XI.
Az univerzális forma
1Ardzsuna szólott:
Hallottam tanításod a titkos lelki témákról, melyeket irántam való kedvességből mondtál el nekem. Illúzióm most szertefoszlott. 2Ó, Lótuszvirág-szemű, részletesen hallottam tőled minden élőlény megjelenéséről és eltűnéséről, valamint kimeríthetetlen dicsőségedről.
3Ó, minden személyiség legnagyobbja, ó, legfelsőbb forma, bár látom magam előtt valódi alakodat, mégis szeretném tudni, miképpen hatoltál ebbe a kozmikus megnyilvánulásba. Szeretném megpillantani azon formádat! 4Ó, Uram, misztikus képességek mestere, ha úgy gondolod, hogy képes vagyok meglátni univerzális formádat, akkor kérlek, mutasd meg nekem azt az éned!
5Szólt a Magasztos Úr:
Kedves Ardzsunám, Prthá fia, lásd hát fenségem, a sok százezernyi, változó isteni formát, melyek sokszínűek, mint a tenger. 6Ó, Bharaták legjobbja, lásd hát az Áditják és Rudrák különféle megnyilvánulásait, a Marutokat, a két Asvint, és a többi sok csodát, amit még senki sem látott, vagy hallott ezelőtt! 7Ó, Álom Legyőzője, bármit is kívánj megtekinteni, azon nyomban megláthatod e testben. Ez az univerzális forma képes megmutatni neked mindazt, amit most kívánsz, s amit majd a jövőben akarsz. Ebben a formában minden teljes.
8Isteni szemet adok neked, amellyel megpillanthatod misztikus fenségemet; anélkül nem láthatsz meg engem.
9Szanydzsaja szólt:
Ó, király, így szólt a Legfelsőbb, a misztikus képességek Ura, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, majd megnyilvánította Ardzsunának univerzális formáját.
10-11Ardzsuna végtelen sok szájat és szemet látott. A kép csodálatos volt. A formát isteni, vakító ékességek, felöltött fegyverek, és temérdek, rendezett öltözék díszítette. Teste illatos kenőcsökkel bekenve, gyönyörű virágfüzérekkel ékesítve. Az egész elragadó, mindenhová kiterjedő és végtelen volt. 12Ha sok ezer Nap egyszerre lángolna fel az égen, az közelítené csak meg a Legfelsőbb Személy univerzális formájának ragyogását.
13És akkor Ardzsuna megláthatta a világegyetem sok ezer részre osztott, végtelen kiterjedéseit, mind egy helyen, az Úr univerzális formájában. 14A zavart és megdöbbent Ardzsuna a csodálattól lenyűgözve, égnek álló hajjal, összetett kézzel tiszteletét kezdte ajánlani a Legfelsőbb Úrnak.
15Ardzsuna szólt:
Kedves Uram, testedben látom egybegyűlve az összes félistent és a különféle élőlényeket. Látom Brahmát, amint a lótuszvirágon ül, látom Sivát, valamint sok bölcset és isteni kígyót.
16Ó, kozmosz Ura, univerzális testedben minden oldalról sok-sok vég nélkül kiterjedő formát, gyomrot, szájat és szemet látok. Mindezeknek nincs sem kezdete, sem vége, sem közepe. 17Nehéz a különféle koronákkal, buzogányokkal és csakrákkal ékesített formádat nézni, mert vakítóan ragyog, mérhetetlen és izzó, mint a Nap.
18Te vagy a legvégső cél, az univerzumokban a legkiválóbb, kimeríthetetlen, s a legősibb. Te vagy a múlhatatlan vallás fenntartója, az örökkévaló Istenség Személyisége. 19Te vagy a kezdet, a közép és a vég nélküli forrás. Számtalan karod van, a Hold és a Nap nagy, végtelen számú szemeid közé tartozik. Látom, a szádból izzó láng lövell, s ragyogásod által melegíted ezt az egész univerzumot.
20Habár egy vagy, kiterjedtél az égben, a bolygókban, s a köztük levő űrben egyaránt. Ó, Nagy Lélek, félelmetes formádat szemlélve látom, hogy mind a három bolygórendszer lakosai megzavarodtak. 21Az összes félisten meghódol előtted, s beléd hatolnak. Nagyon félnek, s összetett kézzel védikus himnuszokat zengenek. 22Csodálkozva szemlélnek téged az Úr Siva különféle megnyilvánulásai, valamint az Áditják, a Vaszuk, a Szádhják, a Visvadévák, a két Asvin, a Marutok, az ősatyák, a Gandharvák, a Jaksák, az Aszúrák és a tökéletessé vált félistenek. 23Ó, Hatalmas-karú, bolygóján az összes félisten zavartan szemléli számtalan arcod, szemed, karod, gyomrod, lábad és rettenetes fogaid. Én is megdöbbentem, akárcsak ők.
24Ó, mindent-átható Visnu! Nem vagyok képes tovább fenntartani lelki egyensúlyomat. Félek eget betöltő, ragyogó színeid, valamint izzó szemeid és szájaid láttán. 25Ó, urak Ura, világok menedéke, kérlek, légy kegyes hozzám! Lángoló halotti arcaid és félelmetes fogaid látványa elűzte lelki békémet, teljesen megzavarodtam.
26-27Dhrtarástra összes fia, és a velük szövetséges királyok, Bhísma, Dróna és Karna, valamint kiváló katonáink egytől-egyig a szájadba özönlenek. Borzadva látom, miként némelyikük koponyája szétmorzsolódik félelmetes, iszonyú fogaid között. 28Mint folyók az óceánba, úgy ömlenek e harcosok lángoló szájaidba, hogy ott megsemmisüljenek. 29Látom az embereket teljes sebességgel torkodba rohanni, miként az éjjeli lepkék is fejvesztetten a tűzbe szállanak.
30Ó, Visnu, lángoló nyelveiddel minden irányban elpusztítasz mindenkit, s felmérhetetlen sugaraid beragyogják az univerzumot. Perzselvén a világot, te jelen vagy mindenütt. 31Ó, urak Ura, ily félelmetes forma, kérlek, áruld el nekem, ki vagy te! Hódolatomat ajánlom neked, s esedezem, légy kegyes hozzám! Küldetésedet nem ismerem, de vágyom arra, hogy halljak róla!
32Szólt a Magasztos Úr:
Idő vagyok, világok pusztítója. Azért jöttem, hogy az összes embert foglalkoztassam. Rajtad és a többi Pándaván kívül mindkét fél harcosai meg fognak semmisülni. 33Kelj fel hát, készülj a harcra! Ó, Szavjaszácsin, virágzó királyságot fogsz élvezni ellenségeid legyőzése után. Én már halálra ítéltem őket, te csupán eszköz lehetsz a harcban. 34A hatalmas vitézek, mint például Dróna, Bhísma, Dzsajadratha és Karna, már mind elpusztultak. Harcolj csak, s ne aggódj, győzedelmeskedni fogsz ellenségeid felett!
35Így szólt Szanydzsaja Dhrtarastrához:
Ó, király, Ardzsuna reszketett, midőn e szavakat hallotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, majd összetette kezét, s félelemmel telve, elcsukló hangon eképpen szólott:
36Ó, Hrsikésa, neved hallatára örömtelivé válik a világ, s így mindenki ragaszkodni fog hozzád. A tökéletessé vált lények tiszteletteljes hódolatukat ajánlják, míg a démonok szerteszét menekülnek. Mindez így van rendjén. 37Ó, Nagylelkű, ó, Határtalan, miért ne ajánlják hát hódolatukat neked, ki még Brahmánál is felsőbbrendű vagy? Te vagy az eredeti mester, ó, univerzum menedéke, legyőzhetetlen forrás, minden ok oka, aki transzcendentális ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz képest. 38Te vagy az eredeti Személy, a Legfelsőbb Isten, a megnyilvánult kozmikus világ egyetlen oltalma. Tudsz mindent, s te vagy mindaz, amit meg kell ismerni. Te felette állsz az anyagi kötőerőknek. Ó, vég nélküli forma, te hatod át az egész kozmikus megnyilvánulást.
39Te vagy a levegő, a tűz, a víz, és te vagy a Hold! Te vagy a Legfelsőbb Irányító, te vagy Brahma, a nagyatya. Ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked újra meg újra – ezerszeresen. 40Hódolatom elölről, hátulról és minden oldalról! Ó, kötetlen erő, te vagy a korlátlan hatalom mestere! Mindent-áthatóként te vagy a minden!
41-42A múltban nem tudtam dicsőségedről, ezért csupán így szólítottalak: "Ó, Krsnám, ó, Jádavám, kedves barátom!" Kérlek, nézd el, bármit is tettem bolondságomban vagy szeretetemben! Tréfálkozván, sokszor voltam tiszteletlen Veled szemben, miközben együtt pihentünk, egy ágyban feküdtünk, vagy együtt ettünk; néha kettesben, néha pedig a többi barátunk előtt. Kérlek, bocsásd meg minden vétkem!
43Te vagy az atyja a teljes kozmikus megnyilvánulásnak, te vagy az imádandó lelki tanítómester. Senki sem egyenrangú Veled, és senki sem válhat eggyé Veled. Mérhetetlen vagy a három világon belül. 44Te vagy a Legfelsőbb Úr, aki minden élőlény számára imádandó. Ezért hát leborulok, hogy a tiszteletemet ajánljam, és kegyedért esedezem. Kérlek, nézd el, bármilyen hibát is követtem el Veled szemben, s légy türelmes hozzám, mint apa a fiához, barát a pajtásához, szerető a kedveséhez!
45Boldog vagyok az eddig sohasem látott univerzális forma megtekintése után, de ugyanakkor félelem gyötri elmémet. Kérlek hát, részesíts kegyedben, s fedd fel ismét eredeti formádat, mint az Istenség Személyisége, ó, urak Ura, univerzum hajléka! 46Ó, ezerkarú, ó, univerzális Úr, szeretnélek négykarú formádban látni, ékes sisakkal fejeden, kezeidben buzogányt, csakrát, kagylókürtöt és lótuszvirágot tartván. Nagyon vágyódom, hogy ebben a formádban lássalak!
47A Magasztos Úr szólt:
Kedves Ardzsunám, boldogan mutattam meg belső energiám által az univerzális formát. Előtted még senki sem látta ezt, a végtelent és vakítóan ragyogót. 48Ó, Kuru harcosok legjobbja, előtted senki sem láthatta univerzális formámat, mert azt nem lehet megpillantani a Vedák tanulmányozásával, áldozatok végrehajtásával vagy hasonló cselekedetekkel. Egyedül te láthattad meg azt.
49Az elméd nyugtalanná vált szörnyű arculatom láttán. Most legyen hát vége ennek! Kedves bhaktám, szabadulj meg minden aggodalomtól, hogy megbékélt elmével megpillanthasd a kívánt formát.
50Szanydzsaja e szavakkal fordult Dhrtarastrához:
Ezeket mondta Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Ardzsunának, majd nagylelkűen felfedte előbb a négykarú, végül a valódi, gyönyörűséges kétkarú formáját, ily módon lelkesítve a megrettent Ardzsunát. 51Amikor Ardzsuna megpillantotta Krsnát eredeti formájában, így szólt:
Látván emberhez hasonló, gyönyörű formád, elmém megnyugodott, s visszatért eredeti lelkiállapotom.
52Szólt a Magasztos Úr:
Kedves Ardzsunám, nagyon nehéz megpillantani ezt a formám, amit most látsz. Még a félistenek is állandóan lesik az alkalmat, hogy megláthassák ezt a számukra annyira kedves formát. 53Amit most transzcendentális szemeddel felfogsz, azt nem lehet meglátni vagy megérteni csupán a Vedák tanulmányozásával, sem komoly vezeklések végzésével, sem adományozással, sem rituális imádattal. Az efféle folyamatok által lehetetlen eredeti formámban megpillantani engem.
54Ó, kedves Ardzsunám, ellenség fenyítője, csakis osztatlan odaadó szolgálat által lehet engem igazán megérteni. Egyedül így lehet közvetlenül meglátni engem, úgy, ahogyan előtted állok. Ily módon lehet csak behatolni a rólam szóló tudás misztériumába. 55Kedves Pándava, aki tiszta, odaadó szolgálatomban él, mentesen előző tetteinek szennyétől és az elmebeli spekulációtól, és barátja minden élőlénynek – az biztosan eljut Hozzám.