XV.
A Legfelsőbb Úrról szóló jóga
1Szólt a Magasztos Úr:
Van egy banyjanfa, amelynek gyökerei felfelé, ágai pedig lefelé nőnek, s melynek védikus himnuszok a levelei. Aki ismeri ezt a fát, az ismeri a Védákat. 2E faágak le és fel egyaránt nőnek, s az anyagi természet három kötőereje táplálja őket. Rügyei az érzékek tárgyai. Vannak olyan gyökerei is, melyek lefelé nőnek, s ezek az emberi társadalom gyümölcsöző cselekedeteihez kötődnek. 3-4Ebben a világban lehetetlen meglátni e fa igazi formáját. Senki sem tudja, hol kezdődik és hol végződik, vagy hol van az alapja. De nagy elszántsággal, az elkülönülés fegyverével le kell dönteni. Azután fel kell kutatni azt a helyet, ahova egyszer eljutván soha többé nem kell visszatérni, s ott meg kell hódolni az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, aki mindennek a kezdete, s akiben időtlen idők óta jelen van minden.
5Aki mentes az illúziótól, az áltekintélytől és a hamis társulástól, megértette az örökkévalót, és felhagyott minden anyagi vággyal, megszabadult a boldogság és az aggodalom kettősségétől, s tudja, miképpen kell meghódolnia a Legfelsőbb Személy előtt – az eléri azt az örök birodalmat. 6Az én legfelsőbb hajlékomat nem Nap, Hold, vagy elektromosság ragyogja be. És legyen az bárki, ha egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.
7Ebben a feltételekhez kötött világban az élőlények az én örökkévaló, parányi részeim. Feltételekhez kötött létük miatt nagyon keményen küzdenek a hat érzékszervvel, melyhez az elme is hozzátartozik. 8Az anyagi világban az élőlény különböző életfelfogásait úgy viszi egyik testből a másikba, mint ahogyan a szél szállítja az illatot egyik helyről a másikra. 9Így az élőlény egy újabb durva-fizikai testet kap, bizonyos fajta füllel, nyelvvel, orral és érintőszervvel, melyek az elme körül csoportosulnak. Ily módon élvezi az érzékek tárgyainak egy bizonyos csoportját.
10Az ostoba nem tudja megérteni, miképpen képes az élőlény elhagyni testét, s azt sem, miféle testből merít örömet az anyagi természet kötőerőinek varázsa alatt. De aki a tudás szemével néz, az látja mindezt. 11A törekvő transzcendentalista, aki az önmegvalósításnak él, világosan látja mindezt. De az önmegvalósítás folyamatát mellőző nem képes erre, bármennyire próbálkozzék is
12Tudd meg, hogy a világ sötétségét szétoszlató Nap ragyogása, a Holdnak sugárzása, tűznek fényessége is mind tőlem árad. 13Behatolok minden bolygóba, s az én energiám tartja őket pályájukon. Holddá válva én látom el a zöldségeket az élet ízes levével. 14Én vagyok az emésztés tüze minden testben, és én vagyok a ki– és bemenő életlevegő is, mely által a négyféle étel megemésztődik.
15Én minden szívben ott lakozom. Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. én vagyok az, akit az összes Véda közül ismerni kell, hiszen én vagyok a Védanta szerkesztője és a Védák ismerője.
16Kétféle lény létezik: a gyarló és a tévedhetetlen. Az anyagi világban minden lény gyarló, a lelki világban pedig mindenki tévedhetetlen. 17E kettőn kívül létezik a legnagyobb élő személyiség, maga az Úr, aki behatolt a három világba, és fenntartja azokat. 18Miután én transzcendentális vagyok, túl a gyarlón és a csalhatatlanon, s mert én vagyok a leghatalmasabb, ezért a Legfelsőbb Személyként magasztalnak engem a Védák és a világ.
19Ó, Bharata fia, legyen az bárki, mindentudóként kell ismerni, ha kétség nélkül tudja rólam, hogy én vagyok az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s ezért teljesen lefoglalja magát az odaadó szolgálattal.
20Ó, Bűntelen, amit most feltártam előtted, az a védikus írások legmeghittebb része. Bárki is legyen, ha megérti ezt, bölccsé válik, és törekvését tökéletesség fogja koronázni.