Bhagavad-gítá


XII.

Az odaadó szolgálat

1Ardzsuna így kérdezett:

Ki tekinthető tökéletesebbnek: aki mindig megfelelően imád téged az odaadó szolgálatban, vagy aki a személyte­len Brahmant, a megnyilvánulatlant imádja?

2A Magasztos Úr szólt:

Aki elméjét személyes formámra rögzíti, s mindig nagy, transzcendentális hittel imád engem, azt a legtökéle­tesebbnek tekintem én. 3-4De akik az érzékek szabályo­zásával, s azáltal, hogy egyenlőek mindenkivel szemben, teljesen az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek fel­fogásán, s mindent-átható, felfoghatatlan és mozdulatlan, az ilyen személyek, akik mindenki jólétéért fáradoznak – végül is elérnek engem.

5Rendkívül nehéz előrehaladniuk azoknak, kiknek el­méje a Legfelsőbb személytelen, megnyilvánulatlan as­pektusához vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fárad­ságos az előrejutás a megtestesült lények számára.

6-7Ó, Prthá fia, gyorsan megszabadítom a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét nekem felajánlva engem imád, eltérés nélkül átadja magát nekem, odaadó szolgálatban él, és elméjét rám szögezve mindig rajtam meditál. 8Elmédet szögezd rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így kétségtelen, hogy mindig velem fogsz él­ni.

9Kedves Ardzsunám, gazdagság meghódítója, ha kép­telen vagy elmédet eltérés nélkül rám szögezni, akkor kö­vesd a bhakti-jóga szabályozó elveit. Ily módon majd fel­ébred a vágy benned, hogy elérj engem.

10Ha nem tudod gyakorolni a bhakti-jóga szabályait, akkor próbálj csak nekem dolgozni, mert ha értem cselek­szel, akkor majd eléred a tökéletes szintet.

11Ha képtelen vagy ilyen tudatban dolgozni, akkor próbálj lemondani munkád minden gyümölcséről, s hor­gonyozz az önvalóban.

12Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás mű­velésébe. A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditá­ciónál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert ez által lelki nyugalomhoz jut az ember.

13-14Aki nem irigy, hanem minden élőlény kedves barátja, nem képzeli tulajdonosnak magát, mentes a hamis egótól, azonos a boldogságban és boldogtalanságban, mindig elégedett, odaadó szolgálatban él, eltökélten igyekszik, elméje és értelme egyetértésben van velem, s az én bhaktám – az nagyon kedves számomra.

15Aki nem okoz problémát senkinek sem, az aggoda­lom nem zavarja, s változatlan úgy a boldogságban, mint a boldogtalanságban – az nagyon kedves nekem.

16Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos fo­lyásától, tiszta, ügyes, gondok nélküli, mentes minden fáj­dalomtól, s egy tettében sem törekszik a munka gyümöl­csére – az nagyon kedves nekem.

17Az olyan bhakta, aki nem vonzódik az anyagi örömhöz, de nem is gyűlöl, nem bánkódik és nem vágya­kozik, lemond úgy a kedvező, mint a kedvezőtlen dolgok­ról – az nagyon kedves nekem.

18-19Aki egyenlő barátaival és ellenségeivel szem­ben, kiegyensúlyozott a tiszteletben és szégyenben, hideg­ben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, jó és rossz hírben, mindig mentes az anyagi társulás szen­nyeződésétől, állandóan csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, és odaadó szolgálattal foglalja le magát – az nagyon kedves nekem.

20Az a bhakta, aki az odaadó szolgálat e maradandó útját járja, hittel szolgál, s engem tekint legfelsőbb célja­ként – az főleg nagyon kedves nekem.

< Az univerzális forma | Bhagavad-gítá | A prakrti, a purusa és a tudat >

Page last modified on May 31, 2008, at 09:04 AM