a saját szemeivel, hogy az ökör és a tehén valóban hasonlóak. Ekkor a közvetlen észlelést használta. Ezért az analógiát nem lehet a logikától és a közvetlen észleléstől különálló kategóriának tekinteni.

8.

Most a következtetést vizsgáljuk meg. Az, aki nappal nem eszik, nem marad kövér, ha nem eszik éjjel sem. Ezért ez a gondolat, „Kövérsége a bizonyíték, hogy éjszaka eszik” a logika eszközeit használja. Éppen a kövérsége miatt gondolják róla, „Biztosan éjszaka eszik. Ha éjszaka nem enne, és nappal is böjtölne, nem maradhatna kövér.” Senki sem maradhat kövér, ha éjjel-nappal böjtöl. Ezért a következtetés is a logika eszközeit használja.

9.

A nemlétezés lehetetlensége sem egészen különálló bizonyítási mód. Ebben a feltételezésben, „Lehetetlen, hogy ne legyen jelen egy edény vagy valamilyen más tárgy”, már benne van, hogy a saját szemeimmel láttam, egy ilyen helyzet megkívánja egy edény jelenlétét. Ezért a nemlétezés lehetetlenségének mondott bizonyítási mód nem különbözik a közvetlen észleléstől. Az egyértékűség, amikor azt mondjuk, „A tíz már automatikusan benne van a százban”, a logika eszközeit használja. A hagyomány sem válik a bizonyosság forrásává, ha valaki nem hisz a beszélőben. Ezért a hagyomány is benne van a szentírások bizonyításában. Végső soron csak háromféle bizonyítási mód van: közvetlen észlelés, logika és a szentírások. Azoknak, akik meg akarják találni a tiszta igazságot, ezt a hármat valós bizonyítási módokként kell elfogadniuk.

10.

Az érzéki észlelés csak azt észlelheti, ami közel van és durva. Nagyon közeli vagy nagyon távoli dolgokat sem észlelhet. Például a szemek képessége nagyon is korlátozott ahhoz, hogy meglássák az égen repülő madarat. Nem látják a szemfestéket sem, amely a díszítésükre szolgál. Még egészen durva dolgokat sem lehet észlelni a külső érzékekkel, ha az elmében vannak jelen. Ezért azt mondhatjuk, „A szemeimmel nem láthatom az elmém gondolatait.” Az érzéki észlelés nem észlelheti azt, ami rejtett, láthatatlan, vagy valami más eltakarja; nem észlelheti egy keverék összetevőit sem. Ilyen módon senki sem láthatja a szemeivel nappal a csillagokat, mert azokat elhomályosítja a napfény. Senki sem láthatja a tejnek azt a lehetőségét, hogy joghurttá válhat. Senki sem láthatja, hogy ontják a felhők az esőt az óceán közepére. Az atomot sem láthatja senki.

11.

A szemek néha még azt sem látják meg, ami nagyon közel van. Például azt mondhatjuk, „Jagjadatta nem láthatja a szemeivel, minden egyéb segítség nélkül, hogy egy misztikus erőkkel rendelkező varázsló leborotválta a fejét.” Egyéb jelekből azonban akkor is lehet következtetni az igazságra, ha az érzékekkel nem lehet közvetlenül észlelni. Ez a logika használata. Például ha valaki egy hegyen füstöt lát, arra következtethet, hogy ott tűz van, és ha a füst megjelenését eső követi, arra következtethet, hogy az eső eloltotta a tüzet.

12.

Amikor az érzéki észlelés és a logika kudarcot vallanak, más eszközökhöz folyamodhatunk, hogy megismerjük az igazságot. Egyes helyzetekben az igazságot maguk a szavak elárulják. A Himálajának nevezett hegység már a puszta nevével elárulja, hogy ott hó (hima) van. A ratnalaja (drágakő-raktár) szó is mutatja, hogy egy ilyen helyen drágaköveknek kell lenniük. A Szúrjakánta nevű ékszerről is tudhatjuk, hogy a napfény hatására lángra lobban. Az ilyen módon szerzett bizonyosság független a közvetlen észleléstől és a logikától is. Ezt a bizonyosságot a közvetlen észlelés és a logika nem alapozzák meg, de nem is cáfolják. Az ilyen szavak a mi kedves barátaink és tanácsadóink. Segítésükkel megláthatjuk azt, ami a számunkra különben láthatatlan.

13.

Adott helyzetben azt mondhatják valakinek, „Te vagy a tizedik személy.” Aki ezt hallja, azt tudja, „Én a tizedik személy vagyok.” Ez a közlés a közvetlen észleléstől és a logikától egyaránt független. Ilyen a módon a szó is eloszlathatja az illúziót, és megalapozhatja az igazságot.

14.

Egy mantra-orvos ilyen mantrákat énekelhet, „szarpa-daste tvaji visam nászti” (bár megmart egy kígyó, nincs benned méreg), vagy „vahni-taptam angam tahni-tapena szamjati” (a tűztől megégetett testrész már lehűlt”), vagy „szauvarnam-bhaszitam snigdham” (most olyan ragyogó vagy, mint az arany), vagy „ekam evausadham tri-dosa-ghnam” (ez az orvosság meggyógyította a betegséget). A mantrák hatékonyságát maguk a mantrák mutatják. Sem az érzéki észlelés, sem a logika nem cáfolják meg ezt a hatékonyságot. Hallomás útján tudjuk meg, „A hideg idő orvossága a tűz.” A gyémántok tulajdonságait is hallomás útján ismerjük meg. Ezeket a tulajdonságokat nem foghatjuk fel közönséges érzéki észleléssel, azzal, hogy csak rájuk nézünk. Közönséges logikával azt gondolhatjuk, „A gyémántok olyan kövek, amelyek a földből származnak. A vas elvágja a köveket. Ezért a gyémántot is el lehet vágni vassal.” Ilyen módon, puszta logikával nem tudhatjuk meg, mi az igazság a gyémántok körül. Meg kell hallanunk egy hozzáértő személytől, hogy megértsük, „A gyémánt vágja el a vasat.” Az érzéki észlelés és a logika persze segítő barátai lehetnek a hallás útján szerzett bizonyosságnak. Lehet, hogy valakit egy misztikus erőkkel rendelkező varázsló megborotvált, és ő nem tud róla, de az égből leszólhat neki egy félisten, „Bizony, ez így van!” Ugyanígy azt is meghallhatjuk egy hozzáértő személytől, hogy „A vas elvághatja a közönséges köveket, de a gyémántot nem vágja el”, vagy „A tűz enyhíti a hideg évszak okozta szenvedést”, vagy hihetünk annak a szavaiban, aki ezt mondja, „A hegyen látott füst tényleg tűz füstje volt, és azt a tüzet tényleg eloltotta az eső. Én ezt magam láttam.” Ha valakinek nincs lehetősége arra, hogy maga is utánanézzen, a legjobb, ha meghallgatja, mit mond egy megbízható személy. Így tudjuk meg egy művelt asztrológustól, hogy milyen a horoszkópunk, mikor lesznek napfogyatkozások vagy más hasonló dolgok.

15.

A szentek elfogadják, hogy a tudás megszerzésének legjobb módja meghallgatni, mit mondanak a szentírások. A Sruti-sásztra mondja,

„Megkérdezlek téged az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, akit az Upanisádokban írnak le. Én, aki nem ismerem a Védák tanítását, nem érthetem meg Őt.”

Amikor a filozófusok találkoznak és megvitatnak egy kérdést, sohasem jutnak olyan következtetésre, amely a kérdésüket megválaszolja, amit mindannyian el tudnak fogadni. Tudnunk kell, hogy az ilyen kérdésekre csak az örök védikus szentírásokban van meg a válasz. A Sruti-sásztra mondja,

„A dicső, örök Védák szavai írják le a valódi igazságot.”

A Szmrti-sásztra is ezt mondja,

„A Védák szavai azok a szavak, amelyeket Brahmá félisten ejtett ki a teremtés kezdete óta. Ezeknek a szavaknak nincs sem kezdetük, sem végük. Ezek a szavak dicsőségesek és transzcendentálisak. Ezekből a szavakból származnak az összes vallás parancsai.”

A Védák szavaiban nincs meg a négyféle hiba – tévedés, csalás, illúzió és tökéletlen érzékek – ezért tökéletesek és hibátlanok.

---

Második fénysugár
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége
Dvítijah Kíranah – Szarvesvara-tattva-nirnajah

1.

Most megnézzük, mi a tárgya ennek a könyvnek. Öt tárgya van: 1. az Istenség Legfelsőbb Személyisége, 2. az egyéni szellemi lélek, 3. anyagi természet, 4. idő, és 5. cselekvés (karma). Most az első témát tárgyaljuk meg. A Sruti-sásztra mondja:

„A Legfelsőbb Irányító egy személy. Ez a Legfelsőbb Személy minden erővel rendelkezik. Mindent tud. Tökéletesen boldog. Számtalan sok transzcendentális tulajdonsága van. A Legfelsőbb tudással és boldogsággal teljes. Örök és tudással teljes. Mindent tud. Minden vágy azonnal teljesül.”

Ezt is mondja a Sruti-sásztra:

„A Legfelsőbb Úr mindennek az ura. Ő sohasem született. Sohasem fog meghalni.”

„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditálunk. Ő minden más irányító irányítója, és az összes különféle bolygó ura között a legnagyobb. Mindenkit Ő irányít. Minden lény csak a Legfelsőbb Úrtól kapja a maga erejét. Önmaguktól nem tudnak uralkodni. Az összes félisten Őt imádja, az összes irányító között Ő a legfelsőbb. Minden anyagi vezető és irányító fölött áll, mindenki számára imádatra méltó. Senki sem nagyobb, mint Ő, és Ő minden oknak a legfelsőbb oka.” (Svetásvatara Upanisad 6.7)

„Az összes dolog között, aminek van oka, Ő az ok és a király. Soha, senki sem lesz olyan király, aki Őfölötte uralkodik.”

2.

A Sruti-sásztra mondja:

„Kérlek, tudd meg, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége a saját akaratából jelenik meg ebben a világban. Ő sohasem születik.”

Az Úr Krsna mondja a Szmrti-sásztrában (Bhagavad-gítá 4.6):

„Noha Én megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem sohasem pusztul el, s habár Én vagyok az összes lény Ura, mégis megjelenek minden korszakban eredeti, transzcendentális formámban.”

Aki ezt tudja az Úrról, az eléri a felszabadulást. A Bhagavad-gítá 4.9-ben mondja az Úr Krsna:

„Ó Ardzsuna, aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az Én örök tartózkodási helyemet.”

3.

Itt valaki tiltakozhat: Nem igaz, hogy Brahmá, Siva és a többi félisten szintén a világ urai? Erre azt válaszoljuk: Igen. Igaz. A félistenek urak, mert nagyon sokat tudnak és hatalmasak. Mégis az Úr Krsna a Legfelsőbb Úr. Minden félisten ura. Ezt igazolja a Svetásvatara Upanisad 6.7 (idézet az 1. pontban). A félistenek olyanok, mint egy király szolgái. A szolgákban is megvan valamennyi a király tekintélyéből és hatalmából.

A Sruti-sásztra kimondja, hogy az összes félisten az Úr Krsnától született. A Srí Nárájana Upanisad mondja:

„Az Úr Nárájana, az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt kívánta, „Gyermekeket akarok teremteni.” … azután az Úr Nárájanától megszületett Brahmá. Az Úr Nárájanától született Siva… Pradzsápati… Indra… a nyolc Vaszu… a tizenegy Rudra… a tizenkét Áditja.”

A Mahá-Upanisad mondja:

„A teremtés kezdetén csak a Legfelsőbb Személy, Nárájana létezett. Nem volt Brahmá, nem volt Siva… Ezután az Úr Nárájana meditált, és a homlokából megszületett egy háromszemű lény, aki háromszögletű szigonyt tartott a kezében. Ezután az Úr Nárájana megteremtette a gazdagságot, az igazságot, a cölibátust, a lemondást és az önfegyelmezést.”

Ezt is mondja ez az Upanisad:

„Brahmá, akinek négy arca van, az Úr Nárájanától született.”

4.

A Nárájana szó jelentése, „Laksmí istennő férje”. Azt mondják, „A Nárájana szó Laksmí istennő férjét jelenti.”

5.

Brahmá félisten mondja a Srí Visnu Puránában, „Én, valamennyi élőlény teremtője, az Úr Nárájana boldogságából születtem. Siva, a világok elpusztítója az Úr Nárájana haragjából született. Az Úr Nárájanától született meg az Úr Visnu is, aki nagyobb a legnagyobbnál, és aki a világok fenntartója.”

A Moksa-dharmában mondja az Úr Krsna,

„Én teremtettem az ősatyákat, Sivát és a többieket, bár ezt ők nem tudják, mert illuzórikus energiám megtévesztette őket.”

A Cshándógja-Upanisad mondja, hogy Siva Brahmá fia:

„Hódolat a tévedhetetlen Úr Sivának, akinek három szeme van, és van egy ezerszemű formája is. Ő a világok ura és a karma ura. Ő a teremtőnek, Brahmának a kiterjedése. Ő Brahmá legidősebb fia.”

A Satapatha-bráhmana, Astamurta-bráhmana leírja Siva születését:

„Egy év után megszületett a gyermek. Amikor a gyermek sírt, Brahmá így szólt, „Gyermek, miért sírsz? Te az én lemondásaimból születtél.” Ekkor a gyermek szólt, „Nincsenek bűneim. Most kérlek, adj nekem egy nevet.”

A Srí Varáha Purána mondja:

„Nárájana az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Tőle született Brahmá, akitől Siva született.”

Ez a kapcsolat, amikor Siva Brahmától született, egy másik kalpában jött létre.

6.

Itt valaki tiltakozhat: Nem igaz, hogy az Úr Siva neve Mahesa (nagy úr), és ez bizonyítja, hogy az Úr Siva az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mindenek ura?

Erre azt válaszolom: Nem. Nem úgy van, ahogy te gondolod. Ez a név ugyanazt jelenti, mint az Úr Indra neve, Mahendra (nagy király). Tévedés azt gondolni, hogy a Mahesa és Mahindra nevek igazolják, Siva és Indra az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Igaz, hogy egy bizonyos félistent Indrának (királynak) neveznek, és igaz, hogy benne van a Dhátu-pathában (az igék könyve), „Indra olyan valakit jelent, akinek nagyon nagy hatalma és fensége van.” Indra azonban mégsem uralkodik mindenek felett. Azt a hatalmat is, amivel rendelkezik, a jámbor tetteivel szerezte meg, elvégzett száz jagját. Ezért úgy is nevezik, Satamakha (száz jagja elvégzője). A Mahádeva szó olyan, mint Indra neve. Igazi jelentése, „az, aki a félistenek királya.” Valóban tanúsítja, hogy az Úr Sivának nagyon nagy hatalma van. Ez az igazi jelentése. A maha szó a Mahesában azt jelenti, „nagy”, pontosan úgy, mint amikor azt mondjuk, „egy nagy fa”.

7.

A Mahábháratában azt mondják, Brahmá és Siva azért lettek a világ urai, ert az Úr Visnut imádták, aki a jagja-purusa, minden jagja elfogadója:

„Miután ezer jugán át imádta az Úr Visnut, ez a hűséges bhakta megszületett egy lótuszvirágban, és Brahmá, a világok teremtője helyzetébe került.”

Maga az Úr Krsna mondja:

„A régi időkben Én teremtettem Brahmát. Amikor Brahmá imádott Engem, elégedett lettem, és felajánlottam neki, hogy teljesítem a kívánságait.

A kalpa kezdete után megengedtem neki, hogy az Én fiam legyen. Aztán megadtam neki a világok fölötti uralmat.”

Ezt is az Úr Krsna mondta, amikor vigasztalta a bánkódó Judhisthírát:

„Az Úr Siva elvégzett egy nagy szarvamedha-jagját, amelyben minden élőlényt felajánlott, ideértve önmagát is.”

„Az Úr Siva elvégzett egy nagy szarvamedha-jagját, amelyben felajánlotta magát. Ezért lett ilyen ragyogó és dicső. Hírneve betöltötte az összes világot.”

8.

A Sruti-sásztra úgy magyarázza, az Úr Siva azért lett Pasupati (az állatias emberi lények ura), mert az Úr Krsna teljesítette ezt a kívánságát:

„Az Úr Krsna szólt: Kívánhatsz valamit. Ekkor az Úr Siva így szólt, ’Kérlek, tégy engem az állatias emberi lények urává.’ Így lett az állatias emberi lények ura.”

9.

A Padma Purána mondja:

„Az Úr Visnu újra meg újra megvédelmezte Brahmát, és megmentette a Védákat.”

A Szmrti-sásztra mondja:

„Az Úr Siva az Úr Krsna szent nevei zengésével szabadult meg a bráhmanagyilkosság bűnétől.”

A Matszja Puránában mondja az Úr Siva:

„Ezután haragtól vörös szemekkel, bal hüvelykujjam körmével lefejeztem azt a bráhmanát. A bráhmana így szólt, ’Ártatlan vagyok, te azonban mégis lefejeztél engem, ezért most megátkozlak. Koponyák fognak díszíteni.’ Siva folytatta: Nagyon elszomorított, hogy megöltem azt a bráhmanát, így jártam be a föld szent helyeit. Ó istennő, ezután felmentem a Himálaja hegységbe. Ott találkoztam a dicső Úr Nárájanával. Könyörögtem, teljesítse egy kívánságomat. Ő megérintette az oldalát a saját körmével, és az érintése nyomán vérfolyam fakadt. Ó szépcombú leány, az Úr Visnu kegyéből megszabadultam a gondjaimtól. De azóta ezt az ezer koponyát hordom. Olyanok ezek, mint a kincs, amelyet álmomban találtam.”

10.

Az Úr Visnu úgy rendezte, hogy a legyőzhetetlen Úr Siva ölje meg Tripura démont. A Mahábhárata mondja:

„A Legfelsőbb Úr, Visnu megérintette a korlátlanul hatalmas Siva íjhúrját. Így vált Siva képessé arra, hogy megölje Tripura démont.”

A Visnudharma Purána mondja:

„Ó Kuruk legjobbja, amikor az Úr Siva felkészült arra, hogy megölje Tripura démont, az Úr Brahmá elmondott egy titokzatos mantrát, hogy megvédelmezze az Úr Sivát. A mantra az Úr Visnu transzcendentális formájáról beszélt.”

Egyszer az Úr Krsna Bánászurával csatázott, és az Úr Sivát egy olyan fegyverrel támadta meg, amely ásítást okoz. Ezt írja le a Visnu Purána:

„Az Úr Krsna elhajította ezt a fegyvert, és az Úr Sivának azonnal ásítania kellett. Most már az összes démont könnyen megölték. Az Úr Siva vereséget szenvedett az ásítást okozó fegyvertől, és lelépett a kocsijáról. Nem volt ereje a harchoz. Legyőzte őt az Úr Krsna, akinek akarata mindig teljesül.”

11.

Az Úr Parasuráma mondja, a Srí Rámájanában:

„Amikor a félistenek és a bölcsek látták, hogy az Úr Siva mozdulatlanná dermed és ásít, megértették, hogy az Úr Krsna sokkal hatalmasabb nála.”

Amikor az Úr Siva arra vágyott, hogy megküzdjön Nara Rsi barátjával, az Úr Nárájana Rsivel, és legyőzze őt, Brahmá azt a tanácsot adta neki, hogy inkább hódoljon meg az Úr Nárájana Rsi előtt. Ezt a Mahábhárata írja le:

„Aztán az Úr Siva elégedetté akarta tenni az Úr Nárájanát. Meghódolt az Úr Nárájana, az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki megáldja a bhaktáit.”

Az Úr Siva a kálakúta mérget is azzal tudta semlegesíteni, hogy az Úr Krsna szent neveit énekelte. Eztírja le a Szmrti-sásztra:

„Az Úr Siva ezt a mantrát énekelte: ’Acsjutánanda góvinda om namah”, majd a tenyerébe vette a mérget, és megitta.”

12.

A végső kozmikus megsemmisülés idején Brahmá és mindenki más is elpusztul. Csak az Úr Nárájana marad. A Sruti-sásztra írja:

„A teremtés kezdetén csak az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nárájana létezett. Nem volt sem Brahmá, sem Siva.”

A Mahábhárata mondja:

„Amikor Brahmá, a félistenek, a mozgó és mozdulatlan lények és az összes világ beleolvadnak a megnyilvánulatlan anyagi természetbe, csak az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Nárájana, mindennek ura marad meg.”

A Visnudharma Purána mondja:

„Brahmá, Siva, Szúrja, Csandra, Indra és az összes félisten az Úr Visnutól kapta az erejét. Amikor az univerzumok megsemmisülnek, ők is elvesztik az erejüket. Erejüket elvesztve rohannak a pusztulásba.”

13.

A Visnu Purána mondja:

„Az egyéni szellemi lelkek és a majának nevezett, megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyagi természet mind visszaolvadnak az Istenség Legfelsőbb Személyiségébe a kozmikus megsemmisülés idején. Akkor minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségében honol, akinek a neve Visnu, és akit a Védákban és a Védántában dicsőítenek.”

A Srímad Bhágavatamban (10.3.25) ezt az imát ajánlják fel az Úr Krsnának:

„Sok millió év múlva, a kozmosz megsemmisülése idején, amikor az idő hatására minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan elpusztul, az öt durva elem a finom felfogásba hatol, a megnyilvánult kategóriák pedig a megnyilvánulatlan szubsztanciába merülnek. Ekkor Te maradsz csupán egyedül, akit Ananta Sesa-nágaként ismernek.”

Ilyen módon, mivel Brahmá és Siva az Úr Krsnától születtek, és Hozzá térnek vissza a kozmosz megsemmisülése idején, itt van a bizonyság, hogy sem Brahmát, sem Sivát nem lehet az Úr Krsna urának tekinteni.

14.

Látjuk, hogy Brahmá, Siva és a félistenek mind az Úr Krsna bhaktái. A Srímad Bhágavatam (1.18.21) mondja ezt is:

„Ki más lenne méltó a Legfelsőbb Úr elnevezésre, mint az Istenség Személyisége, Srí Krsna? Brahmádzsí összegyűjtötte az Úr körmeitől eredő vizet, hogy az Úr Sivának adja imádata közben. Ez a víz (a Gangesz) megtisztítja az egész univerzumot, még az Úr Sivát is.”

A Srímad Bhágavatam (3.28.22) mondja:

„Az áldott Úr Siva még áldottabbá válik attól, hogy fején tartja a Gangesz szent vizét, melynek forrása az a víz, amely az Úr lótuszlábát mosta. Az Úr lába olyan, akár a villámcsapás, amely szétzúzza a meditáló bhakta elméjében hegyként tornyosuló bűnt. Meditáljunk hát hosszan az Úr lótuszlábain!”

Egy másik Purána mondja:

„Egy személy az Úr Krsna lábait masszírozza, egy másik a lábait mossa, egy másik odateszi a fejét az Úr Krsna lábaihoz. Ki a legjobb e három közül? Kérlek, mondd meg nekem.”

A Nrsimha Purána mondja:

„A régi időkben Brahmá és az összes félisten az Úr Visnut imádta. A félistenek az Úr Visnu kegyéből érték el helyzetüket.”

A Nárájaníja mondja:

„A félistenek és a bölcsek nagyon sokféle formában nyilvánultak meg, és nagy odaadással imádták az Úr Visnut. Az Úr Visnu hozta őket a jelenlegi helyzetükbe.”

Egyesek azt mondják:

„Azért érintjük meg az Úr Siva tagjairól aláhulló Gangesz-vizet, mert nagyon szent és megtisztító.”

Egyesek azt gondolják, a Gangesz azért szent és megtisztító, mert az Úr Siva tagjai érintették. Ez ostoba ötlet. Ezek az emberek azt mondják, ez a mondás ezt jelenti, „A Gangesz azért szent és megtisztító, mert az Úr Siva a fején vitte.” Az igazság az, hogy az Úr Siva tisztult meg azáltal, hogy a Gangeszt megérintette, ezért van meg a hatalma ahhoz, hogy másokat megtisztítson.

15.

Itt valaki tiltakozhat: Az Úr Krsna az Úr Sivát imádta, hogy megmentse Sámbát. Az Úr Siva Ardzsunát is legyőzte egy párviadalban. Ezt elmondja a Mahábhárata.

Erre ezt válaszolom: Az Úr Krsna Náradát és a bölcseket is imádta. Ezek a cselekedetek az Úr Krsna kedvteléseinek a részei.

Valaki megint tiltakozhat: Drona hegyén Vjásza száz imával magasztalta az Úr Sivát. Azt is mondta, az Úr Siva minden oknak az oka.

Erre ezt válaszolom: Ezeket az imákat valójában az Úr Visnuhoz, az Úr Siva szívében lakozó Felsőlélekhez intézte. Ennek így kell lennie, mivel az Istenségnek nem lehet két Legfelsőbb Személyisége, és az Istenség Legfelsőbb Személyiségével senki sem lehet egyenlő.

Ezzel bebizonyítottuk az Úr Visnu felsőbbrendű helyzetét. Senkit se zavarjon meg, ha egyes Puránákban olyan kijelentéseket olvas, hogy Brahmá vagy más félistenek rendelkeznek a legnagyobb hatalommal. A Puránák ilyen kijelentései azokhoz szólnak, akik a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében vannak, és ezért ezeket az állításokat el kell utasítani.

16.

A Matszja Purána mondja:

„Egyes vallási szabályok a tudatlanság, egyesek a szenvedély, egyesek a jóság kötőerőiben, megint mások különböző kötőerők keverékeiben vannak. Brahmá félisten az emberek javára mondta el ezt a négyféle vallási szabályt.

A régi időkben Brahmá különböző Puránákban jegyeztette fel ezeket a különféle vallási szabályokat. Ezekben különböző félisteneket dicsért.

A tudatlanság kötőerejében levő személyeknek szánt Puránákban Brahmá Agnit és Sivát dicsérte. A szenvedély kötőerejében levő személyeknek szánt Puránákban azt mondta, hogy Brahmá imádata jobb.

Ami a kevert kötőerőkben levő személyeket illeti, Szaraszvatí és a Piták imádatát magasztalta. Végül, a jóság kötőerejében levő személyeknek szánt Puránákban megmondta, hogy Visnu imádata a legjobb. Azok jutnak el a legfelsőbb lelki hajlékba, akik a száttvika Puránákat követik, és tökéletessé válnak a jógában.”

17.

A Kúrma Purána mondja:

„A Puránákban a bölcsek az idő és a körülmények figyelembevételével számtalan vallásos szertartást írtak le Brahmá, Visnu és Siva imádatára. A jóság kötőerejében levő személyeknek szánt vallásos szertartásokban a bölcsek azt mondták, hogy az Úr Visnu imádata a legjobb. A tudatlanság kötőerejében levő emberek számára az Úr Siva imádatát magasztalták. Az Úr Brahmát a szenvedély kötőerejében levő embereknek szánt vallásos szertartásokban dicsérték.”

Manu elmagyarázza, hogy minden Szmrti-sásztrát el kell utasítani, amely ellentmond a négy Védának. Ezt mondja:

„Minden Szmrti-sásztra gonosz és haszontalan, amely ellentmond a négy Védának. Aki ilyen sásztrát követ, arra úgy kell tekinteni, megtévesztette a tudatlanság kötőereje.”

„A jóság kötőerejében levő Puránákban van az a bizonyíték, amelyet el kell fogadni. Mindent el kell vetni, ami ellentmond ennek.” Így gondolkodnak a bölcsek. Őket nem téveszti meg semmi olyan „bizonyíték”, amely ellentmond a jóság kötőerejében levő Puránáknak.

18.

Az Úr Visnunak három energiája van. Ezek nevei Para (lelki), Ksetragja (egyéni szellemi lelkek) és maja (illúzió). A Sruti-sásztra, Svetásvatara Upanisad 6.8 mondja:

„Az Úr Visnunak különböző energiái vannak.”

A Sruti-sásztra mondja:

„Az Úr Visnu az egyéni szellemi lelkek és az anyagi természet ura. Ő a három kötőerő ura. Ő szabadítja meg a születés és halál körforgásába bebörtönzött lelkeket.”

A Visnu Purána mondja:

„Az Úr Visnunak háromféle energiája van, mégpedig lelki energia, az élőlények és a tudatlanság. A lelki energia tudással teljes. Az élőlények ugyan a lelki energiához tartoznak, de könnyen megtévednek, a harmadik energia pedig tele van tudatlansággal, és mindig látható a gyümölcsöző cselekedetekben.”

19.

Az Úr Visnu a para (lelki) energiáját elsődleges erőként, a ksetragja (egyéni szellemi lelkek) és maja (anyagi elemek) energiákat összetevőkként használva teremtette meg az anyagi világot. Ezt leírja a Sruti-sásztra:

„A Legfelsőbb a saját részeit használva teremtette meg az anyagi világot.”

20.

Az Úr Visnu teste és énje nem különbözőek. A Sruti-sásztra, Gopála-tápani Upanisad 1.10 ezekkel a szavakkal írja le az Úr Visnu lelki testét:

„Az Úr Krsna szemei olyanok, mint a lótuszvirágok. Arcának színe olyan, mint a monszunfelhőé. Ruhái olyanok, mint a villám. Két karja van. Transzcendentális tudással gazdag. Erdei virágokból készült füzér ékesíti. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.”

Az Úr Krsna a minden lélekben jelen lévő Felsőlélek az anyagi világban, és az anyagi természet minden egyes atomjában. A Sruti-sásztra (Gopálatápani Upanisad 1.38) ezekkel a szavakkal írja le:

„Krsna az Istenség egyetlen, Legfelsőbb Személyisége. Formája örök, tudással és boldogsággal teljes.”

Ő transzcendentális boldogsággal teljes. Ezt mondja a Sruti-sásztra (Gopálatápani Upanisad):

„Az Úr Krsna transzcendentális teste tele van boldogsággal.”

21.

Az Úr Visnu nem különbözik transzcendentális boldogságától, tudásától és egyéb korlátlan, transzcendentális tulajdonságaitól. A Sruti-sásztra mondja:

„Az Úr Visnu azonos transzcendentális tulajdonságaival. Azok nem különböznek Tőle.”

Az Úr egyik, sajátos energiája révén azonban mégis úgy tűnik, mintha a tulajdonságai különböznének Tőle.

22.

Így kell gondolkodnunk, „Lehet, hogy az Úr Visnu tulajdonságai az Énjétől különbözőeknek tűnnek, de a valóságban azok nem különböznek.” Így kell gondolkodnunk, „Lehet, hogy úgy tűnik, az Úr Visnu benne van az időben, de a valóságban Ő örök. Számára örökké tart az idő.” Így az Úr Visnu egyik tulajdonságától sem különbözik.

23.

Azt gondolni, „Az Úr Visnu nem örök”, éppen olyan illúzió, mint azt mondani, „Ez az edény, amelyet most látok, nem létezik”. Az beszél így, aki illúzióban van. Nem metafóra, ha azt mondjuk, „Az Úr Visnu örök.” Nem olyan, mintha azt mondanánk, „Ez az ember egy oroszlán.” Ezek a szavak, „Az Úr Visnu örök”, azt jelentik, hogy az Úr Visnu sohasem szűnik meg létezni. Azt jelentik, „Az Úr Visnu sohasem született, és nem hal meg soha. Az Ő létezése örök.” Ezért az Úr Visnu nem különbözik a tulajdonságaitól. Ha úgy tűnik, hogy a tulajdonságai különböznek az Énjétől, ez csak látszat.

24.

A Sruti-sásztra (Katha Upanisad 2.1.14) mondja:

„Az Istenség Legfelsőbb Személységének a tulajdonságai olyanok, mint az eső, amely egyenlően hull a hegyekre és a völgyekre. Az, aki azt gondolja, hogy a Legfelsőbb Úr különbözik a tulajdonságaitól, el fog bukni.”

Nem szabad úgy gondolkodnunk, hogy a Legfelsőbb Úr más, mint a tulajdonságai (dharman). Ő nem olyan, mint a közönséges emberi lény, akinek számos tulajdonsága van, és mindegyik különbözik az eredeti, lelki azonosságától. Ez a szöveg nem így használja a „dharma” szót. Az Úr tulajdonságai túl vannak azon, amit mások elérhetnek.

25.

Az imperszonalisták nem gondolják, hogy az Úr Visnu különbözik a tulajdonságaitól. De nem gondolják azt sem, hogy különbözik. Ez azért van, mert azt gondolják, hogy az Úr Visnu illúzió.

26.

Ha a Legfelsőbbnek nincsenek tulajdonságai, akkor nem is lehet egy mindennel, mivel ez is egy tulajdonság. Ha nincsenek tulajdonságai, akkor nem lehet mindennel egy, hiszen az egység egy tulajdonság. Ezért el kell fogadni, hogy a Legfelsőbbnek vannak tulajdonságai.

27.

A Legfelsőbbnek vannak tulajdonságai, és ugyanakkor Ő egy is mindennel. Ezért biztos, hogy egynél több létállapota van. Ilyen módon bebizonyosodott, hogy a Legfelsőbbnek biztosan vannak tulajdonságai.

28.

Tudjuk, hogy az Úr Visnu a Legfelsőbb Önvaló. A Bhagavad-gítában (10.20) mondja:

„Ó Gudákesa, minden teremtmény szívében én vagyok az Önvaló.”

Az Úr Visnu elismeri, hogy Ő az Önvaló, és ezzel megmutatja, hogy minden lénnyel egy. A Sruti-sásztra mondja:

„Az Úr Visnu ezt kívánta: Sokká válok. Sok gyermekem lesz.”

A Srímad Bhágavatamban (2.9.33) mondja az Úr Visnu:

„Ó Brahmá! Én vagyok az, az Istenség Személyisége, aki léteztem a teremtés előtt, amikor Rajtam kívül nem volt más. Nem létezett az anyagi természet sem, e teremtés oka. Én vagyok az is, amit most látsz, és ami a megsemmisülés után megmarad, az szintén Én leszek, az Istenség Személyisége.”

Ilyen módon látjuk, hogy az Úr Visnu a Legfelsőbb Önvaló.

29.

Mivel Ő a Legfelsőbb Önvaló, a végső felszabadulást az éri el, aki meghódol Előtte. Ezt maga az Úr Visnu is megerősíti, a következő szavakban (Bhagavad-gítá 7.14):

„Az anyagi természet három kötőerejéből álló isteni energiáimat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.”

Ezt is mondja (Bhagavad-gítá 18.55):

„A Legfelsőbb Személyt kizárólag az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni, és ha valaki az ilyen odaadás által teljesen tudatossá vált Istenről, akkor bejuthat az Ő birodalmába.”

Az „Én” szót úgy kell érteni, mint ami azt jelenti, „az Istenség tiszta, Legfelsőbb Személyisége”. Ő a valódi cselekvő, élvező és megismerő. A Sruti-sásztra mondja:

„Az Úr Visnu az univerzumok teremtője és megismerője. Ő mindennek az atyja. Ő a legfelsőbb cselekvő. Ő a nagy Önvaló.”

„A bölcs, felszabadult lelkek kíséretében az Úr Visnu minden lelki örömet élvez.”

A Bhagavad-gítában (9.26) mondja az Úr Krsna:

„Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.”

Itt a „bhaktjá prajaccshati” szavak arra mutatnak, hogy az Úr azt fogyasztja el, amit a bhaktái önként, odaadással felajánlanak. Ez az Úr saját kívánsága. Ahogy az Úr Brahmá mondja, az Úr Visnu „szveccshamaja” (felsőbbrendűen független).

30.

A szentírások azt mondják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége különböző formákat nyilvánít meg, néha két karral, néha négy vagy nyolc karral. Az Atharva-Véda (Gopálatápani Upanisad) így írja le a kétkarú formáját:

„Az Úr Krsna szemei olyanok, mint a lótuszvirágok. Arcának színe olyan, mint a monszunfelhőé. Ruhái olyanok, mint a villám. Két karja van. Transzcendentális tudással gazdag. Erdei virágokból készült füzér ékesíti. Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A szerencse istennője ott áll mellette. Két karja van, sötét arcszíne, szépséges haja, sárga ruhája, kecses fülbevalói, ékszeres nyaklánca. Íjat tart. Békés és szentséges.”

A Taittirija-sruti mondja:

„A Legfelsőbb Úrnak két karja és két lába van. A kezein is, a lábain is tíz-tíz ujj van. Széles mellkasa 25 hüvelyknyi.”

A Rahaszjamnaja mondja:

„Az Istenség szépséges, Legfelsőbb Személyiségének két karja van.”

Szátvata-sásztra:

„A lelki égben lakozik az Istenség korlátlan, örök, békés, Legfelsőbb Személyisége, kinek formája lelki tudásból áll. Neki nincs anyagi formája. Együtt érez a bhaktáival, megmutatja nekik a lelki formáját. Megmutatja nekik, hogy milyen szép, sok milliónyi holdnál is dicsőbb. Kezein a kagylókürt és a korong jeleit viseli, könnyedén tartja a három világot. Bhaktáit megajándékozza a félelemnélküliséggel.”

Szankarsana-sásztra:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ragyogó, mint a tiszta kristály. Két lába van és egy arca. Két kézzel osztja a félelemnélküliség ajándékát. Megsemmisíti a karma visszahatásait.”

31.

A Visvaksena-szamhita ezekkel a szavakkal írja le az Úr Visnu négykarú formáját:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az összes világ teremtője és fenntartója. Fiatalos, lelki teste örök. Mindig túl van az anyagi világon. Tiszta, boldog, zavartalan, örökre felszabadult lelkek szolgálják, akik összetett kezekkel állnak Előtte. Teste sötét színű. Négy karja van. Srí, Bhú és Nílá istennők kísérik.

Örök formáját örök, tiszta, csillogó ékszerek díszítik. Öt fegyvere van. Kagylókürtöt és korongot tart. Eltávolít minden kedvezőtlent.”

A Srímad Bhágavatam (10.3.9-10) mondja:

„Vaszudeva ekkor megpillantotta az újszülött gyermeket. Szépséges lótusz-szeme volt, és négy kezében a négy fegyvert, a sankhát, a csakrát, a gadát és a padmát tartotta. Mellkasát a Srívatsza jele ékesítette, nyakában pedig a ragyogó Kaustubha ékkövet viselte. Sárga ruhájában, olyan feketés árnyalatú testtel, mint egy sűrű felhő, hosszú, vállára omló hajával, sisakjában és fülbevalóival, melyeken Vaidúrja drágakövek szikráztak különleges fénnyel, a kardíszekkel, karkötőkkel és más ékszerekkel felékesített gyermek végtelenül csodálatos volt.”

Ardzsuna mondja a Bhagavad-gítában (11.46) az Úr Krsnának:

„Ó ezerkarú, univerzális Úr, szeretnélek négykarú formádban látni, ékes sisakkal a fejeden, kezeidben buzogányt, csakrát, kagylókürtöt és lótuszvirágot tartván. Nagyon vágyódom, hogy ebben a formában lássalak.”

Az Úr nyolckarú formáját írja le a Srímad Bhágavatam (4.30.7) ezekkel a szavakkal:

„Az Istenség Személyisége nyakát egy térdig érő virágfüzér ölelte körül. Nyolc erős és hosszú karját ez a virágfüzér díszítette, mely vetekedett a szerencse istennőjének szépségével.”

Az Ánanda-szamhitá mindhárom formát leírja:

„Nagy az Úr nyolckarú formája. Finom az Ő négykarú formája. Kétkarú formája a legmagasztosabb. Ebben a három formában kell imádni az Urat.”

32.

Ahogyan a vaidúrja ékkő (lapis lazuli) mindig más színű, ha más szögből nézik, az Istenség Legfelsőbb Személyisége is sok különféle formát nyilvánít meg. Valamennyi formája közül a kétkarú a legszebb, ez tartalmazza az Úr összes transzcendentális tulajdonságát, azok egész teljességében. A többi formái nem ilyenek. A Sruti-sásztra mondja,

„Az Úr többi formája nem ér fel az Ő kétkarú formájával.”

Itt valaki tiltakozhat: az Úr kétkarú formája, de az összes többi forma is alárendelt a négykarú formához képest, amely mindig Vaikunthalokában tartózkodik.

Erre ezt válaszolom: Nem igen gondoltad át azt, amit mondasz. A Mahá-Varáha-Purána mondja:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének valamennyi formája örök. Sohasem születnek, és nem halnak meg. Nem anyagiak.

Boldogsággal és tudással, minden transzcendentális tulajdonsággal teljesek, és nincs bennük hiba.”

A Katha Upanisad kijelenti, hogy az Úr kétkarú formája a legfelsőbb. Minden állítás téves, amely ellentmond ennek.

A Legfelsőbb Úr minden egyes formájával azonos. Azok mind Ő maga. Hogy az Úr egy bizonyos formája az Ő eredeti formája, annak a formának egy kiterjedése vagy a kiterjedés kiterjedése, azt csak az dönti el, hogy az Úr mennyit akar feltárni a hatalmából, amikor megnyilvánítja azt a formát. Csak ebben az értelemben lehet az Úr egyes formáit magasabb rendűeknek, másokat kevésbé magas rendűeknek tekinteni. Az Úr nagy bhaktái mondják:

„Az Úr formáit aszerint tartják nagyobbaknak vagy kisebbeknek, hogy az Úr mennyit nyilvánít meg transzcendentális erejéből, amikor azokat feltárja.”

33.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a szerencseistennő férje. A Jadzsurvéda mondja:

„Srí és Laksmí az Istenség Legfelsőbb Személyiségének két felesége.”

Az Atharvavéda mondja:

„Hódolat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki Kamalá istennő félrje. Hódolat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki a Ramá istennő gondolatainak Mánasza-taván játszadozó hattyú. Hódolat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki a karjaiban tartja Ramá istennőt.”

Srí, Giri-deví (Szaraszvatí), Laksmí és Ramá istennőkről később beszélünk.

Itt valaki tiltakozhat: A Sruti-sásztrában ez áll:

„A Legfelsőbb egy. Ő nem sok.”

Ez azt jelenti, hogy Laksmínak és a többi istennőnek az illuzórikus energiából, majából kell megnyilvánulnia. Laksmínak, Szaraszvatínak és a többi istennőnek nincs olyan lelki jóság-formája, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.

Erre a téves, zavart felvetésre ezt válaszolom: Ahogyan a hő elválaszthatatlan a tűztől, úgy az Úr energiáit sem lehet elválasztani Tőle. Az energiák osztoznak az Ő természetében. Mindegyik tökéletesen lelki. Ezt írja le a Sruti-sásztra:

„Az Úr energiája lelki.”

Ilyen módon megérthetjük, hogy Laksmí, Szaraszvatí és a többi istennő, aki kapcsolatban áll a Legfelsőbb Úrral, szintén lelki. A Visnu Purána mondja:

„Legyen hozzánk kegyes Visnu, aki rendkívül tiszta, aki a Felsőlélek minden lény szívében, és aki a szerencse lelki istennőjének a férje.”

Szkanda Purána:

„Az Úrnak van egy anyagi energiája és egy lelki energiája. Az anyagi energia a tétlen anyag külső formáját nyilvánítja meg. Srí istennő az Úr lelki energiája. Neki lelki formája van. Az Úr Visnunál vesz menedéket.”

Szkanda Purána, Gih-sztotra:

„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Szaraszvatí istennőnek. Ő az Úr Krsna mellkasán pihen. Az Úr Krsnának nagyon kedves. Örök, arcának színe fehér, és minden áldást elhoz.”

Ezzel megválaszoltam ezt a kifogást.

34.

Itt valaki megint tiltakozhat: A Sruti-sásztrában ez áll:

„A Legfelsőbb egy. Ő nem több.”

Ez azt bizonyítja, hogy a Legfelsőbb személytelen, és nincsenek tulajdonságai.

Erre ezt válaszolom: Kérlek, ne gondolkozz így. A sruti-sásztra e szavai azt jelentik, hogy semmi sem létezik, aminek ne lenne kapcsolata a Legfelsőbb Úrral. A szentírások ezt mondják a szerencse istennője és az Úr kapcsolatától:

„Ó Legfelsőbb Úr, Srí istennő a tiéd, és tiéd Laksmí istennő is.”

Laksmínak, Szaraszvatínak és a többi istennőknek mind különböző formáik vannak. Ezt a Visnu Purána írja le:

„Szandhjá, Rátrí, Prabhá, Bhúti, Medhá, Sraddhá és Szaraszvatí az istennők között vannak.”

Ezt is a Visnu Purána mondja (1.12.69):

„Ó Uram, te vagy mindennek az alapja. A három jellemző, hládin, szandhiní és szamvit egyetlen lelki energiaként van meg Benned. De az anyagi kötőerők, amelyek boldogságot, szenvedést és a kettő keverékét okozzák, nincsenek meg Benned, mert Neked nincsenek anyagi tulajdonságaid.”

Az Úr lelki energiája háromféleképpen nyilvánul meg. A szamvit energia Szaraszvatí istennő. A hládiní energia Laksmí istennő. Tudni kell, hogy az itt említett két istennő közül valójában az előbb megnevezett a második. Vagyis Szaraszvatí követi Laksmít. A tudás-energia (szamvit) a gyönyör-energiára (hládiní) következik.

35.

Laksmí istennő is mindent átható, mivel nem különbözik a Legfelsőbb Úrtól. A Szmrti-sásztra mondja:

„Laksmí istennő a világok anyja, az Úr Visnu állandó társa. Mint az Úr Visnu, ő is mindent átható.”

Hamis, eretnek gondolat azt hinni, hogy Laksmí istennő különbözik az Úr Visnutól, de mégis mindent átható. Ezzel megcáfoltuk azt is, hogy Laksmí istennő csak egy egyéni szellemi lélek, mint a többi sok millió. Laksmí istennőnek éppen úgy korlátlan transzcendentális tulajdonságai vannak, mint az Úr Visnunak. A szentírások mondják:

„Ó istennő, még ha olyan nyelvünk lenne is, mint Brahmá félistennek, akkor sem tudnánk leírni az összes transzcendentális tulajdonságodat. Ó lótusz-szemű Laksmí istennő, kérlek, soha ne hagyd el a bhaktáidat.”

36.

A szentírások ezekkel a szavakkal írják le ezt a képességét, hogy meg tudja adni a felszabadulást, uralkodni képes az Úr Visnun, és még számos ilyen transzcendentális tulajdonsága van:

„Ó Laksmí istennő, te transzcendentális tudással teljes vagy. Te adod a felszabadulást. Ki olyan dicsőséges, mint te? Szent áldozatokból van a te formád.
Ó istennő, a jógik mindig rajtad meditálnak, ahogy az Úr Visnun pihensz.
Kedvedért az emberek mindhárom világról hajlandók lemondani.
Kedvedért csaknem halottakká válnak. Pillantásodból származnak a feleségek, gyermekek, otthon, barátok, gazdagság és jó szerencse.
Ó dicsőséges, a te pillantásod adja meg az embereknek az anyagi test gazdagságát és boldogságát. Általad pusztítják el az ellenségeiket.
Ó istennő, könnyen elérik az igazmondást, tisztaságot és számos más erényt azok, akikre te rátekintettél.
Ó szentséges, azok az igazán elhagyottak, akiket te elhagytál. Minden erényt elnyernek azok, akikre pillantásodat veted.
Még akkor is jó családot és gazdagságot kapnak, ha korábban nem voltak erényeik.
Dicsőségesek, erényesek, szerencsések, tiszteletreméltók és értelmesek lesznek.
Ó istennő, az, akire te rátekintesz, hősies és hatalmas lesz. Ó Úr Visnu szerelmese, világok anyja, ha elfordulsz valakitől, azt találja, hogy minden erénye bűnné változott.”

Amikor az Úr Visnu különféle formákat ölt, Laksmí istennő is követi. A szentírások mondják:

„Amikor az Úr Visnu félisteni formát ölt, Laksmí félistennő lesz. Amikor emberi formát ölt, Laksmí nővé válik. Mindig olyan formát vesz fel, ami megfelel az Úr Visnu formájának.”

37.

Srí Rádhá Laksmí istennő valamennyi formájának az eredete. Srí Krsna az Úr Visnu valamennyi formájának az eredete. A Purusa-bodhiní Upanisád mondja:

„Az Úr Krsna Gokula országában, Mathurá-mandalában lakik. Két oldalán Rádhá és Csandraválí állnak.”

Ezt is mondja:

„Laksmí, Durgá és az Úr energiái Srí Rádhá kiterjedései.”

Srí Rádhá neve a Srímad Bhágavatam 2.4.14 versében rejtőzik, ahol Srila Sukadeva Goszvámi ezt mondja:

„Az Úr Krsna az anyagi és a lelki világok legfelsőbb élvezője, mégis mindig a saját hajlékát élvezi a lelki égben. Senki sem ér fel Vele, mert az Ő transzcendentális fensége (radhasza) mérhetetlen.”

A Brhad-Gautamíja Tantra mondja:

„A transzcendentális istennő, Srimatí Rádháráni Srí Krsna közvetlen párja. Központi alak az összes szerencseistennő számára. Ő a legvonzóbb, és még az Istenség mindenkit vonzó Személyiségét is vonzza. Ő az Úr eredeti, belső energiája.”

A Srímad Bhágavatam (1.3.28) ezt is mondja:

„Vaszudeva és Devakí nyolcadik fia az Úr Krsna, az Istenség eredeti Személyisége.”

---

Harmadik fénysugár
Az egyéni szellemi lelkek
Trítijah kíranah – Dzsíva-nirupanah

1.

Most az egyéni szellemi lelkekről (a dzsívákról) fogunk beszélni. Az egyéni szellemi lelkeket úgy írják le, mint a lelki tudat apró részecskéit. A Sruti-sásztra, Mundaka Upanisad (3.1.9) mondja:

„A lélek atomi méretű, és tökéletes értelemmel észlelhető. Ez az atomnyi lélek az ötféle levegőben (prána, apána, vjána, szamána és udána) lebeg, a szívben lakik, és befolyását mindenhová kiterjeszti a testet öltött élőlényekben.”

A Svetásvatara Upanisad (5.9) mondja:

„Ha egy hajszál felső végét száz részre osztjuk, és minden egyes részt további száz részre osztunk, megkapjuk, hogy mekkora a szellemi lélek.”

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az egyéni szellemi lelkek közötti kapcsolatot ezekkel a szavakkal írja le a Sruti-sásztra (Katha Upanisad 2.2.13és Svetasvatara Upanisad 6.13):

„Az összes örökkévaló lény közül egy a legkiválóbb. Az összes tudatos lény közül egy a legkiválóbb. Ez az egyetlen, legkiválóbb, örökkévaló, tudatos lény teljesíti az összes többi vágyait.”

Ezt is a Sruti-sásztra mondja:

„A bhakta, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádja, eléri az örök békét. Az igazi békét senki más nem éri el.”

2.

Egyes filozófusok tévesen azt gondolják, hogy végső soron csak egyetlen szellemi lélek van, és ez a Legfelsőbb. A sok különféle lélek létezése csak illúzió, mint az álomban látott kocsik vagy más dolgok. A Sruti-sásztra egyértelműen elutasítja ezt a téves elgondolást, amikor kijelenti, hogy a sok szellemi lélek örökké egyén.

3.

Az egyéni szellemi léleknek örökké megvannak a maga tudata, tudása és tulajdonságai. A Sruti-sásztra mondja:

„Az egyéni lelkek mind örökkévalóak. Mindegyiknek egyéni természete van, amely sohasem pusztul el.”

Ezt is a Sruti-sásztra mondja:

„Az egyes egyéni szellemi lelkek egyéni tudata sohasem vész el.”

Az egyéni szellemi lélek ugyan csak atomnyi méretű, mégis eltölti tudattal a külső, anyagi test minden részét. A Védánta Szútra mondja:

„Az egyéni lélek úgy tölti el tudattal az anyagi testet, ahogyan a nap tölti el fényével az univerzumot.”

Az Úr Krsna mondja a Bhagavad-gítában (13.34):

„Ó Bharata fia, ahogy a Nap egyedül beragyogja ezt az egész bolygórendszert, úgy világítja meg belülről a lélek az egész testet a tudat sugaraival.”

4.

„Az egyéni szellemi lelket az „én” szóban látjuk. Az álomtalan alvásban ez az egyéni azonosság, az „én” elpusztul.” Lehet, hogy egyesek így beszélnek a lélek természetéről. A Sruti-sásztra azonban megcáfolja ezt a téveszmét, és megerősíti a lélek folyamatos, egyéni létezését, még az álomtalan alvás idején is. A Sruti-sásztra mondja:

„Boldogan aludtam. Nem álmodtam.”

5.

A lélek különbözik a külső, anyagi testtől és minden egyébtől is. A lélek nem megy keresztül a hatféle átalakuláson sem, amelyek megváltoztatják az anyagi testet. A Srímad Bhágavatam (11.28.24) mondja:

„Az egyéni szellemi én nem a külső anyagi test. Nem is az érzékek, nem a félistenek, nem az életlevegő, víz, tűz, elme, nem az, amit az étel táplál, nem az értelem, természet, hamis én, éter, föld, érzéktárgy vagy egység a mindennel.”

Ezt is a Srímad Bhágavatam (11.3.38) mondja:

„Az egyéni szellemi lélek sohasem születik, sohasem hal meg, sohasem növekszik, és sohasem hanyatlik. Ő az örökké változó anyagi birodalom ismerője. Örökkévaló. Sohasem szűnik meg létezni. A lélek nem más, mint tudat. Tévedés azt gondolni, hogy a lélek a lélegzet vagy az anyagi érzékek.”

6.

Az egyéni szellemi lélek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének nagyon kicsiny része. Az Úr Krsna kijelenti a Bhagavad-gítában (15.7):

„Ebben a feltételekhez kötött világban az élőlények az Én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt nagyon keményen küzdenek a hat érzékszervvel, melyekhez az elme is hozzátartozik.”

7.

Az egyéni szellemi lélek a cselekedetek végzője. Észleli az érzékek tárgyait. Örömöket élvez. A Sruti-sásztra mondja:

„Az egyéni szellemi lélek azt élvezi, amire vágyik.”

Egyes filozófusok azt gondolják, „Az egyéni szellemi lélek a legfelsőbb cselekvő, a legfelsőbb megismerő, a legfelsőbb élvező.” Buta tévedés ez. Egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb cselekvő, megismerő vagy élvező. A Mahábhárata, Vana parvájában mondja Jamarádzsa Mahárádzsa Szomakának:

„Egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége a legfelsőbb cselekvő, megismerő vagy élvező. Soha, senki más nem lesz olyan cselekvő, megismerő, vagy élvező, mint Ő.”

8.

Itt valaki tiltakozhat: „A tettek mindig szenvedéseket hoznak, ezért nem lehetséges, hogy egy lelki lény cselekedjen. Ez a Sruti-sásztra mondanivalója.”

Erre ezt válaszolom: Nem úgy van, ahogy gondolod. Az anyagi cselekvések, például a darsa és paurnamásza jagja bizonyára vesződségesek. De az Úrnak és társainak a lelki kedvtelései sohasem hoznak bajt vagy szenvedést.

9.

A Sruti-sásztrában vannak olyan szövegek, amelyek látszólag azt bizonyítják, hogy a lélek nem-cselekvő, de valójában nem ezt bizonyítják. Látjuk, hogy a lélek természete mindig aktív, nem is lehetséges olyan helyzet a lélek számára, amelyben nem történik cselekvés. A lélek természetéhez tartozik, hogy aktív legyen. Ezt mondják a bölcsek. A Sruti-sásztra azon szövegei is csak látszólag bizonyítják, hogy a lélek nem ismer gondolati vagy érzelmi változásokat. A lélek tudása, tulajdonságai és egyéb jellemzői megváltozhatnak. De ahogyan az ég sem változik soha, a szellemi lelket sem érintik azok a durva, anyagi változások, amelyek az anyagi világ részei. A lélek nem szűnik meg létezni. Létezése változatlanul folytatódik, még az álomtalan alvásban is, amint azt ezekben a szavakban látjuk: „Boldogan aludtam. Nem álmodtam.” Ilyen módon látjuk, hogy a lélek teljesen lelki természetű.

10.

Az egyéni szellemi lelkek alá vannak rendelve az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. A Védák mondják:

„Az Úr foglalja le az élőlényt jámbor cselekedetekkel, hogy fölemelkedhessen. Az Úr foglalja le vallástalan cselekedetekkel, hogy a pokolba menjen. Az élőlény boldogságában is, szenvedésében is teljesen alárendelt. A Legfelsőbb akaratából kerülhet el a mennybe vagy a pokolba, ahogyan a felhőt sodorja a szél.”

A Védánta-szútra mondja:

„Az egyéni lélek alá van rendelve a Legfelsőbbnek. Ezt igazolják a Sruti-sásztrák.”

11.

Az egyéni szellemi lelkek mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgái. A Padma Purána mondja:

„Az egyéni szellemi lelkek mind az Úr Krsna szolgái. Sohasem szolgálnak senki mást.”

Itt valaki tiltakozhat: Végső soron az egyéni szellemi lelkek nem lehetnek az Úr Krsna örök szolgái, mert a lélek természeténél fogva forma nélküli, személytelen, és nincsenek tulajdonságai. Ezt látjuk a szentírások tanításaiból.

Erre ezt válaszolom: Nem. Nem úgy van, ahogy gondolod. Az egyéni szellemi lélek eredeti természete az, hogy az Úr Krsna szolgája. Ahogyan a vajat a tejből nyerjük köpüléssel, ahogyan a tüzet a fából nyerjük dörzsöléssel, úgy nyilvánul meg az egyéni szellemi lélek eredeti természete – Krsna örök szolgája – azáltal, hogy követi a szentírások tanításait.

12.

Az egyéni szellemi lélek akkor végezhet odaadó szolgálatot az Úr Krsnának, ha imádja a lelki tanítómestert. Ilyen módon éri el az élet igazi célját. A Sruti-sásztra, Svetásvatara Upanisad (6.38) mondja:

„A védikus tudás csak azoknak a nagy lelkeknek tárul fel automatikusan, akik ösztönösen hisznek az Úrban is, a lelki tanítómesterben is.”

A Brhadáranjaka Upanisad mondja:

„Az ismeri a lelki igazságot, aki elfogadott egy igazi lelki tanítómestert. Fel fog szabadulni. Nagyon szerencsés lesz.”

Ezt is a Sruti-sásztra mondja:

„A bölcsek meditációjukban az Istenség Legfelsőbb Személyiségét látják.”

A Srímad Bhágavatam 11.3.21-22 mondja:

„Annak, aki komolyan el akarja érni az igazi boldogságot, fel kell keresnie egy hiteles lelki tanítómestert, és avatás útján menedéket kell vennie nála. Lelki tanítómesterét az teszi érdemessé, hogy már megvalósította a szentírások következtetéseit, és ezekről másokat is meg tud győzni. Azok a nagy személyiségek a hiteles lelki tanítómesterek, akik a Legfelsőbb Istennél vettek menedéket, és félretettek minden anyagi megfontolást.

Az a tanítvány, aki a lelki tanítómesterét Istenségként fogadja el, és őt imádja a szívében, megtanulja tőle az odaadó szolgálat tudományát. Az Úr Krsna, aki odaadja magát a bhaktáinak, nagyon elégedett az ilyen tanítvány őszinte szolgálatával.”

13.

A szentírások leírják az odaadó szolgálatot. A Sruti-sásztra mondja:

„A szentéletű bráhmana mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol.”

Miután az egyéni lelkek elérték a felszabadulást, továbbra is imádják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A Sruti-sásztra mondja:

„A felszabadult lelkek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a dicsőségét zengik.”

A Rgvéda (1.22.20) mondja:

„Az Úr Visnu személye az abszolút igazság; a félistenek mindig arra vágyakoznak, hogy lótuszvirág lábait lássák.”

14.

Ilyen módon látjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége szépséges és dicső, mint a hold. Nagyon sok transzcendentális tulajdonsága, ereje és fensége van. Örökké, végtelen mértékben rendelkezik ezekkel a transzcendentális tulajdonságokkal, míg az egyéni szellemi lelkeknek is örökké hasonló transzcendentális tulajdonságaik vannak, de nagyon kis mértékben. Ez az örök különbség az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az egyéni szellemi lelkek között. Minden szentírás ezt bizonyítja.

15.

Itt valaki tiltakozhat: Mit nem mondasz! Én még soha nem hallottam ilyet. Azt mondod, hogy az egyéni szellemi lélek különbözik a Legfelsőbbtől? A Sruti-sásztra azt mondja:

„Ó Legfelsőbb Úr, én te vagyok. Ami te vagy, én az vagyok. Te az vagy.”

Ezt is a Sruti-sásztra mondja:

„Minden a Legfelsőbb. Ki lát kit?”

Amikor az egyéni lélek eléri a felszabadulást, már nem különbözik a Legfelsőbbtől. Mert a kettejük közötti különbség akkor már csak illúzió, és aki azt gondolja, hogy különbözőek, az rendre utasítandó bolond. A Katha Upanisad (2.1.10) mondja:

„Aki a lelket és a Legfelsőbbet különbözőeknek látja, halála után újra megszületik és meghal ebben a világban.”

Ezt is a Sruti-sásztra mondja:

„Csak félelmet talál ebben a világban az, aki azt gondolja, hogy az, ami benne van, az különbözik az állítólag rajta kívüli világ többi részéről.”

16.

Erre ezt válaszolom: Nem úgy van, ahogy gondolod. A Svetásvatara Upanisad (4.6) és a Mundaka Upanisad (3.1.1) mondják:

„Az egyéni szellemi lélek és a Felsőlélek, az Isten Személyisége olyanok, mint két barátságos madár, akik ugyanazon a fán ülnek. Az egyik madár (az egyéni, atomnyi lélek) a fa gyümölcsét eszi (az anyagi test által szerzett érzékkielégítés), és a másik madár (a Felsőlélek) nem próbálja megenni ezeket a gyümölcsöket, csak figyeli a barátját.”

A Katha Upanisad (2.1.15) is ezt mondja:

„Amikor tiszta vizet öntenek a tiszta vízbe, az egyik víz olyan lesz, mint a másik. Ó bölcs Nacsiketa, kérlek, tudd meg, hogy ilyen az egyéni lélek. A felszabadulás után olyan dicsőséges lesz, mint a Legfelsőbb Úr.”

A Sruti-sásztra (Mundaka Upanisad 3.1.3) mondja:

„Az anyagi világtól megszabadult egyéni lélek olyan lesz, mint a Legfelsőbb.”

Ilyen módon látjuk, hogy a felszabadulás után az egyéni szellemi lélek olyan lesz, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Bár az egyik olyan, mint a másik, a Legfelsőbb Úr és az egyéni szellemi lélek még mindig különböző személyek.”

17.

A Szmrti-sásztra is megerősíti, hogy a felszabadulás után az egyéni lélek továbbra is külön áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Az Úr Krsna mondja a Bhagavad-gítában:

„Aki megszilárdult ebben a tudásban, az elérheti a transzcendentális természetet, amely olyan, mint az Én saját természetem. Az ilyen nem születik meg a teremtés idején, a megsemmisülés idején sem zavarja meg semmi.”

A szentírások ezt is mondják:

„Az egyéni szellemi lélek, kinek természete olyan, mint a Legfelsőbb Úré, találkozik a Legfelsőbb Úrral.”

Ez azt jelenti, hogy az egyéni szellemi léleknek olyan lelki természete van, mint a Legfelsőbb Úrnak. Ha ezeket a szavakat valaki úgy értelmezi, hogy az egyéni lélek beleolvad a Legfelsőbb Úrba, akkor tudnia kell, hogy a szentírások számos helyen ellentmondanak ennek az értelmezésnek.

Így az az értelmezés, amit a Katha Upanisad 2.1.10 verséről adsz, valamint az az állításod, hogy mindenki rendre utasítandó bolond, aki azt gondolja, hogy az egyéni szellemi lélek és a Legfelsőbb különbözőek, csak téves elgondolások, hazugságok, amelyeket a bölcseknek el kell utasítaniuk, hazugságok, amelyek ellentmondanak a szentírások világos tanításainak.

18.

Egyesek azt hihetik, hogy a szentírásokban a „tat vaham aszmi bhagavo” szavakkal kezdődő szöveg olyan helyzetet ír le, amelyben az egyéni szellemi lélek és a Legfelsőbb nem különbözőek. Az igazság azonban az, hogy a Legfelsőbb a mindent átható, Legfelsőbb Úr, és az egyéni szellemi lelkek mindig alá vannak rendelve Neki. Ami az életlevegőjét, beszédképességét és sok más dolgot illeti, az egyéni lélek semmit sem tud kezdeni a prána (életlevegő) nélkül. Erről beszél a prána taglalása a Cshándogja Upanisadban (5.1.15):

„Nem mondják, hogy „a szavak függetlenül beszélnek”. Azt sem mondják, hogy „a szemek függetlenül látnak”, „a fülek függetlenül hallanak”, „az elme függetlenül gondolkodik”. A prána (életlevegő) az, amely elrendezi a beszédet, a látást, a hallást és a gondolkodást.”

A Szmrti-sásztra (Visnu Purána) ezekkel a szavakkal mondja el, hogy a Legfelsőbb Úr mindenütt jelen van:

„Bárki lépjen is Eléd, még ha egy félisten is, Te teremtetted őt, ó Istenség Legfelsőbb Személyisége. Te vagy az univerzumok teremtője. Te mindenütt jelen vagy.”

Ardzsuna mondja az Úr Krsnának, a Bhagavad-gítában (11.40):

„Ó Uram, te mindent átható vagy, és így Te vagy minden.”

Ezért a szentírásokban a „tvam vaham aszmi bhagavo” szavakkal kezdődő szöveg azt jelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindent átható, jelen van még a felszabadult lelkek testében, érzékeiben és minden másban is. Ebben az értelemben az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden. A szentírások e szövegének minden egyéb értelmezése haszontalan.

19.

Itt valaki tiltakozhat: Lehet, hogy valaki elfogadja, vagy nem fogadja el ennek a szövegnek a közvetett értelmezését. Mégis figyelmen kívül kell hagyni a Legfelsőbbnek minden olyan tulajdonságát, mint mindent átható, stb., és ehelyett csak a tudatra szabad gondolni. A Legfelsőbb és a lélek azért azonosak, mert mindkettő tudat.

Erre ezt válaszolom: Ez egy ostoba javaslat. Nem dönthetsz úgy, hogy figyelmen kívül hagyod a Legfelsőbb Úr és az egyéni lelkek örök tulajdonságait. Különben sem mondhatsz semmit a Legfelsőbbről, hiszen azt gondolod, hogy szavakkal nem lehet leírni.

20.

Erre a tiltakozó azt mondhatja: A Sruti-sásztra (Taittirija Upanisad 2.4.1) mondja:

„Szavak nem írhatják le a Legfelsőbbet. Az elme sem értheti meg.”

Ezért a Legfelsőbbet nem lehet leírni.

Erre ezt válaszolom: Kérlek, ne gondolkodj így. Ez a szöveg azt jelenti, hogy a Legfelsőbbet nem lehet teljesen leírni. Nem azt, hogy egyáltalán semmit sem lehet mondani Róla. A Srímad Bhágavatam mondja:

„Senki sem írhatja le teljesen a Legfelsőbb Urat.”

Az Úr Krsna mondja a Bhagavad-gítában (15.15):

„Engem a Védák által lehet megismerni.”

A szentírások mindenütt megcáfolják azt az elgondolást, hogy a Taittirija Upanisad 2.4.1 versében az „aprajah” szó azt jelenti, hogy a Legfelsőbb teljesen leírhatatlan.

21.

Itt valaki tiltakozhat: Az egyéni szellemi lélek a tudatlanságban tükröződő Legfelsőbb. A Sruti-sásztra mondja:

„Ahogyan az egy és oszthatatlan ég sok különböző agyagedényben jelen van, és az egyetlen nap is számos vízfelületen tükröződik, úgy az egyetlen Legfelsőbb Önvaló is egyidejűleg számos helyen jelen van.”

Amikor az agyagedény eltörik, az edényben levő levegő eggyé válik az összes levegővel. Ugyanígy, amikor az anyagi tudatlanság megszűnik, a lélek megérti, hogy valójában ő a Legfelsőbb. Ez bizonyítja az advaita (egység) filozófiáját.

Erre ezt válaszolom: Ezek a szavak csupa hazugság. Buta dolog azt gondolni, hogy a mindenható Legfelsőbb sok apró darabra töredezik, hogy egyéni szellemi lelkeket alkosson, vagy hogy a Legfelsőbb olyan, mint a levegő az égen, vagy hogy a mindent átható Legfelsőbb olyan, mint a nap az égen, a tudatlanságban tükröződő nap. A Védák igazságának ismerői sohasem hiszik el az advaita filozófia téves elgondolásait.

22.

Itt valaki tiltakozhat: A tiszta, tudatos szellemi lény egy és osztatlan. Csak a tudatlanságból származik az az elgondolás, hogy a szellem Legfelsőbb Úrra és egyéni lelkekre oszlik. Ez a tudatlanság olyan, mint a napot éjjel eltakaró sötétség. Amikor a sötétség eloszlik, szó sincs arról, hogy a Legfelsőbb és az egyéni lélek különböznének. Akkor tudjuk, hogy csak egyetlen lelki, tudatos lény van.

23. Erre ezt válaszolom: ezek csak elhamarkodott, megalapozatlan állítások. Nem helyes így leírni az illúziót. Igaz, hogy az eget néha eltakarja a sötétség. De a tudatlanság sötétsége sohasem takarja el azt a tiszta tudást, amellyel a Legfelsőbb Úr rendelkezik. Hogyan lehetne eloszlatni azt a tudást? Mi változik meg? A Legfelsőbbnek a tudása változik meg, vagy az a létállapot, amelyben van? Mivel a Legfelsőbb örök, nem eshet illúzióba, nem változtatja meg azt az állapotot, amelyben létezik. Ha a Legfelsőbb soha nincs illúzióban, akkor hogyan lehetne eloszlatni az illúzióját? Csak a Vele kapcsolatos téves elképzeléseinket lehet eloszlatni. Klasszikus példa erre az a feltételezés, hogy egy kagyló csillogó felülete ezüstből van.

24.

Itt valaki tiltakozhat: Haszontalan felvetés az, hogy a Legfelsőbb és az egyéni lélek különböznek egymástól, nem támasztják ezt alá a szentírások kijelentései. Ha a szentírásokban néha ilyen leírásokat látunk, azok csak hozzávetőleges és nem teljes leírások az igazságról. Mint az ilyen kijelentések: „Reggel a nap fölkel a keleti óceánból, este elmerül a nyugati óceánban.” Ez csak pontatlan megközelítés, mert a nap valójában nem emelkedik ki, nem merül el az óceánban.

Erre ezt válaszolom: Ez mind ostobaság. A Sruti-sásztra (Svetásvatara Upanisad 1.6 és 4.7) mondja:

„Egy hattyú jár az anyagi élet nagy körforgásában. Amikor a hattyú megtanulja, hogy különbözik az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, szolgálni kezdi, és eléri a halhatatlanságot.”

„Bár a két madár ugyanazon a fán ül, az evő madár tele van aggodalommal, nagyon rossz kedvű, mint a fa gyümölcseinek élvezője. De ha valamilyen módon a barátja felé fordul, aki az Úr, és felismeri az Ő dicsőségét, akkor a szenvedő madár azonnal megszabadul minden aggodalomtól.”

Ilyen módon látjuk, hogy a szentírások is, a józan ész is megcáfolják azt az elgondolást, hogy a Legfelsőbb és az egyéni lelkek egyek. A szentírások világosan megmondják, hogy a Legfelsőbb mindenható és mindent átható, az egyéni szellemi lelkek pedig végtelenül kicsik. Az az elgondolás, hogy a Legfelsőbb és az egyéni szellemi lelkek nem különbözőek, csak illúzió, mint az is, ha valaki azt hiszi, hogy az emberi fejen szarv nőhet. A Sruti-sásztrák cáfolják azt az elgondolást, hogy a Legfelsőbb és az egyéni lelkek nem különböznek egymástól; sőt azt mondják, hogy a Legfelsőbb mindenható, az egyéni lelkek az alárendeltjei és Tőle függenek. Ilyen a Legfelsőbb és az egyéni szellemi lelkek közötti kapcsolat.

25.

Azonosak az egyéni lelkek a Legfelsőbbel, vagy különböznek Tőle? A Sruti-sásztra nem fogadja el, hogy az egyéni lelkek nem különböznek a Legfelsőbbtől, hogy a különbözőség felfogása téves. Sőt sok helyen azt állítják, hogy igen is különböznek Tőle. A Sruti-sásztra szerint a Legfelsőbb sohasem alantas és elbukott. Örökké a tökéletességben honol.

26.

A Sruti-sásztrák sehol nem tanítanak olyat, hogy az egyéni szellemi lelkek nem különböznek a Legfelsőbbtől. Ha nem különböznének, akkor semmi értelme nem lenne tanítóról, tanítványról és tudásról beszélni, mert akkor a tanító sem különbözne attól, akit tanít.

27.

Itt valaki tiltakozhat. Aki az egyéni lelkeket a Legfelsőbbtől különbözőeknek látja, az olyan, mintha káprázatot látna. Ezért nincs szükség tanítóra, és nem ér semmit az a példa, amit a tanítóról mondtál.

Erre ezt válaszolom: Ostoba szavak ezek. A te példád önmagát cáfolja meg. Káprázat csak azért létezik, mert egy másik helyen víz van. Te pedig olyan dolgot nevezel káprázatnak, ami egyáltalán nincs is, azt mondod, hogy az egyéni lelkek és a Legfelsőbb között nincs különbség. Ezért az a következtetés, hogy a te filozófiádban nincs sem tanító, sem tanítvány. Nincs tanítás sem, amit meg lehetne tanulni.

28.

Itt valaki tiltakozhat: Az ember tudatlanságból képzeli, hogy az anyagi univerzum létezik, bár az anyagi univerzum igazából a tiszta Legfelsőbb. Olyan ez, mintha tévedésből kígyónak nézne egy kötelet. Ez bizonyítja az advaita (egység) filozófiáját.

Erre ezt válaszolom: nem érvelsz elég gondosan, elég figyelmesen. A gondos elemzés szétzúzza az érveidet. Ki az, aki egy kötelet kígyónak vél? Ha azt mondod, hogy a Legfelsőbb, akkor ez nem lehetséges, mert a Legfelsőbb mindig transzcendenciában van és mindig tudással teljes. Ha azt mondod, hogy az egyéni szellemi lélek, akkor ez sem lehetséges, mert a te felfogásod szerint az egyéni lélek azonos a Legfelsőbbel.

29.

Helyesek ezek a példák vagy nem? Ezen a módon nem lehet megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a természetét, mert maguk a példák különböznek az Ő természetétől. Az ostoba emberek azonban csak nyomják ezeket a példákat, és nem látják a saját dőreségüket. A bolond nem gondolja magát bolondnak. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége túl van ennek az anyagi világnak az okán és a hatásán. Ezért még egy misztikus erőkkel felfegyverkezett filozófus sem értheti meg Őt. A levegő és az agyagedények meg a többi hasonló példa mind az okok és hatások, a tér, idő és anyagi tettek világából származik, ezért nem vonatkoznak a Legfelsőbb Személyre, aki ezen a világon túl van. Az ilyen példák csak fantázia, mintha azt képzelnénk, hogy virágok lebegnek az égen. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége túl van az anyagi világon. Őt nem lehet megérteni az anyagi világból vett példákkal, amely három dologból tevődik össze: okokból, hatásokból és az okok és hatások elegyéből.

30.

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a lelki energiáját (para-sakti) alkalmazta, ilyen módon távoli oka (nimitta) az anyagi világnak. Pradhana-saktiját és más anyagi energiáit alkalmazva az anyagi világ közvetlen oka vagy alkotóeleme (upadana). Mivel Ő maga az alkotóeleme annak, amiből az anyagi világ összetevődik, az anyagi világ tulajdonképpen lelki természetű. Hogy Ő a világ alkotóeleme, azt ezekkel a szavakkal erősíti meg a Sruti-sásztra:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt kívánta: Sok akarok lenni. Sok gyermekem lesz.”

„Brahmá az Úr Visnu parancsára lemondásokat végzett. Lemondásai erejénél fogva teremtette meg ezt az anyagi univerzumot.”

A Sruti-sásztra (Ísá Upanisad 8. mantra) mondja:

„Egy ilyen személynek igazán kell ismernie a mindenkinél kiválóbbat, aki test nélküli, mindentudó, feddhetetlen, érrendszer nélküli, tiszta és szennyezetlen, önellátó filozófus, aki mindenki óhaját teljesíti időtlen idők óta.”

A Sruti-sásztra mondja:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen teremtette meg ezt az anyagi világot.”

A Visnu Purána mondja:

„Ó bölcsek legjobbja, az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette az anyagi és az örök lelki világot. Úgy tesz, mintha megszületne és meghalna, hol megjelenik ebben a világban, hol eltűnik.”

A Mahábhárata mondja:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valódi. A lemondás valódi. Brahmá félisten valódi. A sok élőlény az Istenség valódi, Legfelsőbb Személyiségétől születik. Ezért az élőlényekkel telt anyagi világ is valóság.”

Ez is a Sruti-sásztrában van:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egy, kettősség nélkül.”

Az anyagi világban az Istenség Legfelsőbb Személyisége rejtve marad. Olyan mint a zöld madár, ha egy zöld fára száll, és nagyon nehéz megtalálni a levelek között.

Így bizonyítjuk, hogy az anyagi világ valódi, mert a Legfelsőbb, az Istenség valódi, Legfelsőbb Személyisége teremtette. Ezzel elutasítottuk azt az elgondolást, hogy az anyagi világ valótlan. Ahogyan a Sruti-sásztra magyarázza:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt kívánta: Sok akarok lenni. Sok gyermekem lesz.”

31.

Ha valaki megkérdezi: Hogyan esett a Legfelsőbb abba az illúzióba, hogy magát egyéni szellemi léleknek gondolja? – erre ezt válaszolom: Ő sohasem esik illúzióba. Ő teljesen független, a saját akaratából jelenik meg az anyagi világban, és sohasem kétséges számára a saját azonossága. Tudása örökké tökéletes, ezért sohasem gondolja magát egyéni léleknek, vagy az anyagi világ igazi lakójának. A szentírások mondják:

„Tévedés azt gondolni, hogy a Legfelsőbb olyan, mint e világ közönséges emberei. A Legfelsőbb örök és változatlan.”

Ez bizonyítja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége soha nincs illúzióban, és sohasem olyan, mint az anyagi világ közönséges lakói. Ő mindig lelki, és túl van az anyagi világon. Ahogyan a kagyló ezüstös csillogása is különbözik a piacon vásárolt, valódi ezüsttől, ugyanúgy az Istenség Legfelsőbb Személyisége is különbözik az egyéni szellemi lelkektől. Ezzel bizonyítjuk, hogy az egyéni lelkek különböznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. Ők mind az Ő szolgái.

---

Negyedik fénysugár
Anyag
Csaturthah kíranah – Prakrtitva-nirúpanah

1.

Most megbeszéljük az anyagi természetet (prakrti). Az anyagi természetet a három kötőerő – jóság, stb. – nyugvóhelyének mondják. A Sruti-sásztra (Csulika-Upanisád) tanítja:

„Az anyagi természet olyan, mint egy tehén. Soha nem volt kezdet. Minden élőlény anyja. Fekete, fehér és vörös. Tehén, kinek teje az Úr Visnu minden vágyát teljesíti.”

Ezt is a Sruti-sásztra mondja:

„Az anyagi természet három kötőerőből áll. Ő az anyagi univerzumok anyja. Sohasem születik, és nem hal meg. Örök és változatlan. Őt nevezik annak a mezőnek, ahol a feltételekhez kötött lelkek cselekszenek.”

2.

Az anyagi természet nyilvánítja ki a három kötőerőt: szattva (jóság), radzsasz, amely a szenvedély és a szenvedés oka, valamint a tamasz, amely az őrültség és a lustaság oka. A halál akkor következik be, amikor a három elem, az epe, nyálka és levegő tökéletes egyensúlyban vannak: ilyenkor elpusztul az anyagi univerzum. Amikor a három kötőerő egyensúlya felborul, és valamelyik erősebb lesz, mint a másik kettő, megnyilvánulnak a mahat-tattva és az anyagi univerzum többi alkotóelemei. Amikor a kötőerők egyensúlyban vannak, az anyagi univerzum elpusztul, és amikor ez az egyensúly megbomlik, megteremtődik az anyagi univerzum. Ez a tevékenység újra meg újra megteremti és megsemmisíti az anyagi univerzumokat. Ilyen módon lesz a három kötőerő a különféle anyagi átalakulások oka. A Visnu Purána mondja:

„A mahat-tattva (ősi anyagi természet) három kötőerőre oszlik: jóság, szenvedély és tudatlanság.”

3.

A hamis én (ahankára) az anyagi természetben nyilvánul meg. A hamis én az oka annak, hogy a lélek tévesen a külső, anyagi testtel azonosítja magát. A hamis én háromféleképpen nyilvánul meg: jóságban, szenvedélyben és tudatlanságban. Így is nevezik ezt a háromféle hamis ént: vaikárika (jóság), taidzsasza (szenvedély) és bhúta (tudatlanság). A különböző kötőerőkben levő hamis énből különböző dolgok nyilvánulnak meg. A jóság kötőerejében levő hamis énből nyilvánulnak meg az elme és a félistenek, akik az érzékeket irányítják. A szenvedély kötőerejében levő hamis énből a tíz érzék nyilvánul meg. A tudatlanság kötőerejében levő hamis énből nyilvánul meg az ötféle érzéktárgy: éter, stb. Ezt a Srímad Bhágavatam (11.24.6-8) a következő szavakkal írja le:

„A mahat-tattvából születik a megzavaró hamis én.

A háromféle hamis én a vaikárika (hamis én a jóságban), taidzsasza (hamis én a szenvedélyben), és tamasza (hamis én a tudatlanságban). A hamis én az elme, érzékek és érzéktárgyak oka. A hamis én jelen van a szellemben is, az anyagban is.

A tudatlanság kötőerejében levő hamis énből születtek meg az érzékek tárgyai, a szenvedély kötőerejében levő hamis énből az érzékek, a jóság kötőerejében levő hamis énből az elme és a tizenegy félisten.”

A Srímad Bhágavatam (3.26.23-24) mondja:

„Az anyagi ego a mahat-tattvából sarjad, ami az Úr saját energiájából alakult ki. Az anyagi ego legfőképpen háromféle – jó, szenvedélyes és tudatlan – aktív energiával van felruházva. Ebből a háromféle anyagi egóból fejlődnek ki az elme, a felfogó érzékek, a cselekvő szervek és a durva elemek.”

Ebben a versben a „csa” (és) szó azt jelenti, „mindegyik ugyanabban a sorrendben”.

4.

A lényeg ez: Kétféle érzék van: belső és külső érzékek. A belső érzék az elme, amely a jóság kötőerejében levő hamis énből áll, elfogad, elutasít, és a székhelye a szívben van. Különféle gondolkodási folyamatai eltérő természetének megfelelően nevezik ezt a belső érzéket elmének, értelemnek és hamis énnek. Amikor az elme anyagi dolgok felé irányul, az anyagi kötelékek oka lesz. A Sruti-sásztra mondja:

„Az elme az oka a szolgaságnak és a felszabadulásnak. A tisztátalan elme tele van anyagi vágyakkal. A tiszta elme anyagi vágyaktól mentes.”

Az elme végez olyan tevékenységeket is, mint emlékezés és hasonlók.

5.

A külső érzékek a szenvedély kötőerejében levő hamis énből állnak. Kétféle külső érzék van: tudásszerző és cselekvő érzékek. Öt tudásszerző érzék van: fülek, bőr, szemek, nyelv és orr. A hangot észlelő érzéket fülnek hívják. Embereknél és más ilyen teremtményeknél a hallás érzéke a fülben, kígyóknál a szemekben lakozik. Az érintést észlelő érzéket bőrnek nevezik. A tapintás érzéke a test külső burkolatának minden részében jelen van, kivéve a körmöket, hajat és más hasonló helyeken. Amennyi élet van a test külső burkolatában, annyira van jelen a tapintás érzéke. A formát észlelő érzék a szem. Az ízt észlelő érzék a nyelv. A szagot észlelő érzék az orr.

6.

A fülek és a többi tudásszerző érzék az éterben és a többi öt elemben észlelik az érzékek tárgyait. Ezek az érzékek és elemek mind anyagiak. Az elme, az életlevegő (prána) és a beszéd a föld, víz és tűz elemekben nyilvánulnak meg. Ezeket így írja le a Sruti-sásztra:

„Ó kedvesem, az elme a földdel kapcsolatos, a lélegzet a vízzel, a beszéd a tűzzel.”

7.

Az érzékek második csoportja a cselekvő érzékek, ezekből szintén öt van. Ezek a hang, kezek, lábak, a nemi szerv és a végbél. A hang az az érzék, amely megteremti a beszédet. Székhelye a torokban, mellkasban és hasonló helyeken van. A Véda-bhászja mondja:

„A különböző szótagok nyolc helyen jönnek létre: mellkas, torok, fej, nyelv, fogak, orr, ajkak és szájpadlás.”

A teheneknek és más állatoknak nincs meg az a képességük, hogy sokféle hangot képezzenek ezen a nyolc helyen, ezért aztán nem tudnak beszélni. Egy másikcselekvő érzék az, amely különféle tárgyakat hoz létre, mint kézművesség vagy művészet. Az embereknél és sok más teremtménynél ennek az érzéknek a kezekben vagy az ujjakban van a székhelye. Az elefántnál ez a székhely az ormány. A következő érzék az, amellyel az egyik helyről el lehet jutni a másikra. Embereknél és sok más teremtménynél a lábakban van ennek az érzéknek a székhelye, kígyóknál a mellben, madaraknál a szárnyakban. A következő érzék az, amely eltávolítja a testből a tisztátalanságokat, és a székhelye a végnél. Az utolsó érzék sajátos, intenzív örömet ad. Ennek az érzéknek a székhelye a nemi szerv. A nemi szervek bocsátják ki a vizeletet is.

8.

A jóság kötőerejében levő hamis énből nyilvánulnak meg Csandra és a többi félisten, akik a 14 érzéket irányítják. Közülük Brahmá, Visnu és Siva a belső érzékeket, az elmét, értelmet és hamis ént irányítják. Ilyen módon az élőlények döntéseket tudnak hozni, elszántak lesznek, megállapítják az azonosságukat és gondolkodnak. A füleket, bőrt, szemeket, nyelvet és orrot a Dik-pálák, Marutok, Szúrja, Varuna és az Asvini-kumárák irányítják. Ilyen módon képesek az élőlények arra, hogy a hangot, tapintást, formát, ízt és illatot észleljék. Agni, Indra, Upendra, Jama és Pradzsápati irányítják a hangot, kezeket, lábakat, végbelet és a nemi szerveket. Ilyen módon tudnak az élőlények beszélni, dolgokat megfogni, mozogni, üríteni és sajátos, intenzív örömet élvezni.

9.

A tudatlanság kötőerejében levő hamis énből először az érzékek öt tárgya, és aztán az öt durva anyagi elem nyilvánul meg. Az első a hamis én a tudatlanság kötőerejében, aztán nyilvánulnak meg a durva anyagi elemek. Ezek alakulnak át az érzékek tárgyaivá, amelyeket tanmátráknak hívnak. A durva elemek úgy alakulnak át érzéktárgyakká, mint a tej joghurttá, vagy a most fogant magzat gyermekké. A durva elemek neve bhúta. Az érzékek tárgyai finomak, és az elemek durvák.

10.

Különféleképpen írják le, milyen sorrendben nyilvánulnak meg a durva elemek. Azt mondják, hogy a Legfelsőbb Úrból az éter nyilvánult meg. Az éterből a levegő, a levegőből a következő elem, stb. Így írja le a Sruti-sásztra a durva anyagi elemek teremtését. A Subala Upanisád mondja:

„Az öt durva érzéktárgy a hamis énből nyilvánul meg. Az érzéktárgyakból nyilvánul meg az öt durva elem.”

Ezt a Gopála-tápani Upanisád is leírja. A hamis énből az öt érzéktárgy nyilvánul meg. Az érzéktárgyakból egymás után nyilvánulnak meg a durva anyagi elemek. Ezt a Gopála-tápani Upanisád mondja. A hamis egóból nyilvánul meg a hang, a hangból az éter, az éterből a hang és a tapintás. Az éterből nyilvánul meg a levegő, a levegőből a hang, tapintás és forma. A levegőből nyilvánul meg a tűz. A tűzből nyilvánul meg a hang, tapintás, forma és íz. A tűzből nyilvánul meg a víz, a vízből a hang, tapintás, forma, íz és illat. A föld a vízből nyilvánul meg.

11.

Az öt elemnek sajátos tulajdonságaik vannak. Az éteré a hang és tapintás. Nincs más érzéktárgya. A levegő érintésre hűvös, de illata vagy melege nincs. A tűznek van melege és fénye. A víz érintésre hűvös, de nem illatos. A föld illatos.

12.

Miután megteremtették a durva elemeket, megnyilvánultak bennük az érzékek térgyai. Miután az Úr Visnu, az Istenség Személyisége megteremtette az öt anyagi elemet, azokat két részre osztotta. Ezután még egyszer megosztotta, úgy hogy most négy rész volt. Ilyen módon osztotta meg a durva anyagi elemeket. A szentírások mondják:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az öt anyagi elem mindegyikét két részre osztotta. Ezután e részek mindegyikét ismét megosztotta. Ezután megnézte, hogyan osztotta el az öt elemet.”

13.

Ezután a 14 bolygórendszer nyilvánult meg az öt anyagi elemből. Megnyilvánult a hét felső bolygó, vagyis Bhur, Bhuvar, Szvar, Mahar, Dzsanasz, Tapasz és Szatja. Megnyilvánult a hét alsó bolygó, vagyis Atala, Vitala, Szutala, Raszátala, Talátala, Mahátala és Pátala. Tőlük született az élőlények négyfajta anyagi teste: az anyaméhből, tojásból, izzadságból és magvakból született testek. Az emberek, tehenek és más hasonló teremtmények anyaméhekből születnek. A madarak, kígyók és más hasonló teremtmények tojásokból születnek. A tetvek, szúnyogok és más hasonló teremtmények az izzadságból születnek. A fák, bokrok és más növények magvakból születnek.

14.

Itt egy általános leírást adtam. Nem adhatok itt sok részletet. Ezután a helyére került az égen a nap, amelynek keleten kell felkelnie. Ezután létrejöttek a világtér irányai.

15.

A prána (életlevegő) nem külön elem. Benne van a levegőben (váju). Ötféle prána van: prána, apána, szamána, udána és vjána.

Az anygi természet különböző részeit a mahat-tattvától a föld elemig egyetlen egésznek lehet tekinteni. Mégis amikor az anyagi természet különböző tevékenységeket végez, ezeket külön egységeknek is lehet tekinteni.

16.

A nyolc elem alakult át tizenhattá. A hamis én az Úr energiájánál fogva alakult át hanggá. A hangból nyilvánult meg az ég és a tapintás. A tapintásból nyilvánult meg a levegő és a forma. A formából a tűz és az íz nyilvánult meg, az ízből a víz és illat, az illatból a föld. Az öt érzéktárgya, vagyis hang, tapintás, forma, íz és illat a tizenegy érzék előtt nyilvánult meg. Az érzéktárgyak egymás után nyilvánultak meg, a durva anyagi elemekben. A hang és tapintás a levegőben nyilvánult mg, a hang, tapintás és forma a tűzben, a hang, tapintás, forma és íz a vízben. A földben a hang, tapintás, forma, íz és illat nyilvánultak meg. A Szmrti-sásztrákban az öt érzéktárgyat együttesen néha egyetlen egységnek tekintik, máskor külön vizsgálják őket. Az érzéktárgyakat tekintik a durva anyagi elemek eredetének. Ezért ezek különböznek a durva elemektől. Így az anyagi természetet (prakrti), a mahat-tattvát, a hamis ént, a 11 érzéket, az öt érzéktárgyat és az öt durva elemek mondják a 24 anyagi elemnek.

17.

A durva anyagi test összetevői az anyagi természet, mahat-tattva, hamis én és az öt durva anyagi elem. A 11 érzék olyan, mint a durva anyagi testre helyezett ékszer-díszek. Az öt érzéktárgyat, a 11 érzéket és a pránát a finom anyagi test összetevőinek mondják.

18.

A tudat által irányított anyagi test megnyilvánul, cselekszik, és végül megsemmisül. A testben vannak észlelések és cselekvések, de ahogyan a feleséget a férj irányítja, a tudta irányítja az észleléseket és a cselekvéseket. Az anyagi test prakrtiből és a többi anyagi elemből áll. Nincsenek egyéb összetevői. Az anyagi test olyan, mint egy földlabda. Nem különbözik az agyagedénytől vagy más hasonló dologtól. Így számolják a test összetevőit. Nincs ez másként. A testben benne van az oka és a hatása is. Ezek nem különböznek egymástól. A logika tudósai azt mondják, hogy az ok és a hatás különbözőek, mint a szövőszéken a hosszanti és a keresztszálak. Ez nem igaz. Nem oszlanak meg ilyen módon. A szánkhja filozófusok azt mondják, hogy az ok és a hatás különbözőek és nem különbözőek. Ez sem igaz, mert ellentmond a szentírások állításainak. Ezért a következtetés az, hogy az ok és a hatás nem különböznek egymástól.

---

Ötödik fénysugár
Idő
Pancsamah kíranah – Kála-tattva-nirúpanah

Most az időről beszélünk. Az idő sajátos anyagi elem, független a természet három kötőerejétől. Múltból, jelenből és jövőből áll, van egyidejűsége, késése, sebessége és egyéb aspektusai. Ez az anyagi univerzum teremtésének és elpusztításának az oka. Olyan, mint a forgó kerék, amelynek küllői a másodperccel kezdődnek, és a világkorokkal végződnek. A Sruti-sásztra a következő szavakkal írja le:

„Az Úr Visnu az idő irányítója. Ő mindent tud. Minden transzcendentális tulajdonsággal rendelkezik.”

A Srímad Bhágavatam (10.3.26) mondja:

„Ó Te, aki működésbe hoztad az anyagi energiát! Ez a csodálatos teremtés a hatalmas idő irányítása alatt működik, melyet másodpercekre, percekre, órákra és évekre osztunk. Ez az idő-elem, amely millió és millió év hosszú, nem más, mint az Úr Visnu egyik formája. Kedvteléseid érdekében az idő irányítójaként cselekszel, de Te vagy minden jó szerencse tárháza.”

A Szmrti-sásztra mondja:

„Az anyagi univerzum olyan, mint egy kerék. Az idő olyan, mint egy kerék.”

Az idő hatalmas és örök. A Sruti-sásztra mondja: „Az idő már az anyagi univerzum megteremtése előtt is létezett.”

Az idő mindenütt hat. A Sruti-sásztra mondja:

„Nincs olyan hely az anyagi világban, ahol az idő nincs jelen.”

Az anyagi világot az idő irányítja. De az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítja magát az időt. Ezt igazolja a „dzsnah kála-kálah” szavakkal kezdődő szöveg a Sruti-sásztrában, és a Srímad Bhágavatam (10.3.26) is, ezeket már fent idéztük. A lelki világban az időnek nincs hatalma. A Srímad Bhágavatam 2.2.17 mondja:

„E labdhopasántinak nevezett transzcendentális szinten nem érvényesül a pusztító idő felsőbbrendű hatalma, az időé, amely még a mennyei félisteneket is uralma alatt tartja, akik megkapták a hatalmat, hogy uralkodjanak a földi teremtményeken. Mit szólhatnánk hát az egyszerű félistenekről? Nincs jelen az anyagi jóság, szenvedély és tudatlanság kötőereje, a hamis ego, az anyagi Okozati óceán és az anyagi természet sem.”

---

Hatodik fénysugár
Cselekvés
Sasthah kíranah – Karma-tattva-nirúpanah

1.

Most a cselekvésről (a karmáról) fogunk beszélni. Egyes cselekedetek célja a kegyesség, másoké az anyagi élvezetek. Egyes cselekedetek olyan visszahatásokkal járnak, amelyek alszanak, mint a magok, más cselekedetekben a visszahatás már megindult.

A Védánta-szútra mondja:

„Ha valaki azt mondja: az anyagi világ megteremtése előtt nem voltak tettek, akkor ezt válaszolom: ’Nem. Ez nem igaz. A cselekvés örök. Soha nem volt kezdete.’”

Kétféle cselekvés van: kedvező és kedvezőtlen. Kedvezőtlenek azok, amelyeket a Védákban megtiltanak. Ezek a cselekedetek olyan eredményekkel járnak, amelyeket nem akart senki. A cselekvőt a pokolba viszik. A kedvező cselekedeteket a Védák ajánlják. Ezek a cselekedetek adott vágyak beteljesülésével járnak. Például ha valaki a Szvargalokában kíván élni, el kell végeznie egy Dzsjotisztoma-jagját. A gájatri-mantra éneklése, agnihotrák végzése példák a kedvező cselekedetekre, és ezeket rendszeresen kell végezni. Van egy adott jagja, amit az végez, aki fiút szeretne kapni; ez a példa az adott alkalomra való, kedvező cselekvésre. A csandrajána böjt célja vezeklés egy bűn miatt. Ilyen módon sokféle kedvező cselekvés van. A felszabadulásra törekvőnek kerülnie kell a tiltott cselekedeteket, mert ezekbe belebotlik a felszabadulás útján. Kedvező cselekedeteket mindig kell végezni, mert ezek megtisztítják a szívet és az elmét.

2.

A transzcendentális tudás minden kedvező és kedvezőtlen tett visszahatását megsemmisíti. A Cshándogja Upanisád mondja:

„Ezért a transzcendentális tudásban megállapodott személyt a karmikus visszahatások soha sem érintik. Minden bűne hamuvá ég, mint egy gyapotlabda a tűzben.”

„Ahogyan a víz soha sem érinti a lótuszlevelet, a transzcendentális tudásban megállapodott személyt sem érintik a karmikus visszahatások.”

Ezen a módon a bűnös és jámbor karmikus visszahatások egyaránt megsemmisülnek. A Brhadáranjaka Upanisad mondja:

„A jámbor és bűnös karmikus visszahatásokon túljutó eléri a felszabadulást.”

Ilyen módon a transzcendentális tudásban megállapodott személy mind a jámbor, mind a bűnös karmikus visszahatásokon felülemelkedik. Ez azt jelenti, hogy minden karmikus visszahatása megsemmisül. Megszabadul minden múltbeli karmikus visszahatástól.

3.

Amikor a személy a transzcendentális tudás által megszabadul a múltbeli karmikus visszahatásoktól, eléri az Úr Krsna lótuszvirág lábait. Örök boldogságot élvez, örökké Vele marad a lelki világban. Sohasem tér vissza az anyagi világba.

A Sruti-sásztra mondja:

„A Legfelsőbbet ismerő személy a lelki világba jut.”

Ezt is a Sruti-sásztra (Svetásvatara Upanisad, 3.8) mondja:

„Ismerem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki a sötétség minden anyagi felfogása fölött áll. Az, aki ismeri Őt, felülemelkedhet a születés és halál kötelékein. Nincs más út a felszabaduláshoz, mint a Legfelsőbb Személy ismerete.”

A Sruti-sásztra mondja:

„Aki eljut a lelki világba, ott minden lelki örömet élvez. Sohasem tér vissza az anyagi világba.”

4.

Kétféle tudás van: a látható világ ismerete és a látható világon túli ismeret. Ezt a kétféle tudást paroksának ill. aparoksának nevezik. Az aparoksa tudás tele van transzcendentális boldogsággal. Ez a tudás ugyanaz, mint az odaadó szolgálat.

A Gopála-tápani Upanisad mondja:

„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki transzcendentális tudással és extázissal teljesm odaadó szolgálattal lehet elérni.”

Sok bhakta érte el közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Úgy tisztult meg a szívük, úgy nyerték el az Úr Krsna lótuszvirág lábainak a menedékét, hogy társultak a nagy bhaktákkal, és tiszta odaadó szolgálatot végeztek, melynek cselekedetei az Úr dicsőségének hallásával és éneklésével kezdődnek.

A Srímad Bhágavatam (2.2.27) mondja:

„Akik fülükön át isszák az Úr Krsna, a bhakták legkedvesebbje nektári üzenetét és színültig telnek vele, azok megtisztítják életük tisztátalan célját, amely nem más, mint az anyagi élvezet, és így visszatérnek Istenhez, az Istenség Személyisége lótuszlábaihoz.”

5.

A Srí Visnu Purána ezekkel a szavakkal írja le ezt az öt igazságot:

„Ó bráhmanák, az anyagi természet is, az egyéni szellemi lelkek is különböznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a transzcendentális formájától. Az anyagi világot az idő teremti meg és pusztítja el. Az élőlények megkapják a saját tetteik eredményeit. Az a személy jut el az Úr Krsna lábaihoz, aki ismeri ezt az öt igazságot, aki bőségesen végzi a szentírásokban leírt odaadó szolgálatot, és aki tiszta szívű. Az Úr Krsna lábainál örökké dicsőséges és boldog.”

---

Epilógus

Lakozzon mindig a szívünkben az Úr Krsna, aki ebben a világban úgy nyilvánult meg, mint az Úr Csaitanja Maháprabhu, és akinek kegye megtisztította és gyönyörködtette Gadzsendrát és Mahárádzsa Pratáparudrát.

Rádhá-Dámodara neveit zengve egy bizonyos bráhmana felajánlja ezt a Védánta-sjámantakát Srimatí Rádháránínak. Reméli, hogy ez a könyv tetszeni fog neki.

Így végződik a Srí Védánta-sjámantaka.

Adatlap

---

Fordította:

Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2003. március

Bhaktipédia felelős:

B.A. Késava szvámí