Bhagavad-gítá


XIII.

A prakrti, a purusa és a tudat

1-2Ardzsuna szólt:

Kedves Krsna, szeretném megérteni a prakrtit, a puru­sát, a ksétrát, a ksétragját, a gjánát és a gjéjamot.

A Magasztos Úr így válaszolt:

Ó, Kuntí fia, az anyagi testet hívják ksétrának, ismerő­jét pedig ksétragjának. 3Ó, Bharata leszármazottja, értsd meg, hogy szintén én vagyok ksetragja minden testben. Gjánának a testre, valamint annak birtokosára vonatkozó tudást hívják. Ez az én véleményem. 4Kérlek, halld most részletes leírásom a tett mezejéről, annak felépítésé­ről, változásairól, keletkezéséről, ismerőjéről és hatásai­ról.

5A különféle bölcsek a Véda könyvekben (főleg a Védanta-szutrában) írnak a tettek ismerőjéről és a tudás­ról, amely a tettek mezejéről szól, s ezt nagyon logikusan ok és okozatként mutatják be. 6-7Az öt durva fizikai elem, a hamis ego, az értelem, a megnyilvánulatlan, a tíz érzék, az elme, az öt érzéki tárgy, vágy, irtózat, boldogság, az aggregátum, a léttünetek és a meggyőződések – ezeket együttesen a tettek mezejének és visszahatásainak tekin­tik.

8-12Alázatosság, büszkeség, erőszak nélküliség, bé­ketűrés, egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfo­gadása, tisztaság, kitartás, önszabályozás, az érzékkielégí­tés tárgyairól való lemondás, mentesség a hamis egotól, a születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátá­sa, nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a többihez, valamint kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem kívánt esetekben, állandó és vegyítetlen odaadás irántam, elhagyatott helyen való élés, elkülönülés az em­berek általános tömegétől, az önmegvalósítás fontosságá­nak felismerése és az Abszolút Igazság utáni filozófiai ku­tatás – ezt mind tudásnak nyilvánítom, az ezzel ellenkezőt pedig tudatlanságnak.

13Most megmagyarázom a gjéjamot, melynek isme­retével megízlelheted a halhatatlanságot, a kezdet nélkülit, a nekem alárendeltet. Neve Brahman, vagyis lélek, s ez túl van az anyagi világ ok és okozat törvényén. 14Min­denhová elnyúlnak karjai és lábai, arcai és szemei min­denhol jelen vannak, s mindent hall – így létezik a Felső­lélek. 15A Felsőlélek az eredeti forrása minden érzék­nek, ám ő mégis érzékek nélküli. Bár ő minden lény fenn­tartója, mégis kötetlen. A természet fölött áll, ugyanakkor az anyagi természet összes kötőerejének mestere.

16A Legfelsőbb Igazság kívül is, belül is, a mozgóban és a mozdulatlanban is létezik. Ő túl van a látás és a tudás anyagi érzékszervének hatalmán. Bár nagyon-nagyon tá­vol van, mégis megtalálható mindenki közelében is. 17Bár a Felsőlélek felosztottnak tűnik, valójában ez soha sincs így: Ő egy. Habár valamennyi élőlény fenntar­tója, tudni kell róla, hogy mégis ő az, aki elpusztít és megteremt mindent. 18Ő a fényforrása minden fénylő tárgynak, túl van az anyag sötétségén és megnyilvánulat­lan. ő a tudás tárgya és célja. Mindenki szívében jelen van.

19Összefoglalóan leírtam a tettek mezejét, a tudást, valamint a tudás tárgyát. Teljességében csak a bhaktáim érthetik meg ezeket, s így elérhetik az én természetemet.

20Tudni kell, hogy az anyagi természet és az élőlé­nyek kezdet nélküliek. Változásaik, valamint a három kö­tőerő az anyagi természet termékei. 21Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi tettnek és visszahatásnak, míg az élőlény a szenvedések és élvezetek okozója a vi­lágban. 22Ily módon élvezi az anyagi világgal kapcso­latba került élőlény a természet három kötőerejének (guna) termékeit. A gunákkal való társulás következtében különféle fajokban születik meg, s hol jó, hol rossz éri őt.

23Az anyagi testben van egy másik, egy transzcen­dentális élvező is – az Úr, a legfelsőbb birtokos, aki felül­vigyázóként és engedélyezőként létezik, s akit Felsőlélek­ként ismernek.

24Aki megérti az anyagi természetről, az élőlényről és a természet kötőerőinek egymásra hatásáról szóló filo­zófiát, az biztosan felszabaduláshoz jut. Az ilyen személy nem fog újra megszületni ebben a világban, függetlenül a jelenlegi helyzetétől.

25A Felsőlelket néhányan meditáció által, egyesek a tudás művelése révén, mások pedig a gyümölcsöző vá­gyaktól mentes munka segítségével látják meg. 26Azu­tán vannak olyanok is, akik másoktól hallottak a Legfel­sőbb Személyről, s bár nem jártasak a lelki tudásban, el­kezdték imádni őt. Ők is túljutnak a halál birodalmán, s ezt éppen annak a képességüknek köszönhetik, hogy a hi­teles forrásokra hallgattak.

27Ó, Bharaták vezére, minden létező, mozgó és moz­dulatlan egyaránt, csupán összetevője a tettek mezejének és az azt ismerőnek.

28Aki minden testben látja az egyéni lelket kísérő Pa­ramátmát (Felsőlelket), és aki megérti, hogy sem az egyé­ni lélek, sem pedig a Felsőlélek nem semmisül meg soha, az valóban lát. 29Aki a Felsőlelket minden élőlényben, mindig, mindenhol egyenlőnek látja, az nem degradálódik elméje által, s így eléri a legvégső célt.

30Aki látja, hogy minden tettet az anyagi természet alkotta test hajt végre, és az önvaló nem tesz semmit, az valóban lát.

31Amikor a bölcs ember többé nem látja a különbsé­geket, melyek a különféle anyagi testeknek tudhatók be, akkor eljut a Brahman-felfogáshoz, s így meglátja, hogy az élőlények mindenhová elterjednek. 32Az örökkévaló­ság látomásával rendelkezők tudják, hogy a lélek transz­cendentális, örökké létező, s túl van a természet kötőerő­in. Ó, Kuntí fia, a lélek nem cselekszik soha, és nem is kötődik, habár kapcsolatban áll az anyagi testtel.

33Finom fizikai természetéből adódóan az éter nem keveredik semmivel, bár mindent áthat. Hasonlóan, a lé­lek sem vegyül a testtel, bár abban foglal helyet. 34Ó, Bharata fia, ahogy a Nap egyedül beragyogja ezt az egész bolygórendszert, úgy világítja meg belülről a lélek az egész testet a tudat sugaraival.

35Aki tudatosan látja a különbséget a tettek mezeje és annak tulajdonosa között, s képes megérteni a felszabadu­lás folyamatát az anyagi kötelékek alól, az szintén eléri a Legfelsőbbet.

< Az odaadó szolgálat | Bhagavad-gítá | Az anyagi természet három kötőereje >

Page last modified on May 31, 2008, at 09:08 AM