Bhagavad-gítá


XVIII.

Végkövetkeztetés – a tökéletes lemondás

1Ardzsuna szólt:

Ó, Hrsikésa, ó, Kési démon legyőzője, szeretném meg­érteni a lemondás (tyága) és a lemondott életrend (szannjá­sza) célját.

2A Legfelsőbb Úr szólott:

A tapasztalt bölcsek az összes tett eredményének fel­adását hívják tyágának, s azt az állapotot, vagyis a vá­gyakkal végzett tettektől való elállást nevezik szannjászá­nak. 3Némely tanult ember úgy véli, hogy mindenfajta gyümölcsöző tett rossz, ezért fel kell hagyni velük, míg más bölcsek azt állítják, hogy az áldozat, adományozás és önszigor tetteiről sohasem szabad lemondani. 4Ó, Bha­raták legkiválóbbja, hallj most tőlem a lemondásról!

Ó, Tigris-az-emberek-között, háromféle lemondásról tesznek említést az Írások. 5Az áldozás, adományozás és önfegyelmezés tetteit nem szabad feladni, sőt ezeket mindig végre kell hajtani. Tény, hogy mindhárom tisztító­an hat még a nagy lelkekre is. 6Ó, Pártha, mindezt köte­lességérzetből, és a haszonlesés leghalványabb óhaja nél­kül kell végrehajtani. Ez az én határozott véleményem.

7Az előírt kötelességeket sohasem szabad feladni. Ha valaki az illúziótól megtévesztve mégis megválik tőlük, akkor lemondását a tudatlanság kötőerejébe sorolják.

8Aki félelemből, vagy mert fáradságosak, feladja az előírt kötelességeit, az a szenvedély kötelékében van. Így sohasem lehet elérni a lemondás eredményét.

9Ó, Ardzsuna, aki csak azért hajtja végre az előírt kö­telességét, mert annak így kell lennie, és felhagy a tett gyümölcseihez való ragaszkodással, annak lemondása a jóság minőségébe tartozik. 10A jóságban élők nem utál­ják a kedvezőtlen munkát, de nem is ragaszkodnak a ked­vezőhöz, okos emberek, s nincsenek kétségeik a munkát illetően.

11A megtestesült lélek valójában képtelen minden tet­től megválni. Ezért mondják, hogy az igazi lemondás az, ha valaki a tettei gyümölcséről mond le. 12Aki nem le­mondó, annak tettei háromféle gyümölcsöt teremnek a ha­lál után: kedvezőt, kedvezőtlent és vegyeset. Ez viszont sohasem vonatkozik a lemondott rendben élőkre.

13-14Ó, erőskarú Ardzsuna, hallj most tőlem az öt té­nyezőről, az összes tett teljesítésének elősegítőjéről! A szánkhja filozófia szerint ezek az alábbiak: a tett színhe­lye, a végrehajtó, az érzékek, a törekvés és végül a Felső­lélek. 15Ez az öt tényező okoz minden jó vagy rossz tet­tet, amit az ember a testével, elméjével és beszédével vég­rehajt. 16Ezért, aki figyelmen kívül hagyja ezt az öt té­nyezőt, s az énjét hiszi egyedüli cselekvőnek, az nem látja a dolgokat azok valójában, így érthető módon egyáltalán nem okos.

17Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektől, azt tettei nem kötik, s nem is gyil­kos ő, még ha embereket is öl e világban.

18A tudás, a tudás tárgya és a tudó a tett három ösz­tönző tényezője, az érzékek, a munka és a cselekvő pedig a tett háromrétegű alapját képezik. 19Az anyagi termé­szet három kötőerejével párhuzamosan háromféle a tudás, a tett és a cselekvő is. Íme, halld ezt is!

20A jóság minőségébe az a tudás tartozik, ami által az ember minden létben az egy és örökkévaló lelki természe­tet látja, a fel nem oszthatót a felosztottban.

21A szenvedély kötőerejébe az a tudás tartozik, ami által a különböző testek szerint lát különféle élőlényeket az ember.

22Az igazságról mit sem tudó, csekély, realitás és ok nélküli ismeretről – amely által úgy vonzódik az ember egy bizonyos fajta munkához, mint az egyetlenhez – azt mondják, hogy a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

23A kötelesség szerinti tettet, amit az eredmények gyümölcséről lemondott ember kötődés, vonzódás vagy gyűlölet nélkül hajt végre, a jóság kötőerejébe sorolják.

24Viszont, amit nagy erőlködéssel végez a vágyait ki­elégíteni óhajtó, s ami a hamis egoból származik, azt a szenvedély kötőerejébe sorolják.

25A tudatlanságban és illúzióban végrehajtott, a jövő­beli kötöttséget és a következményeket figyelmen kívül hagyó, a mások számára ártalmas, célszerűtlen tettről pe­dig azt mondják, hogy a tudatlanság kötőereje jellemzi.

26Az anyagi ragaszkodástól és a hamis egotól meg­szabadult, lelkes, határozott, a sikerrel és kudarccal szem­ben egyaránt közömbös cselekvő a jóság kötőerejébe tar­tozik.

27A munkája gyümölcséhez ragaszkodó, azt szenve­délyesen élvezni akaró, kapzsi, irigy, tisztátlan, az öröm­től és bánattól befolyásolt cselekvő a szenvedély kötőere­jében van.

28Az a munkás pedig, aki mindig az Írások parancsai­val ellenkező munkát végez, materialista, önfejű, csa­ló, lusta, állandóan mogorva, halogató és nagyon ért má­sok megsértéséhez – a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

29Ó, Dhanandzsaja, figyelj, amint részletesen leírom neked az anyagi természet kötőerői szerinti háromféle ér­telmet és határozottságot.

30Ó, Prthá fia, aki ismeri a végrehajtandó és a kerü­lendő tettek közötti különbséget, a cselekvést és visszaha­tásait, s a felszabadulás útját, annak értelme a jóság kötő­erejében van.

31Az a tökéletlen értelem, amely nem tud különbsé­get tenni a vallásos és az ateista élet, valamint a végrehaj­tandó és az elkerülendő tettek között, a szenvedély kötő­erejében van, ó, Prthá fia.

32 Ó, Pártha, az illúzió és sötétség varázsa alatt a val­lástalanságot vallásnak, a vallást vallástalanságnak vélő, mindig rossz irányba törekvő értelem a tudatlanság kötő­erejébe tartozik.

33Ó, Prthá fia, az a rendületlen határozottság, amely a jóga gyakorlása által marad szilárd, s szabályozza az el­mét, az életet és az érzékek működését, a jóság minőségé­ben van.

34Ó, Ardzsuna, az a határozottság, amely által szoro­san kötődik az ember a gyümölcsöző eredményhez a val­lásban, gazdasági fejlődésben és érzékkielégítésben, a szenvedély minőségében van.

35Az az ostoba határozottság pedig, ó, Pártha, amely nem képes túljutni az álmon, félelmen, bánkódáson, mo­gorvaságon és illúzión, a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

36-37Ó, Bharaták legkiválóbbja, kérlek, hallj most tő­lem a háromféle örömről, amit a feltételekhez kötött lélek élvez, s amely néha minden fájdalmának véget vet. Az eleinte méregnek tűnő öröm, amely végül nektár-édessé válik, s gyakorlása által ráébreszti az embert az önmegva­lósításra – azt a jóság kötőereje szerint valónak nevezik.

38Azt az örömöt, amit az ember az érzékeknek az ér­zéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején nektárnak, ám később méregnek tűnik, a szenvedély minőségébe sorolják.

39Az az öröm pedig, ami kötve és távol tartja az em­bert az önmegvalósítástól, ami az elejétől a végéig illúzió, s alvásból, tunyaságból és tévhitből születik, a tudatlanság kötőerejében van.

40Nincsen olyan lény, sem itt, sem a felsőbb bolygók félistenei között, aki mentes lenne az anyagi természet há­rom kötőerejétől.

41Ó, Ellenség fenyítője, a brahmanákat, ksatrijákat, vaisjákat és sudrákat cselekedeteik minősége szerint, az anyagi természet kötőerőinek megfelelően csoportosítják.

42A bráhmanák munkáját az alábbi, természetükből adódó tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelme­zés, tisztaság, béketűrés, becsületesség, bölcsesség, tudás és vallásosság.

43Hősiesség, erő, elszántság, leleményesség, bátorság a csatában, nagylelkűség és vezetőképesség képezi a ksat­riják feladatát.

44A vaisják természetéből adódó kötelességét föld­művelés, tehenek védelme és kereskedés, a sudrákét pedig a fizikai munka és mások szolgálata jellemzi.

45Mindenki elérheti a tökélyt saját kötelessége végre­hajtásával. Halld most tőlem, miképpen lehetséges ez!

46Ha kötelessége teljesítése közben a mindent-átható Urat, az összes élőlény eredetét imádja az ember, akkor elérheti a tökéletességet. 47Jobb az embernek a saját kö­telességét végeznie, ha hibásan is, mint hogy elvegye má­sét, és tökéletesen megcsinálja azt. Az ember saját termé­szetéhez igazodó, előírt kötelességeit sohasem éri a bűnös visszahatás. 48Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet valamilyen hiba. Ó, Kauntéja, ezért az ember­nek nem szabad feladnia a természetéből fakadó munkát még akkor sem, ha az hibákkal teli.

49Az éri el a lemondás legtökéletesebb fokát, aki fe­gyelmezi érzékeit, értelmével elrugaszkodik az anyagi dolgoktól, s figyelmen kívül hagyja az anyagi élvezetet.

50Ó, Kuntí fia, tanuld meg tőlem, amit most össze­foglalok: milyen módon cselekedve érheti el valaki Brah­mant, a tökéletesség legfelsőbb szintjét.

51-53Aki az értelme által megtisztult, elméjét szilárd határozottsággal fegyelmezi, megvált az érzékkielégítés tárgyaitól, mentes a ragaszkodástól és a gyűlölettől, ma­gányos helyen él, keveset eszik, testét és nyelvét fegyel­mezi, mindig transzban van, lemondó, mentes a hamis ego­tól, az álhatalomtól, hamis büszkeségtől, kéjtől, dühtől és birtoklásérzettől, s békés, az biztosan felemelkedik az önmegvalósítás síkjára. 54Aki ilyenformán eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre megvalósítja a Leg­felsőbb Brahmant. Sohasem bánkódik, és nem is vágyik semmire, egyenlő minden élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot ér el énirántam. 55A Legfelsőbb Személyt kizárólag az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni, s ha valaki az ilyen odaadás által teljesen tudatossá vált Istenről, akkor bejuthat az ő biro­dalmába.

56Az én hívem, bár állandóan sokféle tettet végez, az én védelmem alatt, kegyem révén eléri örökkévaló és el­pusztíthatatlan lakhelyemet. 57Minden cselekedetedben csak énrám bízd magad, s dolgozz mindig az én védel­mem alatt! Légy teljesen tudatos rólam az ilyen odaadó szolgálatban!

58Ha tudatos leszel rólam, akkor kegyem által túl fogsz jutni a feltételekhez kötött élet minden akadályán. Azonban, ha nem ilyen tudatban, hanem a hamis egón ke­resztül cselekszel – nem hallván engem –, akkor elvesztél. 59Ha nem cselekszel az utasításaim szerint, és megtaga­dod a harcot, akkor tévútra térsz. Természetedből adódóan amúgy is a jövőben küzdened kell majd. 60Ó, Kauntéja, illúziód révén ugyan most megtagadod az utasításaim sze­rinti cselekvést, de saját természeted később csak arra kényszerít, hogy ezt a munkát végezd.

61Ó, Ardzsuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő irányítja az élőlények vándorlását, akik az anyagi energia teremtette gépezetben foglalnak helyet. 62Ó, Bharata leszármazottja, hódolj meg előtte teljes egészedben! Az ő kegye által transzcendentális békéhez fogsz jutni, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.

63Íme, kinyilatkoztattam neked a titkok titkát. Fon­told meg jól, s aztán tégy úgy, ahogyan jónak látod! 64Mivel kedves barátom vagy, ezért ismét feltárom előt­ted a tudás legbizalmasabb részét. Halld hát tőlem, mert a javadat szolgálja!

65Gondolj mindig rám, légy az én hívem! Imádj en­gem, és ajánld tiszteleted előttem; így kétségtelenül el fogsz jutni hozzám. Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom vagy.

66Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!

67Ezt a meghitt tudást soha nem szabad ismertetni azokkal, akik nem önfegyelmezettek, nem odaadóak, nem folytatnak odaadó szolgálatot, vagy irigyek rám.

68Aki ezt a legnagyobb titkot a bhaktáknak, szerető híveimnek elmagyarázza, számára az odaadó szolgálat ga­rantált, a végén pedig visszatér Hozzám. 69Nincs és nem is lesz soha nála kedvesebb szolgám.

70Kijelentem, hogy aki tanulmányozza ezt a szent párbeszédet, az az értelmével imád engem. 71Aki pedig hittel és irigység nélkül hallja, megszabadul a karma ös­szes bűnös visszahatásától, s eljut a jámborok lakta boly­gókra.

72Ó, Pártha, teljes figyelemmel hallgattad-e ezt? Szertefoszlott-e már illúziód és tudatlanságod, ó, bőség meghódítója?

73Ardzsuna szólt:

Kedves Krsnám, ó, Csalhatatlan, tévhitem már elosz­lott. Kegyed által visszanyertem emlékezetem, s most szi­lárd vagyok, kételyektől mentes, készen arra, hogy utasí­tásaid szerint cselekedjem.

74Szanydzsaja szólt:

Így hallottam a két nagy lélek, Krsna és Ardzsuna pár­beszédét. E mondanivaló olyannyira csodálatos, hogy ég­nek áll tőle a hajam. 75Vjásza kegyéből ezt a legtitko­sabb dialógust közvetlenül a misztikák mesterétől, Krsná­tól hallottam, amint személyesen beszélt Ardzsunával. 76Ó, király, amint ismételten visszaemlékezem Késava és Ardzsuna szent párbeszédére, az öröm hullámai járnak át újra meg újra. 77Ó, király, az Úr Krsna formájára em­lékezve még nagyobb csodálat tölt el, örömöm lankadat­lan!

78Bárhol is legyen Krsna, a misztikák mestere, és Ar­dzsuna, a legkiválóbb íjász, ott biztos a bőség, a győze­lem, a rendkívüli erő és az erény. Ez az én véleményem.

< A háromféle hit | Bhagavad-gítá

Page last modified on May 31, 2008, at 09:15 AM