XII.
Az odaadó szolgálat
1Ardzsuna így kérdezett:
Ki tekinthető tökéletesebbnek: aki mindig megfelelően imád téged az odaadó szolgálatban, vagy aki a személytelen Brahmant, a megnyilvánulatlant imádja?
2A Magasztos Úr szólt:
Aki elméjét személyes formámra rögzíti, s mindig nagy, transzcendentális hittel imád engem, azt a legtökéletesebbnek tekintem én. 3-4De akik az érzékek szabályozásával, s azáltal, hogy egyenlőek mindenkivel szemben, teljesen az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek felfogásán, s mindent-átható, felfoghatatlan és mozdulatlan, az ilyen személyek, akik mindenki jólétéért fáradoznak – végül is elérnek engem.
5Rendkívül nehéz előrehaladniuk azoknak, kiknek elméje a Legfelsőbb személytelen, megnyilvánulatlan aspektusához vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fáradságos az előrejutás a megtestesült lények számára.
6-7Ó, Prthá fia, gyorsan megszabadítom a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét nekem felajánlva engem imád, eltérés nélkül átadja magát nekem, odaadó szolgálatban él, és elméjét rám szögezve mindig rajtam meditál. 8Elmédet szögezd rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így kétségtelen, hogy mindig velem fogsz élni.
9Kedves Ardzsunám, gazdagság meghódítója, ha képtelen vagy elmédet eltérés nélkül rám szögezni, akkor kövesd a bhakti-jóga szabályozó elveit. Ily módon majd felébred a vágy benned, hogy elérj engem.
10Ha nem tudod gyakorolni a bhakti-jóga szabályait, akkor próbálj csak nekem dolgozni, mert ha értem cselekszel, akkor majd eléred a tökéletes szintet.
11Ha képtelen vagy ilyen tudatban dolgozni, akkor próbálj lemondani munkád minden gyümölcséről, s horgonyozz az önvalóban.
12Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe. A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert ez által lelki nyugalomhoz jut az ember.
13-14Aki nem irigy, hanem minden élőlény kedves barátja, nem képzeli tulajdonosnak magát, mentes a hamis egótól, azonos a boldogságban és boldogtalanságban, mindig elégedett, odaadó szolgálatban él, eltökélten igyekszik, elméje és értelme egyetértésben van velem, s az én bhaktám – az nagyon kedves számomra.
15Aki nem okoz problémát senkinek sem, az aggodalom nem zavarja, s változatlan úgy a boldogságban, mint a boldogtalanságban – az nagyon kedves nekem.
16Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos folyásától, tiszta, ügyes, gondok nélküli, mentes minden fájdalomtól, s egy tettében sem törekszik a munka gyümölcsére – az nagyon kedves nekem.
17Az olyan bhakta, aki nem vonzódik az anyagi örömhöz, de nem is gyűlöl, nem bánkódik és nem vágyakozik, lemond úgy a kedvező, mint a kedvezőtlen dolgokról – az nagyon kedves nekem.
18-19Aki egyenlő barátaival és ellenségeivel szemben, kiegyensúlyozott a tiszteletben és szégyenben, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, jó és rossz hírben, mindig mentes az anyagi társulás szennyeződésétől, állandóan csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, és odaadó szolgálattal foglalja le magát – az nagyon kedves nekem.
20Az a bhakta, aki az odaadó szolgálat e maradandó útját járja, hittel szolgál, s engem tekint legfelsőbb céljaként – az főleg nagyon kedves nekem.