Bhagavad-gítá


XV.

A Legfelsőbb Úrról szóló jóga

1Szólt a Magasztos Úr:

Van egy banyjanfa, amelynek gyökerei felfelé, ágai pe­dig lefelé nőnek, s melynek védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Védákat. 2E faágak le és fel egyaránt nőnek, s az anyagi természet három kötőereje táplálja őket. Rügyei az érzékek tárgyai. Vannak olyan gyökerei is, melyek lefelé nőnek, s ezek az emberi társa­dalom gyümölcsöző cselekedeteihez kötődnek. 3-4Eb­ben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem tudja, hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja. De nagy elszántsággal, az elkülönülés fegy­verével le kell dönteni. Azután fel kell kutatni azt a he­lyet, ahova egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérni, s ott meg kell hódolni az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiben időtlen idők óta jelen van minden.

5Aki mentes az illúziótól, az áltekintélytől és a hamis társulástól, megértette az örökkévalót, és felhagyott min­den anyagi vággyal, megszabadult a boldogság és az ag­godalom kettősségétől, s tudja, miképpen kell meghódol­nia a Legfelsőbb Személy előtt – az eléri azt az örök biro­dalmat. 6Az én legfelsőbb hajlékomat nem Nap, Hold, vagy elektromosság ragyogja be. És legyen az bárki, ha egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi vi­lágba.

7Ebben a feltételekhez kötött világban az élőlények az én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt nagyon keményen küzdenek a hat érzékszerv­vel, melyhez az elme is hozzátartozik. 8Az anyagi világ­ban az élőlény különböző életfelfogásait úgy viszi egyik testből a másikba, mint ahogyan a szél szállítja az illatot egyik helyről a másikra. 9Így az élőlény egy újabb dur­va-fizikai testet kap, bizonyos fajta füllel, nyelvvel, orral és érintőszervvel, melyek az elme körül csoportosulnak. Ily módon élvezi az érzékek tárgyainak egy bizonyos cso­portját.

10Az ostoba nem tudja megérteni, miképpen képes az élőlény elhagyni testét, s azt sem, miféle testből merít örömet az anyagi természet kötőerőinek varázsa alatt. De aki a tudás szemével néz, az látja mindezt. 11A törekvő transzcendentalista, aki az önmegvalósításnak él, világo­san látja mindezt. De az önmegvalósítás folyamatát mel­lőző nem képes erre, bármennyire próbálkozzék is

12Tudd meg, hogy a világ sötétségét szétoszlató Nap ragyogása, a Holdnak sugárzása, tűznek fényessége is mind tőlem árad. 13Behatolok minden bolygóba, s az én energiám tartja őket pályájukon. Holddá válva én látom el a zöldségeket az élet ízes levével. 14Én vagyok az emésztés tüze minden testben, és én vagyok a ki– és be­menő életlevegő is, mely által a négyféle étel megemész­tődik.

15Én minden szívben ott lakozom. Tőlem jön az em­lékezet, a tudás és a feledékenység. én vagyok az, akit az összes Véda közül ismerni kell, hiszen én vagyok a Véd­anta szerkesztője és a Védák ismerője.

16Kétféle lény létezik: a gyarló és a tévedhetetlen. Az anyagi világban minden lény gyarló, a lelki világban pe­dig mindenki tévedhetetlen. 17E kettőn kívül létezik a legnagyobb élő személyiség, maga az Úr, aki behatolt a három világba, és fenntartja azokat. 18Miután én transz­cendentális vagyok, túl a gyarlón és a csalhatatlanon, s mert én vagyok a leghatalmasabb, ezért a Legfelsőbb Sze­mélyként magasztalnak engem a Védák és a világ.

19Ó, Bharata fia, legyen az bárki, mindentudóként kell ismerni, ha kétség nélkül tudja rólam, hogy én va­gyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s ezért telje­sen lefoglalja magát az odaadó szolgálattal.

20Ó, Bűntelen, amit most feltártam előtted, az a védi­kus írások legmeghittebb része. Bárki is legyen, ha meg­érti ezt, bölccsé válik, és törekvését tökéletesség fogja ko­ronázni.

< Az anyagi természet három kötőereje | Bhagavad-gítá | Az isteni és démoni természet >

Page last modified on May 31, 2008, at 09:10 AM